Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)
1983-12-17 / 297. szám
mA jövőt gyermekeink agya és keze formálja majd, ezért nem elegendő csupán, hogy fizikai és anyagi jólétükön fáradozzunk, törődnünk kell a gyermekek társadalmi, lelki és kulturális fejlődésével is. Meg kell adnunk nekik a lehetőséget, hogy teljes mértékben kifejlesszék, mind a lelki, mind pedig intellektuális képességeiket.” (Gecse Zsuzsa, könyvtáros.) nimiimumiimimniimmtmimmiimmimmn Az aHg egyéves embergyerek, aki még éppen csak megtanult járni, most ízlelgeti a beszéd örömét, az első szavak varázsát, csillogó szemmel figyeli anyját, aki a kis Balázsról, a furfangos kiskalcasról mesél neki. Talán még nem érti a mondatok értelmét, de élvezi a sorok végén összecsengő rímeket, a zengő-bongó versek hangulatát. Aztán a hónapok pergésével már ő maga is együtt mondja anyjával „... a villamos is aluszik... ” Es néhány esztendő múltán legkedvesebb kincsei közé a könyvek tartoznak. De mesélünk-e eleget a parányi embergyerekeknek? Szakítunk-e időt arra, hogy esténként mesebirodalmat varázsoljunk a gyerekszobába? Mit teszünk azért, hogy fiaink, lányaink, majdan könyvbarátokká váljanak? Az írott szó megszerettetését nem lehet elég korán elkezdeni... niiMiimmiiiitiiiiinmiiiimiiiiniiiiiiiHiniiiiiiiH „Minden egyes helyesen kiválasztott könyv segíti a gyermeket a morális fogalmak közti eligazodásban. Segíti a felnövekvő ifjúságot eszményképválasztásban, felmérhetetlen jelentőséggel bír az ízlésformálásban. Gazdagítja az érzelem- és képzeletvilágot, élettapasztalatokat előlegez.” (G. Zs.) •HMinmimuimmimiimnmiHmtttmmimwmi i — Gyerekek, ki kapott könyvet Mikulásra? Bizonytalanul lendülnek a kezek a levegőbe. Húszbó öt gyereké. Köztük van Völgyi Vera, Kiss Virág, Sándor Tamás, a salgótarjáni b'eszterce-lakótelepi óvoda kiscsoportosai. Hoßif életformájukká váljon... — Es milyen könyveket kaptatok? — ... Mosó Masát, meg Makk Marcisat..., meg az Öreg néne őzikéjét. — Én olyan akarok lenni, mint a Makk Marci, aki megmossa a fogát reggél, niég 'este, kirándul a levegőre, és nem csokit eszik, hanem almát, mert attól jók maradnak a fogai — jelenti kis öntudatosan az alig háromesztendős Kiss Virág. — Naponta tapasztaljuk, hogy azok a gyerekek, akiknek otthon sok könyvük van, akikkel az édesanyjuk a gyes alatt is sokat foglalkozott, igen gazdag szókinccsel és fantáziával rendelkeznek. Rengeteg éneket, verset tudnak, rajzaikban a gazdag érzelemvilág tükröződik. És hasonlítani szeretnének valamelyik kedvelt mesefigurához — mondják az óvónők, majd büszkén elvezetnek az óvoda házi könyvtárába, ahol kis székek, kis asztalok mellett, mesét hallgatva, képeskönyveket nézegetve várják délutánonként az „ovisok” az édesanyjukat. lllllllllUlllllinilllllllllIflIIIIIIIIIMMIIIIIIlillMllllHl „Semmivel fel nem cserélhető érzés az, amikor a gyermek találkozik a könyvvel, rájön a könyv ízére, s talán ugyanazt érzi, mint Gorki), aki így ír erről egy önvallomásban: Amikor megtanultam olvasni, már nemcsak a könyv meséje, az elképzelt események többé-kevésbé érdekes kifejezése érdekelt, kezdtem észrevenni a leírások szépségét, eltűnődtem a szereplő személyek jellemén, ködösen megértettem az író szándékát, izgatott a különbség aközt, amit a könyv írója mondott és amiről az élet beszélt... a könyvek szárnyat adtak eszemnek és szívemnek. kitágították előttem a világ határait.” (G. Zs.) A határtalan világ remekei sorakoznak a salgótarjáni gyermekkönyvtár plafonig nyúló polcain több mint harpiincezer kötetbe sűrítve. Csaknem 1500 beiratkozott olva- só forgatja évente a szépirodalmi, történelmi, természettudós mányi és egyéb tárgyú irodalmat. Kit mi érdekel. Jönnek ide iskoláscsoportok naponta rendhagyó irodalomórárai kötetlen, játékos foglalkozásokra, és ilyenkor van mesej vetítés, vetélkedő, beszélgetés példaképekről, eszményekröl... Persik Györgyné könyvtárvezető a gyermeklélektan régi, tapasztalt ismerője azt is elmondja, hogy míg egykor ron a könyvkölcsönzés, helyben olvasás volt a sláger, ma a csoportos összejövetelek kedveltek. Mert hiába a gyerekszoba, a Lego, a sok-sok drága játék odahaza, amikor társ nem akad hozzá. A szülők elfoglaltak, nem érnek rá ot-f vasgatni, beszélgetni a csemetéikkel, nehezen tűrik a szomszédból átvándorolt barátok randalírozását a betontömbök apróra szabott lakásaiban. A gyermekkönyvtár gazdag profh ramot nyújt. A közelmúltban egészséges életmódot, korsze«J rű táplálkozást elevenítettek meg filmek, mesék, történetek segítségével. A gyerekeknek pedig egy-egy mesealakot gyümölcsből, zöldségből kellett megformálni otthon, szülői segédlettel. A kiállításon, amely sziporkázó ötletekről, élénk fantáziáról tanúskodik, láthatunk krumplilovakat, szere- csenlányt lilahagymából, retekkirályt, kelkáposztapalástos várkisasszonyt, gonosz mostohát1 répából __ — Te melyiket készítetted? — kérdeztük az ötödiké* Varga Pistitől. — Én a Mátyás királyt, mert az egy igazságos ember, volt. Igaz, krumpliból van a feje, kökényből a szeme, s®-* látából a palástja.de nekem ő a példaképem. mmmfiiiniiitiimffHiiitiiiiiimtiiitiiniHiniiiiin „Milyen könyvekre van szükségük a gyermekeknek?| Mindenekelőtt tankönyvekre, továbbá szabad idejüket kH töltő, kedvük szerint való olvasmányok széles választék ra. És nem is az a fontos, hogy szám szerint mennyit otJ vasnak, hanem az, hogy életformájukká váljon az olvasás.” (G. Zs.) Szöveg: Ktes Mária J , Kép: Kulcsár Józsel ] l /
