Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-10 / 7. szám
Dávid Károly, a Népstadion tervezője' Dávid Károly — több évtizeden át az egyik legtöbbet foglalkoztatott tervezőnk — nem csak legnagyobb sport- létesítményünk, a Népstadion atyjaként érdemelte ki az utókor tiszteletét, hanem úgy is, mint aki a Ferihegyi repülőtér felvételi épületét, a budapesti MOM-kultúrházat, a szentesi tisztasági és termálfürdőt és még sok más közhasznú létesítményt formált rajzasztalán. Már nagyapja is ezzel a szakmával kereste kenyerét, és édesapja, idősebb Dávid Károly sem mondott búcsút a körzők, vonalzók, ceruzák és tustollak világának. Az ifjabb Dávid Károly maga is annyira belenőtt ebbe a mesterségbe, hogy már egyetemi hallgatóként sorra vállalta a legkülönfélébb feladatokat. (Nyilván ezért tellett kilenc évébe, amíg a Műegyetemen diplomát kapott.) Famíliájának tradícióit nem csak abban követte, hogy maga is folytatta felmenőinek szakmáját, hanem abban is, hogy kötelességének érezte külföldi tapasztalatokat szerezni. Járt Olaszországban, Ausztriában, Hollandiában, Dániában, no és nem csak hogy megfordult Franciaországban, hanem ott a világhírű Le Corbusier irodájában is dolgozott kilenc hónapon át. Ilyen iskolázottsággal tért aztán haza, s kezdett immár önálló — a szó legigazibb 'értelmében másokra nem hagyatkozó — tervezőként működni. Alig harminchat éves volt, amikor a Ferihegyi repülőtér felvételi épületét megtervezte. Tehát azt a csarnok- és helyiségrendszert, amely légiforgalmunkat máig szolgálja, és két jellegzetes irányító- tornyával, szimmetrikus arányaival, családiasán kedves belső terével egészen más, mint egyéb hasonló . rendeltetésű építmények. (Dicséretére Dávid Károlynak, ez az immár negyvenhárom éves létesítmény máig jól tűri, hogy horizontálisan — tehát vízszintes irányban — bővítsék. Jobbról is, balról is újabb csarnokrészek tapadnak hozzá, jellegét azonban mégsem veszíti el.) Amikor a Népstadion tér-' vezését 1950-ben reá bízták, negyvenhét éves volt. Ereje teljében fogott hozzá e másik remekének fölvázolásához, s munkatársaival ■— Borosnyay Pállal, Fecskés Tiborral, Har- mos Zoltánnal — olyan arénát ötlött ki, amely a maga kétségkívül szűkös helyén is nagyszerűen mutat. S nem csak arra jó, hogv több mint nyolcvanezer nézőt befogadjon, hanem arra is, hogy bemutassa, milyen egy igazán korszerű közlekedési rendszerű sportlétesítmény. Stadionunk szenzációja: a nézők felülről lefelé töltik meg, és alulról felfelé haladva ürítik ki. Többször is megmérték: alig 31 perc alatt a legutolsó szurkoló is el tudja hagyni a létesítményt! Hogy ez a 90 százalékban előregyártott elemekből épült — sajnos ma már több részében romló, pusztuló — monstrum többekben a befejezetlenség képzetét kelti? Még ha a nézőtér karéja tényleg nem készült is el úgy, hogy az teljes ívet írjon le, s ha az igazgatási épületrész is torzan kicsinek tetszik, azért maga a stadion így is remeklés: egyik büszkesége szép fővárosunknak. Dávid Károly e tervéért Kossuth-díjat kapott. Űjabb, ilyen nagyszabású megbízatással azonban később már nem keresték fel. A MOM- kultúrház ugyan jól jelzi még nem mindennapi tehetségét — főként a kör alaprajzú, görögös csarnokokra emlékeztető központi része tetszetős —, de a szűkös térben az épület csak kevéssé érvényesül. Szintén tálentumos munkája volt a szentesi tisztasági és termálfürdő. Tulajdonképpen ennek a rusztikus egyszerűségű, kúpos tetőzettel fedett medencecsarnoka indította el azt a tervezői divatot, amely a paraszti, falusi építményekből merítette, s menti ötleteit. Dávid Károly mindemellett több teret is tervezett. Síkokat, síkrendszereket, amelyek vagy egy épületet emelnek ki környezetükből, vagy egy szobrot öveznek kellő méltósággal. Az általa meghatározott terek közül mindenképpen az a szegedi a legszebb, amely a Csongrád megyei pártbizottság és Tanács székháza előtt húzódik, és amelyen Kiss István Lenin-szobra áll. A tágasság, a szoborral való közvetlen kapcsolat — tehát a bensőségesség — jellemzi az építésznek ezt a munkáját. A. L. KOSÁRLABDA Befejeződött a felnőtt női bajnokság A felnőtt női bajnokság elmaradt találkozójának lejátszásával befejeződött az őszi évad. Az STC ifjúsági csapata fölényes győzelmet aratott a Bolyai Gimnázium csapatával szemben. A bajnokság őszi első helyét a PSZF foglalta el veretlenül. Eredmény*. STC ifjúsági— Bolyai Gimnázium 84—28 (28—12) V.: Horváth, Tóth. Ld.: Takács T. 24, Angyal 22, Horváth 12, Kiss 6, Pálmai 6, Fazekas 6, Körösi 6, ill.: Szántó 13, Takács M. 9, Bak- sa 4. A legjobb összeállításában felálló STC ifi csapata ellen a Bolyaiak hősiesen ellenálltak. A második félidőben a jobb cseresorral rendelkező STC nagy különbségű vereséget mért a középiskolás csapatra. Az STC-ből Takács T., Angyal és Horváth, a Bolyaiból Szántó és Takács M. nyújtottak jó teljesítményt. A bajnoksás ösrt végeredménye 1. PSZF 5 5 - 373-228 1« 2. STC Ifjúsági 5 4 1 405-241 B 3. SKÜ-tÖmegsport 5 3 2 294-220 8 4. St. 2. sz. Volán 5 1 4 251-287 6 5. STC serdülő 5 1 4 255-433 8 6. Bolyai Glmn. 5 1 4 220-389 6 A legtöbb pontot elérő játékosok: Szakmámé 123 (SKÜ-tömegsport), Lichi J. 116 (PSZF), Bablena 105 (PSZF), Szántó 93 (Bolyai), Takács T. 90 (STC ifi), Stark 74 (St, Volán). M. L. Áustini úszóverseny ' Austinban az amerikaiak rendezték az idei első nagy nemzetközi úszóversenyt, amelyen sok európai kiválóság is részt vett. A sorozat vasárnap fejeződött be és a várakozásnak megfelelően a házigazdák szerezték a legtöbb győzelmet, a férfiak és a nők 16 elsőséghez jutottak, utánuk az NDK (8), Csehszlovákia (3), Nagy-Britanuia (2), Jugoszlávia, Japán és Kanada következett (1—1). (MTI) Még tart a téli „böjt" Immáron két hónapja, hogy időlegesen leállt a labdarúgás gépezete: befejeződött az 1983-84-es bajnokság őszi idénye. A játékosok — ki-ki lehetősége szerint — munkával, vagy pihenéssel töltötték az elmúlt időszakot. Ezt tették egyébként más sportágak versenyzői is: a kézilabdósok, az atléták és így tovább. Kivétel csak az úgynevezett téli vagy a hideg, zimankós időben is űzhető sportok képeztek: a teremben nincs, vagy csak rövi- débb ideig tart a szünet, vagy —, ahogy az egyik ismerősöm megfogalmazta — a „böjt”. Mert november végétől március elejéig alig történik (történhet) valami a labdarúgópályákon, a vörös salakon, vagy a bitumenen. Mint erről már szó esett: a termekben Is volt (és van is) pauza! És sajnos a hegyekben is ahol most lenne (lehetne) csak az igazi élet. A síelők, a természetjárók azonban hiába várták (várják) a telet, a havat, azt — hallottam a minap — várhatják. Valóban, az utóbbi időben kisebb hószállingózástól több nem jutott sem a Mátrának, sem a Cserhátnak, de nem járt jobbon a Karancs sem. A jóval korábbi hó — a tavalyi — pedig hol van már.,. Egy szó mint száz, a sportolók, a természetet imádók, az aktív pihenést vágyók sok-sok élménytől estek el. Miként - ez objektív helyzet — a szurkolók is. Novembertől nem láthatták, nem biztathatták kedvenc csapatukat, nem tapsolhattak egy- egy kiváló alakításnak, vagy a góloknak, az elért pontoknak, vagy a kitűnő eredményeknek. Ez (volt) a helyzet! Biztató viszont: január első (munka)napiától mór pattog a labda a focipályákon - elkezdte az STC. a Nagybótony, a Bgy. SE, a Síküveggyár, sőt, az NB ll-es tarjáni garda már vasárnap Hévízre utazott alapozni - erőt gyűjtenek, gyakorolnak a kézisek, a vívók, és az atléták — alaposan kihasználva a közelmúltban kapott ajándékot: a futófolyosót -, folytatják a bajnokságot a sakkozók, a kosárlabdázók és a röpisek. és ugrásra készen állnak más sportágak is: hóra, illetve „jobb" időre várva, bizakodva. .. Lassan két hónapja, hogy a hétvégi sportműsorok könnyen áttekinthetők az újságban és a valóságban. Néhány hét sem telik bele, aztán már jobb lesz a kép. Február 26-tól — ekkor MNK-fordu!ót játszik a Stécé Dunaújvárosban - beindul a „nagyüzem". Előtte sok-sok előkészületi futballmeccs lesz, amíg más sportágak bajnoki találkozókat kínálnak. És végül március 4-én indul a futballszezon: NB I. és NB |l. és a többi. A szurkolók lelkivilága máris jobb lesz! Remélhetően, hiszen pattog a labda... Tóth István TENISZ Egy bajnok az NDK-ból Nagydarab fickó. Fickó, ha mondom és ebben ■— remélem — nincs semmi sértő, Thomas Emmrich szerintem sohasem mérges: nem tudom elképzelni róla, amint összehúzza a szemét, dühöng, netán kiabál. Mintha sohasem bántaná semmi. Most is, ahogy az Ipoly Szálló lépcsőjén leszalad, belöki a presszó ajtaját, már mosolyog is. (Ezt is jó volna megtanulni tőle...) Az asztaloknál többnyire fázósan húzzák össze magukat a vendégek, Thomas fitv- tyet hány a télnek. Rövid ujjú ingben siet az asztal felé. Alkalmi tolmácsunk — Thomas régi. balassagyarmati ismerőse — már fordítja is: — Sör? — Persze — bólint természetesen. Mondom, az ilyen vidám, könnyen barátkozó emberekre aztán igazán illik a fickó elnevezés. Nem teketóriázik, azonnal tegezni kezd. — Harminckét éves vagyok, a maqdéburgi Motor ■ Mitte egyesületében teniszezem. Ugye ilyesmik érdekelnek? — néz rám nevetve a söröspohara mögül. — Ilyesmik — bólintok és közben arra gondolok, hogy a sportcsarnokban miként is szólt a vezető bírónőit, amikor az egyik fiatal többször bekiabált a nézőtérről. Azt mondta angolul: az az úr, ott... — Nős vagyok van egy lányunk. Hét éve ütöm a labdát. — Elég jól... — Elég jól?! Csehszlovákián kívül már minden szocialista országban megnyertem a nemzetközi egyéni bajnokságot. Harmincöt NDK bajnoki cím van a birtokomban, köztük az egyéni mellett persze páros győzelem is. A szófiai Universiaden párosban lettem második. Hét éve! Rég volt.. — Ellenfeleid tíz—tizenkét évvel fiatalabbak. — “Nagyon meglátszott... ? — kapja föl mesterkélt ijedtséggel a fejét. —i No, azért, Hadd tanuljanak. Az az igazság, hogy sokra nem vittem. Nálunk otthon a tenisz nem tartozik a sláger sportágak közé, nem is olimpiai szám, így aztán kevesebbet is törődünk talán ezzel a csodálatos játékkal, mint kellene. Én ugyan elektromérnök vagyok, de most a harmadik évfolyamát végzem a testnevelési főiskolának. Teniszedző szeretnék lenni. Húsz-egyhé- hány évem benne van már, ezt a kicsit még rászánom... — Milyen kicsit? — Ami még hátravan1 Ezt a játékot nem lehet msgúnni. — Nem kínos, ha egy fial talabb elporol? — Hát... vereséget szén-, vedni rossz, akár öregebb; akár fiatalabb győz le, bosz- szant. De aztán vége! Nem tragédia! Játék! Persze szó sincs könnyedségről. Edzeni, dolgozom, hogy minél keve^ sebb meglepetés érjen a pá- lyán. — Meddig versenyzel mégff — öt évig. Aztán majd meglátjuk. — Hogy érezted magad Baé lassagyarmaton? — Ezt már kérdezted teg-* nap is. Azóta megnyertem a versenyt. Akkor azt mondtam: igazán jól. Most azt mondom: kitűnően! — Legközelebb mikor látunk? — Most. Szófiába utazomi Gyere velem. — Hm. ' — Ha hívnak Magyarod szagra, meg ha módom less rá, természetesen eljövök. És szívesen. Kedvesek az emberek, szeretik a vendéget. Intünk, egymás felé a poharakkal. Elköszönök. Még utánam szól cinkos félmoé sollyal: — Na, nem gondoltad meg? Holnap reggel indulok Szófiáé ba... ? Hortobágyi Zoltán J ATLÉTIKA Biztató igyekezet Megkezdődött az atléták fedettpályás versenyidénye. A hét végi versenyeket a BKV Előre és a KSI a serdülőknek, a Honvéd az ifjúságiaknak rendezte. Az utóbbiakon elindultak a nagybátonyi atléták is. Az Olimpiai Csarnokkal és műanyag pályájával ismerkedő tehetséges versenyzők remekül helytálltak. A 15 éves Vaspál Gyula, Király Attilával a nyomában, közel 10 mp-t javított 800 inén az augusztusban elért leg- jpbbján. Idejük 2:14,4 ill, 2:15,6 pere. Az Ifjúságiaknál Zavilla Klára 400 m-en egyéni csúcsot futva fntamgyöz- tes lett. — hertelendy — Nagyüzem az uszodába« ASZTALITENISZ Salgótarján város bajnoksága A városi sportesamokban hét egvesület versenyzőinek részvételével bonyolította le a szövetség az asztalitenisz egyéni bajnokságait. A résztvevők között asztalhoz léptek az öt tömegsportos csapat versenyzői is. Különösen a fiatalabb korcsoportokban indultak szép számmal. Általában az esélyesek győztek. A Salgótarjáni Volán versenyzői valamennyi számban megszerezték a bajnoki címet. Eredmények. Férfi egyes (24): 1. Kiss, 2. Kövendi János, 3. Cseh és Déczy (mindannyian St. Volán). Páros (11) : 1. Cseh, Kiss, 2. Kövendi, Polaneczki, 3. Pál, Fölös és Déczy, Zsíros (mindannyian St. Volán). Vegyes páros (9): 1. Déczy— Molnár, 2. Kövendi—Blaskovics, 3. Pál—Győr és Cseh— Csernák (mindannyian St. Volán). Ifjúsági fiú egyéni (209i 1. Polaneczki Cs:: 2. Pál, 3. Tótbmihály és Fölös (mindannyian St. Volán). Páros (8): 1. Polaneczki—Pál, Fölös— Bunai, 3. Buttyán—Tóth és Tóthmiháíy—Kocsa, (mindannyian St. Volán). Vegyes páros (8): 1. Polaneczki—Blaskovics, 2. Fölös— Csemák, (mindannyian St. Volán), 3. Tóthmiháíy, Tu- ruczki (Volán, 211. ISZ1) és Pál—Győr (St Volán). Serdülő fiú egyes (14): íj Tóthmiháíy, 2. Bunai, 3J Buttyán és Kocsa (mindany- nyian St. Volán). Páros (9): 1. Tóthmiháíy, Bunai, 2. Kocsa, Buittyán, 3. Szabó, Susán és Tóth, Csurgai (mindannyi-, an St. Volán). Üjonc fiú egyes (18): 1. Kocsa, 2. Szabó, 3. Hegedűs és Susán (mindannyian St Volán). Női egyes (9): 1. Molnár, 2) Blaskovics, 3. Csemák és Győr (mindannyian St. Vor Ián). Páros (4): 1. Molnár, Blaskovics, 2. Csernák, Gyón (mindannyian St Volán), 3J Bauer, Fodor (211. ISZI). Ifjúsági leány egyes (10): 15 Blaskovics, 2. Csernák, (mindkettő St. Volán), 3. Turiczky (211. ISZI) és Gyárost Volán). Páros (5): 1. Blasko-i vies—Csernák (St. Volán), 2j Turiczky, Bauer (211. ISZI), 3J Győr, Fodor (Sít. Vödén, 2£13 ISZI). Serdülő leány egyes (8): 13 Blaskovics, 2. Csernák, 31 Tóth és Hidasi (mindannyian St. Volán). Páros (4): 1. Blas- kovics—Csemák, 2. Tóth—Hír dasi, 3. Déczi—Palucz (mindannyian St Volán.) Üjonc leány egyes (2): 12 Tófch, 2. Palueh (mindannyian St Volán). A megyei döntő január 28—29-én a salgótarjáni városi sportcsarnokban lesz. — mátyus — j Irány: Essen Idei első nagy erőpróbája előtt áll a magyar asztaliteniszválogatott : szerdán Essenben az NSZK csapatával találkozik. A magyarok a legutóbbi napokat Tatán töltötték, közös gyakorlásuk volt, majd a válogatott három férfi tagja — Klampár, Kriston és Molnár — vasárnap BEK-negyeddöntőben értékes győzelmet aratott a stockholmi e*lenfe3é\* szemben. Bercz’k Zoltán, a válogató vezető edzője hétfőn kijelöli az NSZK-ha utazó csapatot. — Három férfi és két ni játékosunk tagja az utazó kü döttségnek, mégpedig Klán- pár, Kriston és Molnár, vs larnint Szabó és Urbán mondta Bérezik. MÓGRÁD — 1984. január lO, kedd
