Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)
1983-12-10 / 291. szám
Á nógrádmegyeri példa Szárnyára kapta Nógrádmegyeri a hír, a falut gyarapító emberek összefogásának erejéről messze a megyehatáron túl is beszélnek. A történet középpontjában egy óvoda áll. Egy óvoda, amely csaknem példátlan külsőségeiben és megjelenésében, de legalább ennyire megérdemli a figyelmet a gyermekintézmény megteremtésének nem mindennapi krónikája. A kezdetet — már feledve a jogos és méltó ünneplést, a hétköznapok egyikén — Sir- kó Ferenccel, a Nógrádmegyeri községi közös Tanács elnökével idézzük. — A régi óvodánkat egy ósdi lakásból alakították át, a papíron ötven gyermekre méretezett intézményben nyolcvan apróságot kényszerültünk összeszorítani. Áldatlan állapotok között. A salét- romos és vizes falakat évente kétszer kellett festeni,, hullott a vakolat, s alig múlt el hónap, hogy a rozzant épületet ne kellett volna toldozni-fol- dozni. Üj óvoda kell — egyetlen percig sem volt vitás. Az óvodáskorú gyerekek nagy száma és a mostoha körülmények kényszerítő erővel hatottak. Nógrádmegyer el is készítette a tervjavaslatot, s az ötven férőhelyes „kerethez” indítás gyanánt 2 millió 620 ezer forintot tudott adni a megye. Már ekkor tudták, hogy a többit a saját erőből kell előteremteni, Nógrádmegyer vezetői pedig továbbra is számoltak. E szerint: bár elkelne egy száz gyereknek otthont nyújtó óvoda is. legalább huszonöt férőhellyel meg kell növelni a még papíron sem létező intézményt. A pénzszűkében lévő ember szívét pedig csak fájdította hogy drága a „bonyolítás” és a tervezés. S akárcsak a mesében, Nógrádmegyer újat akaró polgárai segítőkész szövetségesekre leltek. A meglepő fordulatot ma sem tudja megindultság nélkül elmondani Sirkó Ferenc. — Dr. Hantos Ágnes körzeti orvosunk a bátyja révén ismer építészeket, s a gon- dunkat-bájunkat látva az ő közvetítésével megérkezett a segítség. A budapesti lakóterv Vállalat fiatal tervezői együttműködési megállapodást kötötték velünk, a lelkes Sarlós Julianna hozta az elképzeléseket és az önzetlen csapatot. Patronálóink köre Sarlós Julianna betegsége idején tovább bővült, jöttek a segítségünkre mások is. Olyanok, akik nem is szerepeltek a megállapodás aláírói között. A végeredmény az lett, hogy a Nógrádmegyert magáénak érző dr. Hantos Ágnes kezdeményezésének köszönhetően megspóroltunk a tervezésen 250 ezer forintot. Készen voltak tehát a tervek. De micsoda tervek! — Minden alkalmat megragadtunk a mozgósításra — így a tanácselnök. — A nyílt községpolitika alapköve volt, hogy mire van pénzünk, s mit kell előteremteni. A semmiből, csupán két kezünk- munkájára hagyatkozva. A megvalósítás az 1983—84-es tervben szerepelt, de 1982-ben már a falakat is húztuk, s ezt az iramot a lakosság diktálta. A korábbi kezdés annak köszön! ető, hogy a kivitelező kisterenyei költségvetési üzem megelőlegezte az anyagot. A gesztus felmérhetetlen jelentőségű, mert megtartható volt a kezdeti lendület, nem kellett újra nekirugaszkodni a szervezésnek. A tempót pedig vétek lett volna megállítani. Ma, amikor az álom már valósággá lett és 103 apróság lakja és élvezi a szokatlan formájú intézményt, a szinte hihetetlen társadalmi munkát vállaló lakosság mellett másokról is meg %ell emlékezni. — A kezdetkor megkerestük a gazdasági egységeket, amelyekkel egyébként is együttműködési megállapodásunk van. Az igazsághoz tartozik, hogy ez a megállapodás inkább egyoldalú, jobbára csak a tanács kaphat valamit tőlük. A helyi Petőfi Termelőszövetkezet 1,50 ezer forint készpénzt adott az óvodához és ugyanennyi értékű fuvart, anyagot, más egyebet ajánlott fel. Ma azt mondhatom, hogy a téesz maximálisan túlteljesítette vállalását, hiszen sokszor kopogtattunk apróbb-nagyobb dolgokért. A szécsényi ÁFÉSZ 140 ezer forintot adott, s erejéhez képest megpróbált segíteni a Nógrádmegyeri Vastömegcikk Ipari Szövetkezet is. Soroljam tovább? A salgótarjáni síküveggyár kedvezményesen adott üveget, a gyár Szorgalom és László Jenő Szocialista Brigádjai pedig társadalmi % munkában vállalták a beépítést. S itt meg kell állni egy kicsit. Nógrádmegyer nem adományokat várt, a lakosság mát korábban is tanúbizonyságát adta lelkes áldozatvállalásának. A társadalmi munkaversenyben 1982- ben elért helyezés is emellett szól, a megyei első hellyel nyert 400 ezer forint soha jobbkor nem jöhetett volna. De ugyanez vonatkozik arra a pénzre is, amivel a Hazafias Népfront Országos Tanácsa honorálta a településfejlesztő társadalmi munka kiemelkedő eredményét. Lám, ilyen egyszerű a meJ gyeri recept: megsokszorozzák az erőket. Újat teremte-! nek, ráadásul oly figyelemre méltón, hogy az — versenyről lévén szó — további pénzt hoz a községi tanács kasszájába. A végeredmény? A lakóJ helyükért cselekvő állam-- polgároknak nyomatott díszes oklevél tanúsága szerint: aa új óvoda „Épült 1982—1983! Értéke 11 millió 250 ezer fo-! rint. Ebből az áldozatkésa társadalmi munkának, a szó-! cialista szervezetek és intéz-* mények munkájának, anyagi adományainak értéke 6 millió 250 ezer forint.” Emlékezzünk: az induláskor 2 millió 62fll ezer forint volt az „alaptőke”! A megvalósításnak pedig pá-! ratlan ténye, hogy az érré az évre tervezett óvodai 1983 és 1984 fejlesztési alap-; ját már nem is terheli. — Ha tehetném, minded ember kezét külön megszorít tanám. Nem mondom, volt az egészben rizikó is. Sós hártyán: lakosként 1980-tól vaJ gyök Nógrádmegyer tanács-' elnöke és én hittem, hogy ek a teljesítmény benne van aa itteni emberekben. Bízni kel-; tett bennük. Mondják: a megyeri szülőid elviszik az óvodába a kicsinyeket és nem akarnak hazamenni. Nézelődnek. Okkal é.9 joggal, hiszen a csaknem regényes vállalkozásuk gyönyörűséges gyümölcsét szemlélik.' S nem győznek betelni aa óvoda látványával. A csaknem semmiből született óvoda látványával, amely messze- földre hirdeti a nógrádme-' gyeri példa erejét. K. G. 1 Sporteszközökkel is jól felszerelt az óvoda. A mászókán Rajongó szeretettel mesél a kiscsoportosoknak Bagó Magdolna óvónő Szabó Józsefné óvónő segít átjutni. Kulcsár József felvételei 1 ír
