Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-03 / 53. szám

A jiddis irodalom klasszikusa Százhuszonöt éve született Sólem Áléchem 1859. március 2-án .egy kis ukrajnai faluban látott nap­világot a jiddis irodalom klasszikusa. Kisgyermekkora viszonylagos jólétben telt el, édesanyja azonban korán meghalt, édesapja tönkre­ment, ezután ő is az orosz- országi zsidó kisemberek szű­kös életét élte. Ez határozta meg később egész irodalmi működésének alapanyagát. szettel. Hősei — mint egyik regényének címe is mondja — kisemberek: minden rosszból kijut nekik, a balszerencse üldözi őket. s mindezt mégis türelemmel, az évszázados szorongattatásokból fakadó bölcs nyugalommal viselik. Sólem Áléchem. aki pogro­mokat élt át a cári Oroszor­szágban, igyekezett népén segíteni, 1905 után forradal­Á Rákóczi-szabadságharc állama Sólem Áléchem orosz-jiddis mi hangulatú regényt írt író. Magyarul is olvasható Özönvíz címmel, de már nem könyveiben (Énekek Éneke; érte meg az új világot. Szü- Tóbiás, a tejeseriiber, A Motl lőföldjétől távol. New York- gyerek; A kisemberek váró- ban halt meg 1916-ban. sa) az elesettek, a szegények Életműve az egyetemes eu- életét rajzolja meg páratla- rópai kultúra része, nul finom öpgúnnyal, költé- Gy L. KÖVES ISTVÁN VERSEI: Februári özvegyemnek Mondjátok meg: kivárta, hát hordhat palackzöld gyászruhát arcomon mosoly-heggé simult a seb nincs már, ki nem tudott nélküle élni a semmibe jár lábát lógázva félni s motyog: a világ lett kevesebb Kristály-tan Surrannak a márciusok. Krisztus- vagy Józsefattila-korú lettem. Fogaim még mind megvannak. Egyre fogynak kérdéseim. Csak a fogaskérdések Strázsálnak mozdulatlanul. ff Őstermelő vagyok Mit tehetnék a mérlegek és mérlegelések adók adósok adások korában Szívein nem beköltözhető agytekervényeim egyiTányúsíthatatlanok csontvázam eladhatatlan (Ej-ej, uram, ez a gerinc') Mit tehetnék őstermelő vagyok Szégyen nélkül árulom világomat R. Várkoriyi Agnes, a tör­ténettudományok doktora Széc^ényben, a Kubinyi Fe­renc Múzeumban- egy héttel ezelőtt A Rákóczi-szabadság- harc állama címmel rendezett kiállítás megnyitóján többi között beszélt egy, javaslatról,- amelyet az egyik nógrádi bir­tokos nemes, Bulyovszky Dá­niel terjesztett 11. Rákóczi Ferenc elé. Eszerint: „Édes nemzetünknek, a mindenütt irigyelt Kánaán földje nevét viselő, érdemlő magyar hazá­nak"/érdekében kérí, védje az állam a szegény városi mes­terembereket, gondoskodjék jobban a bányászokról, bizto­sítson rendszeres fizetést a vitézlő rendnek, és méltó el­látást minden katonának, s ne terhelje végkimerülésig a sze­gény jobbágyokat. \ Azután részletezi, hogy ezt a nagy­szabású programot hogyan képzeli megvalósítani: fej­lesszék a gazdaságot, a keres-, kedelmet, „mivel a fejedelem legfőbb jövedelmi forrása a takarékosság", teremtsenek szigorú ’ rendet a kifizetések­ben, mindenkinek csak „ér­deméhez való bért fizessenek", számoltassák el és ellenőriz­zék a köz javaival gazdáiko­II. Rákóczi Ferenc portréja a XVIII. századból. századi női és férfi díszöve­ket, XVII. századi fedeles ku­pákat. R ugendas (1666—1742) eredeti Labancok című képét, két ismeretlen festő (XVIII. század) kuruc kori jeleneteket ábrázoló festménveit, kora­beli vár- és telepüit'sábrázolá- sok.fotómásolatait láthatja, a néző. Érdekesek az iratok és hasonmások végig az egész tárlaton. Ezekből képet nye- rürfk a korszak legfontosabb eseményeiről, s e dokumen­tumok egyúttal a magyaror­szági események nógrádi tük­rözését is jelentik. Kiállítot­tak az 1707-ben kiadott „His­torie du PYince Ragotzi... " című híres könyvet,. II. Rákó­czi Ferénc „Récrudescunt die- tina... ” kezdetű, Munkácson 1703-ban kiadott híres kuruc kiáltványát, amelynek megfo­galmazója Ráday Pál volt, va­lamint korabeli pénzeket, az úgynevezett rézpoltúrákat. Da láthatunk egy nagyon szép II. Rákóczi Ferenc-ereklyetartóí az 1906 körüli évekből, egy XVIII. századi, Ráké izit ábi rázoló népi fafaragást is. A következő terem II. Rá­kóczi Ferenc álLamépítő mun­A Rákóczi-szabadságharc ál- szággyfilés, ahol Rákóczit ve- Lama című szécsényi kiállí- aérlő fejedelemmé választót- kajáról ad hírt, ennek egyik dókat. S végül a legfonto- tás igen gazdag anyaggal, ták, s amely létrehozta aren- csúcspontja eppen az 1705-os sabb: „ki-ki közülünk, elkezd- szemléletesen foglalja össze a dek konföderációját. Továbbá, szécsényi országgyűlés volt. vén a Méltóságos Fejedelmen közönség számára is érthető- Rákóczi államvezetésében Fö helyen áll a szécsényi sa- az utolsó nemes emberig affe- en ezt a korszakot, amely fe- igen jelentős szerepet töltöl- tortábor, az országgyűlés ma-' ráljunk (adjunk) bizonyos szá- udalizmus kori történelmünk tek be a Nógrádból kikerült kettje. A hasonmás ira'cicon mű pénzt a... haza szükségé- egyik legragyQgóbb idejét je- művelt köznemesek, például kívül ugyancsak hasonm ku­re”... „Jelöljenek ki adóösz- lenti. Külön erénye, hogy tel- Ráday Pál, Kajali Pál, Sréter ruc zászló, a megye ha adó szeírókat. akik letévén az jes mértékben támaszkodik János, Vay Ádám és a többi- szellemű köznemeseinek oort- erös esküt az Istenre és az az új kutatási eredményekre, ek. A vármegye a szabadság- r®‘> továbbá XVII— /III. igazságra, kivétel nélkül min- Erről egyébként -a nagyón íz- harc történetében egyebekben századi kegytárgyak, a kózis- denkit megadóztatnának", lésesen szerkesztett kataló- is központi helyet töltött be. mértén kuruc érzelmű Tiha- Ilyen javaslat, amely 1706- gusban közölt csaknem kis- Itt zajlott a nyitó felső-ma- nV\ Ebeczky csalad penzesla- ban, a Rákóczi-szabadságharc monográfiának tekinthető gyarországi hadjárat több elő- őája stb., septi a látogatót a nehéz évében született kevés összefoglaló is szól: „Az új készítő eseménye, s a romhá- korszak törekvéseinek er zeke-. volt az addigi magyar törté- történelmi kutatások __ főleg nyi, utolsó csata, 1710-ben: léseben. n elemben. R. Várkonyi Ág- a társadalom- és diplomáciá­nk tavaly ősszel bukkant rá történetben — feltárták a sza- Zágrábban Bulyovszky Dániel badságharc végvári vitézekből, családi irataira, ismerte meg jobbágyokból, mezővárosi pol- belőlük a kor legjobb nem- gárokból álló népi bázisát, ki_ zetközi követelményei sze- mutatták, hogy Rákóczi mel­int, megfogalmazott előtér- egy művelt, haladó gondoT­resze a Egy ilyen hatalmas és sok- A kiállítás továfabi rétű korszakot bemutató ki- leg látványosabbak köze tar­állítás, természetesen, nem tozik, ez a Rákóczi-szaoadJ léphet föl a teljesség igényé- sághare eseményeit mutatja vei. Szükségszerűen arra keH he. Sok kuruc és Labanc < szorítkoznia, hogy a kor leg- fegyver, XVII—XVIH. száza­jesztés írójának mentalitását. kodásúköznimZi TétegTso- lényegesebb erővonalait föl- IdSk? S mindebből az is érzekelhe- portosult, amely szemben állt rajzolja, s erzekeltesse a kor- ideákká tő, hogy a magánérdek és az az uralkodó osztály régi rend- sza^°^ ^uzí?e*" rnmhánvi rKAtát országos politika milyen szó- hez ragaszkodó csoportjaival, met az elet különböző terule- a romnanyi csatai. ros kölcsönhatásban volt a Rákóczi hatalmas országépítő tein. Értéke a kiállításnak, végük de nem utolsósorban! kor leghaladóbb embereinek munkát fejtett ki, s az ország hogy í.gen^ gazdag tárgyi és szabadságáért nem csupán a gondolkodásában. Mindez, természetesen, csu­pán egyetlen példa a sok kö­zül arra, hogy a Rákóczi-sza­badságharc államáról csak lát­szólag tud sokat a szélesebb közvélemény, valójában azon­ban igen sok olyan rárakó­dott történelmi /közhelytől —, esetenként téveszmétől — kell megszabadítani ezt a korsza­kolj is. amely nélkül nem kap. __ r óla Az ” nagy6zabású utóbbi idők uj történeti kuta­tásai nyomán ma már sokkal árnyaltabb e korszakról al­kotható tudásunk. dokumentációs anyagot föl- a Rákóczi-hagyományok toH csatatereken főim a harc, ha- vonultatva mindezt meg is váfobélését foglalja össze a kij nem a társadalmi, közigazga- t€’zi- Ugyanakkor tagabto át- állítás. Itt gyűjtötték össze a tási, gazdasági életben is, ahol tekintésre ösztönöz és rend­ez ország társadalmi bérén- klv^ világos. Ez dicsen a dezkedésének, belső viszo- rendezést nyalnak reformjáért küzdőt- voltaképpen minden MH5- tek . A korszaknak e lelleg- „ösebb „történelmi előkészü- zetessege eppen az újabb ku- |et„ nélkül is élvezhető a tar­tatások során bontakozott, il­letve bontakozik J<i. , deklodik a Szécsény joggal ad helyet iránt, az élményen kívül gaz­dag ismeretanyaggal is gyara- nelmi kiállításnak. podhat. Az első teremben Közismert, hogy például eredeti és korabeli főúri fegy- 1705-ben itt zajlott le az or- vereket, dísztárgyakat, XVIII. •MfrHiiiiiiiiHmiHiiimiifimfttMMiiiiiiitiiiHiiiiiimMititiiitiitiiiittiMmuiMSiiniitM loimiiiiHiHiiiiiiiiiiiiiiiiHmiiiimiKiiiiiiimtiiiinii'jiiNiiiHmimiHMitiiiiitHiMtfiiimimimiiNmiiiiiMiuiiiiiimHiiiiMiiiiiiiuiHiHMtnimiiiiHiiiiiiiMiiiiiiimnr' — Hány szál szegfű volt? — És akkor már nem vo- Az étteremben előre fog- A nyugdíjas őrnagy ebédet, — ké.Mezia a gyerek. natoziatok? Iáit asztalhoz ültek. Ismerős az apa újabb italokat ren­— Hány? Nem tudom, — Akkor már nem. Abban pincér hozta a levest metélt delt. A vendégnek is. Ittak, hány szál lehetett. De nagyon a házban laktunk, ahonnét tésztával. Finom sülteket et- A gyerekek anyja azt kér­szép volt. NenT is tudom, bel mindig a börtönudvarra lát- tek pirított burgonyával, bort, dezte a göndör hajú férfitől: kisunokám is. Hogy várhat tudtál akkoriban olyan szép tunk. Délelőtt az udvaron kólát ittak rá, — „Én fizetek — Magának nincs család- ma engem. Amikor betoppa­fehér szegfűt venni. Sokáig mentek körbe, körbe a szép ma mindent” — nevetgélt az ja? nők hozzájuk, elém áll, ösz­megvolt. esténként az ablak- csíkos rabruhába, fölnézeget- apjuk, a jó hangulat fölka- — Nekem nincs — mond- szecsapja a bokáját és jelent­üveg közé raktam, a jégvi- tek hozzánk a száradó pelen- paszkodott az ölükbe, ráült a ta. De később, amikor már a kezik: „Tuboli Gábor párlcé­rágok versenyezni akartak kákra, a szabadság piciny vállukra, elterpeszkedett raj- levest szűrcsölte, képeket sze- j0s főhadnagy, tisztelettel je­rendezők a szabadságharc pén­zeit, a Thaly Káhnám által táplált Rákóczi -kultusz eeeJ ményeit megörökítő dok»4 mentumokat, fotókat, köztük! lat. Aki pedig mélyebben ér- az els5 Üyen ía¥* korszak története az 1903'as laiülltaS fényképeit, a Rákóczi ham­vainak 1909-ben történt ha-’ zahozatalához kapcsolódó fo-’ tókat, az 1905-ös szécsényi ün-’ népségek dokumentumait, aa 1937-ben Szécsémyben felavat tott Rákóczi-emlékmű avatás sának képeit. Igen gazdag to­vábbá a Rákóczi és a kttrtte kor a kiadványok, és a törtéi nelmi irodalom tükrében cíJ mű kiállítási rész is, ahol 1739-től napjainkig tekinthető át a roppant mennyiségű iro-J dalom néhány legfontosabb darabja. x — És senkije sincs most? — kérdezte az asszony. — Dehogy nincs. A lányom. Zalaegerszegen él. Van egy azzal a csokorral. fehér zászlócskáira, ahogyan tűk, mint az ünnep a hétköz­dett elő a levéltárcájából, lentkezem!” „Pihenj, szerel- Körbe adta az amatőr fotó- -vényt igazíts!” — mondom tönlakó feljőve hozzánk meg- A sovány, göndör hajú férfi kát. A színes felvételekből neki. Aztán az ölemmé ugrik, fogalmazta vágyaikat. akkor kéreszkedett az aszta- idilli hangulat áradt.'Az egyik összecsókol, s azt kérdezi: — Annak is tizennégy-ti- lukhoz, amikor már túl vol- képen az őrnagy fiatal asz- „Nagypapa, hol hagytad az zenöt éve már. tak az ünnepi ebéd utolsó szonyt karolt. Mellette két egyenruhádat?” „Te is civil­— Ügy bizony, tizenöt éves maradékán. gyermek, egy nyolc év körű- bén vagy” — mondom neki, leszel, már nemsokára. Pedig — Ha nem veszitek rossz li fiú, egy nagyobbacska lány. ettől aztán' megnyugszik. azt hittük, föl se tudunk majd néven — mondta többes szám- __ Ezek mi voltunk — — Hány éves a kisunokája? n evelni. Apád bukfencet ban, holott a feleséggel, a két mondta az őrnagy. Az arcán hányt, hogy elterelje a fi- gj'erekkel most találkozott éppen csak átrebbent a szo- gyelmedet. Nevetésre nyílt a először. — Ide jártok? — kér- morúság, amikor azt mondta, szád, én meg bedugtam gyorr dezte. hogy voltunk. Ugyanilyen san egy kánál ételt. Egyszer, — Ma van a házassági év- férfiasán viselhette el a csa­talán karácsony napja lehe- fordulónk — mondta az apa pást is, amikor tett, a szakadó hóesésben a és a feleségére mutatott, meghalt, piacra ment apád, hogy kel- Mintha egyedül ő lett volna _ az ut0lsó kép róluk. — És a kriptaszobában lak- egyszer egy_ szabadult bőr- napokom tatok akkor is? ~ * " — Akkor már nem. A szom­széd falubari; ahonnét később éveken át pöffögött velühk a vonat Hajnalban tombolt a vekker, álmosan, kócosán ci- helődtünk, trappoltunk az ál­lomásra. Föl a vonatra, le a vonatról, trapp az iskoláig, trapp az én munkahelyemig, délután újra ki az állomásra, föl a vonatra, le a "Vonatról. Ügy mentek el az évek, hogy észre sem vettük. Vasrácsos ház mellett vitt az útjuk. j 1 — Ez, volt a te bölcsid — mondta a nagyfiú anyja. — Apád felültetett a szán­— ötéves. Most lesz ötéves. majd Jött káposztát hozzon neked. Ak- a házassági évforduló „tár­kor már napok óta szinte egy gya”. A gyerekek megpróbál- kanálnyi étel nem ment le a tak illedelmesen viselkedne torkodon. Megfőztem a kelká- — Ez a nagyfiam — muta- posztát, megterítettem az asz- tot-t a nagyobbik fiúra. — Ne- kóra, vágtatott veled boldog talt, apád elkezdte a bukfen- ki kellett a minap a kenyér- örörriben. Az utca végén vet- cet. csattogatott, kecre állt. az zsák. — Meghalt a felesége? — kérdezte a gyerekek anyja. — Meg és a fiam is — tet­te hozzá a göndör hajú férfi. — Még nem volt tízéves. A hirtelen beállt csöndben a pincér, paprikás halszeleteket ra- felesége kott a göndör hajú férfi elé. Mielőtt evett volna, újra fel­emelte a poharát. — Egészségünkre — mond­ta. Aztán felragyogott a sze­me, valami vidámat akart mondani. Odaütötte a poharát a férfi poharához és ezt mondta: — Az a lényeg, hogy sokat mozogjunk, s a gyerek a napon legyen! Aztán ma­te észre, hogy nem is vagy a asztal alá bújt, s mindkettőn- — Ha kell még valami, lassabban jártak körbe a ké- __..............................................._ s zánkón, .belehuppantál a hó- két kivert a verejték, mire szóljatok csak — mondta a pék. A nyugdíjág őrnagy tor- gyarázatképp" még hozzáfűzte: ba. ott nyöszörögtél, mint három-négy kanálnyi ételt göndör hajú férfi. Amazok eb- kából recésen szállt fel a egy ciápos macska. Szaladt beléd tudtunk erőltetni. bői kitalálták: ő az a nyug-'hang: vissza érted, belegyömöszölt — Bezzeg most — mondta díjas katonatiszt, aki a ke- — Leukémia, a szánkóülésbe, vágtatott ve- kajánul a nagyfiú. nyérzsákot adta a nagyfiúnak. A gyereket vitte el a fehér led újra, de mire az utca vé- — Ezzel a csünttel fele J5z most divat a fiataloknál, halál, az anyja utána halt gén járt, te már megint leke- annyi baj nem volt — méla- A kenyérzsák, meg a surra- meg szintén gyógyíthatatlan sültél a szánkóról. zott az anyjuk. nó. betegségben. — Ez egy mondás, de jó, mi? Lényeg, hogy' sokát mozog­junk, s a gyerek a napon le­gyen. A kiállítás anyagát a Ma-3 gyár Nemzeti Múzeum, aa Országos Hadtörténeti Műze-j um és Levéltár, a Nógrád meJ gyei Levéltár, a Nógrád meJ gyei Múzeumok Igazgatósága bocsátotta rendelkezésre; Egyéni gyűjtők Is ideadták gyűjteményük féltett darabjaj it, Dömpsről Pastinszky Miki lös, Budapestről Szontágli Kristóf, Salgótarjániból Szilái gyi Zoltán és Virág László. A tárlatot dr. Szvírcsek Ferena irányításával a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága ren­dezte. Ezzel nemcsak n. Rá- - kóczi Ferencnek állítottak em­léket, hanem gondoltak egy közeLgő jubileumra is. 1334J május 5-én, 650 évvel ezelőtt kapta meg a mezővárosi jói gokat Szécsény, amely napja­inkban ismét a városiasodás útját járja. Tóth Elemér | | NÖGRÄD — 1984. március 3., szombat * 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom