Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-26 / 48. szám

röplabda LABDARÚGÁS Tavaszi rajt A röplabda NB II. közép- csoportjában az STC és a Romhányi Kerámia képvise­li Nógrád megyét a férfiak mezőnyében. Ezúttal a salgó­tarjániakról érdeklődtünk Farkas Róbert edzőtől. — Az előző évi bajnokság­ban az STC a tizedik helyen Végzett. Az igán hullámzó sze­replésnek elsősorban erőnlé­ti okai voltak — mondta a szakvezető —, sokan igen rendszertelenül látogatták az edzéseket. A Stromfeld Aurél Gépipari Szakközépiskola tor­natermét tatarozták, így az egész bajnokság időtartama alatt nem volt használható. A felnőttkeret tizenkét játékosa közül csak három-négy tudott rendszeresen edzeni, a többi­ek tanulmányi és munkahe­lyi elfoglaltságok miatt ma­radtak távol. És ha ehhez hoz­zászámítjuk az igen szűkös anyagi lehetőségeket, jobb eredmények elérésére nem is volt lehetőségünk. — Hogyan rajtolt a csapat az idén ősszel? — Az 1983—84-es bajnok­ság beindulása eleinte sem­mi biztatóval sem kecsegte­tett. A teremhiány és az anyagi gondok továbbra is fennálltak. Szereplésünkhöz csupán annyi pénzt kaptunk a klubtól, hogy a bajnoki mérkőzéseken részt tudtunk venni. Az első hét mérkőzés­ből négyet megnyertünk és ez bizonyítja: a játékosállomány annyira azért jó, hogy ked­vező összeállítás esetén képes „hozni” a találkozókat. — Miként sikerült a foly­tatás? — Az őszi szezon második szakaszában már kevés volta sikerélményünk. Az utolsó öt mérkőzést sorra elvesztettük. Ez egyértelműen a sok edzés­hiány rovására írható. Ebben az időszakban kétszer saját otthonunkban kaptunk ki. Ki­csit jobb felkészüléssel, kon­centrálással eredményeseb­ben is szerepelhettünk volna. Még a jelenlegi pozíciónk sem reménytelen, hiszen mindösz- sze egy győzelem hiányzik ah­hoz, hogy az ötödik helyen álljunk. ■■ ’ — Milyen volt a felkészülés « tavaszi szezonra? — Az volt a fő célunk, hogy lényegesen javítsuk az edzésmunkát, különben még a bennmaradást jelentő, jelen­legi tizedik helyezésünk is ve­szélybe kerülhet. Igyekeztünk elemezni a kialakult helyzetet és reálisan, szépítgetés né!-' kül feltárni a gondokat, majd nagyon konkrétan meghatá­rozni a feladatokat. Terem- problémáink az év eleje óta rendeződtek. A gépipari szak- középiskola tornatermében be­fejezték a felújítási munká­latokat, így ideális körülmé- nvek között edzettünk. Anya­gi gondjaink is enyhültek, bár sajnos még egy tiszteletdíjas szakember alkalmazására továbbra sincs keret. A Lip­tai fivérek ismét elkezdték az edzéseket, így tovább üö1 vült a játékosállomány. A felt nőttkeretben most sok a jó képességű, rutinos, sok éves NB-s múlttal rendelkező spor­toló. Kiss, Liptai S., Laczkó, Szijj és Mátrai személyében olyan ütő játékosokkal rendelke­zünk, akik az NB il-ben át­előtt az STC tagon felüli teljesítmények­re képesek. Sárai, Kőbán, Lip­tai I. és Gasparkovics egy­aránt jó előkészítő, Galló, Prajsnár és Somoskői is hasz­nos tagja lehet a csapatnak. A felnőttkeret elméletileg ti- zenhármas létszámú, vala­mennyi tagja NB II-es szintű játékos. — És mindannyian tudják-e vállalni a jövőben a rendsze­res edzéseket? — Eleve három főiskolai hallgatóval kell számolni: Szijj, Kubán és Mátrai ta­nulmányi elfoglaltsága mi­att sajnos sokszor távolma­rad. A többieknek viszont akarniuk kell a folyamatos munkát, a heti három edzést tisztességesen teljesíteni. Két tehetséges ifjúsági játéko­sunkkal, Tajtival és Tihamé- rivel kiegészülve, ez meghoz­hatja a gyümölcsét. A továb­bi jó szereplés érdekében el­sősorban a személyi kérdése­ket kell rendeznünk. A je­lenlegi tizenöt játékos hosz- szú távon biztosíthatja a sal­gótarjáni röplabdasport jó szereplését a második vonal­ban. Az átlagéletkor 25 év, sőt a két-hárcm idősebb kivé­telével 23 év alatt lenne. A mostani keret tagjainak kell eldönteniük, hogy tudják-e vállalni, amit a sportág meg­kíván ezen a szinten. Tekin­tettel az utánpótlás mai szín­vonalára, négy-öt éven belül nem számolhatunk másokkal. — Miért hiányzik a megfe­lelő nívójú utánpótlás? — Ebben a tekintetben leg­alább ötéves lemaradásunk van. Úgyszólván a nulláról keli indulni, tekintettel a helybeli általános és középis­kolák illetékes szakemberei­nek hozzáállására. A röplab­dasport nincs a támogatott ágazatok között. Pedig a ré­gebbi NB I-es múlt folyta­tásra kötelezne! Ehhez ter­mészetesen megfelelő anyagi, tárgyi és főleg személyi felté­telek kellenek: olyan testne­velők, akik maguk is kedvelik ezt a kevés sérüléssel járó, vonzó sportágat. A megye há­lom É ; röplabda-szakosztálya béptfelér, * gondoskodni saját utánpótlásáról, az iskolák 5—6. osztályosai közül Vagy az STC-ben kellene sportiskolái tagozatot létesíteni, vagy va­lamelyik iskolában folyama­tosan és szakszerűen fölne­velni egy-egy női és férfi- utánpodás-gár dát. Vcdóbar, ei kell dönteni mi­előbb, szükség van-e a me­gyében ennek a jó hagyomá­nyokkal rendelkező sportág­nak a magas szintű fenntartá­saié, Nem a múlt eredmé­nyeire akarunk huatkozni, hanem azt szeretnénk megér-; tetei, hogy a hosszú távú si­ker elsősorban szemlelet, jó­indulat, elhatározás dolga. És ha mindez együtt van. ter­mészetesen cselekedni kell. (Például megfelelő tiszteletdí­jas aktívákat beállítani akü­lönböző. csapatok' melletti fel­adatokra, hoh/ ne az edző le­gyen a mindares!) A Klubve­zetésnek, a megyei szövetség­nek el kell döntenie, mH akar: fenntartani, vágy elsorvaszta­ni ezt a szép, közkedvelt sportágát. — mátyus — TEKE NB III. Váltakozó szerencsével A férfiteké NB Ill-ban leg­utóbb a hatodik fordulóra került sor. A listavezető somosi csapat csak nagy nehezen tudott 5—3-as győzelmet elérni az utolsó előtti helyezett nádújfaluiakkal szem­ben. A Mátranováki Vasas vi­szont magabiztosan nyert 6—2-re idegenben, míg a pásztóiak ugyanolyan arányban maradtak alul az Ózdi Spartacus otthoná­ban. Részletes eredmények: Nádújfalu—Somoskőújfalu 3—5 (2409—2424). Nádújíalu: Fodor 415. Nagy 405, Kotroczó F. 40b'. KotiOCZÓ B. 392, Kotroczó M. 407, , Czene 384. So­moskőújfalu : Szabó 421, Balázs 419. Kéri 39ö, Henglár 382, Fan- csik 397, Molnár 409 ía. Szerencs—Mátranovák 2—6 (2295—2409) Szerencs: Müller 371, Hegedűs A. 353, Kalup 367. Gönezi 367. He­gedűs L. 410, Tóth 439. Mátrano­vák: Fodor 393, Kozma 390, Sto­szek 379, Nádasdi J. 390. id. Kecskés B. 442, Nádasdi I. 415 fa. Ózdi Spartacus—Pásztó 6—2 (2409—2259) Gzdi Spartacus: Molnár 381, Rusznyák 430, Minya 424, Ker- nács 407. Magyar 388, Kájel 379. Pásztó: Kiss 376, Huber B. 402, Huber I. 408, Koczka M. 371, Cse- mer 345, Koczka L. 357 fa. NB 111. állása 1. Somos 16 15 1­100-28 31 2. Ózdi Kohász 16 14­2 88-40 28 3. PAKÜJE 16 10 1 5 71-57 21 4. Mátranovák 16 10­ti 74-54 20 5. Petőfibánya 16 9 1 6 62-66 19 6-7. Pásztó 16 9­7 67-61 18 Zöldért 16 9­7 67-61 IC 8. Ormosb. 16 8 1 7 63-65 17 9. Lőrinci 16 8­8 61-67 16 10. Egri VM 16 6­10 50-69 12 11. Szerencs 16 5­11 50-78 10 12. Ózdi Sp. 16 4 1 11 50-78 9 13. Nádújíalu 16 3­13 49-79 6 14. Forgácsoló 16 1 1 15 39-89 2 — pauchli — MNK-folytatás Dunaújvárosban STC-VEZETÖK A TÉLI FELKÉSZÜLÉSRŐL ÉS A TAVASZI SZEZONRÓL Tél végén az ember — kü­lönösen a labdarúgó-szurkoló — mindig úgy érzi, túl hosz- szúra nyúlt a bajnoki szünet. Az előkészületi mérkőzések csak amolyan kóstolók: nincs igazi tétjük. Így aztán rend­szerint a játékosok sem ve­szik olyan komolyan, mintha pontokért küzdenének. Az idén MNK-kupaforduló előzi meg a tavaszi rajtot. A legjobb nyolc közé jutásra még van esélye az STC-nek, hogy sikerül-e, az ma dél­után dől el Dunaújvárosban. Miként készült a kettős helyt­állásra az együttes, mi vár­ható tőle a tavaszi szezonban? Erre kértünk választ a tar­jáinak szakvezetőitől. Borbély András edző: „...BEÁLLNI A SORBAl" Borbély András — A felkészülési időszakra tervezett munkát zömében el­végeztük. Nem minden úgy alakult, ahogy terveztük, el­maradt a spanyolországi túra például. Helyette viszont si­került egy olyan portyát szer­vezni, amelyen öt nap alatt négy mérkőzést játszhattunk, és ellenfeleink között I—II. osztályú edzőpartnerek is vol­tak. A két-két győzelem és vereség reális volt, figyelem­be véve az első napi fáradt­ságot és a szokatlan talajvi­szonyokat. A Nógrád megyei alsóbb osztályú csapatokkal szemben a felkészülési sza­kasznak megfelelően helytállt a gárda. Jó erőpróba volt az IBUSZ Kupa nemzetközi lab­darúgótorna, ahol a szovjet második ligába tartozó és föl- jebbjutási tervekkel foglalko­zó kemerovóiak&t is valós kö­rülmények között győztük le. Végül az FTC otthonában sem vallottunk szégyent, bár az el. nő félidőben megilletődói,ten játszott a csapat, a cserék és egy kis helyrerázódás után tulajdonképpen győzelmet en­gedtek ki a kezükből. — Ügy hallotta'." a szabad­ságukról hazatért játékosok a salgótarjáni felkészülés után Hévízen sem ez elképzelt in­tenzitással, eröuedobással dol­goztak az edzőtáborban... — A kiszámíthatatlan idő­járás, a rossz talajviszonyok miatt komoly próbatételt je­lentett a szabadtéri felkészü­lés és az előkészületi mérkő­zések sora. Kezdetben elég rossz volt a hangulat emiatt, többen Húzódoztak a komoly munkától. Ilyenkor azok is könnyen a hangadókhoz csat­lakoznak, akik eredetileg be­látják az intenzív edzés .szük­ségességét. Sikerült végül el­fogadtatni mindenkivel, hogy közös érdekük beállni a sor­ba, hiszen a téli alapozás ta­valy is meghozta az eredmé­nyét: egyetlen ponton múlott csupán a feljutás! — Kérem, értékelje egyen­ként a játékosokat, különösen a dunaújvárosi kezdőcsapat tagjait. — Először a sérültekről szól­nék. Tamás hosszú idő után (két és fél hetet, tehát tizen­öt edzést hagyott ki) a héten elkezdte ugyan a gyakorlást, de még nem teljes értékű já­tékos. Nem állíthatom a csa­patba Gyöngyösit sem, aki az utolsó edzőmérkőzésen, éppen remek gólja után sérült meg: a sarkát kell majd ápolni... Tóth tavaly ősz óta érzi meg combsérülését, húzódása igen makacsnak látszik. A csepeli klub orvosához járt injek­ciózásra, de olyan sokat kiha­gyott a felkészülési időszak alatt, hogy legfeljebb csere- játékosnak jelölhetem vasár­napra. Hasonló a helyzet Be- rindánnal is, aki két hétig be­tegeskedett, s most rendkívül gyenge az erőnléti állapota. Az egyedüli öröm az üröm­ben Kovács I. gyors felépü­lése: nála nincsenek bajok a fizikummal és az akarással. Sajnos, Mákos is igen sérülé­keny, de kettőjüket jelöltem a szélső hátvéd posztokra, Du., naújvárostoa. A két kapus kö­zül a rendkívül lelkes Rédei- nél most jobb formában van László, így ő véd az MNK *bCÍ~ lálkozón. ügy látszik, bevált Sági hátvédjátéka, alkatilag és játéktudásban feltétlenül alkalmas új posztjára, csalk kicsit keményebbnek, határo­zót tabbnaik kell lennie. Ju­hász hozzáállásával ezúttal nem volt gond, a könnyei- műsködésíútl viszont leszok­hatna. (Babosán sárga lapjai miatt marad ki.) A középpá­lyások közül Zsidó még nincs tavaly őszi formájában, Balra is inkább képességei, mint já­téka alapján került be a kez­dőcsapatba. Földit kényszer­ből kellett kipróbálnom a bal- hátvéd posztján és fölülmúlt minden várakozást, az utóbbi mérkőzéseken, eióbbretolva, ontotta a golóikat is. A csa­társor jobb szélén fiatalokkal próbálkoztam, közülük jelen­leg Bartus látszik a legjobb megoldásnak. Középen Ko­vács H.-nek tudásához, rutin­jához és csapatkapitány! poci­jához méltóan kell a pályán viselkednie és produkálnia a sikerhez, A bal szófián az if­júsági korú Oláh Béla helyett Gyöngyösi helyettese a kupa­mérkőzésen : vele és a többi fiatallal elégedett vagyok. Kü- lön kiemelném Jónás Gyula nevét, alti a felnőttek között is érett, ügyes csatár játékot mutatott legutóbb. Cserháti lózsef szakosztályelnök: .. CSAK ÉPPEN NINCS RA PÉNZÜNK." — Sok gondunk volt már tavaly ősszel is, hogyan irá­nyítsuk, egyáltalán: miként tartsuk fenn a szakosztályt a megfelelő anyagiak hiányá­ban. Évek óta egyre nehezebb a működéshez szükséges pénzt összeszedni az úgynevezett bázisvállalatoktól, ök a csa­pat szereplésétől teszik függő­vé, hogy átutalják-e a forint­jaikat, vagy nem. Pedig a jó szerepléshez akkor is komoly összegek kellenek, ha már szó sem lehet „bundáról”. A lé­tesítmények fenntartása, szak. szerű gondozása, a felszerelés az edzésekhez, a mérkőzések­hez, az utazási és étkezési költségek egyre többe kerül­nek. Az eleve egy-egy bázis­üzemre épült egyesületek, szakosztályok jóval többet en­gedhetnék meg maguknak, mint a hozzánk hasonló vá­rosi SE-k. Ahogy mondani szokták, közös lónak túrós a háta: egyetlen vállalat, közös­ség sem érzi igazán magáé­nak az STC-t. Az együttmű­ködési szerződésből sem profi­tálunk igazán, sőt minden ki­sebb egyesület tőlünk akar játékosokat eLvinni. Ahonnan ml kérünk labdarúgót, ott.kö­vetelik rajtunk a nevelési Cserháti József költségeket, ami ugyan jogos,' csak éppen nincs rá pénzünk. A jelenlegi feltételek között csupán az NB II. egyik kö­zépcsapata lehet a tarjáni gár­da, hiszen az említett anyagi gondok azt Í6 behatárolják, hogy honnan és milyen szin­tű játékosokat tudunk igazol­ni. Rászorulunk azokra, akik a megyei bajnokságban tűn­nek föl, mert már a síküveg­gyáriak is riválisnak tekinte­nek minket, a följutásra ap- peUálva, így a tőlünk kölcsön­kapott játékosokat sem szíve­sen adják vissza. Át kell gon­dolni újra a jelenlegi egyesü-; leti felállást, és hogy nem kelj lene-e más példákhoz hason­lóan külön kezelni a labda­rúgó-szakosztályt. Ami az MNK-t illeti: természetesen szeretnénk továbbjutni és leg. alább egy NB I-es csapatot fogadni Salgótarjánban. Szőke István ügyvezető elnök: „... SENKI SEM MEHET BIZTOSRA — Nem szívesen folytatom a siránkozást, hiszen könnyen úgy hatna, mintha előre ma­gyarázni akarnánk a bizonyít­ványunkat. Pedig az az igaz­ság, hogy megfelelő feltéte­lek híján képtelenség nyugodt körülmények között, kifogás­talan szakmai munkát végez­ni. Sajnos, évek óta vannak az előző esztendőről áthúzódó pénzügyi hiányaink, és a vá­rosi üzemek vonakodása, tá­mogatásuk csökkentése vagy elmaradása ellen vajmi kevés pluszbevételt jelent a tagdí­jak és a belépők árának eme­lése. Ha már rendszeresen késlekedik egy-egy üzem a szerződésben megállapított összeg átutalásával, legalább a saját kezelésében levő pá­lyákat gondozná, úgy, hogy kifogástalanok legyenek. De ismétlem: nem. szeretnék én is abba a hibába esni, mint sok labdarúgónk, akik mindig külső Körülményekben kere­sik a hibát. Az igaziig az hogy a jelenlegi feltételek kö­zött is jobban. köveikezete- seobfcn, eredményesebben kell dolgoznunk és számon kérnünk a szakmai munkát, a csapatépítést, a fiatalítást, a- együttes tagjainak erkölcsi tartását, a közösségi magatar­Szoke István fást a pályán és azon kivüL.' Ez utóbbiról azelőtt ország­szerte híres volt Salgótarján első számú labdarúgócsapata! Jó volna, ha vendégként ide látogató ellenfelek isméi amo- :.\an „oroszián.bartangnak’' tekintenék a nógrádi megye­székhelyt, ahol senki sem me­het biztosra. Ferencz Gyula társadalmi elnök: „... EMBERFELETTI ERŐFESZÍTÉSEK... " Ferencz Gyula — Sajnos egész Nógrád me­gye sportja évek óta alig fej­lődik. A labdarúgósport or­szágos visszaesése ezt még meg is tetézte nálunk: tavaly nem sikerült a följutás az NB I-be, a megye több csapata viszont még lejjebb került. Csak egy-egy sportágnak van itt olyan mecénása, aki koc­kázatot is Vállal, márpedig manapság enélkül nem megy™ A helybeli hagyományok el. lenére nehéz helyzetben van Nógrádban a labdarúgás, és most úgy látjuk, hogy ezen a területen a fúzió óta eltelt idő nem igazolta egyértelmű­en az 1978-as intézkedés he­lyességét. Lépést kellene tar­tani az országos irányzattal: egyetlen bázisüzemre építeni ezt a szakosztályt. Jelenleg emberfeletti erőfeszítések szükségesek még ahhoz is, hogy az STC labdarúgócsapa­tát az NB II-es tabella első felében tartsuk. Az előbbre- lépéshez, tehát az eredetileg tervezett első öt hely valame­lyikének megszerzéséhez olyan városi összefogás lenne szükséges, amelyben az utób­bi időben tapasztaltak alapján reálisan nem bízhatunk. Vál­toznia kellene a szakmai mun. ka eredményességének, a já­tékosok hozzáállásának is eh­hez. Amire feltétlenül számí­tunk, az a közönség kitartása a csapat mellett, méghozzá jóban-rosszban: legalább ők érezzék igazán magukénak az együttest. Biztatásuk, buzdítá­suk bizonnyal jó hatással lesz a labdarúgókra is, és várhatóan nagyobb igyekezet­tel próbálják majd meghá­lálni. Várkon,yi Ferenc NÓGRÁD — 1984. február 26^ vasárnap 'J i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom