Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)
1983-12-20 / 299. szám
Nagyberuházásokról UÍ¥©fl©iinezSi>b fejlesztéseket! Nem a ruha teszi az embert — mondja a jól ismert közmondás. Ha azonban egy kicsit facsarunk a gondolaton tálén mondhatjuk, a beruhá- zás(ok) teszik a népgazdaságot... A három pont ez esetben éppen e gondolat lezárásának függőben hagyását jelzi, hiszen, hogy végül is milyenné teszik e beruházások a népgazdaságot, az elsősorban a beruházások módjától függ. Nem öncélú tehát az a vizsgálódás, amelyet évről évre elvégeznek hazánkban. amelynek célja egyfelől felmérni a folyamatban levő állami nagyberuházások helyzetét, másfelől ösz- szegezni a már befejezett, de viszonylag rövid ideje működő nagy létesítmények üzemeltetési tapasztalatait. Túlbecsült igények A vizsgálódás többek között kiterjedt a márkushegyi, a nagy egyházai és a mányi bányaüzem létesítésére, a Dunai Vasmű konverteres acélműjének és kokszOlómű- jének létrehozására, a Szolnoki Papírgyár. A paksi atomerőmű, .az észak—déli metróvonal építésére, az Ár- pád-híd szélesítésére, a Flórián tér rendezésére, a Ferihegyi repülőtér és repülésirányítás fejlesztésére, a Budavári Palota rekonstrukciójára, valamint a mecseki kokszolható széntermelés bővítésére. E beruházások többsége részben már üzemel, bár a munkák kisebb vagy nagyobb része még hátravan. A levont következtetések azonban már ebben a szakaszban is figyelemre méltóak. Általános tapasztalait, hogy az új beruházások szükségességének indoklásakor . nemcsak a vállalatok, de a minisztériumok is túlbecsülik a várható igények alakulását. Így azután olyan nagy és más termékek gyártására alig, vagy egyáltalán nem átállítható kapacitások létesültek, amelyek a gyorsan változó világgazdasági körülmények között szinte már az átadás pillanatában kihasználási gondokkal küszködtek. Ilyen a már befejezett beruházások körében például az Adria kőolajvezeték, vagy a tiszai kő- olajfinomító, amelyek az olaj árának ismert robbanása miatt maradtak részben vágj’’ egészen munka nélkül. A nemzetköri színvonalhoz Az igazsághoz tartozik, hogy annak idején, amikor e két beruházásról döntöttek, még senki nem sejtette az olaj felértékelődését. Dehát éppen ez utal a másik fontos és általánosítható tapasztalatra: a magyar gazdaság lassan reagált a külső és belső körülmények változására, ami alól természetszerűen a beruházási tevékenység sem volt kivétel. Az külön probléma, hogy az utóbbi időben a világpiacon éppen a legtőkeigé- nyesebb ágazatokban történtek robbanásszerű változások. A már említett energetikai ipar mellett, ilyen a kohászat és az alumíniumipar is. Itt pedig különösen nehéz feladatot jelent az igazodás, s nincs más lehetőségünk, minthogy tudomásul vesszük a veszteségeket, amelyekre akkor is számítanunk kell, ha intézkedések sorozatával igyekszünk is mérsékelni a veszteségek nagyságát. Más esetekben — ha a gondok nem is ennyire súlyosak — a fejlesztések jövedelmezőségével kapcsolatosan akad igen sok tennivaló. Ennek oka a rendelkezésre álló kapacitások nem megfelelő mértékű kihasználása, de • súlyosabb gond, hogy az esetek egy részében a nemzetközi színvonalat meghaladó fajlagos anyag- és energiaráfordításokkal és ezzel párhuzamosan — sőt néha éppen ezek miatt — a korábbi becslésekhez képest kedvezőtlenebb termék- vagy anyagárakkal kell számolnunk. Ez is magyarázza, hogy a kormány olyan nagy jelentőséget tulajdonít az ésszerűbb anyagfelhasználásnak és a technológiák • korszerűsítésének, a racionálisabb energiagazdálkodásnak, a hulladékok és másodlagos nyersanyagok hasznosításának. Ez azonban nemcsak kormányzati szintű feladat. Minden gazdálkodó egységnek vannak e téren tennivalói. A beruházásokat kezdeményezőknek éppúgy, mini a kivitelezőknek. Rugalmasabb alkalmazkodást! Beszélni kell azonban arról a jóról is, ami mint minden rosszban, itt is. jelen van. A kedvezőtlen világgazdasági változások és a gazdálkodás szigorodó feltételei ugyanis cselekvésre, ésszerűbb gazdálkodásra, az adott körülményekhez való rugalmasabb alkalmazkodásra késztettek számos vállalatot. Sajnos a szemléletváltozás és az ezzel összefügő rugalmas magatartás még egyáltalán nem tekinthető általánosnak. Még ott is, ahol erre készség mutatkozik, esetenként fellelhetők a központi támogatásban, felmentésekben bízó, azokra alapozó régi beidegződések. Holott egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy ezekben lehet reménykedni — de számítani és alapozni rájuk egyre kevésbé. Nem marad más hátra, mint gyorsabb és összehangoltabb j munkára, nagyobb szervezettségre, a vállalt határidők betartására, sőt lerövidítésére, a j költségek csökkentésére, reálisabb előrejelzésekre és ehhez elmélyültebb és alaposabb piackutató tevékenységre törekedni — beruházó vállalatoknak, tervezőknek, kivitelezőknek és szállítóknak egyaránt Árváy Tivadar í Hőtároló kályha — szebb külsővel Bővíti a hőtároló kályhák választékát a Pápai Elekther max. Az idei sikeres bemutatkozás után jövőre már sorozatban gyártja a kerámiával burkolt kályhákat is. Az ehhez szükséges különleges csempéket a Zalaegerszegi Cserépkáilyhagyár szállítja, több színben. A külső változás mellett foglalkoznak a szakemberek a hőtároló kályhák fűtőrendszerének továbbfejlesztésével is. Sikeresen módosították — megkétszerezték — a fűtőfelület és a levegő érintkezési területét. így azonos enegiafo- gyaisztássai, gyorsabban, nagyobb meleget biztosít az új változat. A tetszetős külsejű és energiatakarékos elektromos kályhákat jövőre már folyamatosan gyártják. ~0J VERSENYFORMA ÄZ SKÜ-BEN Lég torn ász csatornaszerelők Látványos és egyúttal különleges felkészültséget igénylő munkát fejeztek be az Almásfüzitőd Timföldgyárban az Aero nevű technikai munkaközösség fiatal szakemberei. Az alpinistákból, barlangkutatókból alakított csapat több mintegy kilométeres hosszúságú elöregedett esőcsatorna-szakaszt bontott le és cserélt ki újjal. A csatornákat nyolc-tíz emeletnyi ■magasságban kellett fel-, illetve leszerelniük. A h egymászó techniiicá val „ég és föld között” dolgozó társaság a szóban forgó munka elvállalásával tetemes költség megtakarítását tette lehetővé a timföldgyár számára. Ha ugyanis a gyár magas épületeit a hagyományos módom körülállványcz- zák Edekor ez több millió forintba került volna, nem beszélve a több hónapig tartó munkáról. A karabinereken, kötélen lebegő brigád viszont mindössze néhány hét alatt, néhány százezer forintért végezte el a. nem prindeanapi feladatot. Az Aéro együttes egyébként nem újonc ebben a szakmában. Ök végezték a kabhegyi adó felújításával kapcsolatos magasmunkákat, s a Galyatető adó-tornyának betonrészeit ás ők javították ki. Osztrák megrendelésre ugyancsak ez a kollektíva vállalkozott a Fórum Szálló külső falfelületeinek „naegfürdetéLovas turisták a Kaukázusban Nem a megszokott program várja a Romantika elnevezésű hegyi bázisba érkező turistáikat. Az első négy napon lovagolni tanulnak, utána pedig útra kelnek — a Kaukázus legszebb vidékedre. A nyolcvan kilométer bosszú útvonalat úgy választották ki, hogy a turistáknak bemutassák a vidék csodálatos szépségeit. Alkalmi alakuld — Nagy hajtóerő volt, hogy konkrétan meghatározták,nekünk a célt: 800 ezer forint megtakarításért 37 ezer forint jutalmat kapunk — fejtegeti Bányik József. — Mert, ha csak azt mondták volna: csináljátok csak, majd adunk érte valamit, akkor ellaposodott volna ez is... 2 hónap, tO tonna Négy „alkalmi”, „időszaki”, brigád alakult a közelmúltban a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. A vállalat irányítóinak ' kezdeményezésére anyag- és energiamegtakarí- tásxa „szakosodtak” ezek a néhány hónapig működő kollektívák. Az egyik csapat a kovácsoló gyárrészlegben tevékenykedik: mérhető sikerrel. Mint mondják, két hónap alatt hozzávetőleg tíz- tonnányi anyagot takarítottak meg, forintban csaknem négyszázezer, a spórolás summája. — Nálunk anyag takarékosságra van lehetőség, ezért mi erre vállalkoztunk — közli Szmorad Ferenc brigádvezető. — Jövő év június 30-ig tartozunk együvé, addig legkevesebb 800 ezer forint értékű megtakarítást kell elérnünk. Csapata tizennégy főből áll: hat mérnök, hat fizikai munkás és két technikus. Mindnyájan tagjai egy „igazi” szocialista brigádnak is. Az alkalmi alakulat fele például a Pattantyús műszaki brigádból került ki. Mért nem Oldotta meg a feladatot egyedül ez a közösség? — Egyfelől azért, mert a műszaki brigádoknak céljuk, hogy jó kapcsolatot tartsanak a fizikai brigádokkal — adja tudtul Szmorad Ferenc. — Másfelől pedig azért, mert így mindegyik üzemben, sőt mindegyik műszakban van egy olyan emberünk, akinek érdeke a hulladékanyagok ösz- szegyűjtése, „megmentése”. Veszendőbe ment Lényeges szempont a kezdeményezésben, hogy a vállait megtakarítás nem származhat a .tervezett amíyagta- karókosságból: a, terven felül kell teljesíteni, így ötletekre és fáradozásra egyaránt szükség van. Az üzemiek nyolc konkrét témát jelöltek ki, ezekből kell a vállalt spórolást megvalósítani. A témákhoz témafelelősök és ezek „beosztottjai” tartoznak. Szeli erényi Tibor technológus az egyik legjövedelmezőbb témában : a „csákányhu üadék” felhasználásában működik közire. — Régebben, évekkel ezelőtt eat a hulladékot nyugdíjasok gyűjtötték össze és a kalapácsgyá r tás ban h asználtűk fel — tájékoztat a szakember — Azóta már nem gyártunk kalapácsot. így a csákanyhuliiadék. veszendőbe ment. Most a brigád összegyűjti az anyagot és feldob gozza. En jelölöm be, hogy a hulla dél-anyagot hol kell1 darabolni. Hetente körülbelül háromórás ráadásmunkát jelent mindez. Bányik József darabotéi csoportvezető napi fél óra— óra ráadásfeiadaínak becsüli az alkalmi brigádban vállalt teendőjét. — Eddig hét végén gyűjtöté tűk egyibe a hulladékot és tété tűk targoncába — mondja á megtermett munkás a kővár csolókemencék közelében. —• Most ez mindennapos fel-? adat. Hogy megéri-e? Meg bH zonyi Kedvcsinálód „Természetesen differ encté álltán!” — válaszolja a leghatározottabban Szmorad Ferenc arra a kérdésre: miként osztják majd el a jutalmat. Bizonyítékul előkeres egy listát a paksaimétájából, s mutatja, hogy a nevek mellé X- efcet jegyzett föl érdemek szerinti számban. Akinek több X gyűlik össze, nagyobb részt kap a javadalomból. — A napokban szólt a műszaki igazgató, hogy készítsek egy kimutatást arról, most hói tartunk a teljesítésben — újságolja örömmel a brigád- vezető. — A teljesítés bányában még az idén „előleget” kapunk a jutalomból; Azután még jobb kedvvel fo-. gunk dolgozni! Molnár Pál KÖTŐDÉSEK fff A közösség fart itt minket" Gyorsan változó világunkban, mi ein berek is gyorsan változunk. S ez a változás nemegyszer azzal jár, hogy megpróbálunk más munkahelyet keresni, ahol tán ugyanannyi munkáért is Vastagabb boríték dukál, vagy éppen több munkával ugyan, de sokkal többet lehet keresni. Mégis sokan — sokkal többen, mint vélnénk — vannak olyanok, akik úgy kötődnek munkahelyükhöz, mint fa törzse a gyökérhez, közben korosodnak, erősödnek, de velük együtt lesznek egyre erősebbek azok a láthatatlan szálak, amelyek mind szorosabban kapcsolják őket egymáshoz. TÉLEN LASSABBAN TELIK AZ IDŐ Ilyentájt, tél időben, megszokott faladat a mezőgazdasági üzemekben a gépjavítás. Nincs ez másként a pásztói termelőszövetkezetben sem. Legfeljebb annyi a különbség, hogy itt a szokásosnál jobb körülményeket biztosít ehhez a munkához a közös. A nemrég felépült gépműhely tágas, világos és ami télvíz idején ugyancsak nem mellékes, meleg is. . "ih, . iíftr i ijk .» ■ l . V-; . Jt, aí IkjÉi:- &*. _ 9 A megyeszékhely legdinamikusabban fejlődő lakótelepe a Zagy vápái falván épülő Gorkij nevet viselő városrész. — kép; kulcsár — Négyen hajolnak egy gépkatalógus fölé a csupa üvegfalú irányítóteremben: Szálkái József, Gortva József, Pi- linyi Tamás szerelők és Mackó Jenő műhelyvezető. Hogy a tekintélyes méretű gépkönyv német, vagy éppen angol nyelvű, nem okoz nekik különösebb gondot. No, nem mintha nyelvvizsgájuk volna a fenti nyelvekből, de ezeket a gépeket úgy ismerik a lapokon is, mint a tenyerüket. Ilyenekkel dolgoznak hosszú évek óta és a John—Deere traktor, vagy a Claas-Domi- nátor kombájn nekik nem bonyolultabb, mint egy háziasszony számára a kukta. Legföljebb a méretek mások. Pilinyi Tamással utoljára aratás idején találkoztam a határban. Akkor egy ing volt rajta, most némileg vastagabban öltözött. — Az az igazi — mondja. — Odakint az aratás, de az őszi mélyszántás sem kutya. Idebent lassabban telik az idő, de a gépeket is ki kell javítani valakinek. Ki csinálná, ha nem mi, hiszen nekünk kell velük dolgozni. — Tizenhét éve tagja a termelőszövetkezetnek. Mi tartja itt? — A többiek, a jó kollekti- 'va, az összetartó munkatársak, a megbecsülés. A pénz annyi, amennyit dolgozunk. Ha többet, vastagabb a boríték, ha kevesebbet, akkor vékonyabb— „MINDEGY, MI KERÜL KEZÜNK KÖZÉ” Gortva József 30 éves, s ebből a három évtizedből tizenkettőt a pásztói termelő- szövetkezetben töltött. — Nem a pénz tart itt minket, inkább a közösség, meg az a tudat, hogy szükség van ránk. Az az igazság — ez nem dicsekvés, de — többségünk univerzális szakember. Gépszerelő, lakatos, kovács, hegesztő, meg efféle. Nekünk mindegy, milyen gép kerül a kezünk közé; kombájn, traktor, vagy silózó, nem okoz nagy fejtörést egyik sem, ha meg kell javítani, vagy dolgozni kell vele. — Kivéve, ha éppen nincs hozzá alkatrész — szól közbe Szálkái József, akit társai „Hajasnak” becéznek, amúgy kedélyesen, egymás között. Mondván, hosszú a haja... A 34 éves fiatalembernek azonban a hosszú hajon kívül is akad egy-két jellemzője. Például az, hogy évek óta első a megyei kombájnos- versenyen. Régebben SZK— 5-össel aratta a gabona mellett a babért is, mostanában pedig' a Claas-Dominátor nyergében verhetetlen az ötszörös bajnok. — Van ennek valami titka? — Érteni kell hozzá — fogalmazza meg tömören a lényeget, mint aki teljesen mellékesnek tartja, hogy sportot csinálnak az aratásból, vagy sem. — Nagy újító hírében áll. — Nem vagyok egyedül és többnyire kényszerből újítunk. Főként akkor, ha végképp hiánycikk ez, vagy az az alkatrész.... — Na azért nem egészen így van — szól- közbe Mackó Jenő műhelyvezető, aki gyéb- ként a 13 tagú ifjúsági szocialista brigád vezetője is. — Gondolj csak a Becker-vető- gép porvédőjére, vagy a hidraulikus nyomjelzőre. — Jó — egyezik bele Szálkái József. — Megoldottuk a nehéztárcsa gépi összecsuká- sát is, és készítettünk vágóasztalt a 106-os Dominátor alá... — Ik Muszáj volt, különben nem mehettél volna Csehszlovákiába aratni — epés- kedik egyik társa, ezen azután mindnyájan derülnek egyet, mert tényleg mókás lett volna, ha a legjobb nógrádi kombájnos emiatt nem tudta volna képviselni nemzeti színeinket a szomszédban. — Öröm ilyen emberekkel dolgozni — jegyzi meg a műhelyvezető, de ezt csak én hallom, mert a többiek már szétszéledtek. Folytatják munkájukat, mert igaz hogy a tél még soká tart, de sok a tennivaló is. Ök pedig nem szeretnek félmunkát végezni, csak teljes értékűt. Ez köti őket egymáshoz és mindnyájukat a közös gazdasághoz. S ezek a szálak mindennap erősebbek lesznek... zilahy NÓGRAD — 1983. december 20., kedd