Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-17 / 40. szám

SAKK Holtverseny a csoportok élén Élesedik a küzdelem a megyei bajnokság hajrájában Legutóbb a 8. és 9. fordu­lót játszották le a Nógrád megyei egyéni sakkbajnok­ságban. Már csak kétszer ül­nek asztalhoz a benevezett versenyzők: ma és jövő ked­den. Az „A” csoportban Gál Gábor és Tóth László, a ,,B”- ben Kaiser Ferenc és Rom- hányi Tamás áll az élen egyenlő pontszámmal; ők a legesélyesebbek a végső győ­zelemre. A 8. forduló eredményei, „A” csoport: Tóth L.—Koltá- nyi 1—0. Kánya—Gyebnár 1—0, Deák—Lukács 1—0. Ho- vanecz—Gál 0—1, Ponyi— Simkó 0—1, Tóth P.—Egyed 0—1, Czakó—Szabó E., Szabó T.—Istvanovszki, Szegő—Kas­sai, Sztremi—Átori döntetlen. (Szabó L. erőnyerő.) „B” cso­port: Romhányi—László 1—0, Albert—Győri 1—0, Lengyel —Szincsák 1—0, Zsidai—Pata­ki Mária 1—0. Roskó—Kaiser 0—1, Pataki Mónika—Strehó 0— 1, Bakos—Nyerges 0—1, dr. Hamza—Farkas 0—1, Kiss— Révai 0—1, (Papp erőnyerő). A 9. forduló eredményei, ,,A” csoport: Tóth L.—Hova- necz 1—0, Szabó E.—Tóth P. 1 —0, Koltányi—Ponyi 1—0, Kánya—Czakó 1—0, Kassai— Sztremi 1—0. Simkó—Istva­novszki 0—1, Lukács—Szabó T. 0—1, Egyed—Gál, Deák— —Szegő, Gyebnár—Szabó L. döntetlen (Ábri erőnyerő). „B” csoport: Roskó—Albert 1— 0. Strehó—Ozsgyáni 1—0, Farkas—Nyerges 1—0, Pataki Mónika—dr. Hamza 1—0. Kai­ser—Lengyel 0—1, Zsélyi— Romhányi 0—1, Ladóczki— Tóth László (St. Volán) fel­zárkózott az élre, s ezzel esélyessé lépett elő a végső győzelemre is. Győri 0—1, László—Simon 0—1, Zsidai—Cserkuti 0—1, Papp—Bakos 0—1, Pataki Mária—Kiss döntetlen. Az „A” csoport élén Gál és Tóth L. áll 7.5 ponttal, 3—6. Egyed—Istvanovszki, Simkó és Szabó E. 5.5—5.5 ponttal, őket négyen követik 5 pont­tal, további hat versenyzőnek 4—4 pontja van. A hátralevő fordulókban nagy harc vár­ható az első négy hely meg­A serdülő korosztályú Far­kas Tamás rutinos verseny­zőket megszégyenítő bizton­sággal nyert legutóbb is. Csányi György felvételei szerzéséért, amely az orszá­gos vidékdöntőn való rész­vételre jogosít. A „B” csoport élén Kaiser és Romhány vezet 7—7 pont­tal, harmadik az ifjúsági ko­rú Roskó 6.5-tel. Albert, Len­gyel és Simon 6—6 ponttal követi őket. Strehó és Győri 5.5-tel, további három-három versenyző 5, illetve 4.5 pont­tal áll. H. J. lásában elmondta, hogy 1984. szinte „a labdarúgás éve” lesz Nógrád megyében. Hiszen a rendszeres bajnoki és kupa- mérkőzések mellett egy sor országos rendezvénnyel bízta, és bízza majd meg az OTSH és az MLSZ a Nógrád megyei Tanács VB Testnevelési. és Sporthivatalát és a megyei labdarúgó-szövetséget. A már korábban felsoroltak mellett a felsőbb szervek szeretnék, hogy a tehetségkutató akció területi döntőjének megren­dezését is Nógrád vállalná. Mindezeknek a feladatoknak az elvégzése igen nagy és összehangolt munkát igényel a szövetség valamennyi aktí­vájától. Végül Pálfalvai László ju­talomban részesítette a szö­vetség 23, jól dolgozó aktívá­ját. P. N. A Nógrád megyei Nehez- atlétikai Szövetség szombaton Pásztón rendezte az úttörők B kategóriás, területi, sza­badfogású meghívásos verse­nyét. A „randevún” előzetes nevezések alapján öt egye­sület — a Bp. Honvéd, a Gyöngyösi SE, a Papp J. SE, az STC és a pásztói SE — 56 versenyzője lépett szőnyeg­re. A versenybíróság elnöki tisztét Elöd József, a rendező szövetség elnökségi tagja töl­tötte be, a vezető bíró Bátka József, a pásztóiak I. osztá­lyú versenyzője, az országos felnőttranglista 4. helyezett­je volt. A több mint öt órán át tar­tó küzdelem bővelkedett iz­galmakban és meglepetések­ben. A nevezések ismereté­ben mindenki azt várta, hogy a fővárosi honvédegyesület fiataljai szerzik a legtöbb, első, illetve „dobogós” helyet. A dolog vége ez is lett, azon­ban az alsóbb súlycsoportok­ban nem sok babér termett számukra: a tarjáni Verebe­iéi, a pásztói Völgy esi és Gortva keresztülhúzta szá­mításaikat. De feljebb — a 49 és az 58 kilogrammosok mezőnyében — is vidéki si­ker született, és nem sokon múlt a hazaiak győzelme az 53 kilogrammosok között sem. Végül is a 9 bajnoki cím így oszlott meg: Bp. Honvéd 4, PSE 2, STC, Gyön­gyös és Papp. J. SE 1—1. Végeredmény; 35 kg. (6 forduló): 1. Verebélyi (STC), 2. Lankas (BHSE), 3. Stad­ler (STC). 38 kg. (4): 1. Völ- gyesi, 2. Kovács, 3. Lendvai (mindhárom PSE). 41 kg. (9): 1. Gortva (PSE), 2. Kron- csoff (BHSE), 3. Apkó (STC). 45 kg. (14): 1. Murián (BHSE), 2. Sági (BHSE). 3. Molnár (Papp J. SE). 49 kg. (7): 1. Urbán (Gyöngyös), 2. Nagy (BHSE), 3. Enavich (STC). 53 kg. (3): 1. Cseszkó (BHSE). 2. Illés, 3. Kovács (mindkettő PSE), 59 kg. (9): 1. ' Szatmári ' (Papp J.' SE), 2. Varga (BHSE), 3. Pál (PSE). 63 kg. (3) :1. Hegedűs (BHSE), 2. Kovács (Gyöngyös), 3. Bő­déi (Papp J. SE). 68 kg. (1): 1. Pomozi (BHSE). Történések a szőnyegen.~ A pásztói Payer már há­rom ponttal vezetett, amikor „belement” ellenfele, a gyön­gyösi Előházi cselébe. így x-tus! Később már csak „ha­ragból” is — a 13. másod­percben két vállra fektette STC-sek rangsorversenyeken Miskolcon, , nyolc szakosztály mintegy száz versenyzője vett részt az Ifjúsági I. és n. korosz­tály országos cselgáncs-rangsor- versenyén. A tarjániak közül Be- gylk István (57 kg.) és Dorozsin Róbert (75 kg) a dobogó máso­dik fokára állhatott, míg Kapos­vári Tibor és Molnár Márton (71 kg) az ötödik, hatodik helyen végzett. A serdülők számára Debre­cenben rendeztek rangsorver­senyt. Itt nyolc egyesület 110 ver­senyzője lépett tatamira. Az STC- sek négy és fél órás út után, fá­radtan versenyeztek, így a vára­kozás alatt szerepeltek. Csupán a 44 kilogrammosok között ért el egy harmadik helyezést Cson­ka Tibor, Germán Zsolt pedig ötödik lett. Az STC cselgáncsé zakosztályá­ban 12 felnőtt, 32 úttörő és ugyan-1 csak 12 serdülő korosztályú ver­senyző mellett, 20-an tartoznak az előkészítő csoportba. Sajnos sokszor előfordul, hogy egy-két salgótarjáni Iskolából nem enge­dik el őket a napköziből edzés­re, így hetente kétszer-háromszor mindössze háromnegyed, legfel­jebb egy órát edzhetnek. pedig a Jó versenyzési technika elsajátí­tásához mindenekelőtt a fizikai alapokat, az állóképességet kell megteremteni, és ehhez nem elég a gyerekek szorgalma, akarása 3 az iskolák tanárai jobb hozzáál­lásukkal segíthetnék, hogy diák­jaik öregbítsék tanintézményük Jó hírét. Legközelebb az Ifjúságiaknak február 18-án Sopronban, a ser­dülőknek egy héttel később Mis­kolcon lesz versenyük. Előkészületi mérkőzésen: Ferencvárosi TC—Salgótarjáni TC 2—2 (2—0) Láttam a tévében egy olyan csodálatos műsort, hogy egy csapásra megbocsátottam a Magyar Televízió összes gyenge, igénytelen, unalmas, lapos programját. Legalább is aznapra, február 15-re. Ki kell ábrándítanom azo­kat, akik a Lo bella Tangoli- ta című operett-összeállításra gondolnak; hogy kerülne a csizma az asztalra — tudni­illik a forróvérű spanyol táncosnő meg a róla és tár­sairól daloló szubrettek, bon- vivámok sora a sportrovatba? Bevallom, nem konzerv- produikcióra, hanem a téli olimpia Csehszlovákia—Ka­nada jégkorong-rangadójára célzok. Nem egyszerűen kiváló propagandája, hanem dísz­előadása voilt ez a hokisport- mak. Két ragyogóan fölké­szült, a jégnél is csillogóbb csapat csodacsatája. Villám­gyors, szemmel (és kamerá­val is) alig követhető pará­dé, amelynek legfőbb nyerte­se a néző, a helyszínen és otthon szurkolók tömege, a sportág minden ismerője és kedvelője. Pedig nem az olimpiai bajnoki cím volt a tét, bár a győztes jókora lépést tett (korcsolyával) az érmes he­lyezés felé. Már a találkozó előtt eldőlt, hogy mindkét gárda ott lesz a legjobbak küzdelmében, ahol körmérkő­zéseken döntik el, melyik válogatott hová állhat majd a dobogón a végső eredmény­hirdetésikor. Hanem a most elért eredményt továbbvitték a csapatok; ez az összecsapás már tulajdonképpen az első forduló volt a négy legjobb csatájában. És az sem volt mindegy, ki hol végez a csoportján belül; az első he­lyezett következő ellenfele Svédország, míg a vesztes a mezőny fölé emelkedő, leg­nagyobb favorit, a Szovjet­unió reprezentánsait „kapta ki” azonnal. Fantasztikus dolgokat mű­veltek a jégen a hihetetlenül összeszokott csehszlovákok és a sziklaikemény, villogó tech­nikájú kanadaiak. A „finn­verő” Cernik és társai úgy bűvölték a pakkot, hogy öröm volt nézni (ha egyáltalán lát­hatta pár pillanatra az em­ber az ütőről ütőre cikázó korongot)! Másodpercenként felváltva forogtak veszélyben a kapuk, különösen a juhar­levelesek harmadában volt oly­kor elviselhetetlennek látszó a nyomás. De jól bírták az amerikai kontinensről érke­zett fiúk is, sőt szemet gyö­nyörködtető ellenakciókra is futotta erejükből. Ez az egye­temistákból összeszedett csi­kócsapat méltó ellenfele volt a rutinos világsztárok és a hozzájuk felnőtt, rendkívül tehetséges fiatalok csodálat - raméltóan egységes gárdájá­nak. Üllői út, edzőpálya, 200 né­ző, v.: Virág. FTC: Zsiborás — Szántó, Rab, Krecska (Ju- dik), Jancsika — Bánki (Mör­tel), Ebedli (Deák), Rubold — Murai, Répási. Pogány (Kvaszta). Edző: Vincze Géza. STC: Rédei (László) — Ko­vács I., Juhász, Sági, Földi — Zsidó (Babcsán), Balga (Oláh), Kalmár (Tóth S.) — Bartus, Kovács II., Gyöngyö­si. Edző: Borbély András. A gólok krónikája; A 4. percben Pogány labdáját Ru­bold 12 méterről küldte ka­pura, s a labda a vetődő Ré­dei hasa alatt jutott a hálóba. 1—0, A 23. percben Krecska végzett el egy szabadrúgást a jobb oldalról, Ebedli szin­te a földről fejelte a labdát a bal alsó sarokba. 2—0. Az 55. percben Földi elő­retört a bal oldalon, és 13 méterről a bal kapufára vág­ta a labdát, amely vissza­pattant és Zsiborás kezéről jutott a hálóba. 2—1. A 80. percben Bartus a bal oldalról végzett el egy szögletet, s a jó ütemben érkező Juhász félmagasan a jobb sarokba fejelte a labdát. 2—2. A 88. percben Kovács II. remek labdával ugratta ki Bartust, aki már a 16-oson belül járt, amikor Jancsika lerántotta. Tizenegyes! A bün­tetőnek Gyöngyösi állt neki, a labdát a bal sarok felé küldte, ám Zsiborás remek vetődéssel hárított. Nagy hidegben, kemény ta­lajú pályán, nagy kedvvel játszottak a csapatok. A Fe­rencváros végig fölényben volt, amit három kapufa és a 7—3-as szögletarány is jelez. A tarjániak különösen a má­sodik félidőben nagyon jó benyomást keltettek. Ekkor szinte rá sem lehetett a csa­patra ismerni. Az új közép­pályás sor lelkesen és jól dol­gozott. s egymás után gördül­tek a támadások. Salakos és sáros pályák után tizedik elő­készületi mérkőzését végre füves pályán játszhatta a csapat. A tarjáni együttesből Kovács I., Kovács II., Földi, Juhász és Bartus játéka di­csérhető. sz. I. Bírkózóverseny Pászfon Kitűnő mezőny, férfias küzdelem miskolci vetélytársát. Végül a harmadik mérkőzésen őt győzték le az első menet leg­elején. így kiesett... Lényegé­ben ugyanígy járt a hazaiak másik versenyzője, a 45 ki­logrammos Pintér is. Ö az első mérkőzését nyerte két vállal, majd három alkalom­mal vesztesként hagyta el a szőnyeget. A korábbi győztes Urbán (Gyöngyös) és Póczik (BHSE) találkozóján a pesti fiú előnyt szerzett: ekkor — mivel ki­hátrált a körből — figyel­meztetésben részesült és bün­tetőállásba kényszerült le­menni. A Heves megyei fiú egy ponttal nyert, a honvé- des versenyző zokogva hagyta el a küzdőteret. Hasonlóan sírva ment társai közé a pes­ti Laczkó is. Az ók: Gortva (PSE) pontozással nyert el­lene. Talán az lehetett szá­mára vigasz, hogy a pásztói­ak üdvöskéje valamennyi 41 kilogrammos versenyzőt „helybenhagyott”. Munián (BHSE) ellen Tur­csányi (Gyöngyös) már 4—0- ra vezetett, amikor a hevesi versenyző kiváló akció végén tusolta ellenfelét. A fővárosi fiú úgy „köszönte” meg a dolgot, hogy belerúgott tár­sa bokájába. Előd József, a versenybíróság elnöke felki­áltott: „Kizárlak!” Aztán csak figyelmeztették a magáról megfeledkezett birkózót... _ és azon I.ivül A közel másfél száz néző és a versenyzőtársak végig­szurkolták a találkozókat. Zúgott a „hajrá Misi"! Rajta Bélát” Adták a taktikai uta­sításokat: „Szedd ki magad!" „Dolgozz keményen!” és így tovább. A szőnyegről lejövöket — főleg a győzteseket — nagy ovációval fogadták a csapat­beliek. Evenichot (STC) bez­zeg a mamája várta és jó­kora taslit — amúgy első mérgében, de csupán szeré­téiből — adott kisfiának. Az indíték: két vállal kikapott, így éppen hogy „felfért” a dobogóra. A tarjáni anyuká­hoz hasonlóan árgus szemek­kel figyelt dr. Szálkái Éva isi Az ügyeletes doktornő, ha szükséges volt nikoflexszel vagy szép szóval gyógyítgat- ta a komolyabb lelki vagy testi sérülést nem szenvedet­teket. A miskolci Molnárhoz a tarjáni Verebélyi ment oda és gratulált. Pedig a győzel­me csak a harmadik helyhez volt elegendő. A gesztus, a jelenet azonban szép volt! Az STC-s fiú ekkor már tudta, hogy ő első lett súlycsoport­jában. A nézők egy alkalommal reklamáltak. Az történt ugyan­is, hogy egy fővárosi és egy miskolci fiú azonos szinő (kékben) mezben birkózott. Még a zoknijuk és a cipő­színeik is megegyezett. így a megítélt pontokat nehéz volt a táblán jelezni. Téve­dett is a pontozóbíró. Erre azonnal kórusban szólalt meg a tömeg: „Nem 6—0, hanem 4—2”. A pesti versenyző lá­bára rögvest felkötöttek egy piros szalagot. De nem biz­tos, hogy csak ezért nyert.J Tóth István Számvetés a sportszövetségekben A labdarúgás éve Nógrád megyében ifjúsági bajnokság küzdelem­sorozatát. Az ezt követő hé­ten rajtol a háromcsoportos, megyei serdülőbajnokság. A megyei serdülőválogatottak országos tornája április első hetében kerül sorra Nógrád megyében. Az MNK küzde­lemsorozata ájjrilis végén in­dul. A balassagyarmati kö­zönségnek érdekes sportcse­megét ígér május 26-án a megyei serdülőbajnoki cso­portok győzteseinek tornája. Bizonyára sokakat érdekel majd a június 17—24. közötti járási osztályozó küzdelem­sorozat is. A megye labdarúgósportjá­nak megbecsülését jelenti, hogy Nógrádban kerül sorra július 19—30. között az Ifjú­sági Barátság Verseny nem­zetközi labdarúgótorna. E küzdelmeket a salgótarjáni megnyitó után Balassagyar­mat, Pásztó, Romhány, Bá- tonyterenye közönsége is él­vezheti. Ezekre a feladatokra a szövetség elnöksége, bizott­ságai, aktivistái máris meg­kezdték a felkészülést. A megyei sporthivatal ne­vében Réoássy László elnök- helyettes köszönte meg az el­múlt évi munkát. Hozzászó­A Nógrád megyei Labdarú­gó Szövetség kibővített el­nökségi ülésén szinte teljes számmal részt vett a sport­ág vezérkara. A rendkívül széles körű társadalmi aktíva- hálózattal dolgozó szövet­ség tisztségviselői, aktivis­tái tanácskozását a szövet­ség főtitkára nyitotta meg. A szövetség elnöke, Pál- falvaí László beszámolójában kiegyensúlyozott munkavég­zésről adhatott számot. Az ak­tivisták szinte zökkenőmen­tesen oldották meg feladatai­kat, mely önzetlen társadal­mi munkáért mindannyiukat köszönet illeti. A megye lab­darúgásában a vezető egye­sületek — STC, Bgy. SE, Nb., BSC — mérsékeltebb telje­sítménye ellenére fejlődésről lehet beszélni. Az 1983-ban elért és a sportág fejlődését megalapozó eredményekre építve az elkövetkezendő év­ben újabb, az előzőnél nehe­zebb feladatok állnak a szak­mai vezetők és az aktivisták előtt. Kiemelkedő esemény lesz a február 20-i ligaérte­kezlet, majd a március 10-ig tartó pályahitelesítés. A szövetség március 11-én indítja a megyei felnőtt- és Ment hogy egy tartalék ka­pus kiszorítsa a ketrec elöl a világ második számú háló­őrét a jégen, és kivédje a ka­nadaiak szemét, bravúrok so­rozatát bemutatva — az már nem akármi. Aztán itt van ez a Vincent Lukáé, aki min­dent tud erről a varázslatos játékról, amit egyáltalán ér­demes, de ezen a tornán se­hogy sem megy neki a jáiték — és éppen a csoportba tar­tozó legnagyobb rivális ellen van egy villanása: fantaszti­kus gólpassza után csatk a pontot kell föltenni az 1 be­tűre. Mintha egymás követ­kező gondolatát is előre tud­nák Kadlecék! Rusnák pél­dául hátvéd létére akkora gólt ragaszt az egyébként minden védhetőt kifogó ka­nadai kapuvédő hálójába, hogy az alighanem felért számára Darius (ez a kereszt­neve) minden kincsével az­nap. És Gagnerék! Már aiz ame­rikaiakat, akikkel évente tu­catnyi rangadón találkoznak, olyan meggyőzően páholták el, hogy az USA-legénység szinte azonnal lemondott olimpiai bajnoksága prolon­gálásáról. Kis keménységért, bodicsökért, palánkra paszí- rozásért Dave King edző le­génysége sem megy a szom­szédba — ám ezen a szerdai tétmérkőzésen csak a máso­dik harmad legvégén iwwtál® először egy-egy játékost a két, férfiasán küzdő félből a vezető bíró a büntetőpadra! Tippett a harmadik sor ka­pitánya egy ilyen kemény „randevún” a palánknál, sa­ját testével védte csehszlovák ellenfelét, szinte lefogva egy kanadai csapattárs kezét, ne­hogy az megüsse az európai játékost! S hogy technikai tudásukat nem sikerült gó­lokra, győzelemre váltaniuk a kanadaiaknak? Most még jobb volt az ellenfél, s külö­nösen cerberusa: Sindel „vára” bizonyult bevehetet­lennek. Közben a „kulisszák mö­gött" is megtörtént egy őr­ségváltás: a Magyar Televí­zió stábjában. Most már nem Vitray közvetíti kedvenc sportága világtalálkozójának mérkőzéseit, még csak nem is az utódjának kikiáltott Gyulai István. Hanem egy szerény, de szinte mindent tudó, rendkívül tájékozott, a játékkal együtt élő-lélegző; remek riporter: Knézy Jenői Ha lehet, még ezt a szuper- show-t is „megemelte” azzal,' ahogy számiunkra interpre­tálta az eseményeket. Ezért a nagyszerű estéért a két csapat játékosai mellett őt is megilleti a dicséret. Köszön­jük! És a szovjet—csehszlovák „csúcstalálkozó”, a jégkorong olimpiai döntője még hátra­van, = IF - ] Hokivarázs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom