Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)
1984-03-31 / 77. szám
HÁZ «1 DOMBTETŐN ,\\\\\\\\\\\>\V\V\\\\\\\\\\\N\\\\\\\\\\\Wv\\\\\\\\\\\\\^^^^ Csaknem száz brigád fogalmazott meg és nyújtott be éves vállalást idén a salgótarjáni öblösüveggyárban. A tavalyi 83 brigádhoz képest jelentékeny a sokasodás. Ez a kedvező fejlemény — belső megítélés szerint — foként annak köszönhető, hogy a gazdasági vezetés erőteljesebben szorgalmazta idén a verseny mozgalom kibontakozását. Főleg a határidők előbbre hozatalában teremt nasvobb rugalmasságra lehetőséget a brigádmozgalom a gyárban. A vállalásokban feltűnik, hogy termelésre voIdén eddig öt újítást nyújtottak be az ÉMÁSZ salgótarjáni üzemigazgatóságának ötletmesterei. A tavalyi ösz- szesen hatvan újításhoz képest ez „időarányosan” ke vés, ám az a tapasztalat, hogy az év második felében len I dűl fól náluk az újítókedv natkozólag sok a rövid távú, nem egész' évre szóló felajánlás, igazodván az igényekhez. Több lett ezenkívül azoknak a brigádoknak a száma is, amelyek szocialista szerződést kötöttek óvodákkal, bölcsődékkel besegítő- és szakmunkákra. A társadalmi munkában ez a tevékenység jól mérhető, ezért az értékeléskor nagy súllyal esik latba. Társadalmi munkában alakítják ki a brigádok a következő hetekben az új, Gusztáv- aknai szabadidő-parkot a gyáriaknak. A zuhanásgátlóval országosan ismertté vált Szőllős Géza kirendeltségvezető tavaly is tíznél több újítással rukkolt ki; az idén is benyújtott már egy kidolgozott ötletet, ennek témája: fogyasztásmérők biztosítójának kiiktatása. Mozog még az épület — mondták a garanciális bejárók a repedésekre panaszkodó lakóknak. — Majd megállapodik, helyreáll. Addig mindenesetbe ne csináljanak semmit. Azaz ne fessenek, ne tapétázzanak, ne csempézzenek. Ráérnek akkor, ha megnyugszik a ház. A salgótarjáni Gorkij-telep A/7-es jelű épülete azonban fennállásának tíz esztendeje alatt sem nyugodott meg. Sőt! Szabó Józsefék kisszobája- nak külső sarkán befújt a szél a hasadékon. Szabóék minden intelem ellenére letapétázták a szobát, így a papír valamennyire útját állja a huzatnak. Budai Józsefék két év alatt négyszer költöztek le a szárítóba. Szobájuk parkettáját negyedszerre tudták úgy lerakni, hogy most már valóban nem hullámosodik fel. Ugyancsak náluk egy csöndes éjszakán a nagyszoba ajtaja tokkal együtt kizuhant a helyéből. Fürdőszobájukban a szennyvízcsatornát takaró fal minden kiadósabb csapadék után átnedvesedett. Kibontották, s mit láttak? Az eternit- csőn jókora folytonossági hiányt, a lyukat annak idején ronggyal tömték be az építők. nem tudják, mi célt szolgál a fürdőjük falából kiálló szürke kábel. Maguk az építők is elcsodálkoztak rajta. Egyébként áram van benne. Ne mondjuk tovább, bár lehetne még. Mert Budainé például tavaly karácsony óta nem alhat a szokott helyén, mivel ott nagy zenebonával meghasadt a vakolat, azóta a tapéta tartja. A papír alul már kiszakadt, a család kis- lapáttal gyűjti alóla a törmeléket. * A 22 lakásos épületet 1074- ben adta át a lakóknak építője, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat. OTP- társasházként adták el a 49, illetve 56 négyzetméteres otthonokat, az öblösüveggyári kolóniában lakók vették meg. Itt mindenki ismeri egymást, hiszen már a Hajek Rezső úton is szomszédok voltak. Az új otthonért egyébként hétszáz forint havi törlesztést fizetnek. S ehhez jön még újabban a lakásszövetkezeti közös költség is. — A közös képviseletet 1981 őszén bízták rám — mondja Budai Józsefné, az ingatlanközvetítő könyvelője — Akkor végigjártam mind a 22 lakást, összeírtam a hibákat, s a jegyzéket a lakók hét: vagy a normálnál vastagabb vakolóhabarccsal kötötték össze a salakblokkokat, vagy süllyedt az épület, ami nem hibája, hanem egyik tulajdonsága. A NÁÉV elismerte a szavatossági hibát és vállalta, hogy a javításokat elvégzi, ezekre 90 ezer forintot ajánlott föl. Mivel azonban a lakásszövetkezet felmérése szerint ehhez legkevesebb 305 ezer forint kell, nem fogadták el a kínált összeget. Miután ebben megegyezni nem tudtak, az építő vállalat megváltoztatta álláspontját, nem ismerte el a szavatossági kötelességét, s az OTP-hez küldött levelében jelezte, hogy a szavatossági igény elévülése miatt nem javítja ki a hibákat. Tavaly eljutottak hát addig, hogy az OTP beperelte az építőt. A bíróság által kijelölt szakértő is csak azt mondta, mint kollégája: kivitelezési hibákról van szó. Első fokon ä takarékpénztár megnyerte a pert. Idén feb- ruéban jutottak el a periratok a Legfelsőbb Bíróságra Ott, másodfokon veszítette el perét az OTP. Az elutasítás indoka az, hogy a tulajdonos észlelésétől számított 3 hónapon belül nem érvényesítették az igényt. A hibák ugyanis már 1976-ban is jelentkeztek. azóta a megszabott idő sokszorosan eltelt. * Nos, itt tartanak pillanatnyilag az A/7-esek. Egyébként ne tessenek azt gondolni, hogy az egykori kolónialakók háborognak, kiabálnak, verik az asztalt. Nem. Beletörődtek, elfásultak — únják az egész évtizedes hercehurcát. És sokan csöndesen rakják élére forintjaikat — ha nincs más hátra, maguk hozhassák rendbe otthonukat. * Erről azonban még nincs szó, a harcot egyelőre nem adták föl. Schoblocher László, az Egyesült Lakásszövetkezet házkezelési vezetője: tojás! elektromos nyomásérzékelő elemet helyeztek el benne Ezek az ütközésnek azt a fokát jelzik, amelyen a valódi tojás már megrepedne. A készüléket kereskedelmi célra még nem gyártják. — Rendes munka esetén ennek a háznak nem volna szabad így kinéznie. A lakóknak igazuk van, nem tia évre készül egy ilyen épület, A 305 ezer forinthoz mindenképpen ragaszkodunk, sőt. Statikai vizsgálatot kérünk a műszaki egyetemtől. Állapítsák meg, mitől mozog ennyit re a ház! / Verebélyi József szavatossági építésvezető: — Az 1983. évi szakértői vizsgálat alkalmával a vakolat- és csempemeghibásodáson kívül más panasz nem merült fel. A most felsorolt hibákról vállalatunknak tudomása nem volt. Egyébként a kivitelező vállalat az épületnek nem karbantartója. A felsorolt hibák a vakolatot és csempét beleértve az öt éven felül már esedékes karbantartási munkák elmaradásából következtek be. Érthetetlennek tartom, hogy a tíz éve átadott épületnél most tárják fel, hogy az építők rongy- gyal dugaszolták el a lefolyó nyílását. Hát hogy üzemelhetett eddig így az épület? Miért nem kaptunk erről időben hibabejelentést? Jelenleg egy bírósági felmentő határozat értelmében jártunk cl, mely szerint vállalatunkat semmilyen szavatossági kötelezettség nem terheli az épülettel kapcsolatban. Dr. Titkos Károly, az OTP Nógrád megyei Igazgatóságának jogtanácsosa: — A Legfelsőbb Bíróság döntésével több okból nem értünk egyet. Véleményünk szerint nem a tulajdonos, hanem a jogosult, ez esetben az OTP hibaészlelését keil figyelembe venni, s ehhez képest a három hónapon belül vagyunk. A hibák jelentkezése különben is folyamat, minden apró problémával nem szaladgálnak a lakók hivatalos szervekhez. Eljárást csak akkor kezdeményeznek, amikor helyzetüket már tűrhetetlennek érzik. Az ügyet téhát nem tekintjük befejezettnek: a továbbiakban a megyei főügvészséghez, illetve a Legfőbb Ügyészséghez fordulunk óvás iránti kérelemmel. Ha mégsem járnánk sikerrel, az OTP akkor sem hagyja magára a lakástulajdonosokat: végső esetben magára vállalja az indokolt és jogos költségeket. Ez utolsó mondat táplálja a reményt: az A/7-esben lakók ügye mégis csak sínen van. Jó lenne, ha a megnyugtató rendezésig már nem kellene sokat várniuk. Szeiuli Márta Nők nőnap ulán — írja csak, hogy minden jól van itt nálunk. Mindenkinek szóltunk már, akit illet, de nem történt semmi. A pénzünk csak kevés, a munka meg nagyon sok és nehéz — támaszkodik rá a merítőszák nyelére Kovács Sándomé. — Hát akkor minek panaszkodjunk? Az többi asszony csak bólogat. Varga Pál Józsefné kifakad: — Én akkor is itt voltam a tsz-ben, amikor tizenhat forint volt egy munkaegység, akkor, amikor bajban voltunk. Mások jöttek, mentek, ahogy az érdekük kívánta. Maradtunk a savanyítóban, mert azt mondták, ránk nagy szükség van. Hamarosan nyugdíjba megyek! Mennyit kapok majd? Filléreket! Kétezerhatszáz forint volt a tavalyi átlagom! Nagyon kevés. — Azt mondják, hogy a háztájiból hozzátesszük, ami hiányzik — merít ki egy szák uborkát a betonkádból Ko- vácsné. — Hát a föld magától terem? Dolgozni kell abban is keményen. — Amikor az új melléküzemágak beindultak a termelőszövetkezetben, szóltunk: mi is bemennénk oda, nem vagyunk bugábbak, mint a többi asszony. A varrodában, a lámpaernyöüzemben meleg van, kényelem, tisztaság. Itt? — mutat körbe Vargáné. — Hideg, huzat, víz minden áldott nap. Nem mehettünk az új üzemekbe. Amikor szezonban az ottani asszonyok besegítettek nekünk, szentségeitek. Ök ugyan ezt nem csinálnák. — Nyolcvankilós hordókat emelgetünk. Amikor lezárunk egy-egy kádat, akkor mázsaszám hordjuk rá a harminc- negyven kilós köveket. Az anyagot egyik teremből «másikba vödörben hordjuk... Tonnákat százával mozgatunk és hányszor? — panaszolja Kovácsné. — De hát minek mondjuk ezt? Nem magának kéne ezen segíteni! '(A helyszín az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet dejtári savanyítóüzeme. Hideg, nyirkosság, gumicsizmás asszonyok válogatják a lucskos uborkát, cipelik a műanyag hordókat. A betonpadlón friss víznyomok, gyakran mossák át a munkaterületet.) A panaszok után rögtön adódik a kérdés: kétezerhét- száz forintos átlagkeresetért miért nem keresnek ennél könnyebb, jobb munkát? Bacsa Józsefné üzemvezető szerint: — Szeretik egymást ezek az asszonyok heten. Látná, amikor abroncsozzák a nagy kádakat azzal a nehéz kalapáccsal. Mindent megcsinálnak. csak nem fizetik meg őket eléggé. Mit tehetünk? Pedig a tavalyi nyereségtervünket kétszáz százalékkal túlteljesítettük! Jutalmat egyikük sem kapott... Vitéz Ferenc, a termelőszövetkezet ipari főmérnöke kimutatásokat vesz elő: — A varrodában rosszabbak az átlagbérek, hiszen tavaly 2579 forintot kaptak, szemben a savanyító 2673 forintjával. Az ipari ágazat átlagbérszínvonala .3149 forint. Nincsennek ordító különbségek. — A savanyítóban igen nehéz a munka és kevésnek tűnik a bér. — A melléküzemágak a bérszínvonal tartásához is segítséget adnak. Ha ott lejjebb tudjuk tartani a béreket, akkor megfizethetjük a minőségi szakembereket. Egy traktoros ma nyolcezer forint alatt n.em ül traktorra! A bérszínvonalunkat nem léphetjük túl, mert akkor ránk zúdul a büntetés. Tudjuk, hogy az asszonyok bére alacsony a savanyítóban, módosítunk is rajta majd valamit, de túl sokra nem lesz lehetőség. Egy egész két tized százalék bérfejlesztést kapott az ágazatom, hát ebből nagy dolgokat kihozni nem lehet. — Nagyon sok ott a megv erőltető fizikai munka. — Beszereztünk egy szivattyút, így legalább a vizet nem kell vödörben hordaniuk. Kicseréljük a régi épület tetőszerkezetét, az is javít a munkakörü 1 ményeken. — Egy ügyes szállítószalag is elkelne. Kevesebbet kellene cipekedniük az asszonyoknak. — Amit csak lehet, megteszünk. A szállítószalag ügyét megvizsgáljuk, de pénz most nemigen van rá. — Nyereséges a savanyító? — Igen. De a nyereséget szövetkezeti összesenben kell nézni! — Volt-e reklamáció, minőségi kifogás a savanyítóüzem termékei ügyében? — Egyetlen egy sem. Savanyúságainkat kedvelik! (A helyszín: a termelőszövetkezet irodája Érsekvad- kerten. Az ablakon besüt a nap, kellemes meleg. A szék kényelmes.) Kovácsnéék válogatják az uborkát. A hőmérséklet talán tíz fok. Cuppog a gumicsizma. Már a tavaszi munkák járnak a fejükben. Vetőmag kell, aztán fuvar, és idő, de sok, hogy mindent elvégezhessenek, amit a háztájiban muszáj. Kell a pénz. Föltétlenül. Mindannyian gyerekeket nevelnek. Nem nagyon hisznek benne, hogy valami is változik, csak mert panaszkodtak. Azt mondják, elmúlt a nőnap, dolgozni kell. Hortobágyi Zoltán Száz versenyző csapat Ölt ötlet Sörös Aladárék csempéje is az utolsókat rúgja. Tovább is van, mondjuk még? Starkék fürdőszobájában lepottyant a falról a ruhafo- gasj Grics Ferencéknél a konyhát és a fürdőt elválasztó fal roggyant meg, most a konyha felől a hűtőszekrénnyel támogatják. Polacsek Lajoséknál a Paulóékkal szomszédos kisszoba fala repedt meg. Tovább is van, mondjuk még? A spájzol? nedvesednek, penészednek. Többen hősugárzóval szárítgatják a falakat, hogy legalább edényt tarthassanak benne. A konyhákban es a fürdőkben lógnak, repedeznek a csempék. Mucsi Lász- lóéknál a pici baba ágyába zuhant a mennyezetről egy jó darab vakolat. Mucsiné éppen a szomszédban volt a csöppséggel. Budaiék máig Stark Józsefné fogasa innen esett le. Nem csoda, hisz le* kívánkozott a vakolat is. (Kulcsár József felvételei) aláírásával átadtam az OTF- nek. Csaknem egyidőben ezzel úgy határoztunk, hogy ügyeink gyorsabb és eredményesebb intézése reményében belépünk az Egyesült Lakás- szövetkezetbe. Döntésükről értesülve, a következő esztendő elején az OTP helyszíni bejáráson szemlélte meg a bájokat. Starkék fürdőszobájában ez alkalommal leverték a lógó csempét, s a több centire elálló vakolatot, s úgy találták, a panelek bizony nincsenek összekötve! A következő bejárást már közjegyző jelenlétében tartották. Ezúttal a felkért szakértő megállapította: a hibái? egytől egyig kivitelezési elégtelenségre vezethetők vissza. A szakértő véleménye szerint az épület stabil, a repedéseknek pedig két oka leVigyázat! Törik a Amíg a nagyüzemekben termelt tojások eljutnak a vásárlókhoz, nagyon sok ösz- szetörik belőlük. E veszteségek csökkentésére angol kutatók most olyan „műtojást” készítettek, amely a valódi tojásokkal együtt —• azok közé keverve — halad végig a különböző munkafolyamatokon. a gépi összegyűjtésen, az osztályozáson, a csomagoláson a szállításon és piros fénnyel jelzi, ha valahol a rázkódás már töréssel fenyeget. A „műtojásnak” átlátszó műanyaghéja van, és három tengelyének irányában három — sorba kapcsolt NÓGRÁD — 1984. március 31., szombat
