Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-10 / 7. szám

J iX számadás klisztüdén A megye, legtöbb mezőgaz­dasági nagyüzemében nyugodt lelkiismerettel készülhetnek a közelgő zárszámadásokra. Nyu­godtan, mert mindent megtet­tek azért hogy ebben az év­ben is a lehető legjobb ered- .ményt érjék el. Vannak per­sze — mint minden esztendő­ben — olyan nagyüzemek is, amelyekről ' ez nem mondha­tó el, mert nem voltak képe­sek megbirkózni az egyre ne­hezebb feladatokkal. Változó szemlélet Összességében — az eddi­giek ismeretében — a megye mezőgazdasága 1983-ben a legeredményesebb évet tudhat­ja maga mögött. Soha ilyen értéket nem állítottak elő a nagyüzemek és soha ilyen eredményes évet nem zártak. Ez látszólag mond csak ellent az esztendők óta állandóan szigorodó körülményeknek, mert éppen ezek ösztönözték arra a gazdaságokat, hogy minden követ megmozgassa­nak, amely a gazdaságos ter­melést elősegíti. Olyan új módszerek, eljárá­sok technológiák honosodtak meg és terjedtek el megye- szerte — növénytermesztés­ben, állattenyésztésben, gépe­sítésben, ipari tevékenységben egyaránt — amelyek néhány évvel ezelőtt még elképzelhe­tetlenek voltak. Éppen azért, mert bebizonyosodott róluk, hogy a jelenlegi feltételek, pi­aci értékítételek, helyi adott­ságok között ezek alkalmazá­sa hozhatja a lehető legjobb eredményeket. Mind jobban érvényesül a mezőgazdasági nagyüzemekben a közgazdasági szemlélet. Alig egy-két gazdaság akad, ahol még mindig a mennyiségé a termelésben a döntő szerep. Ez megmutatkozik az ered­ményességükben — pontosab­ban eredménytelenségükben — is. Sajnos, vannak még nagyüzemek, ahol ma is a napi gondok leküzdése okozza a legnagyobb fejfájást a jobb sorsra érdemes vezetőknek... Döntő az ember Mert 1983-ban is beigazo­lódott — talán a vártnál kí­méletlenebből —, hogy a me­zőgazdasági termelésben is a vezetés színvonala határozza meg a termelés, a gazdálkodás színvonalát. Ahol most a szá­madás előtt nehézségek, gon­dok jelentkeznek, nem a szá­razság, nem a napsütés, nem a forgószél miatt keletkeztek. Egyetlen gabonafajta sem val­lott kudarcot a megyében csa­padékhiány miatt — ha a ho-; zamok itt-ott a vártnál kissé gyengébbek is lehettek — se­hol nem csökkent az állatállo­mány létszáma és termelése sem, ahol egy kicsit nagyobb gondot fordítottak takarmá­nyozásukra. És — ilyen is van — a megye egyetlen aszály sújtotta termelőszövetkezete több éves vegetálás után ép­pen most a természeti kataszt­rófa után állt talpra. Talán ez is segít abban, hogy mindenki, akinek bármi köze Van a mezőgazdasághoz, min­den eredmény, vagy ered­ménytelenség mögött az em­bert keresse. A hozzáértést, az akaratot, a lelkiismeretes­séget. Ezek nélkül hiábavaló a legkorszerűbb technika, a szabályozók nyújtotta támoga­tás, a megyei hozzájárulás. A minap hallottam égy ter­melőszövetkezeti vezetőtől, hogy „meddő igyekezet a leg­jobb üzemanyagot és a leg­jobb kenőolajat tölteni egy olyan traktorokba, amelyik ke­rekek híján téglákra fölbakol- va áll, mert soha nem lesz képes még sík területen sem megtenni egy métert, nem­hogy emelkedőn...” A mezőgazdasági nagyüzem mek döntő többségében nyu­godt szívvel állhat az első szá­mú vezető a tagság elé a kö­vetkező hetekben. Eredményes közös munkáról, sikeres év­ről adhat számot a kollektí­vának. Talán szó lesz benne arról is, hogy hány millimé- ternyi esővel maradt adós 1S83, de arról minden bizony­nyal, hogy lám megint a ter­vezettnél nagyobb nyereséggel zártunk. Sok helyütt — s ők a sze­rencsések —most talált egy­másra a vezetés, másutt — s ez a szomorúbb — most hul­lott szét. Sok gazdaságban si­került megteremteni a dolgo­zók, vezetők érdekeltségét — s ez a jó — néhány helyen azonban — s ez a rossz —• még .mindig nem érzékelik kellően a nehezebb gazdasági helyzetet. Legfeljebb most a saját bőrükön... Van néhány termelőszövet­kezeti elnök'— s ezt közülük az egyik mondta — akinek most szívesen lennének a bő­rében. „Év közben ezt senki nem mondta. Eddig senki nem irigyelt, hogy tizennégy órát dolgozom naponta. Azért sem, hogy három olyan vezetőtár­sam van, akikből ugyanolyan elnök lehetne, mint én.” Van olyan vezető is, akinek bizony kínos lesz szembenéz­ni esetleg többszáz fős kollek­tívájával a számadás idején. Kínos lesz, mert értelmüket vesztették a tavalyi tervek, üressé váltak az ígéretek és üres a kassza is. Számadás és tanulságok A számadás egyúttal ä ta­nulságok levonásának idősza­ka is. S ebben mindenkinek van feladata, még ott is ahol jól mentek a dolgok. Talán abban mindenki egyetért, hogy olyan jól azért sehol sem ment, hogy annál jobban már nem is mehetne. Idén —• 1984-ben — erre kell megol­dást találni. Ügy, hogy egy év múlva mindenki a saját bő­rében érezze magát a legjob­ban.^ Zílahy Tamás ! Hatékonyabb módszerek az árellenőrzésben Ä minap azzal keresett meg egy kollégám, ugyan nézzek már utána, miért adja az egyik bőit hatvan forinttal drágábban aat a műanyag varródobozt, amely mindenütt má­sutt olcsóbb. Ugyanez a kollégám zokszó nél­kül fogadta a központi áremelések sorát, a 'bénáimtól a kenyérig vaiiameninyit. Az a hat­van forint, amivei egy igazam nem fontos, I nem is gyakran szükséges áru megvásárlá­saikor meg akarták terhetai, a.z felháborítot­ta, de legalábbis irritálta. Azt hiszem, ez a magatartás jellemző szinte mindamnyiunkra, Az ilyen hatvaniorin/tos — vagy akár egy­két forintos — önkényes áremelések termé­szetesen csali a szabad árformába tartozó áruk körében fordulhatnak elő, de manapság mór a fogyasztási cikkek mintegy fele ebibe a ka­tegóriába tartoziik. Márpedig a szabad árak ezért szabadok, hogy a vállalatok legjobb be­látásuk szerint változtassanak rajtuk, befo­lyásolván ezzel a termelési kedvet egyfelől, a keresletet másfelől. Hozzáértőbb revizorokat A haitár tehát a csäfflaigos égi? Szó sincs róla: a szabad' árak képzésének is megvaa- miaík a — hihetetleníM bonyolult — szabályai. Termelő és kereskedelmi vállalatok, szolgál­tató szövetkezetek tucatját vonták és vonják felelősségre, ha kiderül,, hogy ezeket a sza­bályokat megsértik. Ha káderül... Mert Ilyen ügyekben tellép- ná, szabálysértési eljárást, netán gazdasági bírság kiszabását kezdeményezni csak atz ár- hiaitóségotonaik van jogúik. És míg mintegy 230 ezer az olyan gazdálkodó egységeknek a szá­ma, amelyek a termelői, a nagykereskedel­mi és a fogyasztói árait képezik, addig az or­szágban összesen 1360 árellenőr, árszakértő működik. Jó, ha egy-egy gazdálkodó egység ármunkájának ellenőrzésére úgy hároméven­te sort tudnak keríteni. Persze nem tehet miniden áirlkailkuíátor mel­lé áreltanőrt állítani, die lehet az ánefltanőr- aések hatékonyságát javítani Lebet, sőt, kell is: erről a Minisztertanács hozott a közel­múltban határozatot. A tehetséges tennivaló­kat az Országos Anyag- és Árhivaitalbam há­rom nagy csoportba sorolják. Az első és legfontosabb az, hogy az áme®^ tenorok a korábbinál jobban értsék a dolgraé kát. Mert bár az előbb azt ámítottuk, hogy 1360 árszakértő foglalkozik az ellenőrzéssel, vallójában az ilyen munkát inéigzők többsége nem igazán szakértő, nem képesített revizor. Áz árhiyátai az alkalmazáséiban állító 17 re­vizorral és külső árszakértők bevonásával évente alig 400 átfogó ellenőrzés elvégzésére képes. Más országos hatáskörű szervek, mi­nisztériumok ennél is kisebb létszámmal foly­tatják a revízióikat —, még magas szakmai színvonalon. A megyei, a városi és a községi takácsoknál viszont, minél lejjebb megyünk ebben a hierarch iában, annál kisebb á képe­sített áneűitenőrök aránya. Akadt olyan közsó-; igi tanács, ahol az amyaikönyweizető végezte az áreliler.örzéseket is; aligha kell ecsetelni, milyen, szakértelemmel. A teendő nyilván vas ló: az árellenőrzéssed foglalkozók képzése, szakképesítése, illetve továbbképzése. Ahol árbiztos ügye! a rendre Ez ugyanúgy folyamatban van, mint a mái soddk faladat, az árellenőrzós centralizálása. Amint már utaltunk rá, a helyi tanácsoknál eddig a különböző szakigazgatási szervek — tehát például az ipari osztály, a keneslkedeil- má osztály — munkatársai látták el az árel­lenőrzést egyéb feladataik mellett. Most ar­ra törekszenek, hogy a tanácsaiknál centra­lizált, ütőképes szervezet jöjjön létre, amely az áreltenőrzésne speoiaüizállódík. Ez egyút­tal kiziárja azt az esetleges szakmai elfogult­ságot is, amellyel mondjuk az ipari osztály munkatársa élhet, amikor vafaméLyák tanácsi iparvállalat ármunkáját bánállja felül. Végül a harmadik teendő az eileiniőnzések szigorítása, anúmiek nyilvánvaló célja az el­rettentés. Finomabban szólva a megelőzés. A követelmény az, hogy a szankciók álljanak arányban az árszabálytailanság súlyosságával! És az —, ami eddig ritkaság volt —, hogy ahol a felelősség személy szerint is felderít­hető, ott a szankció ne csupán a vétkes gaz­dálkodó szervezetet, hanem a személyeket ia sújtsa. Az áirhaitóságoknak a &©ze®mú®tban máit voltak ilyen kezdeményezésied. Nyíregyházád például, ahol a Tempo szolgáltató szovetke^ zet sorozatosan megsértette az árfcialekíitás^ ra és az áralkalmazásra vonatkozó előírásod kát, és kétszeri, nagy összegű gazdasági bíirS sóg kiszabása sem volt elég hatásos, az idéd október elsejétől baitóségáiliag kiküldött ánbiz- tos ügyel a rendre. A Ramoviiltaál, ahol aa elektromos hőtárolós kályháikat imdioikoüiátla- nul drágán helyezték üzembe, személy sze­rint is felelősségre vonták aiz igazgatót és a vevőszolgálaiti főosztályvezetőt; velük szem­ben szabálysértési eljárás kezdeményezését javasolták az áreltenőrök, ­A szabad árnak is van határa Ilyen intézkedésekkel talán elérhető, hogy kevesebb gazdálkodó szervezetnél törekedje­nek indokolatlanul magas árbevételire és hogy jobban tanulmányozzák —, merít valóban ne­héz megtanulni — az árképzésre, az áralkal­mazásra vonatkozó előírásokat. Mert a szabad árakat szabad ugyan emelni, de csak bizonyos koriatokig, bizonyos körülmények között. Sőt,1 csökkenteni is szabad, amint anra napi vá­sárlásaink aJkaiimáwail — például különböző kedvezményes vásárok, kiárusítások esetébe^ r— látunk is példáikat. Az árak bizonyos mozgását —, méghozzál mindkét irányban — igényli a gazdaság; az árváltozások, ha ésszerűek, jó irányba tere-- lik a termelést és a fogyasztást. Ez az alap-' vető célja az 1980 óta működő mai ármecha-* nizmnsmaik, amelynek funkcionálásáról egye­bek között éppen az áneffienőrzésefc tepaszta-; latad révén tájékozódnak az ország gazdaság gi, politikai vezetői. Gál Zsuzsa J Elektrotechnikai kisérieti telep Ä közeljövőben létesítendő moszkvai kísérleti telepen a Szovjetunió és a KGST tagor­szágainak negyven tudomá­nyos-kísérleti intézete egyesí­tett erővel dolgozik majd szupravezető energetikai be­rendezés és szupravezető elekt­romos távvezeték létrehozá­sán. A kísérleti telepet a részt­vevő országok közösen építik - fel a Moszkva folyó partján. A szupravezetés alkalmazá­sával lehetőség nyílik új típu­sú elektromos gépek és táv­vezetékek létrehozására. A krioturbógencrátorok súlya és mérete a régi berendezések­hez viszonyítva a felére csök­kenhet. Ez azzal az előnnyel is jár, hogy csökkennek az erőművek gépházainak fel­építésére fordított összegek. Még jelentősebb előnyök várhatók a szupravezető elekt­romos távvezetékek alkalma­zásától. Egyetlen szupraveze­tő kábel annyi energiát to­vábbíthat, amennyi egy Moszkva nagyságú óriási vá­ros szükséglete. Van még egy berendezés, amely — bár ma még csak mérnöki képzelet szülötte — az alacsony hőmérsékletek al­kalmazásával megvalósítható. Ez a kriogén energiatároló. Ezeknek a „szupraakkumulá- toroknak” az alkalmazásával megoldható lenne napjaink egyik legégetőbb problémája: az elektromos energia táro­lása az éjszakai órákban, ami­kor a fogyasztás kisebb. Az így tárolt energiát aztán fel­használhatnák a hálózatot igen megterhelő csúcsfogyasz­tás idején. Nyitott garázs, gázolaj és égő villany J Energiatakarékosság a vasútnál Dübörög az M 40-es moz­dony motorja, gyorsan lopja a gép a távolságot. Ködös, pá­rás az idő, úgyhogy Tremmer Ferenc, a vezető, beszélgetés közben csak. igen-igen ritkán fordul felém. Igaz, negyven­hét éves korára már huszon­ötödik esztendeje ül a moz­dony nyergében, ismeri a pá­lyát, mint a tenyerét, talán még becsukott szemmel is, de sohasem lehet tudni... — Iparvasúton vezettem elő­ször negyed százada gőzöst, a pásztó-mátraszőlősi mészkő­bánya vonalon. De hogy az megszűnt, akkor kerültem iga­zán a MÁV-hoz. — Mi változott ennyi idő alatt? — Sok minden. Látja, új, korszerű gépeket kaptunk., modernizálódott a vasút is, s másabbak lettünk mi magunk is, korban is, fejben is. Más­képp gondolkodunk, mint haj­danán. Érettebbek, megfontol­tabbak, s gondosabbak va­gyunk mindenben. — A gázolaj-takarékosság­ban is? — Persze1 Mert ne higgye, hogy ez a takarékosság szó csak mostanában divat. A gő­zösön is kellett spórolni a szénnel, s amit nem kellett felhasználni, azért jutalékot kaptunk. így van ez most is. Csak hát a különbség lénye­gesen nagyobb, hiszen jó pár­szor annyiba kerül egy liter gázolaj, mint egy kiló szén. — Mennyit fogyaszt az M 40-es? — Nézzél A tartályba két­ezer liter fér, s ez 3—400 ki­lométerre elegendő. Persze a kévés, vagy a több fogyasz­tásnak rengeteg összetevője van. Legelső természetesen a gép műszaki állapota, úgy­hogy nagyon sok múlik a sze­relőkön, mert mi legföljebb csak az elfolyást tudjuk be­folyásolni. Aztán itt vannak a terepviszonyok. Egyértelmű, hogy ha Somoskőújfaluba me­gyek, sokkal jobban megcsap­pan a tartályban lévő üzem­anyag, mintha az Alföldön szaladgálnék. Aztán sok mú­lik. a szolgálaton is. Ha késés­ben vagyunk, világos, -hogy jobban oda kell „rántani” az embernek, a felgyorsítás meg eszi a motalkót. Ugyanez van akkor is, ha indokolatlanul pirosra állítják a jelzőt, vagy a térközben megállítanak. Mert ez a masina álló hely­zetben egy óra alatt megeszik 16—18 liter üzemanyagot. — Sokan meg is jegyezték, hogy gyakorta órákon át dü- börögtetik a motort egyhely­ben. — Ez így van, különösen télen. Például, egy személy- szerelvény felfűtése beletelik másfél-két órába is. Ha meg lekapcsolnak, s nem tudoni mi lesz, mikor lesz a követ­kező feladat, inkább járatjuk a motort, mert a hidegben „lefagy” a dízel. Akkor már inkább tíz-húsz liter gáz­olaj mint egy-két órás kie­sés. Salgótarján-külsőn meg nyitott a garázs, szóval a le­állással több a kár, mint a haszon. — Ezek szerint nem is igen tudnak takarékoskodni? — De, még ezek ellenére is. Ezt negyedévenként érté­kelik. Volt már, hogy ennyi időre . 1200 forintot kaptam, igaz, úgy is, hogy csak 3—400- at. Szóval, nekünk sem mind­egy. Az M 40-és a reggeli sze­mélyvonattal Hatvan falé dübörög. Salgótarján-külsőn mesélem a mozdonyvezetővel történt beszélgetésünket Deák János­nak, az állomásfönök forgal­mi helyettesének. — Igaza volt Tremmer Fe­rencnek •— erősíti meg —, amikor az üzemanyag-takaré­kosság egyik tényezőjének a precíz szolgálatellátást is be­sorolta, hiszen a fogyasztást korszerű menettel lehet sza­bályozni. Feltétlenül szüksé­ges az érkezés és az indulási idők szigorúan pontos betar­tása, mert akkor nemcsak a mozdonyvezető, hanem az utas is jól jár. De ha már az energiatakarékosságnál tar­tunk, ne csak a mozdonyok­kal foglalkozzunk, mert az állomásoknak is megvan a maguk anyag- és energiataka­rékossági feladatuk. — A múlt évben — veszi át a szót Takács Istvánná, az anyagellátás vezetője, — kor­szerű gazdálkodással csaknem 250 ezer forintot sikerült megtakarítanunk. Különösen jelentős, hogy ennek 35—40 százalékát az energia: a fűtő­olaj, a szén, a villany és a petróleum tette ki. Ez jelen­tős eredmény, de a számokat még szebbé lehetne tenni. Elég sok ember még mindig nemtörődöm, hanyag, voll úgy — csak kis példa —, hogy erősen sütött a nap, s fel kellett szólni a laktanyá­ba, hogy kapcsolják le a vil­lanyokat. Sajnos, sok olyan dolgot véghezvisznek, amit odahaza biztosan nem tenné­nek meg. Egy kis „tudati koz­metikázás” még sok embe­rünkre ráférne, mert a cé­lunk idén is a minél keve­sebb költségfelhasználás. Hát, így van ez a vasút­nál. Karácsony György Szalagok ellenőre Folyamatosan ellenőrzik a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szalagedzőjébcn a termékek minőségét. A különféle íeiíile- teken alkalmazható edzett szalagok gyártásában és meózá- sában vesz részt — képünkön — Galovics Sándorné.- kj —; MŐGRÁD — 1984. január 10., kedd 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom