Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-31 / 25. szám
Népszerűvé vált Pásztón a néptánc. Az év végén alakult csoportok bemutatóit, mindig telt ház fogadja a művelődési központban. A felvételen a felnőtt „Muzsla” együttes ropja a táncol. Bencze Péter Munkaalkalmak, kedvezőbb életviszonyok Falvaink népességmegtartó A járások megszűnése, a községi tanácsok önállóságának növekedése, á társközségekben is megalakuló elöljáróságok tevékenysége napjainkban fokozottan ráirányítja a figyelmet a kis falvak helyzetére, sorsára, jövőjére. Az elmúlt két-három évtized fejleményei ismertek, és ma már ezek megítélése is eléggé egyértelmű. Akadtak esztendők, amelyekben egészségtelenül felgyorsult a városba özönlés. Ennek fő oka az volt, hogy a szocialista nagyüzemi útra lépett mezőgazdaság egyre inkább korszerűsödött és a gépek, a vegyszerek térhódítása, az iparszerű termelés érvényesülése a korábbinál sokkal kevesebb munkáskezet kívánt. Az utóbbi negyedszázadban a mező- gazdasági dolgozók csaknem egyharmada, 750 ezer ember hagyta el a mezőgazdaságot és vállalt munkát más népgazdasági ágban. Túlzott csökkenés Közülük egyesek a lakóhelyükön találtak új foglalkoztatásra, mások napi, heti ingázók lettek; továbbra is a falujukban laktak, de közelebbi vagy távolabbi — rendszerint nagyobb — településen, városban dolgoztak. Akadtak azonban olyanok is, akik el is költöztek elmaradott falujukból a korszerűbb életkörülményeket, jobb ellátást és Sokféle új munkaalkalmat kínáló valamelyik városba. Sokat mond, hogy 1960- ban hazánk lakosságának még 55 százaléka lakott falun, az 1980. évi népszámlálás adatai szerint viszont már csak 45 százaléka. Ez igen nagy, túlzott csökkenés még akkor is, ha tudjuk, hogy az említett időszakban a városaink száma a negyedével növekedett, és ez a fény, ez az átminősítés is gyarapította a városi lakosságot. Az idén, január elsejével újabb 12 nagyközséget nyilvánított a kormány várossá. Így minden elköltözés nélkül mintegy százezer embert újra le lehet írni a falusi lakosság számából. Természetesen az ilyen átminősítések önmagában nagyobb változásokat tiem okoznak, hiszen közvetlenül sem lakóhely-, sem munkahelyváltozások nem követik őket. Más kérdés, hogy eddig a városi rang elnyerése nagy előnyökkel járt, érezhetően megnövekedtek a „szerencsés” település. fejlesztési forrásai. Ez még akkor is így volt, ha a városok fejlesztési lehetőségein belül túlzott előnyhöz jutottak a megyeszékhelyek. Senki se vitatja, hogy a nagyobb városokban létesült közintézmények, kórházak, egyetemek, főiskolák, áruházak a kisebb települések érdekét is szolgálják. Ezt tudva és elismerve is kétségtelen, hogy az elmúlt negyedszázadban az Országosan renereje delkezésre álló településfejlesztési eszközöket ésszerűbben, arányosabban kellett volna elosztani. Bizonyára kevesebben hagyták volna el a kisebb falvakat, ha az 1970-es esztendőkben nem csupán az említett eszközök 10 százaléka jutott volna a falvak korszerűsítésére. Hiszen ezekben az években falun még mintegy 5 millió ember lakott: az ország lakosságának csaknem a fele! Nem meglepő az, hogy az elmúlt évtizedben is az 500 főnél kisebb lakónépességű 829 településen következett be a legszámottevőbb népességcsökkenés: meghaladta a 18 százalékot. Országosan ez a csökkenés 4 százalékos volt. Helybeli munka Közismert, hogy apróíal- vainkra a lakosság elöregedése a jellemző. A fiatalok egy része a munkaalkalmak hiánya, és az elmaradott lakóhelyi körülmények miatt már korábban elköltözött. Ezeken a településeken kisebb az élveszületések és nagyobb az elhalálozások aránya. Sok az egyedül élő idős ember. Már most is jelentős az üresen álló falusi lakások száma. Ugyanakkor a nagyobb városokban nem kielégítő a lakáshelyzet, és más vonatkozásban is sok problémát, súlyos gondot okoz a lakosság hirtelen felduzzadt száma. Ezek a feszültségek jelzik, hogy közös érdekünk az elvándorlás mérséklése, a kisebb falvak népességmegtartó erejének növelése. Ma már az is eléggé pontosan megfogalmazható, hogy hol mit is kell tenni ennek érdekében. Az első és legfontosabb tapasztalat, hogy elegendő és megfelelő választékot nyújtó munkaalkalmak szükségesek helyben, illetve ésszerű, elviselhető ingázással elérhető közelségben. Ezt a célt követte és ezt szolgálja a vidéki iparosítás, a különféle telephelyek, üzemek, gyáregységek falura telepítése. Sokat tettek ennek érdekében a tsz-ek és az állami gazdaságok is: feldolgozó üzemek létesítésével, a kiegészítő tevékenység egészséges bővítésével. Nehéz túlbecsülni a falusi foglalkoztatás növekedésében, a falusi életkörülmények alakulásában, javulásában a háztáji gazdálkodás, a mezőgazdasági kistermelés szerepét. Biztató, hogy ennek a tevékenységnek a jelentőségét szinte mindenütt megértik és az illetékesek — főiként a tsz-ek, állami gazdaságok, áfészek — minden lehetséges módon segítik, támogatják. Kulturáltabb körülmények Az oly sokat emlegetett népességmegtartó erő növeléséhez a munkaalkalmakon túl elengedhetetlen a falusi lakóhelyi viszonyok, életkörülmények korszerűsítése. Nélkülözhetetlen a .megfelelő lakóház, az egészséges ivóvíz, a villany, a sártól megszabadító köves út, járda, a jó közlekedés, a kielégítő színvonalú egészségügyi ellátás, oktatási, művelődési lehetőség és nem utolsósorban a jó ellátás élelmiszerekből, napicikkekből. Meg kell találni a módját a gyermekintézmények, főképp óvodák — körzeti óvodák, esetleges bölcsődék létesítésének. A fiatalabb nemzedék megtartását hatékonyan szolgálhatják a sportcélú fejlesztések. Arra természetesen senki se gondol, hogy egy kis településen a lakosság minden igényét ki lehet elégíteni. Az azonban szükséges, hogy a településhálózaton belül a közeli nagyobb települések létesítményei a kis falvak lakosságát is szolgálják, A közlekedés, főképp az autó- bnszlközlekedés — a jogos helyi panaszok ellenére is — a múlthoz képest sokat fejlődött. Biztató, hogy hazánkban a lakosság — a kereseti viszonyoktól függően — anyagiakkal, társadalmi munkával nagy erőfeszítésekre hajlandó falujának fejlesztéséért. T. B — Mennyire hatásosak ma a nagy szavak? — Ez az ember beállítottságától függ. Attól, hogy milyen erős az érzelmi kötődése a közösséghez. Ezenkívül függ az értelmi felkészültségétől is. Aki átlátja tisztán az összefüggéseket, azt meg lehet győzni.» Hat csapat Gazdasági erőpróbákat kör vetelő időkben nem haszontalan tisztázni, hogy az ifjúsági szövetség tudja-e vagy mennyire tudja segíteni tér. melési, műszaki célok elérését. A kérdés megválaszolására alkalmas pozícióban van Kispál Sándor, a Nógrádi Szénbányák bátonyterenyei üzemének energetikusa, aki KISZ-vezetőségi titkárként hét alapszervezetnek, ezeken belül kétszázhúsz KlSZ-tag- nak mozgalmi irányítója. — Először is az ifjúsági brigádról kell ezzel a kérdés, sei kapcsolatban szólni — válaszolja a nagy termetű, kereken harmincesztendős fiatalember. — Nálunk hat ifjúsági brigád működik, összesen több mint hetven tag. gal. Tőlük az alapszervezetek elvárják, hogy az átlagosnál jobban tevékenykedjenek. Ezek a kollektívák fontos szerepet töltenek be az anyag- takarékosságban és az alkatrészek újrahasznosításában. A motorszerelők például olyan csavarokat újítottak fel, ame. lyek beszerzése akadozott, így nem csupán költséget ta. karítottak meg, hanem a folyamatos termelést is lehetővé tették. A forgácsolóbrigád a Ki, minek mesteré? ! Vég® cs szöghiánynait — avagy egy nehéz hurcolkodás története Sok tekintetben párját ritkító beruházást hajtott végre a Salgótarjáni Kohászati Üzemek a szegverői rekonstrukcióval. Többszöri nekirugaszkodás után 1981 decemberében — miután az az évi szögárrendezéssel a vállalkozás már jövedelmezőnek ígérkezett — nyerte el a gyár a 183 millió forintos bankhitelt. A hitelnyújtó pénzintézet a szerződésben 1984 szeptemberét határozta meg befejezési idő gyanánt, s még egy fontos kitételt rögzített: a szögverő üzemet úgy kell korszerűsíteni, hogy a szöghdányt amúgy is megsínylő hazai piac ne érezze meg a beruházást. Csaknem egy hónapja, hogy teljes kapacitással működik a javarészt korszerű gépekkel berendezett szögverő üzem — néhány használhatót a régi berendezések közül is megtartottak —, háromnegyed esztendővel a vállalt határidő előtt A nem kevés gonddalbajjal jsjró beruházás úgy fejeződött be, hogy nemhogy csökkent volna a termelés, hanem tavalyi eredményei alapján éppen a huzalímű gyárrészleg a vóllalatelső. Nagy próbatétel volt —■ A csaknem százéves üzemben még háború előtti gépek is dolgoztak, múzeumba kívánkozó szögverő-matu- zsálemek — ecseteli a rekonstrukció előtti állapotot Széky Miklós műszaki fejlesztési főosztályvezető. — Alacsony termelékenység és jó 120 deciloeles zajszint jellemezte az üzemet, a munkások sorra köszönitek el, ki önszántából, ki orvosi tanácsra. Nem csoda, ha a mostoha körülmények között nem győztük a piaci kereslet kielégítését, az üzletekben rend- re-másra hiánycikk volt a. szög. Rendhagyó vo® a beruházás azért is, mert meglevő épületek felhasználásával, folyamatos áttelepítéssel oldották meg. S ettől lett igazán nehéz a feladat. — Hálótervet kószítetitiümk, s napra lebontott program alapján dolgoztunk — mondja erről a főosztályvezető. — A hurcolkodásnál az éppen esedékes termelési határidőket is figyelembe kellett venni, nem mozdíthattunk el olyan gépet, amelyről éppen árut várt a megrendelő. Nagy próbatétel volt a rekonstrukció fiatal tervezőgárdánknak is. állták a sarat becsülettel! A szögverő a régi tűzihor- ganyzó helyére költözött, a tisztító és a csomagoló a gal- vanikus horgainyzót lakottatta ki, a húzógépek pedig a régi szögverő helyét foglalták el. — Képzelheti, hogy néztünk ki — meséli Schwarcz János szögverő. — Egyszerre két helyen működött az üzem, de feje tetején mindkettő, amúgy, igazán egyikben se lehetett dolgozni. Pedig muszáj volt, és termeltünk is! Megértő kivitelezők Szerencséje volt az SKÜnek kivitelezőivel: a Kohászati Gyáréipítő. Vállalat és a Salgótarjánt Tervező és Építőipari Szövetkezet embereivel szót lehetett értem, hajlandóságot mutattak a napi gondokhoz való alkalmazkodásra. Másként aligha kísérte volna siker a nagy vállalkozást! Száztíz gépet telepítetlek az átköltöztetett üzembe, zömmel szovjet gyáirtmányúakat, kisebb részt csehszlovák és nyugatnémet masinákat a még üzemképes saját gépek mellé. Mindössze a nyugatnémet szögverő és két sízögtározó berendezés hiányzik még a csarnokból. Bán Lajos, a huzaáímű gyár- részleg főmérnöke elégedett a friss szerzemények munkája- vaJ: — Sokkal csendesebben működnek, s már ez is nagy eredmény — mondja. — Viszont amennyivel kisebb a hangjuk, annyival komplikáltabbak is, beállításuk különösen a kisebb tapasztailatú munkásoknak okoz nehézséget eleinte. A szükséges mun- káslétszámnak azonban többszöri átcsoportosítás után is híja van, pótlására most vállalati gazdasági munkaközösséget szervezünk, hét végi termelésre. Aki ismerte a légi üzemet, annak a mostani rendezettsége, áttekinthetősége mellett valóban a gépek halkszavú.sá- ga tűnik föl. Pedig nem laboratórium most sem a szögve- rő, Régi Ernő hangját mégis hallani, pedig a bemutatkozás gépéhez karnyújtásnyira esik meg. — Harminc éve gyártom a szöget, ennyi idő alatt munka közben alig tudtam szót váltani a kollégáikkal. Most értjük egymás szavait — újságolja jókedvvel. — És ami ettől is fontosabb: nem kell emelgetnünk a tele szöges ládákat, a drótlkarikáík gurít- gatásától is megszabadultunk. Könnyebb lett a munkánk, mondhatom, ránk is fért már! Többet rs tudnak A régi szögverő évi 18 ezer tonna szöget adott piacra, közte 1500 tonna aprószöget, az új üzem idei terve 23 ezer tonna, s ezen belül csaknem megháromszorozódik az aprószög mennyisége. S miután néhány gép belövőszögek előállítására is alkalmas, a termékkel tetemes importé megtakarítást ér el a gyár. — El tudja látná szögigei az új üzem a hazai piacot? — A mostani igények szerint bőségesen — állítja Széky Miklós. — Akkor sincs baj, ha nő a kereslet, gépeink többre képesek, mint amit az idei terv meghatároz. Exportra is gondolhatunk akkor, ha a belföldi rendelések teljesítésén felül jut rá enengiJ ásnk. A megújított szegverő á Salgótarjaná Kohászati Üzemek egyik legmodernebb termelőrészlege lett. Nagyra ér-j tékelhető erénye, hogy a korábbi 252 millió form t árbevételt 386 millió forintra hizlalja, az egy dolgozóra jutó éves termelési értéket 1 millió 585 ezer forintról 2 millió 840 ezer forintra emeli.' Az üzem múlt évi 29 millió forintos vesztesége pedig idén 27 millió forint nyereségre fordul. Mindezek alapján úgy tűnik, a gyár jó helyet talált saját és kölcsönvett pénzének.' Szcndi Márta Fiatalok a termelésben Bátonyterenyén Frissen, önzetlenül, szakértelemmel című vállalati vetélkedő lebonyolítását vállalta; ennek a vefcsenynek is megvan a hosszabb távú gazdasági hatása. Az építők százötven méteres járdát építettek. Ezen kívül a KlSZ-alapszervezetek vállalja^ a hulladék anyagok összegyűjtését és értékesítését; így erre a feladatra nem kell kapacitást fordítani, s az alapszervezetek a bevételüket gyarapíthatják. Példát mutatnak? A szövetségi tagok közül 172-en szakmunkások, 41-en érettségizettek, tízen rendelkeznek valamilyen műszaki diplomával. Utóbbiak az FMKT-ban élénken működnek: évi hat-hét pályaművet készítenek el. Ezek java részét föl is használják a gyakorlatban: tavaly például villamos próbapadot építettek FMKT_ pályázat alapján az üzemben; ezt az exporttermékek ellenőrzéséhez használják fel. Valóság tehát, hogy megfelelő mozgósítással a szövetség kézzelfogható eredményeket tud létrehozni. Ehhez a tevékenységhez azonban kell bizonyos fokú önzetlenség. Van.e hajlam erre? — Ehhez agitálni kell, meggyőzni kell az embereket — vallja a tisztségviselő. — Ez, mint máshol is, itt is nehéz feladat;. Ä nyolc óra munka letette után a legtöbben családi környezetbe igyekeznek, így, aki valamilyen rendezvényt vagy munkaakciót szervez, gondban van. Nem törődhet bele olyan válaszba, hogy „Majd meglátom.»”. Ér_ velnie kell. — Mivel lehet érvelni ilyenkor? — Nem nagy dolgokból kell kiindulni. Csak az üzem közvetlen érdekeire kell felhívni a figyelmet. S ezen belül az egyén érdekeire is. „Neked se mindegy, milyen udvaron mész keresztül” — mondhatjuk. Persze, aki minden érvre azt mondja: „Ne kábítsál”, azzal nemigen tudunk mit kezdeni. — Milyen érzelmi ráhatás lehetséges? — Erről sokat beszélgetünk. Azt látjuk, hogy az ember leginkább kisebb közösségekhez tud érzelmileg szorosan kötődni. Ha van egy jó mag, akkor már csak azért is elmennek egy-egy társadalmi munkára vagy kirándulásra, hogy együtt legyenek a barátok. Egy jó kirándulás vonzzal a többit, sőt; a munkaakciók számát is gyarapítja, mert azokkal teremtik elő az anyagi fedezetet. ■— Látnak.e jf> példát az önzetlenségre a fiatalok? — Üzemen belül, úgy éH zem, láthatnak. A szocialistái brigádmozgalomban sok brigád nem csak papíron teszi meg a vállalásait, hanem ténylegesen teljesíti is azoJ kát. Az idősebb brigádtagok önzetlensége jó modell az if- jabbaknak. Például a salgó- bányai sífelvonót az acélszerkezeti műhely két brigádjai készítette, társadalmi munkában. Ez jó példa! — Mutatnak-e példát önj zetlenségre a vezetők? — Erre a legjellegzetesebb példa egy-egy kommunista szombat. Akkor a segédmunkástól az igazgatóig minden-’ ki megfogja a csákányt, és ténylegesen dolgozik is! A különböző tisztségviselők azzal példamtitatóak, hogy fonj tos közéleti funkciójukat munka mellett látják el. Infortnőció oda-vissza , Lényeges szerepe van a szőj vétségnek az információk odaJ vissza történő áramoltatásában. — Fórumokat szervezünk időnként a kezdő dolgozóknak. Ilyenkor a vezetők közvetlenül mondják el az üzem sajátosságait, terveit — idézi föl Kispál Sándor. — Az alJ kaimat megragadva a fiatalok is közük, amit friss szemmel egy-két hónap alatt észrevették munkahelyükön. Ezzel az alkalommal mondhatják el vezetők is, beosztottak is, milyen területen kérik egymás segítségét. (molnár) NÓGRAD — 1984. január 31-, kedd 3
