Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)
1983-11-12 / 267. szám
K mm o z l e m w © n y a Varsói Szerződés tagállamai parlamenti képviselőinek találkozójáról Kormány szakszervezet? Bizottságának ütése Nyílt eszmecsere gazdasági kérdésekről A Varsói Szerződés tagállamai parlamentjein _k — a Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlésének, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi gyűlésének, a Lengyel Népköztársaság -• szejmjének, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének, a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának, a Román Szocialista Köztársaság nagy nemzetgyűlésének, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsának — képviselői) 1983. november 9—10-én Szófiában találkozót tartottak. A találkozón mély aggodalommal és nyugtalansággal állapították meg, hogy az Egyesült Államok kormányzata és legközelebbi szövetségesei militarista irányvonalának egyenes következményeként veszélyes mértékben növekszik a nemzetközi feszültség és erősödik a nukleáris katasztrófa veszélye. A szocialista országokra irányított új amerikai közép-hatótávolságú rakéták európai telepítését célzó tervekkel kapcsolatban megkülönböztetett figyelmet fordítottak az európai helyzetre. Ha nem sikerül megakadályozni ezeknek az első nukleáris csapás mérésére szánt rakétáknak a telepítését, akkor az európai nukleáris fegyverkezési verseny újabb eszkalációjára kerül sor, még veszélyesebb F e mértékben kiéleződik az egész nemzetközi helyzet. A találkozó résztvevői kifejezték mély meggyőződésüket, hogy a nukleáris fegyvertáraknak az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján történő csökkentése, a bizalom erősítése és a nemzetközi együttműködés fejlesztése megfelel Európa, valamennyi európai ország érdekeinek, az összes európai nép reményeinek. Rámutattak, hogy gazdasági szankciók alkalmazása az államok közötti kapcsolatokban ellentmond a helsinki záróokmány elyei- nek. A találkozó résztvevői egyhangúlag megállapították, hogy a mostani nyugtalanító helyzetben különösen fontosak és időszerűek a szocialista országok külpolitikai kezdeményezései, amelyeket á Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületé prágai ülésén, 1983. január 5-én elfogadott politikai nyilatkozat és a hét szocialista ország párt- és állami vezetőinek 1983. június 28-i moszkvai találkozóján elfogadott közös nyilatkozata tartalmaz. Ezek a kezdeményezések a nukleáris háború megakadályozását, az enyhülési folyamat továbbvitelét és elmélyítését, a fegyverkezési — különösen a nukleáris fegyverkezési — verseny beszüntetését és a leszerelésre való I fi I V áttérést, Európa és az egész világ biztonságának és együttműködésének erősítését célozzák. A találkozó résztvevői hangsúlyozták hogy ma minden korábbinál jobban szükség van valamennyi állam parlamenti képviselői erőfeszítéseinek fokozására annak érdekében, hogy az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról folyó genfi tárgyalásokon tényleges eredmények szülessenek. Kifejezték együttműködési készségüket az európai biztonsági és együttműködési értekezlet valamennyi részt vevő országának parlamenti képviselőivel e célok elérése érdekében. A találkozó résztvevőinek mély meggyőződése, hogy a széles körben kibontakozó rakétaellenes mozgalom szemléletesen mutatja: az európai népek tudatában vannak az új amerikai rakéta-fegyverrendszerek európai telepítését célzó tervek minden veszélyének. A találkozón felhívást fogadtak el az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vevő államok parlamentjeihez. A találkozó tárgyszerű, elvtársi légkörben zajlott le. * A következő hasonló konzultatív találkozót Berlinben tartják meg. á s A péhteki központi varsói lapok beszámolója szerint csütörtökön a kormány szakszervezeti bizottsága Mieczyslaw Rakrwski miniszterelnök-helyettes vezetésével eszmecserét folytatott 40 már bejegyzett vagy éppen bírósági bejegyzésre váró országos szak- szervezeti szövetség képviselőivel a dolgozókat leginkább foglalkoztató gazdasági kérdésekről. A ..nyílt, őszinte és kritikus” hangvételű sokórás vitában — amelyről a közeli napokban tesznek közzé részMoszkvából jelenti a TASZSZ: Teljes kudarcot vallott a kaliforniai üzletemberek kampánya, amely a dél-koreai repülőgép-incidenst arra akarta felhasználni, hogy a kormány ne engedélyezze a szovjet sportolók részvételét a Los Angeles-i olimpián. Ezek az •üzletemberek két hónap alatt több . mint 1 millió aláírást akartak gyűjteni petíciójukhoz, amely alapján a kormány megtiltaná a Szovjetunió spor. tolóinak beutazását, A „Los Angeles Times” szerint maguk a kampány szervezői Is elismerik, hogy terletes beszámolót — egyebek között szó volt a jövő évi tervről, amelynek fő vonalait már nyilvános vitára bocsátották. A terv kiindulópontja az, hogy igen jelentős mértékben (16,8 százalékkal) kellene növelni az exportot ahhoz, hogy ne csökkenjen az ipari termelés, és ne kelljen csökkenteni az egy főre jutó húsadagot. Mindehhez viszont minden belső tartalékot mozgósítani kell A találkozóról kiadott közlemény szerint szőnyegen voltak még ..a kormány árpolitikai ■ szándékai” is, vagyis vük kudarcba fulladt, mert a lakosság is alig reagált a felhívásra. A kaliforniai törvényhozás szeptember végén hozott egy olyan' határozatot, amely szerint a szovjet sportolókat nem akarják fogadni az olimpián. Ezt a határozatot több politikai személyiség is elítélte, köztük M. Roos, a képviselőház demokrata párti többségének elnöke. Roos kijelentette a Los Angeles Times munkatársának: új határozatot fognak hozni, amely szerint a szovjet sportolók részt > vehetnek a nyári játékokon. Az elnök szerint a moszkvai olimpia bojkottja tragikus himegv itatták a jövő év elejére tervezett áremelések kérdését. Több felszólaló bírálta a vajjegy visszaállításának módját, az intézkedés rossz előkészítését. Kifejezésre juttattak, hegy a lakosság nagy tömegei továbbra sem értik a döntés szükségességét. A szakszervezeti képviselők a lapok beszámolója szerint .követelték, hogy a hatóságok ténylegesen, ne csak formálisan konzultáljanak a szakszervezetekkel a dolgozók számára fontos kérdésekben”. ba volt és sportolók százait fosztotta rríeg egy óriási élménytől: „Biztos vagyok benne, hogy Amerika népe támogatja minden ország részvételét”. A cikkíró értesülései szerint a képviselőház többsége újabban a Szovjetunió részvétele mellett van. A szenátus tagjai is ellenzik a szovjet sportolók távoltartását az olimpiától. Kenneth Meddy szenátor nyílt levelet intézett a szenátus többi tagjához, amelyben hangsúlyozza, hogy az olimpiai eszme és a sport szeretető azt kívánja: minden ország versenghessen Los Angelesben. A szovjetellenes kampány kudarca az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vevő államok parlamentjeihez Mi, a Varsói Szerződés tag- na a világbéke megszilárdféllámái legfelsőbb törvényho- tásához, a nemzetközi stabili- zó szerveinek — a Bolgár tás és együttműködés erősí- Népköztá rsaság nemzetgyűlé- téséhez. sének, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi gyűlésének, a Lengyel Nép- köztársaság szejmjének, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének, a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minden korábbinál élesebben vetődik fel ma a kérdés, hogy a tárgyalásokon, amelyeket nem korlátoz semmiféle önkényesen megállapított határidő, mielőbb jöjjön létre kölcsönösen • elfogadható megállapodás, amely eJőirja az új közép-hatótávolságú Legfelsőbb Tanácsának nukleáris rakéták Európában az időszerű nemzetközi történő telepítéséről való lekérdések megvitatására Szófiában összegyűlt képviselői kötelességünknek tekintjük, hogy népeink akaratát kifejezve, a következő felhívással forduljunk az európai biztonsági és együttműködési értemondást és a meglevő középhatótávolságú nukleáris eszközök radikális csökkentését. A nukleáris fegyverkezési verseny beszüntetésére törekedve, a Szovjetunió a szocialista országok támogatásával minden ország, egész Európa és az emberiség számára. Azzal a nyomatékos felhívással fordulunk országaink parlamentjeinek nevében az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vevő államok parlamentjeihez —, akiknek hangját meg kell, hogy hallják —, hogy tevékenyen járuljanak hozzá a tényleges nukleáris leszereléshez, tegyenek meg minden tőlük telhetőt a népek nyugodt, aggodalomtól mentes jövőjének biztosításáért. A józan észnek kell felülkerekednie. A TASZSZ szemleírójp írja Á nagy tanúbizonyság A TASZSZ politikai szem- nadai kaland Nyugat-Európa leírója megállapítja. hogy számára tanú bizonyság ként Nyugat-Európa országaiban ma a Pershing rakéták telepítése elleni tiltakozás egybefonódik a Grenada ellen végrehajtott washingtoni intervenció miatt érzett felháborodással. Grenada és a Pershing rakéták ügye ugyanis egy és ugyanazon politika, az egyeduralomra törő kalandor- politika két különböző, de szorosan összefüggő megnyilvánulási formája. A szemleíró szerint a greszolgál arra, hogy milyen kevés indok, vagy ürügy kell Washington számára katonai gépezetének beindításához, s pék telepítésére készül. A gre- nadai partraszállást kővetően — írja a szemleíró — Nvu- gat-Európában sokan és joggal kérdik: lehet-e bízni a washingtoni kormányban, miarra, hogy amikor az Egye- kor az egyes egyedüli saját sült Államok uralmi pozícióinak biztosításáról van szó, Washington mennyire nincs tekintettel az európai érdekekre. Mindez igen riasztónak tűnik most amikor az Egyesült Államok Nyugat-Európában új rakéták és robotrepülőgéglobális stratégiai elképzeléseit tekinti mérvadónak? Létozik-e az amerikai katonapolitikában olvan beépített fék, amely Washingtont megakadályozhatja abban, hogy bármiféle ürüggyel átlépje a nukleáris katasztrófa küszöbét? kezleten részt vevő államok számos nagy horderejű és bá- parlamentjeihez. tor kezdeményezést terjesztett Ebben a kritikus pillanat- elő, amelyek a nukleáris fegy- ban dől el a kérdés-: csők- verzetek tisztességes, igazsá- ken-e a nukleáris szembenál- gos alapon történő nagy- lás szintje Európában, vagy mértékű radikális csökkenté- foiytatják-e a fegyverek to- sére irányulnak és ténylegesen figyelembe veszik vala mennyi fél biztonságos érdekeit. Ezek közé tartozik a csökkentésre kerülő összes rakéta megsemmisítésére vonatkozó javaslat is. Ezek a kezdeményezések közvetlen hidat alkotnak a megegyezéshez. Az amerikai nukleáris ra-, kéták európai telepítése ve- veszélyes alakulását, szélyeztetmé azokat az ered- a feszültség további, ményeket, amiket közös erőfeszítésekkel sikerült elérni az összeurópai folyamat keretében. E folyamat fejlesztésének távlatait nemrég határozták meg a madridi találkozón. Pozitívan értékelve az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó ötödik interparlamentáris konferencia eredményeit, síkra- szállunk az európai parlamentek közötti együttműködés aktivizálásáért. Meggyőződésünk, hogy még mindig van lehetőség a megállapodásra. Ehhez politikai akaratra és arra van szükség, hogy mindkét fél az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján megtartsa azt az egyetlen, de elengedhetetlen követelményt, hogy az európai közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek egyensúlyát nem szabad megbontani. E súlyos probléma megoldásakor a parlamenteknek a lakosság széles rétegei véleményének figyelembevételével kell kifejteniük álláspontjukat — annál is inkább, mivel ez a kérdés létfontosságú vábbi tömeges felhalmozását. Komolyan ártana a béke ügyének, ha megvalósítanák az új amerikai nukleáris rakéták közeljövőben tervezett európai telepítését. Mi, az európaiak és valamennyi jóakaraté ember legfontosabb és leghalaszthatatlanabb feladatának tekintjük megakadályozni a.z események ilyen amely még veszélyesebb éleződéséhez, a nukleáris katasztrófa veszélyének fokozódásához vezetne. Mindannyiunk érdekében nem szabad megengedni, hogy a nyugat-európai országok területe a szocialista országokra irányzott amerikai nukleáris rakétafegyverek indítóhelyévé változzon, el kell hárítani az Európát fenyegető nukleáris veszélyt, meg kell szilárdítani a biztonságot földrészünkön és az egész világon. Megállapodás elérése a célja és értelme annak a politikának, amelyet a szocialista országok állhatatosan folytattak és folytatnak az európai nukleáris fegyverek korlátozásának és. csökkentésének kérdéseiben. Síkraszáll- nak a legradikálisabb megoldás, Európának mind a közép-hatótávolságú. mind a harcászati nukleáris fégyve- réktöl való teljes megszabadd ása mellett. A Szovjetunió á"al a genfi tárgyalásokon e'őterjesztett javaslat megvalósítása teljes mértékben megfelelne az európai népek alapvető érdekeinek, hozzájárul2 NÓGRÁD - 1983. november 12., szombat Kommentár Washingtonból Az elszigetelt szigethódító Granadát kétségtelenül Ronald Reagan „tette rá” a térképre. A sziget elleni amerikai invázióig itt az Egyesült Államokban a legtöbb embernek gyaníthatóan fogalma sem volt e pöttömnyi ország hollétéről. Most viszont megtudhatta az elnöktől mindenki, hogy e hosszában-szél- tében pár kilométeres; sziget a hatalmas USA nemzetbiztonságát fenyegette. Az amerikai tévében napokon át kaptuk a földrajzleckéket Granadáról, hovatovább a tenyerünkhöz hasonlóan ismerjük pár települését, igazán nincs sok belőlük. Mivel a Reagan-kormány a kritikus napokban távol tartotta a sajtót az eseményektől, filmek helyett a mappát bámulhattuk. Vajon mit akart elrejteni a közvélemény elől az amerikai elnök? — teszi fel az indokolt kérdést a New York Times kommentátora. S mindjárt meg is válaszolja: nincs itt nagy titok, a Fehér Ház tudta, hogy a grenadai tények nem támasztják alá az invázió érveit. Az amerikai beavatkozás ürügyeként felhozott indokok látványos fejlődésen mentek keresztül a napok múltával. Az első órákban a kelet-karibi törpeállamok „Segítségkeresését” és — főként — a. Granadában levő pár száz, zömében főiskolás amerikai biztonságát emlegették Washingtonban. A külügyminisztérium jogászai jobb híján. azt próbálták bebizonyítani, hogy az előkapart keletkaribi szerződés többet nyomna a latban, mint az AÁSZ, vagy az ENSZ alapokmánya. De már ennél is volt bökkenő, hiszen nem mindegyik kelet-karibi ország értett egyet az invázióval. Ráadásul, amikor az itteni szélsőjobb már diadalmasan harsogott a „kommunisták megleckézle- téséről”, a kormányszóvivők még mindig kötötték az ebet a karóhoz és változatlanul segítségkéréssel próbálták magyarázni az agressziót. És persze, ragaszkodtak a másik tételhez: meg kellett akadályozni a Grenadában volt amerikaiak „tú-szul ejtését”. A teheráni túszdráma élénken emlékező amerikai lakosságra nyilvánvalóan hatott ez az érv, s a hathatós hírzárlat —, avagy az események portréjának gondos pentagoni retusálása — megakadályozta a tisztánlátást. Csak utóbb tudhattuk meg, hogy Kuba és Grenada hasztalan próbált az invázió előtt üzenni Washingtonnak: polgárai biztonságban vannak, de ha akarja, elszállíthatja őket. S minden ellenkező washingtoni állítással szemben, az invázió előtti napon nyitva állt a grenadai repülőtér, érkezőknek és távozóknak egyaránt. Az amerikai kormányt azonban nem ez, érdekelte — lekötötték a partraAztán jöttek az újabb érvek — megint csak a hírzárlat gyanús árnyékában. Fegyverraktárakat fedeztek fel Grenadában — mondta az elnök, s tévébeszédében tudatta a lakossággal: veszedelmes kubai—szovjet terveket, a Latiin-Amerikát fenyegető támaszpont létesítését sikerült „még éppen Időben” meghiúsítania. Ez tagadhatatlanul szintén hatött a lakosságra, s, mert Vietnam óta a többség vágyik a sikerélményre, a parádés kis katonai akció — Grenada- nagy előnye volt csöppnyi mérete, elfoglalha- tósága — nemzeti felbuzduláshoz vezetett, amelyben egyelőre elnyomják a kétkedők és kritikusok hangjait. De azért $zok máris szaporodnak. A demokrata házelnök, O’Neil a harcok napjaiban kerülte a véleménynyilvánítást, ám utána tudatta: nincs ínyére az ágyúnaszád- diplomácia felújítása. S a nem éppen galamb, volt ENSZ-nagykő vet, " Moynihan szenátor, tagja a fontos hírszerzési bizottságnak, tehát titkok tudója, közölte: neki nem bizonyította be a kormány, hogy Granadát „kubai megszállás” fenyegette volna, ben világszerte éppen ez váltja ki a legnagyobb aggodalmakat. Ne törődjünk a nyafogó szövetségesekkel —' tanácsolják a Fehér Háznak. Washington világpolitikai elszigeteltsége napíó-1 napra fokozódik. Lám, még a konzervatív Thatcher, brit kormányfő is kénytelen élesebb megfogalmazásokat használni. Emlékezetes, hogy az 1965-ös dominikai partraszállás után jó néhány évébe került az Egyesült Államoknak, amíg meg tudta nyugta'ni úgy ahogy a latin-amerikaiakat. Most korántsem csupán Havannára, vagy Mnna- guára ijesztett rá Washington, alighanem azokra a legkevésbé, hiszen ott nincsenek illúziók a Reagan-kormány megítélésében, hanem a déli földrész nagy többségére. Egy demokrata képviselő szerint a hírhedt furkósbot-diplomá- cía eddigi bajnoka, Theodor Roosevelt átadhatta a helyét Ronald Reaganinek, s éppen ettől a Grenadában statuált példától tartanak a jó emlékezetű latin-amerikaiak. Miközben a kormány emberei nem túl meggyőzően cáfol- gatják, hogy a „következő” Nicaragua lenne, a bírálók rámutatnak a fenti érvek „alkalmazhatóságára”: ezután majd Salvador, Honduras fog segélyt kérni. Az öngerjesztő harciasság még Nyugat-Európában is a szállás előkészületei. Hiszen s még republikánus politiku- legrosszabb képzeteket kelti, már évtizedekkel a teheráni sok is kongresszusi tisztázást elgondolhatjuk, milyen lehet dráma előtt is bevált érv volt sürgetnek. A hírzárlat kezd a hangulat Közép- és Déla „menteni az amerikai éle teket”, még csak az kellett volna, hogy a diákok elhagyják a szigetet... Washingtonban arra is rámutatnak, hogy a két kezdeti érv is ellentmondott egymásnak, mert ha valóban akkora veszélyben forogtak az visszaütni a kormányra. A szélsőjobbón eközben nem ilyen szemérmesek. Mérésre tanítottuk Kubát, Nicaraguát, sőt a Szovjetuniót is — gratulálnak Reagan elAmerikábam. S, ami a leginkább aggasztó: a tagadhatatlanul elszigetelt szigethódítóit nem látszanak ezzel törődni. Talán azért is kezdik megtörni a magukra vállait „nemnöknek azok a publicisták, zeti egységet” az amerikai akik az elmúlt időszakban közélet higgadtabb politikunem voltak mindig elegedet- sai. Ök tudják, hogy Wa- ameirikai polgárok, miért várt tek az adminisztráció néhány shingitonra a kudarcoknál is Reagan a kelet-karibiak ettől lépésével. Végre a „régi Reá- károsabban hathat a „diadal”^ független segélykérelmére? gan.” — ujjonganak, miköz- Avar János < * \
