Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
Egymásra utáltán Bizalomban részesülni A kelet-európai szocialista országok gazdasági, politikai cs kulturális együttműködése történelmi egymásrautaltságuk reális kifejeződése. A második világháborút követően nagj> eltérésekkel ugyan, de mégis számos közös vonással kezdték meg a szocializmus építését, Egymásrautaltságuk mindenekelőtt új tíousú társadalmi és politikai viszonyaik fejlettsége és gazdasági szerkezetük viszonylagos elmaradottsága közötti ellentmondásból fakad. A belső feltételek mellett ebben az. irányban hatottak a külső teltételek is, nevezetesen a a idegháború, amely kikény- szerltette a szocialista országok er$s kohézióját. Az egy- márautaltságnak ebben az első, korai fázisában születtek az iparosítás első nagy eredményei valamennyi kelet-európai szocialista országban. Egyúttal kiformálódott az a nézet — s ez egyben gazdaságpolitikai irányvonal is —, amely a szocialista országokat csak közös vonásaikban tekintette, s nem vette eléggé figyelembe reális különbségeiket, történelmi és földrajzi, de egyúttal társadalmi, gazdasági és kulturális sajátosságaikat. A fejlődés második szakaszában, az ötvenes évek végétől, valamennyi kelet-európai szocialista országban a nemzeti-történelmi sajátosságok kerültek előtérbe. Ez az egymásrautaltság új, maga- sabbrendű formája volt, hiszen nemcsak nagyobb teret engedett az egyes országok saját gazdaságfejlődésének, hanem új távlatokat mutatott gazdasági együttműködésüknek is. A korszakváltásnál, az egyes szakaszok közötti átmenetnél időlegesen érdekellentétek is felmerülhetnek a szocialista országok között, ami azt jelzi, hogy az együttműködés adott formája kimerítette lehetőségeit és új formák kimunkálására van szükség. Az igazság az, hogy az első szakaszban az egyes szocialista országok érdekeinek többéikevésbé automatikus egybeesését tételezték fel, ■ maga a nemzeti érdek fogalma nem la nagyon Jelentkezett, vagy éppenséggel mint negatívum,' mint tehertétel fogalmazódott meg. A második szakaszban, az ötvenes évek végétől azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a szocialista országok tartós esvmásrautaltsága és együttműködése az egyes országok jogos nemzeti érdekeinek e°veztetését és közös érdekké ö'vözését tételezi fel. s hogv az együttműködésre nemcsak a hosszú távú Imzös érdek, hanem még ráadásul a rövi- d-hb távú, közvetlen nemzeti é-dek kell, hogy motiválton. l\Tnevar.án, az enves országok kétoldalú táróvá1 ásain és eovíi+trnűködécén be'ül sziik- ségkéonen jelen kell legyen az éve* vagy ötéves terveik teljesítéséből adódó szükéglet is, nemcsak a hosszú távú fejlesztés igénye. Az 1949-ben megalakult KGST révén a szocialista országok gazdasági régiója mintegy két évtizedre, 1950 és 1970 között a világ leggyorsabban fejlődő övezetévé vált. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem évi 6,8 százalékkal növekedett a KGST- országok átlagában, s ezen belül megkezdődött a gazdasági fejlettségi szintek kiegyenlítődési folyamata is, hiszen az alacsonyabb szintről induló Románia és Bulgária évi 8,7 százalékkal fejlődött ebben az Időszakban az egy főre jutó nemzeti jövedelem tekintetében. Ugyanebben az időszakban a fejlett tőkésországok átlagosan évi 3,4 százalékkal, a Közös Piac országai pedig 4,7 százalékkal fejlődtek. A szocialista közösségben megjelentek az együttműködés újabb, magasabb szervezettségi formái is, mint 1964. január elseje óta a transzferábilis rubelnek nevezett valuta,, amely a KGST-országok közös fizetőeszköze, és mint a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank, amely vezeti az elszámolásokat. Az együttműködés terén jelentős eredményeket hozott az energiarendszerek összekan- csolása, mint például a Barátság olajvezeték megépítése és a villamosenergia-rendsze- rek összekötése. A hatvanas években megjelentek a tagállamok által alapított nemzetközi szervezetek is, amelynek példájaként a Intrans- mas és Agromas nevű közös bolgár—magvsr vállalkozáso-. kát említhetjük. A kelet-európai országokat sokáig leginkább a kölcsönös termékszállítások kötötték össze, amelyeket ugyan a tervezés szintjén koordináltak, de ez — a hetvenes évek végén — már nem bizonyult elegendőnek. Ezért került sor a komplex program kidolgozására, amely a szocialista országok integrációjának programja. A szocialista országok integrációjának, termelésben együttműködésének kétségtelenül elsősorban politikai gyökered vannak, de feltétlenül kifejez egy növekvő gazdasági szükségszerűséget Is, az egymásrautaltságnak minden korábbinál erőteljesebb szükségességét. Amint Lázár György éppen napjainkban, 1983. október 18-án a KGST 37. ülésszakán, Berlinben hangsúlyozta: a romló nemzetközi gazdasági feltételek miatt valamennyi országnak növekvő igénye fokozottabban bekapcsolódni a KGST nemzetközi munkamegosztásába. Persze a gazdasági integráció igénye egy sokkal mélyebb, hosszabb távú folyamatból is adódik, s ennyiben viszonylag független a világgazdaság változásaitól. Nevezetesen a gazdasági integráció igénye szükségképpen jelentkezik az extenzív gazdasági fejlődésről az intenzívre való átmenet során, amikor már kimerülnek a kisebb méretű kelet-európai szocialista országok belső forrásai. Magasabb fejlettségi fokra csak úgy léphetnek — ez még a nagyobb belső gazdasággal és piaccal rendelkező nyugat-európai országok példáján is megmutatkozott —, ha erőteljes szakosítást hajtanak végre és termelésüket nemzetközi szinten Integrálják. Ez a termelés belső dinamikájából fakadó szükséglet az, amit rendkívüli mértékben felfokozott a világgazdasági korszakváltás és a nemzetközi gazdasági feltételek jelentős romlása. Hazánk a nyolcvanas évek elején is külkereskedelmi forgalmának valamivel több mint felét a szorosan együttműködő hat szocialista országgal bonyolította le, s ezen belül a Szovjetunióval a teljes forgalomnak csaknem egyharmadát. A világgazdasági korszakváltás is arra késztette a szocialista országokat, hogy az együttműködés új, hajlékonyabb és hatékonyabb formáit keressék, s azokat a makrogazdasági szintről (népgazdaság) átvigyék a mikrogazdaségi szintre (vállalatok) is. E tekintetben még sok nehézség tapasztalható, az új formák kikísérletezése nem megy egykönnyen, de az integrációs folyamat eddigi előrehaladása is megmutatta a szocialista országok gazdaságának önmegújító képességét. Az is megmutatkozott hosszabb történelmi távlatban, mintegy három évtized tanulságaként, hogy a szocialista országok közötti érdekkülönbségek átmeneti jellegűek. Időről Időre felmerülnek és feloldódnak, érdekazonosságuk és kölcsönös egymásrautaltságuk viszont tartós és alapvető jellegű. Ágh Attila, a Magyar Kiilücvl Intézet igazgatóhelyettese Az ókori arabok eddig ismeretlen vallási kultuszának nyomaira bukkantak egy szovjet—jemeni expedíció tagjai már az ásatások első szakaszában. Erről nyilatkozott Gleb Bauer, szoviet fel- irattan-szakértő tudós, aki részt vett azokban az ásatásokban. amelyeket az Arab- félsziget déli részén végeztek, a műemlékekben gazdag rei- buni területen, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban. A délarab nyelven írott szövegekben a templomAkkurátus számokkal, általánosító tényekkel jellemzett üzemi életünk jócskán bővelkedik embert érzésekben; rakom- és ellenszenvekben. A személytelenített gazdasági mutatóik nem jelzik, legföljebb a tapasztaltaiknak sejtetik, hogy a teljesítmények mögött milyen munkatársi kapcsolatok, hangulati hullámzások rejlenek. Ritkán kerül szóba, pedig fontos tényező — nem csak a közérzet, hanem a produkció szempontjából is — a bizalom. Mivel érhető el, miáltal fokozható ez a napjainkban sok értelemben lényeges faktor? Jó példával elöl — Nálunk ezekben a napokban zajlik a jövő évvel kapcsolatos tervezői munka — mondja Szabó János, a Salgótarjáni ötvözetgyár szakszervezeti titkára. — Ennek alakulása mindnyájunkat közvetlenül érint. Nem mindegy, kik azok, akik készítik ezt a tervet. Én megnyugvással látom, hogy azok végzik ezt a munkát, akikről tudom, hogy jól képzett közgazdászok, alaposan tájékozottak a helyi lehetőségekről, s eddig is sok hasznot hoztak a vállalatnak. így hát azt mondhatom, hogy. fontos bizalomnövelő tényező a szakértelem, a szemmel látható informáltság és a korábban nyújtott produkció. — Mint szakszervezeti tisztségviselő, hogyan tapasztalja: a dolgozók bizalmát mikkel lehet elnyerni? — A bizalom megléte, vagy hiánya nap mint nap érzékelhető. Erre megvannak a biztos „mérőponitok”. Az én tapasztalatom szerint fokozza a bizalmat az, ha egy tisztségviselő régóta a gyár dolgozója. Ugyancsak előny ilyen szempontból, ha tudják a munkások, hogy az illető szintén kétkezi volt, köépítők ahhoz az istenhez fohászkodnak, akinek a tiszteletére a templomot emeltek. Valószínűleg a termékenység istennője volt — Bauer véleménye szerint. A templom feltehetően az i. sz. előtti VII. században épült és több mint hótszáz évig állott. A szovjet tudós megállaoította. hoev a délarab civilizáció kutatásának történetében először sikerült' ilyen nagy és viszonylag épségben megmaradt templomot feltárni. zülük került ki. Tehát, hogy „a mi kölkünk”. Ez mindig fontos. Bizonyos részről lényeges, hogy meglegyen a megfelelő iskolai végzettség. Ennek persze, a viselkedésben, a megnyilatkozásokban is kifejezésre kell jutnia. Nélkülözhetetlen a gyakori szereplés a közéleti fórumokon. Ezekről tudják meg sokan, a személyes ismerősökön kívül is, kiről van szó, milyenek a reagálásai. Természetesen nem szabad kihagyni, hogy a bizalmat jelentősen növeli a példás családi élet, valamint az érett politikai magatartás. Ez utóbbinak lényegbevágó mozzanata az esetleges előnyök elhárítása. Egy ceruzával sem jusson több nekem a keretből, mint . másnak. Ilyen szempontból nagyon az érdeklődés középpontjában van egy tisztségviselő. Ez lehetővé teszi azt is, hogy hatékonnyá váljék a példamutatás: a tisztségviselő tehát, ha a bizalom elnyerésére törekszik vállaljon pluszokat, ráadásokat a mozgalmi fel- adatokbó’ Felelős döntések — Egy politikai irányítói poszton a döntések napirenden vannak — fejtegeti Já- kóhalmi Ferenc, a Nógrádi Szénbányák KlSZ-bizottsá- gának titkára. — A bizalom erősítése szempontjából nagyon fontos, hogy a tisztség- viselő hogyan dönt. Átgondoltan és a felelősséget vállalva, vagy elnapolja a válaszadást szükséges véleménycserére való hivatkozással. Ez az utóbbi különösen megingathatja a bizalmat, s elterjedhet, hogy „ez még ilyen kérdésekben sem tud dönteni egyedül...” Persze, a határokat mindig tisztán látni kell, a rugalmasság nem csaphat át önkényeskedésbe. Nincs lebecsülhető kérdés: ha a tisztségviselőhöz egyéni kéréssel is fordulnak, — Növeli, vagy csökkenti a bizalmat, ha a tisztségviselő egy testület előtt, vagy dolgozók csoportja előtt ellen- véleményt nyilvánít? — Az én tapasztalatom szerint, szolgálja a bizalmat, ha a'tisztségviselő egy fórumon vitába száll az emberekkel, világcs érveket. felsorakoztatva. Becsülik a nyílt kiállási: tehát, ha az ember nem ..lapít”. Lényeges az is, hogy ilyen fórumon az ember minden észrevételre reagáljon. ne engedjen el hozzászólásokat a füle mellett. Testületi vitákon is azt tapasztalom, hogy; érdemes ellentmondást vállalva is a fiatalok érdekeit... nem „védeni”, hanem reális megvilágításba helyezni. A nyílt kiállás tekintélyt ad. — S a tekintély egyenlő a bizalommal? ■ — Nem. A bizalomnak érzelmi töltete is van. Míg a tekintélynek nem feltétlenül. Ennek az érzelemnek alapja szerintem az igazságosság. Pláne a fiataloknál, akik erre érzékenyek és nehezen fogadnak el diplomatikus magyarázatot. Az igazságosság mellett fokozza a ro- konszenvet, ha az ember hasonlít azokhoz, akiket képvisel külső megjelenésben is, viselkedésiben is. Lényeges „követelmény” még a derű, és az, hogy az ember eleve jó szándékot feltételezzen mindenkiről, amíg ellenkezőjéről nem kénytelen meggyőződni. Többleteket kihozni — Mindig liberális módszerekkel dolgozó vezetőnek tartottam magam, így aztán a munkatársaimhoz való viszonyomat az abszolút bizalom határozza meg — vallja Botka Miklós, a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat igazgatója. — Tapasztalat, hogy a bizalomra alapozó vezető időnként csalódik. De a csalódások száma nem lehet akkora, hogy általános bizalmatlansághoz vezessen. Ezenkívül pedig a legbizalmatlanabb irányítói módszer alkalmazásakor is bőven becsúszhatnak hibák. Meggyőződésem, hogy bizalom nélkül semmiféle önállóság nincs. Az a beosztott, akinek feje fölött Damoklesz-kardként lóg a főnök, bábbá válik. A bizalmatlanságnál butítóbb, gyengítőbb dolog nincs. Persze, nem lehet kontroll nélküli a bizalom! Szükséges az ellenőrzés, de el kell venni annak személyes élét. Még, ha az esetleg feltárt hiányosság miatt utóbb személyre szóló elmarasztalás következik is. — A mostani gazdasági helyzetben van-e valami küJ lOnös fontossága a bizalomJ nak? — Bizalmatlan Irányitól módszerrel is lehet dolgoztatni az embereket, de csak egy határig. Épp olt, ahol a most kellő több'eíek előjönnének, lebénulnak. Most szükség van a többletekre, ezért érzékeltetni kell a bizalrrrt. Egyébként bízatom nélkül nem várhatunk kezdeményezést, A kezdeményezés ped'g együtt jár tévedésekkel is. Ezért a bízatom a tévedés Jogának eV'-ntorésát is jelenti. Így lehet kihozni egv-e?y adott kollektívából a benne rejlő értékeik legtöbbjét. Molnár Pál Kétezer-kétszáz éves templomra bukkantak tudni keli, hogy az illetőnek fontos és n.em felejti el, hogyan fogadták. SALGÓTARJÁN
