Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-14 / 37. szám

I Húszmillió liter tej Nógrád megye tejfeldolgozásának bázisa a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat pász­tói üzeme, ahol az idén mintegy 20 millió liter tej felvásárlásával számolnak. Pasz­törizálás után polietilénzacskókba töltik fél- és egyliteres kiszerelésben, különböző zsír- tat _ilem szerint értékesítik más tejtermékekkel együtt. Képünkön Szabó Gergely főmű­vezető és Tömpe Károly a pasztőrüzemben. —kj— KEVÉS FÖLDÖN, SOKAT TERMELNEK Élenjárnak az állami gazdaságok Balassagyarmat ivóvízellátásának helyzete GÁLA *90 Olcsótól <a luxusig egészen olcsó kivitel — a bafc­Szuperfoszfát-granuláló üzem épül Peremartonban ezt viszont szocialista piacon keressük meg. A fejlesztési osztály dolgo­zóinak ilyenformán napi ol­vasmánya a Ki mit gyárt ka­talógus. Tájékozódnak kiállt-j tásokon, latba vetik a szemé­lyes ismeretségeket is. Min­denképpen iparkodnak, hogy importalkatrészt legfeljebb a szuperluxus Gála tartalmaz­zon, az is csak igen keveset: Puskás Tibor kísérletiműJ hely-vezető végigfuttatja te­kintetét az elsőnek elkészült prototípuson, majd leemeli te­tejéről a főzőrácsot: — Első pillantásra is látni’ más mint a régi. Hegesztett huzalból készült. Rendelteté­sének ugyanúgy megfelel, mi pedig megszabadulhatunk az öntvényrácsok előállításához társult gondoktól. A ráca formáján már itt, a műhely­ben változtattunk. Most még tehet. Erőltetett menetben — Eehet — egészen addigi míg a vizsgálatokat végző ha­tóságok rá nem mondják az új gyártmánycsaládra az áment. Az sem egyszerű his­tória lesz, s ez is egyik oka: a fejlesztők gyorsaságának. — Nem mondok újat: igen nehéz helyzetbe jutott ez a vállalat — teszi hozzá a meg­bízott műszaki igazgatói helyettes. — Az utóbbi hói napok fejlesztő munkájának! erőltetett menete, s várható sikere lesz remélhetően bei tegségünk egyik orvossága.' Ügy kívánjuk a fogyasztók: visszajelzését az új típusok­ban érvényesíteni, hogy ezál­tal saját jövedelmezőségünk! hatékonyságunk is javuljon. A hazai gáztűzhelyszükségJ let felét az idén a Gála ’90 termékcsaláddal elégítik ki. Szendi Márta j hiányzó szuperfoszfátot im­portálja. A meglevő technoló­giai sor granulálóüzemmel történő kiegészítésével korszei rű, a mezőgazdaság mai igé-' nyének megfelelő terméket állítanak majd elő, s ezzel jelentős importtól mentesítik: a népgazdaságot. Az új gra­nulálóüzem a tervek szerint jövőre már termel. fes állami gazdaságok: je­lentős, sőt úttörő szerepet töltöttek be a magyar mező- gazdaság fejlődésében. Az előzmények sokak előtt is­mertek: a felszabadulás előtti Magyarországon hat nagyobb állami birtok volt, közülük három — Bábolna, Mezőhe­gyes, Kisbér — azonnal álla­mi gazdaság lett 1948-ban, az állami gazdaságok megala­kulásának évében. Velük együtt akkor 99 állami gaz­daságot tartott nyilván a sta­tisztika, amelyek 40 000 hek­tár területen kezdték meg gazdálkodásukat. Az évek so­rán a gazdaságok száma és területe gyors ütemben növe- -kezdett, 1966-ban már 215 ál­lami gazdaságunk volt, átla­gosan 4737 hektár területtel. Tartják előnyüket A kialakult nagyüzemi mé­netek lehetővé tették és meg­gyorsították a termelés kor­szerűsítését. A termelés erő­teljes fejlesztését viszont nyo­mon követte a gazdaságok területi koncentrációja, a ter­melés szakosodása, aminek következtében a gazdaságok száma napjainkra 128-ra csökkent, átlagos területük pedig eléri a 8103 hektárt. A csaknem egymillió hek­táron — az ország szántóte­rületének 10,6 százalékán — gazdálkodó állami, tan- és kísérleti gazdaságok, kombi­nátok területi arányukat meg­haladó mértékben, 17—18 szá- • zalékkal részesednek a lakos­ság áruellátásából, s a mező- gazdasági aktív keresőit 14 százalékát foglalkoztatják. Jellemző a szerepükre, hogy az elmúlt tíz év során a ma­gyar mezőgazdaság változat­lan áron számított bruttó ter­melése évi 4,8 százalékkal növekedett, az állami gazda­ságokban viszont a termelés évi növekedése elérte a 7,6 százalékot. Néhány termelékenységi mutató alakulása is jelzi gazdálkodásuk kiemelkedő színvonalát. A 128 állami gaz­daság, köztük 8 kombinát, 1982-ben száz hektárra vetít­ve 326 tonna gabonát, 53 ton­na húst, 89 ezer liter tejet termelt. Ugyanezek a muta­tók a termelőszövetkezeteknél a következők: 311 tonna ga­bona, 24' tonna hús, 40 ezer liter tej. Kedvezően alakultak a nyereséges termelést rep- neprezentáló adatok, az egy fő­re jutó vállalati eredmény 33 361 forint, az egy hektár mezőgazdasági területre jutó vállalati eredmény pedig 5883 forint. Az előbbi 9.6. az utób­bi 34,9 százalékkal haladja meg a termelőszövetkezeti közös gazdaságok mutatóját. A világ színvonalán Érdeklődésre tarthat szá­mot, ha néhány nemzetközi összehasonlító adat tükrében vizsgáljuk meg az állami gaz­daságok termelési eredménye­it. A Közös Piac tagországai­ban 1982-ben a búza átlag­termése 4,5 tonna, az USA- ban 2,4. hazánkban pedig 4,4 tonna volt hektáronként. Ezen belül az állami gazdaságok elérték a 4,7 tonnát. Kuko­ricatermelésben a magyar mezőgazdaság termésátlaga 6,9 tonna, az állami gazdasá­gok 7,2 tonnát termelnek — ez azonos az USA -éval —, szemben a közös piaci 6,2 tonnával. A tehenenkérrti át­lagos tejtermelés a Közös Piac tagországaiban 3780, az Egyesült Államokban pedig 5637 kilogramm, de as állami gazdaságokban is túlhaladta az 5000 kilogrammot. Bár az adatok csupán három kiemelt ágazat termelését mutatják, így is megállapítható, hogy az állami gazdaságok — terme­lési színvonalukat tekintve — rangos helyet foglalnak el aí magyar mezőgazdaságon be­lül, s megállják helyüket a nemzetközi élvonalban is. A ma állami gazdasága szerves része a dinamikusan fejlődő magyar mezőgazda­ságnak, tevékenysége ezer szálial kapcsolódik a mező- gazdasági termelők tömegé­hez az élelmiszeriparhoz, -ke­reskedelemhez. Kiemelkedő szerepet vállal az agrárága­zat vetőmag-, szaporitóanvag­es tenyészállatt-ellátásában, tehát a termelés biológiai bá­zisának korszerűsítésében. E termékek 40—60 százaléka napjainkban is az állami gaz­daságokból kerül ki. A ta­karmánykeverő ágazat takar­mánytáp-, premix-előátilítása mintegy 4 millió tonnára tehető, ez az országos termelés 50 százaléka. Együtt a tsz-ekke! Jelentős az állami gazda­ságok élelmiszer-ipari feldol- gozókapacitasa is. A meg­termelt áruk egyes termék- csoportokban elérik az orszá­gos forgalom 50—70 százalé­kát. Ilyen például a gyümölcs, a hal, a bor, a gyümölcslé. Az állami gazdaságok a bel­földi borellátásban 30, a nem rubelelszámolású bor­exportban 50, a rubelelszá­molású borexportban pedig 43 százalékkal részesednek. Az utóbbi években roha­mosan fejlődik a zöldség- és gyümölcsfeldolgozás. A kis konzervüzemek mellett erő­teljesen fejlesztik a félkész termék, mélyhűtött áruk, a gyümölcslé, üdítőital gyártá­sát. Gyümölcssűrítő- és -velő­gyártó üzemek létesülnek a nagy gyümölcstermő vidé­keken. Jellemző, hogy a ha­zai gyümölcslevek, -nektárak csaknem 70 százalékát az ál­lami gazdaságok állítják elő. Az állami gazdaságok vál­tozatlanul feladatuknak te­kintik a modern nagyüzemi termelés továbbfejlesztését Ma azonban ez már nem tör­ténhet a termelőszövetkeze­tek nélkül, mert a változó gazdasági körülmények az ál­lami gazdaságok és a tsz-ek összefogását igénylik. Ez pe­dig egyet jelent a vállalat­közi kapcsolatok kibontako­zásával. azzal, hogy a tsz- ek és állami gazdaságok egy­aránt részt vesznek a terme­lési rendszerek, a mezőgazda­sági társulások és közös vál­lalatok munkájában. Görgényi Pátné Az utóbbi évikben, évtize­dekben a terület- és telepü­lésfejlesztésekkel foglalkozó urbánus szakembereknek nem­zetközi és hazai szinten egy­aránt érdeklődésük közép­pontjába került a lakosság vezetékes ivóvízellátásának problematikája. Nem is cso­da. Hiszen egyre több infor­máció van arról —, no meg mi balassagyarmatiak a sa­ját bőrünkön is éreztük —, hogy az egészséges ivóvíz hi­ánya mennyire rontja a szé­les tömegek, a lakosság kör­érzetét, közhangulatát. Az ivóvíz hiánya képes akadá­lyozni az üzemek és intézmé­nyek működését. Az irányító szervek pedig a szó szoros ér­telmében tehetetlenek e sú­lyos gondokkal szemben, ha váratlanul éri az olyan jel­legű probléma. Balassagyarmat egészséges vízellátásának megoldására komplex módon, az 1960-as dinamikus városfejlesztés adott lehetőséget. A város iparosításával párhuzamosan elkezdődött a vezetékes ivó­víz feltárása. A kutatás ered­ményeképpen a város déli részén, az Ipoly kavics­teraszán jó minőségű és nagy hozamú mezőt tártak fel a geológusok. Természetes és helyes volt az irányító szer­vek döntése, hogy a város víz­ellátását e térségből kell meg­oldani. 1959-től a város lakos­sága, az üzemek és intézmé­nyek folyamatosan építették ki a vízhálózat rendszerét. Ma elmondhatjuk, hogy a vá­ros valamennyi lakása, az üzemek és intézmények be Tavaly ősztájt fogant meg az új termékcsalád gondola­ta, s most, februárban első tagja már testi valóságában látható a kísérleti műhelyben. Ily rövid idő alatt aligha ké­szült még el prototípus a Sal­gótarjáni Vasöntöde és Tűz­helygyárban. Hajszolt tempóban fejlesz­tették ki a hattagú termék­családot. Júliustól már a ke­reskedelmi forgalomban óhajt­ják látni a gyár 90 éves fenn­állását megörökítő tűzhely- famíliát. — Idült bajok megoldását várjuk tőle — mondja Podos Gyula megbízott műszaki igaz­gatóhelyettes. — A korábbi Gála tűzhelyeket a vásárlói vélemények alapján dolgoztuk át, figyelembe véve egyúttal a gyártási szemptontokat is. Az előző évek sorozatos, ap­ró fejlesztéseiből nőtt ki a termékcsalád életre hívásának gondolata. Sütőből a méregfogat Az SCT utazószerelői eiőtt az esetek negyedrészében a tűzhely sűtőkamráját nyitot­ták ki: szorult a tepsi benne, vagy éppen lezuhant. Az új Gálához vadonatúj sütőkamra­konstrukciót dolgoztak ki — ezzel mintegy kihúzva a ter­mék méregfogát. Elgondol­kodtak a tervezők azon is: vajon kell-e a tűzhely atsó fiókja? — A nyugati piacra fiókkal kérik, ott állítólag edényt szárítanak benne a lejutó hul­ladék hő segítségével — ma­gyarázza Faragó János fej­lesztési osztályvezető, a ter­vezési munka irányítója. — De ki szárít nálunk edényt a túzhelyfiókban? Úgy határoz­tunk, ezt a részt csak a luxus- kivrtelú Gálákba építjük be. Luxusigény, tömegigény, s Üj szuperfoszfát-granuláló üzem építését kezdték meg a peremartoni vegyipari vál­lalatnál. A 280 millió forin­tos beruházás elodázhatatlan volt, mivel a hazai műtrágya­gyártó üzemek közül már egyedül csak a peremartoni vegyipari vállalat állít elő por alakú szuperfoszfátot. A vannak kapcsolva a vízveze­tékes vízrendszer szolgáltatá­sába, amely az életviszonyok javítását nagymértékben se­gítette. A város vízellátásában azon­ban 1976-tól folyamatos prob­lémák jelentkeztek, mivel a fokozódó vízmennyiségi igényt a vízmű kútjai, az új kutak bekapcsolása ellenére sem tud­ták kielégítem a csúcsfogyasz­tás időszakában. Ennek oka, hogy az Ipoly kavicsteraszára telepített kis mélységű — 6—8 méteres — kutak vízhozama a magyar- csehszlovák közös beruházás­ban végzett Ipoly-szabályozás után erősen csökkent. Napi 6000 köbméter a kutak víz­hozama, ezért tartós vízkor­látozást kellett elrendelni a város egész területére. Ez az intézkedés a szükségessége el­lenére is rendkívül negatív hatást váltott ki a lakosság, az üzemek és intézmények körében. Ilyen viszonyok között ha­laszthatatlan, gyors és haté­kony intézkedéseket kellett hozni. A városi pártbizott­ság, a városi tanács, a me­gyei párt és tanács és az OVH segítsége gyors dön­tést hozott. A döntés lé­nyege kétirányú volt. Egy­részt ideiglenes megoldásként az Ipoly medréből víztisztító művön keresztül napi 6—800 köbméter vizet kellett a vá­rosi vízrendszerbe átemelni, mérsékelve a krónikus víz­hiányt. Ehhez kértük a cseh­szlovák hatóságok engedélyét is. Másrészt döntés született tagú Gala család mindhárom vásárlói kívánalomnak eleget tesz. Első két tagja szigorú­an praktikus szempontokat érvényesít, a kispénzű ember sütő-főzö alkalmatossága. Az eddigi Gálához, az elődhöz legjobban a középső két csa­ládtag hasonlít, tömegigények kiszolgálására szánják. Az utolsó két tag viszont luxus- követelményeket is kielégít: a főzésre szolgáló gázlángot elektromos gyújtás lobbantja fel, a sütő viszont elektromos fűtésű, ezáltal pontosan sza­bályozható, benne, beépített grillel. Mindez persze árban is tükröződik majd. — Az árképzésnél még nem tartunk — szól Podos Gyula. Annyit azonban elmondhatok, hogy a szuperluxus Gála két és félszer drágábban kerül majd a boltba, mint a legegy­szerűbb megoldásokkal ope­ráló testvére. A tervezőasztai mellett dolgozó szerkesztőknek nem csupán a fejlesztés nagy tem­pója adta föl a leckét. Kívá­nalom volt az is, hogy a le­hető legkevesebb import- alkatrész elhasználásával hozzák ki az egyes darabo­kat. Importot ne! Faragó János ennek a mun­kának még most sem jutott a végére: — Az elektromos gyújtóbe­rendezéshez éppen most ta­láltunk hazai gyártót a szi- getszentmiklósi Terminál Szö­vetkezet személyében. Eddig ez az alkatrész is külhonból származott. A sütő ablaká­hoz a síküveggyártól kértünk mintát: az üveg hőállósága kitűnő, zománcozásán még akad javítanivaló. Grillmo- tort nálunk nem gyártanak, mezőgazdaság ezt a terméket korszerűtlennek minősítette, mivei a granulálthoz viszo­nyítva igen alacsony haté­konysággal és jelentős vesz­teséggel tudja csak hasznosí­tani. Éppen ezért a peremar­toni gyár a kapacitását csak részben tudja kihasználni, mi­közben a mezőgazdaság a arról, hogy végleges megol­dásként a város kapcsolódjon rá a nyugat-nógrádi regio­nális vízműre, ahol a kuta­tás eredményeképpen ren­delkezésre állt nagy mennyi­ségű egészséges ivóvíz. E dön­tés lényege, hogy 12 kilomé­ter gerincvezetéken keresztül Dejtár községből Balassagyar­matra kell a vizet eljuttatni. Arról is döntés született, hogy a város ivóvíztározásá­nak kapacitását is növelni kell a biztonságos ellátás érdeké­ben. így született meg az. 1238 köbméteres víztározó megépítésének szükségessége. A kivitelezés pénzügyi és mű­szaki előkészítést és rendkí­vül körültekintő munkát igé­nyelt, hiszen a kivitelezésre több mint 50 millió forintra volt szükség. A pénzügyi forrás három területről volt biztosított: az OVH-tól, a megyei tanácstól és a városi tanács ágazati pénzeszközeiből. A városi ta­nácsnak ilyen viszonyok kö­zött le kellett mondani az V. ötéves tervre előirányzott szennyvíztisztító telep meg­építéséről. Ez az intézkedés viszont jelentős gondot oko­zott, mert a szennyvíztisztí­tás sem volt megoldott a vá­rosban. A fegyelmezett, gyors és jól koordinált munka ered­ményeképpen — amelyben je­lentős szerepet töltöttek be az OVH illetékes vezetői, a megyei tanács és NOMBER vezetői és szakemberei gyorsan elkészültek a kivite-j li tervek is. így vált lej hetővé, hogy 1980-ban a vá­rosi tanács beruházásában el tudtuk kezdeni a gerincvezeték! kiépítését és a Szécsényi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat kivitelezésében a táJ rozó építését. Utólag is csak az elismerés hangján tudunk szólni a közi reműködő szervek és szakemJ berek megértő, segítő és tál mogató munkájáról. Ezáltal válhatott lehetővé, bogy —< viszonylag rövid időn belül — 1982. nyarán megtörténhetett! a művek műszaki átadása! biztosítva a város lakosságán nak, üzemeinek és intézméj nyeinek egészséges vízellátás sát. Nagy kincs a város számán ra a folyamatos vízellátás biz4 tosítása. Azért kell ezt hangú súlyozni, mert tudjuk, hogy megyénk településein egyreé feszítettebb gondot jelent aa ivóvíz ellátása. Mi pedig, baj lassagyarmatiak az 1983-aá aszályos esztendőben sémi éreztük hiányát a víznek. A balassagyarmati vízprobJ léma tanulsága egyrészt azj hogy a megoldást nem lehet halogatni, másrészt, hogy az egészséges ivóvízzel takarói koskodni kell. Csak az tudja igazából e vívmányt becsülni! aki már nélkülözte. Dr. Horváth József, a Balassagyarmati városi Tanács elnökhelyettese i ___________________ | NÓGRÁD = 1584. február 14,, kedd 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom