Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)
1984-03-18 / 66. szám
Nagy robajjal beszakadt a kút Szátokon A Volkov-ügy Egy titkosügynök feljegyzései A víz lajtkocsiban és kannákban érkezik Majdnem tragikus helyzetbe került január elején a szátöki kisegítő iskola és nevelőotthon. Egyik pillanatró) a másikra víz nélkül maradt hatvan gyerek és nevelőik, így emlékszik az esetre Gá- lik József igazgató: — Január kilencedikén fejeződött be az intézet regi kútjainak felújítása. Ügy látszott, hogy ezek után elegendő víz áll rendelkezésünkre. Egy napig tartott ez a helyzet, hiszen a következő este robaj szerűen beomlott az egyik kút, amely betemette az alsó kút forrását. Ezzel tulajdonképpen megszűnt az intézmény vízellátása. A mélyben akkora üreg keletkezett — mondják —, hogy egy autóbusz talán meg is fordult volna benne. Kívülről ennek nem látni a nyomót. A régi, bár most szépén helyreállított épületben látszólag már minden rendben, pániknak, kapkodásnak apró jelét sem lehet érzékelni. Az idegennek egyetlen oda nem illő tárgy tűnik fel az udvaron, egy honvédségi lajtkocsi, oldalán felirat: ivóvíz. — Az intézet szolgálati lakásainak kútjáiból szállítottuk és szállítjuk a vizet tejes- es alföldi kannákban — magyarázza a látszólagos nyugalom mögötti valóságot Gálik József. — A honvédség gyors segítségének köszönhetően jut víz a konyhának és a mosókonyhának. Másnaponként cserélik az egy köbméteres tartályt. Más megoldást is kellett keresni, mert nehezíti a helyzetet, hogy a zimankó® időben a kézi vízszállítás bizony nem egyszerű feladat. A gyerekek hetente így is csak kétszer fürödhetnek. — Milyen messze van ide a legközelebbi vízvezeték? — Körülbelül másfél kilométerre tőlünk ér véget a nyugat-nógrádi rendszer gerincvezetéke, de ez még vizet nem szolgáltat. — Tehát a megoldás az hogy új kutat kell fúrni, vagy ásni az intézet környékén? — Igen, bár azt latolgattuk, hogy a szolgálati lakások vezetékrendszerét kapcsoljuk össze az intézetével, de ennek a kútnak sem elegendő a vízhozama. A megyei tanács művelődési osztálya adott pénzt az új kút megépítéséhez. Megrendeltük a kútgyű- rűket, megállapodtunk a kút- ásókkal, így ^napokon belül megkezdődhet a munka. — Mi lenne a végleges megoldás? — Természetesen az, hogy csatlakozni tudnánk az említett vízrendszerhez és így egészséges, tiszta vízhez jutnánk. Korábban ugyanis a KÖJÁL vizsgálatai kifogásolták a víz minőségét. — Az ideiglenes kút, amit most fúrnak, meddig adhatja az éltető nedűt? — Ka szerencsénk lesz akkor a bekötésig mindenképpen. — És mikorra várható, hogy csatlakozhatnak a regionális rendszerhez? — Talán másfél-két év múlva. Iia csak újra nem csúsznak el a labilis talajban a betongyűrűk. így csak szurkolni lehet és izgulni nap mint nap, hogy kitartsanak. A jó öreg tejes- és alföldi kannák még szolgálatba állhatnak, ám ez nem lehet megoldás. Azért sem, mert nem csak a hatvan-nyolcvan fős intézet van gondban, mint ahogy az igazgató mondta. A víz minősége a környéken egyáltalán nem jó. Sajnos ezzel Szátok község nincs egyedül Nógrád megyében. Több mint félszáz azon települések száma, ahol például gyermekeknek nem adhatnak a kutak vizéből inni. Mégis, mi várható? Szátok a tereskei közös tanácshoz tartozik. Ott talán tudnak valami biztatót mondani. — Tereske vezetékes vízrendszerének tervei készen vannak — mondja Kovács József, a tanács elnöke. — A lakossági hozzájárulás szervezése megkezdődött. Valószínűleg 1985-ben a település minden lakója egészséges ivóvizet kaphat. — Ez a szátokiakat nem nyugtatja meg! — Sajnos, információm szerint, a szátoki gerincvezeték kiépítése ebben a tervidőszakban nem fejeződik be. — Ez a megoldás, amely a nevelőintézetben végül is vizet ad, ön is tudja, hogy ideiglenes, hiszen a laza talaj újra kritikus helyzetet teremthet. Tud-e ígérni valamilyen segítséget, ha újra beszakad a kút? — Sajnos nem. A gerincvezeték kiépítése tőlünk teljesen független... Zengő Árpád Filmek — máshonnan Az üzemi balesetek megelőzésében, a munkavédelmi oktatások baleseteket megelőző és módszertani bemutatóiban jelentős szerephez jutnak a filmek, amelyek vizuálisan érzékeltetik a — gyakorta halállal, csonkulással, s egyéb egészségre káros — helytelen munkavégzéssel, a technológiai utasítások ellenkező végrehajtásával járó feladatok helyes és helytelen körülményeit. Megyénk üzemei, nagy- vállalatai eddig is gyakorta éltek az oktató-szemléltető filmek kölcsönzésével, amelynek rendje most megváltozott. Ezentúl eíajta igényeiket a budapesti közművelődési filmtárhoz kell továbbí- taniok (1081. Budapest, Mező Imre út 25., telefon: 337-163). A kölcsönzés személyesen, írásos megrendelővel, valamint levél, telex és távirat útján történhet. A megrendelést, a műsorcserét vagy a változtatást legkésőbb a vetítést — illetőleg postai szállítás esetében — a szállítást megelőző három nappal előbb kell a fentebbi címmel közölni. 3. Isztambuli küldetés Átkoztam a sorsot. amely előző este főnökömet Roberts- szel összehozta. Nem volt mit tennem, csak abban reménykedtem, hőgy az általam Moszkvától kért megelőző lépések Roberts akcióba lépése előtt megtörténnek. Az utolsó pillanatban azonban a véletlen jött segítségemre. Főnököm sürgősen hivatott. Lehangolt volt, s elmondta, mi történt. Már az első szavaiból kiderült, hogy az átkozott sors váratlanul a javamra fordította az eseményeket. Az egyébként bátorságáról ismert Roberts irtózott a repüléstől és ragaszkodott hozzá, hogy a következő héten induló hajóval utazzék. Válaszként azt mondtam, hogy ez esetben nincs mit tennünk: nekem magamnak kell Isztambulba repülnöm Helyettesemnek rövid idő alatt át tudom adni a folyó ügyeket és a szükséges formalitások elintézése után azonnal indulhatok. A főnök belegyezett. Együtt mentünk a külügyminisztériumba. Ott kaptam egy Knox Helmnek, a törökországi brit nagykövetség tanácsosának szóló levelet, amelyben kérték, hogy küldetésemet mindenben támogassa. Ezután Hill tábornokot, a Code osztály főnökét kerestem fel és kértem, hogy speciális code-t bocsásson rendelkezésemre. Ez meg is történt. Ez a kis késedelem nem vált káromra, mert így módomban volt isztambuli akciótervemet még egyszer végiggondolni. Három nap múlva, a megfelelő papírokkal felszerelve, Kairón keresztül Isztambulba kerültem. A repülőtéren az Intelligence Service ottani rezidense, Cyril Machray fogadott. Röviden tájékoztattam őt kül-' detésem céljáról. Este Mach- rayval együtt az akcióprogram valamennyi részletét végiggondoltuk. Különböző változatokat dolgoztunk ki, hogyan tudnánk Volkovot elvinni. A számba jöhető helyek közül végül is a legkézenfekvőbbet, választottuk. Page, a brit alkonzul ugyanis elmesélte, hogy folyó konzuli ügyek Mire ezek a sorok megjelennek már túl leszünk tévénézőként az első ijedtségen. Tegnap kezdődött az egyes csatornán az új, tízrészesre tervezett Hitchcock-so- rozat vetítése a több mint három évtizeddel ezelőtt gyártott Meggyónom című filmmel. Közben értesülhettünk arról is, hogy — íme, végre — felzárkóztunk ezzel a sorozattal a világ élvonalába, már ami az egymás ijesztgetését, önmagunk mesterséges rémísztgetését illeti. Mert, van ám adósságunk nem is kevés! Azt írja a műsorújságban Simó Veronika, jó idegzetű kollégám; „A sorozat vetítésének időpontja szerencsésen egybeesik a világszerte erőre kapott új Hitchcock- kultusszal, eddig zárolt filmjeinek most zajló világbemutatóival. A magyar televízió egyelőre csak adósságot törleszt. . Más szóval elképzelhető talán az is, hogy átáll majd magyar horrorvízióra. Nem vagyunk ijedősek. A magyar televízió jól teszi bizony, ha „átáll” valami másra. Most ugyanis jó ideje — amióta a válásokban és a kölcsönös megcsalásokban-csalatások- ban is alighanem a világélvo- nalba tartozunk — önmegnyugtatásként a szerelmi három- és sokszögek méltó pro- pagátora. Elvétve ugyan akadt talán egy-egy olyan film is, amelyben esetleg két — nem egynemű — ember jól kijött egymással és boldogan élték, míg meg nem haltak, gyerekeket nemzettek és minden másban is jól megfértek § Tallózó Horrorkultusz franciaágyon és azon kívül már-már példát mutatva másoknak is — hogyan élhet együtt férj és feleség kölcsönös bizalomban és szeretet- ben. (De ez valami régi film lehetett, végeredményben senki sem emlékezik rá). Ez a „ferdeszex”-hagyomány a háromszöggel azonban mintha megtört volna az elmúlt héten. Egyetlen „én megcsalom, 6 megcsal, mi megcsaljuk. .. stb.” társadalmi oktatófilm sem „ment” a tévében .........Mi történt velük?” — g ondolhattuk — „csak nem betegek?” De nem. Jött a magyarázat, ha ugyan ez megfelelő magyarázat: vége a szexnek! Itt a horrorkultusz. Eddig háromszögeztünk, ezután majd szorongunk, szorongatjuk és ha már nem bírjuk — kiszaladunk egy percre.... Mit mondjak? Hitchcock valóban nagy mestere a „suspense”, a feszültség megteremtésének, aki csak egyetlen filmjét látta — meggyőződhetett erről a cseppet sem merész állításról úgy, mint való igazról. A Madarak ezek közül az egyik legfantasztikusabb volt — láthatjuk újra a sorozatban —, milliónyi sirály támadja meg a békés kisváros lakosságát. Hitchcock ..érdeme”, hogy korábban szájtáti ámulattal csodált gyünyöi'ii sirályt gyanakodva nézem. Valószínűleg más is így lesz ezzel, mert korunkban mindenféle külön horror nélkül is elhihetjük — hogy miden megtörténhet. Még az is, hogy a sirályok (mellesleg a költők egyik legkedvesebb madara) megőrülnek és megtámadják az embert. Mégis fáj nekem ez a sirálydolog. A nagy mester választhatta volna a ronda kányákat, a károgó és amúgy is mindig gyanús varjakat, vagy a ritkán-soha sem látott albatroszmadarakat, vagy valami ismeretlen, általa kitalált különleges madárfélét is felhasználhatott volna az össznépi ijesztgetés céljára. A mester egy elvetemült „sirálygyilkos” a szememben. De ez csak az én véleményem. Suspense, feszültség teremtődik persze körülöttünk sirályok nélkül is, de most aztán bőven lesz ebből is részünk. Miért szeret vajon szorongani az emberiség? Mikor, hogyan keletkezik az emberpalántában ez az igény a szorongásra és a tét nélküli, de azért kis erővel köny- nyen átélhető félelemre, ki, mi és főként, hogyan táplálja a génekbe ezt a szorongá- si szomjúságot, aminek kiol- togatására születhetett mr. Hitchcock, minden idők legkiválóbb szorongatója? Most majd rághatjuk a körmünket —. ha eddig nem tágtuM —, összeülhetünk a szomszéddal, mert úgy mégis csak könnyebb elviselni a huhogó baglyok és neszezve önmaguktól csukódó ajtók, a fenyegetően integető ágak és a zuhanóbombázóként ránktámadó sirályok okozta félelmeket. Kellett ez nekünk? Hogy felzárkózzunk a világ élvonalába szorongásban is? Kellett, egészen biztosan. Nem lenne teljes az életünk külön félszek nélkül. Mert már am,úgy is túlságosan nyugodtak voltunk. Mert már semmi sem fenyegetett bennünket, az égvilágon semmi. Mert már kezdtük unni a szexet-kekszet és ezt az egész békés nyavaly- gást a háromszöggel (férj- feleség-szerető), már a könyökünkön jött ki, hogy ki- kivel-mikor és hol, meg mennyiért... Már minden rendben volt körülöttünk. Berendezkedtünk világainkban, a környezetszennyezést és a természetvédelmet megoldottuk. A világbéke beköszöntött, a fegyverek végelgyengülésben kimúltak szép sorban, a rakétákból atomerőműveket táplálunk, a rákszérumot feltalálta egy vidéki patikus és a szer minden sarkon kapható, a tejfogyasztás százszorosa az alkoholfogyasztásnak és nálunk már csak természetes halállal távoznak e napsütötte szép világból az emberek. Most már kellett valami kis szorongás. Valami ió kis színvonalas horrorkultusz, természetesen a legjobb szerzőtől. Mert beijedni is csak a leg jobbtól lehet igazán. (I, Pataki) elintézésére gyakran szokott Volkovvál találkozni. így semmi feltűnő nem lenne abban, hogy ha hivatalos megbeszélésre meghívná Volkovot. Page felemelte a telefon- kagylót, hívta a szovjet konzulátus számát és kérte Volkovot. A hallgatóból csak egy gyenge férfihang szólt. A beszélgetést nem értettem, mert oroszul folytatták. Page csak csóválta a fejét. Sejtettem, hogy valami újabb akadály támadt. Page visszatette a kagylót. „Nem tud jönni?” — kérdeztem. — „Érdekes”. Page így válaszolt; „Még érdekesebb, mint ahogy képzeli. Kértem Volkovot. Férfihang válaszolt és közölte, hogy ő van a készüléknél. Ez pedig nem igaz: én ismerem Volkov hangját, hiszen gyakran beszéltem vele”. Page úira felhívta a számot. A telefonosnő ezúttal nem kapcsolta, hanem közölte, hogy Volkov nincs ott. Page dühöngött: „Egy perccel ezelőtt pedig állítólag kapcsolta őt!” Egymásra néztünk és nem találtunk magyarázatot. Megjegyeztem, hogy a szovjet főkonzulátuson valószínűleg valami közbejöhetett. „Majd holnap úira megpróbáljuk, reméljük több szerencsével” — fűztem hozzá. Éreztem, hogy valami történt. Ebéd után jelentést küldtem a főnöknek. Másnap reggel ismét találkoztam Mach- ravvel és Page-zsel, aki újra felhívta a szovjet konzulátust. Gyep?' női hangot hallottunk, majd utána reccsenést. Page zavartan nézett az elnémult kagylóra: ..Mit szólnak hozzá? Volkov után érdeklődtem és a nő azt felelte, hogy Moszkvában van. Aztán valami zajt halottam és letették a kagylót”. Ekkor már tudtam, mi történt. Az ügy elintéződött. Nekem az ügyet végig kellett vinnem, hogy megfeleli jelentést tehessek a főnökömnek. Kértem Page-et, hogy utolsó kísérletként keresse fel személyesen a szovjet konzulátust és érdeklődjék Volkov iránt. Page el volt szánva, hogy végére jár a dolognak és azonnal beleegyezett. Egy óra múlva dühösen és zavartan tért vissza: „A világon semmit sem csinálhatunk!” — mondta. — „Már semmit sem értek. Senki nem tud semmit Volkovról!” Elváltunk és én ismét táviratoztam a főnökömnek. Kértem az engedélyt, hogy visszatérhessek Londonba. Útban hazafelé kidolgoztam a sikertelen küldetésemről szóló jelentésem vázlatát. Különböző változatokat fejtettem ki az eredmény elmaradásáról. Lehet, hogy Volkov maga is rájött arra, milyen hiba volt részéről, hogy ragaszkodott a postai úthoz. Megjegyeztem továbbá, hogy majdnem három hét telt el azóta, hogy Page-hez fordult és mi megpróbáltuk vele a kapcsolatot felvenni. Ez alatt az idő alatt a szovjet elhárításnak lehetősége volt a leleplezésre. Lehet, hogy feltűnt, hogy ő és a felesége is rendkívül idegesen viselkedett, és ezzel elárulta magát. Az is lehetséges, hogy túl sokat ivott és elszólta magát. Az sincs kizárva, hogy meggondolta magát és mindent bevallott. Persze mindezek csak feltételezések — fűztem hozzá és az igazság valószínűleg soha nem fog kiderülni. A másik változatot, hogv a szovjet elhárítás tájékozva volt Volkov szándékáról, semmi sem bizonyította. Erről tehát nem tettem említést jelentésemben. {Vége) Gáti István ' Újdonságok a film világából A filmstúdiókban világszerte élénk munka folyik, és új alkotások sora kerül a nézők elé. A Szovjet Film beszámol róla, hogy újra megfilmesítették Osztrovszkij Hozomány nélküli menyasszony című darabját, amelyből a harmincas években már készült adaptáció Jakov Protazonov rendezésében. Az új változat rendezője Elder Rjazanov, címe ezúttal Kegyetlen románc. A főszerepeket Nyikita Mi- halkov, Andrej Mjagkov, Alice Frejndlih és Ljudmi- la Gurcsenkova játsza. Az operatőr Vlagyimir Ali- szov, akinek anyja Nyina Olisszova, Protazonov Osztrovszkij adaptációjának fő figuráját alakította. Bizonyára sokan emlékeznek még az Egy igaz emberre és megszemélyesítőjére, Pavel Kadocsnyi- kovra. Fél évszázad alatt mintegy hetven film főszerepét játszotta el olyan rendezőkkel, mint Eizens- fein, a Vasziljev fivérek és Szergej Jutkevics. 1965 óta ő maga is rendez. Nemrégen fejezte be a Sohasem felejtlek el forgatását, amelynek könyvét is ő írta. A történet egy egykori frontkatona hiteles levelén alapszik, aki a háborúban súlyosan megsebesült. Egy ápolónő mentette meg az életét. Az ő nagy, drámai szerelmükről szól a film. Űj sei-fi készült a Mosz- film stúdióban. A hold- fényív a 21 ■ században játszódik, rendezője Andrej Jermas, aki Valentyin Je- zsovval irta a forgatókönyvet, Az ember a kozmoszban jár. Mit veszít és mit nyer vele? Érdemes-e kockáztatni? Ezt és hasonló kérdéseket boncolgat az érdekes történet, amelynek főszereplői közt van Vlagyimir Gosztyuhin, Igor Sztarigin, Jurij Szolomin, Georgij Taratorkin, Natal- ja Szaiko és Gracina Balkstite. A „második generáció” fémjelzi a Titkos helyek című angol filmet — értesülünk egy londoni film- folyóiratból. A második világháború első időszakában játszódó cselekmény iskoláslányok közé viszi el a nézőt. A főszereplők: Ma- rie-Theresse Relin (Maria Schell 17 éves leánya) és Tara MacGowran (az elhunyt Jack MacGowran leánya). Champion igaz története címmel készült film Bob Champion és Jonatán Powell könyvéből, Bob Champion angol zsoké életéről. 1982-ben vonult visz- sza, és ma saját istállót tart fenn. A filmben egy érdekes élettörténet keretében izgalmas versenyeket láthat a néző- A cím- szérepet John Hurt játsza. Feleségem, Inge és feleségem, Schmidt — olvashatjuk a nem mindennapi címet a Filmspiegel tudósításában. Roland Oehme színes filmje a DEFA-nál készült, a „háromszög” alakítói: Walter Pia the, Viola Schweizer és Katrin Sass. Eredetije egy hangjáték volt, bonyolult családi kapcsolatokról, amelyek a végén megoldódnak. De hogyan?! A nyugatnémet Kino című kiadványban olvashattuk, hogy Franz Kafka Amerika című regénye alapján azonos címmel készített filmet NSZK—francia közös produkcióban Je- an-Marie Straub és Daniele Huillet. Központi figurája Karl Rossmann, akinek egy affér miatt el kell hagynia Németországot és Amerikába emigrál. A főszerepeket Christian Hei- nísch és Marie Adorf játsza. (erdős) l NQGRAD — 1984. március 18-, vasárnap £)
