Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-14 / 37. szám

ELŐSZÖR AZ ORSZÁGBAN Szívbetegek rehabilitációja Több mint negyedszázada annak, hogy Nógrádgárdony- ban, a hajdani Majláthy-kas- télyban létrehozták a Nógrád megyei Tanács TBC és Tüdő­beteg Gyógyintézetét. Kezdet­ben mintegy félszáz beteget ápoltak, gondoztak, bizony nem a legkedvezőbb körülmé­nyek között. Mindössze két or­vos dolgozott az intézetben, és a betegek ápolásával, gon­dozásával járó tennivalókat lelkiismeretes, de jórészt szakképzetlen nővérek látták el. Az egymást követő évek lényeges változást hoztak a gyógyintézet életében. Ma százhatvan beteget ápolnak, gyógyítanak egyszerre. Gya­rapodott a szakorvosok szá­ma, az egészségügyi alkal­mazottak szakmai hozzáérté­se, s javultak a gyógyító munka egyéb feltételei is. Az intézet az elmúlt huszonöt évben eredményesen dolgozott. Az orvosok, az ápolók, az al­kalmazottak lelkiismeretes megelőző és gyógyító mun­kájának jelentős része van abban, hogy a tbc régen nem népbetegség a megyében. Mert a nógrádgárdonyi in­tézetet a tbc elleni küzdelem hívta létre. Nem is volt más feladata éveken át, mint a tü­dőbetegek ellátása, gyógyítá­sa. Másfél éve azonban — az országban először, — kar­diológiai rehabilitációs rész­leget is szerveztek húsz ágy- gyal. A szív- és légzőszervi megbetegedésben szenvedő emberek a kórházak belgyó­gyászati osztályairól, a kar­diológiai szakrendelésről ke­rülnek Nógrádgárdonyba. A kezelés eddigi húsz hónapja alatt több mint félszáz beteg teljesen visszanyerte egész­ségét. Ez az ápolt, a gondo­zott betegek mintegy felét tette ki. Az intézetben folyó gyógyító munka értékét növe­li, hogy Nógrád megyében ed­dig megoldatlan volt a szív- infarktuson átesett betegek rehabilitációja. Az intézet ve­zetői azt tervezik, hogy a TIT-tel együttműködve, szak- tanfolyamokat szerveznek a rehabilitált betegek szakmai képzésére, átképzésére. A ba­lassagyarmati üzemekkel pe­dig azért keresnek kapcsola­tot, hogy megoldják a gyó­gyult betegek megfelelő és rendszeres foglalkoztatását. Dr. Balkai Anna főorvos felügyelete mellett terheléses vizsgálatot végeznek a kardiológiai laboratóriumban. A beteg teherbíró képességét korszerű eszközökkel mérik. — kép: kulcsár — A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a gyógyító munkát hasznosan segíti az intézetben folyó kulturális és egészség­nevelő tevékenység. A bete­gek ugyanis hosszabb időt töltenek a gyógyintézetben, mint általában a kórházakban. Ezért a munkaterápiás keze­lés, az egészségnevelő mun­ka, a kulturálódás, a művelő­dés szerves részét képezi a gyógyításnak. Színestelevízió, rádió, magnó, lemezjátszó, több ezer kötet könyv áll a beutaltak rendelkezésére. Rendszeresen vetítenek játék- és egészségnevelési filmeket, szerveznek író-olvasó találko­zókat, tárlatokat és hangver­senyeket. Az egészsegnevelő munkához nem kevés segít­séget nyújt az intézetnek a Vöröskereszt Nógrád megyei szervezete. A gyógyintézet szakorvosai, egészségügyi dolgozói saját feladataik mellett más megyei tennivalókat is ellátnak. Irá­nyító, felügyeleti munkájukon túl, 1982-ben megszervezték több mint harmincezer ember szűrővizsgálatát. Öt esztende­je — a lakosság egészségét vigyázva — rendszeresen meg­jelennek a nógrádi települé­seken a mozgó ernyőképszűrő brigádok. A helyi tanácsok mindenütt nagy figyelemmel kísérik, segítik munkájukat. A körzeti orvosok továbbkép­zésében ugyancsak jól hasz­nosítják felkészültségüket a Nógrádgárdonyban gyógyító szakemberek. Maguk képzé­sét, ismereteik gyarapítását szolgálja majd a mostaninál folyamatosabb tudományos te­vékenység, amelynek feltéte­lét ugyancsak megteremtik Nógrádgárdonyban. VÉGE A HUZAVONÁNAK? Kezdődhet az építkezés — talán Ügy hírlik, az osztrák vál­lalkozók fél év alatt építenek vagy felújítanak egy szállo­dát. A pásztói felvásárlási raktár tempóját még nem le­het az előbbivel összemérni, hiszen az építkezés helyének megtalálására sem volt ele­gendő másfél esztendő. Az ügynek — érthető módon — már több mint egy évvel ezelőtt is nagy figyelmet szentelt a szövetkezet, a pász­tói áfész küldöttgyűlése, a kívülálló pedig azt hihette, hogy az akkori ígéreteknek megfelelően már tető alá is került a létesítmény. S hogy nem így történt, arra az az első bizonyíték, hogy az egy helyben topor- gó beruházás ügyében a mi­nap beszélgetést kezdemé­nyezett Varga József, a pász­tói áfész főosztályvezetője. — Az első tárgyalásokra a tanáccsal még 1982-ben ke­rült sor, akkor arról volt szó, hogy a Zagyva-part és a vasút közötti területen lesz az új raktár helye... „Gáz van” A főosztályvezetőt csak itt, a papíron szakítom félbe, egyébként türelmesen végig­hallgattam. A nyolcadik va­riáció ismertetésekor kellett ezt mondani: a kálváriát le­írni nem tudom, erre kevés volna több újságoldal is. Mégis, összefoglalva a lénye­get: a kiszemelt terület körül egyszer a telekkönyvekben Volt zűr, máskor a távolság miatt nem felelt meg, megint máskor egyéb vállalatok ér­dekeire kellett tekintettel lenni. Vagy azért esett kút­ba a kezdés, mert másnak ígérték oda a kiszemelt terü­letet. Végül úgy tűnt, hogy a hosszú huzavona utolsó stáci­ója megoldást hoz, felépülhet a raktár a gyógypedagógiai in­tézet és az ÉPSZERSZÖV te­lephelye között. Az áfész minden érintettel mindent ..lerendezett”, amikor újabb akadály támadt, s erről így nyilatkozik Varga József fő­osztályvezető : — Végeztünk a bonyolult eljárással, készen volt a terv, megkaptuk az elvi építési en­gedélyt is. Aztán kiderült, hogy gond van. mert ott hú­zódik a gázvezeték, arra pe­dig nem lehet építeni. Itt tartunk.­Mi tagadás, fölöttébb fur­csa, hogy a tanács egyik em­bere kiadja az elvi építési engedélyt, mert a másik asz­talára tartozik a gázvezeték. Mielőtt tovább lépnénk, ér­demes egy pillanatra körül­nézni az áfész jelenlegi fel- vásárlási telepén. — Nyolcvan négyzetméter az egész, amióta én itt dol­gozom, öt-hatszorosára nőtt a forgalom — így Dudás Já- npsné. — Lehetetlen állapo­tok vannak, a zsúfoltság a felvásárolt és eladásra váró árura is kellemetlen követ­kezményekkel iár. Egyálta­lán... nem is jön ide szíve­sen a termelő a portékájá­val. Múlik az idő — nő a költség Különösképpen, hogy itt van a szállítási és az ipari ágazat telephelye is, a sze­zonban gyakorlatilag képte­lenség az udvaron megfor­dulni. — E tarthatatlan körülmé­nyeket látva terveztük a be­ruházást, gondolva a fo­gyasztók érdekeire és a dol­gozóink kényeimére egyaránt. A könnyűszerkezetes elemek 1982 augusztusától vannak a nyakunkon, az egy helyben topogás rendkívüli módon idegesíti az embereket. Az új raktár alapterülete 306 négyzetméter lenne, ugyan­ennyi pincével, s ez lehetővé tenné a jobb árukezelést. Varga József szavaihoz még hozzátehetjük: a nyolcvan négyzetméternyi kényszer- raktárban 30—40 millió fo­rint értékű zöldséget és gyü­mölcsöt „forgatnak meg” egyetlen esztendőben. Bár az utóbbi időben kissé már visz- szaesett a forgalom, s ebben az aszály és egyéb időjárási tényezők mellett a lassan már kibírhatatlan, kedvet szegő zsúfoltságnak is része van. Indok tehát bőven van az új raktárra és telephelyre. Annak idején I millió hét­százezer forintot szánták er­re a célra, felét a kölcsönös fejlesztési alapból a MÉSZÖV állta. Azóta nemcsak a kö­rülmények rosszabbodnak, immár a tervezett pénz sem elég. Az előirányzat három­milliónál tart, de hol van még a vég? Erre voltunk kí­váncsiak a Pásztói városi Ta­nácson. — Ami a legutóbbi hely­szín esetét illeti, .valóban elő­fordulhat, hogy a tanácsi dolgozó tájékozatlansága mi­att kapták meg az elvi épí­tési engedélyt — mondja Nagy József elnökhelyettes osztályvezető. — A részle­tek ügyében mindjárt hívom az illetékeseket. Még egy érv... Pár perc múlva Sisák JóJ zsef beruházási főelőadó ér­kezik, jókora meglepetéssel. — A tervező módosította aí gázvezeték nyomvonalát, így minden rendben van. Űjból be kell adni az áfésznek az építkezési engedélyt, s azt meg is fogják kapni. Annyit tehetek még hozzá, hogy az áfész is elmehetett volna a TIGÁZ-hoz egyeztetni a ter­veket, eljárni a módosítás érdekében. Látszólag minden rendben van tehát, véget ér egy hu­zavona. Illetve, búcsúzóul még ezt hallom a tanácson: ..,Állítólag nem is lesz az épít­kezésből semmi. Nem engedi a MÉSZÖV ezt a raktárai.” Az információval újból Varga József főosztályvezetőt keresem, aki fölöttébb cso­dálkozik: — Már hogyne engedné!? Különösképp, hogy benne van a pénze, s amíg ez az ügy nem oldódik meg, addig el sem számolhat. A történet ennyi. E riport eseményeket közöl, nem fe­lelősöket és mulasztókat nyomoz. Csodálkozni, persze, lehet: hogyan fordulhat elő, hogy lassan két év kell a már megvásárolt elemek helyének a puszta kijelölésére. Kivált olyan esetben, amikor nem egy áfész érdekéről van szó. A néhány maszekot nem szá­mítva ugyanis, az áfész látja el zöldséggel és gyümölccsel Pásztót. Ez is egy érv — méghozzá nyomós érv — a végre meg­oldást sejtető furcsa történet­hez. Kelemen Gábor Áz ablak mögött ...Egyszer aztán végképp leesett a lábáról. Több mint hat évtizedet élt ezzel a bokasüllyedéssel. Va­lahogy megvolt vele. Húzta a jobb lábát, alig észrevehetően bicegett is, de hát istenem: tanárnő volt, nem balerina. Hanem egyszer csak kezdett mind nehezebbé válni a já­rás. Jött egy kopásos reuma is. Néhányszor elbukott az utcán, kéz- és lábtörések. Az utolsó olyan súlyos volt, hogy elhatározta: ebből épüljön fel, és többé nem teszi kockára a testi épségét, nem mozdul ki a lakásból. Majd a lányai szépen hazahordanak neki mindent. Ekkor már közelebb járt a nyolcadik ikszhez, mint a hetedikhez. Erre mondta, hogy vég­képp leesett a lábáról, pedig odabent még kifogástalanul közlekedett. Dehát: odabent! Börtön az a magafajtának, aki világéletében szenvedé­lyesen járta — nem csupán a várost, a határt is. Rossz láb? Oda se neki! Magasabb szárú cipőt vett, jó szorosan befűzte, és neki a meredek kanta tónak! Sokszor olyan tempóban, hogy néhai / — szívhíbás — férje nem is győzte vele a lépést. Most legalább a lakása nem lett volna a negyedik emele­ten. és olyan helyen, hogy átlátott más házak „feje fö­lött”! Az ablakon túl csalo- gatóan. hívogatóan kacéi'ko- dott vele napról napra a sé­táin oly sokszor felkeresett vidék. Szeretett a hóban járni. Hogy várta évekig, hogy legyen már egyszer egy tisztessséges tél! Na, ebben az esztendőben volt egy alapos. Legalább annyit: odahúzta székét az ablak elé, és nézte, órákig bámulta a hóesést. És egyszer megmozdult ben­ne egy vágy, egy egészen egy­szerű, hétköznapi, számára mégis elérhetetlen: hogy az első csíkot, az első ösvényt tapossa odakint, a szűz hó­ban. Akkor vagy egy óráig ott maradt az ablaknál, sóvá­rogva nézte a háztetők fölött nem is oly messziről idelát­szó hegyoldalt, rajta az érin­tetlen hótakarót, és • 'csodál­kozva tapasztalta, hogy amo­lyan egészen fiatalosan sajog szíve, mint öt-hat évtizeddel ezelőtt — akkor egészen más természetű dolgok miatt. Arra a hegyoldalra meg csak esett, esett a hó, s mert ember most télidőben alig járt arra. az idős aszonyt na­pokig csalogatta frisseségé­vel, makulátlanságával. Mint ebben a korban az már gya­kori. a tanárnő olykor féléj­szakákat nem aludott, s ilyen­kor is ez a csodás szűzi fe­hérség volt a szeme előtt, amelyre ő többé nem léphet rosszul engedelmeskedő lábá­val. Hanem egyszer csak érdekes dolog történt. Eleinte csupán azt figyelte meg, hogy már bizonyos izgalommal várja a reggelt, mikor újra odaülhet az ablak elé. Azután azt ta­pasztalta, hogy ilyenkor a kielégítetlen vágyak sajgása egyre jobban háttérbe szorul, igaz örömét leli a havas tá­jék nézegetésében. Az egyik pillanatban pedig... — meg­indult. Nem, nem fizikailag. De majdnem. Olyan érzés kerekedett felül benne, mintha most egy óriá­sit lépne. Nem egyenesen ar­ra a hegyoldalra jutott az ab­lakából. hanem a közbülső forgalmas városrészt kihagy­va, annak a mellékútnak a sarkánál találta magát, ame­lyik meredeken fölfelé veze­tett az ablakából látszó ge­rincre. És ő megindult ezen az úton. Érzéki csalódás? A külö­nösen intenzív képzelet fur­csa játéka? Ki tudja? Hiszen még a mozgás gyönyörét, az éles levegő metsző karmolá- sát az arcán — ezt is érezte. És a maga naturalista apró­lékosságában vonult el mel­lette az olyan sokszor beiárt, szemével számtalanszor feli­vott, idegsejtjeiben minden ízével elraktározódott táj. A görcsös, repkénnyel befutott akácfa után persze az a kis köves szakadék jött. azután szánalmas-pucéron az az óri­ási (talán százéves?) csipke- bokor. maid a drótkötéllel beton tartóoszlophoz erősített sürgönypózna, majd kis prés­ház, na és igen: itt kezdődött a szőlőskert, amelyik most már a hegy tetejéig eltart, s a különösen jellegzetes tőké­ket itt is személy szerint is­merte. Mikor pedig felért a csúcsra, szembetalálta magát a saját ablakával, és egy kis részvéttel gondolt arra a tehetetlen öregasszonyra, aki ott az ablak mögött sóvárog az után az egyszerű, köznapi öröm után, hogy az első ös­vényt taposhassa a frissen esett hóban. Ekkor a tanárnő visszapillantott a megtett út­ra, és jólesőn látta, hogy amerre jött: valóban ott sor­jázik lábainak mély lenyo­mata. Hipp-hopp, ezzel megint otthon volt, karszékében, az ablak előtt. Hanem ekkor fá­radhatatlanul újra sétára in­dult. És ismét. És megint. S közben azon gondolkozott, hogy a külsőn kívül talán van egy bennünk lévő világ is. Hogy amihez egész éle­tünkben ragaszkodtunk, amit szerettünk, az odabent újra megformálódott —, hogy ve­lünk maradjon, mellénk áll­jon, ha már a kinti ösvé­nyek. fák. bokrok, sür­gönypóznák elhagynak ben­nünket. Aznap éjjel a tanárnő (sé­táitól felfrissülve?!) pompá­san aludt, de mielőtt elnyom­ta volna az álom, még arra gondolt: jó lenne, ha mielőbb elérkezne a tavasz. Hogy milyen csodálatos tú­rákat tesz majd a feslő. új­zöld. fényeivel-illataival egész lényét bizseregtető határban! Bállá László Külország! magyaroknak sokrétű program az óhazában Sokféle program közül vá­laszthatnak az idén is a kül­országokban élő magyarok, akik — hosszabb-rövidebb időre —• hazalátogatnak az ó- hazába. A Magyarok Világ- szövetségénél erről tájékoz­tatták az MTI tudósítóját. A magyar anyanyelvi moz­galmat szervező és patronáló testület, az anyanyelvi konfe­rencia védnöksége ezen a nvá. ron is lehetővé teszi a külföl­dön élő, magyar származású, 7—14 éves gyermekek számá­ra a Balaton menti üdülést, amelynek programjában ma­gyar nyelvi, irodalmi, népze­nei ismereteiket gyarapíthat­ják. Kéthetes turnusokban fogadják az érdeklődőket — június közepétől augusztus végéig — Fonyódligeten. Bog- Iá rlel lén és Zamárdiban, az ottani SZOT-gyermeküdü- lőkben. E hagyományos prog­ram mellett ugyancsak ismét­lődő nyári rendezvény, hogy Sárospatak, a Rákóczink ősi városa és az anyanyelvi konferencia védnöksége júli­us közepétől tanfolyamot szervez 15—18 éves, külföl­dön élő magyar származású fiatalok részére, akik gyara­pítani akarják magyar nyel­vi ismereteiket, és tájékozód­ni kívánnak szüleik óhazájá­ról, a magyar kultúra és mű­velődés kérdéseiről. E prog­ramban nemcsak előadások szerepelnek, hanem sport- és kulturális foglalkozások, ma­gyar nyelvi órák és egy kü­lönleges tantárgy, a magyar­ságismeret — ez utóbbi, ösz- szetett tantárgy, képet ad Magyarország földrajzáról, történelméről, irodalmáról, népművészetéről, zenéjéről. Baja város ezen a nyáron is — július végétől augusztus végéig — hívja és várja azo­kat a külföldi fiatalokat, akik neveltetésüknél, családi kör­nyezetüknél fogva szeretik Magyarországot, a magyar nyelvet és azokat is, akik még r.em ismerik, de szeret­nék megismerni. Angol—ma­gyar „profilú” ez a tábor, amely egyszerre jelent Baján nyári üdülési és tanulási le­hetőséget a külföldön élő, magyar származású, 14—18 éves fiataloknak. Magyaror­szági középiskolásokkal együtt üdültetiik őket, lehetőséget te­remtve a közvetlen megis­merkedésre a magyar nyelv­vel és kultúrával. Ehhez ki­rándulások, gyakorlati fog­lalkozások — keráhiia-, tűzzo­mánc-, kézimunka-, batik-, fo­tó. és egyéb szakkörök — kap­csolódnak. A tanulmányi programban — kezdő, közép- és haladó szintű — magyar nyelvtanulás, valamint törté­nelmi, néprajzi, művészeti is­meretek oktatása, néptánc- és népdaltanítás szerepel. J NÓGRÁD - 1984. február 14„ kedd 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom