Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-18 / 66. szám

Acélgyári műszakiak versenyben Gelejiék az eleién — A műszaki könyvkiáili- tás, amelyet a brigád évek óta rendszeresen megszervez, a gyár egész műszaki gar­dáját vonzza — meséli a bri­gádvezető. — Érdeklődnek is előtte, hogy mikor lesz, nem marad-e el. El lehet monda­ni, hogy a gyárban ez egy igazi hagyomány, és örülünk, hogy a brigád nevéhez fűző­dik... Egész embert... A kollektíva neve: Geleji Sándor műszaki szocialista brigád. Az SKÜ technológiai főosztályán tevékenykedő másfél tucat mérnököt es technikust foglal magában. Számos sikert értek már el a versenyben; legutóbb a vál­lalati kiváló címre érdemesí­tette őket a bíráló bizottság. A hosszű múltra visszatekin­tő csapat tagjait sok min­denről lehetne faggatni; ezút­tal az egyik időszerű kérdés­ről, az idei vállalásokról val­lottak színt. Több mint har­mincpontos listát állítottak össze, ezt három fejezetre osztották a „Szocialista mó­dón dolgozni, tanulni, élni!” jelszóhoz igazodván. — A két évtizede megfo­galmazott jelszóban a sor­rend: dolgozni, tanulni, élni évényes-e még 1984-ben is? — Én nem állítanék fel sorrendet — közli Kállai Er- nőné vegyészmérnök, a bri­gád vezetője. — Hiába dol­gozik valaki szocialista mó­don, ha a magánélete zilált... — Tehát ha valaki több milliós hasznot hajt egy újí­tásával, e milliókat érvényte­leníti, hogy odahaza harag­ba van a házasfelével? — Nem érvényteleníti, de a versenymozgalomnak az egész embert kell formálnia, nemcsak a dolgozót. Az is fontos, hogy a munkahelyen hogya« viszonyul ■* társak­hoz. — Minden tevékenység ér- dekorientálí — kezd a fej­tegetésbe Longauer Lajos technológus, a brigád tagja. — Tisztában kell lennünü azzal, hogy a versenyben el­sősorban a munka a fontos, mert ennek eredménye szol­gaija az egyént is, a közös­séget is. Én úgy gondolom, hogy ez a rangsor: dolgozni, tanulni, élni, még hosszú időn át érvényes lesz... Nem venné komolyan A brigádvállalás első feje­zete 17 egészen konkrét fej­lesztési feladatot nevez meg. Van-e ebben valami újszerű­ség, vagy tíz éve is hasonló lajstrom készült volna. — Az egyes pontok tar­talma természetesen egészen más, mint a korábbi évek­ben volt — közli Longauer, aki alapszervezeti párttitkári funkciót is betölt. — A jel­legük annyiban hasonló, hogy túlságosan konkrétak. Én ezt nem tartom egészen jónak, mert így támadhatóvá tesz- szük magunkat. Kérdés lehet mindig, hogy sikerült-e vagy sem... — Ez a lista inkább arra irányítja a figyelmet, ami különösen fontos — magya­rázza Sipos Ákos technoló­gus, kohómérnök. — Mi eze­ken kívül rengeteg mással foglalkozunk. — Nem ugyanúgy megol­danák ezeket a feladatokat lista nélkül is? — Nem biztos! — mondja sejtelmes mosollyal a 36 eves fiatalember. — A vállaiás ei'ősebben rátereli a ligyel- münket egy-egy részkérdésre. — Mi vesz rá mérnökem­bereket arra, hogy önként listát írjanak össze, amelyet aztán számon kérhetnek tő­lük? — Mi a gyár különböző te­rületein dolgozunk — indo­kol Sfprrs. — £sy ilyen lista láthatóvá, érzékelhetővé te­szi, hogy van egy közös pro­dukció. — Egyrészt ezt elvárják a vezetők — állítja a 43 éves Lóngauer. — Azonkívül a brigádmozgalomnak itt ná­lunk van hagyománya. Sok kellemes élmény fűz minket hozzá. És valóban sok fontos közös feladat valósult meg már a versenynek köszönhe­tően. Én az utolsó helyre tenném az anyagi dotációt. Hiszen a vállalati kiváló cí­mért is csak jelképes összeg jár, s annak egy részét is közös kasszába tesszük. A munkára vonatkozó fel­ajánlások mellett a tanulást és az életmód fejlesztését szolgáló felajánlásokból is összeállítottak egy szekérde­rékkal. Ebben talán egyedül a bevezetőben említett könyvkiállítás jelent üde színfoltot, a többi pont nem válik ki a formalitás gyakor­latából. Pedig kínálkozik öt­let: mint mondják, nyelvtu­dásra náluk nagy szükség volna. — Rávehet-e valakit nyelv- tanulásra a közösség ereje? — A közösség ereje sok­szor hat az egyénekre — fo­galmazza meg a tapasztala­tát Longauer <—, de hogy nyelvtanulásra bárkit is pusz­tán ez ténylegesen késztetne, azt nem tudom elképzelni. Bármilyen formában terjesz­tenénk elő, hogy „te tanulj nyelvet, mert a brigád ezt akarja!” — egyikünk se ven­né komolyan. — Szerintem mi már olyan helyzetben vagyunk — elem­zi a körülményeket a 31 éves, kétgyerekes Kállai Ernőné —, hogy önerőből ekkora ter­het nem tudnánk vállalni. Nem tudom elképzelni, hogy van olyan férj, aki eltűrné, hogy a felesége heti három estét a TIT-ben üljön. De fordítva sem. — Volt már rá pé'Ida, hogy brigádtag nyelvvizsgát tett — idézi emlékeit Longauer. — De ezt szakmai érdeklő­dés, és több éves munka ala­pozta meg. Kétkötetes miH — Mint a brigádvezető mondta: nem szoktak vitat­kozni a vállalás összeállítá­sán. Jó módszer ez? — Vitatkozni azért nem szoktunk — tárja fel a való-1 ságot Sipos Ákos —, mert mindnyájan jól ismerjük a főosztály előtt álló feladato­kat. Amik a listára kerülnek, azok egyértelműen lényegbe­vágók. Ha minden csip-csup teendőnket listába vennénk, akkor kétkötetes vállalást is össze lehetne állítani. Molnár Pál Radiátor készül a FÜTÖBER nagybátonyi gyáregységében Hz áramnagymester. A s egész emberből érző­dik a nyugodtság, a megfontoltság, s még szavai is csak lassacskán gör­dülnek. Mondja is, hogy nem­igen kenyere a sok beszéd. Mert ha valaki nem ért a tiszta kevésből, hát megette a fene. Szabadkozik is, hogy nem lesz patakvízfolyás gyor­saságú a mondókája, „de hát majd maga segít azzal, hogy kérdezősködik!” Hát emígyen került egy féldélelőttnyi idő Bábolnai Jenővel, az ötven­kilenc esztendős villamoscso- port-vezetövel. * Hát, én tősgyökeres bag- lyasi vagyok, ott születtem, ott lakom azóta is. Tudja, annak a háznak az egyik vé­gében, amelyiken rajta van az emléktábla, hogy itt ala­kult meg a kommunista párt helyi csoportja. Apám is ide­valósi volt, ő a bányánál volt alkalmazásban, a szénosztá­lyozón dolgozott, meg az édes­anyám is. Sajnos, mindketten meghaltak már, vagy két év­tizede. Még egy testvérem van, kilenc évvel idősebb ná­lam, már nyugdíjas, az ötvö­zetgyárban volt művezető a villanyszerelőknél. Az igazat megvallva, tőle kaptam ked­vet én is ehhez a mesterség­hez. Mikor elvégeztem a hat elemit — a háború után meg a még hiányzó két osztályt és kijártam a négy polgárit is, de már magánúton — el­szegődtem egy mesterhez ta- noncnak, ott helyben. Aztán ahogy felszabadultam, ez negyvenkettőben volt, elmen­tem dolgozni a bánya zagy- vapálfalvai, központi műhelyé­be, mint villanyszerelő-segéd. De aztán negyvenhétben, vagy negyvennyolcban, pontosan már nem emlékezem, azon a helyen megalakult a bánya­gépgyár, mi meg elkerültünk a szolgáltatóhoz. Ennek há­rom részlege volt, egy-egy Zagyván, Nagybátonyban meg Kisterenyén. Megjártam min­det. Csak hát az utóbbi ket­tő, legalábbis időben, nem volt kifizetődő. Mert, hogy buszok dolgában akkor még elég csehül álltunk, hát ma­radt a vonat, amihez már hajnali négykor fel kellett kelni, s délután öt óra, meg fél hat volt, amire hazakeve­redett az ember. Alig maradt valami kis idő a családra, a gyerekekre. Mert közben négyszer szült a feleségem, van egy fiam és három leá­nyom. A fiú a legidősebb, bárminőt éves, jó futballista volt valamikor, lehet, hallott róla, ő lakatos. A leányok kö­zül a legnagyobbik gépipari technikumot végzett, most a bányagépgyárban dolgozik, a középső egészségügyi főiskolát végzett, ő a KÖJÁL-nál van, a legkisebb meg most készíti a diplomamunkáját, Gyön­gyösre jár, a mezőgazdasági főiskolára, ö még nincs férj­nél, velünk lakik. A felesé­gem, neki is kemény élete volt, egy éve ment nyugdíjba a bányagépgyárból. Szóval, egyre nehezebb lett a vidékre járás, s bárhogy is fájt otthagyni a bányát, mert kerek húsz esztendeig voltam ott villanyszerelő, ötventől csoportvezető, s lettem ott sztahanovista, közelebbi mun­kahely után kellett nézni. így kerültem aztán be Salgótar­jánba, a vízműhöz 1962. áp­rilis kilencedikén. Hát ennek is lassan huszonkét éve... S még van egy. De hagyom, nem akarom felemlegetni, hogy elszaladt az idő. Még elképzelni is rossz, hogy én, akit a munka éltet, nyugdí­jas leszek. Mindenesetre, ezt elhatároztam, egy kis ideig otthon maradok, a az alatt D fafeldolgozáshoz kevés energia kell Egy évezredes nyersanyag még mindig utca­hosszal veri a modern építőanyagokat: a fa. Egy egész faablak elkészítéséhez bécsi tudósok szá­mítása szerint egy alumínium ablak energiaszük­ségletének csak a negyede kell, egy műanyag ablakénak pedig csak a harmada. Még drasz­tikusabb különbség adódik az ablakkeret előál­lításakor, amihez alumíniumból 42-szer, mű­anyagból pedig még mindig 22-szer annyi ener­gia kell, mintha fából készítik. Dr. Peter Schwarzbauer, a bécsi talajművelő- si egyetem erdőgazdasági istézetének assziszten­se így közli eredményeit: „Ha minden ablakot fából csinálnak, akkor ez az energiafelhasználás felével való csökkentését jelentené." üzemcsarnokok öt, különféle építési módja esetén is kitűnően vizsgázik a fa: az energia- igény téglaépítés esetén 1,7-szeres, acél fel- használása esetén 2,1-szeres, beton esetén 2,6« szoros, sőt alumínium esetén 3,1-szeres. Fegyelmet a szerződésekben Beszélgetés dr. Gombos Pállal, a Nógrád Megyei Bíróság elnökhelyettesével A gazdálkodó szervezetek peres ügyeit jelentőségük­nél fogva megyei bíróság intézi, így a megyében a Nógrád Megyei Bíróság. A kisebb jelentőségű — egymillió forint értékhatár alatti — fuvar-, szerződésen kívüli kártérítési és a közüzemi vállalatok e minőségből eredő pereiben a Ba­lassagyarmati Városi Bíróság jár el. Miután Nógrád megye gazdálkodó szervezeteinek többsége a salgótarjáni ipar­vidéken található, a köztük felmerülő peres ügyekben a megyeszékhelyen hoznak ítéletet. Ez év áprilisának máso­dik napjától itt bírálják el a cégbejegyzési kérelmeket is. Mielőtt a gazdasági perekről beszélgetnénk dr. Gombos Pállal, csupán egy jellemző számadat: tavaly az ügyfelek 355 millió forint fölötti „nagyságrendű” vitás kérdéseikben döntött a megyei bíróság. — Az emberek többsége előtt a bíróság szóra a tár­gyalóterem, a pulpitus, a fel- és alperes képe jelenik meg. — Valóban kevesebben tudják, végül is nem dolguk, hogy gazdálkodó szervek kö­zött is előfordulnak érdek­összeütközések, amelyeket az­tán a bíróságnak kell ren­deznie. Ez a mi feladatunk. Magyarán szólva, így ügye­lünk a gazdasági egységek jógi kapcsolatainak tisztasá­gára, föllépünk a tisztesség­telen haszonszerzés és a gaz­dasági erőfölénnyel való visz- szaélés ellen. A perekben a kisebb közösség érdekein túl, a népgazdasági érdeket érvé­nyesítjük. Gondot fordítunk arra, hogy a szocialista gaz­dálkodó szervezetek megtart­sák az állami és szerződéses fegyelmet. —■ Gyakran hallani Nógrád megyében is, . hogy ez utóbbi ugyancsak neuralgikus pont­ja két vállalat együttműkö­désének. — Sajnálatos, de így van. Ha az egyik vállalat nem, vagy csak hibásan teljesíti szerző­déses kötelezettségét, akkor a vétlen partner sem tudja tel­jesíteni a maga kötelezettsé­geit a vele szerződőknek. Ha ilyenkor egymással szemben nem járnak el, abból nagy kár származhat. Arról nem is beszélve, hogy eljárás nélkül a károkozó nincs kényszerít­ve a hiba felszámolására. A károkat azoknak kell viselni, akik okozták. És persze von­ják is felelősségre őket! — Megtörténik? — Nem mindig. Pedig így a gazdálkodás zavarai nehezeb­majd meglátom, kielégít-e az otthoni tevés-vevés. Ha nem, hát bizony visszajövök én dolgozni, már szóltam is evé­gett a főnökeimnek. Persze az is igaz, hogy né­ha már érzem a fáradságot. Nem testileg, szerencsére na­gyon jól érzem magam, ha­nem szellemileg fáradtam el. Ezért is foglalkozom otthon olyasmikkel, amik kikapcsol­nak. Nyulászkodok, van négy anyám, a felesleget leadom, a többit meg levágjuk ma­gunknak. Sőt, ne nevessen ki, van tizenkét kanárim is, csu­pa fütty tőlük a ház, szívesen elbíbelődök velük. De az iga­zi hobbim a rádiószerelés. Már meg nem mondanám, hány detektoros meg tran­zisztoros rádiót építettem, ja­vítottam eddig. Babramunka igaz, de még nem remeg a ke­zem, s izgatnak az újszerű megoldások. Ezért szeretem a mostani munkahelyemet is, mert olyan változatos és úgy le tud kötni, hogy gyakorta az ember észre sem veszi, s már vége a műszaknak. Lát­ja, most is... B ábolnai Jenő háromszo­ros kiváló dolgozó, az aranykoszorús Kandó Kálmán brigád vezetője. És boldog' nagyapa két unoká- val... Karácsony György ben háríthatok el, sőt végső soron a fogyasztók viselik a szerződésszegés következmé­nyeit. Ez törvénytelen. Míg korábban ritkán éltek a szer­ződésszegőkkel szemben igény­érvényesítéssel, egy tavaly megjelent minisztertanácsi ha­tározat óta ugrásszerűen meg­nőtt a nagyobb értékű szava­tossági, kártérítési és kötbé- res ügyeink száma. — Mondana konkrét példá­kat? — Körültekintő eljárás után hoztunk Ítéletet például a balassagyarmati Áprlis 4.-la- kótelepen épült lakások ügyé­ben. Az A/17. jelű épületbe gipszkartoníalakat terveztek a lakások közé és azokon bi­zony a legintimebb zajok is áthallatszottak. Köteleztük a tervezőt a tervezési hiba ki­javítására és természetesen a felmerült költségekkel is ter­heltük. Néha az üzemeltető is hibázhat. így volt ez a salgótarjáni sportcsarnok ese­tében, amikor az aluminium tetőszerkezet hibáit későn je­lezték. bár korábban észlel­ték azokat. így, az egyébként jogos igényt, elévülés miatt elutasítottuk. Akadt furcsa ügy is, A megyeszékhely Beszterce-lakótelepén olyan melegvíz-ellátást terveztek, ami miatt a lakásokat nyáron is fűteni kellett! Ez ugye képtelenség, és elviselhetet­len. Egyértelmű veit a ter­vező felelőssége. — A gazdasági ügyek hosz- szabb időt vesznek igénybe? — Van ilyen is, olyan is. A szakértők általában hosz- szabb idő alatt készítik el szakvéleményüket. Módunk van azonban gyors, operatív intézkedésekre is. A NOMBER egy alkalommal délután 2 órakor fordult hozzánk, in­tézkedjünk, mert egy óvoda beázik, ez életveszélyes felté­Fontos fejlesztési szakasz befejezéséhez érkezett szovjet Moldávia elektrotechnikai ipara. A KGST-tagországok „Interelektro” programjának végrehajtása során a köztár­saság ipara áttért a korábbi­nál nagyobb teljesítményű, megbízhatóbb és gazdaságo­sabb új villamosgép-család gyártására. Köztük a tenge­ri hajóknál, fúróberendezé­seknél, bányákban és külszí­ni fejtéseknél, csővezeték- rendszereknél alkalmazható turbógenerátorok és villamos hajtóművek gyártására is. — Az elmúlt három év alatt jelentősen fokoztuk ezeknek a termékeknek a gyártását —« mondta Vla- gyiszlav Kutirkin, a Moldá­viai SZSZK Minisztertaná­csának elnökhelyettese. — Ha már a közvetlen köztár­sasági igények mellett egyre teleket teremtett. Két óra múlva már tárgyaltunk! Az érintett kivitelező vállalat be­csületére legyen mondva, hoz­zájárult a gyors tárgyaláshoz, de ami ennél fontosabb: in­tézkedtek a beázás idéigle- nes, gyors megszüntetésére. — Precedenst is teremtet­tek egy ritka ügyben. — A Legfelsőbb Bíróság is helyben hagyta a megyei bí­róság azon döntését, amely szerint a szalmonellás ételmér­gezést hirtelen föllépő egész­ségkárosodásnak kell tekin­teni. Ezért az Állami Bizto­sító köteles azt balesetből eredő személysérülésnek elfo­gadni. A nagyoroszi fagylalt­mérgezés miatt a Börzsöny Áfész állt szemben ebben az ügyben az Állami Biztosí­tóval és a szövetkezet nyert. — A termelőszövetkezetek ipari melléküzemágai is ad­nak munkát a megyei bíró­ságnak. —■ A kevesebb termelési ta­pasztalat miatt gyakoribb a hibás teljesítés, ezért a sok jogvita. De abból is lehet baj, ha a termelőszövetkezetek gazdasági társaságai nem működnek megfelelően. Ilyen­kor a gesztor 1 „tartja” a há­tát. A tisztességtelen gazdál­kodás miatt is gyakran kell eljárnunk. A széesényi ter­melőszövetkezet lett jogutód­ja a ludányhalászi szövetke­zetnek. amelyet 520 000 forint gazdasági bírsággal sújtottunk, tisztességtelen gazdasági tevé­kenység miatt. A nötincsi ter­melőszövetkezet 4 millió fo­rintot fizetett ugyanezért. Mindkét ítélet jogerős. — Összességében mit mond­hatna a gazdálkodás jogi vo­natkozású fegyelméről Nógrád megyében? — Az elmúlt esztendőkhöz képest javulás mutatkozik a szerződéses kötelezettségek be­tartásában és ez jó dolog. A személyes felelősségre vonás olyan eszköz, amivel még nem élnek eléggé a gazdál­kodó egységeknél Nehezeb­bek a gazdálkodási feltételek, mint korábban, de ez ne csá­bítson senkit a tisztességte­lenségre. Amelyik cég enged a csábításnak, az előbb vagy utóbb ügyfelünk lesz. Hortobágyi Zoltán növekvő mértékben tudunk más szovjet köztársaságokba és külföldre is szállítani. Az elektrotechnikai ipar megalapozására csak a hábo­rút követő időkben kerülhe­tett sor Moldáviában. Helyi nyersanyag hiányában más szövetséges köztársaságoktól szereztük be az alapanyago­kat. A jelenleg üzemelő tíz jelentős vállalat villamos ■ szivattyúkat, rakodókat, ká­beleket, transzformátorokat, félvezetőket és más automati­zált berendezéseket gyárt! Ezeket a termékeket magas elismerésben részesítették többek között a moszkvai, bécsi, londoni, plovdivi és kanadai nemzetközi kiállítá­sokon és vásárokon. Egyes termékek szabadalmat kap­tak az USA-ban, Franciaor­szágban, Svédországban és Japánban is. NÓGRÁD - J.984. március 18., vasárnapi 3 Moldávia Fejlődik az elektrotechnikai ipar

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom