Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-11 / 266. szám

közép- és az idősebb korú. labdarúgást kedvelők bizonyára némi nosztalgiával emlékeznek erre a becenévre hallgató focistára. A felszabadulást követően, közel két évtizeden keresztül a Salgótarjáni Bányász labdarúgócsapatának hetes számú fekete-fehér mezét viselte a csupa izom, alig százhatvan centiméter magas jobbszélső: Bablena László.

Becenevét nyilván apró termete miatt kaphatta. Bő há- romszázötvenszer volt tagja az akkori NB I-es csapatnak. Eljutott a B és a Bányászválogatottságig, de a nemzeti válogatott mezét egyszer sem húzhatta fel, mivel a maga korában olyan fővárosi jobbszélsők voltak, mint a nemrég elhunyt Budai László, aztán Sándor Károly, vagy Tóth Mihály. Közel tucatnyi edzője volt, de valamennyinél a jobbszélső posztjára ö volt az első számú jelölt.

— A vezetők és edzők utasításait mindig igyekeztem betartani, úgyszintén a mérkőzésre kapott taktikai feladatokat is — kezdi visszaemlékezését a volt jobbszélső. — Bár a hevesebb vérmérsékletű játékosok közé soroltak, de ettől függetlenül a játékvezetőkkel sosem volt problémám. Alacsony termetem miatt lényegesen többet kellett kiadnom magamból, hogy állandó csapattag legyek. A hivatalos edzésidö után bizony gyakran

Tuskó

kint maradtunk a pályán, gyakorolva az egyes taktikai elemeket. A jobb szélről órák hosszat adogattam be a labdákat Csuberda, Csáki, Bodon, Szojka Feri fejére. Mint vidéki csapat, bizony sokszor voltunk nehéz helyzetben, a bentmaradást illetően, de a szív, a lelkesedés, a győzni akarás, az egymásért való küzdés, a legnehezebb időszakokban is átsegítette a csapatot a holtponton. A mostaniakból mintha ez néha hiányozna; pedig a felszabadulás után a „meccsprémium’’ gyakran

csak zsíros kenyér volt... Lehet, hogy a mostani focistáknak ez hihetetlen, de bizony volt ilyen is. ve legjobban a győzelemnek tudtunk örülni. Annak idején kötött posztok voltak, és a jobb oldalról nem lehetett elkalandozni. Igaz, akkor öt csatár játszott. A focit a hatvanas években hagyatták abba velem, és azt

sem mondták, hogy köszönjük az eddigi közreműködést. Nem kívántam én búcsúmecs- cset, de legalább annyit mondtak volna: Szép volt „Tuskó". A meccsekre ritkán megyek ki. mert mintha nem azt a lelkesedést látnám, ami kellene, hogy legyen. Aztán nem tetszenek nekem ezek a magyar bajnokságra eddig jellemző bundameccsek, főleg a totóbotrány.

televízió által közvetített kevéske meccset megnézem, ebből le tudom vonni a konzekvenciát — fejezte be mondandóját a versenysúlyánál jelenleg hét kilóval kevesebb (!), most ötvenéves, egykori kedvenc jobbszélső, Bablena László.

Kukely Mihály

KÉZILABDA

Középiskolás

Nógrád megye középisko- lásspo.rtjában az idén elsőként a kézilabdázók kupaküzdelmei fejeződtek be. A nyolc leány- és a hat fiúcsapat naigy érdeklődés mellett, helyenként színvonalas mér- kőziéseken mérte össze tudását.

• A leánycsapatpk megyei döntőjébe a pásztói Sífkszálíi Kálmán és a balassagyarmati Balassi Gimnázium együttese jutott. Oda-vissza vágó alapon két találkozón döntötték el a megyei kupagyőz- tés cím sorsát. Az első mérkőzésen Pásztón váratlanul a balassagyarmatiak nyertek 11—6-ra. A visszavágón a pásztóiak revansot vettek: Balasagyairmaton ők bizonyultak jobbnak 15—14-re. Jobb gólkülönbségével a Balassi Bálint Gimnázium gárdája nyerte el a kupát. A győztes

kupagyőztesek

csapat névsora: Jánoska

Tünde. Mihali-k Csilla, Sági Gabriella, Korcsmár Ildikó, Koplányi Andrea, Lukács Gertrud, Priselszki Valéria, Kacsári Bleonória, Tancsák Gabriella, Simon Erzsébet, Lukács Brigitta, Géczi Júli- anna. - i/i; - V-"'.

A fiúk versenyében- először került -a döntőbe a -»'^péSíftói- Mikszáth Gimnázium együttese, és meglepően jól helytállt a sokszoros kupagyőztes salgótarjáni gépipari szakközépiskola csapatával szemben. Két mérkőzés végeredménye: 10—9, 23—21 a

Stromfeld Szakközépiskola javára. A kupagyőztes fiúcsapat névsora: Dézsi Róbert, Lengyel Tamás, Tóth , József, Molnár Géza, Bojtár Ferenc, Főnéd Zoltán, Palcsok József, Várszegi Sándor, Ugaros László, Veres Zsolt, Szabó Péter, Tóth Zoltán.

Kézilabda NB II.

A KÖZÉPCSOPORT 1983. ÉVI VÉGEREDMÉNYE

1. Cegléd 17 - 5 650-539 34

2. Taurus SC 14 1 7 613-540 29

3. DUTPÉ SC 13 2 7 546-512 28

4. Újkígyós 12 2 8 577-554. 26

5. Mezőhegyes 12 - 10 578-600 246. STC 10 2 10 583-569 22

7. Alföldi O. 11 - 11 545-570 22

8. Kunhegyes 10 1 11 541-562 21

9. Ganz-Vilh ia - 12 541-540 20

10. Szarvas 9 1 12 526-541 19

11. Kondoros 6 - 16 584-616 12

12. Szentes 3 1 18 514-656 7

Megjegyzés: a ceglédi csapat ftóttrüattfáfc am I. Bfbei £ Ktín* dforos és a Szentes kiesett a

Asztalitenisz NB II.

A GARDOS-CSOPORT

allasa

1. Fővárosi Vízmű

. 5

5- 87-38

10

2. Nagybátony

5

4

1 73-52

8

3. Kiskunfélegyh.

5

3

2 65-60

6

4. Spartacus II.

5

3

2 67-58

6

5. Decemb. 4. Drót.

4

3

1 55-45

6

6. n. sz. Építők

4

2

2 53-47

4

7. Bp. MMG

4

2

2 48-52

4

8. Szolnoki Spart.

5

2

3 58-67

4

9. Békéscs. Konz.

4

1

3 47-53

2

10. Lehel SC

5

1

4 56-69

2

11. Szegedi Kinizsi

5

1

4 51-74

2

12. Medicor

5

1

4 49-76

2

Á téli olimpia előtt

*

Alig három hónap múlva, február 8-án, kora délután lobban majd fel az olimpiai láng a szarajevói Koszevo stadionban. a XIV. téli olimpiai játékok ünnepélyes megnyitóján. A küzdelem a hagyományoknak megfelelően már egy nappal korábban a jégkorongtorna hat mérkőzésével megkezdődik, s a tizenkét napon át tartó versenyek során a havas-, jeges- sportok nyolc versenyágának harminckilenc számában avatnak bajnokot. A versenymű- sor a legutóbb 1980-ban Lake piacidban rendezett játékok óta egyetlen számmal, a nők 20 kilométeres sikfutó- versenyével bővült, amely azonban már két világbajnokságon Lahtiban és Oslóban egyaránt kiállta a próbát.

Jó szervezés

Déli szomszédaink 1978 májusában, Athénben kripták meg a rendezés jogát, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól. A döntésben, ‘ illetve ennek előkészítésében nagy szerepet játszott az 1982 tavaszán elhunyt dr. Csanádi Árpád, a NOB magyar tisztségviselője, aki a pályázat be- nvújtá'a előtt sok hasznos tanáccsal látta el a város képviselőit, s később a NOB

sportigazgatójaként is segítséget nyújtott a szervező, előkészítő munkához.

Fogadásra készen

A szervezők munkáját hallatlan körültekintés, figyelmes gondosság, széles körű társadalmi összefogás jellemzi. Így a városban felépített, illetve átalakított Koszevo stadion, valamint a ZETRA és a Sikanderia sportcsarnokok mellett a legtávolabbi versenyszínhely a Jahorina, ahol a női alpesi sípályákat alakították ki; alig 28 kilométerre fekszik a város központjától. A Bjelijismca, azlg- mari és a Trebevic lejtőin kialakított többi pálya inég közelebb van. A közelmúltban épített kiszélesített utakon gyorsan, jól megközelíthető. A pályák, a helyszínek lényegében már egy éve készen állnak, 1982 decemberében adták át a ZETRA-csar- nokot, s így az elmúlt, téli versenyidényben valamennyi olimpiai helyszínt nagyszabású nemzetközi versenyen próbálhatták ki az ötkarikás játékok leendő résztvevői. De egyben a rendezők, a házigazdák is vizsgáztak. Éppen ezért jelenthette ki nyugodt szívvel legutóbbi október elejei szarajevói tartózkodása alkalmával Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke: „A

téli olimpia városa felkészülten várja a résztvevőket. Az olimpia zavartalan megrendezésének előkészítő munkájából az egész ország kivette a részét. Nagyszerű létesítmények várják a versenyzőket, briliáns téli olimpiára van kilátás”. Samaranch elnök egyébként jelen volt az olimpiai falu, az újságírók szálláshelye, valamint a Holiday Inn szálloda ünnepélyes átadásán, s most már csak a repülőtér fogadóépületének korszerűsítését kell befejezni.

A részvétel a fontos

A magyar sport már az első, az 1924-ben, Chamoniban rendezett téli olimpiára elküldte képviselőit. A valóban kiváló műkorcsolyázó párosok, illetve jégtánckettősök sikeres szereplését leszámítva azonban az újkori olimpiai játékok életre keltőjének, Co-ubertin bárónak, sokat hangoztatott jelszavát vallották: a részvétel a fdhtos. A téli olimpiai játékokon nyert hat magyar érem közül kettőt ötvöztek ezüsttel, a Király—Kékesi kettős 1948-ban, a Regőczy—Sallai jégtánc- páros 1980-ban lett második, míg a Szcillás—Rotter páros és a Nagy testvérpár két-két alkalommal végzett a harmadik helyen. A magyar sport utoljára 1964-ben a szomszéB1RKÓZÁS

Szép cél felé, félúton

Bemutatkozik: Illés Rudolf, a PSE birkózóedzője

Illés Rudolf, szakmai filmbemutatót tart a birkózás iránt érdeklődő általános iskolásoknak Pásztón. Tóth József felvétele

Vannak emberek, akiket egy nagyobb társaságban is lehetetlen nem észrevenni, bármennyire kerülik a feltűnést. önkéntelenül is magukra vonják a figyelmet: légkörük, egyéniségük, különleges megjelenésük vonzza a szemeket. Ilyen ember Illés Rudolf is, a Pásztói SE birkózóedzője. Termetes, vállas férfi,’ kis fekete körszakállal, élénk tekintettel. Nehezen tudunk ellopni a beszélgetésre néhány percet abból az ünnepségből, amelyen az egyesület., vezetői és alkalmazottai gratuláltak neki az előző nap átvett Kiváló munkáért kitüntetéshez. A november 7-i megemlékezés után viszonozhatta a jókívánságokat munkatársainak, akik közül sokan kaptak jutalmat. Közben a saját múltjáról mesélt:

•Indulás

— Éppen huszonöt éve,

hogy 'sporttal kezdtem foglalkozni. Belekóstoltam sok mindenbe. Először vívni jártam Pásztóról Salgótarjánba hetente kétszer, hiszen itt akkor még csak foci volt. Aztán Pestre kerülve atletizál- tam egy darabig, míg a téli alapozásnál, amikor súlyokat emelgettünk, meg nem látott Ecser Károly, az akkori nehézsúlyú Európa-bajnok, és át nem hívott őhozzájuk. Újpesten sportoltam akkor, a hatvanas évek elején és súlydos Ausztriában vett részt nagyobb létszámú küldöttséggel a téli olimpián, ahol gyorskorcsolyázók, műkorcsolyázók, síző'k rajtoltak, sőt a jégkorongozók is részt vettek. Azóta csak minicsapa-' tok utaztak ki, de kiválóan szerepeltek, hiszen az említett Regőczy—Sallai kettős Lake Piacidban csak pontozói tévedéssel esett el az olimpiai bajnoki címtől. Ezúttal aligha kell idegeskedni a nemzetközi zsűrik pártatlanságáért. Regőczyéík visszavonulása után ismét csak a részvételt (tekinthetjük fontosnak.

A tévé közvetíti

A kis létszámú magyar küldöttség versenyzői biatlonban, alpesi sízésben, gyorskorcsolyában és talán műkorcsolyában indulnak. A csapat két érdekes embere Kozma Péter, a Svájcban született és ott is, élő, de magyar színékben versenyző síző, valamint Hunyady Emese, a még gimnazista gyorskorcsolyázó bajnoknő.

A február 8. és 19. között rendezendő téli. olimpiai játékok dátumát azonban már most érdemes előjegyezni, hiszen a televízió házhoz hozza a nagyszerű sporteseményt. Itthonról a jó meleg szobából is végig lehet szurkolni-gyö- nyörködni a havas-jeges olimpia izgalmasnak és látványosnak ígérkező versenyeit,

Vad Dezső

emelőnek is szívesen fogadtak: 15 évesen a saját súlyommal egyenlő 85 kilót szakítottam és 90-et löktem. Volt még abban az Időben harmadik fogásnem is, a nyomás, ebben 75 kiló volt az egyéni csúcsom. Aztán jött 1961, a birkózó VB, amely után egy hétig az aranyérmes Gurics Györgyről szóló kísfilmet vetítették a híradóban. Naponta megnéztem, és egyszerűen belehabarodtam a birkózásba. Jelentkeztem is a Budapesti Honvédnál egy szép napon. Amint mentem befelé a klubházba, éppen akkor jött kifelé a világbajnok Gurics...

Búcsú

— Sós Sándor volt az első edzőm, a serdülőkorcsoportban. Olyan versenyzőtársakkal edzhettem a szőnyegen, mint Molnár Gyula, Kiinga László. Aztán az ifjúsági edző, Kárpáti Károly keze alá kerültem. Hetvenkét kilogrammos súlycsoportban indultam életem első versenyén, és megvertem az akkori ifibajnokot! Méghozzá azzal a kétkaros hátraeséssel, amivel a tanítványom, Robotka István legutóbb országos bajnokságot nyert. .. Rengeteg rhunka, edzés, futótréning volt az eredmények mögött. Hét végeken, amikor itthon voltam Pásztón, kétszer harminchat kilométereket futottam Nagybá- tonyig és vissza, de úgy, hogy az utolsó ötezren beleerősítettem. .. Be is kerültem az ifjúsági válogatottba, nemzetközi mérkőzéseken léphettem szőnyegre. A tarján! Tóth Gyula mellett olyan felnőtt- versenyzőknek voltam az edzőpartnere, mint Hoffmann Géza, a tízszeres bajnok Zsib- rita János, aki a Honvéd- aranycsapat tagja volt, vagy Hollóst Géza, aki a teheráni világbajnokság előtt végig velem gyakorolt, és ott ezüstérmes lett! Türelmetlenül vártam az ifibajnokságot, de hiába erősödött meg nagyon a vállam a sok edzéstől, mégsem vehettem részt az orszó-* gos viadalon. Porcműtétet kellett végrehajtani a lábamon, és ez búcsút jelentett a fölső szintű versenyzéstől.

Útkeresés

— Csalódottan, letörten kerültem Pécsre, ahol csak vigaszt kereshettem a cselgáncsedzéseken, igazából nem ragadott magával a sportág. Jelentkeztem a testnevelési főiskola birkózóedzői szakára, és a hosszú edzéskiesés, a kímélő adagok, a kondícióhiány miatt kissé eltávolodtam a sportág gyakorlatától. A műtét és a kezelés után pem keresett egyesületem, nem jártak utánam-: a versenyképességem visszaszerzését a magánügyemnek tartották. Hosszas szakmai útkeresés következett, de a birkózástól soha nem tudtam egészen elfordulni. Tizanöt éve. miután elvégeztem a szakedzőit,1 visz- szakerültem Pásztora, és elhatároztam, megpróbálom itt megteremteni a sportág űzé- séhez szükséges feltételeket, meghonosítani itthon a birkózást, megnyerni hozzá az

egyesületi vezetést és minél több gyereket. Az iskolákból meg az utcáról szedtem ösz- sze az első garnitúrát, heti pár órára megkaptuk a Kun Béla iskola tornatermét, de szőnyegünk nem volt. Vaay húszán megmaradtak így is. Késhegyre menő harcok árán: érveltem, győzködtem, vitáztam a szülőkkel, a tanárokkal, a PSE és a nagyközség illetékeseivel. .. Súlyos, kemény csata volt, de megérte. Három évig csak „suba alatt” működött a szakosztály, amikor aztán kiléptünk a porondra, alaposan kivágtuk a rezet! Sosem felejtem el: 1971. július 6-án, Parádsasváron, a Béres András emlékére rendezett, országos meghívásos serdülőversenyen négy aranyérmet szereztek a pásztóiak..

És ezzel hivatalosan is megalakult a szakosztály.

Egyenesben

— Azóta a már említett Robotkán kívül a Bátka fivérek: József és Zoltán is sokra vitték: országos Ifibajnokok lettek. Jóska ma is itt sportol, az egyetlen felnőtt- versenyzőnk; a többiek a B,p. Honvéd válogatottjai. A maiak közül ki kell emelni az ugyancsak ifiválogatott Klagy- vik Ernőt. Balogh Bélát és( Oláh Gábort, az aranyjelvé-' nyes Kovács \Attilát, az úttörő-olimpiát nyert Bán Ferencet, de nagyon tehetséges Lendvai Zoli és az úttörő A kategóriás Völgyesi Árpi is. Most mintegy száz gyerekkel - foglalkozom, évente 15—20 új akad köztük, de majdnem ekkora a lemorzsolódás is. Csaknem mind pásztói, bár van, aki Hatvanból jár az edzésekre. A 6—10 évesek előkészítő csoportjának, akik a legnehezebben nevelhetők, heti 2—3 edzést tartok; aztán következik az úttörő A és B kategória, a 11—14 éveseké, majd a serdülőiké 16 esztendős korig és az ifjúságiaké. ök már napi 2—2 órát edzenek. Hat éve, hogy teljes- egészében társadalmi munkával, kialakítottuk a birkózócsarnokunkat, 1977. augusztus 20-ra vehettük birtokba. Azóta mondhatom: gyökeret vert Pásztón a sportág. Elkönyveltek minket olyan nevelő egyesületnek, ahonnan válogatottságra érett fiatalok kerülnek ki. És ez nem kevés. Valamivel több erkölcsi támogatás az egyesülettől, egy kis besegítés, hogy ne egymagám végezzek mindent,' jobb összhang a helyi testnevelés tagozatos iskolával, már a kiválasztásnál is: ezek olyan’ apróságok, amelyeknek az elérésében most már nyugodtan bízhatom. És bátran ki merem, jelenteni, hogy múltja és jelene nyonián jövője is van itt a birkózásnak!

V. F.

NÓGRÁD — 1983. november 11., péntek ^