Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-20 / 16. szám

Mit szeretnénk, stílre van reális lehetőség? Ä külső és belső körülmények kényszerítő hatására a szakszervezeti munkában, annak megújulásában, a különböző .érdekek ütköztetésével, a munkahelyi demokratizmust megtestesítő fórumokon is igen helyesen, a címben említett sorrendnek megfelelően formálódnak és formálódtak a gondolatok, kívánságok, a rövidebb és hosz- szabb távú célok elérése érdekében. Vagyis az élet minősége, tartalma, a már ismert kény­szerintézkedéseket is számba véve attól függ, amit Reviczki László, az SZMT tagja, a Volán 2. sz. Vállalat szakszerve­zeti bizalmija, a testület legutóbbi ülésén így fogalmazott meg: a béremelés mértéke, nagysága, ideje, életszínvona­lunk védelme minden esetben a hatékonyságban jelentkező eredmények függvénye. Az előbbiek nemcsak a béreme­lésre, hanem az élet minden területére érvényesek. Sikere az első lépések helyes megtételével függ alap­vetően össze. A címben említett magvas gondolatra kell úgy válaszolni a idén, úgy meghatározni a feladatokat, hogy abban tükröződjön a dolgozók döntő többségének vélemé­nye, álláspontja, kritikája, az elképzelések sorrendiségé­re vonatkozó kívánsága, a sikerhez vezető feltételek, köve­telmények és elismerések rendszere. Ennek ad méltó ke­retet és gazdag, sokirányú kibontakozást az éves tervké­szítésben való részvétel, mint a munkahelyi demokrácia egyik, talán legfontosabb megnyivánulási formája. A vállalati tervek és munkahelyi feladatok kialakítása során vajon hol és milyen változások történtek a terve­zés demokratizmusában, a dolgozók ez irányú tevékenysé­gében, a mit szeretnénk és mire van lehetőség kérdés meg­válaszolásában? Az elmúlt évi tapasztalatok szerint, szélesebb körben bonyolították le az előzetes tervkonzultációval kapcsolatos vitákat, azaz több fórumán ismertették a gyárak vezetői elképzeléseiket, a szükséges tennivalókat. Kezdeti lépések történtek a gyáregységek, telephelyek státusának megíté- sélében, mivel néhány vállalati központ — Ganz-MÁVAG, FÜTÖBER — már előzetes tervjavaslatokat kért a gyár­egységek vezetőitől, dolgozóitól, amelyeket kisebb-nagyobb változtatással, a vállalati terv alkotó részévé formáltak. A szakszervezetek fokozottabb figyelmet fordítottak a különböző tervfejezetek összhangjára, azok megalapozott­ságára- A bizalmiakon keresztül tájékoztatták a dolgozó­kat a célkitűzésekről, a termelési eredményekkel összefüg­gésben álló érdekeltségi alapokról, lehetőségekről. Foko­zott törekvés jellemezte a tervfeladatok kisebb egységek­re, — üzem, gyárrészleg, műhely — való lebontását, s ez­zel együtt az önálló termelési egységek kialakítását és mű­ködtetését. Amennyiben év közben szükség volt a terv mó­dosítására, arról időben tájékoztatták a szakszervezeti bi­zottságokat, tisztségviselőket. w Mi jellemzi eddig az 1984. évi tervezőmunkát? Az, hogy az időben beindított elképzelések kialakításában a szakszervezeti tisztségviselők több csoportban hallatták sza­vukat, mondták el véleményüket. A térvezéssel kapcsola­tos testületi munka előkészítése, majd ezt követően a té­ma tárgyalása, javuló színvonalat tükröz. Az egybehangzó vélemények szerint a gazdasági vezetők által kialakított tervek ugyan feszítettek, de teljesíthetők. Ez egyúttal a minimális programot is jelenti. A tervek és a munkaver- seny-célkitűzések egyeztetése során a testületi állásfogla­lások megfogalmazták a túlteljesítéssel kapcsolatos igé­nyeket, a feltételeket, a többlettel járó anyagi és erkölcsi elismerést. Bár a bér- és szociálpolitikai elképzelések nem elégítenek ki minden igényt, a legfontosabb központi. cé­lok megvalósítását azonban elősegítik. Az idei tervek közül néhányat már a bizalmitestüle­tek elfogadtak, egy részüket még csak a szakszervezeti bi­zottságok véleményezték. Több helyütt most folyik a szak- szervezeti csoportok állásfoglalásának összegyűjtése. Né­hány termelő, gazdálkodó egységnél viszont ma még csak az egyzetetésnél tartanak. Mivel a tervkészítésben az egész kollektíva jelenét, sőt a jövőjét is befolyásoló fontos kérdésről van szó, a szak- szervezeti bizottságoknak vigyázniuk kell arra, nehogy za­varba hozzák őket a gazdasági vezetők, azaz ne hagyják, hogy az utolsó pillanatban kényszerítsék ki állásfoglalásu­kat. A felelősségteljes, megalapozott véleménynyilvánítás megkívánja, hogy a szakszervezeti' bizottságok ne sajnál­ják az időt véleményük kialakítására, a csoportok, a tervek és a szakszervezeti bizottság állásfoglalását megismerő véle­ményező tanácskozásokra. Megszívlelendő az az észrevétel is, mely szerint a tervezésben nem kapott megfelelő hang­súlyt a belső tartalékok feltárása, az ilyen jellegű fel­adatokra való mozgósítás. Vigyázni kell arra, hogy a fó­rumok összehívása ne legyen rohamjellegű. Az eddiginél nagyobb feladatot kell kapniuk a szakszervezeti bizottsá­gok mellett működő közgazdasági munkabizottságoknak­A széles körű eszmecserére azért van szükség, hogy a véglegesen elfogadott feladatok visszaigazolása előtt a cselekvésre, tettre kész dolgozók a magasabb követelmé­nyek ismeretében, a kívánt helyre tegyék a mércét, jelez­ve azon szándékukat, hogy nem csak megértették, tudomá­sul vették, azonosultak a magasabb követelményekkel, ha­nem annak megfelelően cselekszenek is. M ert a címben említett kérdésre: mit szeretnénk, mire van reális lehetőségünk, adandó, méltó és egyetlen válasz, a jövőben még jobban, mint ed­dig a termelés-gazdálkodás hatékonyságának növekedésében dől el. Ennek érdekében szükséges az egyén és a közösség javát szolgáló tettek sokaságát, a nap minden percében, ma­gasabb szinten megismételni. — venesz — A robotok új X hagyományos ipari robo­tok egyik határozott hátrá­nyát fogja leküzdeni a duis- burgi egyetemről Helmut Schwarz professzor egy fo­lyamatirányítási és -szabá­lyozási technikai program­mal. amely „kitérő mozdula­tokat” is alkalmaz. Eddig le­hetett ugyanis sok karja a ro­botoknak és ezek program­szerűen és súrlódásmentesen tudtak mozogni abban a tér­ben. amelyet el tudtak érni, cte esak akkor, ha a környe­zetük változatlan maradt. Ha azonban mondjuk munkada­rabok vagy emberek kerül­generációja tek a mozgáskörzetükbe. ez komolyan megzavarhatta a termelési folyamatot, és em­berekre nézve még veszélyes­sé' is válhatott. Ezért Schwarz szerint a robotok következő generációja, amelynek fel- használása már a közeljövő­ben szükségessé válhat akár kis szériáknál is, olyan szen­zorokkal lesznek ellátva, mint a televíziós kamera vagy a távolságérzékelő, amelyek egy mikroszámítógéppel ösz- szeköíve a robotnak elegendő döntési szabadságot tesznek lehetővé a mindenkor szüksé­ges kitérő mozdulatok elvég­zésére. Ritmusadó és repülés Az NSZK-ban több tízezer ember visel ritmusadot (pace­makert) a bőre alatt, hogy be­teg szívük segítségére legyen a szabályos működésben. A legújabb vizsgálatok kiderí­tették, hogy valamennyien utazhatnak repülőgépen. Sem a ritmusadók nem befolyásol­ják a repülőgép elektronikus berendezéseinek működését, sem az utóbbiak nincsenek zavaró hatással a ritmusadók­ra. A repülőtereken rendszeres­sé vált motozások során azon­ban a ritmusadóval élő sze­mélyeknek tanácsos óvatos­nak lenniük Számos repülő­téren ugyanis minden fémet észlelő sugarakkal tapogatják le az utasokat, s ezek a nagy. frekvenciájú elektromágne­ses sugarak megzavarhatják a ritmusadók működését. Igaz, a , zavar csak pár pillanatig tart, Utána a készülék ismét kifogástalanul működik; még­is azt javasolják, hogy akik ritmusadót viselnek, ne ves­sék alá magukat ilyen ellen­őrzésnek, hanem a számukra külön felállított motozóhelyen jelen tkezzenek. Hatékony ösztönzés a bútorgyáriján üinasífő forintok — A minőségi prémium­mal kapcsolatban felhívtuk az üzemvezetők figyelmét, hogy ez nem a megjelenésért járó pénz! — fejtegeti Hely László főmérnök. — Azaz ne fizessék ki a hétezer forintos keret egészét, ha nincs mö­götte tényleges minőségjavu­lás. És valóban: az első hó­napban 3 ezer, a másodikban 2 ezer forintot használtak föl csupán. Természetesen min­den ilyen megtakarítást év véigén a. dolgozóknak fizetünk ki. Csak azt akartuk élérni, hogy ez a minőségi prémium a hatásában ne híguljon fel... Kevesebb a strigula A jobb minőségié való anyagi ösztönzéssel kísérlete­zik néhány hónapja a balas­sagyarmati Ipoly Bútorgyár. Legnagyobb üzemében, a bú­torgyártó részlegben havi hét­ezer forintot oszthatnak ki — konkrétan brigádra, illetve személyre lebontott világos követelményeik alapján — a jó minőséget produkáló dol­gozóknak. — Rokonszenves döntés-e, hogy eddig egyszer sem hasz­nálták föl a teljes keretet? — Ebből a szempontból kö­zömbös, mert minden dolgo­zó és brigád a saját követel­ményeit és prémiumlehetősé­geit isméin, és ellenőrizni tud­ja, hogy mit teljesített. Ed­dig inkább nagyvonalúak voltunk a kifizetésben — mondja Olexa Miklós üzem­vezető —, mert. azt akartuk, hogy az emberek lássák: tény­leg van értelme a figyelme­sebb munkának. Hogy a megcsillantott lehe­tőség eddig volt-e hatással a minőségre, ezt a javítással foglalkozó emberek tudják jól megítélni: előttük gyűl­nek össze a részleges vagy végleges selejtek. — Van javulás november óta — közli Fenyvesi János, a javítók brigádvezető je. — Ke­vesebb a javítani való mun­kadarab. Ezt nem annyira naponta, hanem inkább he­tente vagy havonta tudjuk jól felmérni. Strigulázzuk a hibáikat, és hó végén Össze­sítőnk. Látható, hogy a régi­hez képest kevesebb a stri­gula. Büntetni, ha van kit Egy négytagú brigádnak, ha a lehető legioöban dolgozik, havi 1120 forint minőségi pré­mium jut. Hugyecz János eP ismert tagja egy ilyen bri­gádnak; ő eddig egyszer, de­cemberben kapott 200 forint minőségi prémiumot, mivel jó . minőségben végezte az éllezá­rást. Számít-e valamit az a havi 200 forint? — Igen, ösztönöz a rta-l gyobb alaposságra, arra, hogy jobban odafigyeljen az ember — bólint a szikár fiatalem­ber. — Nemcsak a megfcapha-' tó pénz ösztönöz, hanem az is, hogy tudjuk: ha egy adott mennyiségnél több selejtet okozunk,' akkor mi fizethe­tünk. Mint kiviláglik, eddig is érvényben volt a kártérítés lehetősége, de nemigen fizet­tettek ilyet a vezetők, mert nem volt „sportszerű”, hogy csak a büntetés lehetséges, a jutalmazás nem. — Büntetni lehet, de csak addig, amíg van kit — fogal­mazza meg az alapvető tételt Olexa Miklós. — Az a gya­korlat alakult ki, hogy „ne büntessünk, mert az illető, beadja a felmondását”. Kérdés, hogy a fokozott alaposság mennyire kifizető­dő a kétkezieknek. — Ha azt nézzük — így Hugyecz János —, hogy a mi­nőségi prémium mennyivel több figyelmet követel, lehet, hogy a dolgozó nem nyer. Mert ha jobban figyel, keve­sebbet termel. Így a teljesít­ménybértől esik eL — ön milyen minőségi pre­mizálást javasolna? — Én először azt javasol­nám, hogy a hétéves, kime­rült gépparkot újítsuk fel. Teremtsük meg a jó minőség műszaki feltételeit, és azután követeljünk az emberektől. A/ gyárban az utóbbi évek­ben sikerült megvalósítani a hangoztatott követelményt: a nagy értékű gépek hatékony kihasználását. Két-három mű­szakban működtek a masinák. Látszik, is rajtuk. — Mind nyugati gép — tud-’ juk meg az üzemvezetőtől! — Az évi másfél millió forintos allkatrészimpart-fceret édes­kevés. Barkácsolunk áülandó- an. Nemrég horribilis össze­gért megbíztunk egy hazai vállalatot egy gép felújításá­val. Neki is fogott, de a mun­ka felénél az ő alkatrészeik is elfogytak. — Mit tanácsolna e körül­mény ismeretében? — szöge J zödiik a kérdés Hugyecz JáJ nos mellének. Megtanulta a harci mesterséget Emlékezés Kulich Gyulára Kulich Gyula 1942 elején még nem tom­bolta ki magát a tél, s a sze­gedi Csillag börtön zárkáiban meg különösképpen hideg volt. Az új fegyenc ajtaja fö­lé az ügyeletes őrmester ki­függesztette a krétafeliratos táblát: Kulich Gyula, sz. 1914. I. 20. — 8 év fegyh. Igaz, hogy előzőleg — két- esztendei vizsgálati fogság után — három és fél évre ítélte a törvényszék, de a Ma­gyar Királyi Kúria újra tár­gyalta az ügyet. — Megbánta tettét? — kérdezte tőle a bí­ró, mire Kulich Gyula így válaszolt; — Semmit nem bántam meg. Hazám függet­lenségéért és az igaz ügyért harcoltam... Nyolc évi fegy- házra ítélték az OIB titká­rát, aki bírái fejéhez vágta az ítélet után: „Nem ér már meg ez a rendszer nyolc évet!” Küzdelmes, harcos élet ju­tott osztályrészéül. Édesapja Békéscsabán volt szabómes­ter, s egyéves korától Gyula is ott élt, ott nőtt fel. Édes­anyja négy gyermeket — há­rom fiút és egy lányt — ne­velt fel egymaga, miután fér­je, Kulich Mihály 1923-ban meghalt. De a kis, törékeny, szívós asszony zokszó nélkül vállalta: becsületes emberré neveli gyerekeit, akiket mo­sással, vasalással tartott el — ugyanúgy, ahogy József Attila. Mama című versében olvas­hatjuk. Gyula egész korán a család támasza lett. A nyári szüni­dőben 12 éves korától kőmű­veseknek segített, s bár vé­gig kitünően tanult, a négy polgárinál többre nem futot­ta, mert kellett minden fillér a család megélhetéséhez. Ö is szakmát tanult: egy kis szabócéghez szegődött el inas­nak. A csabai munkásotthon­ban csakhamar népszerű lett a fiatalok között. Lányok, fi­úk csoportosultak köréje, s vanárnaponként együtt jártak kirándulni a környékre. Ne­héz évek voltak ezek, nem volt. munka sem a férfi-, sem a nőiszabó-szakmában. Gyu­la 1934 kora tavaszán Pestre jött szerencsét próbálni. A Józsefvárosban egy kis sza­bóságban kapott munkát, s így került a VIII. kerületi ifik közé. Németországban akkor már hatalomra került Hitler, s a fasiszták gyorsuló ütemben készültek a háború­ra. A pesti munkásfiatalok meg a háborúellenes harc tu­dományát tanulták. A köny­vek iránt fogékony Gyula né­met nyelvű Lenin-kötetet ka­pott egy idős munkástól. Már egészen jól haladt a német­tel, s így világosan megértet­te Leninnek a fiatalokhoz in­tézet útmutatását: „Nemsoká­ra nagy leszel, fegyvert ad­nak majd a kezedbe. Vedd el és tanuld meg alaposan a harci mesterséget. Proletárok számára ez szükséges tudo­mány. Nem azért, hogy saját testvéreidre, más országok munkásaira lőjj, hanem azért, hogy saját országod burzsoá­ziája ellen harcolj ...” A fiatal Kulich elvette a fegyvert, amelyet a munkás- osztály tanítói és vezetői nyújtottak neki: megtanulta a harci mesterséget. Az osz­tályharcos fiatalok nagy. győ­zelme volt, amikor az Orszá­gos Ifjúsági Bizottság titká­rává őt választották. Sikeres akciók indultak a fiatalok vasárnapi leventéztetése ellen; illegális csoportokat szervez­tek; röpiratokat terjesztettek. Kulich Gyula pedig e moz­galmas hónapokban, években is mérhetetlen szorgalommal tanult, képezte magát elmé­leti szinten és az általános műveltségben is. Kitűnően ki­használta azokat a hónapo­kat, amelyekben nem dolgoz­hatott: ilyenkor különösen tervszerű és kemény önkép­zést írt elő magának. Két nyelvet, a németet és a fran­ciát önerőből sajátította el, vasszorgalommal, s hihetet­len nagy akarattal. Mint az illegális párt meg­bízottja, 1939-ben Zürichben járt, ahol átvette a magyár pártvezetés utasításait. Haza­térve fokozott lendülettel ve­tette bele magát a munkába. Marxizmust tanulni és a leg­jobb fiatalokat kommunistá­vá nevelni — ez volt a cél, amely az ő és társai szeme előtt lebegett. S mindezt úgy végeztek, hogy- illetéktelenek lehetőleg sie sejtsenek meg be­lőle semmit. Előfordult, hogy a vasasszékház nagytermé­nek négy sarkában négy mun­kacsoport tanulmányozta pél­dául a Kommunista Kiált­ványt, mégpedig úgy. hogy ha belépett a terembe egy nem- kívánatos személy, az köny­vük felett Karl Renner A Du- na-medence gazdasági prob­lémái című politikailag meg­lehetősen ártatlan _ művének fedelét láthatta. Egy forradalmár töretlen útját szakította meg Horthy vezérkari főnöksége, amikor 1940 elején több mint száz­ötven kommunistát és balol­dali érzelmű embert letartóz­tatott, köztük Kulich Gyulát. Az alagi csendőrlaktanyában kegyetlen kínzásoknak, valla­tásoknak vetették alá őket. Kulich lett a per fővádlott­ja. Ám akkor is nyugodt és optimista volt, amikor Sze­gedről a váci fegyházba, on­nan a komáromi Csillag erőd­be, majd tovább, Dachauba hurcolták el. Soványan, haja­donfőit, a hidegtől lila arc­cal állt az elkülönítettek cso­portjában, a sor szélén. Ama­zokat munkába indították, őket a halálba. Még akkor is bátorítóan mosolygott társa­ira. Ha élne, most lenne 70 éves. — Ha tudnék valamit teé nacsolmi, már megtettem vakta, mert ismerem jól a körülményeket. Nincs más vá­lasztás. elfogadjuk az adott helyzetet Vállon veregetés — Lényegében a minőségi prémium jelen tőségét nem is annyira az összeg nagysága adja — fogalmazzák meg a záró tételt a szakemberek. — Hanem inkább egy köszönő váíllveregetést, egy baráti kéz­fogást jelképez. Az jelzi, hogy észrevették, mert jól dolgoz­tam, s nem voltaim olyan hü­lye. mint Jancsi, aki egész hónapban a fejéit vakargat- ta... Molnár Pál j Színes képmagnók Novgorodból A Szovjetunióban legyártották az új színes, kazettás képmagnók első sorozatát. Ezeket a novgo- rodi Szpektr gyár állítja elő. Az Elektronika típusú képmagnók­ban a szakterület legújabb ered­ményeit alkalmazzák. Az újdon­ságot több eredeti kiegészítővel szerelték fel. Például egy beépí­tett elektronikus időmérővel bár­mely napra be lehet programoz­ni a bekapcsolást. A képmagnó a beállított időben minden külső beavatkozás nélkül felveszi a ki­választott televíziós műsort — há­romórás időtartamig. Ü. L. NÓGRAD - 1984. január 20» péntek 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom