Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)
1984-02-17 / 40. szám
Budapest felszabadulására emlékezve Á S70VÍCÍ vezető testületek köszöneté (Folytatás az 1. oldalról). Miiként elhangzott, az évszázados múltú, s ma kilencezer dolgozót foglalkoztató nagyvállalat jelene, jövője, boldogulása közvetlenül is kapcsolódik a Szovjetunióval kialakított együttműködéshez, hiszen csaknem negyed- százada szovjet tervek alapján kezdték gyártani azokat a telefonközpontokat, amelyeknek azóta többször korszerűsített, ma mór elektronizált változatát jelenleg is folyamatosan /- szállítják a baráti országba. Most készül el a másfél milliomodik, a szovjet távközlés szolgálatéiba lépő telefonvonal a BHG- ban. Ezeket a termékeket és a vállalat más gyártmányait a műhelyekben tett látogatás során is megtekintették a vendégek, majd az egyik üzemcsarnokban munkásgyűlésen találkoztak a dolgozókkal. Marton Józsefné műszerész aról szólt, hogy a két nép kapcsolatainak elmélyítéséhez megbízható, kiváló minőségre törekvő munkájukkal ők is hozzá kívánnak járulni, a Szovjetunióba kerülő termékeikkel továbbra is kiérdemelve partnereik megbecsülését. Kiss László üzemmérnök a vállalatnak a felszabadulás óta megtett útjáról beszélt, arról a folyamatos fejlesztésről, amellyel gyártmányaik színvonalát a piac mind magasabb követelményeihez igazítják. Berecz Frigyes hozzászólásában a Vörös Hadsereg győzelmes felszabadító harcára, Budapest újjáéledésére emlékezett, s rámutatott: alapvető szerepe volt és van ma is a gyár fejlődésében — miként gazdasági építőmunkánk egészében — a szocialista integrációnak. A szovjet vendégek nevében Nyikolaj Sevkun altábornagy köszöntötte a BHG dolgozóit. Méltatta a szocialista internacionalizmus eszméién, a közös célokon alapuló szovjet—magyar fegyverbarátságot, s hangsúlyozta, hogy a szocialista közösség országainak együttes erőfeszítései jelentik a nyugodt építőmunka, a biztonság, a béke megvédésének biztosítékát. Ez a közös védelmi képesség a legfontosabb feltétele annak, hogy az Egyesült Államok és a NÁTO agresz- szív politikája ne fenyegethesse elért vívmányainkat — mondotta. Ezt követően Kádár János kért szót. Kádár János beszéde — őszintén köszönöm ezt a baráti fogadtatást. Örülök, hogy a mai programnak én is résztvevője lehetek. A Központi Bizottság és a magam nevében szívből köszöntőm a gyűlés minden résztvevőjét és az önök személyében a Beloiannisz gyár dolgozóinak egész kollektíváját — mondotta elöljáróban. Budapest évfordulója — Történelmi évfordulót ünnepel most a főváros és az ország népe. Megemlékezünk a 39 évvel ezelőtti felszabadulásunkról, arról, hogy a diadalmasan előretörő szovjet hadsereg hősi harcokban, nagy áldozatokkal felszabadította a magyar népet a hitleri fasiszta megszállás alól. Ezzel népünk, az ország visszanyerte szuverenitását, és saját kezébe vehette sorsának alakítását. Erről a történelmi percről a mi népünk soha nem feledkezik meg, tisztelettel és hálával gondol a Szovjetunió népére, annak vezető pártjára, hadseregére, katonáira. Emlékezetünkben tartjuk azt is, hogy a szovjet hadsereg oldalán a felszabadító harcokban részt vettek a román, a bolgár, a jugoszláv hadsereg egységei és az antifasiszta koalíció más nemzetiségű katonái is. Az előttem szóló elvtársnő azt mondta, hogy a történelemkönyvekből jól ismeri a Budapest és az ország felszabadításáért folytatott harcot. Én egyike vagyok azoknak a fővárosi lakosoknak, akiket a szovjet hadsereg felszabadított. Nekem ez kétszeresen is öröm volt hiszen mint állampolgár, s mint illegalitásban harcoló kommunista is örülhettem annak, hogy felvirradt a szabadság napja. A történelmi sorsforduló eredményeként új hatalom született Magyarországon: munkáshatalom, népi hatalom. Megkezdődött az új, szocialista társadalmi rend megalapozása és kiépítése. Az új és szilárd alapokra támaszkodva óriási munka ment végbe az országban, a romokban heverő főváros és az ország újjászületett, s azóta is épül, fejlődik, szépül. Üj élet kezdődött nálunk. S mivel mindennek a munka a forrása, először arról kell megemlékeznünk, hogy megszületett és nagyot fejlődött Magyarországon a szocialista ipar és mezőgazdaság, amely ma sokszorosát termeli annak, mint valaha. Az építőmunka során a magyar nép élvezte a szovjet állam segítségét, a szovjet nép barátságát, csakúgy, mint a szocialista útra lépett többi nép barátságát és támogatását is. A gyümölcsöző együttműködésre az önök üzeme is jó példa. Az itt folyó munka is bizonyítja, hogyan tudunk mi, szocialista országok együttműködni és ezen a téren is nagy eredményeket elérni. Az eredményekről szólva, meg kell említenem egy másik alapvető változást is: azt, hogy a mi népünk most ösz- szehasonlíthatatlanul másképp él, mint a régi rendszerben. Nem csupán jobban, hanem egyenes gerinccel, szabad emberként élhet nálunk minden dolgozó. Legnagyobb vívmányunk népünk politikai fejlődése, szocialista gondolkodásmódjának kialakulása, minden alkotni, cselekedni kész ember, minden tisztességes dolgozó — legyen az párttag vagy pór- tonkívüli — összefogása. Valamennyi eredményünket ennek köszönhetjük. Dicsekvés nélkül szólhatunk arról is, hogy ma a magyar népnek becsülete van az egész világon. Élvezzük barátaink megbecsülését, tudjuk, hogy mások is rokon- szenvvel kísérik törekvéseinket, s még a velünk szemben állók is bizonyos tisztelettel néznek ránk. Mindezt annak köszönhetjük, hogy következetesen haladunk a szocialista építés útján. Amikor a fejlődésben zavarok támadtak, megvédtük a munkáshatalmat. Nem engedtük eltorlaszolni a szocialista fejlődés útját, amely egyben a nép és a nemzet boldogulásának útja is. Elmondhatjuk tehát, hogy a magyar nép élni tudott a szabadság lehetőségével, s nem volt hiábavaló az az áldozat, amelyet a szovjet nép hős fiai hoztak értünk. Mi így gondolkodunk a megtett útról, amelynek során nemcsak népünk szocialista egységét kovácsoltuk ki, hanem megbont- hatatlanná tettük a magyar— szovjet barátságot is. Nyíltan, egyenesen A jelenlegi helyzetről is szólnék néhány szót. Pártunk és kormányunk a legnagyobb nyíltsággal beszél gondjainkról, problémáinkról, a megoldásra váró kérdésekről, mert az a véleményünk, hogy a nyílt, egyenes és őszinte beszéd a helyes, a célravezető. Önök tudják, hogy most nehéz helyzetben vagyunk: bár vívmányaink nagyok és sok mindent elértünk, a követelmények még nagyobbak. Hazai építőmunkánk nemzetközi feltételei sem kedvezőek, mert a világhelyzet feszült, és a nemzetközi gazdasági körülmények nehezek. Ilyen viszonyok között élünk és dolgozunk, törődünk a gondokkal, és foglalkozunk a megoldandó feladatokkal. A lényeg az, hogy amit építettünk, az a miénk, arra támaszkodhatunk. A Magyar Népköztársaságban erős a politikai egység, szilárdak és teherbíróak a gazdasági alapok. Népünk a műveltség, a képzettség tekintetében is újjászületett; más, mint négy évtizeddel ezelőtt. Mindezekre építve, már eddig is sok nehézséget győztünk le, és reménykedve nézünk a jövőbe is. Pártunkban, a Központi Bizottságban, a kormányban és meggyőződésem szerint a munkások, a parasztok és az értelmiségiek tömegeiben is erős az elhatározás, hogy szocialista vívmányainkat megvédjük, megszilárdítjuk és tovább gyarapítjuk. Ebben, is számíthatunk barátainkra, szövetségeseinkre. Ha tehát bízunk erőnkben és eredményesen dolgozunk, akkor nemcsak mevédeni, hanem gyarapítani is tudjuk vívmányainkat. továbbhaladunk a szocialista fejlődés útján. Szólnom kell arról a szomorú eseményről is, ami ünnepünket beárnyékolja. Elhunyt Andropov elvtárs, aki a szovjet nép nagy fia, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, a magyar nép régi ismerőse és jó barátja volt. Részt vettünk a temetésén, ahol szinte az egész világ képviselőinek jelenlétében adták meg neki a végtisztességet. Hazánk lakossága is méltón kifejezte gyászát és együttérzését. Egy nagy harcos távozott az élők sorából és űrt hagyott maga után. De meggyőződésünk, hogy nem harcolt hiába, amit tett, maradandó, nem megy veszendőbe. Az élők ilyenkor azt mondják, hogy folytatják művét, s ez igaz is. Moszkvában találkoztunk a Szovjetunió igen tisztelt vezetőivel. Ügy gondolom, nemcsak küldöttségünk, nemcsak pártunk Központi Bizottsága és kormányunk, hanem egész népünk nevében mondhattam, hogy osztozunk gyászukban, s egyben üdvözöljük a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának állás- foglalásait, azt az elhatározásukat, hogy folytatják a lenini irányvonalat, a Szovjetunió eddigi politkáját, és szilárd eltökéltséggel tovább dolgoznak a szovjet nép, az egész emberiség, a béke javára. Kijelentettük azt is, hogy a raagvar nép következetesen folytatja a szocializmus építését, hűséges barátja és szövetségese a nagy szovjet népnek. Az újságok is megírták, hogy Moszkvában megbeszélést tartottak a Varsói Szerződés tagállamainak képviselői. Pártunk és kormányunk támogatja a következetes szovjet külpolitikát, azt a közös irányvonalat, amelyet 1983 januárjában Prágában, a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének ülésén együttesen kialakítottunk, s a júniusi moszkvai találkozón megerősítettünk. Tárgyalások útján A nemzetközi helyzet feszült, s növekedtek a veszélyek. Ezekkel szemben mi határozottan fellépünk, megőrizzük az erőegyensúlyt, visszautasítjuk az imperialistáknak az erőfölény megszerzésére irányuló agresszív törekvéseit, mert azok veszélyeztetik a népek társadalmi vívmányait, nemzeti függetlenségét és békéjét. 2 NŰGRAD - 1984. február 17., péntek Népünknek békés. építő szándékai vannak, s ennek ér. dekében biztonságunkról gondoskodunk. Azt valljuk, hogy tárgyalások útján kell olyan megállapodásra jutni, amely a fegyverzet alacsonyabb szintjén segíti elő az összes érdekelt fél biztonságának megteremtését. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a gyász súlyos napjaiban tartott ülésén elhatározta, hogy ezt a politikáit folytatja tovább, s mi ehhez teljes meggyőződésből és szívvel csatlakozunk. Ezt valósítjuk meg közösen, s ki-ki a maga hazai és nemzetközi munkájában is. Moszkvában üdvözöltük Csernyenko elvtársat, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának újonnan megválasztott főtitkárát, a párt Politikai B'zott'ágét és titkárságát, és sok sikert kívántunk a szovjet kommunistáiknak, a szovjet népnek. Ezúttal is azt kívánjuk, hogy erősödjék, fejlődjék a Szovjetunió, és népe békéiben élvezhesse munkája gyümölcsét. Mi a világ minden népének is azt kívánjuk — mert egyetlen néoet sem tartunk e’lenségnek —. hogy éljen, dolgozzék és boldoguljon. Kívánjuk, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok között béke és együttműködés uralkodjék, mert meggyőződésünk, hogy a társadalmi rendszerek harcát a fejlődés az é'rt a szo- oiail izmus javára dönti el. Ehhez nem kellenek fegyverek, mert ezt a kérdést nem is lehet fegyverrel megoldani. Ez a mi politikánk, ezért üdvözöljük szívből és meggyőződéssel a szovjet testvérpárt Központi Bizottsá gának február 13—i határozatát. Kongresszusra készülünk Befejezésül azt szeretném hangsúlyozni, hogy nekünk van egy nagy erőnk, s ez a népi összefogás; ez viszi előre, ez segíti a szocialista fejlődést. Ennek a politikának, társadalmi rendünknek van néhány ellenzője is, s akadnak, akik nem élnek, hanem visszaélnek szocialista rendszerünk vívmányaival. Pártunk, kormányunk a tisztességesen dolgozó, becsületesen élő emberek oldalán áll, őket segíti, s az a célunk, hogy mindenki annak arányában részesüljön a javakból, ahogyan dolgozik. Bízunk benne, hogy megoldódnak társadalmi és gazdasági problémáink, s minden becsületes dolgozó élvezni tudja munkájának gyümölcseit. Mi most az egy év múlva esedékes következő pártkongresszusra készülünk. Ezen a tanácskozáson életünk nagy kérdéseire kell választ adnunk és azok megoldását előmozdítanunk. Készülünk hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára is. Azt akarjuk, hogy ezt a magyar nép jó érzéssel, békében és új vívmányok birtokában ünnepelje. Ehhez kívánok önöknek, a Beloiannisz gyár dolgozóinak, s önök révén a magyar munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, minden honfitársamnak jó erőt és egészséget, sok sikert egyéni munkájában és boldogságot családi életében. A híradástechnikai gyárban tett látogatás befejeztével Kádár János elköszönt a vendéglátóktól, a szovjet vendégek pedig a Budapesti Történeti Múzeumban folytatták programjukat. Itt Székely György főigazgató kalauzolásával ismerkedtek a főváros két évezredes történetének tárgyi emlékeivel. Ezt követően a Budavári Palota lovagtermében Vlagyimir Bazovszkij és a déli hadseregcsoport vezetői találkoztak a főváros politikai, kulturális és tudományos életének képviselőivel. Maróthy László köszöntötte a jelenlevőket, majd baráti eszmecseréjük után a találkozó résztvevői a történelmi környezetben meghallgatták a Bakfark együttes és Bodza Klára régmúlt ‘korokat *d<rtő műsorát. (MTI) a részvétnyilvánitásokért Jurij Andropov elhunyta alkalmából az SZKP KB-hoz, a legfelsőbb tanács elnökségéhez és a kormányhoz részvétnyilvánítások érkeztek a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságaitól, legfelsőbb tanácsainak elnökségeitől, valamint kormányaitól. Kifejezték részvétüket a szovjet párt-, tanácsi és társadalmi szervek, a vállalatok, az intézmények, az építkezések, a kolhozok és a szovhozok és az oktatási intézmények dolgozókollektí- vái, a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta katonái, a párt veteránjai, a Nagy Honvédő Háború résztvevői és állampolgárok sokasága is. Részvétüket nyilvánították a szocialista államok vezetői és dolgozói, a kommunista, a munkás- és a forradalmidemokratikus pártok, a haladó szervezetek. Részvétüket fejezték ki különböző országok állam- és kormányfői, társadalmi szervezetei és állampolgárai is. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa őszinte köszönetét mond az összes párt-, tanácsi és társadalmi szervezeteknek, a dolgozókollektívájának, a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta katonáinak, valamint a külföldi elvtársaknak és barátoknak, a szocialista országok dolgozóinak, a testvérpártoknak, a társadalmi haladásért küzdő harcosoknak, mindenkinek, aki együttérzését fejezte ki az SZKP-val és Szovjetunióval a szovjet népet ért súlyos veszteség miatt. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa mély háláját fejezi ki minden olyan állam- és kormányfőnek, államférfinak és közéleti személyiségnek, aki osztozott a Szovjetuniót ért gyászban. Ezekben a napokban a szovjet emberek' még szorosabban tömörültek a kommunista párt és annak lenini Központi Bizottsága köré, kifejezték lelkes és egységes támogatásukat az SZKP KB rendkívüli ülésén hozott határozatok, a párt kül- és belpolitikája iránt. Kifejezték töretlen akaratukat, hogy a jövőben is odaadóan harcolnak a kommunista eszmék győzelméért, amelyek megvalósításának Jurij Andropov egész életét szentelte. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió. Minisztertanácsa Helyre kell állítani a bizalmat Interjú Eivinn Berg norvég külügyi államtitkárral „Úgy érezzük, nem szabad megengedni a kelet—nyugati viszony további romlását. Helyre kell állítanunk a bizalmat, mert a megcsappant bizalom Légköre félelmet kelt, a félelem pedig további fegyverkezés táptalaja”. Így ösz- szegezte Norvégia álláspontját az Európában kialakult helyzettel kapcsolatban Eivinn Berg külügyi államtitkár Oslóban az MTI kiküldött tudósitójának, László Balázsnak adott nyilatkozatában. Ami a megromlott kelet— nyugati viszony eredőit illeti, a konzervatív vezetésű norvég kormány fenntartás nélkül a NATO véleményét tette magáévá és támogatta az amerikai rakéták telepítésének megkezdését, jóllehet a parlamentben mindössze egy szavazattöbbséget szerzett álláspontjához. Berg ennek megfelelően kifejtette, hogy a szövetség „saját biztonsága szempontjából nem kockáztathatta a telepítés elhalasztását.” A norvég kormány, mint mondotta „nem lát ellentmondást a telepítés nyugati megkezdése és a tárgyalások folytatása között” és elutasítja azt, hogy a genfi tárgyalások felújítása előtt a NATO térjen vissza a telepítés előtti állapothoz. „Mi rugalmasak vagyunk a tárgyalási fórumot illetően” mondotta Berg és felvetette a két párhuzamos genfi tárgyalási folyamat esetleges összekapcsolását. — A kis európai országok számottevően hozzájárulhatnak a tárgyalási folyamat újraindításához. Mi mindent megteszünk a szövetségben más országokkal együtt, hogy rugalmas, pragmatikus megközelítést találjunk. Remélem, a Varsói Szerződés kisebb országai hasonlóképpen tesznek szövetségükben, hogy a lehető leghamarabb újra tárgyalóasztalhoz ültessük a két nagyhatalmat Genfben. Először tehát dolgoznunk kell saját szövetségünkön belül. Másodszor fenn kell tartanunk minden kétoldalú csatornát. ami az euróoai országok párbeszédének fontos eleme. Végül alaposan ki kell használnunk a stockholmi konferencia nyújtotta lehetőséget is minden európai ország érintkezésére. A norvég kormány mind a három szinten kész hozzájárulni a párbeszéd újrafelvételéhez. A stockholmi értekezlettől a norvég külügyi államtitkár nem vár gyors eredményeket: „az ottani haladás nagymértékben az általános kelet— nyugati légkör tükröződése, illetve függvénye lesz. De remélem, fokozatosan megjön majd a haladás is, ahogy sikerül tágabb keretekben, helyreállítanunk a kelet— nyugati párbeszédet...” Ami a Varsói Szerződésnek azt a javaslatát illeti, hogy a két szembenálló katonaipolitikai szövetség szerződésben mondjon le az erőszak alkalmazásáról, a norvég kormány álláspontja szerint nena valószínű, hogy „egy ilyen megállapodás nagyban növelné az európai biztonságot.” Az első nukleáris csapásról való kölcsönös lemondást illetően Berg rámutatott, hogy ez gyakorlatilag a NATO érvényes stratégiájába ütközik, mert „szövetségi stratégiánk végső védelmi eszközként nukleáris fegyverekre is számít... És úgy érezzük, hogy a lemondás a nukleáris fegyver elsőként való alkalmazásáról nem előzné meg. inkább ösztönözné az ellenségeskedés kirobbanását Európában.” Az észak-európai atomfegyvermentes övezet ügyében Berg így fejtette ki a norvég álláspontot: „Mi... bár területünkre nem fogadunk be nukleáris fegyvert, olyan szövetség tagja vagyunk, amelynek stratégiájában a nukleáris alternatíva még az egyik elem. Ha jól tudom, a svédek úgy gondolják, hogy kielégítő biztonságot nyújtana, ha az egyik atomhatalom, mondjuk a Szovjetunió kijelentené. vagy szerződésben vállalná, hogy nukleáris fegyvert sohasem vet be területe ellen. Ez igaz lehet. De mi inkább úgy vélekedünk, hogy ilyen negatív biztosíték nem nyújtja ugyanezt a biztonság- érzetet, mint amit ma élvezünk: ha Norvégiát támadás éri, a többi NATO-ország ezt az egész szövetség elleni támadásnak tekinti. De elvben nem ellenezzük az övezet gondolatát, csak a két atomhatalom közvetlen tárgyalásai eredményeként és egy szélesebb európai biztonsági keretben.”
