Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)
1984-03-31 / 77. szám
Sf síre a iiöris kakcis ellen Valahol éppen pontos időjelzést fütyült a rádió. Tizenöt óra van. Ebben a pillanatban felberreg a telefon. ■ — Brunda Józsefné vagyok a garzonház ügyeletes portása. A kettes épületben tűz van, a hatodik emelet hármas számú lakásában ég a bútor! Alig ért fel az említett szintre a lift, a mélységből már hallani a tűzoltókocsik dübörgését. Ami most következik, olyan mint a felgyorsított film. Szinte meg sem álltak a piros autók, már is gurultak a tömlők a földön. A főbejárat mellett, az úgynevezett lepényhez, röpülni látszik a szürke létra s rajta serény tűzoltók. Á Kővár étterem bejáratánál autóra szerelt létra ágaskodik és kúszik a hatodik emelet felé. Adó-vevő készülékek reccsennek, rövid parancsok röppennek. Mire a lift újra felér, már egy tömlő a fali tűzoltócsapra szerelve, oltásra készen áll. Ketten, egy erős kötélen, a lépcsőház ablakán húzzák fel a másik tömlőt. Hallani egy-egy mondatot: „Gyöngyösről elindult egy létrás autó, Balassagyarmatról pedig egy gépjárműfecskendő. — Az épületet zárt területté nyilvánítom] — harsog Járdán Antal tűzoltó hadnagy parancsa. A füstmentes lépcsőház vasajtajának kilincsét lenyomom, nyitva. Mennyire megkönnyebbül egy ilyen mozdulattól az ember. — A közművezetéken feltört a tűz a hetedik emeletre! — mondja Kékesi Miklós hadnagy Járdán Antalnak. — A nyolcadik emeletet is biztosítani — hangzik a tűzoltásvezető parancsa a rádión keresztül is. Csodálkozom, hiszen a hetedikről volt szó. Persze kiderül, hogy ott már vannak tűzoltók, mert eleve biztosítani kell a tűz alatti és feletti szintet is. A földszinten már nyugalom van. Brunda Józsefné portás három óra előtt egy perccel volt nagyon izgatott. — Be kellett mondanom a helyzetjelentés után, hogy gyakorlat, ebből tudta az ügyeletes, hogy most nem kell szirénázva jönniük a tűzoltóknak. Ez a kurblis telefon közvetlen összeköttetésben van a salgótarjáni tűzoltó-parancsnoksággal, így nem kell esetleg vonalra várni, vagy ha foglalt, ezen a készüléken azonnal tudunk velük beszélni. Nagy tömeg gyűlt össze a garzonház környékén, kíváncsian lestek a magasba, tekintetükkel követték a tolólétra végét, nem tudták, hogy gyakorlatról van szó. Tárkányi János tűzoltó őrnagy, városi parancsnok1 „tisztes” távolságból nézi fiai ténykedését. — Az Országos Tűzoltó Parancsnokság a lakóházi tüzek elleni évnek nyilvánította 1984-et mondja, miközben le nem veszi szemét a gyors tempóban dolgozó tűzoltókról. — Sajnos ezt nem divatból tették. Példázzák ezt a Nógrád megyei adatok is. Amíg 1976-ban 31 lakástűz volt, majdnem 80 ezer forint kárral, addig, 1983-ban már 109, és 1 millió 199 ezer forintnyi érték vált a tüzek martalékává. Sajnos ebben az esztendőben már több mint harminc lakástűz volt. Időközben, a létrán, egy tűzoltó kúszni kezd a magasba. — Menteni fognak? — Mentési célra a létrát csak végszükség esetén használjuk. Valóban sokan azt hiszik, hogy ezért van, de ez az oltási akció egyik eszköze. — Miért kellett ezt a „vaklármát” csinálni? — Ez, a lakóházi tüzek elleni akció egyik szerves része. Kevésbé látványos, de több munkát takar az, hogy minden lakóházat ellenőrzünk ebben az évben. A 12 lakásnál nagyobb tömböket az állami tűzoltók járják, a többit, beleértve a gyárak lakótelepeit is, önkéntes és vállalati tűzoltók szemlézik. Megnézzük a beépített tűzvédelmi és biztonsági berendezések állapotát, azt, hogy a pincék, közös használatú helyiségek megfelelnek-e az előírásoknak. Mindezek mellett, az állami tűzoltók gyakorlatokat is végrehajtanak úgy, mint itt a garzonnál. A középmagas — 16,3-tól 30 méterig terjedő — és magasépületek különleges helyzetet teremtenek, így ismerni kell minden apró részletet. — A, csak hülyéskednek, nem történt itt semmi — mondja valaki a tömegből, miközben azon derülnek, hogy a szűk behajtóban alig fér el a dolga végeztével távozó tűzoltókocsi egy másik autó mellett. Erről jut eszembe egy feljegyzés, ami azt taglalja, hogy a megyeszékhelyen nincs minden rendben a középmagas és a magasépületek körül. Például: a Lovász József út elején, a Pécskő út 10, az Arany János út 23, a Kistarján út 2. és 6. a garzon, az Arany János út 21. számú házak előtt nincs biztosítva az úgynevezett tűzoltási felvonulási terület. Magyarán, ezen házakat nem tudják megközelíteni baj esetén a tűzoltók. A Pécskő utcának nem kis hiányossága az, hogy a föld alatti tűzcsapok parkolóhelyek alatt vannak. A tömlők, létrák lassan a helyükre kerülnek. A háromnapos gyakorlat második szakasza véget ért. Háromszor gyakorolnak, hogy a teljes állomány minden tagja szolgálati ideje alatt, úgy mintha „éles” riasztás lenne végre tudja hajtani a feladatokat. Járdán Antal hadnagy kissé, izzadtan, de már nyugodtan jön ki az épületből. — Sikerült? — Percre pontosan ' minden. Jól vizsgáztak a fiúk. — Hogyan lehet felkészülni egy ilyen feladatra, hiszen szerencsére ritkán fordul elő tűz ilyen épületben? — Elméletileg természetesen tankönyvekből, más tűzesetek tapasztalataiból, a gyakorlópályán és sajnos más megyék hasonló épületeiben előforduló tüzek elemzéseiből. No és ilyen, megrendezett gyakorlatokból. A tömeg eloszlik, csalódottan. Messze felbőg egy sziréna. „Na ez már igazi” — mondja valaki. A tűzoltók visszavonulnak szolgálati helyükre. Háromnegyed négy. A csöndben van idő áttanulmányozni néhány feljegyzést. Most érkeztek ezek Rétságról, Balassagyarmatról, de közötte van a salgótarjáni tűzoltók, még nem jegyzőkönyvszerű megállapítása is a lakóházak ellenőrzéséről. Talán nem is vár az ember idilli képet, de néhány mondattól bizony megborzad. Mert mi lenne, ha... Ezt jegyezték fel például a tarjániak: a füstelvezetők, az igen ritka kivételtől eltekintve nem működnek. Az oltókészülékek ellenőrzésének ideje lejárt. A tűzjelző berendezések több helyen nem működnek. Általános tapasztalat, hogy a lakók a lépcsőházakat, szemétledobókat lomtárként használják. Néhány mondat a balassagyarmati tapasztalatokból: ...valamennyi pincerészben fűtőolajat tárolnak a szabványban megengedettnél nagyobb mennyiségben, szabálytalan edényekben. A központi világítási hálózatról sokan saját pincéjükbe vezetnek áramot, nem egy esetben tv-antenna- vezetékkel, szabálytalan kötésekkel. A lépcsőházi tűzoltókészülékeket a lakók gyerekei megrongálták, n:hol el is vitték, használhatatlanná telték. A rétságiak szinte hajszál pontosan ilyen jelenségekkel találkoztak. Itt most nagyon is illő a lakók és az illetékes felelősök magatartására a közhelyszerű mondás, nincs baj, amíg baj nincs. Vajon mi lehet kellően figyelmeztető? Az nem, hogy már több mint harminc lakástűz volt az idén megyénkben és halottja is van az eseteknek? Az előbb idézett mondatok azt sugallják, a vörös kakas ott búvik környezetünkben, s hogy nem lángok képében jelent meg, az nem rajta múlott. Zengő Árpád és Kulcsár József összeállítása
