Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-22 / 18. szám
Színházi levél Mesebeli János a Kakukktojásban Új magyar bemutató A színlap komédiát jelez, de mondhatnánk mesét felnőtteknek vagy akár groteszket, netán társadalmi szatírát. Mert ezek az elemek keverednek a darabban éppúgy, mint a színpadi megjelenítésben, aminek bizony így semmiképpen sem lett egységes előadás a következménye. Ám csodálatosképpen — ha már a mesebeliségnél tartunk — mégis humánusan szép, fölemelő produkció a Józsefvárosi Színházban Schwajda György darabja, a Kakukktojás. A nemes mondanivaló, a lényeglátó írói jellemzőerő és az együttérző rendezés avatja azzá. Tíz éve már játszották Békéscsabán bizonyos változatban, Mesebeli János címmel, Ady versére utalóan. Az évszázados magyar — ha szabad tiszteletlenül így mondanunk — baleksorsot példázza ebben a költő, az értelmetlen kötelességvállalást mindenáron. ..Gyűrkőzni kell a Halállal. / Gyűrkőzz, János, s rohanj, János.” A drámaszerző viszont a színét fonákjára (vagy talán éppen fordítva: fonákját a színére) fordítja, amikor egy mai rohanj jáno- nosi példázattal azt mutatta föl, hogy napiainkban, itt és most mégiscsak van értelme, szépsége a kötelessógvállalás- nak. Még ha olykor-olykor ketívedenítő tényezők is hatnak ellene. A Kakukktojás hőse afféle Mesebeli Jánosként tesz valami meghökkentőt, amivel kezdetben még saját társait is magával szembefordítja. Felajánlia kétheti fizetését az államnak. Pontosabban nem akarja fölvenni ezt a pénzt, amikor is aztán jóforKépünkön Juhász Jácint és Tóth Judit (Varga János és felesége szerepében) mán kötelezik erre, akkor elhatározza, hogy ajándékot vesz rajta — az államnak. Hálából a tisztességes életéért. A darabnak ez a tulajdonképpen ahszurd ötlete igen jó keretül szolgál sokféle társadalmi visszásságunk, magatartásformánk megfrics- kázására, amivel nem is fukarkodik a szerző. De lelki- ismeret-ébresztésre is. Végül pedig arra indít — igen lírai módon —, hogy sérelmek és bántalmak ellenére sem a közömbösöknek van igazuk, hanem azoknak, akik együtt, közösen őrzi'k-viszik az „ajándékot.” S cselekmény e rövid leírása természetesen önmagában nem túlságosan sokatmondó. A darab ereje a helyzetrajzokon, a típusok, a jellemek ábrázolásában és a végső mondanivaló magasrendű írói megformálásában rejlik. Amiből egyébként egyértelműen kiviláglik a szerző érzelmi hovatartozása is: egyértelműen — mondhatnánk elkötelezetten — áll a főhősben megszemélyesített Varga Jánosok mellett. Akik talán hívő munkaszeretetükkel, ügybuzgalmukkal manapság egy-egy közösségben kakukktojásnak számítanak, mégis ők az igaz és követésre méltó emberek. A tisztesség emberei, akikre társadalmat lehet építeni. A színház Petrik József rendezésében — mint már említettem — méltó szép keretbe és értelmezésbe állította ezt a gondolatot, s továbbgondolásra készteti a nézőt, suíi mi tagadás, jól is szóra- Kozik, derül a váltakozó hang- ütésű előadás alatt. A főhős Varga szerepében a Józsefvárosba szerződött Juhász Jácint karakterisztikusan formált, megnyerő, ahol kell lí- raian oldott játékát élvezhettük. Ehhez egy-egy jól eltalált figurával társult Soós Lajos, Hável László, Velenczc-y István, Tóth Judit, Feicnczi Krisztina és mások alakítása, Gyarmathy Ágnes egy spinre tervezett ötletesen átrendezhető díszletei között. . (lőkös) Marina — két világrekord Marina P jpovícs. a híres kiemelkedő, 13 410 méteres szovjet berepülő-pilótanő magasság0t és 12 980 méteres uiabb két világrekordot állított . , ..., , , fel Az AN—72 turbosugár-haj- v,zszlntes repülési magasságot tású repülőgép (repülési tö- ért elmese 20—25 tonna), amelyet Az AN—72 annak a terve- Szergej Makszimov berepülő- zőirodának az újdonsága, pilótával és Tamara Medve- amelyet Oleg Antonov, a szo- gyeva fedélzeti mérnökkel cialista munka hőse vezet. A ew.nitt Maripa Ponovics ve- repülőgépet teher- és sze- zetett, e géptípusok számára mélyszállításra konstruálták. Utazási szokásaink nem váitoztck Interjú Kálovits Gézával, az IBUSZ Nógrád megyei igazgatóiéval A nógrádi emberek szeretnek utazni. Palőcföldről tavaly a korábbinál nehezebb anyagi körülmények között is sokan mentek országot, világot látni. A tavalyi utazási tapasztalatokról és a tervekről beszélgettünk Kálovits Gézával, az IBUSZ Nógrád megyei igazgatójával. — Az utazási szakember vajon szeret-e utazni? — Természetesen. Az elmúlt év utazásokban gazdag volt számomra. Tanulmányúton, illetve üzleti tárgyaláson jártam Jugoszláviában, Bulgáriában, Törökországban, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Olaszországban, Franciaországban és Monacóban. — Milyen üzleti tapasztalatokat szerzett? — A teljesség igénye nélkül említek néhányat. Csehszlovákiával hagyományos, kiegyensúlyozott kapcsolataink vannak. Tavaly elsősorban a szervezett ki- és beutazásokat szorgalmaztuk. Az idén már Liguria megyébe, az olasz ri- viérára is szervezünk Nógrád- ból utakat. Itt található. San Remo is, a híres táncdalfesztiválok városa. — Milyen előjelek mellett láttak munkához az elmúlt esztendőben? — Kissé aggódtunk, mert az előjelek azt mutatták, hogy csökken az utazók száma. Ám semmit nem mérséklődött, sőt bizonyos területeken még növekedett is. A Nógrádból külföldre utazók 21,7 millió forintot költöttek az előző évi 21,2 millió forint helyett A szovjet utak tavaly is slágernek bizonyultak. Közel 2090 nógrádi turista járt Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Lvovban, a Fekete-tenger Partján és Kemerovőban. A tőkésországok közül a legtöbben Ausztriát, azon beiül is Bécset keresték fel. Egy- kéit-hérom napos bécsi úton 1000 nógrádi vett részt, melyre 7 millió forintot költött. Továbbra is népszerűek voltak a hagyományos isztambuli utak. Visszaesett a Jugoszláviába és Le.'igyelov-zigba irányuló túr •, taforga műn k. Nemileg csőkkc.it a Csehszlovákiába irányuló szervezett csoportok száma is. — Véjlll is milyen e.-erf- méxnyel zárták az elmúlt evet? — A te. vünket 46 százalék- K»ti túlteljesítettük. Összesen 3;’J millió forint árbevételre tettünk szert. A bankjegyszolgálat az előző évi 159 millió forinttal szemben 260 milliót hozott a konyhára. A külföldi utakból 21,3 millió forint, a belföldiekből 12.8 millió forint árbevétel származott. A külföldieknek nyújtott hazai programokból eredő árbevételünk pedig megduplázódott. Útlevél- és vízumforgalmunk 2,6 millió forintot, külföldi menetjegyek eladása 2.3 millió forintot és a belföldiek értékesítése 1,2 millió forintot eredményezett— .4 belföldi utaztatásban melyek voltak a legnépszerűbb területek? — Belföldön az egy-két-há- rom napos kirándulások voltak a legnépszerűbbek. Ezen utakból a tervezett 9 millió forint helyett 12,6 millió forint folyt be a kasszánkba. Közkedveltek a dunántúli utak és sokan utaztak Szegedre. főleg a szabadtéri játékokra. A beutazó turistaforgalom gerincét a szovjetek adták. Több mint 100 szovjet csoportot fogadtunk tavaiy. Jöttek Kamcsatkáról és Mur- manszkból is. Kemerovóból öt csoportban 200 vendéget fogadtunk. — Mit várnak az idei esztendőtől? — Árbevételben 320 millió forintot. Ügy tűnik, hogy az utazások iránti érdeklődés az idén sem csökken. Január első felében az útlekötések aránya 30 százalékkal nagyobb volt, mint tavaly. Ezért tehát bizakodók vagyunk. Klapeida mellett, Litvániában, a Kursin-öböl homokos tale.: í partszegélyénéi meg- ? kezdődtek a nemzetközi komp- vasútvonal építésének munkái. Az új vasútvonal egy szakaszán, a tengeren komppal kelnek át a vonatok, és a Szovjetuniót és az NDK-t köti majd össze. Az építőknek mólót kell kialakítaniuk a — Milyen külföldi újdonságokat kínálnak az utazni vágyó nógrádiaknak? — A legfontosabb, hogy az idén mintegy 70 úttal többet kínálunk mint az elmúlt évben. A tavaszi szünetben először indítunk különvonatot pedagógusokkal Kijevbe. Novemberben a hagyománvos Béke és barátság különvonat először halad úi útvonalon : Lvov—Vilnius—Riga a legfontosabb állomásai. A Földközi-tengerre, Kubába, Kínába és Koreába is utazhat, akinek a pénztárcája megengedi. Május 21-én és augusztus 20- án 30—30 fős csoport utazik a nyugat-szibériai Kemerovó- ba. A Szovjetunióból 200 csoportot várunk az idén. — Milyen új vonások lelhetők fel belföldi üzletpolitikájukban? — A közeljövőben 4 farsangi bált és nemzetközi kispályás labdarúgótornát is rendezünk Salgótarjánban. Különvonatot indítunk a Szegedi Szabadtéri Játékokra. Üj programmal, 820 résztvevővel indul Budapestre márciusban a nőnapi különvonat. A ka- lancslapujtői termelőszövetkezet hamarosan új étteremmel és hangulatos borospincével várja a turistákat, akiknek öt programot is ígérnek formaruhás dolgozóink mál- r sszvrri.től a fakitermelésig. Augusztus 17—20. között Szil- vásváre.d-m rendezik meg a fogathajtó-világbajnokságot. Az érdeklődés máris óriási iránta. E négy napra Nógrád megye összes szálláshelyét lefoglaltuk, 400 NSZK-beli vendég számára. — mondotta végezetül Kálovits Géza. aa IBUSZ Nógrád megyei igazgatója. K* I. vonatok számára két kikötő-í vei, továbbá két darab kétszintes hidat, amelyek lehetővé teszik, hogy a szerelvények felemelkedjenek a komppal és legördülhessenek róla. Úgy tervezik, hogy az új tengeri vasútvonalon hat kompot közlekedtetnek. Az első kompjárat a Szovjetunió és az NDK között 1986H ban indul útjára. Kompvonatok a Szovjetunió és az NDK kőzett Az AN—72 új szállító repülőgép, amellyel az új világrekordokat elérték Marina Popovics a repülési rekord elérése után Rádióhír arról, hogy újabb olvasói pályázatot hirdettek meg a művelődési és egyéb szervek. Rádiókommentár ugyanerről a hírről körülbelül így ír: „Eddig is számos pályázat volt már az olvasás érdekében, de a pályázatok végeredményben nem oldják meg a gondokat... A családok példamutatása sokkal eredményesebb lehet... Mutasson példát a családfő a gyerekeknek azzal, hogy rendszeresen olvas... De ha már ő nem. lego,- lább arra ügyeljen, hogy a gyerek ne nézzen meg minden unalmas tévéműsort... Szoktassa rá a gyereket az olvasásra, minden eszköze megvan hozzá.” Itt a vége. Hallásra minden rendben. Aztán leesik a tantusz. Két tantusz. Minimum. Mi az. hogy a családfő mutasson példát és olvasson? Ki a családfő? Csak nem a férfi a szerzett jogon? Ha mindkét szülő dolgozik, lehet-e családfőről beszélni némi avitt ízek nélkül egy olyan kommentárban, amely meglehetősen feltűnő biztonsággal oldja meg életmódbeli gondjaink egyikét. Aztán elképzelem az eszközöket. Amelyek a családfő birtokában várnak bevetésükre. Nagy lapáttenyera- ket látok, a fenyítés más tárgyait, a hangerő is idetartozik (talán ezért osztotta a kommentátor a családfőre ezt a szerepet — a bariton miatt) Elképzelem a családfőt, amint minden alkalmat megragad, hogy a gyereket olvasásra TALLÓZÓ Ki olvasson? szoktassa a meglevő eszközök segítségéve!, miközben a gyerek végérvényesen megútálja először a könyvet általában, aztán esetleg a családot általában és végül a világot is általában. A pályázatok nem váltanak meg bennünket. A kommentárok sem. Horváth Ede, a Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója egyik tengerentúli (vagy inneni) repülőútjáról éjszaka ért a Ferihegyre. Éjjel, vagy inkább hajnali kettő volt már, amikor Győrbe ért és akkor gondolt egyet — behajtott a gyárkapun. Bement a gyártó- csarnokba, oda. ahol akkoriban új japán megmunkáló gépsorokon készültek a hátsó- hidak. az autóbuszok futóműveinek legfőbb részei. A FUJI gépsorok mellett helyén találta valamennyi fehér ove- rallos dolgozóját, az egyik fiatal szakmunkásra azonban külön is felfigyelt. Könyvet olvasott az „NC” vezérlésű, megmunkáló gépóriás mellett (egy-egy ilyen gép százezrekben, majdnem millióban mérhető értékű). A „vezér" odalépett a munkáshoz. Szó nélkül kivette a könyvet a kezéből, megnézte a címéi és visszaadta. „Reggel menjen be, kérem, a pénztárba. Jutalmat írok ki ma- gának.Jl — mondta és továbbment. Ez a történet szájról szájra járt akkoriban és még ma is mesélik. Mi volt a könyv címe? A szám jegy vezérlésű gépek kezeléséről szólt a szakmai mű. Az olvasás és az érdekeltség és e kettő felismerése-el- ismerése — erről szól a történet. Mi lett volna, ha a munkás Rejtő-könyvet olvas? Soha nem derül ki. Az viszont igen. hogy miként látja egyik legismertebb gazdasági vezetőnk az olvasás kérdését. Mindaddig, amíg nem a társadalmi igény olvastat velünk, mindaddig, amíg nem számít valóban elismerésre érdemes emberi többletnek az olvasottság és mindaddig, amíg ezzel szoros összefüggésben nem alapfeltétele az érvényesülésnek az olvasottság (nem csak a szakmai), mindaddig, amíg a nem- olvasó nem re- kesztődik ki önmaga által a többiek közül — a pályázatok csak segíthetnek valamit. A családok pedig semmiben sem érzik a hátrányát — élen a családfővel — az olvasás tel- ies vagy részleges, de mindenképpen nem kívánt mértékű mellőzésének. Csinos, fiatal nő meséli: „Nemrégiben Ny.-ben a város vasúti állomásán kelleti éjszakáznom. Túlontúl vegyes és zsivajos kép vett körül, leírhatatlan. A szomszéd pádon két szakmunkástanuló-je-1 ‘ kisebbik — nem látszott többnek, mint hatodikosnak — a fülem hallatára elhatározta, hogy megszerez magának. Jómagam olvastam és akkor is ezt tettem, amikor a kölyök mellém telepedve beleolvasott a könyvembe Ha utazom, legalább két könyv van nálam, lehetőleg eltérő témájú. Benyúltam a táskámba, kivettem a másikat és a kezébe nyomtam, hogy olvassa azt. Nem tudott mit kezdeni vele, visszaadta, engem akart megszerezni és úgy vélte ennek a tudáshoz semmi köze. összebarátkoztunk beszélgetőtárs szinten, összekötött bennünket valamii vagy inkább két szál: ő én- irántam érdeklődött, én aziránt, hogy miért nem olvas?' Kiderült, hogy életében még egyetlen könyvet sem olvasott végig. Hajnali ötkor jött o vonatuk és elmentek. Egyikünk sem jutott sokra a másikkal. De megígérte, hogy ha elválok — azonnal elvesz feleségül. Mondtam neki, hogy ahhoz sokat kellene olvasnia. Nem hitte el." Ki olvasson és miért? FonJ tos kérdések, de kérdés a válasz is. sajnos, egyre több szájról: „minek”? (T. Pataki) I NÓGRÁD — 1984. január 22., vasárnap
