Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)
1984-03-17 / 65. szám
Áz 1980-as évek tudománypolitikája BESZÉLGETÉS SARLÓS ISTVÁNNAL Az elmúlt években született számos kormányzati döntés tükrözi a sürgető igényt: növekedjék a hasznosítható tudományos eredmények kínálata, s e kutatások alkalmazásának készsége. Ezek az intézkedések — a tudományos munka más-más vonatkozásait, területeit érintve — egyaránt azt szolgálják, hogy társadalmunk a gazdasági nehézségek közepette is képes legyen lépr t tartani a műszaki haladással, s a jövő megalapozását is egítő válaszokat tudjon adni a jelen kérdéseire. E kormányzati törekvésekről, a nyolcvanas évek tudománypolitikájáról szólt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese Császár Tibornak, az MTI munkatársának adott interjújában. A tudománypolitikai bizottság értékelése alapján a kormány nemrégiben áttekintette az országos középtávú kutatási-fejlesztési terv — az első ilyen ötéves munkaprogram — végrehajtásának „félidős” eredményeit. Milyen tapasztalatokra kívánja felhívni a bizottság elnökeként is a figyelmet? — Ez a terv a kormány középtávú tudomány- és műszaki fejlesztéspolitikai céljait, az ezek megvalósítását szolgáló legfontosabb tennivalókat, a közvetlen gyakorlati hasznot és gyors alkalmazhatóságot ígérő kutatási-fejlesztési programokat tartalmazza. A terv kidolgozása óta a végrehajtás körülményei megváltoztak: szigorúbb gazdasági feltételek mellett lényegesen magasabb követelményeknek kell iheg- felelni. — Ennek érdekében új irányítási, szervezési, finanszírozási és ellenőrzési módszereket vezettünk be. A cél az volt, hogy a kutató és fejlesztő munka megfelelő támogatást kapjon, a programok rugalmasabbak, a munka ösz- szehangoltabb legyen, s az eddigieknél jobban kiaknázhassuk a szellemi és anyagi erőket. E módszerek helyességéről a jövőbeni eredmények mondanak majd ítéletet. Az bizonyos: tovább kell dolgoznunk tökéletesítésükön, hogy hatásuk tartós legyen. Mindez azonban a középtávú program eredményességének csak az egyik feltétele, ugyanilyen fontos a gazdálkodó szervezetek innovációs készségének növekedése ez viszont függ a változó gazdasági körülményektől. S tény, hogy ez a készség a feltételezettnél lassabban erősödik, a gazdálkodó szervezetek elsősorban termékeik piaci elhelyezésében lettek mozgékonyabbak, maguk a termékek azonban kevésbé változtak. A kutatás és különösen a technológiai-műszaki fejlesztés szerepe a gazdasági fejlődés meggyorsításában kulcskérdéssé vált. Ezért — a kutatóintézetek és az egyetemek termékeny közreműködésével — nagyobb figyelmet fordítunk a vállalatok kutatásiműszaki fejlesztési tevékenységére, a gazdálkodó szervezetek most kibontakozó innovációs készségének és kapacitásának erősítésére. — A középtávú országos kutatási-fejlesztési programok tapasztalatai arról tanúskodnak: jelentős az előrehaladás a kutatási célok gondosabb megválasztásában, a valóság változásaihoz történő gyorsabb alkalmazkodásban. Az energiatakarékosságot ösztönző, vagy a biotechnológia fejlesztését szolgáló kutatási program például már e tervidőszak alatt született; az előbbi sürgető igények hatására, az utóbbi pedig a gazdaságszerkezet-korszerűsítési célok megalapozása érdekében — A kormányzati kutatási fejlesztési programok végrehajtásának tapasztalatait elemezve kirajzolódtak azok a kérdések is, amelyekben további intézkedések szükségesek. Nem sikerült még mindenütt jól kialakítani a vállalatok önálló innovációs tevékenységének kereteit: néhol ugyanis az igazgatás túlságosan beleavatkozik a kutatófejlesztő munka szervezésébe és irányításába. Az is fontos tapasztalat, hogy kormányzati eszközökkel az innováció elsősorban átfogóbb új technológiai, műszaki-fejlesztési kultúrák kifejlesztése, elterjesztése és az érdekeltség erősítése révén gyorsítható. Ezért a jövőben — terveink szerint — a kutatási programok súlypontja olyan területekre helyeződik, mint a biotechnológia, a mikroelektronika, a számítástechnika, a társadalomtudományokban pedig a gazdaságpolitika, a társadalom szerkezetének kutatása. E hangsúlyváltási szándékában már érvényesül a korábbiaknál egyértelműbb és a vállalatok önállóságát valló felfogás az állam és a vállalatok, egyéb intézmények közötti munkamegosztásról. Ennek lényege: a gazdaságban a napi, a rövid távú műszaki-fejlesztési feladatokat a vállalatoknak kell megoldaniuk, az állam pedig egyre inkább az átfogó, a fejlesztést megalapozó kutatások támogatására koncentrál. Hogyan váltak be a tudományos munka követelményeinek emelésére az elmúlt években hozott intézkedések: milyennek bizonyult az új, egységes kutatóképzési rendszer, a háromfokozatú tudományos minősítés? — Az egységes kutatóképzésről a kormány 1982 decemberében hozott határozatot, amelynek az a célja, hogy a tudományos pályára készülő diplomás szakembereket fiatalabb korban, nagyobb létszámban, intenzívebb képzés keretében és magas színvonalú kutatóhelyeken készítsék fel fáradságot, türelmet és igen elmélyült ismereteket igénylő hivatásukra. Az új kutató- képzés első évfolyamára jelentkezett mintegy 700 fiatal közül 400 szakembert választottak ki, akiknek képzése az új rendszer szerint 1983 szeptemberében megkezdődött. Mintegy 250-en részesülnek állami ösztöndíjban, lényegesen többen a korábbi évek aspiráns- és tudományos gyakornoki létszámánál. Figyelemre méltó, hogy közöttük százötven a 25 éven aluli pályakezdő fiatal. Az új rendszer átfogóbb értékelésére az első évfolyam hároméves tanulmányainak végeztével vállalkozhatunk majd. — A háromfokozatú tudományos minősítés bevezetéséről tavaly 'novemberben hozott kormányhatározat szerint az új rendszerű egyetemi doktorátus tényleges bevezetésének határideje 1984. szeptember elseje. Jelenleg az egyetemeken felülvizsgálják a doktori szabályzatokat, a doktori vizsgakövetelményeket és szervezetileg is megalapozzák az emelt szintű egyetemi tudományos fokozat bevezetését. — A „tudományos kandidátusi” és a „tudomány doktora” fokozattal kapcsolatos rendelkezések már életbe léptek; s a pályázókkal szemben támasztott követelmények szintjének emelése a kutatók, a tudósok egyetértésével találkozott. A Tudományos Minősítő Bizottság szerint alábbhagyott a korábban tapasztalt „nagy tolongás” a tudo- mánvos fokozatokért. A pályázók tudományos témáiban is megindult bizonyos átrendeződés: a korábbi, olykor csak öncélú témák helyett mind többen mélyebb elméleti igényű, illetve hasznosítható alkalmazott kutatásokat feldolgozó, továbbá időszerű társadalompolitikai kérdéseket tárgyaló témákat választanak. Melyek a kutató-fejlesztő intézmények szervezeti továbbfejlesztésére vonatkozó elképzelések, hogyan érhető NÓGRAD - 1984. március 17., szombat el, hogy a kutatóbázisok és a termelőüzemek együttműködését, a közös érdekeltséget a szervezeti keretek is ösztönözzék? — A kutató-fejlesztő intézmények szervezeti továbbfejlesztése egyik eleme a tudományos munka eredményességét előmozdító erőfeszítéseinek. A? elmúlt három évben a kutatóintézeti hálózat szervezeti rendszerében jelentős — sok vonatkozásban újszerű — átalakulások kezdődtek el. Az intézkedések mindenekelőtt arra irányultak, hogy javuljon a tudomány és a gyakorlat kapcsolata, a kutatás eredményessége, a kutatóbázis jobban tudjon alkalmazkodni a változó és növekvő követelményekhez. — A legjelentősebb előrelépést minden bizonnyal a műszaki-fejlesztő vállalat — mint új szervezeti forma — létrehozása és elterjedése eredményezi. A műszaki-fejlesztő vállalatoknak a kutatóhelyek és a termelőszervezetek között „átvivő” szerepük van; elsődleges feladatuk, hogy a kutatási eredményeket összegyűjtsék, a fejlesztés és a gyakorlat számára hasznosítható formába hozzák, s előmozdítsák minél gyorsabb és szélesebb körű alkalmazásukat. Az innovációt olyan szabályozási rendszer segíti, mely számol az esetleges kudarc kockázatával, megteremti a kutatók és az üzemi, vállalati szakemberek közös érdekeltségét az új eredmények hasznosításában, a piaci siker elérésében. A műszaki-fejlesztési vállalatok száma már meghaladja az ötvenet, s van közöttük olyan is, amely az országhatáron kívül kívánja menedzselni az új műszaki eredmények gyakorlati bevezetését. — A tudomány és a gyakorlat kapcsolatának erősítését számos más szervezeti forma és ezek kombinálása is lehetővé teszi; a leányvállalati szervezetekből több vállfát közös kutatóintézetéig, a szűk kapacitást bővíteni képes néhány tagú gazdasági munkaközösségektől az országos kutatási programok > végrehajtását elősegítő keretintézetek létrehozásáig. Sokszínű, változatos, a kutatás- fejlesztési tevékenység sajátosságaihoz jobban igazodó intézményhálózat kialakulása kezdődött tehát el, melynek új vonása a nagyobb nyitottság, a rugalmas alkalmazkodóképesség. — Az eddigi tapasztalatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a szervezeti átalakítások során mind jobban kell élnünk a kutatóhelyek és a kutatók érdekeltségének növelését szolgáló szabályozási, irányítási eszközökkel. Nagyobb figyelmet kell fordítani az egyetemi és a vállalati kutatóhálózat fejlesztésére. A vállalati és központi anyagi eszközöket jól meghatározott, pontosan ütemezett feladatokra kell fordítani, mind inkább konkrét kutatásokat, s nem az intézmények egészét finanszírozva. A tudományos kutatóhálózat távlati fejlesztési koncepcióját — a tudomány és a társadalmi gyakorlat igényeire egyaránt figyelve — még az idén kidolgozzuk és életbe léptetjük. Hogyan járulnak, s járulhatnak hozzá a társadalom- tudományi kutatások kiemelt társadalmi programjaink megvalósításához, a társadalom irányítási rendszerének tökéletesítéséhez ? — A hazai társadalomtudományi kutatások átfogják társadalom funkcióinak és működésének teljességét. Ez történeti értelemben is igaz: alaposan foglalkoznak mind a múlttal, mind pedig a jövő távlatainak elemzésével és természetesen a ma kutatásaival. De nemcsak a társadalmigazdasági viszonyokat, feltételeket. intézményrendszereket vizsgáHák, hanem az ezeket hordozó emberek, csonortok, rétegek sajátosságait is. — A társadalomtudományok művelőinek alapvető feladatuk, hogy felismerjék fő kérdéseit, s tanulmányozzák azokat. E munka azonban — eszközeinek, módszereinek szigorú, tudományos kötöttségei ellenére — nem lehet steril, nem lehet önmagáért való. A kérdésekre valódi megoldást kínáló marxista válaszra van szükségünk. Ezért nehezedik roppant felelősség társadalomtudósainkra; eredményeik szervesen beépülnek ideológiánkba, önmagunkat meghatározó és cse- 'ekvéseinket irányító tudatunkba, — A társadalomtudományok alapvető funkciója a valóság feltárása. Lényeges, hogy ezt a valóságot a maga teljességében értelmezzük, valódi bonyolultságában, közvetlenül nem észlelhető mély rétegeivel együtt. A feltárt valóságot azonban nem csupán leírni kell, hanem állandóan szembesíteni is a róla alkotott képünkkel, így a tudománynak közvetlenül tudat- formáló szerepet is kell vállalnia. Ez a funkció ütközések sorozatával jár, hiszen szüntelenül újjárajzolja a társadalomról alkotott képünket, új értékeket épít be és régieket bont le; egyéneket és kis csoportokat, rétegeket és osztályokat, nemzetiségeket és nemzeteket késztet önértékelésük megváltoztatására. — A társadalom és annak minden alkotó eleme a fejlődést elősegítő stabilitásának és folyamatosságának fenntartására törekszik, ezért a társadalmi folyamatok újonnan feltárt objektív tényei és törvényei egyszersmind fejlesztik, szintetizálják is a társadalom eszmerendszereit. Az elmúlt évek társadalmi-gazdasági folyamatai mélyreható változásokat érleltek, amelyeknek azonban nem spontánul, hanem a lehetséges legnagyobb irányítottsággal és társadalmi ellenőrzéssel kell végbemenniük. Ezért erősödik fel a társadalomtudományok művelőinek döntés-előkészítő tevékenysége, nő a változások hatásainak elemzésében, ellenőrzésében, értékelésében vállalt szerepük jelentősége. — További szocialista fejlődésünket, gazdaságunk teherbíró képességének növelését több átfogó kutatás alapozza meg. Eredményesen vizsgálják a gazdaságpolitika továbbfejlesztésének módozatait, a gazdaság szervezeti rendszerét, a szocialista vállalatot, a magyar gazdaságot érő világpiaci hatásokat. A társadalmi struktúra, az életmód, az értékek tartalma és szerkezete; a szocialista, a nemzeti és nemzetiségi tudat; a szociálpolitika gyakorlata és elmélete; a népesedéspolitika; a társadalmi beilleszkedés mechanizmusai és zavarai; az ifjúságpolitika témaköreit elemző kutatás és az ezekhez kapcsolódó javaslatok egy korszerűsödő társadalompolitikai eszme- és intézményrendszer körvonalait vázolják fel. Társadalmunk alkalmazkodóképességének növelését alapozzák meg a köznevelésnek, az oktatási rendszernek, a közművelődésnek, a közigazgatás és a települések fejlesztési lehetőségeinek kutatásai. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetét tekintve, biztosítottnak látja-e az alapkutatások 'anyagi fedezetét? — Kétségtelen, hogy az alapkutatásokra fordított ösz- szegek aránya — a kutatásra és fejlesztésre felhasznált anyagi forrásokon belül — évek óta csökken: az 1980. évi 13,3 százalékkal szemben 1982-ben már csak 11,6 százalék volt. Az alapkutatásokat szolgáló nagy értékű műszerek pótlására, illetőleg újak beszerzésére csak igen kismértékben került sor; márpedig a korszerű berendezések nélkül a kutatás legtöbb területén szinte lehetetlen színvonalas eredményeket elérni. A gazdaságirányításban, a mű szaki fejlesztésben dolgozók közül is egyre többen emelnek szót az alapkutatások fokozottabb támogatása érdekében. — Mégis úgy vélem, itt nem csak — vagy nem elsősorban — anyagiakról és nem csupán a szűkebben vett alapkutatások gondjairól van szó, hanem arról is, hogy nem alakultak ki a helyes prioritási arányok és értékelési módszerek, azaz nem elég differenciáltan kezeljük a tudomány művelésének, a kutatási-fejlesztési folyamatnak belsőleg is különböző szakaszait Az alapkutatások kétségtelen anyagi gondjait azt hiszem ebben az összefüggésben jobban fel/lehet tárni. A tudományban és a műszaki fej lesztésben is csak a várható magas színvonalú eredmény lehet — a társadalmi, gazda sági igények mellett — a tá mogatás, a kiemelés, a preferálás alapja. Csakhogy az elméleti, alapozó kutatásokban a magas színvonalú eredmények törvényszerűen la zább összefüggésben vannak a közvetlen gyakorlattal, mint a műszaki fejlesztés produktumai. Ha tehát nem eléggé árnyaltan fogalmazzuk meg a követelményeket és a gyakorlati, gazdasági alkalmazhatóságnak adunk egyoldalú előnyt a tudomány és a kutatásfejlesztés egész folyamatában, akkor, előbb-utóbb érték-, illetve értékelési zavarok keletkeznek. — A társadalom erkölcsi és anyagi elismerése ma elsősorban a gyakorlati, gazdasági hasznot hozó kutató-fejlesztő tevékenységet honorálja. A kutatóhelyeken jelenleg azok járulnak hozzá elsősorban a kollektíva anyagi emelkedéséhez, akik a gyakorlat által felvetett témákon, megrendeléseken dolgoznak. Ez a kutatók, a kutatóhelyek között értékzavarok, nem kívánatos értékkonfliktusokhoz vezet; fennáll annak veszélye, hogy a tudományos teljesítmény és az anyagi el ismerés között a kívánatosnál lazább lesz a kapcsolat. — A jövőben ezért egyértelműbbé kell tennünk, hogy az alapkutatásban, a fejlesztésben az állam milyen mértékű és jellegű felelősséget és feladatokat vállal. Szükséges végiggondolni ezen belül azt is, hogy a differenciáltabb megítélés érdekében a támo. gatás, a szabályozás, az ér tékelés területén milyen to vábbi lépéseket kell tennünk Egy bizonyos: arra kell tö rekednünk, hogy mindenütt kellő figyelmet fordítsanak az alapkutatásokra, hiszen az e területen elérhető eredményeknek a jövő megalapozó sában van nélkülözhetetlen szerepük. Márpedig a vári gazdasági fellendülésre ma kell felkészülnünk, hogy min dig gyorsan, határozottan és kapkodás nélkül tudjunk cse. lekedni — mondotta végeze tül Sarlós István. (MTI) Vóncsa 3eno Pasztán (Folytatás az 1. oldalról) azokat a területeket, amelyeken a dolgozók kritikai ész-» revétele jogos volt, majd részletesen foglalkozott a belső tartalékok feltárásával és hasznosításával kapcsolatos konkrét feladatokkal. A beszámolót követő vitában Obrecán András, a MÄT- RADROG Gazdasági Társulás igazgatója közölte, hogy az 50 millió forint értékű exporttervet csak akkor tudják maradéktalanul teljesíteni, ha megkapják az ehhez szükséges vágógépet. Vida István termelési igazgatóhelyettes a versenyképesség fokozásának útját a technológiák fejlesztésében jelölte meg. Bernát Miklós karbantartó csoportvezető a vállalati gazdasági munkaközösségek megalakulásának bürokratikus útvesztőit kritizálta, majd kifogásolta a bérkötöttségeket, mert azok nem segítik az élőmunka hatékonyságának növelését. Kérte a folyamatos munkaellátás biztosítását, majd a felszabadulásunk 40. évfordulója tiszteletére készülő versenyvállalásokra hívta fel a figyelmet. Fekete Attila ipari üzemigazgató közölte, hogy az ipari tevékenység 1984-ben megduplázódik, majd a RAPISTAN—SALGÓ görgőspályák barneváli szerviz lehetőségének megszerzéséhez kért segítséget. Gortva Já- nos villanyszerelő a szociális helyzet javítását szorgalmazta. Kecskés János sertéstelepi gondozó szerint önerőből nem tudják elvégezni a telep felújításával kapcsolatos feladatokat. Réde Ferenc munkaügyi és személyzeti osztály- vezető a bérpótlékkal kapcsolatos, eltérő megítélést kifogásolta. Gyalog Dénes növénytermesztési kerületi igazgató a gabonatermelés költségeinek ésszerű csökkentését a korszerű gépesítésben jelölte meg. Papp László, a Kun Béla körzeti Általános Iskola igazgatója a kialakult, sokoldalú kapcsolatokról és » gazdaságtól kapott segítségről beszélt. Váncsa Jenő felszólalásában ismertette a magyar mező- gazdaság elmúlt évi eredményeit, az exportban betöltött fontos szerepét, majd rátért az 1984, évi feladatok ismertetésére! Ezt követően a megye mezőgazdaságának fejlődéséről beszélt. Mint mondotta: kedvezőbb volt az országos átlagnál, mert a termelési érték 8—10, a nyereség pedig 10 százalékkal növekedett. Elismeréssel szólt a gabona- termelésben elért eredményekről, kedvezőnek ítélte a gyümölcstermesztés növekedését, a háztáji kistermelés eredményességét, valamint az alaptevékenység fejlődését. Gondként említette az állattenyésztésben bekövetkezett csökkenést, amelyen közösen kívánnak (előnyösen) változ- tatni. Befejezésül a Mátraaljai Állami Gazdaság tevékenységét értékelte, mondván: az utóbbi években nagyon dinamikus a fejlődés. Jónak értékelte a termelési szerkezet megváltoztatására irányuló terveket, látványosnak az ipari tevékenységben végbement fejlődést, majd válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Juscsák György válasza után a testület azzal a kiegészítéssel, hogy az építőrészlegben is keresni kell a munkakörülmények javításának feltételeit, elfogadta az írásbeli, szóbeli beszámolót, a szakszervezti bizottság állás- foglalásával együtt. A Salgótarjáni városi Tanács műszaki osztálya pályázatot Hirdet —> épületgépész főelőadó (1 fő) — mélyépítő műszaki ellenőr (1 fő) felvételére. Fizetés az iskolai végzettségnek és gyakorlatnak megfelelően a 11/1983. (XII. 17.) ABMH sz. alapján kerül megállapításra. Jelentkezni lehet az osztályvezetőnél. Haderő- csökkentés Pénteken Bécsben — háromhónapos szünet után — folytatódtak a tárgyalások a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről. A NATO tagállamai — bizonyos nyugati híresztelésekkel ellentétben — a rendhagyóan hosszú tárgyalási szünet után sem tértek vissza új javaslatokkal' Bécsbe és változatlanul nem adtak választ a szocialista országok konkrét megállapodási javaslataira, __ ,
