Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-17 / 297. szám

A FÜTÖBER nagybátonyi gyárának egyik sikeres, nagyon keresett terméke a konvektiv lapradiátor. Huszonnyolc különböző fajtában készül. Gyártásához napi két tonna acél­lemezt használnak fel. Képünkön Havran Barnabásné a burkolat bordázását végző automatát kezeli. , B \ Még egyszer egy rendeletről- üz ad© közgazdasági szerep© Ä jövő év januárjától kezd- látszik a költségvetés több víteató iparosemberről, egy- ve megváltozik az általános százmilliárdos összegéhez ké- formán hasznos, ha akad rá jövedelemadózás csaknem tíz pest, de ez mitsem változtat ___- l___- ..au é ve érvényben levő rendsze- a tényen. Különösen, ha fi- arányában re. A háztáji gazdálkodók gyelembe vesszük, hogy a mai ke‘* hozzájárulni a közös változatlanul a már koráb- helyzetben nemcsak a külső, költségekhez. Ennek mérté- ban jelentős engedményt adó hanem a belső piaci és pénz- két az ösztönzőn és a vásár- rendelet szerint fizetnek majd ügyi egyensúly^ megtartása is lóerő szükségszerű szabályo- a költségvetésnek, ám a kis- a gazdaságpolitika elsődleges ... . , ,,, , ... . . _ , kereskedők, kisiparosok, gaz- célkitűzései közé tartozik. így *asának kett6s korlátai kSzé dasági munkaközösségek és valóban minden forint szá- illesztette most a kormányzat, polgári jogi társaságok, egy- mit. szóval a kisvállalkozások, va- . ... , . . lamint a szellemi foglalkozó- Ez már átvezet az adó má- Az allampolgari súak január elsejétől már az sík közgazdasági szerepéhez, fonvelmtv» mórj-óio a vásárlóerő szabályozásához, 'egyelem mereeje Ahogy a vállalati szférában a kiáramló pénzek viaszaiogá- Az új rendelet paragrafu­sának egyre inkább elsődle- sait olvasva talán sokaknak ges eszközévé válik az adó- eszébe jut majd. hogy a má­zas, ugyanilyen megfontolá- gánszektorban dolgozók érde­sükből mind erőteljesebben két szolgálják az új. liberális érvényesül ez a funkció a adókulcsok és határok. Tör- magánszektorban keletkezett vényes lehetőség nyílott im- jövedelmek esetében. Persze már a kiváló munkával egy rendkívül szigorú adó- arányban álló magasabb jó- rendelet — mini például a. vedelmek szerzésére is. ezért most leköszönő általános jö- nem érdemes most már az vedelemadózás — nem érheti adóeltitkolás kockázatos má­éi célját, hiszen hosszabb tá- nővéreibe fogni, von nem a jövedelmek csők új mérce szerint adóznak. A közteherviselés fontos eszköze Röviden a Bberáüs szóval jellemezhetjük a miniszterta­nácsi rendeletet A felemelt adóhastárak és a csökkentett adókulcsok hatására várható­an többen és többet dolgoz­nak majd a magánszektor­ban. De bármennyire is al­kalmazkodik egy intézkedés a 80-as évek magyar gazdasá- 1' eának ár- és értékviszonvai- kení1et hanem az elvetett ganak ar es érték/iszonyai „,^5^ esökken mindannyi­Ha ez majd a gyakorlatban is nyilvánvalóvá válik az érin­, , - - , .. . tettek számára, talán többen unk karára. Az új szisztéma megértik_ hogy mjre is szol. gál az általuk fizetett adó. S talán azt is belátják, hogy a hoz, önmagában még nem garantálhatja, hogy az embe­rek ezentúl önként, s az adó (már tükrözi a 80-as évek ma- társadalmi céljait megértve gyar gazdaságának realitása fizetnek. Igaz, a rendelet szi- ^ azt a felismerést, hogy pontos adófizetés az állam- gorúbban bánik a befizetést minőségű mun- holRári fegyelem egyik fontos elbliccelőkkel, hiszen 20—50 - mutatója, mércéje. Más sza­százalékos pótlékkal kell me,?,- kaer nagyob i fizetség jár, és vak-i<a]: annak az em. tetézni a hátralékokat. De minden tevékenység. légyen bernek lehet nyugodt az álma, hosszabb távon nem lehet szó egy számítástechnikai jó a közérzete, akinek az. adó­T^iti08' Programokat készítő gazdasá- hivatalban is rendben van a gi munkaközösségről, vagy szenai?­egy kisközség televízióit ja­Amire szükség wem­rú büntetés. Inkább többet beszélhetnénk arról, hogy mi­végre, kinek fizetünk adót? Az adó nálunk — ahogy a fejlett országokban is — az ál- lamirányitás egyik fontos köz­vetett eszköze. Kulcsaiban és határaiban, a mentességet adó passzusaiban jól tükrözi a népgazdasági prioritásokat, elvárásokat. Január elsejétől — eleget té­ve a társadalmi elvárásoknak — megszűnik az adózás bün­tető jellege. A jogszabály egy­formának ismer el minden olyan tevékenységet amire van kereslet. Az adót az el­ért nyereség szerint fizetik majd. A közös költségekhez tehát jövedelmük arányában járulnak hozzá ezentúl a ma­gánszektorban dolgozók. Miközben megszűnik az adózás büntető jellege. na­gyobb hangsúlyt kap az az elv, hogy az adó az igazsá­gos közteherviselés egyik nél­külözhetetlen eszköze. Ezt már azért is alá kell húzni, mert napjainkban még ritkán hangzik el az ünnepi beszé­dek ékes mondatai között, hogy az iskola, óvoda, köztér, vagy éppen egy új híd a be­fizetett forintokból épült fel. Ä vásárlóerő szabályozása Bár a magánjövedelmekből származó bevételek mintegy 3 aailliárd forintja csekélynek Lakatos Mária in cg olyan fontos hivatalos közlemény amelyben árnyalati hangsúlykülönb­séggel ugyan, de ne köszönne vissza az a megalapítás, mely szerint a termék- struktúra-váltás üteme nem felei meg a mai követelményeknek, elmarad a lehetőségektől, az adottságoktól és a kívánalmaktól. Ez a jogos és általános megállapítás mögött azon ban nagy szóródás tapasztalható. Vannak, ahol gyorsabban, másutt lassabban reagálnak, igazodnak az új követelményeikhez. így vaa ez megyénk üzemeiben is. Hosszú hónapok telnek el amíg egy-egy új termeik bekerül a termelés vérkeringésé­be. ^Gondoljunk csak a Balassagyarmati Fém­ipari Vállalat bányatámjára, vagy a síküveg­gyár edzett biztonsági üvegére stb. Igen hosz- szú az átfutási idő míg az ötlet megszüle­tésétől megkezdődik a nullszéria-, illetve azt követően az üzemi sorozatgyártás. Nemcsak a hazai ötletek kivitelezése, hanem a külföl­di licencvásárlások teremtette új termékek­re is vonatkoznak az előbbiek. Ebben persze nem mindig a gyárak, az üzemek á hibásak. Sokszbr mondtuk, számtalanszor leírtuk, de annál kevesebbszer tapasztaltuk, hogy vál- { lalataink érzik azt a kényszert, amit a vi­lággazdasági válság rájuk kényszerít. Egyes tőkésországok amikor saját bőrükön tapasztalták a világgazdasági válság első kel­lemetlen hatásait, alapos körültekintéssel, megfontoltsággal kritikusan felülvizsgálták eddigi tevékenységüket, majd kidolgozták azokat a taktikai és stratégiai tennivalókat, amelyek az új pálya sikeres befutásához vol­tak szükségesek. Felgyorsították a kuitató- fejlesztő munkát, lendületesebbé tették az in­novációs folyamat minden mozzanatát, szer­vezeti, irányítási lépcsőiket korszerűsítették, s ami igen fontos a municá-ok szakmai kép­zését, továbbképzését sokoldalúbbá tették. A világpiac kihívására lassan vagy lassab­ban reagáló megyei gyára« mellett vannak olyanok, melyek jobban érzik a megnöveke­dett és főleg az új követelményeket, mert termelésük jellege érzékenyebb. Ide sorol­hatjuk az öblösüveggyárat, a romhányi csem­pegyárat, a ruhagyárakat Mindannyian mú­ló vagy rövid ideig tartó divatcikkeket gyár­tanak, tehát létkérdés a gyorsabb igazodás megvalósítása. A Romhányi Építési Kerámia- gyárban példá-ul egy -nyugatnémet vevő kí­vánságának megfelelően két hét alatt tervez­ték meg a nekik tetsző csempét. A salgótar­jáni öblösüveggyárban sem sokat kell vár­nia annak a tőkésmegrendelőoek, ak! a gyár műszaki technológiai adottságát ismerve ké­ri saját elképzelésének gyors tervezői és ter­melési kivitelezését Sajnos az előbb említett új termékek rész-' aránya igen csekély az éves termelési prog­ramokban, holott a gyakorlat bizonyítja, hogy ezek nyeresége meghaladja az üzemi átlagot. A termékskála többsége ma még kommersz áruként fogható fel, kevés benne a szellemi érték, tudományos eredmény, mű­vészi produkció, illetve műsnakl-techn lkai tu­dás. Még kiáltóbb a« ehentét, ha a termék­struktúra megváltoztatásában elért eredmé­nyeket ösraehaeonlitjufc más fejlett országo­kéval. Az egyik japán cég vezetője szerint ők, hetenként öt, új termék gyártását kezdik meg. Ehhez tudni kell azt is, hogy a kilenc­ezer főt számláló, mikroelektronikai termé­keket gyártó vállalatnál hétszázan foglalkoz­nak a fejlesztési elképzelések kidolgozásával, megvalósításával. Erre a produktumra azon­ban nem ma, tegnap, hanem már korábban, hosszú évekkel ezelőtt készültek fel. Nálunk pedig elég sok vállalat idejének jó részét arra pocsékolta, hogy megmagya­rázza, elhitesse önmagával, hog/ a fejlesz­tési alapok szűkülése ez irányú tevékenysé­güket erőteljesen fékezi. Ugyanakkor gazda­sági irányításunk jelenlegi metódusa sem volt minden esetben kifogástalan a fejleszté­si elképzelések meggyorsításában. Jórészt az előbbieknek köszönhető, hogy amikor annyira óhajtjuk s fellendülést, s amikor ennek egy-egy igen vékonyka, mond­hatni leheletnyi fuvallata elérkezik hozzánk); akkor sem tudunk méltóképpen válaszolni rá. Vagyis nem tudjuk azt adni, amit ma kívánnak tőlünk, a világ különböző részein.’ Nyugaton és egyre jobban Keleten -is. Vajon má lesz akkor, ha valóban itt kopogtatnál« az ajtónkon a fellendülésből adódó lehető-) -égek? Miként válaszolunk rá, hogyan for-’ dítjuk javunkra az ebből fakadó előnyöket? Az előbbi kérdőjelek megválaszolására,’ meg jogos elégedetlenségünk közben, azért szerencsére hallunk jó híreket is, A Magyar Kábel Művek 500 új termék bevezetésére ál) készen. Ezek jó része eléri a világszínvonaJ lat, a többit pedig bizonyos kísérletezés utált világszínvonalra lehet emelni. A balassagyarj matt gyárban végrehajtott műszaiki, technoJ lógiai rekonstrukció olyan világszínvonala® képvisel, amelyben a gyarmatiak egyenlő partnerek a legrangosabb versenytársaikkal; Ide kívánkozik a Procofrance S. A. cég leve­le, amelyet Szerb Ferenc vezérigazgatónaig küldött. „Uraim: < A VEGYÉPSZER salgótarjárri gyártómű** befejezte a nagy átmérőjű csövek gyártását! Az FCC létesítmény eme fázisa nagymérté­kű műszaki szakmai tudást igényel., A Pro-' cofrancra kitűnő benyomást gyakorolt a VEGYÉPSZER üzeme és az a professzionális mód, mellyel Balogh űr (a salgótarjáni gyár­egység főmérnöke) vezetése alatt ezt a fel­adatot elvégezték... A Procafnance S. A. szí-’ vesen fogja a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyártóegységét ajánlani bárkinek, aki érdek-) lődik, 4 Köszönet a jó® végzett munkáért? Warren Pickens fősaerelési*eaető"3 Tehát ha akarunk, akkor tudunk, i Ha a következőkben ismét tengerentúli péW dara utalok, nem azért teszem, mert kriti­kátlanul mindent elfogadok. Egyes írások a japán vállalatok sikerét az új ötletek felika­rolásában, az uj ötleteik állandó keresésében jelölik meg. Például az egyik japán gépko­csigyárban minden dolgozótól elvárják, hogy legalább egy javaslatot tegyen. A termékstruktúra-váltáj meggyorsítás»-- nak nagyon fontos feltétele a fejlesztőgár­da összetétele, képzettsége, tudásuk színvo-j na la, igényes feladatokra való képességük,’ gyors és rugalmas reagálókészségük. Ez® figyelembe véve elég szegényes megyénk üzemeinek ez irányú repertoárja. Pedig nagy nyereséget itt lehet szerezni. Jól emlékszem arra, amikor egyik vezér-) igazgató ismerősöm még 1978-ban méltat-) lanikodva mesélte, hogy partnerei közűi táti-’ ben elmarasztalták, nehezteltek rá, mert ear; 70 fős fejlesztőrészleget hozott létre, ipar-) művészek, formatervezők stb. közreműködő-) séveL S, hogy ma nincsenek az alacsony hnJ tékonynágú vállalatok listáján aa jórészt eryj nek is köszönhetői SadoMMtttfcqBL támooLtásni méttő n b «fin képzelés, amelyet Balogh Gyula, a Romhány® Építési Kerómiagyár főmérnöke képvisel: * fejlesztéssel ne era*: kimondottan a fejles»-) tők, hanem a termelőegységek vezetői isi foglalkozzanak. Akár hobbiból, akár képes-) ségetk más irányú megcsillogtatása, kamatoz-) tatása érdekében. A termékstruktúra-váltás fedgyorsífásához nélkülözhetetlen láncszem a dolgozók álta-j Iános, és ebből adódóan a magas szakmai képzettsége. Csak ez teszi lehetővé a nagy-’ fokú mozgékonyságot, a több termelőhelye« való alkalmazást, a váltást és a cserét [ehéz időszakot élünk, s még nehezebb^ re kell felkészülni. Gondjainkat nö-j véljük, a feszültségeket tartósítjuk, ha a termókszs'kezet-váHás'ban nem diktá­lunk a jelenleginél nagyobb tempót, ha nem igyekszünk megközelíteni a legjobbakat. Mert tanulni senkitől sem szégyen! Restnek, szel­lemileg kényelmesnek, tunyának lenni vi-’ szont igen, és ez igen sokba kerül az or-) szagnak és saját magunknak! Ven esz Károly iMiiiitiwwmtnHwwwiiHHitinmiHMiMnimiitimiiiiHwiiHiMiiiMHHiiitiiiimniiiiiiiiimiMieiiHiwHimiiwwHHmHtimitmmi.iMmnnimwiiiiiminmiiiitiiiiiinimimwnnmmtwnwiiwiiftwwnwiwwMwiiHininwiwwiiwiiwmwiiiiiimwtiMiMilHiuiiniliil A karancssági termelőszö­vetkezet az ötödik ötéves terv időszakában a magas haté­konyságú mezőgazdasági nagyüzemek közé tartozott. Az utóbbi három esztendő­ben odalett a korábbi maga­biztosság, a szövetkezet hely­zete megingott, s olyan ked­vezőtlen jelenségek - mutat­koztak, amelyek tovább ron­tották a gazdaság amúgy is sanyarú helyzetét. Mindez Hanzélik Ferenc­nek, a termelőszövetkezet el­nökének is jó néhány álmat- lat éjszakát okozott, annak ellenére, hogy e keserves ti­tok nyitjára még mindig.ment jött rá. Talán ezért sem örül, hogy az okok iránt érdeklő­dünk. —- Az első megrázkódtatás 1981-ben érte a szövetkeze­tét, amikor kategóriaváltás folytán az átmenetileg tá­mogatott üzemek közé kerül­tünk. Ez nekünk mintegy 3 millió forint mínuszt jelentett. Nem sok szerencsét hozott az a gazdasági társaság sem, amelyet 1982-ben indítottunk három termelőszövetkezet köz­reműködésével. Sőt, most már azt mondhatom a várt nyereség helyett több milliós veszteséget kell elkönyvel­nünk. Á harmadik tényező, Karancssági kérdőjelek aminek ugyancsak nagy sze­repe volt jelenlegi helyze­tünk kialakulásában, az szak­embereink k ól tségérzéketle n- sége. Sok vezető mostanra tisztán látja a körülményeket, de ez sajnos már késő. — Ügy tudom, sok szak­ember, vezető, elment a gaz­dasá gból. — Nem ment el több mint más üzemekből. És megmon­dom, többségük nem állta meg a helyét. Ma már nem lehet fél gőzzel, ferde szemlé­lettel dolgozni a mezőgazda­ságban. Az viszont tény, hogy káderrnunikánk erősítése az egyik legfontosabb feladat. Sajnos a karancssági ter­melőszövetkezeten a késve kezdett kiegészítő tevékeny­ség sets segített. Sőt! Hogy ennek mi a fő oka: az oda nem figyelés, a megalapozat­lanság, a nemtörődömség? A lényeget tekintve teljesen mindegy. Pedig ők is látták, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene, hogy valami nincs rendben a bu­dapesti tevékenységgel, amelynek gesztorai, hiszen éppen ők kérték a vizsgála­tot. Ez még 1982-ben volt, ennek ellenére csak idén, az első fél év végén cserélő­dött ki a ®T vezetősége. A gazdasági társaság további sorsáról december második felében döntenek az abban közreműködők. Az alaptevékenyég fokoza­tosan romló jövedelmezősége, a nem kellően átgondolt ipari tevékenység odajuttatta a termelőszövetkezetet, liogy december 17-én egyetlen olyan szakember sem akad a me­gyében, aki meg tudná mon­dani, hogyan zárják az évet a karancs,ságiak. Az elnök fél-, egymillió körüli ered­ményre számít, de akadnak olyan pénzügyi szakemberek, akik ennél borúlátóbban íté­lik meg a nagyüzem helyze­tét. Bárhogy is alakul, a kö­zös gazdaság korábbi tevé­kenységéhez méltatlan szere­pet játszik a megye mezőgaz­daságában. Nem a hozamokkal van baj, azok megfelelnek az adottságoknak. Sokkal in­kább a költségekkel, ötezer literes tejtermelés elismerés­re méltó eredmény, azért vi­szont senki nem fogja meg­dicsérni a gazdaság vezetőit, hogy mindez kétmillió forint veszteséget jelent a közös­nek... Juhász Gyula harmadik éve titkára a 32 tagú párt­ailapszervezetnek. — Mit jelent ebben az idő­szakban párttitkámak len­ni Karancsságon? — Nehéz feladat. Nagy a felelősség, bár ebben sokat jelent, hogy beosztásomnál fogva az emberek között va­gyok nap mint nap. ök el­mondják a véleményüket és meg kell hagyni, néha elég keresetlen szavakkal. Érzik a nehézségeket, s hajlandók többet vállalni, akarnak és tudnak is jól dolgozni. — Milyen a kapcsolat a gazdaságvezetéssel ? — Ügy vélem, jól együtt tudunk működni. Vitáink ter­mészetesen vannak, de ezek többsége eredményes. Meg­kapjuk a szükséges informá­ciókat, tájékozottak vagyunk a gazdaság helyzetét Siető-) em. A párttagok — saját te-j rületüket illető kérdésekbe» — aktívak, amit erősítenünk kellene: az inkább a számot»-, kérés. Karancsságon nem felejtet­tek el dolgozni az emberek.1 Értenék a földhöz, az álla­tokhoz, a gépekhez. Egy v»a lamit felejtettek el Karancs- ságon. Tudatosítani, hogy mai már másként kell cseleked­ni, mint néhány évvel ez­előtt. A napi gondok között elvesző, lényegtelen kérdé­seken vitázó vezetők ezzel maradtak adósak. Ez az oka annak, hogy nem tud meg­újulni, magára találni a ter­melőszövetkezet és reiegre-' kedt azon a szinten, amely) nemrég még elégséges voít,' ma azonban már alacsony. A' felemelkedéshez a receptet a gazdaságban kell megta­lálni, méghozzá közösen! An­nak a vezetőségnek, amely­nek a tagság bizalmat szava­zott, s annak a tagságnak;' amelynek .létérdeke a közös gazdaság fejlődőképessége. Zilahy Tamás ~ NÚGRÁD — 1983. december 17., szombat I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom