Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-28 / 49. szám

WAGNER „És elérkezik a nagy nap: uralkodók, a világ minden tájáról összegyűlt előkelősé­gek jelenlétében megnyílik a bayreuthi operaház, Wagner zsenialitásának örök szimbó­luma’’ — olvashatjuk az an­gol—magyar tévéfii msorozat utolsó darabjának rádióújság- beli ismertetőjében. Az állí­tás igaz: Richard Wagner Bayreuthban egy olyan szín­ház alapjait teremtette meg a múlt század hetvenes évei­ben, amely korának és az elkövetkezendő évtizedeknek mintája lett, amely napjaink­ban is turisták, opera- és színházbarátok ezreit vonzza a kies bajor városkába. Wag­ner itt megvalósíthatta szín­házi eszményét, a totális szinházat. s ösztönzést adha­tott a kibontakozó új irány­zatnak, a mindenekfölötti történeti hűséget ideálként kitűzött meiningenizmusnak. Ha csak ezek előh»zalaia­ké nt idéztem volna a rádió­újságból, okkal éreznék ol­vasóim a citátumot fölösle­gesnek. Leginkább ugyanis nem a Bayreuthra vonatkozó megállapítások indítottak el bennem egy asszociációs fo­lyamatot, hanem a „zsenia­litás” szó. Az is a valóság és a mű, a Wagner című pro­dukció összehasonlításának fényében. Mert Wagner zse­ni volt. kétség nem férhet hozzá. De, hogy Richard Bur­ton Wagnera nem a zseni Wagner, számomra az is két­ségtelen. A teremtő géniusz helyett — csaknem mind a tíz részen végigvonulva — egy hepciás handabandázó, agresszív és megleheiősen un- szimpatikus öregurat látunk, aki csodával határos módon halózza be a nálánál évtize­dekkel fiatalabb Cosima Lisz­tet, Bülow karmester felesé­gét. s ugyanilyen — a külső szemlélő számára megfogha­tatlan — formában vonja bűvkörébe az érzékeny lelkű, depresszióra hajlamos, ifjú II. Lajos bajor királyt. Ol­vasmányaimból tudom, Wag­ner nem volt túlságosan sze­retni való ember, mint min­den erős egyéniség, ö is ren­geteg nehézségen és emberen átgázolt, követve célját, rög­eszméit, vágyait. Közben se­beket ejtett (és kapott). Szó­val nem is egy emlékművet, egy eszményített Wagner-ké- pet kérek számon az alkotók­tól — a teljes embert hiányo­lom. A rossz természet mögött nem láthatjuk — vagy »lig­áiig sejlik föl — a másik ol­dal, a géniusz szeretni, tisz­telni valló tulajdonságegyüt­tese. Művészi arculata szeren­csére markánsan körvonala­zódik, pontosain megtudhat­juk, milyen zenéért és ellen hadakozik, bizonyos elképze­léseket gondolhatunk végig ösztönzőiről. Csak a mélysé­gekbe nem pillanthatunk. A rendező és a forgatókönyv- író ugyanis igyekszik megkí­mélni nézőit a zenei alkotó­munka kontieret urnái tói. a cselekménytől, illetve elken­dőzni Wagner politikai meg­győződését. Ha nem olvasunk utána, nem tudunk a film alapján megnyugtató választ adni számos kérdésre. Példá­ul: miért kényszerült hosszú száműzetésre Szászországból Wagner, miért űzik még évek múltán is egyik helyről a másikra a hatóságok? A látottak szerint Tony Pahr-i r rendező Charles Wood és Vittorio Storaro opera­tőr szándéka egy Wagner- ■ képeskönyv szívélyes átnyúj- tása volt. Ezt a vállalást maximálisan teljesítették. Az Oscar-díjas Storaro lenyűgö­zően fényképezett: várost, he­gyet, templomot, kastélyt, embert, legyenek azok síkon, a tengerszint alatt, vagy ezer métereken fent. Palmer ala­posan végiggondolta mutat­ványát, s mindvégig meg­győzően bizonyítja képessé­geit. Érti a mesterségét. Jól alkalmazza a zenei effektu­sokat, hangulatos képeket komponál, asszociációi követ­hetők. Akkor mégis miért a fiaskó? Megítélésem szerint a vál'alás elégtelensége mi­att. Mert Wagner géniuszát nem egészében, hanem rész­leteiben, főként Bayreuth lét­rejöttére koncentráltan kí­vánták megragadni. Ezzel pe­dig éppen úgy torzítottak, mint a hagyományos úton já­ró életrajzi filmesek. A szent zseni mellé megteremtették a tisztátalan zsenit, s mindket­tő — más-más előjellel — ha­misítvány. A rádióújságban olvastam azt, hogy a Wagnert a tö­megkommunikációs kutató- központ kérdőívein hétről hétre alaposain lepontozlak, mégis a nézők abszolút több­sége, több mint négymillió ember nézte. Paradoxon. A pontozás vélemény, míg a részvétel minden bizonnyal a kiállítás nagyszerűségének, a neves színészeknek szól. Mert könnyű volt észrevenni, hogy ez a film nem nélkülözte a pénzt, a sztárokat (Richaird Burton, mellett Vanessa Red­grave, Laurence Olivier, John Gielgud. Marthe Keller.) A színészek többsége jól oldotta meg feladatát. Külön öröm szamunkra, hogy ebben a filmben vált nemzetközileg . ..mert, jegyzi. U, művésszé Gálffi László, II. Lajos fi­nom, pontos megformálója. , Burton ás Redgrave megbí- 1 zatása azonban a rendező szinészválasztási melléfogása. Burton egysíkú. enervált, Redgrave megközelítően ugyanúgy. És baj van az életkorukkal is, jelzi a sze­rep. A 'tízrészes sorozat egy he­te befejeződött. Ismerőseim sokasága sóhajtott föl: végre képernyő előtt maradhatok nem kell kimennem a kony­hára. Mától az NSZK-beli A Laurent család próbálja meg­hódítani a közönséget. Hama­rosan kiderül érdemes-e té­vé előtt maradni... Sulyok László Valamit valamiért Hosszú sor áll a pult előtt. A termetes asszonyság komó- :an méri a párizsit és a zalait. — Tizenöt dekát a párizsiból! közli hatarozottan egy -es úr. — A végéi ne dobja rá! Á vége mégis rákerül, mintha nem is értette volna a rést a hölgy­— Vegye le, legyen szives! — Ez is áru, kérem! — csattan a hölgy. — Rendben van asszonyom, ha holnap behozza a ruha] izítani hozzám, úgy elszabom, hogy nem koszom meg. Az asszonyság elpirul. Matat a zstrpaptron. — Kicsit többre sikerült. Leveszek belőle, jo. És máris eltűnik a felvágott vége. Zsugorodik a sor, harmincas, harsány hangú fiatalember rheti a magáét. n. mpn *é­— Húszdekányi téliszalámit kerek... De... en meg te szerelő vagyok! __ __ m űsor W KOSSUTH RADIO: SJSJi Fény üvegutakon Forradalom a távközlésben *■37: zenekart mutáika 9,M: Játsszunk a billentyű kkell I0.9S: MR 10—14 10.35: Nóták 11.00: Kamaramuzsika 11.41: Az eltűnt miniatűr, avagy egy érzőlelkű hentesmester kalandjai XX/14. rész: *!.3(H Ki nyer ma? 12.45: Törvénykönyv 13.00: A Rádió Dalszínháza 14.28: A Szovjetunió népeinek zenéjéből 14.40: Elő világirodalom *5.05: Joseí Suk hegedül, Zuzana Ruzlckova csembalózik ÍS.28: Nyltnikék 16.00: Népzenei Hangon újság 16.40: Régi híres énekesek műsorából 17.06: Mozgásterek 17.30: Filmzene 17.45: A Szabó család *9.15: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót „Nyílik a rózsa” ' 3. elődöntő 20.00: Eszmék taggatása 20.30: Hallgassuk együtt 21.05: Színház az Ezüst Kancsóban 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Búváry Lívia és Martin János népdalokat énekel 22.54: Hétköznapok kutatói 23.04: otto Klemperer vezényli a Philharmonla zenekart 00.10: Németalföldi szerzők kőrusművelből PETŐFI BADIO: 8.05; Kemence Sarolta nótákat énekel 8.20: Tíz pere külpolitika 8.35: Társalgó 10.00: Zenedélelőtt 12.25: Ifjúsági könyvespolc 12.35: Melódiakoktél 13.25: Látószög 13.30: Klasszikus kórusmuzsika 14.00: Zenés délután 14.35: Tánczenei koktél (5.20; Könyvről könyvért 15.30: örökzöld dallamok 16.35: Csúcsforgalom 18.00: Disputa — az értékről 18.35: Újdonságainkból 13.15; A budapesti rendőrség fúvószenekara játszik, vezényel: Radnal István 19.25: Julius Fucslk: Szét kérek Könyvismertetés 19.35: Csak fiataloknak! 20.35; Cslntamánok és madarak 2. rész: Egy házasság- szédelgő viselt dolgai 2L04: Buddy Holly zenés portréja, n/1. rész 21.55: Klasszikus operettekből 23.20: A tegnap slágereiből MISKOLCI STUDIO: 17.90: Hírek, Időjárás, műsoris­mertetés. 17.05: Döntött a bíró­ság. Sorsok és forintok. Dr. Tí­már László előadása. 17.10: Fia­talok zenés találkozója. Szerkesz­tő: Beély Katalin és Zakar Já­nos. 13.00: Eszak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és mü- sorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ; 8.00: Tévétorna. (Ism.) 8.05: Iskolatévé. Világnézet 8.45; Deltácska 9.05: Biológia (Alt. isk. 8. oszt,) 9.30: Fizika (Alt. isk. 8. oszt.) 9.55; Reklám 10.00: Moziregény, Francia film Pszichológiai csapdák, ni. 11,35: Képújság 14.45: Iskolatévé. 15.15: AUatmesék 15.30: Ml és a computer. I. 16.10: Hírek 16.15: Történetek a vonaton 16.25: Szállítás és betartás 17.00: Sanzonpódium 17.30: Képújság 17.35: Eximport 17.55: A Delta különkiadása (Ism.) 18.55: Reklám 19.10: Tevétoma 19.15: Esti mese 19.30: Tv-hiradó 20.00: A Laurent család. NSZK- tévéfllmsorozat, X/l. rész: A megérkezés 20.55: Stúdió ’84. 21.55: A kitántorgott egyház Dokumentumfilm 22.30: Tv-híradé, 3. 2. MŰSOR: 17.25: Kuckó. n.55i Csak gyerekeknek! A nagy kék üveggolyó XIII/13. 18.20: Képújság 18.25: Ózdi hétköznapok 19.20: A kölni szimfonikus zenekar hangversenye NÓGRÁD - 1984. február 28.. kedd Kórushangverseny a Nem szokatlan dolog, hogy a salgótarjáni Bolyai Gimná­zium tanulói kultúrműsort hirdettek, azt is tudjuk — szerencsére évek óta —, hogy a Bolyai kórus jó, nemrég mégis meglepetésekkel szol­gált. Valamivel előbb érkeztem a közönség többségénél, és kicsit csodálkozva tapasztal­tam, hogy minden a helyén volt. Az aula és az egész épület patyolattiszta — (volt itt tanítás délelőtt? — jutott eszembe) a nézőtér berendez­ve, az erősítőapparát „be­hangolva”, a kórus halk züm­mögése tölti meg az egyelő­re csendes épületet. Nincs kapkodás, nincs rohangálás. Hm... Így is lehet szervezni. A közönség nemsokára meg­töltötte az aulát, és a meg­adott időben egy kedves mű­sorközlő bejelentette a Bo­lyai új kórusát, az alig egy éve alakult vegyes kart. Cara Nem kell várni... cí­mű műve elfogódottan kez­dődött, de biztató intonációs egyensúllyal szólalt meg. A következő két szám egyre oldottabbá vált, különösen az ismeretlen szerző Deep River című kórusműve adott alkal­mat a vegyes kari hangzás előnyeinek tolmácsolására. Befejező számuk Karai. A fonóban tánc jár című műve volt, amely érezhetően a leg­kedvesebb dala lehet a kó­rusnak, és igen hálás kon­certdarab. A középrész férfi­karbetétje próbára tette a fiúkat, akik derekasan állták a sarat, amikor pedig a kö­zönség tapsára e műsorszámot megismételték, úgy adták elő, ahogy kell: felszabadultan, tisztán, jókedvvel. A hangver­seny meghívott együttese kö­vetkezett, a salgótarjáni Ko­hász kürtkvartett. Sohasem hallott név, ahogy vezetőjük, Diósi János elmondta, az alig egyéves munka még csak most kezd utat keresni, a kö­zönséghez. Nagyon szép gesz­tus a gimnázium részéről, hogy őket hívták meg ven­dégszereplésre, hiszen az in­duló együttesek útkeresésének nehézségeit órákig tudnám mesélni. Az együttes tagjai eddig is zenéltek a Salgótar­jáni szimfonikus zenekar­ban és a Kohász fúvószene­karban, de ez a társulás nem­csak ritkaságban rejti értéke­it. A három vadászkürt és egy harsona hangzása olyan hang- efektusokat tud produkálni és olyan élményt képes nyúj­tani, amelynek igen nagy le­hetőségei vannak. Ha ehhez van négy oiyan ember, akik szemmel láthatóan élnek-hal- nak a hangszereikért, az min­den bizonnyal eredményes lesz. Műsorukban alapvetően két törekvést figyelhetünk meg. Az ismertebb fúvószene stílusának igényes megszólal­tatása mellett, (például Süss- muth Vadászatról hazafelé és Lendler) — a klasszikusabb kamarazenei átiratok megszó­20.00: Forradalmait nemzedéke Jászi Oszkár és nemzedéke Dokumentumfilm 21.00; Tv-hiradó, 2. 21,20: Szupermarket. Japán tévéfilm 22.30; Képújság BESZTERCEBÁNYA ; 19.30: Tv-hiradó 20.00: Testvéri együtt­működésben. 20.20: Atkoztak és szerettek 5. rész 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Hangversenyműsor 23.05: Hírek 2. MŰSOR: 19.30; Tv-híradó 20.00: Fiatalok tv-klubja 21.30: Időszerű események 22.00; Irodalmi revü MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től; Konvoj (14), Színes ame­rikai kalandfilm. Háromnegyed 6 és 8 órától: Dühöngő Bika (16). Színes. szinkronizált amerikai film. — Kohász: Mennyei sere­gek. Színes magyar film — Tar­ján vendéglő; Edénkért a siká­torban (18). USA film. — Balas­sagyarmati Madách: Háromne­gyed 6 és 8 órától: Szeretők (14). Színes magyar film. MESEMOZI: Aranytojás. — Nagybátonyi Pe­tőfi: Várkastély a Kárpátokban. Színes, szinkronizált csehszlovák film. — Pásztói Mátra: A Tű a szénakazalban (16). Színes, szink­ronizált angol történelmi kaland­film. — Rétság; Flór asszony és két férje (14). Szinkronizált bra­zil filmszatíra. — Kisterenyei Pe­tőfi: D. B. Cooper üldözése (141. Színes USA kalandfllm. MESE­MOZI: Kutyalagzi. — Jobbágyi: Jób lázadása. Színes magyar film. laltatására is törekedtek. Igen nagy fegyelemmel játszottak, figyelve kiváló első kürtösük, Bartus László instrukcióit, a tiszta intonációra való törek­vés is végig jelen volt elő­adásuk alatt. Persze tudni kell, hogy a fúvóshangszerek­nek ez a legnehezebb prob­lémájuk. A levegővételtől egy hang megszó'altatásáig igen bonyolult az út, ha ezt beszorozzuk, néggyel, plusz minden hanggal ami elhang­zott, kapunk egy kis ízelítőt arról, mire is vállalkozott ez a kvartett. Így érhető, hogy legpontosabban az első két mű szólalt meg. Oka az is­mertebb, többször játszott stí­lus is, amelynek buktatóit ízlésesen kikerülték. össze­gezve, minden remény meg­van arra, hogy a többi is így fog megszó'ani. Roger Spi­rituáléjának néhány hangzata csodálatosan szólt, Yopling Ragtime című műve, amelyet a könnyűzenéből vett a ka­marairodalom, meghozta gyü­mölcsét, ismételni kellett. Sze­replésük jó hanglulatában nem kis része volt a műsor­közlést )s vállaló Diósi Já­nosnak. Született konferansz biztonságával mesélte el tör­téneteit, egy amatőr naivsá- gával kerülve a pódium buk­tatóit. Akik nagyon kelle­mes élményt nyújtottak a hallgatóknak: Bartus László I. kürt. Patakfalvi Zoltán II. kürt. Diósi János III. kürt és Kapi Gyula harsona. A Bolyai Gimnázium le­ánykara Nógrád megyében és az ország nem egy fesztivál­ján hosszú évek óta fogalom. Megszoktuk, hogy mindig szép a hangjuk, tisztán éne­Véget ért a betakarítás az Örmény Tudományos Akadé­mia agrokémiai intézetének kísérleti gyógynövényül tet- vényén. A folyami sóderrel és v.ulkánsalakkal feltöltött „föld nélküli termőtalajon” megkö­Bolyaiban kelnek, nehéz műveket is ugyanolyan biztonsággal és részletes kidolgozással szólal­tatnak meg, mint egy nép­dalfeldolgozást. Ha ebbe be­legondolok, nem irigylem őket, mindenki mindig ezt várja tőlük. Most sem csa­lódtunk. Valódi kórushan?.- zás, ami megszólalt, a művek stílusa és intonációja sem hagy lényeges kívánnivalót. Ezt már sokszor elmondtuk róluk, nekik, egy dolgot azon­ban ritkán veszünk ész e, hogy a gimnázium kóru1 a évenként , változik, de leg­alább kétévenként kicseré­lődik, az állandó „csak” a karnagy, Rozgonyi István ta­nár. Hogy mégis a mindig változó kórus adja a jobbnál jobb produkciókat, az egyet­len módon lehetséges, hogy Rozgonyi tanár úr ugyanolyan fogalom a gyerekeknek, mint nekünk a kórus. Ha feleme­li a kezét minden lány és minden fiú úgy érzi, neki int. Elkezd csillogni a sze­mük. Visszamosolyognak, ol­dódik a hangulat, megszólal a kórus. Azon ritka karna­gyok egyike, akiknél nincs fölösleges mozdulat, de min­den intése zenévé válik. Ebből a műsorból különö­sen Karai Áldalak bóval, vi­galommal és Bárdos Magos a rutafa című műveinél érez­hettük ezt. Nagyon mély szak­mai ismeret kell ahhoz és százszázalékos stílusbizton­ság, hogy a művekben így tudja kamatoztatni a kórus mindenkori adottságait. Jól ismeri a gyerekeit és jól gaz­dálkodik erejükkel, teherbírá­sukkal. zelítőleg három tonna aloét és két tonna kaloanhoét taka­rítottak be. Az öt éve folyó kísérletek bizonyították, hogy erről a különleges talajú ül­tetvényről háromszorta több termést lehet betakarítani. Színes magyar film, készült 1983-ban, a MAFILM Dialóg Stúdiójában Kép: Zene: BIRÖ MIKLÓS PRESSER GÁBOR Irta és rendezte: KOVÁCS ANDRÁS Szereplők: KISS MARI, CSERHALMI GYÖRGY, TÁBORI NÓRA, BÁLINT ANDRÁS, BORBÁTH OTTILIA. Nógrád megyei bemutatók: II. 28—29. Balassagyarmat, III. 15—16. Salgótarján, III. 20—21. Pásztó. A film kérdései — korunk kérdései: — a férfi és a nő kapcsolata, — a nemek közötti harc, — lehet-e egyedül élni? — Maradandó-e a család? A Szeretők aktuális, közéleti film. Hozzászól napjaink társadalmi problémáihoz. „Filmem magánkapcsolatot vizsgál, de nem a tőlem meg­szokott publicisztikai-szociográfiai eszközökkel. Azt tapasz­taltam, hogy a szép és intelligens nők — igényességük miatt — nehezebb helyzetben vannak. Vagyis a kisebb kvalitású nők boldogabbak...” Kovács András Beczc Lajosné Gyógyszertár mesterséges táptalajon

Next

/
Oldalképek
Tartalom