Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-23 / 302. szám

I (TÉ)VÉLEMÉNY Vezéri vizsgák Jellegzetes vonásokat mutat meg egy-egy országról a benne alkalmazott vezetőképzés, il­letve annak tartalma, módja, színvonala. Ezért volt remek ötlete Benda Lászlónak, hogy a nevével jegyzett tévéműsor legutóbbi, szerdán este sugár­zott számában e témán ke­resztül adjon Objektív tény­kénét a szocialista világ né­hány pontjáról. A stáb Varsóban, Tbiliszi­ben. Phenjanban, Hanoiban és Budapesten látogatotl el egy-egy vezetőképző intézet­be. és adott sokatmondó — s nem keveset kimondó — tu­dósítást az irányítók okosítá- sának különböző indítékairól és eljárásairól. Kiviláglott a filmjelentésekből, hogy a jó vezető ha nem is holtig, de a világ több táján még hat- van-egynéhány éves koráig is tanul. Bizonyára keltett némi elálmélkodást, hogy vajdák­tól kezdve minisztereken ke­resztül egészen az űrhajósig sok rangos főnök nem res­tell beülni az iskolapadba, hogy — a jövőbeni hatáso­sabb cselekvés érdekében — megmozgassa agytekervénye- it. Jelentősét lehetett okulni a vázlatosan ismertetett tan­anyagokból, amelyekben a ta­pasztalati, gyakorlati ismere­tek is, és a bölcs vezéri mon­dások is megtalálhatók, ter­mészetesen más-más országok intézeteiben. Következtetések levonására késztetett továbbá a felhasznált taneszközök mi­benléte: a készlet — termé­szetesen itt is országa válo­gatja — a japán számítógé­pektől az ismeretlen gyárt­mányú matchboxjátékokig terjedt. Mindebbe a magátol értetődően nem teljes, de át­fogó képbe helyeződött bele az itthoni menedzseroktatást ábrázoló apró „mozaikkocka” elősegítvén a hazai viszo­nyoknak — a műsor címéhez hű — objektív megítélését A lényeges téma feldolgo­zásakor ezúttal is megmutat­koztak Benda erényei: a le­leményesen fogalmazott szö­veg. a finom irónia, a véges lehetőségű szavak informáló hatását megsokszorozó szelle­messég. Ebben a műsorban, de a korábbi Objektívokban is feltűnt hogy a jó stáb elő­segíti a korábbi beidegződé­sek feloldását. Sugár András, aki mindig is az udvarias­ságban domborította ki ri­porteri erényeit a Benda- műsorok alkalmával az eddig tartalékolt értékeit: bensősé­gesebb kapcsolatteremtő ké­pességét, szívós kíváncsiságát, határozottabb kérdezéstakti­káját is megcsillogtatja. Mind­ezzel a tárgyszerűbb tájékoz­tatást szolgálván. Valószínűleg nézői beideg­ződéseket is felold ez az új, első évfolyamát most záró tévéműsor. Olyan övezetről nyújt felelős őszinteségű in­formációt, ahonnan eddig mérsékeltebben sokszínű tu­dósításokhoz volt hozzászokva a közönség. A szokás hatal­mának megtörésében jó se­gítőtárs a műsort átható egészséges derű. optimizmus. Ezzel a derűvel is azt fejezi ki az Objektív, hogy az ered­mények mellett ábrázolt gon­dok, ha nem is kicsik, de megoldhatók, megoldandók! (molnár) Az emlékezet értékei ÜzemLörf-énetek és -krónikák Nógrádban ma már jósze­rivel alig található olyan ma­gára valamit is adó nagy­üzem, vállalat, amely az el­múlt években ne íratta volna meg saját történetét. Külö­nösképpen az évszázados múltú, nagy hírű gyárak je­leskedtek. Vezetőik gyakor­lott történészeket, írókat kér­tek fel a krónika papírra ve­tésére : gyakran külsőre is imponálóan vaskos kötetek őrzik a múltat, Ha vékonyabb is egy-egy üzemtörténet, s ha amatőr helytörténész munká­ja, akkor is figyelemre mél­tó. ' Az üzemtörténet-írás moz­galma a felszabadulás után bontakozott ki. A korábbi időkből alig kéttucatnyi gaz­daságtörténetet, üzem-, ipar­ág- vagy iparvidék-történe­tet őriznek a könyvtárak: az utóbbi hálom, négy évtized­ből viszont már több százat. S az elkészült krónikák min­degyike nem is került a köz­gyűjteményekbe. Vannak olyan munkahelyek, ahol az átlagosnál is nagyobb figyel­met szentelnek a hagyomá­nyoknak: tárgyi és írásos gyűjteményeket alakítottak ki, gyűjtik a forrásértékű üzemi évkönyveket, mérleg- beszámolókat, a társadalmi szervezetek dokumentumait. Ünnepi alkalmakkor kiállí­tások nyílnák: bemutatják az üzem barkácsolómestereinek makettjeit, rajzait, emléktár­gyait, a legjobb szakmun­kástanulók remekeit. Gondol­ván és mondván: ezek is az tizem történetéhez tartoznak... Az üzemtörténet-írás leg­jobb művelőd a Magyar Tör­téneti Társulatban önálló szakosztályba tömörülnek, időről időre országos és regio­nális tanácskozásokra, ta­pasztalatcserére gyűlnek ösz- sze, újabban saját Értesítőjük is van... Az üzemtörténet-írás a múltat már többé-kevésbé feltérképezte — bár teljesség­ről még nem beszélhetünk —, a jelen viszont még eléggé feltáratlan. A gyáriak min­dennapjairól, örömeiről, tö­rekvéseiről, életmódjáról még nem szólnak. Lehet enélkül üzemtörténet? S ki mások menekíthetnék át a jövőnek a ma történelmét, ha nem mi magunk?! A legjobb üzemtörténet­írói közösségek már rég fel­ismerték, hogy az emberi emlékezet semmivel sem he­lyettesíthető értékeket rejte­get. A láng gépgyáriak pél­dául személyesen keresték meg régi dolgozóikat, nyug­díjasaikat, veteránjaikat, s lejegyezték visszaemlékezései­ket. A telefongyáriak — ugyancsak társadalmi akti­visták segítségével — a régi sztrájkok, bérharcok emlék­anyagát ásták elő. Az ország­ban — becslések szerint — vagy száz helyen működnek hasonló üzemi közösségek, s ez nem is kevés. El kell azonban fogadni az egyik neves szaktekintély megálla­pítását, aki szerint a mozga­lom társadalmi hasznossága ma még elsősorban a gyűj­tőmunka. a gyűjtött emlékek megőrzésében, az üzemtörté­neti forrósok ismeretében fe­jeződik ki. Mindez jórészt a múltra, a történelemre: nap­jaink kórnikájára kevésbé vonatkozik. Más szavakkal: üzemtörténet-írás van. létezik, virágzik, üzemi krónikaírás viszont alig-alig. Bizonyos, hogy elmarad az igényektől — az önmagunkkal szemben támasztható igényektől —, s a lehetőségektől is. Hogy mennyire, azt jelzi az ellenpélda, a helytörténeti mozgalom. A falukrónikások országszerte szorgosan rögzí­tik a dolgos hétköznapok eseményeit, például a tanács­üléseket, az iskolaavatást, a társadalmi munkát, a járda­építést, a falugyűlést, a sport­napot, a szüreti bált, az öre­gek ünnepét. A települések lakóinak örömeit, gondjait. A krónikákban naponta gyűl­nek a sorok. Áz üzemi krónikák vezeté­se a falusiénál talán bonyo­lultabb, talán egyszerűbb fel­adat. Kétségtelen, egy-egy üzem, gyár működése nem minden dolgozó számára át­tekinthető, a munkamegosz­tás feszesebb, ám a mérnök, a közgazdász, a jogász, a művezető, a munkás, a szo­cialista brigádtag, a KTSZ- titkár, a bizalmi, a raktáros a maga munkaterületén bir­tokosa a szükséges ismerete­ket. Gondolatait, javaslatait, örömeit, gondjait papírra is vetheti. Megírhatja naojaink helyi munkásmozgalmát. Ott meg is írják, ahol igénylik ezt a vezetők, s ahol szövetségesre leltek a szakszervezetben, az ifjúsági mozgalomban és a népfront- mozgalomban. Ezekben az üzemekben kétségtelen, nem aranykönyvek íródnak. Csak olvanok, mint amilyenek a hétköznapok. Olyan tükröt tartanak maguk elé a hely­történetíró munkásközössé­gek, amelyek nem torzítanak. Nem szabad, hogy torzítsa­nak, mert akkor méltatlanok lennének a honismereti moz­galomhoz, amelynek részei. Deregán Gábor Kapocs az emberek között Irta: Csingiz Ajtmatov Mát tehet, mit keld tennie az irodalomnak napjainkban, amikor a hamleti „lenini vagy nem lenni” kérdése immár nem az egyes embert érinti, hanem az egész emberiség fontos kérdésévé lett. Amikor a „lenni” feltétele, hogy bé­kéjét megőrizze a világ. Az irodalom — kapocs az emberek között. Arra hiva­tott, hogy egyesítse az embe­reket az igazságért, a szociá­lis igazságosságért való tö­rekvésünkben, a béke, az élet é6 a jövő iránti kiapadhatat­lan és kiirthatatlan szerete- tükben, mely utóbbi nevében az ember, ha a szó legigazibb értelmében valóban ember, kész kell legyen leküzdeni bármilyen külső akadályt és személyes kétségbeesést, szen­vedést és bánatot. Minderről szenvedélyesen gondolkodott Lev Tolsztoj is, ezt a gondo­latot hagyta örökül nekünk abban a hitben, hogy a mű­vészet képes életszeretettel átitatni az embert, a művé­szet hivatása, hogy az embert az élet szeretetére késztesse. A valódi, nagy irodalom er­kölcsi fölénye abban van, ho®y ahhoz fordul, ami az emberben a legjobb: méltósá­gához és becsületéhez. Ki­bontakoztatja előtte a világ beláthatatlan horizontját és szépségét, gondolatait önma­ga felé fordítja, kiragadja az el hagyatottság sötétjéből és hozzásegíti, hogy teljes lelki életet éljen. Minden becsületes művész állandó kötelessége — ellen­állva fáradtságának és kiáb­rándultságának —, hogy újra és újra emlékeztesse az em­bert: ki ő valójában. Tuda­tosítani benne újra meg új­ra, hogy lélekben mind test­vérek vagyunk — mi embe­rek. Lehetséges, hogy mi va­gyunk a világmindenség egyetlen értelme. De vajon kiapadhat-e a fény és a jó­ság éltető forrása? Vajon ké­pesek vagyunk-e az öngyilko­sok szenvedélyes kétségbe­esésével kioltani ezt a forrást? Végül is be kell lássuk, hogy á civilizációnak e vékony planktonrétege a mindenség tengerében, ha mégoly régi is és sokat szenvedett, túlontúl vékony ahhoz, hogy mindent kibírjon. Mindenekelőtt a kölcsönös seeíiségnvújtás és együttmű­ködés a közös világnézet alán­ján. melyet az ismert szovjet költő. Nyikolaj Tvihonov „a költő belső nanjának” neve­zett. A mi belső napunk a_ történelmi sorsközösség és a testvériség szellemétől fűtött egvüvétartozás érzése. A szovjet irodalomnak egye­dülálló a soknemzetiségűsé- ge. Minden egyes szovjet író egységes, soknemzetiségű kö­zösség tagja, egymást gazda­gító nemzeti irodalmak test­vériségének képviselője, mely­nek középpontjában a tapasz­talatok gazdagságával, s a szó legnemesebb értelmében vett „rangidősként” áll a nagy orosz irodalom, mely Puskint, Tolsztojt, Csehovot és Dosztojevszkijt adta a vi­lágnak, s most katalizátora az egész szovjet irodalom fej­lődésének. Ez az egységes, soknyelvű és soknemzetiségű kultúra magába olvasztotta a világ­kultúra, a kis és nagy népek legjobb eredményeit. Stílusá­Fclvétciünkön Csingiz Ajt­matov író nak, formájának, műfajai­nak minden különbözősége mellett a valóság művészi fel­fogásának gyümölcsöző mód­szere fogja egységbe: a szo­cialista realizmus. Ez nem absztrakció, nem az irodal­márok felfedezése, hanem a mi művészetünk élő lényege, mivel a morális-filozófiai ku­tatások eszköze, alkalmas a költői látásmódra, és képes ar­ra, hogy az embert a reális életben, a grandiózus törté­nelmi események fényében mutassa meg. Mint minden folyamatnak, a szovjet iroda­lomnak is megvannak a ma­ga nehézségei és ellentmon­dásai. És ezekről nem sza­bad hallgatni. Épp ellenkező­leg, meg kell szabadítani iro­dalmunkat a szürkeség, a la­posság, a sémái izmus terhé­től, egyszóval mindattól, me­lyek megfosztják tekintélyé­től. Ki tartja a földet? Ezt a gyakori használattól elkooott metaforát mint újdonságot fedeztem föl magamnak, meg­fejtettem filozófiai és költői értelmét, legutóbbi regényem írásakor. Többször elmond­tam már. hogy e regény hő­sének. Edigej Burannijnaik alakjában testet öltött a szo­cialista realizmus elvéhez valő ragaszkodásom. Hiszen a szocialista realizmus legfőbb tárgva volt és ma is az — a do'gozó ember. S ez esvhen azt is mutatja, mit je'ent számomra a pozitív hős. Edi- gej számára a munka nem a lé+ezés eszköze, hanem élet­re1. hivatás, kötelesség. Sza­Természetvédelmi park A szovjet fővárostól alig 30 kilométernyire, Mitiscsi és Kalinyingrád közelében 10 ezer hektáron természetvé­delmi ‘parkot hoznak létre. A Moszkva környéki terület 42 ezer négyzetkilométernyi er­dő, mező és rét. Páratlan szépségű nyír- és nyárfa- ligetek, fenyveserdők, töl­gyesek. Lakói jávorszarva­sok, őzek, hódok, nyestek, hermelinek és európai bölé­nyek. Kétezer patak folyik ezen a vidéken, amelyek vi­zükkel a Moszkva folyót, az Okát és a Felső-Volgát táp­lálják. badon választja meg életút­ját, s ez a választás férfias­ságot, nemeslelkűséget igé­nyel tőle. Ezért ember ő a szó legteljesebb értelmében. Idegen tőle mindenfajta ha­szonlesés. Nem fogad el pri­vilégiumokat, mert ezek sér­tenék a méltóságát. A mun­kához való viszonyának kö­szönheti, hogy szerves része a korának és a népének, ami nélkül az életét, sorsát nem tudja elképzelni. A háború, az éhezés, a ke­serű szerelem megpróbálta­tásain keresztül jut el önma­gához, mindezeket elkerül­hetetlenként, szükségszerű­ként fogja fel. nem átkozza értük szerencsétlen sorsát, s nem esküszik bosszút ellene. Ügy is mondhatnám, szá­momra őbenne testesül meg a genetikus emberiesség. Az önmaga megtalálásához veze­tő úton ő az emberekhez, a jövőhöz érkezik. Gyermeki mosolya megmenti a nehéz pillanatokban, hallgatása él­ni segít az embereknek. Nem lehet nem jobbá válni mel­lette. Edigej a dolgozó ember leg­fontosabb törvénye, a béke és az emberek iránti igyeke­zet törvénye szerint él. Szá­mára ez az össznépi összetar­tozás törvénye. Edigej arról álmodik, hogy új életre kelti a halott sztyeppéikét. Lehet-e érdekesebb munka, mint élő, csodálatos kertet alkotni a homokom? Jelenlegi fegyver­zetünk mellett természete­sen könnyebb megsemmisí­teni a planétát. De ez nem Edigejnek való munka. Ez nem a normális embereknek való munka. Ari szeretném, ha az ilyen Edigej-féle em­berek sokáig élnének, hogy az unokáiknak, dédunokáiknak is átadhassák a lelkűk szép­ségét. Hogy mindez valóra válhas­son, a föld lakóinak soha nem látott éberségét és fe­gyelmezettséget kell tanúsí­taniuk. Az emberiség törté­nelmének olyan pillanatá­hoz érkeztünk, amikor —, akárcsak az aknászaiban —, csak egyszer lehet tévedni.' Korunk elengedhetetlen kö-' vetetménye, hogy felszaba­duljunk az elfogultság és az előítéletek nyomása alól. fö­lülemelkedjünk az ellenié mondásokon, bölcsességet ta­núsítsunk és ne arról beszél-' jünk, hogy hányszor lehet megsemmisíteni az emberisé­ge*. hanem arról, hogy ho­gyan éljünk a földön közös fedél alatt. Lazactenyészet a sóstóban Megkezdte a termelést Uk­rajna fekete-tengeri partvi­dékén az első lazactenyészet. A budzsaki sóstó partján lé­tesült a tenyészet, amelynek kapacitása évi 350 ezer hal­ivadék. A szakemberek ja­vaslatainak megfelelően ne­velőmedencéket alakítottak! ki a sóstóban. Ezekben a la­zac kétszer olyan gyorsan növekszik, mint Kalifornia édesvizeiben, ahonnan ide­kerültek. A halbiológusok tervei között szerepel még egy 350 ezer ivadék nevelé­sére alkalmas tenyészet léte­sítése. KOSSUTH RADIO: 8.27; Minden tizedik emberért... 8.37.- Kincses Veronika énekel 9.17: Fúvóspolkák 9.33: Mit ásol héja? 9.53: Lottósorsolás 10. OS- Felfedező tudósok, világjárók 10.35; A vén gulyás Arany János versei 10.40: Schumann és Ravel kórusműveiből 11.00. Gondolat 11.45 - Lakatos Mihály népi zenekara játszik 12.45: Hét végi panoráma 14.02: Kulturális panoráma Tallinnból 14.23. Daloló, muzsikáló tájak 14.44: Magyarán szólva 15.05: 'Révkalauz 15.35. Volt egyszer egy vadnyugat Részletek Morricone filmzenéjéből 16.00: Mit üzen a Rádió? 16.35: Szvorák Katalin népdalokai énekel 17.05. A belpolitikai róva* műsora 17.30. Reflektorfényben egy operaária t9.15; Világirodalmi dekameron 20.00. Évszázadok mesterművei 20.28: Operettkedvelőknek 21.30: Fűtől fáig 22.20 : Tíz perc külpolitika 22.30: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót 23.30: Nóták 00.10: Melódiakoktél PETŐFI RADIO: 8.05 Robert Craft együttese Gesusaldo-madrigálokat énekel 4 NOGRAD - 1983. december 23., péntek 8.20; Tíz perc külpolitika 8.35; Slágermúzeuin J).36; Magyarok a trópusokon 9.53; Lottósorsolás 10.00; Zenedélelőtt 11.35; Tánczenei koktól 12.35; Édes anyanyelvűnk 12.40; Népi muzsika 13.15; Kórusmuzsika Finnországból 13.30. Táncra fel! 14.00: Zenedélután 15.30. Könyvről könyvért 15.40. Egészségünkért! 15.45, Pablo Cruise felvételeiből 16.35. Jó utat! 17.05; Pamutban, selyemben. Kapusi Rózsa riportja. 17.30; Ötödik sebesség 18.35; Popzene sztereóban 19.15; Világjáró dekameron, Domonkos János válogatásában. 19.40: Nótakedvelőknek 20.35; Vastaps 21.17; Válogatott felvételek 22.20; Zenés iátékokból 22.30: Amíg a függöny felmegy 23.20- Remutatiuk Claudio Fasoli .,Lido” című új dzsesszlemezét MISKOLCI STÜDIÓí 17.00: Hírek, időjárás, műsor­ismertetés. 17.05: Péntek este Eszak-Magyarországon. (A tar­talomból: Orvosi tanácsok. — Ételreceptek karácsonyra. — Programajánlat.) Szerkesztő: Nagy István. 18.00: Észak-ma­gyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorélőzetes. MAGTAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétoma (ism.) 8.06: A mi képernyőnk, (ism.) 8.20; A mi képernyőnk, (ism.) 8.40: Perpetuum mobile, (ism.) 9.30: Szünidei matiné. A kiskakas gyémánt fél­krajcárja. 9.45: A nagy kék üveggolyó. 13/3. rész (ism.) 10.10: Jó lovaglást! 10.45: Így csinálná Sherlock Holmes. 4/2. rész. (ism.) 11.20: Egy novemberi vasárnap este. 12.10: Képújság. 15.30: Hírek 15.35: Szülők Iskolája. 13/5. rész; A beszédről (ism.) 16.06: öt perc meteorológia. 16.10: Gegparádé dióhéjban. 5/2. rész: Fejre vigyázzunk! 16.35: Reflektor-magazin. Kará­csonyi szám. 17.35: Keresztkérdés. 18.05; Képújság. 18.10: Reklám 18.15; Az Országházboi jelentjük« 19.00: Reklám. 19.10: Tévétoma 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó 20.00: Es mégis mozog a föld. Vetélkedőműsor. 4/4. rész. 21.35: Párizs bálványa. Francia film. 23.05: Tv-híradó 3. 2. MOSOK: 20.00: Természetbarát. 20.30: Csali. Horgásztízperc. 20.30; Éjszakai ügyelet. 6/6. rész: Alpha. 21.25: Tv-híradó 2. 21.45: A Steve Miller Band a rock palotában. 22.20; Képújság. BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-hfradó 20.00; A másodperc századrésze. 2. rész. 21.30: 40 éves a szlovák nemzed tanács 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Derrick. A halál angyala. 23.15; Hírek 23.20: NDK zenés szórakoztató t.v-rnűsor. 2. MŰSOR; 19.30: Beszélgetés a szamovár mellett. 7. lecke, (ism.) 20.00: A múzsa meghívója. Cseh film (ism.) 21.30; Időszerű események 22.00: Karácsonyi ostya. Tv-fllm. MOZIM C SOR. Salgótarjáni November 7.? E. T. (A Földönkívüli.) Színes, szink­ronizált amerikai fantasztikus film. OVIMOZI: 9 és 11 órától: Donald kacsa és a többiek. — Kohász: ISKOLAMOZI: Rövid­ül msorozat. — Balassagyarmati Madách: Háromnegyed 6 és 8- tól: E. T. (A Földönkívüli.). Szí­nes, szinkronizált amerikai fan­tasztikus film. — Pásztói Mátra. Mennyei seregek. Színes magyar fiilm. — Rétság: Rita asszony menyasszony. Színes, szinkroni­zált szovjet fllmvígjáték: MESE­MOZI: A teknős és a sün. — Szécsényi Rákóczi; A matróz, a kozák és a hamiskártyás Színes, szink-onizált szovjet háborús ka- landfíim. — Ersekvadkert: A sárkány éve. Színes, szinkroni­zált szovjet történelmi film. — Nagvlóc: Majmok bolygója (14>. Színes USA fantasztikus kaland» f’n, I

Next

/
Oldalképek
Tartalom