Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)
1984-03-28 / 74. szám
\ A hivatal és a gyerek A gyerek bújik az anyja mögé. Nyolcéves. vékony, szipogó orrú. Már majdnem olyan magas, mint madár- oso'ntú anyja. Mégis az anyja neki a tekintélv Ez emberi viszony. Létezik azonban hivatali viszony is. Milyen az? Amikör egy hivatali részleg nem bújik meg. hanem előbbre tolakszik, önállóan és akár ezzel ellentétes intézkedéseket is tesz. B, Kálmánná, az apró cigányasszonyka módja szerini iparkodik tisztességesen élni A Salgótarjáni Kohászati Üzemek segédmunkása, három gyereket szült, férjétől elvált, mert az csavargóit, ivott, most pedig börtönben ül. Egy fillér sem'érkezett az apától több hónapig a megítélt gyermektartásból. Ezután a bíróság, hosszú eljárásban új határozatot hozott. Az állam folyósít a három gyerek után havi 1500 forintot három évig. Tehát harminchat hónapig. Két hónapig kapta. A halk teremtés számára rejtély: kezében a papír, három évig biztos anyagi forrást ígérőén. De három hónapja már nem jön a megítélt pénz sehonnan. És semrpilj',en hivatal nem értesíti arról mi az oka. Szaladgál fűhöz-fához. Végül a bírósági gazdasági hivatal röviden tájékoztatja: a hivatal kérte a felülvizsgálatot a bíróságtól. tekintettel arra, hogy az apa letiltható keresettel rendelkezik. Olvasgatom a jogszabályt, minisztertanácsi és igazság- ügyminiszteri rendeletek vonatakoznak ide A szabályozást egyértelműnek vélem: a gyermektartást a hivatal a bíróság újabb intézkedéséig folyósítja. Megfordult a menet? Hát igen. A gazdasági hivatal, amely a bírósági intézkedések végrehajtója. önállóan intézkedett. A gyermekek tartását valóban szolgáló végrehajtás helyett. Mi jogosítja fel erre? Arra gondolok, hogy a hivatal eljárása jogszabálysértő. Levélben jön. a válasz: az Igazságügyi Minisztérium bírósági főosztálya, valamint a terv- és pénzügyi főosztály együttes intézkedése feljogosítja a hivatalt a tartásdij visszatartására. Ennek alapián a hivatal helyesen járt el. így egészen más! A hivatal eljárása valóban helyes. De intézkedése megfelel a rendeletnek? Segíti-e a gyermekek szociális támogatását, nevelését? A választ a kérdésekre az élet adta meg. A fegyház tájékoztatása szerint, az apától letiltható pénz bizony legtöbbször alig haladja meg a 20—30 forintot havonta. Néha semmi sincs és még jó hónapban sem éri el az 500 forintot. Az elmúlt három hó- nanban egy fillér sem érkezett. Bizony az történt, amit adott a jobb kéz, elvette a bal. Minderről a szipogó orrú, anyja ruhájába kapaszkodó gyerek még mit sem tud. Ne is tudja meg. Zsély András A lakóterületektől távol cső házakban keletkezett tüzek különösen veszélyesekTűzveszélyben Csendben alszik a család, csak a kályha duruzsol, halkan pattog az égő fa. Az éppen csak nyitott ajtón szép ívben, vidáman pattan ki egy kicsiny szikra — a szőnyegre ... Felébredt a vörös kakas, fojtó, csípős füst teríti be a szobát alattomos csendben... A többit már mindenki el tudja képzelni. Sajnálatos módon, évről évre egyre több a lakástűz, az okok közül pedig magasan kiemelkedik a felnőttek felelőtlensége: a hibás és gondatlanul kezelt tüzelő- és fűtőberendezések, az ágyban dohányzás és az elektromos tüzek. Jellemző, hogy öt esztendő alatt az ötszörösére emelkedett a felelőtlenség okozta lakástüzek száma. Az aggasztó adatok mellett van azonban egy reménytkeltő jelenség is: úgy tűnik, megtanultunk vigyázni gyermekeinkre, vagy inkább ők kezdenek óvatosabban bánni a tűzkeltő eszközökkel? Az adatok azt bizonyítják, hogy kevesebb gyermek szenved tűzhalált, vágj' súlyos sérüléseket. Hála a megfelelő propagandának, amelyet a szakemberek a kicsinyek és a szülők körében végeztek. Nem véletlen — a fenti tények tudatában —, hogy a tűzoltóság országos parancsnoksága 1984-et a lakóházak tűzvédelmi évének nyilvánította. A szándék nemes, dicsérendő, ám a megvalósítás során- bizonyára szép számmal lesznek bonyodalmak. Az épületek tűzvédelmi szempontból sok esetben nem felelnek meg az előírásoknak, a kívánalmaknak. Vélem, hogy a tervezett több és szigorúbb ellenőrzés ennek megváltoztatására kevés. Az építési, tervezési előírásokat, a kezdeti és menetközben! ellenőrzéseket kellene szigorítani. A másik elgondolás — egyes lakótelepeken próbatűzriadó- kat tartani — bizonyára osztatlan népszerűtlenséget eredményezne. Személy szerint — nemcsak, mert magam is lakótelepen élek — hatásosabbnak tartom a házak tűzoltófelszereléseinek kiegészítését, a megelőzést szolgáló propagandát és az oltási ismeretek terjesztését- A felvilágosító irodalomban követendő példák lehetnek a gverekek és a tűz viszonyát oly’ ió iránvba befolvásoló ..Tuf'ék tudják” és ..Tudod-e?”- című könyvek. Valószínűleg többen döbbennének rá, hogy az ágyban dohányzás nemcsak a nikotin miatt egészségtelen. A tanyasi házakban és • a város környéki lakótelepeken keletkezett lakástüzek különösen veszélyesek. A késő éjszakában tűzbe boruló magányos házra legfeljebb csak véletlenül figyelnek fel, míg a nagyvárosok mellett épített több száz lakásos, tíz-tizenöt emeletes házak nemcsak messze esnek a tűzoltó-parancsnokságoktól, de a tűzoltók műszaki felszereltsége is sok kívánnivalót hagy maga után. Tudom, könnyű íróasztal mellől okoskodni, hiszen a népgazdaság jelenlegi helyzetében erre sem jut elegendő r>énz. Ezért van szükség több figyelemre és elővigyázatosságra. Hiszen nem kicsi a tét- testi énségünk és otthonunk biztonsága. Rákos József KÉRNI A LEHETŐSÉG HATÁRÁIG Nem igénytelenség, hanem mérsékelt igény Hajdanán, persze lehet, hogy csak néhány éve, véletlenül bekeveredve egy falugyűlésre, mosolyogtató dolgok marasztaltak ott úgy másfél ólára. A csöppnyi település egy-két lakója felszabadulva a kívánságok közlésének lehetőségétől, uszodát, gimnáziumot kért a falu vezetőitől Mosolyogtató volt, bár halálosan komolyan gondolták. A mából visszatekintve nem tűnik komolytalannak a dolog meg akkor sem. ha most is irreális az említettek megvalósítása. Mert a gondolkodás más volt. a helyzet, a lehetőségek ismerete pedig igencsak hiányos. A minap Ecsegen járva, erről is szó esett Madlena József tanácselnöknél. Menynyit változott a világ! Sokkal inkább életközeiben gondolkodnak az emberek. — Ez ékes bizonyíték — teríti szét az elnök a falugyűlés jegyzőkönyvét —, hogy az élet jobbá tétele sokkal kisebb ügyeken múlik. De ezek a helyieknek nagyon fontosak. Harminchétén szóltak a falugyűlésen különféle problémák miatt, és az érdeklődés soha nem látott méretű volt. Az ecsegi, csécsei és a kozárdi fórumokon 457-en vettek részt. — Vegyünk példákat a hozzászólásokból. — Nos, Kurcsik Ferenc azt említette, hogy a Madách úton nehéz társadalmi munkát szervezni, mert sok az idős ember, a Boros utcai pincék romosak, meg kellene menteni őket, s akár értékesíteni is lehetne, vagy hogy nincs fodrász Ecsegen. Miku- la György azt javasolta, hogy a megszűnt cigányputrik helyén célszerű lenne telkeket kialakítani, a Petőfi úton pedig a járdát kellene helyrehozni. Takács Lászlóné örömmel közölte, hogy az iskolában elkészült a központi fűtés, de a napközi építésének befejezése után nagy munka lesz a tereprendezés. Ehhez és az iskola kerítésének elkészítéséhez kérte a lakosság társadalmi munkáját. Szó esett még arról, hogy kevésnek találják a húst a boltban, több helyen nem megfelelő az utcai világítás, és néhány településrészen baj van az áramszolgáltatással. Lapozgatva a jegyzőkönyveket, a kérdésekre, kérésekre jelentős részben máris megtaláljuk a választ. Hegedűs Zoltán, az ÉMÁSZ képviselője azt ígérte, hogy az áramkimaradások okát megkeresik, és felsorolta az új lakások árambekötésének költségeit, hiszen voltak, akik erre is rákérdeztek. Darankó Gyula, aki az áfészt képviselte azt bizonygatta, hogy 8 százalékkal több húst kap a település, mint az elmúlt évben, a gondot abban látja, hogy ugyan karajt mindig lehet kapni, de a lakosság inkább mást vásárolna. Ném maradt válasz nélkül semmi, „megtagadott” kérés is csak olyan volt például, hogy állandó helyi villanyszerelőt nem tud alkalmazni az ÉMÁSZ. — Természetesen lennének nagyobb horderejű kérések — móndja Madlena József — csak, az emberek már tisztában vannak a lehetőségekkel. Ezen a falugyűlésen is tájékoztattuk őket, hogy előreláthatóan mire lesz lehetőségünk jövőre. Így aztán a hangulat is más. Nem ítélkeznek az emberek a tanácsiak fölött olyan dolgok miatt, amit eleve ler hetetlen kivitelezni, mert ma már ilyen fel sem merül. Néhány tíz kilométerrel odébb, Nagybárkányban. a községi közös tanácson éppen a tapasztalatok összegzésén dolgoztak, amikor odaértünk. Papp Zoltánná vb- titkár számolgatta, hogy a nagybárkányi, kisbárkányi, márkházái, sámsonházai és a lucfalvai falugyűlésen hányán vettek részt. No, és Nagy- keresztúron, mert, bár nincs községi rangja a településnek, s nem kötelező ilyen fórumot tartani, mégis úgy látták jónak, hogy megteszik. — összesen 452-en jöttek el. Legtöbben Lucfalván és Nagybárkányban voltak. A többi településre sem lehet panasz, azért sem, mert nagyon aktívak voltak az emberek. Jó érzés volt hallani, hogy egyre-másra ajánlották fel társadalmi irrnnkájukat. Nagykeresztúron például a Béke úti járdát szeretnék befejezni, s tőlünk csak anyagot kérnek. Még szakmunkát is ajánlottak. A kérések nálunk is életközeliek voltak. Néhány éve még az ellenkezőjére is volt példa, a márkházaiak TÜZÉP-telepet szerettek volna. — Akadnak még, akik „elvetik a sulykot” — csatlakozik a beszélgetésbe Sánta Zoltán tanácselnök, de a többiek ott helyben leszerelik, kérdezve: „a fellegekben jársz?” Ugyancsak márkházái az esetem. Kérték a temető körbekerítését a tanácstól. Nem is mi válaszoltunk. Valaki fölállt és közölte a kérővel, hogy nálunk már hagyomány, hogy az ilyen munkákat társadalmi összefogással végezzük el. Adjon anyagot a tanács, a többi a mi dolgunk. Különben is — mondta — nem a tanács a hibás, mi vesztünk össze, ezért akadt el a munka. Szóval úgy érzem, nincs egészségtelen türelmetlenség. — Mire érzékenyek az emberek? — Arra, ha valami olyasmi marad el, ami nem kerülne sokba és közösen gyorsan megcsinálhatnánk. — Például? — Mondjuk hiányzik valahol 20—30 méternyi járda. Vagy, ha egy ’hónap múlva cseréljük ki az égőt az oszlopon. . A falugyűlések remekül bizonyítják, hogy nagyon is érdekli az embereket az ami körülöttük történik. Csak már tudják a határt. Nem véletlen tehát, hogy kétkezi munkájukat adják, hogy azon túl amire a pénzből telik, gazdagodjunk, jobb körülmények között éljünk. És nagyon érzékenyek a minőségre. Végtelenül örültek, hogy Lucfalván elkészült a Kossuth út, de felhívták a figyelmünket, hogy az útpadka nincs rendben. Ezt mi nagyon jól tudjuk, de mégis kellemes érzés, hogy ilyesmire is figyelnek, — Alapvetően súlyos gondok tehát nincsenek. — A vízellátás! De ezt helyben nem tudjuk megoldani; A megyei tervek készen vannak, annak teljesítése segít rajtunk,' A két példában szereplő nyolc település lakói tehát elégedettek, de nem megelégedettek. Kialakult egy értékrend és egy mérce, ami meghatározza a cselekvést és a fejlődés lehetőségét. Bizonyára tudnának szebb álmokat is. De a jobbhoz ennyire futja ma. Ezt érzik és megértik. —zengő— Vizsgálat nagy értékű berendezések kapcsán A, napokban kezdődött és áp- deklődnek a GLOBUS Nyomda rilis végére, összességében arra rilis végéig tart a rétsági népi rétsági gyáregységében, a hír- is választ kapnak, hogy az emlí- ellenőrök legújabb vizsgálata. Ar- adástechnikai anyagok romhányi tett gyáraknál, üzemeknél milyen ra kíváncsiak, hogy néhány üzem- gyárában és az ERDÖKÉMIA rét- mértékben nőtt a gépek és beben milyen intézkedéseket tettek sági üzemében. Alapos vizsgálat- rendezések részaránya, ezen be- a korszerű, nagy értékű gépek nak ígérkezik, hiszen öt fö szem- lül pedig milyen mértékű a és berendezések kapacitásának pont mellett 24 átfogó kérdést nagy értékű és korszerű eszközök jobb kihasználására. Ez után ér- tesznek fel az illetékeseknek. Ap- alkalmazása. Á bábától a diagnosztikai táskáig O lvasom egy friss jelentésből, hogy a megyében ma már 103 orvosi körzet működik, s hogy az egy körzetre jutó lakosok száma mintegy száz fővel csökkent. Meg azt is olvasom, hogy nagyot fordult — bár még sok kívánnivalót hagy maga után — a lakosság egészségkultúrája. És akkor eszembe jut Mariska néni... ...a benczúrfalvai bábaasszony, kit három esztendővel ezelőtt temettek el, de ki a betegágyán, a megyei kórházban meséivel ugyancsak elálmélkod- tatta az orvosokat, ápolónőket. Ágyát folyvást hallgatóság vette körül, mert meséi igazak voltak, régi életről regéltek... Azokról az időkről, amikor még mások még nem valának, csupán a ■ bábaasszonyok, felcserek, meg a köpölyöző kovácsmesterek... Szóval eszembe jut Mariska néni, már csak azért is, mert a fél megyét bejárván, bábára nem akadtunk. Oly régi világ hősei ők, hogy csaknem valamennyien elmúltak az idővel... Mariska néni, akkor, első találkozásunk idején, lehet már vagy öt éve, megajándékozott kusza betűkkel teli „imádságos könyvével.” Mert az volt neki a kis füzet, miben élményeit, mindennapjait bejegyezte. Mondhatná most valaki, mi értelme személyes emlékeket háborgatni, kiteregetni, a múlt nyomorát idézgetni. E kis könyv, e megszürkült füzetecske tanúságtétel. Tanúságtétele annak, honnan is indult az ember, honnan a gyógyászat a megyében, mígnem eljutott a 103 orvosi körzetig, a diagnosztikai táskáig, a korszerű orvosi rendelőkig a gyógyszertári hálózat ki- terjesztéséig. az egészségkultúra gyakorlásáig... Tehát! Kezdetben valának a bábaasszonyok, kiket a népek varázslóknak, kuruzslóknak, kígyót-békát összezagyválóknak tekintettek. Mariska néni tudományát, az öreganyjától leste-tanulta el. Híres egy tudomány volt ez. „Izentek értem, mennék az alsó falura Juhászék- hoz, mert a fiatalasszony igencsak nyúzza-vonja már az. ágy végébe kötött madzagot. Akkor elmentem. Előkészítettük a forró vizet a fatekenőbe, elküldtük otthonról a családot, a szülő asszony szájára meg párnát szorítottunk, ne halljon odakintre az ordítás. Elment így egy nap is. Amikor a gyerek világra jött, elvégeztük rajta a műveleteket, köldökzsinórt vágtunk, fejjel lefelé lóbáltuk, menjen bele az élet. örültünk, ha sírdo- gált. No, bepóiváltuk, kifeszítettük, kikötöztük ke- zét-lábát, nehogy nagy korában görbe legyen. Ügy feküdt az egy fél évig is, kifeszítve... Az anyja meg két teljes hetet fel nem kelhetett, első útja a templomba vitte a keresztelőbe... „Cumi akkoriban még nem volt. Hát kitaláltuk, összecsccsáltuk a cukrot, a kenyeret, bekötöztük egy zsebkendő sarkába, azt szívta a gyerek. De milyen élvezettel hallgatott az édes nedvtől! Az anya két évig is szoptatott. A gyereke hordta utána a sámlit, arra állt, úgy követelte az anyatejet. De nem is volt olvan sok beteges gyerek mint manapság. A rosszalkodóknak, az ordítós kicsiknek mákfőzetet adtak. Attól meg aludtak, mint a tej.” Mariska néni tudományos könyvében receptek is olvashatók; lapufőzet vöröshagymával furunkulusra, köménymagos hagyma hasfájásra, büdös- kevirág szemgyulladásra... és mindennemű kenőcsök összetétele, varázsszerek. Mariska néni akkor öt évvel ezelőtt, már orvosokról is mesélt. Az ő világa orvosairól. Az igaz tudomány első hirnökeiről. Kik lovas szekérrel járták a vidéket — nyolc-tíz falut —, hogy gyógyítsanak, betegeken segítsenek. Ha meg az orvos távol esett, segített a felcser, Honnan tanulta a mesterségét, ki tudja azt? Egy biztos, hogy a fogfájós embernek a kovácshoz volt a legnagyobb bizodalma. Tán azért, hogy jó erős fogói voltak ? Hitt-e abban Mariska néni, amit egy életen végigcsinált? Bizonyára. Mégsem ellenkezett a kórházban a modern gyógyszerek ellen, tűrte az injekciózást, a röntgenezést, megcsodálta a modern műszereket, berendezéseket. Mert felvilágosult asszony volt, értékelte, érezte a világ változásait. Talán jobban is, mint az az ember, aki már a jóba született. Aki türelmetlen a rendelőben a várakozás miatt, aki dühös, ha nem lehet a legújabb külföldi gyógyszert beszerezni a patikában, aki ideges, ha a hét végi ügyeletes orvos nem azonnal érkezik... N ógrád megyében ma már 103 orvosi körzet működik, három kórház látja el a rászorulókat. Mindenhol van fogorvos, hét végi ügyelet, üzemorvosi szolgálat. Még az aprófalvakban is. A fejlődés felmérhetetlen. Hol vannak már a Mariska nénik, a felcserek, a köpölyöző kovácsok, akik fel tudnák mérni a fel- mérhetetlent? Tudományukat, receptjeiket, gyógyító eszközeiket esetleg egy-egy kórházi házimúzeum őrzi... Kiss Mária /
