Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-21 / 17. szám
Á zebegényi festő r Most lenne 90 éves Szőnyi István. Újpesten született. Rendikívüli tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott. Tanulmányait a képzőművészeti főiskolán Feren- czy Károlynál és Réti Istvánnál végezte. A századelő legendáshírű képzőművészeti szabadiskolájában, Nagybányán is dolgozott. Itt, az erdélyi hegyek közt eszmélt rá a természet szépségére, itt sajátította el mesterétől, Fe- renczy Károlytól azt, hogy olykor nem is kell mást tenni, mint a látott festői motívum szépségét az ecset nyeltére lefordítani. * Fejlődését megakasztotta áz 1914-es háború, amelynek poklából hosszan gyógyuló tüdőbajjal szabadult. 1917-ben újra a nagybányai hegyek között keresett nemcsak gyógyulást, de lelki békét is a nagy világégés sebeire. Művészi érése idején megismerkedett a felbolydult Európa sokféle forrongó művészeti mozgalmával, az önmagáért való formaépítés (a Part pour Tart) világával, a kubizmus- sal, a dadaizmussal. A Nyolcak mozgalma, főleg Uitz Béla robusztus emberábrázolási módja átmenetileg hatása alá kerítette. A húszas évektől azonban a formabontó törekvések helyett az időtálló monumentalitás felé fordult. Magába húzódott, az ember belső világát kezdte tanulmányozni, és a felületek, a formák, a fényhatás törvény- szerűségeit. Űtján töretlenül haladt haláláig, eszményeitől semmi sem tántoríthatta el. Életművét igen következetesen építette, egy-egy témában egész variációsorozatot hozott létre. A siker is rámosolygott. Már első, 1920-ban rendezett kiállítása nagy feltűnést keltett, művésztársai közül sokakra hatottak elképzelései! Á húszas évek elején szigorúan felépített, robusztus alakos kompozíciókat állított ki, melyeken a nagybányai hagyomány ellenében, Rembrandt hatása alatt, erős fény- árnyék hatásokkal a mélybarnákon alapuló egységes színkezelést hangsúlyozta (Fürdés Btán 1921. Betsabé, 1923. Hegy- letőn, 1926.) ' Ef^sz életébe« vonzódott a telin világához. 1924-ben véglegesen Zebegényben telepedett le. Haláláig figyelte, és képein megörökítette a Du- Ba-kanyar ezer arcát, a vöigyZebegényi temetés Szőnyi István protréja katlanban meghúzódó kis falu parasztjainak akkoriban igen küzdelmes, röghöz kötött életét. A művészet erejével emelte a halhatatlanságba a paraszti élet mozzanatait. Megindult szívvel, tartózkodó lírával figyelte a tájat, benne az embert. 1928-ban festett főműve, a Zebegényi temetés vall erről a megindító kapcsolatról, amelyet más fontos, a harmincas években festett zebegényi kép követ. Behavazott dunai táj (1928.), Zebegényi este, falun (1934.), Rajtuk ecsetjével a béke csendjét, a magyar Árkádiát teremtette meg magányában, vigasztalásul a háború felé tántorgó seblázas világnak. Rövid római tartózkodása után palettája megszínesedett Eladó a borjú, 1933., Este, 1934. ): az okkerek, a lilák, a barnák erősödtek fel sajátos színvilágában. A részletezést mindinkább elkerülte, a kevéssel sokatmondás, a festői- ség előtérbekerülése, a fényben oldódó, laza színfoltok, magával ragadó, emelkedett líra és látomásszerűség jellemzi képeit, melyeknek tárgya a legköznapibb falusi életkép, táj, vagy éppen egy rozzant szekér, esetleg egy pad a nyári napsütésben. A harmincas évek közepétől technikája is megváltozott. Temperával festett, világos színekkel (Szürke a Duna, 1935. Esernyő, 1939.; Kerti pad, 1949) Másik kiapadhatatlan ihletője a családja volt (Anya, 1935. ; Zsuzsa a falóval, 1937.; Zsuzsa az ajtóban, 1931; Anya és lánya 1944.) 1937-től 1960-ban bekövetkezett haláláig a képzőművészeti főiskola tanáraként egész generációknak volt nagyrabecsült mestere. Munkásságáért kétszer kapott Kossuth-díjat, s elnyerte a kiváló művész címet, Ä szeretett Zebegény kis temetőjében helyezték örök nyugalomba, híven egész életére jellemző, tartózkodó szerénységéhez. Kis háza és műterme ma múzeum és a magyar művészet rajongóinak zarándokhelye. Brestyánszky Ilona Gábor Andor arcai Száz éve született Gábor Andor HÁROM BETŰ 175 éve született r Három betű — és mily sokat jelent: így kezdhetnők a Poe-ra való emlékezést. .Vagy akár így is: A modem irodalom születése. 175 éve ugyanis nemcsak Edgar Allan Poe, a fiatal amerikai irodalomnak első világirodalmi rangú — s alighanem mindmáig legnagyobb — írója és költője jött a világra, hanem személyével mindaz, amit máig modernnek érzünk. Mégpedig a legkülönbözőbb tekintetben. De ne vágjunk elébe: a gyermek, aki 1809. január 15- én Bostonban egy épp ott időző déli vándorkomédiás házaspár fiaként megszületett, majd korán árvává lett, hiába kapott jó nevelést egy ugyancsak déli dohánykereskedő jóvoltából, — korán bekövetkezett haláláig zabolátlanul élt. Angliában volt kisiskolás, de az egyetemről már ugyanúgy kártyaadósságok miatt tanácsolták el, mint a West Point-i katonaiskoláról. Újságíró lett. szerkesztő, kritikus, esztéta, novellista és nagy költő, közben folyvást vándorolt, ivott, szerelmeskedett és noha rengeteget dolgozott, sokszor szinte nyomorban élt, negyvenéves korában pedig, máig is tisztázatlan, mondhatni rejtélyes körülmények között halt meg. És ezzel a mindennel elégedetlen, hajszolt, önpusztító, különös élettel összefért a szépség addig páratlan (mert tudatos!) tisztelete, a Tart pour Tart elvének hirdetése, 'és mi több: megvalósítása. Poe nagyszerű formaművész, az angol nyelv szépségeinek soha nem látott kibontakoz- tatója: a ritmus, zeneiség, hangulatteremtés, szómágia máig fölül nem múlt mestere, a romantikus érzelemgazdaság megverselője, akinek hatása nélkül nemcsak az angol és amerikai költészet fejlődése elképzelhetetlen, hanem jóformán elindítója volt a szimbolizmusnak, tehát az első dekadens és mégis meg- ejtően szép „izmusnak”, a modernség első mozdulásának... Versei máig is szólnak — magyarul is; szinte fordít- hatatlan remekművének, A hollónak átültetését tucatnyi költőnk próbálta meg, s Tóth Árpád immár klasszikus fordítása költői köztudatunkba (is szervesen beépült. Mint ahogy többi verse is, hogy csak még egy párat emNéha ügy érzem, elfeledtük. Mintha nem is ő 1 lett volna, mintha nem határozott volna meg irodalmi divatokat. mintha a népszerűtől a legszubtilisebbig nem alkotott volna maradandót, mintha... mintha... mintha... Miért? Hiszen 1959-től megjelent összegyűjtött műveinek sorozata, és operettszövegei kivételével minden műve hozzáférhető. Csak valahogy személye homályosult el az idők folyamán. Hatalmas munkabírású alkotó volt,' rengeteget írt, minden műfajban, minden formában. Már tizenhét éves korában jelentős műfordítónak számít, költő, novellista és publicista. Nemsokára mint drámaírót is jegyzik, regényei — különösen a Doktor Senki — pedig irodalomtörténeti állóképességű, korszakjelző, maradandó alkotások. Dehát, végül is miben az igazi? Arcai: először a sanzonköl- tő, a sajátos pesti hangulatú. „Gábor Andor nem franciás. Legnagyobb értéke az, hogy ezek a versei magyarok és pestiek, a formában, a pedáns mértékben is annyira magyarok, hogy inkább emlékeztetnek Arany János néhány aggkori, hátrahagyott pesti versére, mint valami mont- martre-i sanzonra”. Volt akkor egy polgári közönsége a Monarchiának, amelyet Diószegi András, Gábor Andor kiváló értője, korán elhunyt monográfusa citoyen-lelkületű polgárságnak nevezett. Nem volt ez szerinte összefüggő réteg, csak magányos különc, mizantrópként egzisztálhatott. A polgárságnak ez a liberális, a szabadságjogokat, az egyenlőség, testvériség elvét komolyan vevő része fejlődik majd Gábor Andor alakjában — a könnyű műfaj világából ívelő pályán a hivatásos forradalmár sorsáig. De előbb még operettlibrettók: CsárdáskiEdgar Allan Poe Ő bio GRAD - 1984. január 21, szombat litsünk: A harangok, A győztes féreg, Ulalume, Város a tengerben, Álom az álomban. Halhatatlan tehát mint (mondhatni) az első modern költő —- node nem kevésbé fontos, ami finom lírájával épp ellentétes: vaskosan nyers, sőt olykor horrorelemekkel építkező prózája is. Elbeszélései szintén iskolát teremtettek; szűkszavúan iszonytató írásai, köztük a detektívtörténetek első s mindmáig fölül nem múlt példái: a tiszta logika és megfoghatatlan (olykor már kafkai) szorongás légkörében játszódnak, mégpedig egyszerre. Ez a ridegen szigorú és mégis szorongó elme nem riadt vissza a szélsőségesen vadromantikus fantasztikumtól sem: egészen a soifi világáig merészkedett előre, me- gintcsak évtizedekkel meg- lőzve a műfaj európai megalapítóit. Ismét más műveivel pedig olykor már szinte a szürrealista próza előfutára. Nem véletlen, hogy e prózát máig kiemelkedően Babits szólaltatta meg magyarul.» — És Poe közben mindent mérlegel, elemez, osztályoz; útmutató kritikai személyiség, az esszének is mestere, aki mellesleg önnön költői géniuszát is megmagyarázza: mintegy megtagadva saját; ihletét, megírja, miként „agyalta ki” A holló egész félelmetes látomását... Nem, Amerika nem adott még nagyobb írót, többarcú klasszikusa pedig tán az egész világirodalomnak sincs. És ez, a modern elidegenedést alighanem először kifejező és egyéni bizonytalanságát mindegyre mámorba fojtó, tragikus sorsú, de szépet és szörnyűt egyaránt megíró nagy alkotó egyike azoknak, akik (elvontság és modernség ellenére) sosem távolodtak el olvasóiktól: Poe az a költő és író, akit a kezdő olvasó is azonnal élvezni tud, de akinek műveiben az irodalom ínyencei is mindig megtalálják ízlés és eszme, forma és tartalom oly magasrendű egységét, amely csak a klasszikusok sajátja.. Kristo Nagy István rálynő. Mágnás Miska. Már megírásuk pillanatában annyi távolságtartó iróniával, hogy ha csak kicsit megbillen a szöveg, már-már nyilvánvaló a szatíra. (Igaz, hogy ez viszont kitűnően ellensúlyozza a valóban csodálatos dallamgazdagságú, minden nemzedék fülébe újra meg újra belemászó zene.) Gábor Andornak ez az arca tehát a polgár, a polgári intelligencia szatirikusának arca, akinek gúnyolódó vénáját intellektuális és morális felháborodása alakítja ki. Sokak szerint Gábor Andor polgár maradt az emigrációban is, polgár maradt a kommunista mozgalomban is, aki elsősorban morális okokból lett kommunista, és nem töréne- ti szükségszerűségből. Az idő, az ember sorsát meghatározó történelem kommunistává tette a frivol, gúnyos hangú, játszi kedvű ifjút — ez történt valójában. És másik arca: lefordítja a Nobel-díjas Mistral, egy ma már elfelejtett szerző,Mi- reio című eposzát. Ugyanebben az időben Gábor Andor nekivág a Rolamd-éneknek is, és le is fordítja a több változatban fentmaradt mű később egységessé szerkesztett változatát. Nem kisebb személyiség, mint Babits Mihály mbndott róluk ítéletet, s a Mireiot, mint a magyar nyelvű irodalom kiemelkedő, önálló értékű alkotását minősítette. Műfordítói tevékenysége élete végéig elkíséri. Majakovszkij költői rangját az ő magyar nyelvű dikciója adta meg igazán. És megint más arc: a forradalmi lírikus. Életének legmegrázóbb, vagy legmeghatározóbb — ki tudja a pontos jelzőt — élménye az emigráció. Az alkotó nyelvből való k'szakadás, s a visszanézés mindarra a borzalomra, amit neki a Horthy-fasizmus távolról is jelentett. A proletárdiktatúra bukása után nem menekül. Hat hétig ül a íőkapitányságon, majd amikor kiszabadul és körülnéz, és érzékeli a légkört, akkor elmegy, hogy majd huszonöt év után térjen vissza. Abba a szeretett városba, Budapestre, melyet „beteg városnak” látott. Az emigrációban válik az eszmélő polgár kommunistává, ő lesz az első számú és egyszemélyes fórum, amelyen keresztül a világ megismerheti a Horthy-fasizmus igazi természetét. Bécs, Párizs, Lipcse, Berlin után 1933-ban Prágán keresztül Moszkvába megy. És itt megint a folytatás mellé valami új: a hit a visszatérésben, ö lesz a „felszabadulás eszmei előkészítőinek egyike irodalmunkban”. Legmaradandóbb regénye valószínűleg a Doktor Senki. Korszak jelző mű. Szellemes, ragyogóan pontos, szórakoztató olvasmány a Monarchia Magyarországnak karrierlehetőségeiről. És kegyetlen is, mert pontos. Benne van Maupassant szelleme és Mik- száthé is. De más. Gábor Andoré az újságírás világát idézi: a pesti szerkesztőségek, szalonok, emberek jellegzetes korképe. Persze szórakoztató írás első regénye, az Untauglich Űr című pamflet is, amely a frázisos hazafiság kigúnyolását szinte a burlesz- kig fokozza. Novellái nagyon sokszor másképpen szólnak, mint az egész Gábor Andor-i alaphang, a gúnyt itt sokszor az érzelem váltja fel, a pontos analízist a nosztalgia, és a kor divatja, a pszichologiz- mus éri el őt is. Az emigrációban nagyon sok riportot ír, mint a Pravda és az Ogo- nyok tudósítója bejárja Nyu- gat-Európát, elsősorban Németországot és Franciaországot. Amíg Németországban él, vezető irodalomkritikusa a német baloldali irodalomnak. Már akkor jelentős szerkesztő, nevelő. Hazatérve tulajdonképpen ezt a szerkesztői életformát folytatja: egy- egy személyes gesztusával fiatal írótársainak nyújtott segítséget. És megint más arc: hazatéré után a Ludas Matyi főszerkesztője, mert ugyan ki lett volna más a kommunista élc- lap első embere, ha nem ő. A kabaré, s a színház összefonódott életében. Nagy Endre kabaréjának legfontosabb szövegírói közé tartozott. Jelenetei a pesti kispolgár jellemvonásait karikírozzák, és a pesti élet korrupt, nagyképű, sikkasztó közéleti jelenségeit gúnyolják. Az emigráció előtt írt kis kabaréi, a Haspók úr ebédel, vagy Mancika, a tündér és még sok más, ma már a műfaj klasz- szikus darabjai. De vígjátékai, a Ciklámen, a Majd ' a Vica és a többiek szintén új levegőt hoztak a Vígszínház és a Magyar Színház színpadára. És ezek az előzmények — melyek nyomán Gábor Andort nyugodtan lehetett a hazatérő magyar írói emigráció legjelentősebb, itthon leginkább ismert alakjának tekinteni. Mindenki azt hitte, vezéralakja lesz a hazai irodalomnak. Nem így lett. Igen, talán itt lehet tetten- émi az elhelyező emlékező zavarát. A sok-sok Gábor Andor-arc közül egy hiányzik. Hiányzik az ünnepelt —, a maga természetes életútján. a maga helyére érkezett — Gábor Andor-arc. Az, aki a legnagyobbak közé került, de amit életében nem, csak halála után kezdett észrevenni az irodalmi közvélemény. 1953 januárjában halt meg, és abban az évben, halála után kapta meg a Kossuth- díjat. Szal.ontay Mihály GONDOLATOK A férfiak nők nélkül elbu- Senkiről ne mondd, hogy tulnak. boldog, amíg ÓL (Csehov nyomán — KreciaP.) (Solon) Az udvariasság az a művészet, hogy tudunk válogatni saját gondolataink között. (Mme de Stael) A tervek akkor bölcsek, ha a nehézségeket is számításba veszik, amelyekbe végrehajtásuk ütközhet. tVauvtíiarguesJi Nem a szakadék választ el, hanem a szintkülönbség. (Lee) Az elmúlt tíz évbe« csak egyszer sikerült Margeret Thatchert leállítani: az altatóorvosoknak a szemműtétje során. tFnaak Hamui
