Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)
1984-02-15 / 38. szám
Äz atommagkutatásunk központja Kelet-Magyarbrszág egyik legjelentősebb tudományos központja a Magyar Tudományos Akadémia debreceni atommagkutató intézete (rövidítve: ATOMKI). A mai Kossuth Lajos Tudomány- egyetem kísérleti fizikai intézetéből fejlődött ki, és itt kezdődött 1936-ban igen szerény keretek között a hazai atommagkutatás. A mai intézet 1954-ben alakult meg. Ma közel 300 dolgozója van, ebből mintegy 100 a kutató. A kutatási témák megválasztásában a problémák tudományos jelentősége mellett elsőrendű szempont az eredmények várható gyakorlati alkalmazhatósága. A magfizika és határterületei az utóbbi évtizedekben számtalan eszközt adtak és várhatóan a közeljövőben is adnak más tudományágaknak és a termelésnek. Az intézet igen fontos feladatának tekinti. hogy a természet jelenségeinek kutatása során szeízettt ismereteket, tapasztalatokat és módszereket alkalmazza a gyakorlati, népgazdasági feladati* megoldására. és ezzel elősegítse iparunkban a gyártmányszerkezet korszerűsítését és a termelés hatékonyságának növelését. Az ATOMKI kutatási tevékenységét három céiki tűzés — magfizikai és atomfizikai alapkutatások, interdiszciplináris kutatások, valamint a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásai — szores egysége és összhangja jellemzi. Az intézet számos ipari és mezőgazdasági üzemmel áll szerződéses kapcsolatban (például Csepel Művek, Magyar Alumíniumipari Tröszt, Medicor Művek, Mecseki Ércbányászati Vállalat stb.) Ezeknek a szerződéseknek a keretében részben új termékek, részben a termelés szempontjából fontos berendezések születtek. Fennállása óta az ATOM- KI-ban több olyan kutatási eredmény született, amely jelentős mértékben járult hozzá a tudomány fejlődéséhez, kiemel kedőek például az ún. gyenge kölcsönhatások kutatása terén elért egyes eredmények. A gyenge kölcsönhatások okozta legismertebb jelenség az atommagok béta-bomlása. Béta-bomláskor elektronon kívül egy igen nehezen megfigyelhető, neutrínónak nevezett részecske is eltávozik a magból. A neutrino kilépésére az egyik legfontosabb közvetett kísérleti bizonyítékot Debrecenben nyerték; a bomlást illetve a neutrino visz- szalökő hatását ködkamrában sikerült lefényképezni. Az interdiszciplináris kutatások nemzetközi elismerést keltett eredményei közül kiemelkednek a humuszsavak geokémiai szerepének a tisztázása terén nyert eredmények, amelyek a humuszsavak döntő szerepét mutatták ki egyes elemek természeti feldúsulásában. Ezek az eredmények egyébként a magyar uránkincs felfedezéséhez kapcsolódnak. Képünk: az intézet egyik laboratóriumába ad bepillantást Az önkéntes szolgálat — összetart A lakás frissen festve ragyogott. A falak tiszták, az ajtó- és ablakkeretek hófehérek. A szoba közepén álló idŐ6 házaspár, könnyeivel küszködve, csak aranyit tudott mondani: — Köszönjük fiúk, nagyon köszönjük. S a „fiúik” — egy üzemvezető, egy ezermester lakatos és két szobafestő — az idős házaspár örömét látva, nem kevésbé meghatottam mondogatták: — Ugyan, semmiség az egíész. Jó néhány éve őrzöm magamban ezt a képet. A történet dióhéjban: néhány munkásőr összefogott, s egy idős. nyugdíjas társuk Lakását pár nap alatt kifestették, kitatarozták. Még a festék árát is a szakasz tagjai adták össze. Miért jut ez most eszembe? Tailón azért, mert országszerte e napokban tartották a munikásőrök ünnepi egységgyűléseit, ahol beszámoltak a tavaly végzett munkáiról és az idei tennivalóról. Mostanában talán a szokásosnál is több szó esett az acólkék egyenruha embert, közösséget formáló erejéről, a munikásőrök helytállásáról. Rájuk mindig lehet számítani, ahol segítségre van szükség. De milyen is ez a közösség? Az embernek hirtelen csak elkoptatott jelzők jutnak eszébe. Baráti ... elvtársi... segítőkész. .. S eszembe jutnak — tán nem tűnik személyeskedésnek — saját élményeim is. Nehéz gyakorlatokon a didergő hajnalok, amikor egy-egy zsebből előkerül a kávéstermosz, s körbejár. Pedig talán a tulajdonosának is jólesne egy nagyobb korty, — vagy éppen fél óra múlva még egy. S eszembe jut az a magától értetődő mozdulat, amikor a mögöttem álló megigazította a tártáska megcsavarodott hevederét, magyarázatul hozzáfűzve: — Fél óra múlva emlegetnéd a gyártóját. S eszembe jut az a parancsnok, aki odalép a szemmel láthatóan lehangolt munlkásőrhöz: — Mi a baj? S asz pár perc múlva egészen más hangulatban lép vissza a sorba. Nem kellett más, mint néhány baráti szó, jó tanács, vagy csak annyi: — Gyere be holnap, s megpróbálunk segíteni! S mindezt magár tói értetődő természetességgel. Mint ahogy természetes az is, hogy a művezetőnek éppenséggel egy beosztottja a rajparancsnoka, s a „doktor urat” keresztnevén szólítja mindenki. Civilben is. S az is természetes, hogy szakaszgyűtósen a szemébe mondják annak — legyen ákár a szákasz parancsnoka — aki hibázott, vagy csak kevesebbet végzett el, mint amit vártak tőle.' A dicséret sem várat magára hónapokig. Igaz, ez gyakran csak egy „jó yolt komám”,' de alki mondja, az őszintén is gondolja, s nem teszi hozzá az illető háta mögött, hogy /iem jól csinálta ugyan, de most éppen á volt soros az elismerésben.” Nem, nem akarok idilli képet festeni a munkás őrökről. Nem gáncs nélküli lovagok,’ és nem szuperemberek, alkiik mosolyogva, könnyedén gyűrik le a legnehezebb akadályt is. Nem. Hétköznapi emberek, hétköz-J napi hibákkal, rigolyákkal, tévedésekkel.' Am egy nagyon nagy többlettel: az önként vállalt szolgálat összetartó erejével. Ez az erő kovácsolja igazi közösséggé a nyugdíjas vasast és a fegyvert eddig csak tévében látott családanyát, a lakkozott körmű irodis- tailányt és a széltől-naptól barázdáit. arcú építőmunkást. S azt, aki 1957-ben még nem is élt, s azt is, aki huszonhetedik éve viseli asz acélkék egyenruhát. Munikásőrök. Nem mások, mint a többi; csak talán egy kicsit masabbak. Nem tudom eldönteni, hogy azért ilyenek, mert ezt az egyenruhát viselik, vagy azért viselik ezt az egyenruhát, mert ilyenek. D. Kiss Csaba Jó évkezdés Többletszén januárban Repülőgépek villámvédelme Szovjet kutatók laboratóriumi modellkísérletekben vizsgálták, hogy villámcsapás esetén melyek a repülőgépek legsebezhetőbb pontjai. A mesterséges villámokat úgynevezett lökőfeszültség-generátorral hozták létre, amely- lyel százmilliomod másodperces időtartamára több millió voltos feszültség állítható elő. Ekkora feszültséggel több méter hosszú szikraki- süléseket lehet keltem a levegőben. A kísérleti tapasztalatok alapján villámvédelmi berendezésekkel látják el a repülőgépeket. Ez a gép orrrészén felhalmozódó elektromos töltést egyenletesen elosztja a gép törzsén, majd mintegy „felemészti”. Mint ismeretes, a villámcsapás — ha nem okoz katasztrófát a gépben —az utasokban nem tesz kárt, mert a fém géptörzs — a Faraday-kalitka elve alapján — tökéletes védelmet nyújt nekik. Jól kezdte a termelést az év első hónapjában a Nógrádi Szénbányák kollektívája. Ugyanis terven felül 1200 tonna többletszenet produkáltak, 1,4 százalékkal túlszárnyalva az előirányzatot. Januárban a viszonylag kedvező időjárást kihasználva a külfejtési üzem 130 százalékos teljesítményt ért el. Tlfibesen 25 százalékkal, míg Szorospatakon közel 5 százalékkal túlteljesítették a tervet. Ami sajnálatos, hogy Ká- nyáson 5867 tonna, Ménke- sen 442 tonna lemaradás következett be. Ezáltal a mélyművelésű bányákban közel 3500 tonna lemaradás keletkezett. A kitermelt szén minősége kielégítőnek mondható, mert tonnánként 2.7 forint többletegységárt értek el és az előirányzathoz képest 1 millió 56 ezer forint árbevételi többlet keletkezett. A jövőt megalapozó vá-í gathajtásban minden akna teljesítette előirányzatát. Az összes többlet 124 méter vágat. Kányáson 109, Mén- kesen 10, Tiribesen 4, Szorospatakon 1 méter túlteljesítést értek el. Február első felében már kevésbé rózsásan alakult a kép. Többször vagonhiány akadályozta a folyamatos szállítást és 2770 tonna készlet halmozódott fel. Nem várt gondok keletkeztek; Kányáson vízzel telített a homokfőte, támhibák is jelentkeztek. A 150 csiliényi iszapbetörés szintén gátolta a munkát. Szorospatakora géphiba, Ménkesen vízle- csapolás okozott nehézségeket. A három külfejtésen manapság a szénletakarás zajlik. A szakemberek úgy vélekednek, hogy a keletkezett lemaradás február végéig jól szervezett munkával pótolható. / v * Mindennapok a kábelgyárban — „Viszonylag” J63 érzem magam — mondja a legfiatalabb Dénes József (19 éves) meós. — Amikor két éve idekerültem, még tizenhárom forint volt az órabérem, most tíz fillér híján tizenkilenc. Ügy vélem, a munkámat értékelték, amikor fölemelték a pénzemet ! — A tavaly! év nagyon nehéz volt! — simogatja a papírokat maga előtt Varga István (28 éves) üzembiztonsági osztályvezető. — Irreálisak voltak a tervek és ezt tudtuk. Akkor senki sem érezte jól magát. — Különösen az év vége volt elképesztően nehéz! — vágja rá rögtön Smitnya Sándor (23 éves) műszerész. — Az örökös anyaghiány miatt az utolsó negyedévben iszonyú erővel kellett hajtani éis ez mindenkit megviselt. * A helyszín a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyárának párthelyisége. Akik az asztalt körülülik mind fiatalok, tagjai az ifjúsági mozgalomnak. Mindennapjaikról beszélgetünk. Épp az elmúlt év nehézségeit boncolgatjuk. amikor belép az ajtón P at termán János (35 éves), a gyár pártvezetőségének titkára. Leül közénk, néhány percre. — Tavalyi tervünk 2 rsriHi- árd 300 milliós termelési érték volt és erre a gyár mindenképp képes! De csak akkor, ha a feltételek biztosítottak. Ehhez alapanyag kell, meg piac a terméknek. A központtól irányított tervet kaptunk, de az a megváltozott viszonyok miatt teljesíthetetlen volt. A körülmények ellenére az hiszem, becsülettel helytálltunk. Az idén alaposan átforgattuk a lebontott tervszámokat és mi más tervet küldtünk vissza. Feszítettet, de számításaink szerint teljesíthetőbbet, mint ahogy azt a központ mutatói meghatározták. Egyelőre nem tudjuk. elfogadják-e a mi tervezésünket. Kétmilliárd körüli termelési értéket határoztunk meg. Ha a piac úgy kívánja, ennél többre képesek vagyunk, de ehhez a műveknek folyamatosan és elegendő mennyiségben kell biztosítania a megfelelő alapanyagokat. Januárban 170 milliós termelési értéket állítottunk elő. ilyen jó évkezdésünk még nem volt. Folyamatos munka mellett az első negyedévben teljesíthetjük az ötszázmilliót. Ez biztonságot adna. Most viszont megint alapanyaghiánnyal küszködünk. Nem árt ezt tudni a mindennapok vizsgálatakor. * — Éreztük ezt mS is —veszi át a szót Varga István, aki párt-alapszervezeti titkár is. — Jeleztük, hogy anyag nélkül nem tudunk termelni, de visszajelzést nem kaptunk. No, de ezen túlvagyunk. — Akárcsak a paásodik „hőskoron” — bólint Zentai István (26 éves) forgácsoló. — Az első idején még itt sem voltunk. Sártenger, egy lavór és lakókocsi a szociális helyiség... A rekonstrukció és az erősáramú-csarnok megépítése volt a második hőskor. Azt viszont végigcsináltuk sokan. Keményen megdolgoztak a fiatalok és ezt el is ismerték mindenhol. Betonoztunk, alapot ástunk, túlóráztunk, bent voltunk vasárnap is! — Igen, az látványos időszak volt — hagyja helyben a hallottakat Valent Tibor (29 éves) fejlesztőmérnök. — Védnökséget vállaltunk a technika telepítése és az építés fölött. Ez elsősorban nem pénzkérdés volW — Közvetlenül részt vettünk a munkában, jól előkészítettük, tudtuk mi után mi következik — veti közbe Zentai István. — Ha az egyik külső cég nem tudott fölvonulni ilyenolyan okok miatt, magunk fogtunk neki, hogy ne késsünk az átadással —' teszi hozzá Smitnya István. — KISZ- és kommunista műszakokat szerveztünk — szól közbe Szabó Gábor (25 éves) lakatos. — A műszakiak beszálltak a tervezésbe is, mások terveit véleményezték. És közben termeltünk! Volt úgy, hogy a gépek áttelepítésekor szinte az utolsó percig zakatolt a masina! Szervezett volt minden. — Az akkori szervezettség kellene most is, a mindennapi munkáiban — mutat a bizonytalanba Dénes József, — Ebben tehetünk mi is — véli Varga István. — Minőség! Ez most a legfontosabb. Bel- és külpiacra egyaránt kiváló minőséget kell küldenünk. Vállalnunk kell a túlmunkákat. A pénztárcánkról van szó akkor is, amikor a megrendelés szerinti szükséges belső átcsoportosításokat gyorsan végrehajtjuk. Minden üzemrésznek más színű a munkaköpenye. Gyakran van szíhkavalkád egyik-másik üzemben... — Vannak jó példáink — így Valent Tibor. — Ha egy gép lerobban, a tenk haza nem megy, míg kész nincs. Megtehetnék, de nem teszik. Túlórára két nappal előbb kell berendelni a dolgozót, nálunk mégsem szól senki, ha aznap szükséges maradni. — Figyelem, ez sem lényegtelen. Már a kis hibát ki kell javítani, mert azzal a nagyot előzzük meg! Csak sétáljon az a tmk-s a gépek között, „ne csináljon semmit”, ahogy néha mondani szokták, csak füleljen. Meghallja, ha betegen morog valamelyik drága masina! — mondja a többiek helyeslése közben Szabó Gábor. * Peregnek a mondatok. Szóba kerülnek a vállalati gazdasági munkaközösségek. s hogy most zöld utat kapnak azok is. Elhangzik: a hat és fél száz gyári dolgozóból két ■fés fél száz a harminc év atet-J ti, s hogy az átlagéletkor alig üti meg a harmincöt évet! A1 fiatalok gyára ez. Ifjúsági brigádjaik a mozgalom éld bolyában öregbítik hírnevűd két/ de bátran újítanak is.' Esztendőről esztendőre a gyár fele tamil valahol. Ai tmk-ban alig akad, akinek csak egy szakmája lenne. Hatan ülnek az asztal köJ rül. Egyikük sem mondta^ hogy elhagyni készül a gyárat. * — A portán épp rakosgatják a „kábelos”-újság legújabb számát. A címoldalon öles betűk: Presztízs és Tra-' díció díj Madridban. Egy nemzetközi szervezet a folyamatos kiváló exportminősé- gért osztja ezt a díjat. Most a Magyar Kábel Művek kapta. A vezérigazgató-helyettes a balassagyarmatiakat dicséri az írásban. Nem véletlenül. A művek tőkésexportjának elsöprő tömege innen indul a világ különböző tájaira. Az, is igaz: a négy gyár és egy gyáregység közül itt a legalacsonyabbak a bérek. Hortobágyi Zoltán NÓGRÁD — .1984, február 15., szerda 3
