Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-22 / 69. szám

Kovácsműhelyben Balesetek és okaik El lehetett volna kerülni ? A baleset, akármilyen jel­legű és mértékű, joggal éb­reszt az emberben kellemet­len érzést és önkéntelenül kérdez: kinek a hibájából történt, el lehetett-e volna kerülni? Az alábbi hírcsok­runk az év első időszakáról tájékoztat három salgótarjáni üzemből. döntően, azért következtek be, mert nem használták a vé­dőeszközöket. Márciusban eddig még nem jegyeztek semmit a baleseti statisztikába. A gyári bizton­sági megbízott ezzel kapcso­latban azt mondta: ne is ke­rüljön erre sor... A salgótarjáni bányagép­gyárban megtárgyalták a ta­valyi év balesetvédelmével kapcsolatos tapasztalatokat, s úgy döntöttek, hogy három üzemben, ahol emelkedett a balesetek száfna. újabb cél­irányosabb intézkedéseket lesznek. Ide sorolták a for­gácsolót, a csarnok A részle­get és a darabolóüzemet. Ezekben a termelőegységek­ben határozottabb lesz a munkavédelmi szemle, a ta­pasztalatokat közreadják a munkavédelmi oktatáson, a délutáni műszakban pedig fokozzák az ellenőrzést. Egyébként januárban és februárban négy dolgozó sé­rült meg, a baleset miatt el­vesztett munkanapok száma pedig 33 volt. A sérülések A salgótarjáni síküveggyár­ban az év első két hónapjá­ban 41 baleset fordult elő. A kiesett munkanapok száma pedig 537. Az összetételt vizs­gálva jóleső érzéssel mond­hatjuk, hogy csökkent a bal­esetek súlyossága. Az okok között döntően a figyelmetlenséget és a védő­eszközök mellőzését jelölték meg. Tetézi a balesetvéde­lemmel kapcsolatos eredmé­nyesebb munkát, hogy a gyár­ban elég nagy a fluktáció, vagyis sok az új, a munká­ban kevés gyakorlattal bíró dolgozó. Márciusban a statisztika kevesebb balesetet jelzett mint eddig. Valószínű ebben szerepe van annak a gyári utasításnak, amely minden munkafolyamatra pontosan körülírja a dolgozó számán mit tehet, mit nem, mi a kö telessége a balesetek elkerü lése érdekében. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál az elő­ző évhez képest 1984. január és februárjában csökkent a balesetek és az abból odódó kieső munkanapok száma. Közülük egy volt súlyos. Az egyik PEVA-szerelő a sal­gótarjáni Arany János úti 24-es jelű építkezésen 6 méter­ről leesett. Ezzel kapcsolat­ban fegyelmi eljárás indult a mulasztók ellen. A statisztika ugyan csökke­nést jelez, a baleseteknél azonban a súlyosság ismét jelentkezik. Bár a vállalat teljes egészében vétlen az M—3-ason bekövetkezett ha­lálos balesetért, mégis itt tartják nyilván, mert a dol­gozó a vállalat állományába tartozik. Egy esetben leállítottak egy munkahelyet, mert nem vol­tak biztosítva a munkavédel­mi előírásokkal kapcsolatos feltételek. A húszas években több­ször is erős sztrájkhullám söpört végig a salgótarjáni szénmedencében. Az 1929- esben sokezer bányász til­takozott munkabeszünte­téssel az éhbér, a nyomor ellen. Veres Zoltán főszol­Hűséggel, helytállással Kilencven éve született idős Kurcsik István gabiro 1929 november kö­zepén, a Belügyminisztéri­umnak küldött jelentésé­ben arról írt, hogy a sal­gótarjáni szénmedencében több mint háromezer bá­nyász sztrájkol. Kilencven százalékuk — meggyőződé­se szerint — tényleg a jobb megélhetésért. Azonban a vezetőség, s az ahhoz köz­vetlenül tartozók sztrájkjá­nak politikai háttere van. Ezért egyedüli helyes állás­pontnak azt tartja, hogy a munkások részére semmi­féle engedmény ne adas­sák. Ha ez ugyanis meg­történne, azt kizárólagosan a „legszélsőségesebb7’ veze­tők eredményének tekinte­nék. Azokénak, akik e sztrájkot szervezték, ez pe­dig az egész szénmedencét bolsevizálná. Ezért aztán a legkisebb ellenszegülést is keményen megtorolták. A sztrájkok szervezőit — köztük idős Kurcsik Istvánt is — le­tartóztatták, s Budapestre a gyűitőfogházba szállítot­ták. Vallatták, fenyegették, mégsem tudták megfélem­líteni. Ahogy a fogházból kiengedték, újra kapcso­latot keresett az illegali­tásban dolgozó kommunista párttagokkal, Domonkos Ferenccel, Szomszéd Győri Józseffel, Lengyel Tusi Ist­vánnal, Röplapokat, újsá­gokat kapott tőlük, ame­lyekből titkon az igazságot olvashatták a bányászok. Kurcsik István tudta, hogy mindezek terjesztéséért börtön jár, különösképpen annak, aki amúgy is ve­szedelmes ember, s ezért csendőrt megfigyelés alatt áll. Feladatát mégis min­dig teljesítette. Egészen ad­dig, míg 1933-ban újra le­tartóztatták. Balassagyar­maton tartották fogva, ké­sőbb, 1940-ben pedig Hat­vanban és Miskolcon ra­boskodott. Kurcsik István útja nem is vezethetett csak a kom­munista párthoz. Pásztón született 1894. március 21- én. Szülei rettenetesen sze­gény béresek voltak, vagy más alkalmi munkából tengették életüket. Korán elvitte őket a nélkülözés, a hároméves fiúcskát a nagymama nevelte sok gonddal, bajjal. Még nem volt tizenhárom esztendős, amikor dolgozni kezdett a bányában. Vezette a lova­kat, vizet hordott a bányá­szoknak, majd komolyabb bányamunkára fogták. Mindösze huszonkét éves, amikor belépett a Bánya és Kohász Szakszervezet mizserfai csoportjába és a szociáldemokrata pártba. Sztrájkot szervezett. A Ta­nácsköztársaság idején a direktórium tagja volt Mi- zserfán. Amikor az inter­venciós csapatok segítségé­vel leverték a munkásha­talmat, több társával együtt elbocsátották a bányától, s a bányatelepen sem volt maradása. Évek teltek el, míg újra munkát kapott Kistere- nyén. A bányászszakszer­vezeti csoport elnökének választották, s Kurcsik Ist­ván azon munkálkodott, hogy együtt dolgozzon az illegálisan tevékenykedő kommunista párttagokkal. Nem adhattak neki olyan feladatot, amelyet ne lá­tott volna el becsülettel. Maga is, családja is nehéz életet élt. Felesége, nem csak a népes családot igye­Nem sajnálják a legjobbaktól A Szécsényi Szolgáltatóipa­ri Szövetkezet vezetősége a közgyűlési határozatnak meg­felelően jelentős összegeket biztosít mindazoknak a szö­vetkezeti dolgozóknak az anyagi elismerésére, akik pél­dásan teljesítik termelési feladataikat, aktívan részt vesznek a közéletben, a tár­sadalmi munkában, illetve régi, hűséges és jól dolgozd tagjai a kollektívának. A szövetkezeti bizottság ja­vaslatára tavaly 57 ezer fo­rintot vettek fel a szocialista munkaverseny, szocialista brigádmozgalom legjobbjai. A Kiváló dolgozó címmel kitün­tetettek 28, a tisztségviselők pedig 26 ezer forintot vettek át. A termelők és nem ter­melők jutalmazása elérte a 203 ezer forintot, ugyanakkor egyéb jutalmazás címén 201 ezer forintot fizettek ki az arra érdemeseknek. A törzsgárda megbecsülé­sét jelzi a részükre átadói! 37 ezer forint. Sörgyártási licencszerződés A nagykanizsai sörgyárban az NSZK-ból vásárolt licenc aiapján az idén megkezdik a Holsten sör gyártását. Az In- tercooperation Rt. közvetíté­sével kötött, tíz évre szóló ke­retszerződés alapján a nyu­gatnémet partner a gyártá­si technológia átadása mel­lett vállalta, hogy a műsza­ki fejlesztési tudnivalókról is folyamatosan tájékoztatja a magyar üzemet, s emelletl a márkahasználatot is en­gedélyezte. A nyugatnémet recept alapján még ebben az évben 50 ezer hektoliter sört gyártanak Nagykanizsán, 1985-től pedig évente nrnt- egy 100 ezer hektolitert ad­nak. Napraforgómag exportra Űj termékkel jelentkezeti az exportpiacon a Heves me­gyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat: vámosgyör- ki üzeméből a héten indítot­tak 23 tonna ízesített-pör­költ napraforgómagot az NSZK-ba. Az újdonság iránt svéd és dán vevők is érdek­lődnek; az előzetes számítá­sok szerint havonta 50—60 tonna szotyolát szállíthatnak majd külföldre. kezeit ellátni — kilenc éhes gyerekszáj volt ott­hon — földet vállalt har­madosban a Solymosi báró birtokán. Öt gyereket ne­veltek fel, mert négyet még néhány éves koruk­ban elvitt a nyomor, a nélkülözés. Amikor 1945-ben az or­szág felszabadult, Kurcsik István erejét nem kímélve dolgozott, hogy minél előbb talpraálljon a nép. Azon munkálkodott, hogy a bá­nyák mielőbb szenet adja­nak a gyárak, s jusson belőle a munkáscsaládok­nak is. Azt is tudta, az új életet, a munkásemberek boldogulását a kommunis­ta párt jelenti. Maga az elsők között jelentkezett a kommunista pártba, s Kis- terenyén jó néhány bányászt győzött meg arról, hogy a kommunisták között van a helye. A legnehezebb idők­ben is kitartott a kommu­nizmus eszméje mellett. Akkor sem tagadta meg meggyőződését, amikor 1956-ban sok emberben megingott a bizodalom, a hit. Kurcsik István egész életében tudta, hol a he­lye. Kisterenyén hunyt el 1971-ben. Munkásságát, ne­héz, de tartalmas életútját ismerte el kitüntetése, a Szocialista Hazáért Érdem­rend. v. g. Sátoraljaújhely hősei N agyon kevesen vannak, akik elmondhatják: részt vettek a sátoraljaújhelyi börtönkitörésben. Pedig sokan voltak — bizonyítják a sírok a határmenti város főterén. 62 elesett és 11 kivégzett hős sírja. Tizenkét akasztófa állt a börtönudvaron, tizenkét ha­lálos ítéletet mondott ki a bíróság, előre elhatározva még mielőtt megkezdődött a tárgyalás. Tizenegyen ott fejez­ték be fiatal életüket, a tizenkettedik — Szemere Imre, aki az utolsó percben kegyelmet kapott — itt él közöt­tünk, Budapesten. — 1943 májusában tartóztattak le — kezdi az elején a történetet Szemere Imre. — A kertészetből, ahol a szak­mát tanultam, egyenesen a soroksári Csikány-villába vit­tek a fekete autón. Az akkori polgármesteré volt a villa, átvette tőle a hírhedt „deí”, a vezérkari főnökség elhárító osztálya. Egy hónapig verték, kínozták az elfogottakat, a De­ák-féle kommunista csoport tagjait a csendőrnyomozók. Tárgyalásra a Margit körútra (ma Mártírok útja. a börtön­épületet néhány éve lebontották) vitték az elfogottakat. Két csoportban negyven vádlottat állítottak a vezérkari főnök különbírósága elé. Szemere Imrét három évre ítél­ték. Sátoraljaújhely börtöne mindaddig nem volt ismert a kommunisták, antifasiszták előtt, 1943 nyarán érkezett oda az első fogolycsoport, Szemeréék a másodikba tartoztak. A háromemeletes börtön két felső emeletét vette át a ka­tonaság, az elítélteket katona fogházőrök őrizték. — Eleinte öreg tartalékosok őriztek bennünket — mondja —, főleg a néhány évvel korábban átcsatolt fel­vidéki területekről, ök sokat segítettek nekünk, levelet, csomagot is hoztak családtagjainktól. 1943 végén le is váltották őket, úgy gondolták, hogy a fiatalabb katonák nem bánnak majd ilyen kesztyűs kézzel velünk. De csa­lódtak: az új őrség nagy része ugyanarról a vidékről szár­mazott. Tényleges katonák voltak és nem rajongtak Hor- thyékért. Nem is maradtak sokáig, 1944 márciusában elve­zényelték őket. Akkor került oda Spollner Ödön főhad­nagy, őrségparancsnok és Kovács főfoglár, aki addig a Conti utcai elhárítóknál szolgált. Lehet, hogy akkor is lett volna börtönkitörés, ha nem következik be a legsúlyosabb: az ország német megszál­lása. A sátoraljaújhelyi börtön foglyai között sok jugoszláv nemzetiségű volt. Főként Zsablya és Csurog bácskai köz­ségek környékéről. Ök már hosszabb ideje tervezi-k, hogy kijutnak a börtönből. A kitörés időpontját is kitűzték, de többször elhalasztották. 1944. március 19-én, vasárnap látogatási nap volt. Min­denki várta hozzátartozóját, de kevesen jöttek el. Már nem lehetett egykönnyen eljutni az ország egyik részéről a másikra. Magyarországot megszállta a náci hadsereg, a hírt a látogatók vitték el a börtönbe. Akkor már nem volt mire várni. A jugoszlávok elhatározták, hogy napo- kop belül — szerdán, március 22-én — kitörnek. A ma­gyarok közül is többen csatlakoztak. — Szerda reggel — mondja tovább az elfelejthetet- len órák történetét Szemere — az előre megbeszélt terv szerint minden zárkában egy-eg.y fogoly beszélgetett a kulcsos őrrel „küblizéskor”. A jelszó „juris” volt, ami szer­bül annyit tesz: rajta! Amint az elhangzott, a „beszélge­tők” berántották az őröket a cellákba. Ezen az egyetlen szón kívül mindennek hangtalanul kellett volna történnie. S zemere elkapott a fegyverállványról egy puskát, az­zal futott tovább. Ám az egyik őr ezt meglátta, be­húzott egy másik puskát az őrszobába és vaktában lövöldözni kezdett. Vagy 15-en voltak az őrszobéban. Sze­mere is lőtt feléjük, csupán azért, hogy ne merjenek ki­jönni a katonák. Előre megbeszélték: magyar katonát nem bántanak, de csendőrt és —, ha beavatkoznak — néme­tet igen. — A lövöldözésnek csakhamar megvolt az első ál­dozata — folytatja a tizenkettedik halálraítélt — egy öreg szerb, aki a lányával együtt volt a börtönben. Közben meghallotta a lövöldözést az egyik őrmester, a pisztolyá­hoz kapott, én pedig leütöttem. Ez alatt a többiek már ki­nyitották a kaput, mentek kifelé. Egyik fogolytársam tá­mogatta Pákei törzsőrmestert, akit egy pisztolygolyó meg­sebesített az arcán. Bevittük a konyhába, elvettem a pisz­tolyát, majd, amikor hallottam, hogy katonák tódulnak befelé, visszaadtam az üres pisztolyt, leültem a törzsőr­mester mellé és vártam a sorsom beteljesülését... Március 22-től április elejéig zajlott a sátoraljaújhelyi tragédia. Ezalatt 62 szabadulni akaró rab esett el a börtön­ben, környékén és a közeli hegyekben. Sokan megsebe­sültek. Az utolsó három szökevényt április 6-án, a statá- riális hadbirósági tárgyalás harmadik napján fogták el. A kitörés nem sikerült. Élve vagy holtan, csaknem mindenkit visszavittek a börtönbe. Kiszálltak a kassai katonai elhárítótisztek, napokon át ütlegelték, kínozták a foglyokat. Aztán, hetek múltán kezdődött a tárgyalás. Nyolc fiatalkorú ügyét elkülönítették, átadták a ren­des bíróságnak. Néhányan úgy menekültek meg, hogy a tárgyalás idején még kórházban voltak. — Tizenhárom halálos ítéletet mondtak ki —, emlé­kezik Szemere Imre —, ebből egyet „visszavontak”, mert kiderült, hogy az egyik szerb fiú még fiatalkorú. S a hosz- szú indoklás végén olvasta a bíró: „Ezt az ítéletet a kas­sai hadtestparancsnok úr aláírásával ellátta és jogerőre emelte azzal a záradékkal, hogy Szemere Imrének meg­kegyelmez, a halálos ítéletet tízévi börtönbüntetésre vál­toztatja át”. A felszabadulás után Spollner főhadnagy, őrségpa­rancsnokot a népbíróság elítélte. Pákei törzsőrmester — a volt foglyok közbenjárására — nyugdíjat és néhány hold földet kapott. De akkor még ez távolinak látszott. Dühöngött a fa­siszta terror. Az ítélet kihirdetése utáni napon egymás után hurcolták a bitó alá a tizenegy hőst. Volt, aki jel­szót kiáltott, mások énekelve tették meg utolsó lépteiket, Benya Antal délvidéki főiskolai hallgató az Internacioná- iét fütyülve várta a halált. H ősök voltak. Emlékeznünk kell rájuk most, mártír­haláluk 40. évfordulóján is. Várkonyi Endre I-------- i NÖGRÁD - 1984. március 22., csütörtök 3 \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom