Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-06 / 263. szám

Most kell cselekedni! Mai hétköznapjainkban nem elyan dilemmákban kell dön­teni amelyekben — mint Le­nin a történelmi órában mondta — „a halogatás egyenlő a halállal”. hanem kisebb horderejű, de fontos elhatározásokra van szükség. Korunkat jól jellemezhetik azok az élethelyzetek, ame­lyekben a különböző terüle­ten dolgozó irányítók megér­zik: most kell cselekedni! Tevékeny békevágy — Idén a tartalmi kérdé­sek közül elsősorban a béke megőrzésével kapcsolatban éreztük úgy. hogy kezdemé­nyeznünk kell. Lehetőséget kívántunk teremteni arra, hogy Nográd megye fiataljai kinyilváníthassák: mi is a béke mellett állunk. Meg­szerveztünk egy rendezvény- sorozatot, amely a Tábori randevú ban érte el csúcs­pontját — mondja Molnár Katalin, a KISZ Nőgrád me­gyei bizottságának titkára. — Emellett törekedtünk arra, hogy ne csupán egyszeri ren­dezvényekbe vonjuk be a fia­talokat. hanem más alkal­makkor, például vitakörök­ben is tisztázzuk előttük a béke megszilárdításával kap­csolatos összefüggéseket. Hi­szen a rendezvények műsora­it csak akkor tudják igazán átélni, ha ismerik a történel­mi hátteret és a jelenlegi vi­szonyokat is. A, rendezvény- sorozat eredményesen „zá­rult”, pontosabban: ezt ter­mészetesen tovább kell foly­tatni. Kibővítjük a progra­mot a nyugat-európai rakéta­telepítés elleni tiltakozás és a latin-amerikai népek iránti szolidaritás kinyilvánításával. A rendezvényeken szakítani akarunk a sablonokkal; ele­jét vesszük annak, hogy a fi­atalok kényszernek fogják fel. Szeretnénk elérni, hogy minden program és rendez­vény szórakoztasson, tanítson, és a közönség tagjai azt érez­zék: fontos részesei az ese­ményeknek, nélkülük nem si­kerülne ilyen jól.... — Űj itthoni célokért kell-e most cselekeani a szövetség apparátusának? — A területi átszervezések zökkenőmentes lebonyolításá­ra kell ügyelnünk. Alapszer­vezetek kerülnek más irányí­tó testületekhez. Erezniük kell, hbgy a testület értük van segíteni akar. Sokat moz­gunk köztük; gyűléseken, sőt baráti beszélgetéseken gyűjt­jük össze javaslataikat, véle­ményüket. Lényeges, hogy az önállóság ne jelentsen magá­ra hagyottságot. Az új terü­leti szerveződésben is meg kell teremteni azokat a felté­teleket, amelyek a srácokból kihozzák az új gondolatokat, kezdeményezéseket. El kell érnttink, hogy megbecsülés jusson azoknak, akik felelős­séget éreznek azért, hogy tár­saik jól érezzék magukat a közösségben. — A feltett kérdés nehezen válaszolható meg, mert a pedagógiában mindig csele­kedni kell — meditál Csík Pál, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakkö­zépiskola igazgatója. — Épp nemrég olvastam Jules Miche­let egy aforizmáját: „Mennyi ideig tartson a nevelés? Pon­tosan addig, ameddig az elet.” Mindig tenni kell te­hát; a nem várt szituációk­ban sem maradhat el az ész­szerű, határozott cselekvés. De vannak olyan mozzanatok, amelyek egy-egy időben a társadalmi mozgás révén na­gyobb hangsúlyt kapnak. Most véleményem szerint a mun­kára nevelésben kell a fel­tett kérdés szellemében cse­lekedni. A további társadal­mi haladást illetően döntő az, hogy az emberek mennyire tudják hozzáigazítani munká­jukat a változásokhoz, a — várhatólag nálunk is egyre magasabb színvonalra kerülő — technikához. Ehhez felké­szült, fegyelmezett emberek és közösségek szükségesek. Ilyen emberekért és közös­ségekért kell cselekedni. Nem mintha a pedagógusok ezért eddig nem cselekedtek Volna, de most talán még tudatosabban és felelősebben kell tennünk. A jövő társa­dalmának követelményeit ma elsősorban az iskola közvetí­ti. — A hangsúlyozott munká­ra nevelésben mVyen mód­szer lehet most hatékony? — Ennek követelésében is meg kell nyilvánulnia. Nem szabad visszariadnunk ettől, hiszen a demokráciában is kell követelni: a társadalom követel tagjaitól normák sze­rinti magatartást, teljesítmé­nyeket. Ettől lehet tartalmas a demokrácia. Én máig ér­vényesnek tartom ázl az el­vet, hogy éppen a tisztelet alapján kell követelményeket támasztanunk. Hiszen a leg­több diák még nem ismerhe­ti a saját' képességeit. A pe­dagógus egyik feladata, hogy ezekre rádöbbentse, feiébresz- sze benne az önbecsülést, az önmaga tehetségében való hi­tet. Időzített döntés — Tisztában kell lennünk azzal, hogy valamilyen szem­pontból mindig most van — fejtegeti Eged Sándor, a salgótarjáni' Autójavító Kis­vállalat igazgatója. — Rá kell éreznie a vezetőnek, hogy melyik pillanatban éppen mire Vonatkozik a m o s t. Mi az, amivel kapcsolatban szim­bolikusan szólva ma éppen hetedike van: azaz se nem hatodika, se nem nyolcadika. Nálunk idén többször is érez­hető volt, hogy bizonyos cse­lekvések ideje elérkezett. Az egyik legfontosabb változta­tás talán az volt, hogy közép­vezetőinknek nagyobb hatás­kört adtunk a kezükbe. A gyakorlatból látszott, hogy sokszor — helyzetüknél fog­va — inkább kibicek, mint résztvevők. Részben azért, mert nem ők hozhatták meg azokat a döntéseket, amelyek kimondottan rájuk tartoztak, náluk volt a legtöbb odaillő információ. Most teljes egé­szében ők döntenek a mun­kavállaláskor, bizonyos hatá­rig szabad kezük van az új dolgozók órabérének megál­lapításában, a számlázásban és a fegyelmi felelősségre Vo­násban. Valamint tisztábban látják, hogy mire terjed ki a felelősségük. — A jónak látszó módosí­tás meghozta-e a várt fejle­ményeket? — A gyakorlat szépen bi­zonyította, hogy a változtatás kellett. A munkamorál ja­vult az ügyintézés rugalma­sabbá vált. A művezetők ön­állósága is érezhetőbb: most maguk döntenek olyan kérdé­sekben, amikkel régebben gyakran hozzám jöttek. Lé­nyeges, hogy a garanciális javítások száma mérhetően csökkent, mert közvetlen fe­lelősséggel vigyáznak a minő­ségre. Mindebből én azt lá­tom, hogy egy-egy jól időzí­tett döntés hosszú távon jó eredményeket hozhat. A kel­lő pillanatra kell a vezetőnek ráérezni, és akkor nyert! Molnár Pál Vizsgálatok bejelentések nyomán A népi ellenőrök munkájá­nak elismerését is jelzi, hogy a lakosság a bizottságokat számos esetben keresi meg bejelentésekkel, panaszokkal, közérdekű észrevételekkel. Az utóbbi időben a Pásztói já­rási Népi Ellenőrzési Bizott­sághoz is többen fordultak ■segítséget és orvoslást váró észrevételekkel. így például eljuttatták a NEB-hez a bu­dapesti Alumíniumipari Áru­házban vásárolt áruk helyte­len számláját, az ügy vizsgá­latát azóta folytatják. Hason­lóképpen vizsgálják az erdő- kiirti tejbegyüjtö munkáját kifogásoló bejelentést. Egy másik bejelentés szerint meg­károsították a vásárlókat a szarvasgedei vegyes- és ital­boltban. A népi ellenőrök a bejelentést alaposnak találták, s a kezdeményezett szabály­sértési eljárás során pénzbír­ságot szabtak ki a vétkes ke­reskedőre. 6 NÓGRÁD - 1983. november 6., vasárnap HOGYAN KERÜLT az egy­szerű földművescsalád na­gyobbik leánya, az An ka, a tanácselnöki székbe? Hajaj, hosszú sora van annak, re­gényt lehetne belőle írni. Sem a sors, sem pedig a szigorú nagymama nem ked­vezett az állandóan könyve­ket bújó lánynak. Rosszul jártak az évei, szeptemberi születésű volt, hétéves korá­ban került iskolába, a tizen­egyedik évet még akkor töl­tötte be,* amikor éppen a he­tedik osztályt elvégezte. Az agilis nagymama kijelentette, vége a tanulásnak, az iskolá­nak, egy nagylánynak fonni kell, tollat fosztani, földeken hajlongani, a sok tudomány csak elveszi az ember eszét... De Anka örökölte a nagy­anyja makacsságát és titkon csak elszökött az iskolába, vagy a tejcsarnokos lányának füzeteiből pótolta a hiányzó vázlatokat... így lett ki a nyolc osztály. — Orvos akartam lenni, be­le voltam esve a fehér kö­penybe. Ehelyett? A Sziráki Állami Gazdaságban silóztunk, dobáltuk a nyers füvet a lo.- vas kocsira, estére nem érez­tem a derekamat. Aztán tíz lánypajtásommal elindultunk világot próbálni. Pestre sze­gődtünk szolgálni. Nagy" könyvtára volt a gazdáéknak, a mérnök házaspárnak. Hány- zatán érettségiztem, közben szór elfolyt a víz, odaégett az születtek a gyerekek. A Kati, étel, mert én nem tudtam be- meg a Sanyi. A fiam úgy há- telni a sok-sok olvasnivaló- romhetes lehetett, amikor a val. harmadik év végén szóbeliz­Amikor Anka visszatért a ni mentem. Aztán jöttek a szülőfalujába, már ott sürgő- tanácsi munka követelte szak- lődött körülette a férj jelölt, vizsgák: anyakönyvvezetésből, Ö meg csak azon törte a fe- költségvetésből, kettős köny- jét, hol lehetne dolgozni, pénzt velősből, községgazdálkodás- keresni. Volt a termelőszövet- bői. Ennyi energiával, erőbe- kezetben iktató, postás, busz- fektetéssel diplomát is szé­kén mesélte otthon, hogy kü- rezhettem volna, lön íróasztalt kapott. A nagy- A nagymama azt már nem anyja meg a harmadik nap érte meg, amikor Anka nevű eltiltotta az irodától. Nyu- unokáját 1979-ben a vanyarci galmat csak akkor talált, tanács elnökének választották, amikor a férjhez menetel Ugyan mit is szólt volna hoz- után, már mint Hugyecz And- zá? rásné bekerült a ’ tanácsra — A nagymama szemlélete gazdálkodási előadónak. az idők múlásával ugyancsak • — Nyugalmasnak éppen nagyot fordul. A húgomat nem nevezhető ez az időszak, már a családi tanács irányí- Mert egyszerre kellett min- tóttá: tanulni, iskolázni kell! dent pótolni, vállalni. A bér- Gyógyszerész lett belőle. Az én celi gimnázium levelező tago- orvosálmaim nála egy kicsit Az egész falu büszkesége a* új ,iskola, amelyhez a lakos­ság' 330 ezer forint anyagi tá­mogatással és több mint 1100 napi társadalmi munkával já­rult hozzá. A megnyitón szlovák magyar egyformán lelkesedett. Ünnepelt Vanyarc. Ebben az iskolában a szlovák nyelvoktatás is beindult, de már az óvodában tanulnak a kicsik szlovák verseket, mo,n- dókákat. Fényképek kerülnek elő: gyöngyös-fejdíszes mennyasz- szony, férfiember szakácská­ban, tarka népviselet. A szín­padon együtt forog-pereg a nyolcéves és a 74 éves öreg néni is. — A tíz éve működő va­nyarci nemzetiségi együttes egy szerény kis népdalkörből nőtte ki magát. Vezetőjük jómagam vagyok. A helyi gyűjtésű szlovák dalok mellett szokásainkat is feldolgozzuk, híres a vanyarci lakodalmas, a kiszejárás... Többen is állítják, hogy á színpadi lakodalomhoz hason­lóan zajlanak az igazi lagzik is. Vanyarcoh a menyasszony­nak, mielőtt az esküvőről ha­zatérőben a házba lép, bal lábbal hátrafelé fel kell rúgni egy vödröt. Hogy könnyen menjen majd a szülés... — Tréfadolog. Nálunk azon­ban valóban élnek a hagyo­megvalósultak. A Kati Iá- mányok, és nem csak a mú- nyom pedig elégtételt szol- zeumban, de az utcán is talál- gáltatott: másodéves a fogor- kozhatunk velük. Gyakori a vosi karon. tanácson-a szlovák nyelvű Anka, a nagymama örök- ügyintézés. Talán egyvalami ségéből azért valamit mégis hiányzik: egy nemzetiségi hasznosítani tudott és tud ma népművelő. Nagyon szeret- is a munkájában. Nemzetisé- nénk, ha ez a gondunk is gi család volt az övék, a tár- megoldódna, salgásban a szlovák nyelv Hugyecz Andrásné Vanyarc járta, és éltek az ősök által —Venyarec tanácsának elnöke kikövezett hagyományok, szó- íáradhatatlan asszony. Tagja kások. Vanyarc szlovák nem- a járási pártbizottságnak, a zetiségi község. Lakóinak hét- szlovák választmánynak. Im- ven százaléka nemzetiséginek máron második alkalommal vallja magát. vesz majd részt a közelgő — Nálunk a nemzetiségi nemzetiségi kongresszuson, kérdés úgy vetődik fel; ma­gyar és szlovák, egyfalubéli, — Ü/ ÉVE IS FELSZÖ- együttmunkálkodó,' egyforma LALTAM, most is szót _ kérek, ember. Talán csak annyiban Annak idején gondokról be­vagyunk másabbak a magya- széltem, ma büszkén számol- roktól, hogy saját nyelvünket hatok be az eredményeinkről, a hagyományainkat, a nép* Amelyeknek egy kicsit én viseletét, a szokásokat próbál- magam is részese vagyok... juk életben tartani, ápolni. Kiss Mária NAGYMAMA ÖRÖKSÉGE Anka, a tanácselnök­asszony MUNKASARCOK Megmaradni „PILINYBEN SZÜLETTEM, jól írja le, mert gyakorta Ilinyből kapjuk meg a leve­leinket, az pedig, ugye, más­felé van. Apám, már régen nyugdíjas, egész életét szinte bent Tarjánban, az acélgyár­ban töltötte le. Kovács volt, gorombakovács, csákányokat meg lapátokat, ilyesféle szer­számokat csinált, azt mond­ták róla, ügyes ember volt, iparkodó, fáradságot tűrő. Jól megvan még ma is, éldegél édesanyámmal, szerencsére semmi bajuk. Van egy húgom, ketten gye- rekeskedtünk, férjezett, egy lánya van, Salgótarjánban dolgozik a Hazafias Népfront­nál. Érdekes, apám sokat me­sélt munkájáról, gakorta szin­te költői szavakkal írta le a tüzes vas átformálódásának folyamatát, szinte láttatta ve­lünk a kemencéből kipatakzó fényt, a szikraesőt, fülünkben meg hallani véltük a kala­pács le-lesújtásának dübörgé­sét. Szépen beszélt a szakmájá­ról, de érdekes, engem a vas sohasem vonzott. így hát, amikor az általános iskolát elvégeztem, kőművestanuló­nak mentem el Salgótarjánba, a Nógrád megyei Állami Épí­tőipari Vállalathoz. No, nem azért, mintha visszariadtam volna attól a nehéz munkától, amit apám nekem lefestett, mert higgye el, a kőműves­szakmát sem lehet fehér glasszékesztyűben, derékfájás, fázás, ázás nélkül csinálni. Fene tudja miért, de ez von­zott. ötvennyolcban szabadul­tam és azóta ez az'legyetien munkahelyem. Remélem, az is marad. Pe­dig sok nehézségen keresztül­mentünk már, maga is tudja, sokáig nem tartoztunk a si­kercégek közé. Volt amikor olyan ferde szemmel néztek az emberre, amikor kimond­ta, hogy a NÁÉV-nél dolgo­zik, mintha éppen abban a pillanatban szabadult ki vol­na a börtönből. Rosszul is kerestünk, a hangulat sem volt éppen valami rózsás, de én mégis maradtam. És ma­radni fogok, most rtiár végig.” Fölénk magasodik a hatal­mas toronydaru, csípős szél zúdul le a hegyről, s az új falak között visszhangzik a munkazaj. „HATVANNYOLCBAN MEGNŐSÜLTEM, egy nagy- bátonyi lányt vettem felesé­gül. Két gyerekünk született, lányok, nyolcéves az egyik, néggyel több a másik. Szép házat építettem Pilinyben, el ne felejtse az elejéről a pé- beíűf, van hozzá háromszáz négyszögölnyi telek, szilva-, barack-, meg almafákkal, nagyjából minden zöldségféle is megterem, ami a család részére szükséges. Ültettem néhány tőke szőlőt, szeretek velük elbabrálgatni. már csak azért is, mert ilyenkor kiszel­lőzik a fejem, nem zaklatnak különféle gondolatok, szóval, kikapcsolok. Kell ez, mert itt bent néha kemény napjai vannak az embernek. Tudja, ahányan vagyunk, annyifélék, most is dolgoznak itt vagy százötvenen és mindenkivel szót kell érteni. Én ezt na­gyon fontosnak tartom, az emoeri kapcsolatokat, mond­hatni, ezt tartom a legelsőd- legesnek. Fizikai munkás ko­romban sok kőművessel, ács­csal és mindenféle szakmájú emberrel együtt dolgoztam, nagyon nagy az ismeretségi köröm, s érdekes talán, hogy akikkel kezdtem, a régi mo­torosak, még majdnem mind hiánytalanul itt. vannak. Ügy látszik, az a korosztály nem­igen élt a helyváltoztatás le­hetőségével. Igaz, hívtak en­gem is, de nem mentem, mert kisebb vállalatnál hol van le­hetőség ilyen szakmai fejlő­désre, mint itt. Megtanultam az Univáz-. a Peva- és más technológiákat, értek a mo­dern gépekhez, sokirányú, változatos dolgom van. Lehet, ezért is szerettem meg ezt a vállalatot, s tartottam ki mel­lette. Persze, megtaláltam a számításomat is. nerúg igazán nem lehet ránk fogni. hogv agyonfizetnek bennünket, de végig azért tisztességesen meg lehet élni belőle”. *■ Nagy monstrum, forgó hor- dójú betonszállító autó fékez mellettünk, sofőrje letekeri az ablakot, valamit kérdez, int és elporzik. „Jól ki tudok jönni az em­berekkel, azt mondják, sze­rencsés alkat vagyok. Nem állítom, hogy néha. főleg, amikor minden sürgős, vagy egyéb gondok vannak, hogy nincsenek kisebb-nagyobb összetűzések. Ilyen esetekben könnyebben eljár az^ ember szája, az enyém és az övéké is. Sőt, kevesen, voltak olya­nok is, akiket el kellett küí- denem, mert csak tovább ron­tották volna a levegőt. De nem ez a jellemző! Mért azt meg el ne felejtsem már mondani, hogy 1970-ben meg­tettek művezetőnek. Eleinte berzenkedtem még a gondo­latától is, ismeri ezt a témát, mert még ma is gyakran hangoztatják, hogy elég az én gondom is, minek vegyek még többet magamra. Gon­dolkodtam rajta én is, mert fizikai dolgozóként is megbe­csültek, háromszor lettem Ki­váló dolgozó, azóta még két­szer, de aztán döntöttem. És ezt sem bántam meg. Megta­nultam szervezni, hogyan le­het a lehető leggazdaságosab­ban dolgozni, no és persze, még sok mindent.” Órájára néz, látni, sietős dolga lehet. „HATVANHATTÓL VA­GYOK PARTTAG, éppen ti­zedik esztendeje, meg alap­szervezeti titkár. Itt a nyüga- ti városrészben jelenleg öt­vennégyen tartoznak az alap- szervezethez. Most, hogy le­iárt a munkaidő, néhányuk- kal tartpk egy kis megbeszé­lést.” Kezét nyújtja és sietve tá­vozik. Kék pufajkájába be­lekapaszkodik a szél... Elmondta: Pohánka Sándor, a Nógrád megye! Állami Épí­tőipari Vállalat művezetője Lejegyezte: Karácsony György Yízvészhelyzef — megoldás előtt Balassagyarmat vízgondjai­nak megoldására számos in­tézkedés történt az elmúlt években, a végleges rendezés azonban még 1985 végéig vá­rat magára. Ugyanis ekkor adják át az új szennyvíztisz­tító telepet, melynek beruhá­zási összege megközelíti az ötvenmillió forintot, s amely­nek munkálatai éppen a na­pokban kezdődtek el, a város északnyugati részén lévő te­rep átadásával. Lényegesen javul a vízhelyzet már de­cemberben, amikor két víz­átemelő-szerkezet kezdi meg működését. A jelenlegi szennyvíztisztí­tó 1968-ban készült, s kapa­citása napi ezer köbméter víz, ám az érkező vízmennyiség énnek olykor a duplája... A mennyiségi túlterhelés mellett a tisztítás minőségi hatásfoka sem megfelelő, ezt jórészt a vágóhíd szennyvize okozza. Szükségessé vált tehát, hogy mielőbb megoldódjék a város vízgondja, s a városi tanács még 1978-ban elkészítette a szennyvíztisztító telep bővíté­sének beruházási programját, melyet később módosított. A jelenlegi elképzelések szerint a tisztító berendezés napi ka­pacitása eléri a négyezer köb­métert, s megoldják a szenny­víziszap hasznosítását is, bio­gáz, illetve komposzt formák­ban. A tervezett beruházási összeg több mint 48 millió forint, ebből mintegy húszmil­lió forintot a város nagyobb vízfogyasztó üzemei, gyárai, intézményei fedeznek. Legtöbb pénzzel — hárommillió forint­tal — a Penomah járul a költségekhez, míg mások 40 ezertől kétmillió forintig ter­jedő összegeket fizetnek be. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom