Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-15 / 295. szám

Tavaly decemberben megszűnt az ARIT, koráb­bi üzemegységei önállóvá váltak — így a balassa­gyarmati is. Nehéz eszten­dőt tudnak maguk mögött. A tröszttől csak május­ban vehették át a vagyon­megosztó mérleget — ad­dig bizony sötétben tapo­gatóztak érdekeltségi rend­szerben, pénzügyi jeltéte­lekben, Abban az időben a városi tc'.iács sietett segít­ségükre. ideiglenesen fo­rintokkal is megtámogatta a nehézségekkel küszködő autójavító kisvállalatot. Rövid idő alatt sikerüli a gondokon úrrá lenniük. Az adminisztratív állo­mány ugyan három fővel csökkent és a szakemberek közül is sokan kiléptek —, félvén az új működési for­mától — de helyükre újak léptek. Együtt maradt az „aktív mag” is, akikre számíthattak a vezetők az átállás nehéz hónapjaiban. ÚJ ESZTENDŐ A tröszt megszűnésekor indokolatlanul alacsonyra szorították a készleteket, s alkatrészek vásárlásához sem volt elegendő pénzük. Egy-két héten át tulajdon­képpen fizetésképtelenek is voltak. Egyfelől anyagi bizto'aságot teremtett a tanácsi támogatás, másfe­lől átgondolt, jó anyagbe­szerzéssel próbáltak ki­fogni az országos alkat­részhiányon. Háromnegyed éve új, tel­jesítményen alapuló bére­zést vezettek be, ezzel si­került a munka minőségét is javítani. A reklamációs ügyeket már nem bonyolít­ja a hosszadalmas tröszti levelezés, helyben intézik. (A reklamációnak is sze­repe van a bérezésben.’) Az átlagkeresetek, különösen a produktív munkát vég­zők között, négy-ötszáz forinttal emelkedtek a ta­valyihoz képest. Készül az új lakatos-fé­nyező műhely, amire már nagy az igény. Javít a je­lenlegi munkakörülménye­ken, hisz most sokszor az udvaron végzik az autók nagyjavítását, s ez baleset­veszélyes. A műhelyek zsú. faltak, ennek ellenére a garanciális javítások körét kiterjesztették a 125-ös Polskira és az 1ZS típusú gépkocsikra is. Egyre több a kapcsolatuk a felújító üzemekkel. A jövő évtől tervezik a gépkocsik egyes fődarabjainak fölújítását is. számolnak ugyanis az alkatrészhiánnyal. Az első év tapasztalatai kedvezőek, a következő esz­tendőben ezeket fölhasz­nálva kívánnak előrelépni a Balassagyarmati Autó­ipari Szolgáltató Kisválla­latnál. Hadüzenet a hiánycikkeknek Néha a legkézenfekvőbb dol­gokat is ki kell találni. A hiányok közül vegyünk a sok lehetséges választék kö­zül a Szécsényben is gyártott zárak hiányát. A kereskedel­mi vállalatok kérték, rendel­ték, de szállítójuk, az ELZETT, nem tudott eleget gyártani. Mondhatni, állóháború folyt hosszú éveken keresztül. Az­után a kereskedelem kitalál­ta a Vevői-: vagyunk elneve­zésű kiállítást, amelyet újra és újra megrendezett, bemu­tatván, mi az a sokféle ki­sebb-nagyobb termék (közöt­tük a zár, a lakat), ami hi­ányzik az üzletekből. A kiál­lítás voltaképp kérdés a meg­hívott gyártókhoz: nem vál­lalkozna-e valamelyikei tök; va­lamelyik hiányzó termék elő­állítására? Az T979 óta rendszeresen megrendezett kiállításokra a válasz eddig 1,7 milliárd fo­rint értékű áru volt. Ennyire kötöttek szerződést új ter­melők. Pontosabban olyan gyárak, szövetkezetek, terme­lőszövetkezeti melléküzem­ágak, gazdasági munkakö­zösségek, kisiparosok, ame­lyek, illetve akik, korábban nem foglalkoztak a keresett fogyasztási cikk előállításá­val. Vagyis az utólag kézen­fekvőnek tűnő módszer lénye­ge: ha a hagyományos ipari partner szállítókészsége elég­telen, új termelőket, kapaci­tásokat kell keresni. Az idén először a hiányzó áruk keresésével a kereske­dők túllépték az országha­tárt. Budapesten olyan Ve­vők vagyunk kiállítást ren­deztek, amelyre meghívták a szocialista országok kép­viselőit. Akkor nem kevesebb, mint 3 millió rubel értékű áru cseréjében állapodtak meg; a nekünk szükséges ter­mékek ellenében magyar áru­kat ajánlottak feL Mivel a lengyel vendégek megkülönböztetett érdeklő­dést tanúsítottak az együtt­működés iránt, a következő hónapban Varsóba vitték a magyar hiánycikkek kiállí­tását. Nem eredménytelenül: azóta alkatrészek és háztartá­si tömegcikkek érkeznek Ma­gyarországra. Nemrég Szombathelyen Is­mét összegyűjtötték és kiál­lítássá formálták a hiányzó árukat a RAVILL, a VAS- VILL, a TITÁN, a VAS­EDÉNY, a KERAVILL, a Ví- DIA, az AMFORA és a CENT- RIKÖT. S erre a kiállításra — újabb léjrésként — 23 oszt­rák és jugoszláv vállalkozó­nak is küldtek meghívót, hoz­zá a keresett termékeket tar­talmazó katalógust. Nem kevesebb, mint 139 érdemi tárgyalás folyt az egybegyűltek között. Mert bár Jugoszláviából csak 7, Auszt­riából pedig csupán 6 cég képviselője jelent meg, a le­hetséges hazai termelők kö­zül 22 állami vállalat, 52 szö­vetkezet, 17 gazdasági mun­kaközösség és más vállalkozó, valamint 48 kisiparos vett részt a szombathelyi rande­vúm Ami az egybegyűlt sze­mélyek számát illeti, az ezer, körül volt A kereskedők a jánlatokat kaptak egyebek között zárak, szerszámok, háztartási mű­anyagáruk, háztartási kisgé­pek, gépkocsitartozékok, víz­melegítők, műszaki gumi­áruk, horgászati cikkek, gáz­kazánok szállítására. Csupa fontos, kelendő az üzletekből hiányzó áru, amelyek egy ré­sze Jugoszláviából és Auszt­riából érkezne. Nem kell nagyobb különbséget tenni Megbecsülés szólít! Bódén?! Manapság igen sok szó esik a végzett munka mennyisé­gének és minőségének fokozott megbecsüléséről, ennek víz­választó szerepéről; a differenciálásról. Ezzel szemben áll­nak az olyan vélemények, mint, hogy a mai alacsony bér­fejlesztésből nem lehet,vagy csak igen kis mértékben lehet differenciálni. E mögött a felfogás mögött lényegében egy korábban megcsontosodott rossz beidegződöííség, a konfliktusoktól való idegenkedés az utóbbi esztendőben pedig a szűkülő életszínvonal húzódik meg. Ha netán differenciálnak, ak­kor azt úgy teszik, hogy ne legyen feltűnő. Vagyis inkább a kevesebb, de csaknem mindenkinek jusson elvet alkal­mazzák. Vajon az Ipoly Bútorgyár szécsényi telepének néhány dol­gozója miként látja munkájának megbecsülését, ennek leg­főbb kifejeződését, a differenciálást, annak jogosságát, gya­korlati megnyilvánulását. Kardos Ferencné, a Tyeres­kova Szocialista. Brigád veze­tője 20 éve dolgozik itt. Mim mond ja, a brigád minden tag­jának, minden folyamatot is­merni és tudni kell. Arra a kérdésre, miért nem szerzett szakképesítést, a következő­ket mondja: — Amikor erre lehetőség volt, akkor lakást építettünk. Azóta pedig nem szerveztek nálunk ilyen tan- folyamot. Egyébként három kivételével mindegyikünknek egyforma a személyi bére. A különbség csupán 50 fillér. Azért, mert mindannyian ré­gi dolgozók vagyunk, a leg­fiatalabbak is 12 éve dolgoz­nak velünk. Egyébként a ju­talmat is egyformán osztjuk szét. Vonatkozik ez a brigád- kitüntetéssel járó pénzre is. Tavaly volt az első kivétel. Ügy erőszakoltak rám, plusz kétszáz forintot, mondván — te vezeted a brigádnaplót, megérdemlőd. Mivel igen sze­rény a béremelési lehetősé­günk, arra a kérdésre kell mindig választ adni: kitől ve­gyek el, kinek adjak többet. Hogy mégis van különbség a keresetek nagysága között, az a teljesítménybéres órákkal függ össze. Ha ez jól alakul és jó a kiadott munka nor­mája, akkor többet kereseti, illetve keresünk. Tavaly jobb volt, mert a tőkésexportra is termeltünk, s azt jól megfi­zették. Jelenleg kizárólag bel­földre dolgozunk. Emiatt ha­vonta 500 forinttal kevesebb van nekem a borítékomban. * Szentkút! Ferenc asztalos szakmunkás 1959 óta tagja a kollektívának. Tevékeny ré­szese volt, és ma is az a te­lephely fejlődésének. — Húsz, illetve tizenöt év­vel ezelőtt is úgy becsülték meg, ahogy megszokták. A mostani sem rosszabb. Ha a vállalatnak van pénze, akkor, aiki megérdemli, az jutalmat * kap. Most, hogy az új gyár­ral kapcsolatos adósságot tör­lesztettük, kevesebb pénz ju­tott jutalomra is. Amíg há­rom-négy évvel ezelőtt még nyolc-tíz-tizenöt főnek jutott, addig jelenleg agy-két fő kap. Ügy néz ki, hogy jövőre hely­revergődünk, nem kell az adósságot fizetni már. A mi­nőséget külön nem honorál­ják, meri az szerepel a napi követelményben, a fizetés­ben. Általában csak jó mun­kát adunk ki kezednikbőL Ha netán előfordul egy-egy gyen­gébb produkció, akkor azt visszakapjuk és újabb bér nélkül kijavítjuk. — önnel is történt már ilyesmi ? — Két-három évvel ezelőtt, de az is jelentéktelen volt. Egyébként a gépműhelyben hárman vagyunk szakmunká­sok. Egyforma a szakképzett­ségünk, nagyjából egy szinten dolgozunk. Még nem gon­dolkodtam azon, hogy a ré­gebbi dolgozók és a pár év­vel fiatalabbak között meg­levő két forint személyi bér­differencia eléggé kifejezi-e a szakmai különbséget, a tu­dást, a hozzáértést. Egyéb­ként a személyi bér nem so­kat mond, mert teljesítmény­bérben dolgozunk, ezután fi­zetnek. Arra nem tudok ön­nek válaszolni, hogy társaim mennyit keresnek, mert nem szoktam megfigyelni. Hogy a jelenleginél nagyobb diffe­renciálásra volna-e szükség, ezen még nem gondolkodtam. Azt viszont állítom, hogy a túl nagy differenciálás nem jó. Ugyanis mi nagyon egy­másra vagyunk utalva. A jó­val alacsonyabb besorolás olyan helyzetet alakítana ki, aminek eredményeként eset­leg szakmunkástársaim azt mondanák; miért segítsenek nekem, amikor én kapom a nagyobb pénzt. Befejezésül még csak annyit: szerintem nálunk a differenciálás megJ felelő, nem kell nagyobb kü­lönbséget tenni. * — Az órabér-, illetve sze­mélyi bérbesorolásnál a te­lephelyen eltöltött éveket is számításba veszik — mondja a többszörös aranykoszorús címmel kitüntetett tíz főt számláló Zrínyi Miklós Szo­cialista Brigádban dolgozó Éiiás Józsefné betanított munkás. — A kollektívában sok a régi dolgozó, ezért a személyi órabérnél a különb­ség csupán másfél forint. Á fiatalabbak 13,50-et, a régeb­biek 15 forintot kapnak. Ez azonban nem tükrözi a való­ságét. Teljesítménybérben dol­gozunk, s ennek megfelelően alakul keresetünk. Van, aki­nek több, másiknak keve­sebb. A fizetés nagysága attól is függ, hogy önálló feladatot lát-e el az illető, vagy csak a szakembertől veszi el az anyagot. Ma nem lenne tel­jesítménybér, akkor a sze­mélyi bér közötti különbség nem fejezné ki a végzett munka megbecsülését, minő­ségét, a tudást, a szakmai jár­tasságot — állítja Éliás Jó-' zseíné szakszervezeti bizal­mi, aki 1965 óta vallja ma­gáénak a kollektívát, aki már háromszor nyerte el a Kiváló dolgozó, egyszer pádig a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést, és a gépműhely-; ben dolgozik. * Mivel a beszélgetésnél je! len volt Uhrin József műve­zető is, arra kérem, foglalja össze az eszmecsere tanulsá-. gait — Én is egyetértek azzal; hogy a differenciálás jelenle­gi mértéke, alapjában eléggé-’ ges. Akik a legmagasabb sze-^ rnélyi órabért kapják, azok] önállóan dolgoznak, s biztos vagyok abban, hogy, amit reggel megbeszéltünk, azt úgy is végzik el. Rövidesen sori kerül az órabérek emelésére.’ Ennek során a szakszervezeti bizalmival azoknak szándé­kozok többet adni, akik job-J ban húzzák a kocsit Ami pedig a jutalmazási le3 hetőségéí illeti, a következő! két mondhatom; — Harmind fő részére havonta 3000 ffe rimtot oszthatok szét így hát csak annyira tudok differen-i ciálnd, hogy 15—17 fő kap be­lőle. Mivel a teljesítménybér a vízválasztó, ezért előfordulj hogy a régebbi dolgozó ke­vesebbet keres, mint az, aki csak nyolc-tíz' éve tevékeny-J kedik itt. (venesz) Géczi Imrét Balassagyarmat felszabadulásának évfordu­lója alkalmából a városi ta­nács Pro Űrbe díjjal tüntet­te ki. Őszintén mondhatom, hogy teljesen nyitott könyv előt­tem Géczi Imre, a Magyar Kábelművek balassagyarmati gyára nyugállományba vonult igazgató élete. Évtizedek is­meretsége köt össze bennün­ket. Emlékszem fiatalkori sza­vaira. Mindig hangsúlyozta beszélgetésünkkor, hogy az a három és fél hold, amelyet édesapja Nógrádniegyerben a I? tagú családnak művel, rendkívül kevés. Emlékszem szavaira, amikor édesanyját idézte; „A kenyérke már al­szik” — hiába morgott este az éhes gyomra. Most több mint 57 éves fej­jel is azt mondja, hogy gö­röngyös, de értelmes volt élet­útja. Az elemi iskola eivég­A nyugállományban lévő igazgató vallomása FELEMELT FEJJEL zése után három és fél évig a helyi betonáruüzemben dolgozott, napi 80 fillérért, és munka mellett magánúton végezte el a polgárit — A világ legboldogabb embere akkor lettem, amikor ugyan számos nehézség után. de megjött Egerből az érte­sítés, hogy felvettek a tanító­képzőbe. Nem dicsekvés. Min­dig tanulni akartam. S mint minden Géczi Im­réhez hasonló életkorú férfi­nak. néki is megtörte életút­ját a háború. Bevonult Szé- csénybe. de nem Németország­ba, hanem egészen más irány­ba vette útját 1944. decem­ber 24-én amikor szülőfalujá­ba. Nógrádmegyerbe megér­keztek a szovjetek, már Géczi Imre is otthon volt meghitt családja körében. S újra Eger. Gyalog 95 kilométeren át. És mikor lett boldog? — Amikor i948~ban átvet­tem a tanítói képesítésről szóló oklevelet! Innét is hosz- szú volt az utam. Liszkópusz- tán 86 gyereket tanítottam egyedül, mint helyettes taní­tó. Emlékszem, nagyanyám volt mellettem. Ő főzött, mo­sott rám. Azután Herencsény, ahol később iskolaigazgató lettem. Nem lenne érdemes „lel­tárt” készíteni Géczi Imre va­lóban tartalmas és eredmé­nyes éiefcútjáról. Az olvasó sem kíváncsi erre. Ám feltét­len meg kell említeni, hogy amikor kilépett a tanítóképző hatalmas kapuján, a követke­ző évben már ott volt a kom­munisták, a párttagok között. És ez fordulatot jelentett az akkori kistanító éleiében. Nemcsak a hivatása, hanem a párttagsága is arra kötelez­te, hogy fejlessze tudását, hogy hintse a pusztai, a falu­si nebulók, a felnőtt emberek fejébe a haladás eszméjét. Ezért is vállalta 1950-ben a propagandaiskolát. s azóta sem hagyott fel e tevékeny­ségével. A balassagyarmati já­rási pártbizottsági, a megyei pártbizottsági tagsága, a já­rási pártbizottság egyik osztá­lyának a vezetése, ha sokkal kevesebb jövedelmet is biz­tosított neki ám vállalta a munkát, mert a párt kérte. Nősülése, a gyermek nem gátolta, sőt segítette, hogy tanuljon. Az esti egyetem, a budapesti pártiskola, az egye­tem elvégzése mind-mind egy-egy fontos állomás Géczi Imre életében. S amikor 1963-ban a járási pártbizott­ság másodtitkára, 1965 janu­árjában pedig a balassagyar­mati városi pártbizottság első titkára lett végleg elkötelezte magát a párttal. — Nem túlzás mondani, hogy a város fejlődését is 1965-től, a harmadik ötéves tervtől számítjuk. Nem volt munkalehetőség a városban. Mi mindent megragadtunk ak- ko>\ A vasdobgyártással Kez­dődött. A fadobgyártással folytatódott, mígnem 1968- ban megkesjiíük a kábelgyár szabadvezetékgyár építését a városban. Mint a városi pártbizottság első titkára vet­tem részt az alapkőletételnél. Ki gondolta még akkor, hogy 1971. március 1-én már igaz­gatója leszek ennek a .gyár­nak és ebben az évben a termelést is megkezdjük rendkívül nehéz körülmények között. Őskor, vagy hőskor volt? Az utódok eldöntik! Annyi viszont bizonyos, hogy az első évben már 127 millió forint értéket termeit a ká­belművek ' balassagyarmati gyára. Az építkezés még ja­vában folyt, de a második fél évben már kínai export­ra termeltünk. Arra is büszke vagyok, hogy 1975-re vissza­térült a beruházás ára. Ma 2 milliárd forint a termelési értéke a gyárnak. Ebből a ki­vitel meghaladja az 1.7 mil­liárd forintot. Még nem nyugodott meg otthonában Géczi Imre. Fris­sek az emlékek, élmények, örömök és gondok. Ma még szinte minden reggel úgy éb­red. mintha hívná a köteles­ség. Betegsége pihenőre kény­szeríti. Munkássága mit jelent a városnak? — Szerintem élet-halál kér­dése volt a gyár megépítése. A ma 660 dolgozót foglalkoz­tató gyár nemcsak Balassa­gyarmaton. hanem Nógrád megyében is meghatározó sze­repet tölt be. Hadd mondjak néhány példát! A gyár dolgo­zói közül 280 érettségizett. Hatvannégyen egyetemi, főis­kolai végzettséggel rendelkez­nek. A világszínvonalon álló gépekhez megfelelő szakem­bereket képeztünk. Nemcsak a város, hanem a környező köz­ségek lakóinak is munkalehe­tőséget biztosítottunk. Renge­teg pénzt adtunk a város gondjainak megoldásához. Se­gítségünkkel 150 dolgozó ju­tott lakáshoz a városban, ösztöndíjat adtunk a város fiataljainak. Segítettük az iskolákat. A gyár autóbusza kirándulásokra vitte az álta­lános iskolás gyermekeket. Van utánpótlás a gyárnak. Igen, belefáradtam a mun­kába. Sajnos megbetegedtem. De felemelt fejjel mentem el. Mindenkinek a szemébe me­rek nézni. Sok jó barátom van. akik ma is mondják: amit a városért tettél, ez hét nyelven beszél. Én hiszem, hogy őszintén mondják. Igaza va« Géczi Imrének. Igen, e szavak mind igazak! Somogyvári László Befejeződött *a2 űiborok első féltésé ToRaj-Hegyalján Befejeződött a Tokaj-Hegy! alján az újborok első fejtése.1 A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát nagy pincészeteiben, a vidék nagy számú háztáji és kisegítő gaz-’ daságának kis pincéjében együttesen mintegy 400 000 hektoliter must forrt ki. A borok tisztulása, érése a ma­gas cukortartalom miatt a szokásosnál tovább tartott.1 Az első fejtések alapján a bo-' rászok úgy ítélik, hogy az idei termés többségéből szá­raz és édes szamorodni jelle-* gű borok lesznek. A hosszan! tartó szárazság ellenére a hegyaljai borok jellegének megfelelő a savtartalom is.' Az átlagosnál lényegesért nagyobb arányú aszúsodás miatt Tolcsván, Mádon és Tarcalon még mindig nem fejeződött be az aszúszemek feldolgozása. A megdarált sze­mekből készített aszútésztát ugyanis a felöntött borral hosszabb ideig kell áztatni,' hogy az íz-, illat- és zamat­anyagok teljes egészében ér­vényesüljenek a kipréselt aszú-mustban. A* hagyományos 3—4—5 puttonyos aszú mel­lett az idén Erdőbényén sár- gaimuskotályból különleges,’ úgynevezett muskotályos aszút is készítenek. 1 NÓGRÁD - 1983. december 15., csütörtök 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom