Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)
1983-12-11 / 292. szám
Az eddig csak rétnek, legelőnek használt területek egy részét is bevonják a szántóföldi növénytermesztésbe a nógrádmcgyeri termelőszövetkezetben. Nagy teljesítményű erő- és munkagépekkel törik fel a földeket, haszonnövények számára készítik elő a talajt. _ kj — Építőkről, eladókról, pincérekről, postásokról Mentség vagy magyarázat? Beszélgetés egy összegzés tapasztalatairól Szétszórt munkahelyek, átlagodnál nagyobb munkaerővándorlás, alacsony szervezettség — címszavakban ezekkel a szavakkal is jellemezhető az építőiparban, a kereskedelemben, a vendéglátásban és a hírközlés területén dolgozó fiatalok helyzete. Amelyet nemrégiben alaposan megvizsgált a KISZ Nógrád megyei bizottsága, különös tekintettel a tömeg- befolyásra,’ a gazdasági épí- tőmunkára, az érdekvédelemre és az agitációs-propagam- da munkára. — A megye huszonegyez*es rn.ozga.lmi táborából mintegy ezerkétszáz fiatalt érintett ez a vizsgálat. Miért tartja lényegesnek a testület a mennyiségileg nem túl aclentős réteg feltérképezését? — kérdeztük Török Tibort, a KISZ Nógrád megyei bizottságának titkárát. — Vitatkozom azzal, hogy ez a szám „nem túl jelentős” sőt azt mondom, nagyon is fontos rétegről van szó! H-iszen velük találkozunk, ha a boltokban vásárolunk, ha ismerősökkel beülünk egy sörre a presszóba, ha a lakásgondjainkról van szó, vagy éppen dolgunk akad a postán. Tehát, úgy is fogalmazhatok, hogy a leginkább „kirakatban” lévő réteg ez. S szinte mindennap megítélhetjük — ha" áttételesen is — hogy az adott helyen, milyen a KISZ-es munkája. — Éppen sokféleségük veti föl azt az aggályt, hogy lehet-e „egy kalap alá venni”, mondjuk egy kőművest és egy pincért? Lehet-e közös programot számukra összeállítani? — Nem tudunk és nem is «karunk kész receptet- adni a számukra! Nem tudunk,mert ki-ki a saját szűkebb területén, az igények és érdekek érvényesítésével tudja összeállítani a megvalósítandó programot. Ném akarunk, mert a megyei testület maximálisan tiszteletben tartja az alsóbb szervek önállóságát, ion tevékenységét. Kérdezheted akkor, hogy mire volt jó ez a több hetes fölmérés, s fel- adatmeghatározás? Azt kerestük, ami összeköti őket! Először, hogy tisztában legyünk azzal, milyen az ifjúsági mozgalom tömegbefolyása, szervezettsége e területeken. — És milyen? — Kezdjük az építőiparral: megyénkben 11 építőipari vállalat, illetve szövetkezet működik, az átlagos szervezettség itt a legmagasabb, eléri a 43 százalékot. Néhány jó kezdeményezésre leltünk a STÉSZ-nél,, a NÁÉV-nál. az előbbi helyszínen például 19 saját lakáshoz juthatnak a szövetkezeti fiatalok, oly módon, hogy a tervezéstől az átadásig nem kis részt vállaltak a munkálatokból. Nagy eltéréseket találtunk az ’érdekképviseleti tevékenység vizsgálatakor, sajnos sok helyütt akadozik az információáramlás, az aktív közélet feltételei sem teremtődtek meg mindenütt. A kereskedelemben, a vendéglátásban és a hírközlésben a szervezettségi mutató éppen hogy eléri a harminc százalékot, ami rosszabb a megyei átlagnál. Mentsége nem, ám számos magyarázata lehet: sok a bejáró, távol vannak egymástól a munkahelyek, ahol csupán egy-két dolgozó van... — Azt hiszem, nem is lehet elvárni, hogy, mondjuk valamelyik városperemi kisbolt délután háromkor zárjon be hat óra helyett, mert éppen akkor kezdődik a KISZ-gyűlés a központban. — Ezt nem is kérjük, s a munkaidő-beosztás miatt nem is lehet olyan időpontot meghatározni, amely valameny- nyi KISZ-esnek megfelel. Azt azonban meg lehet oldani, hogy a többség érdekeinek megfeleljen, a szervezet másik része pedig egy későbbi időpontban gy ülésezzen. Sőt, van egy harmadik út is: nem a vállalati, hanem a lakóterületi KISZ-szervezetbe kéri fölvételét az illető. Szóval, a másfél-két havonkénti taggyűlésről való távolmaradás efféle mentségi álmagyará- zatok! S, ha már a szervezeti munkáról esett szó, hadd jegyezzem meg, hogy e téren az egyik legnagyobb probléma a „rétegdifferenciáltság” hiányával jellemezhető, ami azt jelenti, hogy a mozgalmi munka programjának összeállítása és végrehajtása során nem veszik figyelembe a különféle érdeklődésűek, korúak, képességűek és végzettségűek igényeit. Aztán olykor, a „sokat markol keveset fog” elv érvényesül, s elsikkad a lényeg: az eszmei-politikai nevelő munka, a jó közösség kialakítása, a munkahelyi teendőkben való közreműködés. — Nem tartottak attól, hogy ez a fölmérés csupán írott malaszt marad, mert nem jut el azokhoz, akiket a leginkább érint s akiknek éppen a legtöbbet kellene tenni a helyzet jobbításáért? — Arra törekedtünk, hogy elsősorban a továbblépéshez nyújtsunk segítséget, a tartalmi munka javításához, s ez volt a második célunk a föltérképezéssel. Tizennégy pontból álló feladattervet határozott meg a megyei testület az előbb említett hibák orvoslására. S, hogy ez eljusson az érdekeltekhez arról a városi és járási KlSZ-bizott- ságok illetékesei is felelősek. Nem véletlen, hogy éppen a közelgő évi számvetés és programkészítés időszakában került sor e lépésünkre, így remélhetően a januári-februári fórumokon sok hasznát vehetik. — Korábban a nagyüzemeknél, most a kommunális területeken készült számvetés a tömegbefolyásról, lesz-e folytatás? — Tendenciózus fölmérésekről van szó, a közeljövőben az erdő- és vízgazdálkodásban, valamint az élelmiszeriparban dolgozókat keressük föl. T. L. Beszámoló taggyűlés a salgótarjáni síküveggyárban Mindenki a maga dolgát Nehéz, de végül is eredményes esztendőt hagy maga mögött 1983-mal a salgótarjáni Bulyovszky Dezső, a feldolgozó gyáregység vezetője úgy értékelte, hogy a gondok síküveggyár. Termelési tervét feloldásában, az eredmények— az év köziben jelentkező gondok, bajok ellenére is — teljesíti a nagyüzem. Nőtt a tőkésexport és várhatóan meglesz a tervezett száztizen- nyolcmilliós nyereség is. Az eredmények óra A bizonytalan, szinte az egyik napról a másikra változó termelési és piaci feltételekből adódóan, nem volt híján a gondoknak a feldolgozó gyáregység, a ragasztott üveget előállító üzem sem. Érthető tehát, hogy ha az ben nem kevés szerepe yan a pártalápszervezetnek, a kommunistáknak. A sikeres esztendő magyarázata ugyanis az, hogy a maguk területén igyekeztek következetesen végrehajtani a XII. párt- kongresszus határozatait. A külkereskedelmi egyensúly javítását a tőkésexport erőteljes növelésével segítették. A korszerű piacképes termékeket, a nagyarányú gyári fejlesztések alapozták. S mindezek eredményeként hat-hét százalékkal nőtt a gyáregységben dolgozók bére. Az üzemben tevékenykeüzemi alapszervezet éves *^3 pártalapszervezet, a pártmunkájáról számot adó taggyűlésen a gazdaságszervező munkáról esett a legtöbb szó a beszámolóban és a vitában is. A kommunistáik reálisan vetettek számot az esztendővel. Kosléder Aladárné, a ragasztottüzem alapszervezetének titkára régi munkás.vezetőség jól érzékelte a legfontosabb politikai teendőket, s erre mozgósította a párttagságot. A gazdaságpolitikai feladatok megvalósításában jó partnerei voltak az üzem, a gyáregység vezetésének. Megnyugtató volt, hogy a legkritikusabb helyzetben nője a gyárnak. Ismeri az * mindig számíthattak a páitüzem sikereit, s jól látja a munkát kísérő gondokat is. Sorolja, hogy valamennyi üvegtermékből többet készítenek, mint az elmúlt évben. Ragasztott üvegből közel kétszázhiíszezer, edzett üvegből csaknem négyszázötvenezer termelnek termék, a Hungaropan üveg gyártását kezdték el, s a néhány hónap alatt öt és fél ezer négyzetméternyit állítanak elő. Árbevételük is több lesz a tervezettnél. tagok munkájára, példájára. személyes A párttagok példája Mindig, de ilyen helyzetnégyzetméternyit ben különösen nagy jelentősége Augusztusban új van annak, hogy milyen a párttagság felkészültsége, politika melletti kiállása, milyen az aktivitása, példamutatása a munkában. Sokéves tapasztalat bizonyítja, hogy csakis így tudják az elképzelések végrehajtására mozgósítani a pártonkívülieket. Tóth János művezető, a pártalapszervezet agitációs ’ és propagandái elei őse szólt erről. Ezért aztán a taggyűléseket, a pártesoport-megbe- széléseket éppúgy a politikai nevelés szolgálatába állítják, Ám azt is látja, hogy az eredményeknek nem kevés ára volt. Az edzőüzemben gyakorlatilag egész évben akadozott 'az álápüveg-ellátás, bizony, ahogy Kesztyűs Zoltán minőségellenőr is megerősítette, minősége sem voit mindig kifogástalan, rnínt a pártoktatást, amelyen Csak tetézte a gondokat — a párttagok túlnyomó többmagyarázta Vágvölgyi Attila, sége részt vesz. Időben mégis a ragasztottüzem vezetője —, hogy immár ki tudja hányadszor a bérek szabályozására, s jelentős létszámcsökkentésre, -átcsoportosításra is sor került. Mintegy harminc embernek kellett megfelelő helyet keresni. Mindez bizony nem kis zavart, bizonytalanságot okozott a ra- gasztottüzemben, de a gyáregységben is. Szerencsére nagyobb megrázkódtatás nélkül jutottak túl rajta. merik a gazdaságpolitikai célkitűzéseket, s arról is tudomást szereznek, mi a gyáregység, az üzem tennivalója, s személy szerint ki mit tehet — sokar. pártmegbízatásként — a tervek megvalósításáért. Az alapszervezet taglétszáma alig valamivel haladja meg a harmincat. Hatásuk azonban lényegesen nagyobb ennél. Ott dolgoznak a szociálisa brigádokban, amelyeknek nem csupán a száma növekedett. Munkájuk minőségd is sokat javult ebben az esztendőben. Jakus László üvegcsiszoló, szakszervezeti főbizalmi és Borsos Nándor, a Hungairopan-üzem vezetője egyaránt elismeréssel szólt erről. Rendszeres résztvevői voltak a társadalmi munkának amellett, hogy becsület** tel ellátták mindennapi feladataikat. A tizenhárom brigád eredményes tevékenységét több mint huszonöt éd fél ezer forinttal jutalmazták! Jövőre még jobbon Varga László, a műszaki főosztály vezetője — az alapszervezet instruktora is — d továbblépés lehetőségeit latolgatta. Nem kétséges, hogy! a termelés, az értékesítés nö-J velősének járható útja to-J vábbra is a meglévő gépek? berendezések hatékonyabb működtetése, megóvása, s új? még korszerűbb termékek előállítása. Mindez pedig . azi) követeli, hogy a műszaki, ai fejlesztési osztály, a gyáregység, az üzem szakemberei együtt munkálkodjanak a tervezett fejlesztések, gyári kopA szerűsítések megvalósításán. Ami a pártszervezetet liléd ti — fogalmazott Kosléd eí) Aladárné —, ugyancsak megteszi a magáét, hogy jövőre még eredményesebb évet) zárjon a gyáregyég, a ra- gasztottüzem. Egyik legfon-: tosabb feladatként határozta) meg a párttaggyűlés, hog® növeljék a munka hatékonyságát, javítsák a termékei! minőségét, s a munkafegyel-J met. Mert az idén nem csu^ pán a jutalmak mértéke —> mozgóbérként majd másfél 1 millió forintot fizettek ki —3 emelkedett. Csaknem kilenc*: ven dolgozót kellett elmad rasztalnl különböző munka- fegyelmi vétségek miatt. ír*-» tézkedéseket sürget a párt- vezetőség anpak érdekébe ni is. hogy folyamatos, jó minő*: ségű alapüveggel lássák el al munkásokat, s a feldolgozásnál használjanak fel nagyobb arányban abból az üyegbölj amelyet a Zagyva—III-bad húznak. S amellett, hogy rendsze-* résén számon kérik a gazda-: sági vezetőktől a tervek teH jesítését, segítenek is. Olyan) politikai légkör megteremték sén fáradoznak, hogy va!a-* mennyi párttag, s pártonkí-J vüli is jól értse feladatát? megtegye a maga dolgát. V. G. 1 A z első kézfogásnál nem tüdtam megállapítani, hogy a korán betolakodott tél hidege keményítette meg tenyerét, vagy a munka vont kemény kérget kezére. Mindkettő, egyszerűsítem a dolgot magamban. hiszen homlokának sűrűsödő redői az évek múlásának jelei s a dértől még mindig csillogó farönkök kemény markolást ..kérnek”, míg a fűrészig tolja őket. Megpróbálom régvolt nyelvtudásom maradékát ösz- szeszedni, de még sincs bátorságom szlovákul megszólítani. mert még biztosan többet tud e nyelven mint én. — Nagyanyám még magyarul sem tudott — mondja, miután végül is előhozakodom a gondommal —, anyám már beszélt magyarul. — Van-e valami nyoma a családban annak, hogy tősgyökeres szlovákok? — A nevünk is jelzi. Ba- csa András vagyok, és a vezetéknév lefordítva juhászt jelent. Meg hát kell-é több bizonyíték azután, hogy luc- falvaiak vagyunk! Itt mindenki szlovák. Mutatóujjával kissé feljebb böki a kalapját és ránt egyet vastag bőrkötényén. A kék munkásruháról itt-ott pereg a fűrészpör. Már éppen azt akarom kérdezni, hogy már átköltöztek Lucfalváról Sám- sonházára. amikor megszólal. Az unokám — Most is ott élünk, csak hát nem találtam munkát, így naponta átjárok ide dolgozni. Ács és bognár voltam valamikor, de amikor kezdtek kimenni a divatból a lovas kocsik nem nagyon volt munkám. Így aztán a nagy- bárkányi Kis-Zagyvavölgye Tsz ipartelepén lettem szalag- fűrészes és egyben csoportvezető is, itt Sámsonházán. — Itt is élnek szlovákok? — Hát persze, ez is szlovák falu. Még mindig tart a kísértés, hogy néhány szó össze- kaparásával megkérdezzem, hogy beszéli-e eredeti anyanyelvét. Mégis csak magyarul van hozzá bátorságom. — Naná! Én is szlovák vagyok! — A gyerekek? — A két fiam itt dolgozik velem egy üzemben. Az egyik gépkocsivezető, a másik lakatos. Ök is beszélik a nyelvet. Sőt az unokám is tanulja. Itt Sámsonházán jár különórára, mert iskolába Bárkányba utazik — ott nem tanítják —, én meg nagyon szeretném, ha beszélne szlovákul. Persze, a fiam is. — Mindenki ilyen egyértelműen gondolkodik erről? — A többség igen. De éppen a kisebbik fiammal történt egy érdekes eset, bár ez nem a nyelv, inkább amiatt volt, hogy milyen „népség” vagyunk. Bárkányba udvarolt és a lány anyja azt mondta, hogy magyar magyarral, szlovák szlovákkal házasodjon. Én persze megmondtam a magamét, mert nem szabad ilyen elfogultnak lenni. Ötvennyolc éves vagyok, sok mindent megéltem, tudom, hogy a népeknek békében, együtt kell élni... ’ Megindul az emlékezések sora. Elmeséli, hogy 1952-ben újra behívták katonának. Nem volt valami jó hangulata a sok idegen ember között. szótlanul csinálták a favágást és a sátorverést. Egyszer csak, halkan két ember elkezdett beszélgetni. Szlovákul. Ennek aztán nagyon megörült és szinte azonnal barátok lettek, ettől kezdve minden jobban ment. f — A családi környezeten kívül ma használják a nyelvet? Mondjuk előadások, programok vannak-e? — Á, még magyarul sem — keseredik el. — Mikor fiatal voltam, még színdarabokat is betanultunk, legtöbbször ■ eljárónak, akkor benne vagyok _ a megszüntetésben. Házhelyet ■ másutt is lehet találni. A pá-: * ■ ■ ■ lya maradt. Hogy mit szeretnék elérni? Egy olyan műnkarácsony, szilveszter tájékán kahelyet, amilyent említet- adtuk elő. tem. Volt ugyan egy kísérlet — És a tv? arra. hogy a művelődési ház-* — Legfeljebb a magyar. Itt ban tekercselőüzemet hoza szlovák nem jön be. nak létre, de ez női munkd A mindennapi életre tere- és nem voltak elegen, lődik a szó. Azt mondja Ba- — Közeledik a szlovák csa András, hogy az ellátás nemzetiségiek kongresszusa- jó, nemigen szenvednek hi- nak ideje. Szerepel a neve a ányt semmiben. Feltűnik, küldöttek között? hogy mélyen ismeri a falu — Nem. nem! Arra hivad dolgait. tottabbat választottunk, Cse-* — Tanácstag is vagyok, azt rényi Jánost, a lucfalvai isko-; hiszem, hogy ötödször válasz- laigazgatót. tottak meg. Nem tudok én már pihenni, így szoktam — Soha nem tennék ilyet — mondja kikerekedett szemeg. Nem állom meg munka mekkel — mi itt együtt nanélkül, még otthon és vendégségben sem. — Tanácstagként mi a leggy on jól megvagyunk! Nem csak azért mondom, mert ragaszkodom öregségemre a nagyobb sikere és mit szeret- megszokotthoz, itt a szlovákok- ne még elérni? nak nagyon jó helyük van.' — Nem Oly’ régen Lucfal- Ugyan negyvenkilencben so- ván a focipályát ki akarták kan elköltöztek, de maradtunk osztani házhelynek. Igaz, annyian, hogy „megtöltjük” a most nincs csapatunk, de faluit, falukat. Még akkor is, szükség lehet még, akár a ha például Luciáivá sokkal gyerekeknek is a füves terű- nagyobb lehetett volna. De letre. Különben is mostaná- hát ilyen á történelem. Itt ban fizettünk ki a felújítás- vannak, itt élnek a gyerekéért 30 ezer forintot. Tiltaköz- Irak, unokáink, nem engedik tam a felosztás ellen, mond- kihalni a települést. Sokáig ott va, hogyha olyan épületet marad még a falu előtt á húznak fel, amiben munkahe- szlovák nyelvű felirat, lyet biztosíthatunk néhány Zengő Árpád , r NÓGRÁD — 1983. december M., vasárnap 3
