Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-03 / 285. szám

Nagyobb figyelmet a települések érdekeire Tanácselnöki értekezlet a Parlamentben Pénteken a Parlamentben értekezletet tartottak a fővá­rosi, a megyei és a megyei­városi tanácsok elnökei. Papp Lajos államtitkárnak, a Mi­nisztertanács Tanácsi Hivata­la elnökének vezetésével. Az értekezleten Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke adott tájékoztatást a jövő évi terv és költségvetés előkészí­tő munkálatairól, s előadásá­hoz Hetényi István pénzügy- miniszter fűzött kiegészítést az 1984-es költségvetés kiala­kításáról. Az Országos Tervhivatal elnöke bevezetőben emlékez­tetett arra, hogy a külső és belső gazdasági tényezők tar­tósan hatnak a tervezésre ezért a jövő évi tervnek is változatlanul a fő célja: meg kell őriznünk népgazdaságunk fizetőképességét megszilárdí­tani külső egyensúlyát, oltal­maznunk a már elért élet- színvonalat. A tanácsi tervezésről szól­va. kiemelte: 1984-ben a be­ruházási lehetőségeket és for­rásokat a legfőbb társadalom- politikai célok figyelembevé­telével, az ideinél jobb egyen­súlyban kell tartani. A taná­csok fontos feladata lesz, hogy segítsék a gazdálkodó szerve­zeteket a tervek teljesítésé­ben, s a közösségi feladatok megvalósítása során töreked­jenek a lakosság erőinek be­vonására. Az eddigi eredményeket jel­lemzi az a tény, hogy a 100 lakóéra jutó legfontosabb alapellátási mutatókat illető­en a megyék többségében már 1983-ban elérték, vagy meg­Kisinyovban, Moldávia fő­városában pénteken véget ért a magyar gazdasági és mű­szaki napok rendezvénysoro­zata. A magyar szakemberek elő­adásokban számoltak be a magyar gazdaság fejlődéséről, valamint a Moldovai SZSZK és a Magyar Népköztársaság közötti közvetlen kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről. A köztársasági lapok fény­képekkel illusztrált tudósítá­sokban számoltak be a ma­gyar napok eseményeiről. El­közelítették az 1985-re terve­zett szintet, tehát több óvo­da, bölcsőde, iskola, egész­ségügyi létesítmény készültei. Megvalósíthatók a kórház- építési tervek. Ami pedig az .energiaprogramot illeti, rend­kívül jelentős az a tény, hogy 62 település jut vezetékes gáz­hoz, 12 közülük állami támo­gatással, 50 pedig helyi for­rásokból. Ez a fejlesztés fél­millió háztartást érint. Ta­pasztalhatók azonban elma­radások, így például a gyógy­pedagógiai és a szociális ellá­tás fejlesztésében, az ivóvíz­ellátásban. a városgazdálko­dásban, a szennyvíztisztítás nagyobb létesítményeinek el­készültében. Pedig az előre­lépés nem mindig igényel nagy költségű beruházást, gyakran segíthet az ügyes szervezés is. Ezt bizonyítja például az a tény, hogy a tervidőszak­ban eddig létesített 7300 ál­talános iskolai osztályterem­ből 4000-hez nem volt szük­ség beruházásra, csak szerve­zésre, a kínálkozó lehetősé­gek kihasználására —, ez 2 milliárd forint megtakarítást eredményezett. Failuvégi Lajos felhívta a figyelmet, hogy a tanácsok gondolják jól végig, milyen célra mozgósítják a lakosság erőit a következő esztendő­ben, s azokra a tennivalókra irányítsák a közös figyelmet, amelyek egybeesnek az adott településeken élők érdekével. Az Országos Tervhivatal el­nöke szólt a VII. ötéves terv előkészítéséről és a gazdaság­irányítási rendszer fejleszté­sének fő Irányairól, valamint a népgazdaság hosszú távú tervkoncepcióiról is, amelyek­lsmeréssel írtak a kulturális rendezvényekről is: a Pécsi Balett előadásairól, a turiszti­kai kiállításról, a La Izvor étteremben tartott magyar gasztronómiai hétről. A mol­dovai televízió csütörtökön kerekasztal-beszélgetést ren­dezett a Magyar Kereskedel­mi Kamara képviselőinek részvételével. A tervek szerint jövőre, a köztársaság megalakításának hatvanadik évfordulója alkal­mából moldáviai hetet ren­deznek Budapesten. (MTI) nek kimunkálásához az egyes megyék tanácsai sok segítsé­get adhatnak. Hetényi István pénzügymi­niszter a tanácsi költségve­tésekről szólva hangsúlyozta: rendkívül fontos, hogy azok jól illeszkedjenek társadalmi programjainkhoz. Megállapí­totta, hogy a tanácsok idei pénzügyi gazdálkodása terv­szerűen alakul, s a jelek sze­rint a költségvetési hiány a tervezettnél kisebb lesz. A követelményeit várhatóan jö­vőre sem lesznek kisebbek, minden intézménynél racio­nálisan kell gazdálkodni és ésszerűen takarékoskodni a meglevő eszközökkel, s mind­ezt úgy, hogy az alapellátás jelenlegi színvonalát megőriz­zük. A felszólaló tanácselnökök néhány általános érdekű kér­dést vetettek fel, így példá­ul azt, hogyan lehetne az ap­rófalvak rendelkezésére álló fejlesztési forrásokat jobban felhasználni. Hangsúlyozták a tájékoztatás jelentőségét, mondván: ha a lakosság, kö­zöttük nem utolsósorban a fiatalság ismeri terveinket, gazdasági problémáinkat, na­gyobb segítséget tud nyújtani a feladatok végrehajtásához. Az érdekeltség megteremtésé­vel már eddig is gyorsult és tovább élénkíthető egyes te­lepülések kommunális ellá­tásának fejlesztése. A tanácselnökök által fel­tett kérdésekre, illetve a fel­szólalásokra Faluvégi Lajos és Hetényi István válaszolt Az értekezlet második na­pirendi pontjaként Nyitrai Ferenoné államtitkár, a Köz­ponti Statisztikád Hivatal el­nöke tartott tájékoztatót a KSH és a tanácsok kapcso­latáról. Egyebek között hang­súlyozta: ez a kapcsolat, együttműködés korrekt és zökkenőmentes. Sok segítséget kap a KSH a tanácsoktól a népszámlálások, reprezenta­tív összeírások személyi és tárgyi feltételeinek biztosítá­séhoz. A statisztikai törvény érvénybe lépése óta a legtöbb megyei tanács következetesen érvényesíti az adatszolgáltatás elrendelésekor az előírásokat. A tanácselnöki értekezlet résztvevői tájékoztatót hall­gattak meg a tanácsigazgatás korszerűsítésével kapcsolatos teendőkről is. E napirendi pont előadója Papp Lajos ál­lamtitkár volt. (MTI) Befejeződlek a magyar napok Kisinyovban Sajtónapi megemlékezés a munkásőrségben Sajtónapi megemlékezést tartottak pénteken a munkás­őrség országos parancsnoksá­gán. A munkásőrség országos parancsnokának 1983. évi ní­vódíjét dr. Bokor László film­rendező. Barcs Sándcr film­operatőr. Máté György újság­író, Vadász Ferenc szerkesz­tő. Itt. Lukács Ágnes tévéren­dező és Balázs Árvád zene­szerző kapta meg. A sajtó 12 dolgozójának a Haza Szolgá­latáért érdemérem arany, ezüst, vagy bronz fokozatát adományozták. Az elismeré­seket Borbély Sándor, a mun­kásőrség országos parancsno­ka adta át. Az ünnepségen je­len volt és köszöntötte az új­ságírókat Lakatos Ernő. az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propagandaosz­tályának vezetője. Az ünnep­ségen részt vett Megveri Ká­roly, a MUOSZ főtitkára. MsM gyanúban A Kémet Szövetségi Köz­társaság parlamentje pénteki ülésén egyhangú szavazással megfosztotta képviselői men­telmi jogától Otto Lambsdorf- fot. az NSZK kormányának gazdasági miniszterét. A Bundestag ezzel a bonni államügyészség indítványá­nak tett eleget, amelyet tá­mogatott a parlament mentel­mi bizottságának csütörtöki ajánlása is. Az államügyész­ség azért kérte Lambsdorff mentelmi jogának megvoná­sát. mert megvesztegetés gya­núja miatt vádat akar emel­ni ellene. Lambsdorff hatá­rozottan visszautasította az ellene felhozott vádat. (MTI) Namíbiái végjáték... Ha létezik „örökzöld” téma az ENSZ közgyűlése és a Biztonsági Tanács napirendjén, akkor a Namíbia-vita bi­zonyára annak számít. Már a hatvanas évek derekán fog­lalkoztatta a diplomatákat Délnyugat-Afrika, s vele ösz- szefüggésben a Dél-afrikai Köztársaság konok magatartása. Most négy napon át tartott a legfrissebb vita az ENSZ közgyűlésének fórumán, s a régmúlthoz^ képest talán az a figyelemreméltó változás, hogy a határozatokat elsöprő többséggel, szavazták meg a küldöttek. Érthető okokból. Pretoria ugyanis látványosan dacol a világszervezet min­denfajta döntésével, változatlanul megszállva tartja Namí­biát és figyelmen kivül hagyja a legkiegyensúlyozottabb rendezési javaslatokat is. Ezúttal ismét kötelező érvényű szankciók meghozatalá­ra szólította fel a közgyűlés a Biztonsági Tanácsot. Csak­hogy a BT lehetőségei korlátozottak: Pretoria minden al­kalommal bízvást számíthatott — és nyilván számíthat a jövőben is — fő patrónusára, az Egyesült Államokra, amely eddig valamennyi konkrét szankciót tartalmazó határozat- tervezetet igyekezett Dél-Afrika számára elfogadhatóbbá tenni. Hogyisne, amikor a fajüldöző rendszer ezernyi szál­lal kötődik Washingtonhoz, s az amerikai nagytőkének alapvető érdeke fűződik a jóviszony fenntartásához. Az úgynevezett közvetítő csoport tagjai: az USA. Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország és az NSZK — akárcsak ko­rábban — most is tartózkodtak a határozatok megszavazá­sától. Jellemző a közgyűlés légkörére és szinte általános­nak mondható hangulatára, hogy az elfogadott határozatban — az apartheid rezsim támogatása miatt — eiítéttéfk az Egyesült Államokat és Izraelt, s a közvetítők közül meg­bélyegezték Nagy-Britanniát és Franciaországot. Pretoria és Washington álláspontja a namíbiai rende­zést illetően közös tőről fakad. Jó ideje hangoztatják —, s ezzel összefüggésben semmiféle érvelést nem veszitek tu­domásul •—, hogy Namíbia függetlenségét össze kell kötni a kubai csapatok Angolából történő kivonásával. Hasztalan próbálják az afrikai államok és a velük együttérző szocia­lista országok meggyőzni az Egyesült Államokat: a dél-af­rikai erők által támogatott angolai ellenforradalmárok és Pretoria reguláris hadserege hadüzenet nélküli háborút folytatnak Angolában, amely ennek következtében egyelő­re nem mondhat le Havanna katonai segítségéről, ez a korántsem elhanyagolható mozzanat nem befolyásolja az amerikai álláspontot. A fajüldözőik utolsó bástyája ellen a végjáték tehát foly­tatódik. Szomorú, hogy a világ országainak túlnyomó több­ségével szemben néhány állam — noha szavakban maga sem azonosul az apartheiddel — rendre meghiúsítja a ha­tékony szankciók foganatosítását. Hat évvel ezelőtt a világ- szervezet már döntést fogadott el, amelynek értelmében megtiltották fegyverek szállítását Dél-Afrikába. Azóta a legkorszerűbb amerikai és résziben izraeli fegyverekkel sze­relték föl a pretoriai hadsereget, látványosan szembeszáll - va az ENSZ törekvéseivel, a világ közvéleményével. Gyapay Dénes Ülést tartott az MSZBT országos elnöksége (Folytatás az 1. oldalról.) közöket alkalmazva, külön­böző generációk kerülnék közvetlen, személyes kapcso­latba egymással, kicserélik tapasztalataikat, véleményt mondanak az eredményekről és a gondokról. A testvéri kapcsolatok Is hozzájárultak ahhoz, hogy hazánkban szé­lesebb körben ismerik — köz­tük egyre több fiatal — a Szovjetunió eredményeit, történelmi múltját, társadal­mi, politikai, gazdasági, tu­dományos-műszaki, kulturá­lis fejlődését, a szovjet em­berek életét, a mai szovjet valóságot. Ezek a kapcsola­tok ugyanakkor elősegítették — különösen az utóbbi idők­ben — a magyar viszonyok, gazdasági, kulturális törekvé­seink megismerését is. Ma minden megyénknek van testvérkapcsolata a Szov­jetunió valamelyik területé­vel, illetve Budaipestnek Moszkvával. A testvérvárosi, üzemi, Intézményi kapcsola­tok is tartalmasak, széleskö­rűek. Az MSZBT tagcsoport­jai jelentős tömegbázist te­remtettek e kapcsolatok bő­vítéséhez; kiállítások, vetél­kedők szervezésével, turista- csoportok szervezésével já­rultak hozzá a testvéri kap­csolatok gazdagításához, a barátság erősítéséhez. A test­vérmegyék ötévenként barát­sági napokat, heteket rendez­nek, amelyeken részt vesz­nek a szovjet testvérterületek képviselői is. A tanácskozáson felszóla­lóik közül Belovicz Károly, a Hazafias Népfront győri vá­rosi titkára Győr-Sopron me­gye és az örmény SZSZK kö­zött 1970 óta meglevő kapcsol­tatoknál számolt be, a nyír­egyházi Bessenyei György Ta­nárképző Főiskola MSZBT- tagcsoportjának kénviseleté­ben pedig Ugrat Edit hallga­tó ismertette meg a testületet a szabolcsi városban folyó- barátsági munkával. A testület tagjai végezetül megvitatták és elfogadták az MSZBT országos elnöks: ;■ >- nek 1984. évi -munkatervét is. EURORAKÉTÁK A fölényszerzés A mikor a nyugatnémet parlamenti szavazást követően bejelentettéit, hogy az Egyesült Államokból elindí­tották a Pershing—2 típusú, közép-hatótávolságú rakéták első ailfeaitrésaszálíMtmányát a baden-würtenibergi Muttangenbe, az utolsó reményeik is szertefoszlottak a gen­fi tárgyalások sikerét illetően. Ez a lépés immár bizonyos­sá tette, hogy az amerikai vezetés a szovjet kompromisszu­mos javaslatok ellenére végrehajtja tervét, amely nemcsak a regionális, hanem a globális katonai erőegyensúlyt is felbomlással fenyegeti. Ennek első lépéseként az Egyesült Államok ez év végéig Nagy-Britanniában és Olaszországban 16—16 robotrepülőgépet, az NSZK-ban pedig kilenc Per­shing—2 rakétát kíván elhelyezni. A genfi tárgyalások foly­tatása így értelmetlenné vált A folyamatot közvetlenül elindító NATO-döntés meg­hozatalakor 1979 decemberében arra hivatkoztak, hogy a szovjet SS—20 típusú rakéták telepítése a Szovjetunió elő­nyére megbontotta az európai katonai erőegyensúlyt és ez a Nyugat részéről ellenlépéseket tesz szükségessé. Ezzel in­dokolták a 108 Pershing—2 rakéta és a 464 robotrepülőgép telepítésének tervbevételét, amennyiben e kérdésben nem jön létre megállapodás a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok között 1983 végéig. Ez az okfejtés egészen a legutóbb! időkig fennmaradt, jóllehet, közben több alkalommal is bebizonyosodott: a közép-hatótávolságú hordozók (rakéták, repülőgépek) terén megközelítőleg azonos mennyiséget tartanak nyilván mind­két oldalon, míg a robbanótöltetek számában a NATO ja­vára egyértelmű fölény mutatható ki. A legutóbb nyilvá­nosságra hozott adatok is erre utalnak: a Szovjetuniónak jelenleg közep-batótávolságú kategóriában (1000—5500 ki­lométeres hatótávolság, vagy hatósugár) 938 hordozóesz­köze von (454 szárazföldi, 18 tengeri telepítésű rakéta, 466 r--Vi’ő”éo). m'g a NATO 857-tel rendelkezik (144 tengeri és a 18 szárazföldi telepítésű rakéta, valamint 605 repülő­gép), e-^zel szemben az általuk hordozott atamtöltetek, il­letve atombombák aránya 3056—2153 az Észak-atlanti Szö­vetség javára. 2 NÓGRÁD - 1983. december 3., szombat J logikája Ezek után felmerül a kérdés, hogy ml lehet az oka a genfi tárgyalások kudarcának. Nos, ez a Geníben tanúsított amerikai magatartásban lelhető fel, abban, hogy az Egyesült Áll am ok a szovjet kompromisszumos javaslatokat mindvé­gig elvetette, ezzel minden megállapodási lehetőség útját el­torlaszolta. Mindebből nyilvánvalóan kiderül, hogy a ko- zép-hatótávolságú atomfegyverek nyugat-európai telepítése az Egyesült Államok módosított globális stratégiájának egyik lényeges elemét képezi. Ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy a kö­zép-hatótávolságú atomfegyverek alkalmazása csak 1000— 5500 kilométer között képzelhető el, ahol a felső határ egy­ben a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti legkisebb földrajzi távolságot jelenti, világossá válik az amerikai el­képzelés lényege. Az Egyesült Államok az ilyen fegyvereik nyugat-európai telepítésével úgy fenyegetheti a Szovjetuniót és szövetségeseit, hogy közben maga nem kerül veszélybe. Miután így a „veszólyeztetési egyensúly” eltolódik az Egye­sült Államok javára, kettős előnyhöz juthat: egyrészt meg­nő a lehetősége arra, hogy egy esetleges fegyveres konflik­tust Európára korlátozzon, másrészt az így nyert „veszé- lyeztetési” fölényt bizonyos helyzetekben a katonai nyo­más, vagyis a kényszerítés eszközeként alkalmazhatja. Ezzel összefüggésben állapította meg Jurij Andropov, az SZKP főtitkára, a Szovjetunió elnöke, az amerikai fegy­verek európai telepítésének megkezdését követő nyilatkoza­tában, hogy ami az Egyesült Államok nyugat-európai szö­vetségeseinek biztonságát illeti, az a jelék szerint csupán annyiban érdekli az amerikai vezetőket, amennyiben a nyugat-európaiak életükkel, városaikkal csökkenthetik az Egyesült Államokat érő megtorlást abban az esetben, ha Washington engedne a kísértésnek, s nukleáris háborút robbantana ki. Ebből következik, hogy az amerikai közép- hatótávolságú atomfegyverek nyugat-európai telepítése tá­volról sem válaszlépés, hanem az egyensúly megbontására, a katonai fölény megszerzésére irányul. Nyilvánvaló ezek után, hogy a Szovjetunió kénytelen volt visszautasítani min­den olyan washingtoni kísérletet, amely az ilyen jellegű amerikai katonai képességek egyoldalú létrehozását céloz­ta. Ez volt az oka annak, hogy elfogadhatatlannak minősí­tette az Egyesült Államok „nulla változatát”, amely a brit és a francia atomütőerő révén egyoldalú előnyt biztosított volna a NATO számára és elutasította a „közbülső” meg­oldásokat is, mint a „nulla változat” hasonló célokat szol­gáló variánsait. Ezzel szemben ésszerű kompromisszumként, mint utolsó lehetőséget felajánlotta, hogy az Európában el­helyezett közép-hatótávolságú fegyverein hordozott, atamtöl­tetek számát Nagy-Britannia és Franciaország hasonló jel­legű potenciáljának szintjére csökkenti, amennyiben az Egyesült Államok lemond tervének végrehajtásáról. Az amerikai telepítés megkezdése ennek a lehetőség­nek az egyértelmű elutasítását jelentette. A Szovjetunió t-s szövetségesei számára így nem maradt más hátra, mint meg­felelő lépésekkel ellensúlyozni egyrészt a megbomlott ka­tonai erőegyensúlyt Európában, másrészt — az amerikai elképzelések tarthatatlanságát bizonyítandó — olyan mér­tékben megnövelni az Egyesült Államok veszélyeztetesét, mint amilyen mértékben megnőtt saját veszélyeztetésük a telepítés következtében. Ennek érdekében a Szovjetunió kénytelen volt hatályon kívül helyezni a közép-ható távolsá­gú atomfegyverek telepítésére vállait egyoldalú moratóriu­mot. Az NDK és Csehszlovákia kormányával egyeztetve meggyorsította a megnövelt hatótávolságú harcászati-had­műveleti rakéták e két ország területén történő elhelye­zésének előkészítését. Figyelembe véve továbbá azt, hogy az Egyesült Államok saját rakétáinak európai elhelyezésé­vel fokozza a Szovjetunió ellen irányuló nukleáris fenye­getést, megkezdte az óceánokon és tengereken olyan fegy­verek elhelyezését, amelyek megfelelnek az amerikai lé­pésnek. A Szovjetunió ugyaniakkor kijelentette, hogy a tervezett Intézkedések nem. a katonai erőfölény megteremtésére irá­nyulnak, hanem csupán a nyugati lépések mértékében, azok ellensúlyozását szolgálják. Amennyiben az Egyesült Álla­mok és a NATO többi tagállama készséget mutat arra, hogy visszatérjen a telepítést megelőző helyzethez, a Szov­jetunió is hasonlóképpen fog eljárni. A Szovjetunió célja az —, mutatott rá Jurij Andropov nyilatkozatában —, hogy Európa váljék teljességgel mentessé a nukleáris fegyverek­től, beleértve mind a közép-hatótávolságú, mind a hadmű­veleti-harcászati atomfegyvereket. K ormányunk egyetértéséről és támogatásáról biztosí­totta a szovjet vezető megállapításait. Leszögezte, hogy „a magyar kormány a kialakult helyzetben megalapozottnak, a kartonai erőegyensúly fenntartásához pe­dig szükségesnek tartja a szovjet kormánynak a saját or­szága és a Varsói Szerződés többi tagállama biztonságát szavatoló, a béke megőrzését célzó lépéseit”, Tolnay László, •z Országos Béketanác* leszerelési bizottságának elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom