Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-21 / 43. szám

ECSEGI TAPASZTALATOK Az elmúlt hét levelei arról tudósították a rovatot, hogy pezsgő mozgalmi élet zajlik szerte a megyében. S noha a várva várt hó lassan már búcsút mondóit, ez nem szegé­nyül az úttörőcsapatok programkínálatát. De lássuk miről szólnak a levelek! Képrablók a maszkabálon Egy vidám fainsam®i bál kró­nikáját vetette papírra Bálint Rita diósjenői tudósi,tónk: ta­nulóink csupa új ötletekkel lepték meg a nézőiket. Lát­hattunk kukacokat, roonchi- chit, Brekit, sziámi ikreket, pattogatott kukorica baibát, s még a képrahlók is megjelen­tek a színpadon. Tombola- sorsolásra is sor került. Igaz, nem mindenkinek kedvezett a szerencse, de sokan értékes nyereményeikkel indulhattak haza. A támeraperdito zenét a nagyoroszi katonazenekar szolgáltatta. Elfelejtettük a tanóráik szigorú rendjét és nevelőinkkel együtt roptuk a táncot. Zsákbamacskát is árultunk, mely örömet hozott diákjainknak. A szülőd mun­kaközösség jóvoltából nem éheztünk: ehettünk finom szendvicset, különféle süte­ményeket és természetesen mindezt leöblíthettük egy hű. sílő márkával. Pihenésikép­pen csapatvezetőnk levetí­tette nekünk a nyári tábo­rozásról készült mozgófilmet. Eközben nagyokat nevettünk egymáson. Nem feledkeztünk meg a fontos felhívásról sem: a nicaraguad gyermekek szá­mára összegyűjtöttük a já­tékokat, mellyel reméljük örömet szerzünk majd nekik. „Kis tudósok” nagy versenye Évről évre hagyomány, hogy ilyentájt rendezik meg a ter­mészet- és társadalomkutatók versenyeit, melyekről szá­mos tudósítást kaptunk. Len.d- vav Beatrix, az ecsegi Ko­marov úttörőcsapat krónikása írja, hogy aiz orosz vetélke­dőre önálló műsort, a társa­dalomkutatók versenyére pe­dig előzetes gyűjtést kellett végezni, melyekkel a döntőn pluszpontokat szerezhettek. Gugyela Melinda a pásztói Kun Béla Általános Iskola di­ákjainak TTUSZ-versenyéről adott hírt: — Nagy izgalommal ké­szültünk a vetélkedőre, sok lexikont, könyvet átolvastunk, verseket, képzőművészeti al­kotásokat elemeztünk, s meg­vizsgáltuk a munka szerepét a különböző társadalmi kor­szakokban. Az eredményhir­detéskor kiderült, hogy fáradt­ságunk nem volt hiábavaló: kategóriánkban elsők lettünk! Fényszarusy Zsuzsa Ka- rancslapujtőrői küldte levelét, amelyben a társadalomku+a- tók ..küzdelméről” számol be. Az izgalmas versenyről Cisin- csik Enikő, Tóth Cecília, Si­mon Krisztina és Fodor Krisz­tina jutott a városi döntőbe. Adóm és Éva Kotroczó Róbert Mátratere- nyón a területi művészeti szemle produkcióit nézte vé­gig, majd az egyik szereplő­vel, Éva alakítójával, a cere- di, Varga Szabinával beszél­getett.' Ebből nézzünk egy rö­vid részletet: — Nem volt lámpalázatok? — Soha nem izgulunk! Egy kicsit már hozzáedződtünk a színpadhoz, főleg otthon Ce- reden játszottunk már na­gyon sokat. — Sokan elmennek az elő­adásotokra? — Azt hiszem, szeretnek bennünket — válaszol rövid gondolkodás után Varga Sza­bina, aki még azt is elárulja, hogy partnereként a darab­ban, Ádám szerepében Simon Róbertét, láthattuk. Megtudom még. hogy a színjátszó cso­portban 31-en vannak és mindnyájan 7. osztályosok. Felkészítő tanáruk: Varga László. Szól a rádió Mármint a pásztói Dózsa György Általános Isiko Iában, ahonnan Petre Marianna tu­dósítónk örömmel írta, hogy megkezdte működését a suli- rádió, egyelőre még csak kí­sérletképpen. „Közlemények, felhívások, szellemi vetélke­dők, sporthíreik, névnapi kö­szöntők, iskolai események, riportok szerepelnek a kíná­latban, amelyeket zömmel a 8. osztályosok állítanak össze, de mi 7.-esek is sokat segítünk nekik” — írja levelében Ma­rianna, megemlítve, hogy a gyerekek bíznak abban, hogy a nemrég megjelent Dózsa Krónika című iskolaújság után a sutirádió is hasznos fóruma lesz a gyerekeknek. Ugyancsak az új városból, Pásztóról. de a másik iskolá­ból „a Kun Bélásoktól” kap­tuk a hírt, hogy Juhász Gyu­la születésének 100. évfordu­lója alkalmából sikeres vers­es prózamondó versenyt ren­deztek. Mint Bukta Boglárka írja 608-an tanulták meg Ju­hász Gyula verseit, s a má­sodik forduló után bizony ne­héz helyzetben volt a zsűri, amikor a helyezéseikről kel­lett döntenie. Végül is Tá- borszkd Tamást tartották a legjobbnak, a második helyen Bagó Bernadett és Bukta Bog­lárka. a harmadikon pedig Lengyel István végzett. Egyebekről, röviden . Kosik Rita és Oláh Beatrix Romhán.yból küldte levelét, amelyben a helyi öregek nap­közi otthonának nyújtott se­gítségükről tudósítanak. Mint írják részt vesznek a hulla-, dékfonal feldolgozásában is, s emellett sokat beszélgetnek, énekelnek együtt az öregeik­kel. Budai Ildikó és Dóra Ju­lianna a kállói sportesemé­nyekről tudósított: asztalite­niszben Makó Tamás és Val- kó Andrea, sakkban: Pikács Zsolt és Budai Ildikó bizo­nyult a legeredményesebbnek. A vanyarci kisdobosok pedig a kállóiakat hívták meg egy tornaversenyre, s nem is val­lott szégyent egyik csapat sem. Zsidai Renáta a Karancs- kesziben megtartott vetélke­dőről, Verebélyi Beáta a mát- raverebélyi Zrínyi Miklós út­törőcsapat üléseiről, Berceli Judit pedig az erdőkürti út­törő és KISZ-esek együttmű­ködéséről számol be. Express-rejtvénypólyózat FÖDÍI: KÜLFÖLDI TÁBOROZÁS Mint azt a múltkori Űttö- rősarokban olvashattátok négyfordulós rejtvénypályá­zatot indítottunk, amely a diákok, a fiatalok utazásaival, s az ezt lebonyolító Express Ifjúsági és Diák Utazási Iro­da tevékenységével kapcso­latos. Minden fordulóban 5—5 kérdésre kell választ adni, s egy forduló 5 helyes válasza már elegendő ahhoz, hogy az illető részt vehessen a sorso­láson, amelyre április 2-án ke­rül sor, az Express-irodában. A díjakat az iroda ajánlotta föl: 1. hely: egyhetes szász­svájci táborozás, 2. hely: 1000 forintos utazási utalvány, 3. hely: 500 forintos utazási utal­vány, 4—6. hely: értékes uta­zási könyvek. A második forduló kérdé­sei: 1. A Duna-kanyarban lé­vő Express-üdülőbázis neve? 2. Nevezz meg 3 szolgáltatást, mellyel az Express foglalko­zik? 3. Az Express és a me­gyei úttörőelnökség által 1984- ben szervezendő úttörőüdülte­tés színhelye? 4. Mikor lesz a budapesti tavaszi fesztivál? 5. Nógrád megyében található élő faluskanzen neve? Beküldési határidő: március 2. Címünk: Űttörősarok. NÓG­RÁD szerkesztősege, 3130 Sal­gótarján, Palócz Imre tér 4. Összefogás a településfejlesztésért A településfejlesztés eddigi eredményeit értékelve és a további teendőket meghatá­rozva új kifejezésekkel is­merkednek Ecsegen is. A te­lepülés és a két társközség lakossága elégedetten figyeli az iskoiában és a környékén folyó nagyszabású munkálato­kat. s ezt egy pályázat el­nyerése tette lehetővé. — A központi energiara­cionalizálási pályázat eredmé­nyeként 430 ezer forint költ­ségvetési juttatást kaptunk,, s ez lehetővé teszi az úgyne­vezett felső iskola, az óvoda, valamint a napközi fűtésének korszerűsítését. Madlena József tanácsel­nök tájékoztatása alapvető változásokat takar. Az olaj­kályhák felváltása után nem kell berendezkedni a kályha­fűtésre, a három intézményt kiszolgálja a majd a széntü­zelésű kazán. A teljes befe­jezés határideje 1984. május 15. az óvoda és az iskola ta­nulói azonban máris élvez­hetik a korszerű fűtés előnye­it. Pályázaton nyert pénz A pályázat, s az ezáltal megszerezhető anyagi támo­gatás segítségét más módon is érezhetik az ecsegiek. El- odázhatatlanul szükségessé vált a régi orvosi rendelő he­lyett újat építeni, s ebbe úgy is belevágtak, hogy a tervek­ben nem szerepelt felsőbb tanácsi támogatás. A megva­lósítást végül is jelentős ösz- szeg segíti majd, ehhez azon­ban az ecsegiek kezdemé­nyezőkészsége kellett. — önkéntes községfejlesz­tési hozzájárulásként gyűjtést indítottunk és a lakosság ha­marosan össze is adott 175 ezer forintot — mondja Mad­lena József tanácselnök. — Ezt látva, a megyei tanácsi vezetés is biztosított szá­munkra 6G0 ezer forintot, így az új rendelő és lakás meg­építéséhez szükséges összeg gyakorlatilag már rendelke­zésünkre áll. az év végére be is szeretnénk fejezni az új beruházást. A példa azt sugallja, hogy a felsőbb támogatást is köny- nyebben megkapják azok, akik feltárják a helyi lehető­ségeket, a megvalósítást pe­dig a különféle erők összefo­gása jelenti. A mai szóhasz­nálatban egyre gyakrabban emlegetjük a kötvényt, va­lami hasonlót jelent az ecse­gi lakosság befizetett 175 ezer forintja is. Azzal a kü­lönbséggel, hogy ezt az ösz- szeget a helyi feladatok meg­valósítása érdekében nem ka­mat fejében, hanem örökáron adták. Hatvan forint,.. A különféle erők összefo­gása nem egyedi eset, több példa is szól a hasznos szem­lélet gyakorlati alkalmazása mellett. Ennek helyi, alsóbb szintű megvalósításáról így beszél a tanácselnök: — A társközségek tanácsta­gi csoportjai már az elmúlt évben is konkrét összegek fölött rendelkeztek. A fel- használásról pedig annak is­meretében döntöttek, hogy melyik körzet tudja a leg­eredményesebben felhasználni a rendelkezésre álló pénzt.» Ez a kezdeményezés Ecse­gen bizonyult a leghatéko­nyabbnak, szemléletes példa erre a Jókai-köz esete. — A járdaépítésre adott pénzt a lakosok megtoldották 400—400 forinttal, ugyanak­kor minden munkát elvégez­tek ingyen és bérmentve. Gu­lyás Gábor tanácstag Sok ál­dozatot kívánó szervezőmun­kája nyomán el is készült a 250 méternyi járda. A széles körű összefogásnak pedig az lett az eredménye, hogy egv- méternyi járda költségéből csupán hatvan forint terheli a tanács költségvetését. Az eredmény arra ösztönöz, Ecsegen, hogy tovább széle­sítsék ezt a módszert, bár tisztában vannak azzal, hogy semmit sem lehet általánosí­tani. Sok múlik például az érintett tanácstag személyén, meg a lakosság összetételén is. Egy „elöregedett” válasz­tókörzetben például már nem lehet ugyanolyan áldozatot elvárni, mint a fiatalabbak körzetében. Az MHSZ-klub példája Ecsegen azt mondják, hogy ha nem egy szűkebb környe­zet hanem az egész telepü­lés érdekeit szolgáló társadal­mi munkáról van szó, akkor mindig az MHSZ jár az élen. Pontosabban az MHSZ ecsegi honvédelmi klubja, amelynek Csonka Ferenc nyugdíjas a titkára. A klub­nak több mint száz- tagja van — egyötödük úttörő —, s a kollektíva igen sokat tett mar a lakóhelyért. — Minden csak azon mú­lik, hogy mit kell csinálni, és hogyan „adjuk elő” a tenni­valókat. Ha látja az ember a meghirdetett cél fontossá-" gát, ha találkoznak az érde­kek és jó az agitáció is, ak­kor könnyen megy a meg­valósítás. Csonka Ferenc klubtitkár fogalmaz így, a mondandót pedig igen sok példa hitele­síti. Lebontott már a klub a faluképbe nem illő, romos épületet (az anyagból lőteret építettek maguknak): a nap­közinél végeztek nagyértékű munkát. A legszembetűnőbb azonban az iskola kerítése, erről a következőket mondja Csonka Ferenc: — Aktivistáink túlnyomó része az építőiparban dolgo­zik, így vállalkozhatunk fon­tos, nagy szakismeretet kí­vánó feladat elvégzésére is. Az iskola 180 méter hosszú kerítésének betonalapját pél­dául előregyártott elemekből rakjuk össze, s ez egyáltalán nem végezhető el hozzáértő emberek híján. A szervezés sok ideiébe ke­rül Csonka Ferencnek, s eh­hez az „idők változása” is hozzájárul. — Mindenekelőtt, nem az utolsó pillanatban kell szólni, de érezzük a kisvállalkozások hatását is. Ha nem körülte­kintően szervezünk. akkor nem valószínű, hogy valaki ott hagyja a gmk-t a társa­dalmi munka kedvéért. Hogyan • tovább Ecsegen 1 Jobb agitációval nagyobb he­lyi erőket kívánnak meg­nyerni a településfejlesztés­nek. Erre pedig a közelmúlt tapasztalatai is ösztönöz­nek: erős gazdasági egységek híján a településfejlesztés ed­digi eredményeinek jó résza is a lakosságnak köszönhető. Kelemen Gábor ’ Kossuth-szakállas úr feszeng a széken, félve pislant a tü­körbe, mintha-mintha meg­gondolná magát, hátha elha­markodott volt a döntés... de már nincs idő a tétová­zásra, a ruganyos mozgású figaró elibe teríti a hófehér kendőt, s itiáris zenélnek az ollók. Nyissz-nyassz, s hull­nak a földre a férfiasság szimbólumát jelentő szőrszá­lak, másfél évtizeden át hűen ápolt „művét” söpri néhány perc múlva lapátra a fodrá­sz! kisegítő. — Tizenöt éve, amióta meg­nyílt az üzletház csak ide­járok borotválkozásra, sza- kállkiigazításra, s mindig Egyed Jancsihoz! — mondja a vendég, Kis Molnár Géza, a salgótarjáni uszoda dolgo­zója. — A kollegáim nem hit­ték el, hogy 15 év után va­lóban megszabadulok a sza- kálltól, őszintén szólva, egy kicsit furcsa így a fizimis­kám. .. Ügy gondolom, há­rom hét alatt újra kinő! Régi összeszokott, közked­velt gárda a szolgáltatóipar­ban, az Arany Fésű stílszerű nevet viselő fodrászbrigád, kiknek tagj i, mind a nyol­cán tapasztalt borbélyok, nemcsak a szakma, hanem a vendégfogás csínját-bínját is ismerik. — A város centrumában vagyunk, nemcsak a törzs­vendégeink, hanem az alkal­mi betérők, idegenek is ide „vetődnek” —* mondja Ferencz Rudolf brigádvezető —. s ez azt is jelenti, hogy közülük sokan az itteni szolgáltatás alapján ítélik meg városun­kat, megyénket. — Érteni kell a vendég nyelvén! — veszi át a szót Egyed János, aki számos rangos országos versenyen is részt vett, s hogy vendégkö­MUNKÁBAN AZ ARANY FÉSŰ Figarók a városközpontban ... majd kinő! re kiterjedt azt a pillanat­nyi helyzet is mutatja, öten— hatan is várnák rá. — A jó munka nellett, a vendég ér­deklődési körének megfele­lően kell társalognunk vele, mégha olykor az ember nem is mindenben ért egyet, nem a fodrászüzlet az a hely, ahol a véleménykülönbségeket kell tisztázni. Itt a feladat: az igény szerinti szolgáltatás. A vendégeihez távozó íod- rászmester után Pilisi Zol­tánnét kérdezzük a 84-es di­vatról. — A fiatalok körében az úgynevezett „tépett haj” fri­zura a sláger, a könnyed, le- zseres, egyszóval fiatalos haj­viselet — mondja. — Egyéb­ként, az emberek egyénisége, alkata határozza meg, hogy kinek, milyen frizurát csinál­junk. Ügy is szoktuk viccesen mondani, mi „hozott anyag­ból” dolgozunk, többre, jobb­ra csak annyira vagyunk ké­pesek, amennyire az illető alkati adottságai engedik. Rendszeresen lapozzuk a szakfolyóiratokat, ott vagyunk a nagyobb szakmai versenye­ken, szóval igyekszünk lé­pést tartani a divattal. Az elmúlt öt évben meg­duplázódott a forgalmuk, jól­lehet a szolgáltatási árak is emelkedtek, mégis a forga­lomnövekedés a jó brigád- munka gyümölcse is. A klasz- szikus példa: a hetvenes évek elején egy hajvágás meg alig négy forint ötven fillérbe került, e pillanatban 13 fo­rint az ára. De említhetnénk más példákat is. tény, hogy a megnövekedett árak mellett nehezebb megtartani a ven­dégeket is. Egyfajta mérce a vásárlók könyve is, igaz itt még nem történt meg a több éve végrehajtott csere, egye­lőre maradt a régi Panasz­könyv, amely azonban men­tes a panaszoktól. A kollektíva, egyik erőssé­ge a közösségi összetartás, gyakran mennek együtt ki­rándulni, ha szükség van rá segítik egymást az otthoni munkában. Kiveszik részüket a munkából a többi tagok is: Lázár Jánosné., Bakos Mi- hályné, Herczeg Nándorné, Andó Gusztáv, Jedlicska Ist­ván. A nyolc brigádtagból öten kiváló dolgozók, ketten szakoktatói képesítéssel is rendelkeznek, a kollektíva szép sikereket mondhat magá­nak. tavaly az aranykoszorús fokozatot '-demfelték ki. Az idén pedig megpályázták a szövetkezet kiváló brigádja címet. A vendégkör „közön­ségszavazata” alapján már magukénak mondhatják.. . (ti) „Mezei energiára” — kuko­ricaszár, szalma, fanyesedék és venyige tüzelésre — állí­tották át Fejér megye föbb nagyüzemi gazdaságában a korábban olajjal működő ka­zánokat, terményszárítókat, s ezzel jelentősen sikerült mér­sékelni az energiaszámlákat. Az Agárdi Mezőgazdasági Kombinátban negyedik Ive működik igen hatékonyan a hulladéktüzelésre alapozott Kolbash-kazán, amelyet kuko­ricaszárral, szalmával, gyü- mölcsfa-nyesedékkel, szőlőve­nyigével táplálnak. Hatékony­ságára jellemző, hogy hatezer • órás üzemeléssel nyolcszáz tonna olajat takarítottak meg vele, éves átlagban pedig hét­millió forinttal csökkentette a gazdaság energiaszámláját.’ Gazdasági haszna mellett "e- hetőséget nyújtott arra is^ hogy hőenergiájával fűtsék á település óvodáját, iskoláját, valamint a kombinát több mű­helyét, irodáját. A Mári Állami Gazdaságban száraz venyige tüzelésével táp­lálják a hőközpontot, s ezzel évente 360 tonna olajat taka­rítanak meg. Mezőszentgyör- gyön az Alkotmány Termelő- szövetkezetben szalma, kukori- caszár, szőlővenyige és nyese- dék tüzelésére alkalmas ka­zánnal fűtik a szárítót, s °z-' zel évi 300 tonna olajat sza­badítottak fel más célra. NÓGRÁD - 1984. február 21., kedd „Mezei energia”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom