Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-21 / 300. szám

Tízezren védetten a forgási sebessége. A cent­' Donyeckben, Ukrajna egyik központi városában rendezték meg a Szén — 83 nemzetközi kiállítást. A szov­jet kiállítók mindenekelőtt a nyíltszínd fejtéseknél' alkal­mazható nagy teljesítményű berendezésekkel jelentkez­tek. A teljes szovjet szénkiter­melés 40 százalékát biztosító külszíni fejtések nagyobb­részt az ország keleti terüle­tein találhatók. Ezek a lelő­helyek igen gazdagok. Így az észak-kaukázusi éklbasz- tuzi medencében működő Centrálnij és Bogatir fejté­sek évi hozama eléri a 22, illetve 50 millió tonnát. A hatvanas évek közepéig az ekibasztuzi szenet egy- puttyonyos exkavátorokkal fejtették. Ez a műszaki fel­szereltség azonban elégtelen­nek bizonyult a hatalmas tartalékok kitermeléséhez. A teljesítmény növelése érdeké­ben — a kemény kőszén fejtéséhez korábban nem al­kalmazott —• rotoros exkavá­torokkal próbálkoztak. A kí­sérletek során azonban ki­derült, hogy az akkori szov­jet és külföldi gyártmányú ilyen típusú exkavátorok teljesítménye és ereje kevés ahhoz, hogy hosszú időn ke­resztül és hatékonyan alkal­mazzák azokat a kőszénfej­téseknél. Alacsony ugyanis a termelékenységük és a nagy terhelés következtében gyak­ran elromlanák. Üj, korszerű technika lét­rehozása vált szükségessé, ami egy sor bonyolult mű­szaki feladat megoldásét is megkövetelte. Többek között kétszeresére kellett fokozni a marási erőkifejtést úgy, hogy a tartóelemek szilárdsága és tartófeszültsége változatlan maradjon. Napjainkban az ekifoasztu- zi medencében húsz rotoros exkavátor működik. Közülük a legnagyobb teljesítményű a tízemeletes ház magasságú ERSRD—5000 típusjelzésű berendezés, amelynek órán­kénti 5000 köbméteres telje­sítménye egy egész bánya na­pi teljesítményével ér fel. Ezek az óriás szénfejtő gé­pek közvetlenül a fejtéshez vezető vasútvonalakon álló vagonokba rakodnak. Negy­ven másodperc alatt egy 63 tonnás vagont töltenek meg. Az exkavátorrotor elviek­ben új — centrifugálmegol- dású — konstrukcióját a kö­zelmúltban próbálták ki az ekibasztuzi fejtéseken. A ko­rábban alkalmazott gravitá­ciós rotorral szemben ez jó­val kisebb méretű és nagyobb rifugális erő biztosítja az át­rakodást a szállítóiszalagra. Az ekibasztuzi medencében bejáratott számtalan beren­dezést másutt is alkalmazták. De van ahol nagyobb telje­sítményre is szükség van, a feltáró munkálatok és az ipari kitermelés során. Jelenleg kétóránként 5250 köbméter teljesítményű rotoros exka­vátor felszerelése van folya­matban. A darugém fesztó- volsága 65 méter és a 4000 kW teljesítményű hajtómű négyzetcentiméterenként 14 kilós erő kifejtésére alkal­mas. A gép súlya — ellen­súllyal — 4000 tonna. De még ez az óriás sem jelenti a szénfejtő gépek to­vábbi fejlesztésének felső ha­tárát. A Szovjetunióban je­lenleg folynak az óránként 12 és fél ezer köbméter fejté­si teljesítményű gép fejlesz­tési munkálatai. Képünkön: Rotoros exkavátor munka közben. Ki hinné, h'ogy egy fiatal­nak titulált város lakosságá­nak egyötöde nyugdíjas. Per­sze, mint minden, ez is vi­szonylagos, mert ugyan mitől neveztetik ilyennek egy tele­pülés, és ez a húszszázalék­nyi 60 és 65 év feletti ember, vajon mit jelent a helység életében ? — A tízezer nyugdíjas ará­nyában nem több és nem ke­vesebb Salgótarján lakossá­gához viszonyítva, mint az országos átlag — mondja dr. Hajdú Katalin, a városi ta­nács egészségügyi osztályának vezetője —, mégis nagy szám ahhoz, hogy naprakész, hite­les képünk legyen helyze­tükről. — Konkrétan? — Vegyük például a segé­lyezést. Bejön valaki, aki úgy érzi, hogy jogosult a támoga­tásra. Megvizsgáljuk a körül­ményeket és mondjuk mi is úgy látjuk, hogy segítenünk kell. Ugyanakkor valószínű, hogy nagyon sokan vannak, akik szintén megérdemelnék, csak nem tudnak a lehetőség­ről, vagy mi nem ismerjük a helyzetüket. — Az új módszer, amin most dolgoznak, változtat a helyzeten? — Természetesen. Arról van szó. hogy a Pénzügyi és Szám­viteli Főiskola salgótarjáni in­tézetének segítségével felmé­rést végzünk. Számba ve­szünk minden nyugdíjast, életkörülményükről megfelelő képet kérünk. Októberben kezdtük a munkát és körül­belül kétezer-ötszáz idős em­ber adatait kaptuk már meg. Előre vettük a hetven év kö­rüliekéit, hiszen többnyire ők az alacsony nyugdíjasok. A meglévő információk alapján, ■még karácsony előtt, a legrá- szorultabbakat rendkívüli se­gélyben részesítjük. Bár már vizsgaidőszak van, a főiskolások még mindig ró­ják a város utcáit), a meg­adott lista alapján felkeresik az öregeket. A felmérés teen­dőit dr. Bacskó Piroska do­cens fogja össze. Egy százalék — kétmilliárd forint Anyaggazdálkodás a mezőgazdaságban Gyakran olvashatunk ár­tól, hogy még ma is sóik a túlsúlyos ipari termék, amit persze nem lehet gazdaságo­san értékesíteni külföldön. Az ilyen gondok a mező gazda­ságban sem ismeretlenek. Ter­mészetesen itt nem az élel­miszer súlyát kifogásolják, hanem azt, hogy túl sok anya­got használunk fel az előál­lításukhoz. Más szavakkal a szükségesnél több abraikta- ikarmányt etetnek fel az ál­latokkal, vagy — hogy a nö­vénytermesztés se maradjon ki — a terméseredmények még mindig nem olyan maga­sak, mint amit az old tál nö­vekvő műtrágya- és növény- védőszer-adagok alapján el­várhatnánk. Mindennek per­sze az a következménye, hogy a mezőgazdasági termékek termelési értékében az anyag- költség már megközelíti a 60 százalékot. Ilyen előzmények után fo­gadta el a Minisztertanács a gazdaságos anyagfelhaszná­lás és technológiák korszerű­sítésének programját még 1982-ben, arra utasítva min­den illetékes minisztériumot, hogy a saját területén dolgoz­za ki a tennivalókat. Kevesebb abrakból A határozatnak megfelelően ez év elején a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Miniszté­rium összeállította akcióprog­ramjai. A program azokra a gazdálkodás költségeit csök­kentő módszerekre, eljárá­sokra irányítja a figyelmet, amelyek elterjesztésével az a gázát anyagköltsége — nö­vekvő termelés mellett is —■, mintegy 6—7 milliárd forint­tal mérséklődhet. Mindehhez nem kell alap­vetően új dolgokat kitalálni, csupán a már ismerteket kell még szélesebb körben el­terjeszteni, és minél gyorsab­ban, következetesebben al­ku 1 mazni. A mezőgazdaság „nehéz­ipara”, az állattenyésztés pél­dául évente mintegy 60 mil­liárd forint értékű takar­mányt használ fel. Ennek dön­tő hányadát az állatokkal fel­etetett több mint 11 millió tonna gabona adja, amely ön­masában is fontos exportter­mékünk. Jelentős részt kép­visel ugyanakkor az ágazat importszerkezetében a külön­féle takarmányok. (minde­nekelőtt a fehérje) behozatala. Mindez azt mutatja, hogy a takarmánygazdálkodásban el­ért legkisebb eredmény is közvetlenül és azonnal javít­ja az agrárágazat külkereske­delmi pozícióját. Az elmúlt években tett in­tézkedések hatására némileg javult ugyan a fajlagos ab- rakfeihasználás, jobbak let­tek a tömegtafearmányok, fo­kozódott a melléktermékeik és egyéb, sokszor hulladékszám­ba menő anyagok takarmá­nyozási célú felhasználása. Az akcióprogram szerint azon­ban további lehetőségeink vannak a takarmányozás ha­tékonyságának a javítására. A baromfi- és a sertéstartásban például egyes szintetikus ami- nósavak használatával 10—15 százalékkal mérsékelhető len­ne az állatok takarmányigé- nye. A műtrágya 15 százaléka Az itthon is gyártható ma­gas fehérjetartalmú húspép 30 százalékkal olcsóbb, energia- tartalma pedig 12—15 száza­lékkal nagyobb, mint az im­portból származó húsliszté. De jelentősen csökkenthetné a szarvasmarha- és a juhállo­mány takarmányozási költ­ségeit a mintegy 4—4,5 mii- dió tonna szalma és kukorica­szár is, ha megoldanák annak jó minőségű betakarítását. Ezzel már eljutottunk az anyagtakarókosság vagy még inkább az anyagveszteség csökkentésének egyik kulcs­kérdéséhez: a megfelelő tech­nikai háttérhez. Mert sok esetben éppen ennék hiánya miatt jelentősök a vesztesé­gek. Például a talajerő-után­pótlásban és a növényvéde­lemben, ahol az elavult gép­park korszerűsítésével és terv­szerű cseréjével akár 20—30 százalékkal is ■ csökkenthetők lennének a költségek.' Hatalmas tartalékok van­nak az évi mintegy 11 mil­liárd forint értékű műtrá­gya-felhasználásban is. Jelen­leg ennek az értéknek mint­egy 15 százaléka a tárolás so­rán veszendőbe megy. Egyes számítások szerint megfelelő tárházak építésé­vel olyannyira csökkenthet­nék a veszteségforrásokat, hogy azáltal hozzávetőlegesen egymilliárd forint értékű ha­tóanyagot lehetne megmente-« ni a növénytermesztés szá­múra. Arányaiban nem kisebbek a veszteségcsökkentési lehető­ségek az évi 6,5—7 milliárd forint értékű szert felhaszná­ló növényvédelemben sem. Itt a műszaki háttér már emlí­tett korszerűsítésével és az úgynevezett integrált véde­kezési technológiák általáno­sabb üzemi alkalmazásával a jelen legi szerkői teég 5—10 százaléka lenne megtakarít­ható. Aszályos év után Csupán néhány jelentősebb­nek ítélhető anyagfelhaszná­lási terület hozzávetőleges lehetőségeit vettük Itt sorra. A valóságban az anyaggaz­dálkodás tartalékai lényege­sen nagyobbak. S különösen fontos erre emlékeztetni most, az aszályos év után, amikor az ország több táján amúgy is tetemesek a veszteségek, s minden forintot meg kell fog­ni azért, hogy a lehető legki­sebbre mérsékeljük a káro­kat. A korszerű anyag- és energiagazdálkodás kialakítá­sával több millió forint érté­kű megtakarításra nyílik le­hetőség úgyszólván minden tsz-ben és állami gazdaság­ban. Országos szinten nem ok nélkül hivatkozunk arra: ha csak egyszázaléknyi anyagot tud megtakarítani a mező- gazdaság a korábbi évhez ké­pest, már az is kétmilliárd forint értéket jelent. Botos Károly vetkezet. A gazdaság néhány évvel ezelőtt a keszthelyi egyetem kutatóinak segítsé­gével technológiát dolgozott ki a fővárosiján keletkező hulladék, illetve maradvány kenyér hasznosítására. Elgon­dolásuk olyannyira sikerrel járt, hogy ma már jelentős tételeket exportálnak az így nyert takarmánykoncentrá­tumból. Felhasználnak egyéb hulladékanyagokat is, így pél­Eredményes gyűjtés Az év első 11 hónapjának adatai azt bizonyítják, hogy a vas- és színesfémhulladék - gyűj lésben érdekelt termelő­vállalatok és a lakosság is aktívabban vett részt, s így jelentős mértékben segítették a hulladékhasznosítási prog­ram megvalósítását. A MÉM- vállalatök az idén eddig 576 ezer tonna vashulladékot es 43 ezer tonna színesfémhul­ladékot gyűjtöttek össze, il­letve továbbítottak az üze­mekbe hasznosításra, annyit, mint tavaly egész évben. A gyűjtésben közreműködtek vállalati kollektívák, brigá­dok, amelyek a hulladékot válogatják, szelektálják, majd átadják. Az általános iskolák­ban eredményesek voltaik ' a hasznosanyag-gyűjtési verseT nyék, s gyűjtőakciókat szer­vezték a Hazafias Népfront szervei is. E fontos népgazdasági és környezetvédelmi érdekeket szolgáló gyűjtés legjobb ak­tivistái az elmúlt napokban kitüntetéseket kaptak. A MÉM-vállalatok az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke által adományozott kiváló hasznosanyaggyűjíő-kitünte- tést 135, elismerő oklevelet pedig 60 aktivistának nyúj­tották át. nek bizonyult, hiszen a fel­dolgozott hulladék- és ma­radványtermékek exportjából az idén mintegy 1,6 millió dollárbevételük származik. A takarmánykoncentrátu­mot az Agroimpex Külkeres­kedelmi Vállalat közreműkö­désével szállítja külföldre a gazdaság, elsősorban nagy keverőüzemekkel rendelkező olasz és svájci cégekhez. Takarmánykoncentrátum — hulladék kenyérből Az idén már mintegy két­ezer tonna hulladék kenyér- | bői készít takarmányt az ócsai Vörös Október Termelőszö­dául a folyékony söréleszitöt, söriszapot, árpaport, tojáshé­jat és kakaóbabhéjat is. A befektetés igen jövedelmező­— Inkább környezettanul­mánynak nevezném ezt a munkát. Első- és harmadéves hallgatók vesznek részt ben­ne, mintegy 160-an. Egy diák 16 kérdőívet kap, ám nagy gond, hogy nemritkán a fe­lét üresen hozzák vissza, mert pontatlanok az adatok. Meg­változott a cím, az adott épü­letet lebontották, más város­ba költözött az illető, avagy — ez konkrét eset — öt éve meghalt. Így is negyedét már elvégeztük a vállalt feladat­nak, de a folytatáshoz feltét­lenül szükséges lenne a né­pességnyilvántartó alapján a címeket pontosítani. — Hogyan fogadják a lá­nyokat, fiúkat? — Nem mindenütt megér­téssel. Sőt volt olyan hely, ahonnan szabályosan kipen­derítették őket. Érdekes, hogy, a legjobb és a legrosszabb helyzetben levők a legagresz- szívebbek. Ugyanakkor na­gyon sokan szemérmesek. Restellik a kis nyugdí­jukat, a családi körülmé­nyekről nem szívesen nyi­latkoznak, pedig a gyerekek mindenkit biztosítanak arról, hogy a kitöltött kérdőívek már titkosak. Furcsa az is, hogy jó néhányan a tanácstól várják, esetleg elvárják az anyagi segítséget, de a gye­rekeiktől nem fogadják el, sőt a kérdezés során nem is sze­retik, ha ők szóba kerülnek. Természetesen sokan vannak, akik szívesen fogadják a hall­gatókat, mert megértik, hogy segíteni szeretnénk. — Nem okoz gondot a fel­mérők és „felmértek” közötti korkülönbség? — Meglepő, de nemi Na-' gyón sok diák érett a feladat­ra, érzi és érti a feladat tár­sadalmi hátterét. Nyilvánvaló, hogy ennek a felmérésnek, vagy környezet­tanulmánynak a hatása nem jelentkezik azonnal. Az ada­tokat számítógéppel dolgoz­zák fel, aminek módosítása már rendkívül könnyű lesz, naprakész és mindenkor* egyszerű módon hozzáférhető. Ez a tanácsiak munkáját könnyíti. De mi az előnyük ebből a nyugdíjasoknak? — A munka befejeztével több évre szóló tervet készí­tünk — mondja dr. Hajdú Ka­talin. — Pontosabban meg tudjuk határozni, hogy vár­hatóan mennyi hely kell a későbbiekben az öregek nap­közi otthonában, kell-e újab­bakat kialakítani, vagy, hogy hány házi gondozónő szükséJ ges majd. De az is kiderülj miután a kérdések erre is vo­natkoznak, milyen igény vár-' ható a szociális otthoni hei' lyekre. — Amennyiben az adatok és a körülményeket ismertető tények pontosak lesznek, elJ képzelhető, hogy lesznek, akik automatikusan kapják a se­gélyeket? — Igen, hiszen a szómító-J gépes nyilvántartás nagyon! megkönnyíti a munkát. PillaJ natok alatt „kidobja” a kért információt, s ha ez indokol-, ja, az adott nyugdíjas meg­kapja a segítséget. A feltéte­lek továbbra sem változtakj s valaki egy évben, ezek után! négyszer kaphat támogatást. — Nem kell majd kérelmet benyújtani? — Arról szó sincs, hogy ez megszűnne. Hiszen jöhetnek hirtelen olyan változások, me­lyek szorult helyzetbe hoz­hatják a nyugdíjast, és ez még nem szerepel a számító­gépben. — Mikorra fejezik be ezt a nagy munkát? — A felméréseket szerel­nénk 1984. szeptember—októ-! herében lezárni. A számvitelis diákok most inkább a könyveket bújják, hogy a vizsgák után, talán márciusban folytassák a kér-, dezősködést. Bíznak abban, hogy mind többen megértik ennek szükségességét, hiszen ők szívesen vállalták a fel­adatot, Az állam segítséget nyújt, ezért ezt a kis „zakla­tást” érdemes elviselni. (zengő) J r Uj 180 tonnás teherautó Szibéria egyik külszíni szén­bányájában próbálják ki az új, 180 tonna teherbírású te­herautót. Az új jármű terve­zői figyelembe vették azok­nak a kívánságait, akik a kül­színi fejtések, a szibériai tél nehéz körülményei között dolgoznak. A vezetőfülkében kellemes mikroklímát hoztak létre, a hatalmas gép irányí­tását nagymértékben meg­könnyítették. A teherautó moJ torjának teljesítménye 2209 lóerő. A közelmúltban kezdődött a munka a drégelypalánki Szon­di Tsz új gyümölcsfeldolgozó üzemében. A nyolcvanmil­lió forintos beruházással épült létesítményben, a tervek szerint, évente mintegy ötszázmillió forint értékben ter­melnek majd különböző fajta szörpöket, ivóleveket. Ké­pünk a főző üzemrészben készült: Hornyák Józseíné a ho- mogenizátort kezeli. —Barna— NOGRÁD — 1983. december 21., szerda 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom