Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-28 / 23. szám

Fritz János: Bohócok ISMÉT OLVASÓ PÁLYÁZAT „Kell a jó könyv '83—85" Fellélegeztünk. Megtalálták a tavaly novemberben elra­bolt remekműveket, a Szép- művészeti Múzeumban őrzött Raffaello-, Tintoretto-, Tiepolo- alkotásokat. Egy nép veríté- kezett hajdan, hogy Eszterhá- zy herceg, Pyrker egri érsek megvásárolhassa e festmé­nyeket. jobbágyok tízezrei. Okét is, emléküket és min­ket is ért e sérelem, amely jóvátehetetlen kárnak szá­mított a megtalálásig. Kár­ból haszon lett. Több érte­lemben. Egyrészt a művek önértéke az ország és az em­beriség használati értékévé változott. Amikor Heine elő­ször minősítette véleményé­vel a Milói Vénuszt, fellen­dült az érdeklődés iránta. Nem csappant azóta sem az ámulat. Maillol a csodák cso­dájának nevezte az antik szobrot. Sok, a Louvre-ben, Einütázsban, Szépművészeti Zaróndoklás Raffaellóhoz Múzeumban található olyan mű van, amelynek minősége rendkívüli anélkül, hogy iga­zán felfedeztük volna őket. Mi is történt az 1910-es évek elején? Ellopták a Mona Li- sát a Louvre-ból, hónapok után meglelték, s azóta tart a zarándoklás Leonardo da Vinci utolérhetetlen festői mosolyához. Megismétlődhet az eset a Rafíaello-képekkel is. Két okból. önértékük rendkívüli és ideiglenes hiá­nyuk fel is hívta rájuk a fi­gyelmet. önértékük használa­ti értékké vált, ezentúl min­denki látni akarja az Ifjú képmását és az Esterházy Madonnát. A folyamat vissza­vonhatatlan. Veszély után le­hetőség előtt állunk, hiszen sokak érdeklődését felkeltet-: te ez a szerencsésen végző­dött eset művészeti értéke­ink iránt. Leonardo után Raf­faello is az emberiségtudai része lett, a színhely ezúttal Budapest. Nem késlekedhe­tünk, hiszen a pillanat adott. Prospektusokkal, nagy pél­dányszámban szükséges is­mertetni e műveket, ám eze­ken kívül a Szépművészeti Múzeum több más remekmű­vét, s az ország más múze­umaiban fellelhető kiemelke­dő alkotásokat. Most, Raffa­ello kapcsán azok is feltá­maszthatok önmagunk és a kontinensek számára. Ami el­veszettnek látszott és újra megtaláltatott, mérhetetlenül több annál, ami csak létezik. Felfigyelt rájuk a világ, s akiket idevonz, könnyebbe» meghívhatjuk Csomtváry, Egry, Derkovits, Medgyessy. Ferenczy Károly értékeihez Budapestre, Pécsre, Bada­csonyba. Szentendrére, Mis­kolcra és Debrecenbe is. Ki­tárulkozott az ország kapu­ja. Most szellemi és anyagi értelemben gazdagodhatunk, mert gazdagíthatjuk a föld­részek lakóit. A világ kíván­csi lett Raffaellóra, ránk is. A kárból haszon született. Mert az sem közömbös, hogy a magyar, az osztrák, az olasz, az NSZK-beli, a svéd, a görög rendőrség, s az In­terpol együtt dolgozott. Az elszigetelődés, egy csapásra céltudatos együttműködéssé változott, s közösen leltük meg a képeket. Ez is új köz­kincs, nem csak Raffaello két remekműve, amely budapesti múzeumotthonában várja majd ezer és ezer híve után a látogatók új millióit. Losonci Müdes mekkel telített hangulata se­gít a jó légkör megteremté­sében. a nyílt, őszinte, von­zó ember tulajdonságainak kialakításában. A család tehát az első szá­mú nevelőtársa az oktatási intézményeknek. Kulcskérdés, hogy szülő-nevelő egységesen értelmezze ezt és így telje­sítse szülői, pedagógiai fel­adatait Közösen óvjuk gyermeke­inket. személyiségük alakítá­sát negatívan befolyásoló él­ményektől. Nagyon fájdalmas lehet egy gyermeknek a feszült légkö­rű család, ingerült, állandóan ideges, rossz kedvű anya vagy apa magatartása. Oldani kell ezt a légkört, mert szorongó gyermeket, kétszínű egyéniséget neve­lünk akaratunk ellenére. Bonyolult világunkban, a rohanó élettempó miatt az egészséges, harmonikus em­beri kapcsolatok meglazultak. Ezek megerősítése. korrekt rendezése éppúgy egyéni, mint közösségi. társadalmi feladat. A harmonikus csa­lád a legjobb kapaszkodó, hi­szen nyugalmat, derűt bizto­sít a gyermek számára, egyé­nisége kibontakozhat. Sajnos, egyre nő a válá­sok száma, szólni kell tehát a csonka családok szerepéről is. A csonka családban nehéz a másik fél pótlása, de nem is helyes a gyermek kisajátí­tása egyik szülő részéről sem. A gyermek környezetében a lelki válság ellen ható té­nyezőket kell erősíteni, a je­lenség (válás, különélés, apa­nélküliség) elfogadtatását kell elősegíteni, de nem a másik fél lejáratásával, hanem a biztonságérzet, a melegebb légkör biztosításával. Jó partnere lehet a szülő­nek ilyen nehéz helyzetben a pedagógus. Ehhez őszinteség, egymás tisztelete szükséges. Szólni lehetne a csak lát­szólag harmonikus, teljes csa­ládok nevelési gondjairól is. Sokszor felvetődik a túlké- nyeztetés, a gyermek szemé­lyiségének irreális minősíté­se, s az ezzel kapcsolatos problémák. Létezik a gyermeki szere- tetet ajándékkal megváltó szü­lői nevelés is. Rendkívül helytelen ez is, személyiség- zavarokat, korai sérülést je­lent a gyermek fejlődésében. A család felelőssége meg­oszlik, mihelyt a gyermek is­kolába kerül. A tanuló nevelését a szülő mellett most már az oktatási intézmény is felvállalja. Hogy milyen lesz a felnövő ember — ettől kezdve — a két ne­velő fél helyes együttműkö­dése határozza meg. A család féltő gondoskodá­sa általában nagyon erőteljes az 1. osztályban, még az al­só tagozatban is igen érezhe­tő, hatásos. Sajnos a felső ta­gozatra ez a gondoskodás, a tanulmányi munkára, a ma­gatartás-szorgalom alakulásá­ra való odafigyelés módosul, elhalványul. Igaz, több pedagógussal tartani a kapcsolatot, azok követelményeihez igazodni valóban már bonyolultabb probléma, s ha a partneri kapcsolat nem megfelelő, bizalmatlan, vagy ellenséges, bizony lehetetlen is. Pedig ezt is a tanulók sínylik meg. Az ő érdekükben jobban kel­lene egymást tisztelni: a szü­lő-pedagógus tekintélyt meg­őrizni a gyermekben. Az iskolai dokumentumok, a tantervek, az osztályfőnö­ki munkaterv szervezeti ke­retek a munkához, a gyermek személyiségének fejlesztését szolgálják. A rendtartás, há­zirend a gyermek érdekében készült és nem ellenére, s nem a szülő rossz nevelési gyakorlatának bizonyítására. Jó lenne ebben egyetérteni! Amíg az elmúlt évtizedek­ben iskoláinkban az oktatás volt a meghatározó feladat, mindent az ismeretszerzés ér­dekében szervezett az iskola. A család segítő szerepét is ez határozta meg Ez volt a ta­nító iskola. Ma már a sze­mélyiségformálás az elsödle- ges cél. tehát a tanító iskola helvett nevelő iskoláról be­szélünk, ahol magasabb szin­tű nevelési igény jelentke­zik. tehát a család partner­szerepe is e szerint módosul. A mai társadalom igényé­nek a nevelő iskola megvaló­sítása felel meg. gazdag te­vékenység- és fejlesztési igény rendszerével. E tevékenysé­get, gyermekeink cselekede­teit úgy kell alakítanunk, hogy az a tanuló magatar­tását, képességeit fejlessze, tulajdonságait helyesen. az igényeknek megfelelően ala­kítsa. A partneri kapcsolat ala- kulásában több gond is meg- figyelhető. Amíg az iskoia felkészült — pedagógusokkal, korszerűsödő eszközökkel, módszerekkel — a társadal­mi elvárás, a nevelési fel­adatok végrehajtására. ad­dig a családok felkészítése az új neveiési feladatokra nem ilyen egyszerű. A kisgyermekeket nevelő család saját elképzelése sze­rint szervezi a gondozást, ne­velést. De az oktatási intéz­ményekbe kerülés pillanatá­ban már más követelmény- rendszer is bekerül a családi gyakorlatba, s a gyors alkal­mazkodás, reagálás, azonosu­lás nem könnyű feladat. Ezért növekedett a neve­léssel kapcsolatos feszültség, elbizonytalanodás. A szülik többsége belátta, hogy a ré­gi nevelési módszerek ma már nem hatékonyak, vi­szont a kialakulóban lévő új gyakorlathoz nincs elég ka­paszkodójuk, nincs kipróbált, kiforrott modell. Nem is vár­hatunk receptet, sémát. min- ' den gyerek külön egyéniség, ezerszínű, tiszta, átlátszó; mint az üveg, de törékeny is. A család nem veheti át az iskola oktató szerepét. nem is képes rá, hiszen a mai tan­tervi követelmények már is­meretlenek a tegnapi isko­lás szülőnek. A család nevelt# szerepe, felelőssége hihetet­lenül megnőtt. Segítenünk kell gyermekünket, hogy al­kalmazkodjon a család, az iskola feltételeihez. Legyei'» helyes értékrendje, és véJ leményének adjon is hangos megfelelő hangnemben, így! kellő szigorral, szeretettel, al vadhajtásokat időben nye­segetve tudjuk helyesen for­málni magatartását. Az iskola a tanítási órán kívül nagy tárházát adja a szabad idő hasznos eltöltésének, ajánlá­sait a család felhasználhatja — ismerve gyermekét —, hogy a legmegfelelőbb for­mát javasolja részére az el­mélyülésre, vagy pihenésre, szórakozásra. Ezzel is bizto­sítva az egészséges, célszerű időtöltést. megszüntetve a kóborlást, csavargást, unal­mat és az órák hosszat a té­vé előtt ülő passzív magatar­tást. örvendetes, ha a hét végi szabad időt együtt tölti a csa-! Iád, a gyermek bevonása a család munkájába, az együt­tes kirándulások szervezése jól segíti a nevelést. Jó gyakorlat a meghitt; nyugodt hangulatú beszélge­tés. gyermekünk közlési vá­gyának biztosítása a régi beidegződés a „feleltél?, há­nyasra?” és az azt követő gyors dorgálás, vagy kurtái dicséret helyett. Helyes a tanulót állásfog­lalásra késztetni az iskolá­ban történtek, az osztályban! zajlé események kapcsán, és a reális ítélet alakítását elő­segíteni. Igen jelentős f&rumnaki tartjuk a nevelő partneri kapcsolatok alakítására a szü­lők iskoláját, a szülői érte­kezleteket, fogadóórákat, nyílt tanítási napok rendsze­rét, gyakorlatát. így közelí­teni lehet a két közösség ne­velő hatását, csökkenteni a negatív jelenségeket, félreér­téseket. Mindez közös felelősségünk; nemes feladatunk gyermeke­ink jövője érdekében. Hantos Sándomé megyei tanulmányi felügyelő r biÖGRÁD — £964. joouőr 2&» szombat L BIZALMI VÁLSÁG? Együtt nevelünk: család és iskola A társadalomban együtt élő embereknek nem szükse ges mindent elölről kezdeni, felfedezni, megismerni. ha­nem a történelem során a kulturális és a gazdasági ta­vakat egymásnak átadják, át­veszik egymástól a tapasz­talatokat. eredményeket, szo­kásokat Ebben a megismerésben, átadás-átvételben rendkívül nagy szerepe van a családok­nak. Közismert, hogy a csa­lád szerkezete a történelem folyamán alaposan megvál­tozott. A többgenerációs csa­ládok a sajátos tekintélyük­kel. szokásrendszerükkel se­gítettek a gyermekek meg­őrzésében, nevelésében. Az egymás mellett élés biztonsá­got. kipróbált gyakorlatot je­lentett. Ma „egy család” él együtt esetenként segítenek a nagy­szülők. Kevesebb a fiatal szülők gyermeknevelési ta­pasztalata, ezért sok bizony­talanság érezhető a családok otthoni nevelésében. A tár­sadalom mai fejlettségi szint­ién rendszerint igen nagy az elvárás a munkahelyen, a közéletben, a családban. En­nek az elvárásnak nehéz meg­felelni, sok feszültséggel, gyötrődéssel járó feladatot ró ránk a lépéstartás. A család több funkciója közül, a leghangsúlyosabb a felnövekvő nemzedék nevelé­se. A felelősség egyéni meg­létén túl a társadalom köve­telményeit az állami, párt- határozatok, az ifjúságért hozott törvény közvetítik. Ez társadalmi igény, melynek soha nem volt még ilyen je­lentősége, mint napjainkban.- Mindannyian egyet akarunk, tisztességes, művelt, derűs embereket nevelni. A neve­lés a legkisebb közösségben, a születés pillanatával kez­dődik. A megszülető kisgyermeket szeretetteljes közösség, me­leg környezet veszi körül. A gyermeknek örülő ' boldog család saját elképzelése sze­rint kezdi nevelni gyerme­két. Így helyes. Sokszor be­szélgetünk baráti körben, hi­vatalos fórumokon arról, hogy helyesen, jól használjuk-e föl a gyest a gyermeknevelésre. Tapasztalatunk, hogy egyre nő azok száma, akik nagyon tudatosan, jól élnek ezzel a társadalmi lehetőséggel. Rendkívül nagy jelentősége van a gyermekgondozási sza­badság időszakának a neve­lés szempontjából. A meghitt anya-gyermek kapcsolat alapvetően kihat a személyiség alakulására, meghatározza, hogy kiegyen­súlyozott, derűs, nyílt em­berré válik-e legdrágább kin­csünk, vagy szorongásos, túl fegyelmezett vagy fegyelme­zetlen, félénk, neurotikus al­katú személyiség alakul ki. Anyanyelvűnk szeretete, tu­datos gyakoroltatása, a csalá­di közlések, meghitt beszél­getések száma, aránya szin­tén fontos a személyiség ala­kításában. Ismerjük a megszólalni, felszólalni nem merő, szo­rongó emberek érzését töb- bé-kevésbé valamennyien át­estünk ezen. A beszéd tiszta­sága, egyértelműsége, érzel- • gas rangú áílarrri hivatalnok Kareninnak a félesége. An­nak az 1870-es évek nagyvi­lági társadalmának egyik legragyogóbb jelensége, aki megismerkedik a daliás, mű­velt cári tiszttel, Vronszkij- jal. Egy ideig leplezi érzel­meit, de szenvedélyes szerel­me és a teljes értékű élet iránti vágyódása legyőz min­den gátlást; elhagyja csa­ládját. Sorsa megpecsételő­dött: az arisztokrácia kikö­zösítette, a törvény megfosz­totta fiához való jogától, gyermeket vár, majd szerel­mesében is csalódik. Mindent elvesztett, ami az élethez kötötte, szinte vég­zetszerűen következik: Anna vonat alá veti magát. Vronszkij rádöbbenve élete céltalanná válására, a halált keresi, önként jelentkezik a háborúba. SZERGEJ ZALIGIN: FESZ­TIVÁL. Bp. 1983. Helikon. Vaszilij Suksinnak, a tra­gikusan korán elhunyt szov­jet írónak, filmrendezőnek, filmszínésznek a nevét ha­zánkban is jól ismerik. Szer- gej Zaligin, Suksinnak az utánozhatatlan egyéniségű barátnak állít emléket a könyvével. Zaligin saját írói létét is befolyásoló teherként viselte, hordozta magában a közös emlékek vízióit, em­lékkénéit. Suksin egész írói világa, a kendőzetlen őszin- teségű emberi alakok tovább­éltek, beépültek Zaligin kép­zet- és képzeletvilágába. Za- liginnek ki kellett írnia mindezt magából, le kellett számolnia szorongató em­lékeivel. , délyes hangú visszaemléke­zés, hanem rendkívül árnyalt rajza a kornak, amelybe a szerző és szereplői beleszü­lettek, amelyben leéltek, élik a maguk nagyratörő, álmokat dédelgető, ám köznapi gon­dokon, apró emberi gyarló­ságok miatt félresikló életü­ket. Trifonov így vall: „...a múl­tat nem csak hogy nem sza­bad, de nem is lehet elfelej­teni. A múlt ma is él mind­annyiunkban: ennek rétegei­ből épül föl a személyiség.” LEV TOLSZTOJ: ANNA KARENINA. Bp. 1983. Euró­pa. Tolsztoj Orosz regényíró és gondolkodó. Gróf volt, bele­kóstolt a gondtalan gazda­gok sorsába, a halállal né­zett farkasszemet Szevaszto- pol ostrománál, tudásra szomjazva utazta be Európát. majd kiábrándultán tért vissza Jasznaja Poljanába. Az Anna Karenina Tolsztoj alkotói virágkorszakának utolsó regénye, amely az írás­művészet oly magasságába szárnyal, ahol Tolsztoj csak Shakespeare-vel, Goethével, Balzac-kal mérhető össze. Az Anna Karenina a csa­ládi élet regénye, amelyen Tolsztoj öt évig dolgozott; ti­zenkétszer írta át, megvál­toztatva a regény tervezetét, a cselekményt» a szereplők jellemét. A regényben két nagy sze­relem történetét kísérhetjük végig. Anna és Vronszkij sze­relmének változásaival pár­huzamosan bontakozik ki Kitty és Levin története. A regény főhőse Anna, a ma­Lapunk december 31-i szá­mában jelent meg a „Kell a jó könyv ’S3—85” olvasópá­lyázat felhívása. Az országos hirdető szervek harminc könyvből ‘ állították össze ajánlatukat, s ezekből vá­laszthatnak az érdeklődők a pályázati felhívás előírásai szerint. Az olvasópályázat füzetei a tanácsi, iskolai és szakszervezeti könyvtárak­ban, valamint a könyvesbol­tokban szerezhetők be. Olvasóinkat újabb három tnű tartalmával ismertetjük meg. A könyvismertetőket a Balassi Bálint megyei könyv­tár munkatársai készítették. ’URIJ TRIFONOV: HELY )£c IDŐ. Bp. 1983. Magvető. Az 1981-ben elhunyt Jurij iTi'fonov könyve az emléke­zés regénye, amelyet „Szabó Magda regényátültetéshez il­lő gondossággal fordított a Druzsba Naradov folyóirat két évvel ezelőtti közlésé­ből.” A történet hőse Szása Antyipov. Az ő életútját kö­vethetjük a harmincas évek­től a jelenig. Tanúi lehetünk mindazoknak az élmények­nek, megaláztatásoknak, ku­darcoknak és sikereknek, me­lyek jellemét szánandóan és szeretnivalóan egyedivé for­málták. Életének állomásai (helyei) Moszkvához kötik. „Az idő öregkoráig halad vele előre, ami az ő szem­szögéből természetesen visz- szahozhatatlannak tűnik. Visszahozhatok mégis az öröknek tetsző, felejthetetlen percek és órák, élmények cs találkozások.” A regényben sűrűn felbuk­kanó önéletrajzi motívumok ellenére sem csupán szenve-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom