Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-22 / 18. szám
Vetélkedő Szécsényről Á széesényi általános iskolások már hetek óta kutat- gatnak a könyvtárban: minél többet szeretnének megtudni Szécsényről! Egymás kezéből veszik ki a helytörténeti könyveket, nagy a buzgalom, a tudásvágy. Idén ünnepli a városi jogú nagyközség mezővárossá nyilvánításának 650. évfordulóját. A település nemcsak megyénkben híres egészséges lokálpatriotizmusáról, s a EM6s Jenőn gyakran kerül szóba manapság a víz, a közeli teendőiket sorra véve ezt említi elsőként Lénárt János tanácselnök is. — Gondjainkat a vezetékes ivóvíz szüntetheti meg. Az elmúlt év végén megalakult a vízműtársulat, a kivitelezés pedig az idén kezdődik. A falu alsó részén és a tó melletti üdülőterületen az év közepén várhatóan sor kerül a befejezésre is. Közös erőből Azokon a településeken, amelyeken hasonló ' feladatra vállalkoztak, már tudják: a jó minőségű és egészséges, vezetékes ivóvíz előteremtése nem olcsó mulatság. Diósje- jenőn egy-egy családnak 18 ezer forintba, az üdülőterületen pedig 23 ezer forintba kerül a vezetékes ivóvíz, a tanács fejlesztési alapjából pedig 18 millió 400 ezer forintot szánnak erre a célra. — Ügy hírlik, a strand és a kemping vízellátása sem zö kken ómen tes. — Végleges megoldást e téren is csak a vízhálózat hozhat. Azzal együtt, hogy a VII. ötéves tervben el kell készíteni egy vízforgató berendezést. Ä tavi fürdőzés megoldására pedig egy oxigéndúsító berendezés kell, ennek a beszerzését a helyi horgászegyesületettel közösen vállaljuk. Szükségtantermek Az iskola bővítése csaknem annyi embert érint, mint a nyomasztó vízgondok megszüntetése. A következő tervidőszakban kerülhet erre is sor, az előkészítés azonban már megkezdődött. — Minimum négy újabb tanteremre lesz szükség — mondja a tanács elnöke. — Ezzel együtt elkerülhetetlen a konyha felújítása, valamint a fűtés rekonstrukciója is. Jelenleg négy helyen, szükség- tantermekben — művelődési házban, ifjúsági klubban, párthelyiségben — folyik a tanítás; a konyha kaoacitása pedig lényegesen meghaladja a szükségeset. A végleges megoldásig) a kényszerhelyzetben, úgv segítenek magukon Diósjetelepülés vezetői, művelődési szakemberei most vitorlába fogják a szeleket: az évforduló kapcsán hadd pezsegjen még jobban a helytörténeti mozgalom! Az ünnepi év programsorozatában gondoskodtak az általános iskolásokról is. Ezért búvárkodnak olyan nagy odaadással a széesényi gyerekek. A nagyközségi könyvtár háromfordulós helytörténeti vetélkedőt hirdetett számuknőn, ahogy tudnak. A szükségtanterem nem egyedi eset, az épületek többcélú hasznosítására más példa is akad. A tűzoltószertár klubhelyiségében a vízműtársulat irodája kapott helyett, a helyi tűzoltók továbbképzésére, rendezvényeire pedig a községháza tanácstermében kerül sor. De az utóbbi a színhelye a társadalmi és tömegszervezetek rendezvényeinek épp úgy, mint a KRESZ- és a műszaki ismeretek oktatásának. Üj módszer Diósjenő faluközpontjának arculata azonban már az idén is változik, itt kerül tető alá a kétszintes, tizenkét lakásos épület. A Rétsági ÉPSZÖV által kivitelezett épületben a magánlakások mellett pedagógus- és termelőszövetkezeti szolgálati lakások is lesznek, a teljes befejezés jövőre várható. Ez az építkezés azonban egyéb szempontból is figyelemre méltó, erről a következőket mondja Lénárt János tanácselnök: — Az épülő vízmű kapcsán több szennyvízzel is keli számolnunk, s a tisztítás új módszerét éppen e tizenkét lakásos épületnél próbáljuk ki. Az már most valószínűnek látszik, hogy az új módszer lényegesen olcsóbb lesz a zárt rendszerű szennyvíz- gyűjtőktől. A háromezer lakosú Diósjenő lélekszáma nyáron eléri az ötezret is, a fejlesztési tervek kialakításánál gondolni kell a helyi lakosok mellett a nagyszámú üdülőre. A kemping környékén kap helyet a sportcentrum, ahol a pályákat már tavaly kijelölték. Az idén elkészül egy nagy salakpálya és igénybe vehetnek majd a sportolni kívánók két teniszpályát is. Az eddig említettek jobbára Diósjenő látványosabb változásairól szólnak. Nem ennyire szembeötlő, de alapvető teendőnek tartja a községi tanács a szolgáltatások körének további bővítését, valamint az alapellátás javítását is. Az utóbbinak része egy piac létrehozása, s ez egyaránt szolgálja a helybéliek, valamint az üdülők érdekeit. K, G. ra. Az érdeklődésre jellemző, a résztvevők számáról sokat mond, hogy egy-egy fordulót két részletben kell megrendezni. Az első fordulóra kedd délután kerül sor a könyvtárban, a második február végén következik, s április negyedikére már kiderül, kik ismerik legjobban szülőföldjüket, lakóhelyüket, a történelmet. A vetélkedő során beszámolnak a gyerekek, mit tudnak a Rákóczi-szabadság- harcról, Szécsény történelméről, a történelem helyi emlékedről, a műemlékekről, a település jelenéről, intézményeiről... Vetélkedőről lévén sró, nem hallgathatunk a nyereményekről. A széesényi gyerekek „jól járnak.” A tárgyakon túl fontos ismereteket szereznek. S, mert nem szerethetünk olyat, amit nem ismerünk, megteszik a legfontosabb lépést — a széesényi emberekre jellemző — lokálpatriotizmus felé. S innen már nincs messze a tágabfa haza szeretete. — veszprémi — M arkáns arcú,' negyvenéves korára már teljesen ősz hajú, kemény kiállású ember a törzs- őrmester. Lassan, megfontoltan beszél, s úgy ejti a hamutartóba a gyufaszálat, nehogy a már benne levő, esetleg lángra kapjon tőle. Elmosolyodhatnék, kákán is csomót kereső módra élvezhetném e parányinak tűnő fontoskodást, de nem tehetem. Fleischer Lászlónak gyerekkora óta vérében van már a fegyelemezettség. Erre nevelt apám is, meghalt már szegény, nyugodjon békében, de erre szoktatott az ő testvére, a nagybátyám is, aki harminc éven át volt a zagyvarónai önkéntes tűzoltóegység parancsnoka. Mindig mondogatta, hogy a szabályoktól, az emberi normáktól sohasem szabad eltérni, mert ezeknek végzetes következményei lehetnek. Erkölcsileg, anyagilag is. Hajlottam az öregek tanácsainak betartására, s nekik köszönhetem, hogy olyanná formálódtam, amilyen vagyok. Ahogyan visszaemlékezem, sosem készültem hivatásos tűzoltónak. Igaz, úttörő koromban, elsőként lettem tagja a csapatban megalakult úttörő- tűzoltó-rajnak, mert akkoriban, fene tudja miért, gyakoribbak voltak az erdőtüzek, mint manapság, a falu meg erdőktől körülkerített, s ha lángolt valahol az avar, az aljnövényzet, szaladt oltani mindenki. Szükség volt a gyerekkezekre is. De ezek a „heroikus küzdelmek” a lángokkal, meg nagybátyám szava sem tudott annyira fellelkesíteni, hogy ne az acélgyárba menjek tanulónak. Kitanultam a géplakatosszakmát és tizenhat évig becsületesen dolgoztam a téemkában, mint inspekciós. Ennyi idő után iszonyúan nehéz egy megszokott vállalatot elhagyni, az édesapám is ett töltötte DIÓSJENŐ TERVEI: Ivóvíz, iskolabővítés, alapellátás Bise HOUI IlSa^lLT BUS EG... mindenütt a szocialista munkaverseny-moz- galom megújulását elősegítő új utak és formák keresése, pedig a szocialista brigádvezetők legutóbbi országos kongresszusán elhangzottak, valamint az SZMT vezetése, az iparági és szakmai bizottságok testületi üléseiken is rendszeresen foglalkoztak a szocialista munkaverseny-mozgalom új feladataival, egy-egy gazdálkodó egység előterjesztése alapján. Az alapvető kérdés értelmezésében: hogy a munkaversenyt a vállalati tervezéssel szerves egységben kell értelmezni és alkalmazni, továbbá az, hogy a szocialista munkaverseny-mozgalom elsősorban munkahelyi mozgalom, — előnyös változások következtek be. Biztató jelei fellelhetők azokban a kísérletekben, amelyek a tervteljesítést és az anyagi ösztönzést időben közelítették egymáshoz, illetve az értékelési rendszert korszerűsítették. Ilyen törekvések történtek a Nógrádi Szénbányáknál, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. Jó irányú, de még mindig igen kismértékű elmozdulás tapasztalható a komplexbrigádok számának növelésénél, tartalmi munkájuk javításánál. Ezt figyelembe véve jogosan állapíthatjuk meg, hogy az utóbbiaknál bekövetkezett előrelépés eléggé változatos. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár Kakuk József nevét viselő sokszoros arany fokozattal és Vállalat kiváló brigádja címmel kitüntetett szocialista kollektíva 1983. elejétől három, olyan szakemberekből álló brigádot tömörít magába, akiknek karbantartó munkájuk, az egyesülés következtében jelentősen javult. Ugyanitt, a más üzemben már élő mozgalomként szereplő „Munkád mellé add a neved” mozgalmat indították útjára. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben lassan féléves múltra tekint vissza a Szmorád Ferenc vezette komplexbrigád, akik vállalták, hogy egy éven belül csaknem 800 ezer forint értékű anyagot takarítanak meg a hulladékok feldolgozásával és a gazdaságosabb technológia alkalmazásával. Ígéretüket időarányosan teljesítették. Az előbbihez hasonló konkrét, megfogható, új követelményeket szolgáló vállalások sajnos még nem uralják a mezőnyt. A kollektívák ígéretének döntő többsége mennyiséget és általában jobb minőséget ígér. Az anyag- és energiamegtakarításra utaló vállalások általánosak, megfoghatatlanok. Az igazi megújulást az jelentené, ha a brigádok felajánlásai, a termékek nemzetközi versenyképességének növelését szolgálnák. Sajnos, erre irányuló kezdeményezésekkel igen ritkán találkozunk. Elvétve fordul elő csak olyan munkáskezdeményezés, amely az új termékek sikeres bevezetésére, illetve annak kifogástalan sorozatgyártására vállalkozik, amelyek a termékek fajlagos anyagés energiaigényének csökkentését segítené) illetve a termelékenyebb, hatékonyabb munkaszervezés meghonosítására vállalkozna. Már régebben eljött az ideje, a mai helyzet pedig egyenesen megköveteli, hogy száműzzék és utasítsák vissza az illetékesek az olyan felajánlásokat, amelyek alapvetően munkaköri kötelezettséget foglalnak magukba. Ilyenek: fegyelmezetten dolgozunk, jó minőséget adunk, rendezvényen kollektiven részt veszünk stb. Helyettük testreszabottj konkrét, értékelhető, gazdálkodást, gazdaságosságot és versenyképességet növelő feladat tokra kell vállalkozni. Ez nem csak tartalmában jelent többlettennivalót, hanem a megújulásnak egyik sokat ígérő megnyilvánulás sa is. Egyúttal érzékelteti az üzemek sajás tosságait, a feladatok differenciálását, s ennek megfelelő értékelését. A szakszervezetek megyei tanácsa legutób-' bi ülésén Farkas József, a Nógrádi Szénbányák szakszervezeti bizottságának titkára fel-J szólalásában utalt arra, hogy a munkaszék retet megtartása a feltételek folyamatos biz-1 tosítását kívánja. Vagyis a bányászok sze-? retnek dolgozni! Ha nem is ezekkel a sza-? vakkal, de a Nógrád megyei Állami Építős ipari Vállalatnál Hanák József, kőműves szos cialista brigádvezető az év eleji munkásgyű-1 lésen elmondta, hogy a munkások munkás kedvét, szorgalmát, akaratát ne akadályoz-1 zák a feltételek hiányosságaival, hanem in-1 kább azt segítsék elő. Ez a tenni akarás, a bizonyítás igénye, ara előremutató felelősségérzet, a munkástradíciókhoz való ragaszkodás indította útjára! megyénkben is hazánk felszabadulásának 40.' évfordulója tiszteletére beindult szocialista munka verseny-mozgalmat. Elsőként a bányász- és a vasaskollektH vák mondtak igent. Őket követték az álla-? mi építők és néhány mezőgazdasági termelő-? szövetkezet. Mindannyian célul tűzték: m VI. ötéves terv eredményes befejezését. Csupán csak megerősítem azt a már küJ lönböző fórumokon és különböző hangszere-^ lésben elhangzott nyomatékos útmutatást^ mely szerint ez évi eredményes tevékenysé-1 günk vízválasztó lesz atekintetben is, hogy! milyen mértékben fokozzuk tovább a nép-? gazdaság fizetőképességét, s ezzel egyidejű-1 leg milyen alapot teremtünk a reménybeli fellendülés adta előnyök ügyes kihasználd-? sához. Hogy ne szalasszuk el majd a kínálkozó alkalmakat, ezért, ahol még megtalálható i* várakozó álláspont, azt ott meg kell szürv1 tetni. Mielőbb a megvalósítás útjára szűk'? séges tereim a munka verseny hármas egy-? ségének — egyéni, brigád és vállalat kö-i zötti verseny — gyakorlati megvalósítását,1 hogy az egyes versenyformák, egymásra épülve, egyértelműen segítsék a közös cél elérését, a megnövekedett új, magasabb követelményrendszer teljesítését. —venesz—< ÉtETÜTAK Aki sosem játszik a tűzzel le élete nagy részét kovácsként, de mégis, saját elhatározásomból, erre kényszerültem. Bár szinte nevetséges egyszerűséggel megmagyarázhatók a dolgok, de ne kérdezz, mik voltak— Egyébként a feleségem mind a mai napig ott dolgozik a vállalatnál, a Dexion-részlegnél. Hát, ennyit a kétféle kötődésről. De arzért az az igazság, hogy a nagybátyám szavai mély nyomot hagytak bennem, amikor unos-untalan ismételgette, milyen fontos a tüzek megelőzése. Nos, hatvannyolcban aztán, kétéves katonáskodás után leszereltem, közben a nagybátyám nyugdíjba vonult és helyette — mintegy családi-társadalmi örökségként, 1970-ben én lettem a községi önkéntes tűzoltók parancsnoka. Mindez tartott hat éven át, bár igaz, most is, hiszen 197ő-ban, amikor „átléptem” az állami tűzoltókhoz, társadalmi munkában azóta is megkértek, végezzem el ezt a funkciómat is. Mondom, állami tűzoltó lettem Salgótarjánban, először a városiaknál, mint vo- nulós. Tudja, ezalatt az állandóan bevethető, készenlétiek értendők. De sok tűzhöz kivonultunk, naponta néha négyszer-ötször is. Aztán felvezényeltek Budapestre, a zászlósképző iskolába, ahol aztán kazal-, erdő- meg bozót- tüzek után nagyon kemény munkára riasztottak bennünket: Zsanán, bizonyára emlékszik még rá mindenki, akkor történt a nagy gázkitörés. mert ekkora felelősséggel Já3 ró feladatot nem bíznak akár-) kite. Vállaltam, s azóta ezt csinálom. Huszonnégy órai szolgálat, negyvennyolc sza-, bad. Idegmunka, tévedési le-) hetőség kizárva. De szeretem) nem fáraszt. Pedig a hu-j szonnégy órának minden per-) cében észnél kell lenni, hH szén akármikor, akárhol történhet valami. És akkor a döntések... Megyebeliek vonuljanak-e, nekünk kell-e, mond-J juk, Hevesben, Pest megyé-) ben, más közeli területen se-' gíteni, hány csapatot riasz- szunk, milyen felszereléssel induljanak útnak. Szóval, nem gyerekjáték. Megtörli homlokát. — Hetvenhatban fejeztem be Zagyvarónán egy kétszintes, központi fűtéses, szép családi ház építését. Van hozzá kis kert is, teleültettem gyümölcsfákkal, lassan már jó termést hoznak. No, ez az én kikapcsolódásom. Meg a család.' Tizenhét éves a lányom, szeretünk elücsörögni, elbeszélgetni, olvasni, tévézni. De azért a kertészkedés az igazi, idegnyugtató. Mondja! Ma-) ga megkezdte már a fák metszését...? Egyébként, tizenhatodik éve vagyok párttag, két alkalommal kaptam meg a Tűzbiztonsági Érem ezüst fokozatát és nagyon jó! érzem magam itt, a megbízható, egymást segítő társaim körében. Idén — kicsit elkalandozok az előzőektől — ki- lencvenhatodik évébe lép a parancsnokságom alatt működő zagyvarónai önkéntes tűzoltóegylet. Meghívom ennek ünnepségére is, de annak jobban örülnék, ha a századikon találkozhatnánk, úgy mint most. Erőben, egészségben, kevés tűzesetet bejegyezve a krónikákba... Karácsony György Másfél hétig tartózkodtunk lent, a tűz elleni támadásra készítettük elő az oltáshoz szükséges alapvezetékeket. Félelmetes munka volt. No, meg a látvány... A dobhártyát remegletően bömbölő gázfáklya... A forróságtól cseppek- re olvadó, hatalmas acélberendezések... És felnőtt-társaink, akiknek szinte még az azbesztruhájuk alatt is sütött a meleg. És sikerült...! Ugyanúgy, miként a budapesti csokoládégyár tüzének megfékezése is, ahol a jó néhány kilós súlyú mentőkészülékek- kel a hátunkon vetettünk véget a lángok még nagyobb pusztításának. Papírra vetett szavait szinte egy szuszra mondja el, közbekérdezésre sem igen adva lehetőséget. Most is csak szusszan egyet, tekintetét a vele szemben ülőre függesztve, vajon érdekli-e azt mindez. Látva a figyelmet, folytatja. — Az iskola elvégzését követő hónapokban átkerültem a „megyére”, szerparancsnoknak. Ez civilnyelvre lefordítva talán annyit jelent, mint önállóan beavatkozó egység- parancsnok. Tavaly azonban baleset ért, szerencsére köny- nyebb kimenetelű, de a bal lábam azóta sem tökéletes, s ezt követően kérdezték meg, vállalnám-e a megyei parancsnokság ügyeleti szolgálatát. Törzsőrmesteri rendfokozatom ellenére tiszti beosztás... Vélem, elégedettek lehettek eddigi munkámmal, | NQGRAD — ,1984. január 22., vasárnap ÍJ K f