Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-19 / 15. szám

Folytatja munkáját az Európa konferencia

(Folytatás az l. oldalról.)

agresszív külpolitikája. A világ ügyeiben elfoglalt militarista irányvonal azon országok politikájának terméke, amelyekben a fegyverkezési hajsza a legkifizetőbb üzlet a fegyverkereskedők számára. Ezt a tényt mind többen ismerik fel.”

A szovjet külügyminiszter kiemelte, hogy az adott helyzetben tettekre van szükség, nem szóakrobatikára, amiben Washington az utóbbi időben gyakorta jeleskedik. Tényleges fordulat kell a politikában — a militari zrnus és az agresszió politikájától a béke a nemzetközi együttműködés politikája felé.

A stockholmi konferenciát — folytatta — nem lehet mesterséges válaszfallal elválasztani a külső fejleményektől, de ennek a tanácskozásnak oda kell hatnia, hogy az európai folyamat továbbvitelében érdekelt államok felkutassák ós megtalálják a nemzetközi bizalom és biztonság megszilárdításának útjait Itt új fontos megállapodásokban kell a gyakorlatban továbbfejleszteni a helsinki záróokmányt.

Az államok közötti bizalom kérdéséről szólva Andrej Gro- mifco leszögezte: a jelenlegi amerikai kormányzat első lépéseitől kezdve mindent elkövetett, hogy aláássa a saját maga iránti bizalmat, és meg kell mondani, hogy ebben jelentős teljesítményt nyújtott Washington titkos aknamunkába kezdett, terrorizmushoz folyamodott más országokkal szemben.

Lazar Mojszov jugoszláv külügyminiszter a nemzetközi helyzetet elemezve rámutatott, hogy „a tömbök közötti rivalizálás”, amelyet fokozott az európai rakétaversengés és propagandahóború, gyengítette az érdeklődésit olyan alapvető fontosságú, de megoldatlan kérdések iránt, mint az erőszak elvetése, a katonai beavatkozás, a .,des tahiti zációs nyomás” kiküszöbölése, vaflamint a gazdasági problémák. Szólt az európai biztonság katonai és politikai vonatkozásainak szétválaszthatatlanságáról. „Európa az a térség — mondotta —, ahol annak idején kitört és tetőzött a hidegháború, ahol megkezdődött és csúcspontját érte él az enyhülés.”

A jugoszláv külügyminiszter a vezető nagyhatalmak különleges felelősségére utalva kijelentette: a fegyverkezési verseny nem állítható meg a propaganda eszközeivel, hanem csakis konferál tettekben, kanikrét első lépésekben megnyilvánuló példa- mutatással. A stockholmi konferencia sikerességének ismérve Lazar Mojszov szerint az lehet, ha az első ezaikasz végeztével ténylegesen áttérhetnek az európai leszerelés kérdéseinek megoldásaira.

A jugoszláv küldöttség vezetője szoros összefüggést mutatott ki Európa és a földközi- tengeri térség biztonsága között és utalt a térség nem európai országai szerepének fontosságára is.

Töprengés az ötök városban

A képrablás fejleményei A camorra is szerepet játszott

Az olasz sajtót élénken foglalkoztatja a budapesti Szép- művészeti Múzeum hiányzó hat képének sorsa, a festmények felkutatása, a rablásra megbízást adó személy kiléte, valamint a rablóbanda olasz tagjainak kézre kerítése.

A Rómában megjelenő és általában jól tájékozott II Tempo szerdai számában azt írta, hogy a budapesti képrablásban a dél-olaszországi szervezett alvilág, a camorra is szerepet játszott. Az II Tempo szerint a szálak Nápolyba vezetnek, még akkor is, ha a rablás olyan Reggio Emilia-i banditák közreműködésével történt, akiknek kapcsolata volt más európai országok bűnözőivel is.

Emlékeztet a lap arra, hogy a négy körözött olasz képrabló között két nápolyi is van, név szerint Giordano Incenti és Carmine Palmese. Mindketten erős szálakkal kötődnek a camormhoz. Úgy tudják, hogy ők ültek Morini autójában, amikor a képeket Magyarországról kivitték.

Idézi a római újság a művészeti értékek nápolyi főfelügyelőjét, Raffaelle Causát, aki kijelentette: informátorai révén biztos értesülései vannak arról, hogy a műtárgylopások mögött kiterjedt hálózattal rendelkező nemzetközi bűnszövetkezet áll.

Giorgo Santacroce helyettes főügyész, a nyomozás római irányítója a lapokkal közölte, hogy a jövő héten két csendőrtiszt kíséretében Athénba utazik. Samitacroce ismét kihallgatta Giacomo Mo- rinit, az öttagú olasz bűnszövetkezet rács mögött levő tagját, aki megerősítette, hogy a képlopás görög megbízásból történt, Morini vallomásában azt is elmondotta, hogy Ivano Seianti, akit a banda szellemi vezérének tartanak, a rablás előtt három hónappal a görögországi Iteában járt, ahol találkozott Efthi- miosz Moszkaklaidesz étolaj- gyárossal. Moszkaklaidesz olaj üzemei a közép-görögországi Iteában vannak.

Az olasz hírközlő szervek egyébként beszámoltak a képrablással kapcsolatos budapesti sajtóértekezletről. Több újság is aláhúzta a magyar és az olasz rendőrség között kialakult hasznos együttműködést.

Szerdai görög lapok olyan értesüléseket közöltek, hogy a letartóztatott Giacomo Morini maga is járt Görögországban, sőt iteai villájában felkereste Efthimiosz Moszkaklaidesz nagyiparost.

(MTI)

Gromiko—Shultz találkozó

Andrej Gromiko. az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, külügyminiszter sz"rdán Stockholmban találkozott George Shultzal, az Egyesült Államok külügyminiszterével.

A találkozón a világpolitika legfőbb kérdéseit és a szovjet—amerikai kapcsolatok állapotát tekintették át. Szovjet részről a megbeszélést teljes nyíltság és elvszerűség

Brit konzervatívok

„Parlamenti lázadás"

Mock nyilatkozata

A magyar—osztrák kapcsolatok fejlesztése fontosabb, mint korábban

Iszlám csúcsértekezlet

Parázs vita

Egyiptom visszatéréséről

Előtérben

a foglalkoztatottság

A beszámoló feletti vitában eddig elhangzott felszólalások tükrözték azt, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet, (amikor tömeges munkáselbocsátásokat terveznek) súlyos aggodalmakat okoz a dolgozók körében. A Központi Bizottság éppen ezért elhatározta, hogy a vitát a gazdasági kérdésekről tovább folytatják. Ezt követően kerül majd sor Maxime Gremetz- nek a nemzetközi helyzetről szóló beszámolójára. .

Az FKP Központi Bizottságának kedden kezdődött, eredetileg két napra tervezett ülését — mint a L’Humanité jelenti — egy nappal meghosszabbították.

Georges Marchais főtitkár a Központi Bizottság elé terjesztett beszámolójában

hangsúlyozta, hogy ez az ülés rendkívül fontos, mert a baloldal most döntő időszak előtt áll, a helyzet rendkívül alaEgyetértünk az osztrák kormánnyal abban, hogy a magyar—osztrák jószomszédi

kapcsolatok fejlesztése még fontosabb, mint korábban — jelentette ki Alois Mock. Az Osztrák Néppárt elnöke a hét elején e minőségében először tett látogatást Budapesten, egyúttal először járt szocialista országban.

Mock az MTI tudósítójának adott nyilatkozatában hangoztatta, hogy pártja is tudatosan folytatja a jószomszédság politikáját, és nagyra értékeli, hogy az osztrák— magyar kapcsolatok az elmúlt 15—20 évben példásan fejlődtek. Az 1970 óta ellenzékben lévő — párt változatlanul vallja: a társadami rendszer különbsége ellenére mindkét oldalon megvan a politikai szándék, ezzel a gyakorlati lehetőség az együttműködésre.

Pártja fontosnak tartja,

hogy a jószomszédi kapcsolatokat a realitások alapján

ápolják, figyelembe véve,

hogy Magyarország a Varsói Szerződés, a «vGST -tagja, míg

Ausztria a nyugati parlamenti demokráciákhoz tartozik. A politikai rendszerek különbözősége azonban semmiképp nem akadályozza, sőt szükségessé teszi a jószomszédi kapcsolatok ápolását — hangoztatta.

Mock véleménye szerint most nem annyira újabb megállaoodásokra van szükség. inkább arra, hogy az adott kereteket kölcsönösen jobban kihasználják. Erre különösen nagy lehetőséget lát a gazdaságban. A kooperáció elmélyítésére módot lát az idegenforgalomban, valamint a technológia területén, harmadik országok piacán, hiszen a magyar ipar, mint mondotta, bizonyos területeken igen fejlett. Szükséges, fontos az együttműködés kiszélesítése kulturális vonatkozásban is, tette hozzá.

A Osztrák Nénnárt elnöke, aki egyben a különböző konzervatív-kereszténydemokrata nártokat tömörítő európai, illetve világszövetség elnöke, a nemzetközi helyzetről is tárgyalt vezető magyar politikusokkal.

lamenti akcióját azzal egészítette ki, hogy ugyanaznap a Cityben erősen bírálta a Thatcher-kormány gazdaság- politikáját is.

A kormány úgy véli, a tanácsi adótörvény — a „lázadás” oka — meg fogja akadályozni a választott helyi testületeket abban, hogy a közszolgáltatási adókat tetszés szerint emeljék. Az adókivetésnek ezt a központilag elrendelt korlátozását a volt konzervatív miniszterek a helyi demokrácia elleni támadásnak, a kormány hatalma szükségtelen kiterjesztésének, végül pedig a konzervatív anticentralista hagyomány megkárosításának minősítették.

A tervezet végül is 99 sza- vazatos többséget kapott — hála annak a nagy többségnek, amelyet a kormány az alsóházban élvez.

r Aczél Endre, az MTI tudósítója jelenti:

A brit konzervatívok kormánya új tanácsi adótörvénye fölötti, kedd esti szavazáskor „parlamenti lázadás” tört ki. Tizenhárom tory képviselő a kabinet által benyújtott tervezet ellen szavazott, húsz kormánypárti honatya pedig tartózkodással juttatta kifejezésre nemtetszését.

Nemmel szavazott Edward Heath volt konzervatív pártvezér, valamint Margaret Thatcher négy korábbi minisztere, a tartózkodók listáján pedig ott szerepelt Francis Pym volt külügyminiszter neve.

Az újságok szerint a brit politikai történelemben még soha sem esett még, hogy hajdani kormányfő saját pártja ellen szavazott volna. Edward Heath egyébként parLazar Mojszov után Erwin Lánc osztrák külügyminiszter kapott szót. Felszólalásában rámutatott: a semleges Ausztria száméira Stockholm kínálja az első alkalmat, hogy bekapcsolódjék egy intenzív és messzemenő tárgyalási folyamatba az európai biztonság katonai vonatkozásairól. „Ausztria szövetségi kormánya

— mondotta — nemcsak kívánatosnak, hanem abszolút szükségesnek tartja a mielőbbi megállapodást egy katonailag jelentős, politikailag kötelező, megfelelő módon ellenőrizhető és egész Európára kiterjedő, összefüggő és átfogó bizalomerősítő intézkedésrendszerről.”

Az osztrák külügyminiszter annak a nézetének adott hangot, hogy az európai folyamat elég erős válságok idején is mérsékelt előrehaladás elérésére képes a kelet—nyugati viszonyban. Ez a folyamat azonban még nem lépett túl a politikai kereteken, sőt bizonyos katonai intézkedések kedvezőtlenül befolyásolták. Stockholm lehetőséget nyújt a katonai oldal kimunkálására az európai biztonsági folyamatban.

„Nem véletlenül alkarunk rábukkanni a bizalomra. Meg akarunk dolgozni érte. Meg kell teremtenünk. Ez a folyamat azonban hosszú és fáradságos lesz” — mondotta felszólalásában Allan J. MacEachen. A kanadai miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter részletesen foglalkozott az európai hagyományos haderőik helyzetével és csökkentésük feltételeivel.

A bolgár diplomácia vezetője, Petr Mladenov beszédében kemény szavakkal ítélte el a Reagan-kormányzat által a szocialista országok ellen meghirdetett „keresztes hadjáratot”, ,,a szovjet fenyegetésről” terjesztett rágalmakat és Washingtonnak a katonai fölény megszerzésére irányuló kísérleteit „Akik készek becsületes döntésekre és kompromisszumokra, azokkal aktívan együttműködünk a ránk váró nehéz munkáiban”

— jelentette ki Petr Mis de- nov, a szerda délelőtti ülés utolsó szónoka.

Délben a svéd király ebédét adott a küldöttségvezetők tiszteletére.

A konferencia alkalmából Stockholmiban tartózkodó vezető politikusok két- és többoldalú találkozók szinte áttekinthetetlen során vitatják meg egymással az államközi kapcsolatok kérdéseit, az európai és a világpolitikai helyzetet, s stockholmi találkozó fejleményeit és soron következő feladatait. A sajtóközpontban egymást érik a sajtókonferenciák, amelyeken — elsősorban a nyugati — külügyminiszterek ismertetik álláspontjukat a konferencia témáiról, mások beszédeiről. Nem tétlen a svéd és a nemzetközi békemozgalom sem, amely a konferencia székhelye előtti téren szinte permanens tüntetést rendez Európa békéje, biztonsága, a leszerelés mellett.

A szovjet diplomácia vezetője ezután kifejtette kormánya elgondolásait, javaslatait a stockholmi konferencia munkájával kapcsolatban az atomháború megelőzéséről. Szorgalmazta az atomfegyverek és a hagyományos fegyverek elsőként való alkalmazásának elvetését, a katonai költségvetések csökkentését, Európa mentesítését a vegyi fegyverektől, atomfegyver- mentes övezetek létesítését. Kibővítésre és továbbfejlesztésre ajánlotta azokat a katonai bizalomerősítő intézkedéseket, amelyeket már az 1975-ös helsinki záróokmány előirányzott. Külön kiemelte, hogy előzetes tájékoztatást kellene adni az Európához csatlakozó tengeri és légi övezetekben megtartásra kerülő nagyobb hadgyakorlatokról is. Óvta a nyugati hatalmakat attól, hogy a stockholmi konferencián egyoldalú katonai előnyszerzésre törekedjenek, hogy „a réseket keressék a kerítésen, amelyeken keresztül megleshetik, mit csinál a szomszéd.”

Európa — mondotta végül Gromiko — népei gazdasági kulturális, történelmi kapcsolatainak összefonódása folytán minden más kontinensnél jobban érdekelt a legkülönbözőbb területeken megvalósuló együttműködésben... A népek remélik, hogy itt, Stockholmban felülkerekedil a józan ész, az értelem és hogy a konferencia minder résztvevője politikai akaratról és felelősségérzetről tes; tanúbizonyságot.”

Szerda este Stockholm város vezetői adtak díszvacso rát a konferencia delegátusa tiszteletére, akik ma ple náris üléseken hallgatjál meg további 12 külügyminisz tér bevezető nyilatkozatát Ma délután hangzik e a stockholmi konferencián dr Várkonyi Péter külügymi niszter beszéde.

Az iszlám konferencia szervezetének casablancai csúcsértekezlete kedden estétől szerda hajnalig tartó zárt ülésén Egyiptomnak a szervezetbe való visszatéréséről folytatott parázs vitát. Az eddigi értesülések szerint a javaslatot Szíria, Líbia, Algéria, a Jemeni NDK, valamint — némileg váratlanul — Tunézia is ellenezte. Egyiptom tagságát 1979-ben függesztették fel Anvar Szadat volt elnök jeruzsálemi útja és a Camp David-i izraeli—egyiptomi különalku miatt.

Sekou Touré guineai elnök indítványozta, hogy menessze- nek jószolgálati küldöttséget Teheránba és vegyék rá Iránt a casablancai csúcs munkájába való bekapcsolódásra. Irán arra hivatkozva mondta le részvételét, hogy a szervezet tagállamainak többsége elfogult Irak javára.

Kennan Evren török államfő és Rauf Denktas, a ciprusi szakadár török államalakulat vezetője kedden Casablancában elvetették a legújabb görög—ciprusi rendezési tervet, amelyet a csúcs- találkozón megfigyelőként részt vevő Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtdtkár terjesztett elő a marokkói nagyvárosban.

A casablancai csúcsértekezleten kedden felszólalt Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára és javaslatot tett egy olyan nemzetközi konferencia összehívására, amely a közel-keleti rendezést célozná és a világszervezet égisze alatt tartanák meg.

Azt javasolta, hogy ezen a konferencián vegyenek részt a Biztonsági Tanács tagjai, továbbá a térség érintett államai. Hírügynökségek megjegyzik, hogy a javaslat megvalósulása esetén először ülne tárgyalóasztálhoz Izrael és

a PFSZ. A főtitkár javaslata szerint az értekezleten megvitatnák a közel-keleti rendezéssel kapcsolatos összes tervet.

Szerdán — a kedden elkezdődött és hajnalig tartott tanácskozás után — újabb zárt ajtók mögötti üléssel folytatta munkáját az iszlám konferencia szervezetének casablancai csúcsértekezlete. A Libanonnal, Egyiptommal és az irak—iráni háborúival kapcsolatos nézeteltérések miatt biztosra veszik, hogy az értekezlet, amelyet eredetileg szerdán este akartak befejezni, elhúzódik.

A csúcsértekezlet kedden miniszteri szintű küldöttséget menesztett Iránba, azzal a feladattal, hogy megkísérelje rávenni a teheráni vezetést: küldje el képviselőjét a marokkói tanácskozásra és üljön le tárgyalni az öböl menti háború békés rendezéséről.

Az iszlám csúcsértekezlet diplomáciai offenzívát készít elő a közel-keleti konfliktus nemzetközi rendezésére — ez derül ki a tanácskozás határozattervezetéből, amelynek szövegét az AFP francia hír- ügynökség ismertette. A határozattervezet szerint az iszlám országok magukévá teszik az 1982-es fezi arab csúcsértekezlet béketervét, amely nemzetközi garanciákat szorgalmaz a Közel-Kelet minden állama számára, tehát értelemszerűen Izrael elismerését is magában foglalná.

A tervezetben az iszlám országok az ENSZ Biztonsági Tanácsa 242. számú határozatának módosítását követelik, ellenkező esetben elutasítják azt. mivel összeegyeztethetetlennek tekintik a palesztin és arab jogokkal. (A BT említett határozata a palesztinokat menekültekként kezeli.)

jellemezte, Jurij Andropor tavaly szeptember 28-án é: november 24-én tett nyilatkozatainak szellemében.

Rómában pénteken összeül két ismert, eddig egymástól függetlenül dolgozó testület, hogy ezúttal közösen próbáljon elmélkedni közös gondja- jaink felett. Együttes ülésük egyszerre illusztrációja és bizonysága annak, hogy a világ dolgai-gondjai mennyire nem függetleníthetek egymástól.

A két testület között amúgy is van hasonlóság és ez már a vezetek személyét illetően is szembeötlő: két markáns baloldali személyiségről van szó, akik közül az egyik, Willy Brandt, az NSZK kormányfője volt a másik, Olof Palme jelenleg is a Svéd Királyság miniszterelnöke. Ennél lényegesebb rokonvonás. hogy a két testület témái sem igazán függetlenek egymástól. Az úgynevezett Brandt-bizottság az „észak— déli” problémákkal foglalkozik. A név nem fejezi ki, inkább csak jelzi a tartalmat: azt. hogv ez a bizottság a fejlett és a fejlődő országok bonyolult. súlyos örökséggel terhelt viszonyát vizsgália. A Palme-bizottság inkább „kelet—nyugati” jellegű, de az elnevezés persze ismét csak jelzés: ez a bizottság a két világrendszer közötti kapcsolatok megjavítására törek- szik, különös tekintettel a leszerelési kérdésekre. A két bizottság munkája közötti

legfontosabb összefüggés ezeknek a tényeknek az ismeretében válik nyilvánvalóvá. Világos, hogy minél jobban élnek és hatnak egy igazi, tartós enyhülés vívmányai — és sajnos, a jelenlegi helyzet nem éppen ilyen —, annál több, a leszerelés folytán felszabaduló összeget lehet fordítani a fejlődő országok húsbavágó gondjainak enyhítésére. A napokban egy ENSZ- statisztikából kitűnt, hogy Afrikában, Ázsiában, Latin- Amerikában éhség, járvány, rossz ivóvíz miatt elpusztult gyermekeket egyenként átlag huszonöt (!) dollárból meg lehetne menteni. Borzasztó dolog ezt tudni egy olyan világban, ahol naponta dollármilliókat költenek fegyverkezésre. De egyértelmű a kén'et egy másik fontos vonatkozásban is: azok miatt kell naponta milliókat fegvverkezés- re költeni, akik klasszikus, vagy újgyarmatosítóként megbénították és sokszor ma is bénítják a fejlődő országok gazdasági-társadalmi haladását.

Jó és hasznos lehet a két bizottság közös töprengése az örök városban — de csak akkor, ha mindkét testület mindkét területen az igazi felelősöket nevezi meg és azokra akar erkölcsi-politikai nyomást gyakorolni.

Harmat Endre