Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-03 / 1. szám

A Váci Kötöttárugyár számára varrnak trikókat a nógrádmegyeri termelőszövetkezet asszonyai, akik hetente háromezer darabot állítanak össze termékeikből. A negyedszáz löt foglalkoztató varrodában a későbbiekben női pulóverek is készülnek. — kj — Hogy teljes legyen a siker Jé minőségű export: megalapozott jövő általános érvényű tegyen. Munkánkat nehezítette, hogy a növekvő feladatokkal egyidőben egy teljes új és korszerű szögverő üzemet te­remtettünk a gyárrészlegben. Ennek keretében át kellett telepítenünk az egész tűzi- horganyzót. Szinte mozgott az egész üzem, mert tíz dróthú­zó és huszonkét szögverő gépet kellett az új szervezeti rend szerint telepítenünk. Ennek ellenére az utolsó negyedév eddig eltelt időszakában mint­egy 3300 tonna különleges és jó minőségű exportot termel­tünk. Ezekkel az exportren­delésekkel hosszabb távra kí­vánjuk megalapozni a jövőn­ket. A jelenlegi a kiváló szak­gárdával erre meg is van minden lehetőség. Ha a gyáriészlegvezető így látja, akkor bizonyosan így is van. Orosz Béla I Az üzemi pártbizottságok és pántalapszervezetek ' éle­tében már hosszabb ideje a gazdaság foglalja el a köz­ponti helyet. Érthető tehát, ha az üzemekben, kommunis­tákkal beszélgetve, a gazda­ságpolitika sikeres alkalma­zásának feltételeiről, a vég­rehajtás mai körülmények kö­zött is hatékony politikai módszereiről esik a legtöbb szó. A gazdaságot jellemző ál­landó változások arra készte­tik a pártszervezeteket, hogy a bevált módszerele igénybe­vétele mellett keressék az újat, a jobbat. Tapasztalata­ik arra utalnak, hogy a to­vábblépés kulcsa a párteillen- őrzés eredményességének ja­vítása, eszköztárának bőví­tése. Kevesebbet, de jobban A pártszervezetiek az el­múlt éveikig a gazdasági ve­zetők beszámoltatását része­sítették előnyben. A jelenle­gi gazdasági viszonyoknál azonban a korábbiaknál éle­sebben mutatkoznak meg e bevált forma alkalmazásának fogyatékosságai. Néhány ezek közül: a beszámoló általános, a célja nem világos; a gaz­dasági, intézményi vezetők felkészítése, felkészülése nem kielégítő, ment döntően a ter­melés anyagi- technitk ad kér­déseiről tájélkioizitatnák'; nem eléggé nyíltak, nem avatnak be a gondokba, sokszor csak az eredményekre összponto­sítanak; igényük az üzem munkájának áHitialtános támo­gatására szorítkozik. Ugyan­akkor a pártszervezetek sem mindig elemeztek az adott gazdasági téma poHtSkat ha­tásait, nem vették számba munkáljuk idevágó tapasz­talatait, és a megjelölt fel­adatok tekintélyes része is szakmai jellegű volt. A felsorolt hiányosságok természetszerűleg nem együtt és egyidejűleg jelentkeztek a vezetői beszámotlitatások- nál, egy-egy esetben csak né­hány elemük volt kitapintha­tó, de így is nehezítettek a végrehajtás áttekintését, a po­litikai feladatok kijelölésiét. A pártszervezeteik még 1982- ben kritikusan elemezték, ér­tékeltek a páintefflienőrzés mun­kamódszereit, s továbbfejlesz­tették azokat. Mindez észre­vehető eredményekkel járt Részbén ennek tulajdonítha­tó, hogy a pártszervezeteik ál­talában időben felismerik a munkaterület helyzetéből adó­ió ©Bemiőrzési föladatokat, és munkaprogramjaikban rög­zítek közülük a leglényege­sebbeket. Ugyanakkor már képesek a .gyors változásokra is reagálni. Terjed az a fel­fogás, hogy nem több, ha­nem jól előkészített, mély­reható, az eredményeket is bemutató és a .nehézségeket is feltáró, segítő szándékú, ellenőrző munkára van szük­ség. A pártmunka üzemi gya­korlata is azt igazolja, hogy az ellenőrzés csak akkor le­het aiapos, a tényleges oko­kat feltáró, előbbrevívő, ha egyenként veszi sorra az alap­vető fontosságú tennivalókat. Tanulmányozva a munka- terveket, a vezetőségek ülés­terveit, a viták nyomán szü­letett állásfoglalásokat, meg­állapítható, hogy az említett alapállásból kiindulva, a pártszervezetek kiemelten foglalkoztak a takarékosság helyzetével. Elsősorban az anyag- és energiafelhaszná­lásit, az általános költségek alakulását tekintették át. Ál­landó téma a munkaszervezés és a munkaerő-gazdálkodás, szoros összefüggésben a ve­zetők, különösen a művezetők tevékenységével és a teljesít­ménybérezés alkalmazásával. Több vállalati pártbizottság kezdeményezte a belső irá­nyítás és az érdekeltség to­vábbfejlesztését, ezen beliül az önelszámoló egységék számá­nak növelését, az értékesítés­hez jobban kapcsolódó ter­melést. Nagy figyeiimet for­dítottak az emberi sorsokat is befolyásoló termékszerke­zet korszerűsítésére, az ezzel járó belső átosopartosítáisdk- ra, a szakmai átképzésre, a vezetők szervező munkájúira. A példák azt mutatják, hogy felgyorsult az új utak, módszerek keresése. Gazda­godott az etkenörzések tartal­ma, témái már összhangba kerültek a gazdaségpoiitekaá követrtiményektkéL Kedvező vcHiozdsot A beszámcalitaitás ma is eiú terjedt módszer, erősödött azonban alkalmazásának tu­datossága, gazdaság,poEtikai tartalma. Jelentős a javulás az állítandó és aiz ideiglenes munkabizottságok ellenőrző munkájában. Gyakran tar­tanak kihelyezett üléseiket, helyszíni vizsgálatokat. A fejlődés másik új voná­sa, hogy aiz üzemi pártbizott­ságok egyre gyakrabban szá­moltatják be a gazdasági ve­zetővel együtt — esetenként külön is — az alapszenveze- tefc vezetőségeit, a gazdasági munkához kapcsolódó poli­Á jövő század atomjégtörői Szovjet szakértők azt terve­zik, hogy a jövő század elején már 150 ezer lóerős atomjég- törőket helyeznek üzembe a sarkvidéki tengereken. Geor- gij Kitajenko professzor vé­leménye szerint az új jég­törőkkel biztosítani lehet majd az egész éven át tartó hajózást az Arktisz közelé­ben. Ezzel egyidőben a Szov­jetunió északi flottáját olyan nagy teljesítményű szállítóha- • jókkal egészítik ki, amelyek önállóan is képesek megbir­kózni a hosszú évek során ki­alakult jégmezőkkel. A Szovjetuniónak jelentős a jégtörőflottája. Három atomjégtörőt is létrehoztak már. a negyedik — 75 ezer lóerős teljesítményű — most készül Leningrádban. Ezzel egy időben a tervezőintézetek­ben már folyik az ennél másfél-kétszer erősebb jég­törők tervezése. Ahogy a művezető látja Sikeres is, eredmény is és... tikai feladatok, pártmegbíza­tások teljesítéséről. Egyértelműen ' kedvező irányt jelent, hogy az előbbi módokon végzet! előkészítés után a taggyűlések, a vezető testületek konkrétabb, sokol­dalúbb, politikailag is érté­kelhető képet kapnak az adott témáról, s lehetőségük van ér­demi állásfoglalás kialakítá­sára. A testületek szerepének erősödése alaposabb hely­zetelemzést és döntés-előké­szítést tesz lehetővé. Az ellenőrzések eredmé­nyeként napvilágra kerül-' nek a végrehajtást akadályozó tényezők, s lehetőség nyílik a korrigálást szolgáló intézke­dések kezdeményezéséi'- is. (Ha eredményeket rögzít aa ellenőrzés, akkor arra keres­nek válását, milyen úton-mó- don sikerült elérni azokat, s miképp lehetne hasznosítani a tapasztalatokat.) Az el­hangzó javaslatokra rend­szeresen visszatérnek, érté­kelik megvalósításukat. Egyes esetekben már a vezetők éves tevékanj'ségéinek véleménye­zésénél, sőt a minősítéseknél is figyelembe veszik a sze­mélyre szólóan megfogal­mazható ellenőrzési következ­tetéseket, javaslatokat. A tapasztalatok azt bizo-' nyitják, hogy ma már csak­is így. a pánt- és a gazdasá­gi szervek kölcsönös erőfe­szítésed révén lehet hatékony az eHenőrzés, kerülhető el az egyoldalú , ítéletalkotás, ér­vényesülhet a politikai fele­lősség. Ne váljunk, ha hibát lóturtfe Amiben tovább keld lépni,’ az elsősorban aiz ellenőrzés nyíltsága, demokratizmusa. Fontos emelői és jó fórumai ennek az év végi beszámoló taggyűlések. A munkahelyi demaknaitizmus fórumokon elhangzó ésizmesvétettók is jobb hasznosítást érdemelnek. A másik, ami változtatásr;» szorul: a személyes, szóbeiij mindennapi ellenőrzés. N<H gyón fontos lenne tovább nóJ vélni ennek a rangját, s meg-i teremteni a hozzá szükséged munkahelyi ilégkört. Ezt úgy érhetjük ed, ha a vezetők, ai párt- és .tömegisaenveaeti ak-li^ Pistáik, általában a komrnuJ aástáte nem mennek ed szó íéllküi — a két taggyűlés köJ tett sem — a hanyagul vég- iett munka, aiz elpazarolt anyag, a .szervezetlenség, a nemdetilenség mellett. A pártszervezetek élterrőr-i ző munkájának javulásával, a gazdaságpolitika magvaiLösu- lásávál a párt vezető szerepe a gazdaságban tovább erő-; södött. Jól szolgálja ezt az is,' hogy a végrehajtás módszerei döntően poilitiicai jellegűek.’ E politikai jellegű módsze­rek közé tartozik ,például! á párt .tagjaira kötelező hatá­rozat, a meggyőző érvelés, a mozgósítás, a kommunisták páldamutatáisa-; a bírálat és szükség esetén a párt előtti felelősségre vonás. Az eszmeá-pon,itiikai irányíJ tásnák az adott helyzethez ailikalmazkodva operativitás­sal kedd jtóiroLS-uílniia, amely gyors jeüzéseket, konikrét ügyekben közreműködést —. a különlegesen indokolt egye­di esetekben — a nagyobb nehézségek kialakulását meg­előző, a szakszerű beavatko-; zást is fedtótelez. A gazdaságirányítás kor­szerűsítése napirenden levő feladat. Természetes, hogy a gazdaság pártirányítása is —j a politikai cétokhoz, a gaz-« daság fejüődásének objektív; telitétedeihez, az áSiam gazda­ságszervező munkájához éss a gazdálkodó egységek önál­lóságának erősödéséhez igsJ zodva —, áBilandóan fejlődik és tökőleteisediik. A pártira - nyítás szerves részeként aa ellenőrzések hatékonyságá­nak növelése, az azt szolgái', ó módszerek kuitaiiása, meg­újítása miniden pártszerv és pártszervezet folyamatos, vég­legesen soha meg nem oildh aJ tó teendője. l>r. Balogh Pál az MSZMP KB politikai munkatársa NEGYVENKILENC ESZ­TENDŐT tudhat maga mö­gött Kakuk Vilmos, a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat művezetője. Hosszú időt töltött el lakatosként a salgótarjáni tűzhelygyárban, aztán 1964. augusztus 20-án munkahelyet változtatott; az­óta tartozik a „vizesekhez”. 1954 óta párttag. Űj cégé­nél tíz éven keresztül volt párttitkár, de 1978-ban át­adta a staféltabotot. „Kellett a fiatalítás, a frissítés. S ma­gam is tudtam, hogy ennyi idő után bizonyos dolgokat már rutinból csinál az ember, be­lerögződik tetteibe az addig bevált gyakorlat. Nem buk­tam le: örömmel vállaltam beosztást eredeti szakmám­ban. És — nem érhette szó a ház elejét...!” öt éve művezető. — A vasmunkásgárda tar­tozik hozzám — mondja. — A szivattyújavítók, a lakato­sok, a klórozok, a villanysze­relők, . az esztergályosok, a hegesztők és a kovácsok. Azok az emberek, akiknek tevé­kenysége folyamatos, megfe­lelő mennyiségű, egészséges vízellátást biztosít, összesen harmincöt emberem van, akik közül sokan, ha szükség van rájuk, a legeslegszebb ünne­peket is munkával töltik. A klórozok — példaként — nap mint nap bejárják a megye vezetékes vízzel ellátott hely­ségeit, s külön figyelmet for­dítanak arra a harmincnégy településre, ahol törpe vízmű­vek is üzemelnek. Sajnos, munkájukról eléggé kevés szó esik. Nevünket csak azon esetekben teszik „közszemlé­re” a sajtóban, vagy más, hi­vatalos fórumokon, ha vala­mi baj van. S ez nem ép­pen kellemes hangulatot elő­idéző tényező. — Ügyhogy, rossz szájíz­zel búcsúztatta az 1983-at? — Szó sincs róla, sőt...! Az idei évet mindenképpen si­keresnek, eredményesnek tar­tom még akkor is, ha ese­tenként gondokkal is küsz­ködtünk. Persze, munka e nélkül nemigen van, de hát azért vagyunk, hogy túlte­gyük rajta magunkat. — A kevés vízre gondol? — Nem. Hiszen az időjá­rást, a természet menetét mi nem tudjuk befolyásolni, szá­raz földből pedig nem lehet vizet fakasztani. Ám ennek ellenére sikerrel vészeltük át a csapadéktalan nyarat, hogy hivatalosan fogalmazzak: alapszolgáltatási kötelezettsé­geinknek száz százalékig ele­get tettünk. — Ez hát a siker? — Is... Eredményességün­ket mi azokon a többletmun­kákon mérjük le, melyeket terven felül végeztünk el. Ilyen pedig jócskán volt 1983-ban. — Beszélne róluk? — fsak a legfontosabbat említeném. Tavaly, a száz százalékon felül, a dejtári víztározónál kilenc új kút berendezését szereltük fel — egy hónap alatt. 1983-ban ti- zenkilencét — ugyanennyi idő során. Ez volt az év re­kordja számunkra, s jelenti azt is, hogy sikerült az elő­zőeknél jobbá tenni a mun­ka szervezettségét, nőtt a be­gyakorlottság, a szakmai hoz­záértés. 1983-ban igazán a „helyén volt”, kitett magáért az az öt csoportvezető, aid a „hadműveleteket” irányította. Ezen kívül nagyon fontosnak tartom, hogy 1983-ban jelen­tős mértékben javult az anyag­ellátás. Sikerült a megyebéli, s az ország más részein levő vállalatokkal olyan kapcsola­tot kialakítani, ami lehetővé tette az új feladatok megol­dását, a javítások és a kar­bantartások folyamatosságát. Kell-e nagyobb öröm ennél egy művezetőnek...? — Eszerint elégedettek az emberei? — Mindennel természete­sen —, mert ilyen szerintem nincs — nem, de a főbb dol­gokban igen. Tudok minden apró-cseprő, őket foglalkoz­tató témáról, már csak azért is, mert egyre nyíltabbak, őszintébbek, gondokat feltá- róbbak a munkatársak. Meg­szűnt a problémák műhely­sarokban történő, lopva meg­beszélése”, nyugodt a légkör. Nagyon jó ez a gondolkodás­mód-változás. Persze, szere­pe van ebben a vezetőnek, s nem utolsósorban annak, hogy a hozzám beosztott dol­gozók több mint kilencven százaléka törzsgárdatag. Is­merjük egymást, mint a te­nyerünket, s tudja az ember, kire, mikor számíthat. Igaz, e területen sem tudok rosz- szat mondani, mert az évben megtartott két kommunista műszakon kivétel nélkül min­denki megjelent, sőt, a társa­dalmi munkában, mert jelen­tős számú oktatási és egyéb intézményt patronálunk, sza­bad idejük nagy részét is fel­áldozták. — És mi változott a mű­vezető életében egy esztendő alatt? — NAGYOBB ERKÖLCSI és anyagi megbecsülésben része­sültem, mint egy-két évvel ezelőtt. Ezen kívül 1983-ban neveztek ki munka verseny- felelősnek, s tagja lettem a júliusban alakult szolgáltató­ipart pártbizottságnak. Moz­galmas, sikeres esztendőt tud­hatok magam mögött. Remé­lem, 1984. is ilyen lesz. — Kívánjuk, művezető...*: Karácsony György ■ÖCSÉD jo S most örömmel közölhetem, hogy ennek a feladatnak is maradéktalanul eleget tettünk. Sőt, hogy teljes legyen a si­ker, az év hátralévő napjai­ban még 300 tonnával sze­retnék megtetézni az opera­tív tervet is. Az utolsó na­pokban az NSZK részére hor­ganyozott huzalt. Ausztriába és Jugoszláviába szöget, Ciprus­ra pedig vashuzalt szeretnénk exportálni még. Ha ilyen dol­lárbevételű igény jelentkezik, szívesen kapunk rajta, hi­szen tudjuk, hogy a népgaz­daságnak szüksége van a de­vizára. Ha nem is sokat, de az egyenlegnél ezek a tételek is számítanak. — Le a kalappal a gyár­részleg 20 szocialista brigád­ja előtt. Nem csak a felső vezetés biztosított zöld utat az exportnak. Dolgozóink is közreműködtek abban, hogy a termelés folyamatában ez r Ilyenkor év végén minden napnak van valami jelentő­sége. A Salgótarjáni Kohá­szati Üzemele huzalmű gyár- részlegében történetesen de­cember 19-én az ónozó-, 20-án a rúdwas-, 21-én a vashuzal­üzem fejezte be az éves ter­vét. De már a 22-ének is megvan a maga jeles rendel­tetése. Ezen a napon fejeztek be a huzalműben a 15 ezer tonnás operatív exportter- yet. Aktuális ilyenkor gratulál­ni a gyárrészlegvezetőnek, az Üzemvezetőknek, de az egész gyár kollektívájának is. A gyárrészlegvezető szerény (szavakkal fogadja az érdek­lődést, és a kijáró elismerő szavakat. — Az év elején magunk sem gondoltuk, hogy ilyen sikeres évet zárunk. A huzal­mű gyárrészleg részére az év elején 10 ezer 400 tonnás ex­porttervet adtak. Egy kicsit felszisszentünk, mert az Utóbbi években ez a legna­gyobb tőkésexport-feladatot jelentette számunkra. Miután szépen beindult a verkli, a vállalatvezetés újabb, nagyobb lehetőségeket is látott a re­kordnak számító eredeti ex­porttervnél. A kedvező ren- . dőlések nyomán 15 ezer ton­nára emelték exporttervünket. A legfontosabb: a nyíltság és demokratizmus A gazdasági munka párfellenárzésérő!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom