Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-27 / 73. szám

Ne egyszerre, hanem egy irányba lépjünk? Három volt a kislány Határsértőket fogtak el megyénkben Keddi nap volt. Mravik Lágzló határőr tizedes, őrsel­látó élte mindennapi életét. Délelőtt még a politikai fog­lalkozáson vett részt, ebéd után a szokásos őrsellátói szolgálat feladatai foglalták el. Már délután volt. amikor a tisztesek megkapták aznapi feladatukat. Mravik László pontosan 17 órakor hagyta el az őrsöt. Gépkocsival indult ellenőrzésre. — A honti forgalomellen­őrzési ponton kezdtem a szol­gálatot, ahonnét gyalog in­dultam a járőrözők ellenőr­zésére — emlékezik vissza a tizedes. — A kettes úton ha­ladtam az őrs felé. Már vak­sötét volt, ezért élénk figye­lemmel kutattam a tájat. Sok minden megfordult a fejem­ben. A legtöbbször az jutott eszembe: mi történne, ha az erdőből kiszaladna egy. vagy több személy. Nékemtámad­na. vagy elszaladna még a felszólítás ellenére is. S egy­szer csak mozgást hallottam; a nesz az erdőből jött. Fülel­tem, halgatóztam. Szinte min­den idegszálam megfeszült. Kisvártatva szarvasok tűntek fel az erdőszélen. Megnyu­godva mentem tovább... Érdekes, hogy Mravik Lász­ló határőr tizedes Nógrád megyei születésű, de soha nem járt azelőtt a határnak ezen a szakaszán. Szülei ma is Bercelen élnek. Ö maga ke­reskedelmi szakközépiskolát végzett Budapesten. Dolgozott a Fészek klubban, a buda­pesti nagycsarnokban. Nős, egy kislánya van. — Már a község felé tartó vasúti töltés szélénél jártam, ott haladtam a töltésen vé­gig —, mondja tovább a tör­ténetet. — Jóval az őrs előtt, a fatelep vonalánál mintegy «00 méterre három alakot lát­tam közeledni. Feltűnt, hogy sietnek. Én megálltam, s úgy helyezkedtem el. hogy ne ve­gyenek észre. Ebben egy kis cserjés is segített, ami a dombon van. Később döb­bentem rá, hogy megláthat­tak a fatelepi lámpák fényé­nél. Persze, azt nem tudhat­ták, hogy katona vagyok. Mravik Lászlóban megerő­södött a felismerés, hogy ha­társértőkkel van dolga. Azok is megálltak, figyeltek min­den neszre. A határőr tizedes elindult, észrevétlenül meg­kerülte a dombot, és szem­betalálkozott a három határ­sértővel. — Állj!... Ki az? — csen­gett az erős hang. Az idegenek megtorpan­tak, s mindjárt hangzott az újabb felszólítás: — Hová mennek? Mit ke­resnek itt? A három, tizenhat év kö­rüli kislány szlovákul kezdett beszélni. Úgy tűnt, ellenállás nélkül bekísérheti őket az őrsre. De az egyik éppen a vasútnál megkísérelte még a szökést. Mravik tizedes jó erős marokkal kapta el a karját, amely azt is jelentet­te. hogy itt minden szökés, ellenállás hiábavaló. Az őr­sön már az ügyeletes fogadta őket. Aztán az őrsparancsnok hallgatta ki a lányokat. Se okmány, se más irat nem volt náluk. — Ügy tudjuk, hogy neve­lőotthonból szöktél? meg a lányok. Útjuk céljáról össze­vissza beszéltek. Mi a hiva­talos eljárás után visszaad­tuk őket a csehszlovák ható­ságoknak. Nem sokkal ké­sőbb tizedes lettem. Talán azért, mert három volt a kislány? Nem hiszem. In­kább a szolgálat becsületes teljesítéséért. Mert itt az őrs­nek ennek a határszakaszán is szent és sérthetetlen ál­lamhatárunk — mondja Mra­vik László. Az Ipoly azóta csendes. A haláron semmi mozgás nem történt. Minden bizonnyal ré­sze van ebben Mravik László határőr tizedes helytállásának is. Somogyvári László A magánkereskedelem ellenőrzésének tapasztalatai Az ország 22 ezer magán­kereskedője közül valamivel több mint ezret kerestek fel a közelmúltban a kereskedel­mi felügyelőségek munkatár­sai. Ellenőrzéseik során megálla­pították, hogy a kiskereske­dők jól egészítik ki az állami és szövetkezeti bolthálózatot, főként a gyengébben ellátott leva leteken. Az élelmiszer-ke­reskedők döntő többsége olyan helyeken kínálja az alapvető cikkeket, ahol erre valóban nagy szükség van, ám vá­lasztékuk szerényebb, mint az állami és szövetkezeti bolto­ké. A zöldség-gyümölcs áru­sok széles választékban és jó minőségben kínálják áruikat, de az olcsóbb burgonyafajták forgalmazásától az alacsony haszon miatt többen tartóz­kodnak. A magánvendéglátók pe­csenye- és lángossütő-pavi- lonjai különösen az idegen- forgalmi szezonban és egy- egy rendezvény alkalmával segítik jelentős mértékben az ellátást. Kedvező tapasztalat, hogy sok magánvendéglátó feleleveníti a régi hagyomá­nyokat. például kávéházakat létesítenek a városközpontok­ban, a nagy forgalmú utak mentén pedig hamburger- és pizzasütő-pavilonokat állíta­nak fel. A ruházati kereskedők fő­ként olyan árukat igyekeznek beszerezni, amelyekből az ál­lami és szövetkezeti kereske­delemben gyakori a hiány. A divatcikk-kereskedők például a fiatalabb korosztály igényét elégítik ki olyan kis szériá­ban is gyártott farmerekkel, blúzokkal, szoknyákkal, ame­lyek nem, vagy csak ritkán 'japhatók más üzletekben, áruházakban. A vizsgálat so­rán megállapították, hogy e termékek árai hasonlóak, mint az állami és szövetkezeti üz­letekben. Termékeik divato­sak, de alapanyagukban, ki­vitelükben gyengébb minősé­gűek, mint a konfekcióipar termékei. A vizsgálat kedvező jelen­ségként nyugtázta, hogy a műszaki árukat forgalmazó kereskedők egyre több olyan autóalkatrészt kínálnak, ame­lyeket a kisiparosok gyártot­tak, illetve újítottak fel, s ez­zel hiányt pótolnak. A magán-kiskereskedők be­szerzési politikája igen rugal­mas, szinte az egész ország területén keresik a vásárlási lehetőségeket. Különösen kis­iparosoktól vesznek meg sok olyan terméket, amellyel bő­vítik, színesítik választéku­kat. Az ellenőrzések során a kedvező tapasztalatok mellett számos hiányosságot is fel­tártak. Az üzletek, vendég­látóhelyek csaknem felénél megállapították, hogy meg­sértették a bizonylati fegyel­met. A szabálytalanságot el­követők több mint egyhar- mada az ellenőrzéskor nem tudta bemutatni a beszerzési bizonylatot, és sok esetben — noha ezt jogszabály tiltja — a kiskereskedelemtől fo­gyasztói áron szerezték be a forgalmazott árut. Az ellenőrök 81 boltban, fő­ként iparcikk-kereskedőknél állapították meg, hogy áraik aránytalanul magasabbak, mint az állami és szövetkeze­ti kereskedelemben, s a tisz­tességtelen haszon visszafize­tését* kezdeményezték. A különféle szabálysértések miatt 416 kereskedőt vontak felelősségre, s összesen 796 ezer forint pénzbírságot rót­tak ki a kereskedelmi fe­lügyelőségek. (MTI) Kenyér­kutatás A kenyér és a péksüte­mény választékának bővíté­sére új recepteket, gyártási technológiákat dolgoz ki a malom- és sütőipari kutató- intézet. Elsősorban olyan rozs­ban gazdag újdonságokkal foglalkoznak, amelyek a kor­szerűbb táplálkozás követel­ményeinek is megfelelnek. A kutatómunka nyomán az idén előreláthatóan 6—8-féle új készítmény sütését kezd­hetik meg az üzemekben. A malomipar részére olyan, négyféle gabonát — búzát, rozsot, árpát és zabot — tar­talmazó lisztreceptúrát dol­goztak ki, amely az emberi szervezet által legjobban hasznosítható alkotóeleme­ket; rostanyagokat, aminósa- vokat, vitaminokat stb. tartal­maz. Az ebből sütött kenyér élvezeti értéke is magas. A Rács-Kiskun megyei Gabona­forgalmi Vállalat kunszent- miklósi malmában rendez­kednek be a négyféle gabo­nát tartalmazó liszt őrlésére — ez különleges technológiát igényel —, s még áz idén megkezdik az új kenyér sü­tését a kecskeméti, a szegedi és a Nyugat-Pest megyei Sü­tőipari Vállalatnál, majd ké­sőbb másutt is. Sikeres újdonságnak ígér­kezik a cukorbetegeknek ösz- szeállított lisztkeverék. Eb­ből a normál kenyérhez ha­sonló terméket készítenek; összetevő anyagait szigorú egészségügyi előírások sze­rint, patikamérleg-pontos- sággal adagolják. A Csongrád megyei Gabonaforgalmi Vál­lalat dóci lisztkeverő üzemé­ben készül ez a lisztkülönle­gesség, s elsőként a szegedi sütőipari vállalatnál kezdik meg a gyártást. A próbaüzem a napokban indult. A rozskenyér nagyobb ará­nyú gyártását az hátráltatta, hogy hosszú időt vett igény­be a kovászkészítés. Az in­tézet ezért olyan rozscito- pánt állított elő, amellyel húsz óráról mindössze két órára csökkenthetik a rozs­kenyér dagasztásának és sü­tésének idejét. A szekszárdi citopán gyárban kezdik *meg a termék előállítását, s ezzel a kitűnő minőségű rozske­nyér sütéséhez teremtik meg a feltételeket. A rozscitopán iránt külföldről is érdeklőd­nek, szó van exportálásáról is. A kutatók foglalkoznak a tartóskenyér-gyártással is. Bu­dapesten, a Váci úti kenyér­gyárban már működik a tar- tóskenyér-gyártó sor, ám nincs kihasználva, mert csupán egy­fajta terméket készíthetnek vele, ez iránt pedig mérsé­kelt a kereslet. Merre tovább, gyerekek? Beszélgetés Kovács Tibor megyei úttörőelnökkel Huszonnyolcezer kisiskolás sorsát érinti Nógrádban a gyermekmozgalom, amely korántsem választható el az is­kolákban zajló oktató-nevelő munkától. A fölcseperedő nem­zedék mozgalmi neveléséről megyénkben közel két és fél ezer úttörővezető gondoskodik. Nemrégiben országos kon­ferencián összegezték az elmúlt öt esztendő tapasztalatait, s meghatározták a teendőket is, amelyeket a nógrádiak azóta már „hazai viszonyokra” is megfogalmaztak. Kovács Tibor megyei úttörőelnökkel a továbblépés tennivalóiról vál­tottunk szót. — Kezdjük talán egy apró­ságnak tűnő észrevétellel: az új működési szabályzat az út- töröszervezetet „a magyar tár­sadalom gyermekszervezeté­nek” jelöli, míg korábban az MSZMP gyermekszervezete­ként említették. Jelent ez va­lamilyen tartalmibb változást is; — Természetesen a politikai irányítást továbbra is az MSZMP megbízásából a KISZ végzi, az említett' megfogalmazás annyit jelöl, hogy a gyermekmozgalom nyi­tottabb kíván lenni, az egész társadalom felelősségét hang­súlyozza, hiszen valamennyi­ünknek, kisebb vagy nagyobb mértékben „köze” van a moz­galomhoz, a gyerekekhez, s, végső soron a jövőnk sorsa függ attól, hogyan törődünk a legfiatalabb réteggel. — Attól tartok, társadalom’» tág megfogalmazása, nyújt a felelősség vasnak. Lesznek-e túlterheltségről pedagógusoknak, töknek? „az egész értelmezésű lehetőséget alóli kibú- partnerei a panaszkodó úttörőveze­— Kell, hogy legyenek! A mi feladatunk, hogy egy ész-' szerű munkamegosztást ala­kítsunk ki a gyermeknevelés­ben Nem az a jó pedagógus- úttörővezető, aki látástól va- kulásig, mindent magára vál­lalva, szinte ráerőszakolva ma­gát a gyerekekre, végzi mun­káját, hanem, aki mellett ott vannak a segítőtársak, a szocialista brigádok, a nyug­díjasok, a társadalmi szervek, a közművelődési intézmények. Szóval, aki koordinálja és szervezi az érintettek gyer­meknevelését... — ... ezzel egyetértek, de- hát minden kapcsolathoz mi­nimum két fél kell, változat­lan tehát a kérdés: lesznek-e partnerek? — Nézzük, kikre építhetünk! Elsőnek mindenképpen a már meglevő, s sokszor bizonyított segítőkre, aztán az egyre szé­lesedő ifivezetői bázisra. Har­madik helyen, nem rangsorol­va, említem a KISZ—úttörő kapcsolatot, amelyet szeret­nénk megfosztani a külsődle­ges, formális vonósoktól, a klubdélutónokra szűkülő együttműködésektől, helyette a rendszeres és tartalmas kapcsolatot ösztönözzük. Aztán óriási tartalék rejlik a mun­kahelyekben. hadd említsek néhány példát is. A Buda­pesti úti iskola és a salgó­tarjáni síküveggyár, a ceredi gyerekek és a termelőszövet­kezet, a balassagyarmati Baj- csy-Zsilinszky iskola és a vá­rosi üzemek között évek óta példamutató a kapcsolat. Ál­talában ott jó az együttmű­ködés, ahol a helyi sajátos­ságokra építenek, s megta­lálják az érdekekben a közö­set. — A Felelősség és tovább­lépés című határozatot bön­gészve három dolgot éreztem különösen hangsúlyozottnak: a közéletiséget, a munkára ne­velést és a szabad idő hasz­nos eltöltését. „Közéletiség”, nem túl hivatali ízű megfo­galmazás ez a gyerekeknek? — Ez nem a gyerekek, ha­nem az úttörővezetők konfe­renciájának határozatában szerepel, persze, a lényeg: mi a tartalma? Ügy érzem, út­törővezetőink túlságosan is szűk értelemben használják a közéletiség fogalmát, kevésbé figyelnek a társadalmi reali­tásokra, a gyerekek igényei­re, amelyeket ki kell elégí­teni. Egészen banális példa: a trágár, csúnya beszéd, mint az emberi kapcsolatok egyik egészségtelen tünete, adott körben olyan probléma, amely­ről nemcsak beszélni, hanem változtatni is kell rajta. Az­tán a gazdasági élet jelensé­gei a gyermekek világában is tükröződnek, például látja, hogy a padtársa, akinek az apukája, mondjuk gmk-ban dolgozik, jobban öltözködik, nívósabb „cuccai” vannak, több a »zsebpénze... és rög­tön fölvetődik benne a kér­dés: neki miért nem?! Ezek­ről a kérdésekről beszélni kell a gyerekeknek, nyílt, őszinte választ kell adni. különben a megválaszolatlan kérdések, a lezáratlan problémák fölhal­mozódnak bennük, közömbös­sé teszik őket, elfordulnak a többiektől. — Nem elég hát Korán Kez­deni, például a munKára való fölkészítést sem. Egyik Kis­diák levele jut eszembe, arról írt benne, hogy szorgalmasan gyűjtötték a hulladékot, a vasat órákon, napokon át, ám az összegyűjtött halom ott állt az iskolaudvar közepén hosz- szú ideig, mert nem volt, aki elvigye. Szóval, lehet mqnká- ra nevelni sok módon, de, azt hiszem, olykor egy rossz szervezéssel még a kedvüket is elvesszük tőle,.. — Ha a gyerek nem látja a munka értelmét, nem is csi­nálja szívesen. Ha tudja, hogy az érte kapott pénzből kirán­dulni mennek, csapatotthont építenek, játékokat vásárol­nak, nos akkor örömmel je­lentkezik. De túlmegyek az úgynevezett fizikai munkán, hiszen nem kevésbé értékes tevékenység, ha a gyerekek a község, a város utcáit, tereit szépítik, óvják, ha az időse­ket otthon fölkeresik, segíte­nek nekik, ha takarékoskod­nak az értékekkel, az ener­giával, s még számtalan lehe­tőséget említhetnék. S ez már átvezet a szabadidős-tevé­kenységekhez is, amelyeket úgy kell megszerveznünk, hogy alkalmazkodjon a korosz­tály igényeihez, a gyerekek pihenését, szórakozását, ki­kapcsolódását szolgálja. — Végül a munkastílusról; mint a megújulás feltétele, ol­vasom a határozatban, s va­lóban a továbblépés elenged­hetetlen tényezője. Az olykor túlszervezett, erőltetetten uniformizált, a korosztálytól idegen formák nehezítik a gyerekek vonzódását a közös­séghez, a mozgalomhoz. Nem érzi úgy, hogy gyakran hi­ányzik a spontán, a könnyed, ám ugyanakkor fegyelmezett, tartalmas úttörőmunka? — Nem általános, de nem is túlságosan ritka, hogy a* úttörőcsapat valamiféle „fel­sőbb elvárásoknak” akar meg­felelni, ezért igyekszik a ha­tározat, az irányelv betűit megvalósítani, annak szelle­me helyett! Mindenkitől azt kérjük, hogy a helyi adott­ságokra, feltételekre, a gye­rekekre építsen, s a szülőket is vonja be, hogy azok érez- zék-ludják saját gyerekük ér­dekét szolgálja mindez. Mesz- sze el akarjuk hát kerülni az uniformizáitságot: nem egy­szerre kell lépnünk, ám egy irányba kell haladnunk... Tanka László ] Biztos vagyok benne, hogy a főzésnek is megvan a ma­ga partitúrája, kivált, ha „nagyban” megy. Elképzelem, amint a konyhafönök — a karmester végignéz a zene­karon — szakácsok, konyha­lányok —, és intésére a te­mérdek nyersanyag valamifé­le csodálatos ízharmóniában oldódik föl. No, persze, a ven­dégek szájában. Mert az étek attól válik valamivé, hogy megeszik. Mégpedig jó étvágy- gyal. Radivojevics Sándor ezt már rég tudja. Akik gyakran megfordulnak pécsi vendég­lőjében, a Milánban, azt mondják: oda visza kell men­ni, az étlapot végig kell en­ni. Nekem egy speciális me­nü ízei járnak a számban, amit Balassagyarmaton, az Ipoly étteremben, a szerb vacsoraesten elém tettek. A kapros juhtúró pikáns zama- ta a roston sült fürj omlós húsával keveredett, ezt koro­názta egy-egy falat a füstölt sajttal ízesített sertéssültből... Radivojevics Sándor ezt kí­nálta az est vendégeinek. Aki győzte, végigette. Mellé jó zenét kapott a mohácsi Dolina együttestől. Ez az egész, akár hiszik, akár nem, keveredett a jó borok ízével... Mondom, ezt egy karmes­ter komponálta. Nem a saját szerzeményeiből, hanem ab­ból, amit más is ismerhet. Egy valamit azonban nem. Hogy ez az egész, az izek, a Pár sor a Milánról, a vendéglátásról zene és a hangulat valami egységgé álljon össze. Ne evés-ivás legyen önmagában, hanem valami több. Mond­hatnám egy szóval is: ven­déglátás. Kell-e tudnunk valamit an­nak az étteremnek a vezető­jéről, ahol ebédünket elkölt- jük? Talán nem. Talán igen. Ha az étel jó, minek? Ha nem jó, akkor meg... Kell-e tudnunk valamit Radivojevics Sándorról? Ol­vassák el, mit mond 6 ön­magáról: — Hét évem van a nyug­díjig. Tizenkét éve nyitottam meg Pécsett a saját vendég­lőmet. Addig vendéglátós voltam, most a magam ura. Pontosabban a vendégek szolgálatában állok. A nagy­apám is a szakmában fogla­latoskodott, apám után én is, nagyobbik fiam már velem dolgozik, a kisebb most vé­gez a vendéglátó-ipari szak- középiskolában. Szerb ételek­kel kezdtük, magam is ked­velője vagyok a konyhának, no meg macedón őseim is adták a tippet. Aztán hogy jártam-keltem a világban, mindenünnen hoztam recep­tet, jellegzetes ételt, Szívesen megcsinálom. Pécs testvér- városai is adtak ötletet, így az étlapunkon öt város ked­venc ételei szerepelnek. A vendég az NDK, a Szovjet­unió, Bulgária, Finnország és Törökország jellegzetes étkei­ből válogathat. — Mindennap? — Mindennap. — Rám is pillant szigorúan. — Naponta nyolcvannégyféle ételt kíná­lunk. — Az Ipoly étterem étlap­ját megnézte? — Igen, és jónak találom! Nem egysíkú, ez a fontos. — Jól megy az üzlet? — Nem panas^kodhatom, de dolgozunk is. A feleségem­mel együtt heten visszük a vendéglőt, kilencven vendé­get tudunk egyszerre leül­tetni. — Láttam a televízió „Fő­zőcskéjében”. — Gregor Józseffel együtt etettük a nézőt. Ha hívnak el­megyünk máshová is, sok he­lyütt vök már „Milán" vacso­ra. A vendégkönnyveink, mert több van, arról tanúskodnak, hogy jól érezte magát velünk és nálunk művész, nagykö­vet, gyári munkás, szóval s vendég. — Mikor jó a vendéglátás? — Ha vendégnek és csakis vendégnek nézi azt, aki az üzletbe betér. Ha az olvasó nem harag­szik, forduljunk most el az asztaltól (miután bekebelez­tük a diós palacsintát). Radi­vojevics Sándor sétál az asz­talok között. Jó étvágyat kí­ván, érdeklődik, int a fel­szolgálónak, bólint a zenészek­nek, tréfál, nevet, egyszerű­en mindenütt ott van. Ha valaki hazafelé indul, nem restell elköszönni tőle... Érde­kes, pedig ifjúkora óta ezt csinálja. Nem unja. Es ettől valahogy nincs holtidő, az étel meleg, az ital hideg, a hangulat egyre jobb. Aki itt van, aki eljött, jól érzi ma­gát. Fölidéződnek a Milán vendéglő étlapjának szavai, egy kóklergourmand mon­data: „Valakit vendégül lát­ni annyit jelent, mint felelős­séget vállalni arra, hogy mindaddig, még nálunk van, gondoskodunk arról, hogy jól érezze magát.” Mondotta ezt Brillat Savarin, aki Napó­leon törvénykönyvénél segéd­kezett. aki talán sosem fő­zött még kemény tojást sem, de aki sok mai társunknál jobban tudta a lényeget. Ilyen egyszerű ez. — hortobágyi — ßOGRAQ - .1984, március 27., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom