Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-13 / 61. szám

Döntött a Legfelsőbb Bíróság Jogtalan elbocsátás Patak vagy szemétdomb? A munkáltató kötelességei­ről hangzott el fontos állás- foglalás a Legfelsőbb Bíró­ságon. Egy mezőgazdasági terme­lőszövetkezet gépkocsiveze­tőjét üzemanyag-túlfogyasz­tás miatt fegyelmi bünteté­sül előbb kétezer forint kár­térítés kifizetésére kötelezték, majd néhány nap múlva el­bocsátották. Terhére rótták, hogy munkáját az utasítás ellenére két napon át nem végezte el, a gondjára bízott autót a műhelybe motorcse­rére nem vitte be, majd több­szöri felszólításra sem adta ót váltótársának. A sofőr vét­lenségét hangoztatta, és a büntetés mérsékléséért előbb a munkaügyi döntőbizottság­hoz, majd a munkaügyi bí­rósághoz fordult, de elutasí­tották. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely mind a kár­térítésre, mind az elbocsátás­ra vonatkozó fegyelmi hatá­rozatot hatályon kívül he­lyezte. A döntés indoklása szerint a bizonyítási eljárás alapján megállapítható, hogy műszaki hibája miatt a kocsi túl sok üzemanyagot fogyasztott. A sofőr menetlevélen jelentette: „A motor eszi az olajat, nincs benne erő, sokat fogyaszt.” Kérése ellenére nem végez­tek fogyasztásmérést. holott ezt a motor elhasználtsága és cseréjének szükségessége indokolttá tette. Ezen túlme­nően az őszi munkálatok mi­att az autót a hiba bejelen­tése után több mint két hé­tig nem vonták ki a forga­lomból, hanem üzemben tar­totték. Ez azonbnn nem ró­ható a sofőr terhére, tehát gondatlan károkozást nem követett el. — A tsz alaptalanul állít­ja, hogy dolgozója két napig nem vett részt a munkában, mert bebizonyosodott, hogy az egyiken tizenhat órát dol­gozott, a másikon pedig uta­sításra motorcserére a kocsit a műhelybe vitte, ott azon­ban a javítás előfeltételeként szükséges lemosást vízhiány miatt nem tudták elvégezni. Tehát a csere elmaradásáért a sofőr nem vonható felelős­ségre, mert a munka feltéte­leinek biztosítása, megszerve­zése a munkáltató feladata. Ha pedig ezt nem teljesíti, mulasztásának következkez- ményeit nem háríthatja át dolgozójára. — Ugyancsak nem hibáz­tatható a gépkocsivezető, ami­ért a szállitásvezető utasításá­nak, hogy a kocsit saját költsé­gén töltse fel üzemanyaggal, nem tett eleget, és az autót késve adta át váltótársának. Az illetőt nem találta otthon és amikor előkerült, csak te-> li tankkal volt hajlandó az autót átvenni, neki pedig a íeltöltésre nem volt pénze. A munkáltatónak a gazdálko­dással kapcsolatos valameny- nyi költséget viselnie kell. Ebben az esetben a kocsi üzemben tartásához szüksé­ges kiadásokat — mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság. En­nek viselését még átmeneti­leg sem háríthatja dolgozójá­ra. Tehát nem adhattak olyan utasítást, hogy a tankot sa­ját költségén töltesse fel üzemanyaggal. Mindezekből következik: az elbocsátott ember az autó át­adásánál nem sértette meg munkaköri kötelezettségét és fegyelmi felelősségre vonása alaptalan volt. Hajdú Endre „Telefondoktor" Besztercebányán Besztercebánya (Banská Besztercebánya 70 ezer lako- Bv ica) lakosainak elég, ha sából 30 ezren hívták fel a telefonon feltárcsázzák a 118-as telefonszámot. Nemrég 118-as számot, s a nap bár- körkérdéssel kutatták, hogy mely órájában meghallgat- mely rétegekből került ki az hatják a magnetofonszalagra érdeklődők többsége. A vá- rögzített orvosi tanácsot. lasz: a 40 éven felüli lakosok, A szlovák „telefondoktor” és a nők tárcsáznak a leg- nagy figyelmet fordít a gyér- gyakrabban. A legtöbben a mekek és a fiatalok egészsé- magas vérnyomás, az idősek gére. Külön szólt már a életrendje, a mértéktelen do- diabetikus, a reumás, az ászt- hányzás és az alkoholfogyasz- más és az epebetegek tudni- tás problémáira voltak kíván- valóiról. csiak, mégpedig főleg az esti Az adás első öt hónapjában órákban. Dívány, fotel, gépkocsimo­tor, sárhányó, gumiabroncs, szerves trágya... Többek közt ezektől tisztították meg most véget ért munkájukban a sal­gótarjáni városgazdálkodási üzem emberei a Tarján-pata- kot. A meder 750 méteres szakaszát csaknem egymillió forintos költséggel takarítot­ták ki. E szakasz a tóstrand­tól körülbelül a Beszterce-te- lep alsó végéig húzódik. Egy lakótelep mellett, majd ma­gánházak kertjei alatt csörge­dezik a víz. Pontosabban: a lé. Mert — mint a városgaz­dálkodási üzemnél mondják — „úgy néz ki, hogy az ott lakók a patakot szemétdomb­nak tekintik.” Tizennyolc em­ber és egy dömper egy hóna­pos munkája most rendet te­remtett. De — miként a vá­rosgazdálkodásiak jósolják — „két év múlva a patak megint tarthatatlanul szutykos lesz.” Pár nappal a tisztítás után a beszterce-telepi patakhídon átlépve csöveket, dobozokat, neylonszatyor-maradványokat vehet észre a vízre pillantó. Lehet, hogy az üzemiek két­éves jóslata derülátó volt? — m — Védőoltáson voltunk- kj ­auMMiiiiiimiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimmiiihimiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiihriiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimimiiiiiiiimiiiiiiiiititii Ő rzöm emlékezetemben az évekkel ezelőtti szerkesztőségi vitát: miként húzzuk össze magun­kat. A maratoni és parázs hangulatú értekezlet az át­meneti lapterjedelem-csök­kentés következménye volt, a szűkebbre szabott feltételek­hez kellett igazítani a mun­kát. A kényszerű helyzetben az egyik indítvány drasztiku­san megkurtította volna az apróhirdetések helyét, s ek­kor felállt a nagy tapasztala- tú, idős szerkesztő: tiltakozott áttervezett csökkentés miatt. 'Nem kieső bevételekkel ér­velt, mondandója egészen más szemléletben fogant. Eszerint az apróhirdetés kell, mert az a kornak az egyik sokat sejtető tükre. Mindig is az volt. A hirdetési oldalak legalább olyan értékű kor­dokumentumok, mint a mes­teri módon megírt tudósítá­sok. Az „apróban” ott van a valóság minden rezdülése, a néhány soros közlemények emberi vágyakról, sorsokról, igényekről és lehetőségekről tudósítanak. S a konkrét „adok” és „ve­szek” mellett megérezteti az apró a kor szellemét, szoká­sait is. A változó szokásokat is. Az egykori értekezlet ak­kor jut eszembe, amikor ré­gen látott futó ismerősömmel találkozom. Helyét kereső if­jú az illető, próbálkozott már sok mindennel, legutóbb egy szerződéses üzlet mosogatója, pincemestere, mindenese volt. ..Régi ügy. abbahanytam.” Kisvártatva fülig szalad a szája és beavat legutóbbi vál­lalkozása titkába. .,Gondol­tam, kellene valami szokat­A valóság apróban lant csinálni. Ezzel a szöveg­gel, hogy »fiatalember éjszakai elfoglaltságot keres«”, felad­tam egy apróhirdetést. Nem mondom, hogy összetörték magukat a kuncsaftok, de ér­kezett egy pár válasz. A jeli­ge alapján némelyikkel üze­netet váltottam, s az egyik jelentkezővel — kikötve az ismertetőjelet — randevút hoztunk össze az egyik presz- szóban. Azt hittem, hogy a meglepetéstől rámszakad a betonfödém. A találkán ugyan­is egy lxázunkbeli diplomás, komoly beosztású úr idősödő és ráérős felesége várt rám.” „Fiatalember éjszakai elfog­laltságot keres” — négy szó egy kurta apróhirdetés. Még­is, mennyi mindent jelent. Egyáltalán, hogy felvesznek manapság ilyen kétértelmű hirdetést. De benne van eb­ben az is, hogy akad ifjú em­ber, akiben van hajlam effé­le „vállalkozásra.” A vállal­kozó másik félről nem is be­szélve. kétértelműségnél ma­radva, áttanulmányoz­tam egyetlen nap ap­róhirdetésének egyetlen rova­tát. Azonnal szembetűnt, hogy a korszellem megenged­te vállalkozás mennyire épít a ,.társadalmi problémákra”. Az újságok tele vannak a ma­gányosok gondjaival, magá­nyosok klubjai alakulnak, hovatovább úgy tűnik, hogy az élet csupa magányosság. S erre harapnak a vállalkozók is. A házassági hirdetések kö­zé tördelve egyetlen napon például tíz olyan társulás közleménye olvasható, amely a magányosság feloldásával próbálja a kenyerét (kalácsái?) megkeresni. Mindenesetre, egysíkúsággal rosszindulatú­an sem lehet megvádolni eze­ket a gmk-kat. Az Aphrodité társkereső például „hölgyek­nek díjtalan”, a konkurrens Duna-kanyar társkereső pedig éppen ellenkezőleg, „férfiaknak ingyen” kínálja rendezvényeit és programjait. Van egy titokzatos levelező- társkereső szolgálat, aztán egy rossz versike apróba tördel­ve: „Nincs többé gondja, ma­gányát feloldja Heuréka társkereső.” A Fortuna társ­keresés mellett rendezvénye­ket is szolgáltat, a Sansz díj­talanul küld tájékoztatót, a Reménysugár kulturált szó­rakozást ígér. E z igen, gondolom, hogy tolonganak az üzletfe­lek. Ha másért nem, hát végignézni a színes video­kazettákat. Erről (is) vallanak tehát az 1984. évi hirdetések. Ez a mai valóság egy vékony­ka, de igen sokat sejtető sze­lete. S, hogy az egymás sarkára hágó gmk-k áldásos működé­se nyomán egymás nyakába borul majd az a sok-sok ma­gányos ember? Ki tudhatja... Annyi azonban bizonyos, hogy szépen eléldegélnek a vállalkozók — a magányosok­ból. Kelemen Gábor Munkájára mindig lehet Az örökké lelkesítő, újabb ötleteken gondolkodó klub­titkár munkájának köszön­hető, hogy Mátraverebélyben olyan MHSZ modellezőklub működik, melynek eredmé­nyei a megye határát is túl­szárnyalják. A klubnak a vezetője Lu- dányi István, a Nógrád me­gyei Állami Építőipari Válla­lat dolgozója. Harmincnyolc éves, szakmája esztergályos és a Mező Imre Szocialista Brigád vezetője. A renülőmodellezéssel 1954 óta foglalkozik. A modellezés iránti érdeklődését Várj assy László és Gortva Sándor ta­nár ébresztette fel, mely a mai napig is tart. Mint szo­cialista brigádvezető és klub­titkár állandóan fejleszti mind szakmai, mind politikai isme­reteit. 1978-ban öthónapos pártiskolát végzett. Azóta technikusi minősítést szer­zett. Jelenleg a marxista—le­ninista egyetem másodéves hallgatója. A munkájáról nagy szere­tettel szól. A közéleti ember ottj áriunkkor éppen a klub­ban levő fiataloknak arról be­szélt, hogy ebben az évben ünnepeljük a magyar repülő­modellezés megalakulásának 75. évfordulóját. Ecsetelte azt a hosszú utat, amit a kezdeti nehézségektől a mai sikerekig megtett a modellezés. Büsz­kén mondta, hogy modellező­sportunk a világ élvonalába került. Az Európa- és világ- bajnokságokon jegyzik spor­tolóink teljesítményét. A megemlékezés mellett a fel­adatok megbeszélésére is időt szakít. A fiatalok szíve­számítani Ludányi István sen kérnek tőle tanácsot, olyan szeretettel veszik körű mint az iskolában ő tette an­nak idején. Most is — mint mindig — sok munka van a klubban, készülnek a tavaszi verse­nyekre. Építik az új gépeket. Szorgalmasan dolgoznak a fiatalok, akik közül is ki­emelkedik a négy első osztá­lyú sportoló. Beszélgetés köz­ben versenyekről esett szó. Nevetve meséli, hogy Ludány- halásziban (a megye egyik legjobb repítési területe) nemegyszer öt kilométernél is többet kellett szaladni a gép után, vagy egy-két gép „határsértést” követett el, és csak több nap múlva került vissza Csehszlovákiából. Szóba kerül több neves ver­seny, melyen irányítása alatt részt vettek. 1976-tól vezeti a modellezőklubot. Ilyen mi­nősítésben szoros kapcsola­tot tart fenn a helyi általá­nos iskolával, a kisterenyei nevelőotthonnal. Az úttörők­nek előadásokat, bemutatókat tartanak. Szívesen beszél azokról a fiatalokról, akik az irányítása alatt értek el sikereket. Ki­emelkedő eredményt ért el 1977-ben Nagy Gábor, aki or­szágos bajnokságot nyert. Bottyán Gábor 1979-ben meg­építette a Brandenburg típu­sú repülőgép kicsinyített má­sát. E repülőgéppel utazott Szamuely Tibor 1919-ben Ki- jevbe. A modellt ma a Nóg­rádi Sándor Múzeumban őr­zik. A lelkesedés, ahogyan a modellezésről beszélt, a csa­ládjára is átragadt. Felesége versenybíró, kislánya, Tímea is rendszeresen modellezik. Reméli, hogy a kisebb gyer­meke is megszereti a gépek építését. A klubtitkár eredményes munkája elismerésekém mind munkahelyén. mind az MHSZ-nél több jutalomban, kitüntetésben részesült. El­nyerte a Vállalat kiváló dol­gozója címet. Birtokosa az MHSZ Kiváló munkáért érem mindhárom fokozatának, Honvédelmi érdeméremnek és az elmúlt évben kapta meg a Haza szolgálatáért érem bronz fokozatát. A látottak és • a hal'mtak alapján Ludányi István '-’nb- titkár nem érdemtelenül kap­ta a szép elismeréseket. Szűkös lehetőségek — bontakozó eredmények Eseményekben gazdag évet zárt a salgótarjáni könnyű­búvárklub. Megyeházy La­jos klubelnök irányításával számvetést tartottak, melyen értékelték az 1983-ban vég­zett munkát. Megállapították, hogy a klub korábban a kép­zési feladatok teljesítése mel­lett sportban eredményeket nem ért el. A klubban is mint­egy 12 fő volt, aki aktivi­zálta magát, a többiek „pa­píron” dolgoztak. Az 1983- ban átalakított klubtanácsnak első feladata volt a szétzilált sorokat rendezni, ezért meg­kerestek minden aktivistát, akikkel a feladatokat egyez­tették. Az elmúlt év áprilisá­ban a klub elé reális fel­adatokat tűztek. Az agitációs és propagandamunka min­den eszközével el kívánták érni, hogy a képzési munka maradéktalan teljesítése mel­lett a mozgalmi élet fellen­düljön, a versenysportban némi eredményeket érjenek el. A Babják János által veze­tett klub célkitűzései valós­nak bizonyultak. Az új veze­tés felvette a kapcsolatot az észak-magyarországi regioná­lis vízművel, az STC úszó- szakosztályával, a kohászati üzemek Petőfi Sándor MHSZ szocialista brigádjával, vala­mint a balassagyarmati köny- nyűbúvárklubbal. Néphad­seregünk egyik alakulata se­gítséget nyújtott az oktatók és segédoktatók felkészítésé­ben. Megjegyzendő, hogy olyan lelkes aktivisták kap­Start csolódtak be a munkába, mint Berkes Mária, Csatlós Csaba, Kovács Árpád és Ko­vács József. Kasuba József Balassagyarmatról járt Sal­gótarjánba foglalkozásokat tartani. A klub több jelentősebb versenyen vett részt. Többek között a Rába Kupán és a vidékbajnokságon. Tájékozó­dási búvárúszásban 26 ver­senyző közül Virág István 15., Jánosi Iván 19., Kovács Jó­zsef a 20. helyen végzett. Uszonyos versenyeken a serdülőversenyzők is ered­ményeket értek el. Komárom­ban Balogh Géza az 50 mé­teres búvárúszásban a 3., 200 méteres úszásban az 5. he­lyezést érte el, a 4x100 mé­teres váltócsapat szintén az 5. helyen végzett. A Mályi- tónál megrendezett könnyű­búvár összetett honvédelmi •’ bajnokságon, ahol a balassa­gyarmati klubbal közös csa­patot indítottak, az ifjúsági • csapatversenyben a kilencedik helyet szerezték meg. Az elért eredmények Csatlós Csaba és Virág István edzők munkáját dicsérik. Az elmúlt évben végzett eredményes munkáért négyen részesültek jutalom­ban. ­Az együttműködés javulá­sát igazolta az is, hogy az ÉRV képviselője segíti a tá­jékozódási búvárúszáshoz a feltételek megteremtését a mihálygergei tározónál, vala­mint a tóstrandon. Felújítják a kapcsolatot a Petőfi Sándor Szocialista Bri­gáddal, mely jelentős segítsé­get nyújtott a klub eszközei­nek karbantartásához. Az utánpótlás-nevelés érdekében a városi tanuszodával állan­dósítják az együttműködést. A klubtitkári beszámolók­ból kirajzolódott, hogy a mos­toha viszonyok ellenére elért szerény eredményekkel sem kívánnak a „babérokon” pi­henni. Az idén tovább sze­retnék növelni az aktivisták számát. A szakmai és politi­kai oktatás színvonalának emelésére, a klubélet fellen­dítésére helyezik a hangsúlyt. A szolidaritás újabb jele Számtalanszor tanújeleit ta­pasztaljuk annak, hogy népünk segítséget nyújt különböző nem­zeteknek. Támogatásból az MHSZ szervei is kiveszik részü­ket. Többek között 1982-ben csat­lakoztunk a Magyar Béketanacs „Gyermekvárost Kambodzsának” felhívásához- amelynek célia volt enyhíteni a kambodzsai nép szenvedéseit és segítséget adni a háborús károk felszámolásához. Az elmúlt két évben a széles kö­rű társadalmi összefogás ered­ményeként felépült a gyermek- város. Gépjárművezető-képző isko­lánk dolgozói egynapi bérükkel járultak hozzá az építkezéshez. Most újabb jelét adták szolidari­tásuknak. Az oktatók és a szerelők fel­ajánlották, hogy gépjárművezető­képzésben részesítik a salgótar­1 jáni 211. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézetben tanuló 6 kam­bodzsai fiatalt. Az oktatók mun­kaidőn túl társadalmi munkában végzik a képzést, míg a szerelők egy szombati napon teljes mun­kanapot tartanak. Köszönjük az MHSZ dolgozói­nak a felajánlását, a fiataloknak pedig eredményes vizsgát kívá­nunk! NÓGRÁD - 1984. március 13., kedd 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom