Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-06 / 263. szám

Dobpergés az utcán Nyitottság, fogadókészség N égni titán Az esküdt ember a hatal­masság volt a községben. Ha szólt, arra oda keltett figyel­ni. Ilyen tekintéllyel rendel­kezett Szomszéd József Kiste- renyén. Ö figyelmeztette, hogy ne rontsa jobban a helyzetét, jelentkezzen, önként a csendő­röknél. Makacs legény volt, de mivel az esküdt hangjából a jószándékot érezte ki, elha­tározta, jelentkezik. Az a bi­zonyos hajszolt ember hete­dik érzéke óva intette, de nem eléggé. Az esküdt szava erősebben hatott rá. Elindult hát, lassan, vonakodva, de végül is a kapu előtt állott. Bezártan találta. Kopogott. Bentről egy hang: „Ki az...?” — Lengyel Tusi István.. ? Kinyílt a kapu, de még le­vegőt sem vehetett, a kapuőr belemarkolt a rokkjába, be­rántotta és már ütött is. Or­rára, fejére, gyomrára, a de­rekára és csikorgatta fogát: szidta az anyját, az apját, minden leszármazottját. Napok óta keresték Lengyel Tusi Istvánt Kisterenyén. De leleményesebb volt. Hol ®yu- lán, ho.l Albert-bányában, hol meg Baglyason, vagy éppen Szénáson csúszott ki üldözői kezéből. Neki volt hol meg­húznia magát. Rejtette az er­dő, befogadták az emberek, mert Tusi csak egy volt azon a környéken. A szavaló Tusi. Ott hordta keblében a röpi- ratok társaságában Petőfi verseinek legforradalmibbjait. Nem kellett neki a könyv, fejből mondta. De olyan szé­pen, magával ragadóan, hogy ha abba hagyta, hallgatói fel­kiáltottak: még egyszer! Ki­nyíltak a sárlepte bányász arcok, izzottak a tekintetek. Sok volt akkor a keserűség, olaj lett a tűzre az őszinte beszéd. Hát még ha maguk fajtájától hangzott el. Hogyne keresték volna Tu­sit! , H Ez az ember beleszületett a mozgalomba. Még csak le­gényke volt, amikor a Ta­nácsköztársaság zászlaját ki­tűzték Kisterenyén. Az volt. csak az igazi ünnep. Daloló holnapokba néztek az embe­rek. Lengyel Tusi István, a községi kisbíró faluho.sszat pergette a dobját és hirdette teletorokkal, hogy azé a föld, aki megműveli. A földosztók, Rákos János a direktórium tagja meg biztatta: — Har­sogjon az a kutyabőr a dob­verő alatt, mert még ilyen nem volt ezen a világon. Föl­det. kap a szegény. Később megint dobolnia kellett Lengyel Tusi István­nak, de az már vésztjóslóan pergett. Fájdalom ült az ar­cán, amikor hirdette: Vigyáz­zatok emberek Hatvan felől a románok! Novákon a csehek! Érezte ő már akkor a kemény bot hasítását a hátán, a kor­bács suhogását füle tövében. Annyira megkeményedett benne az urak iránt a gyű­lölet, hogy nem volt amit meg ne tett volna, hogy még egyszer szabadon dobolhas­son. És olyan vidám legyen a nép, mint amikor a báró földjét szabdalták. Ezért lett felnőttebb korára a bányá­szok szószólója. Mindenhol hirdette, hogy szembe lehet fordulni az elnyomással. Üldözték, kenyér nélkül hagyták. Sokan elfordultak tőle, csak a mozgalombeliek maradtak hozzá hűségesek, meg az egyetlenje, az élete párja született Lengyel Tuti Ilona. Kiverték kezéből a csá­kányt, elvették a lapátot ha azzal kívánt dolgozni. Kimen­tek a haldára szenet böngész­ni, onnan is elüldözték. Sey Tamás, a főmérnök az a meg­átalkodott, a halda tetejéről kiabált a felvigyázónak: — Űzd el innen őket. II Az pedig rohant, Lengyel Tusi asszonyával együtt me­nekült, de mivel a felesége nem bírta az iramot, lelassí­tott. Üldözőjük már a sarkuk­ban volt. Elszórták terhüket, csak a kalapácsot szorongatta Tusi. Megállóit és szembefor­dult üldözőjével. Még látta a főmérnököt a halda tetején. Hatalmas szörnynek tűnt a vörös karikákat vibráló sze­mében. Üldözője rászólt: — Menekülj, majd én ele­sek. . Tusi megfordult és futott asszo.nya után, az üldözője pedig hasra vágta magát. Ez elég volt ahhoz, hogy egéru- tat nyerjenek. Még hallották a főmérnök káromkodását a halda tetejéről. Egy szelet ke­nyérrel megint kevesebb ju­tott azon a napon is. Mert ha sikerült szenet szedni, azt eladták és tengődtek azzal is valamelyest. Csak egy dolgot nem tudtak Lengyel Tusitól 'elvenni. A hitét. Azért csen­gett az ő szava olyan kris­tálytisztán, amikor felolvasott a munkásoknak. Azért volt a munkásokban bizalom is iránta. Persze, hogy vadász­tak rá. És amikor a csendőr­ség kapuján belépett, azt gondolták, egy életre kiverik belőle a hitét. De csak a tes­tét tudták megnyomorítani, a lelkét nem. Pedig vasra verték, börtönbe ültették. Lengyel Tusi Istvánt nem lehetett megváltoztatni. Egy életre hallotta a dob pergését, az emberek jókedvű hangját. Belekóstolt a mámorító sza­badság ízébe. X Végül elhallgattak Kistere­nyén is a fegyverek, kifulladt a háború. Csend lett, végte­lennek tűnő csend. De bent a kastélykertben a báró kasté­lyában nem volt csend. Ott zajlott az élet. Kitüzesedett arcú emberek sürögtek-forog- tak. Első a föld kiosztása, ezt hangoztatták. Czene András öblös hangon hirdette, hogy az lesz az igazi szabadság, ha földhöz jutnak az emberek. És akkor Tusira nézett a meglett férfiú: — Menj Tusi és hirdesd, jöjjenek az emberek, földet osztunk... , Forróság öntötte el a szí­vét Lengyel Tusi Istvánnak. Megmarkolta az asztalt, hogy ne szédüljön, úgy lüktetett a vére. Aztán indult. A hideg­ben vastag párát fújt maga előtt, nyikorgóit a hó a lába alatt, de most nem érezte a hideget. Melege volt, tüzelt az arca. A községházán lee­melte a szekrény tetejéről a régi kisdobot, nyakába akasz­totta és indult. Do.bolt végig az utcán a felvégig. Onnan le az alvégre és hirdette szent költőjének szavával: „Ha a bőség , kosarából...” Aztán felragyogó arccal szem- | befordulva hallgatóival; — Emberek, újra osztjuk a földet! A báró földjét! Annak osztjuk, akit leginkább meg­illet, a dolgozó népnek. An­nak, aki megműveli,.. Hire ment a községben, hogy Lengyel Tusi Pista mit dobolt. Az idősebbek emlé­keztek amikor mint siheder is ezt dobolta. Lengyel Tusi Ist­vánra úgy tekintett a falu, mint a nép jótevőjére, aki mindvégig kitartott a mozga­lom mellett, akit most már ér­demes tovább követni. És így lett Kisterenyén Lengyel Tu­si István az első párttitkár, akiben sem a párt, sem a nép nem csalódott. Vitték őt ma­gas tisztségekbe, megyei szin­ten képviselte pártbizottság­ban a terenyeá és környékbeli kommunistákat. Soha hival­kodóan nem szólalt, magának megkülönböztetést nem kí­vánt, hanem dolgozott, amíg a képessége bírta. Amikor ná­lánál magasabb tudásúakat teremtett az élet, akkor csen­desen visszavonult a bányá­ba. Olyan lett mint a többiek, öszbefordult a haja, arca méghorpadt, nehezebben von­szolta lábait és gyakran tapo­gatta derekát. Munkás lett, amíg nem kapta meg nyugál­lományú okmányait. Most meg otthon a corini telep egyik kis házában üldö­gél a melegen, mert jólesik már ilyenkor a kályha mele­ge. De még szikrázik a politi­záló kedve. Az öreg rádió fel­fel pezsdíti a vérét. Aztán vi­tába kezd a feleségével, s vi­táznak már ötvennegyedik éve együtt. Ilon néne azt tart­ja róla, hogy elnézőbb lett. Mert, ha ő szól, azzal inti le: ők tudják ott odafent mit csinálnak. Ilon néne még fe­jéhez vágja a férjének: — Nekünk is beleszólá­sunk van... Felpezsdül a hangulatuk, aztán nem kell csak egy kis kukoricamorzsolás, lecsende- sülnek. Nézi felesége jóságos arcát és talán azt mormolja: „Arany vagy drága.” És rög­tön rá a rigmust: „Felment az ára...” Nem is ő lenne, ha nem verselne. Aztán a mor- zsolásból a talpra állás. Ilyen­kor újból érzi Tusi az ütlege­lés helyét, hiába a fűző a de­rekán, felnyög fájdalmas arc­cal. De Ilon néne sem ma­radt el. Neki is belehasít tes­tébe az őszi fájdalom és olyan arcot vág, hogy Pista bátya arca felderül. Derülnek mind­ketten öregségükön. Talán azért maradnak örökké fiata­lok, mert derülni is tudnak. Meg emlékezni is... Bobál Gyula L étjogosultságát összes előnyeivel, gond­jaival, erőfeszítéseivel együtt az el­múlt évtizedben végbement fejlődés bizonyítja megyénk iparában. Előnyösen megváltoztak a korábhi ágazati arányok, új, magasabb munkakultúrát kívánó, azt meg­honosító és továbbfejlesztő iparágak jöttek létre, amelyekben biztos otthonra, jövőre leltek az évről évre nagyobb tudással ren­delkező általános és középiskolából kikerülő fiatalok. A nyitottság, amely együtt járt a fogadó­képesség növekedésével, a magas képzettsé­gű szakemberek számának örvendetes gyara­podását is magával hozta. Ma a megye ipa­rában több mint kétszer annyi felső fokú vég­zettségű szakember dolgozik, mint 1975-ben és közel ötször annyi, mint 1970-iben. Szükség volt erre az ugrásszerű szellemi kapacitás létrehozására, mert olyan új gyá­rak épültek, olyan nagyarányú rekonstruk­ciók zajlottak le, olyan műszaki, technikai, technológiai változások következtek be, ame­lyeknek kifogástalan működtetése elképzel­hetetlen lett volna a szellemi megújulás, a feltételek megteremtése nélkül. Az iparfejlesztés sokszínűsége, árnyaltsá­ga szerencsésen találkozott a magas képzett­ségű, ugyanakkor nagy többségüket jellem­ző, vállalkozó szellemű fiatalok haladást gát­ló korlátainak feszegetésével, döntögetésével, a gazdasági élet merevségét, rugalmatlansá­gát száműzni kívánó magatartásukkal, aktív cselekvő készségükkeL Megtehették, mert maguk mögött érezték a megújulásra képes és kész, mára és a jövőre érzékeny idősebb generáció nélkülözhetetlen és jóirányú ta­pasztalatát, a megyei, városi, járási párt-, ta­nácsi szervek vezetőinek bátor lépésekre ösz­tönző, útjaikat egyengető támogatását. Az átalakulási folyamat úgy zajlott le, hogy megyénk ipara, iparszerkezete, a kétségtele­nül előnyös újjászületés, gazdagodás ellené­re megtartotta saját arculatát. Azért alakult így, mert a megyei párt-, ál­lami és tömegszervezeti vezetés jól ismerte fel az adottságokban rejlő lehetőségek ki­használását, jól kapcsolódott az országos fej­lesztési programokhoz, időben és előrelá­tóan teremtette meg a fogadókészség nélkü­lözhetetlenül szükséges alapvető feltételeit A sajátosságok teremtette előnyök ügyes kamatoztatását bizonyítja a Romhányi Építé­si és Kerámiagyár. Itt új csempegyár épült, a régebbieket pedig technikailag, technológi­ailag megfiatalították a több mint egymilli- árd forintból. A salgótarjáni síküveggyár fo­lyamatos rekonstrukciója ugyancsak megha­ladta az egymilüárd forintot. A salgótarjáni öblösüveggyár Salgó I. nevet viselő beruhá­zása több százmillió forintot emésztett fel. Ha kisebb' mértékben, de folyamatos, céltu­datos, rendszeres volt a jórészt saját erőből megvalósuló beruházási és rekonstrukciós te­vékenység a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekben. Üj vonása az iparszerkezetnek, hogy a Ba­lassagyarmati Fémipari Vállalatnál teljesen átálltak az alumíniumszerkezetekre, ezekhez kapcsolódik a fejlesztés minden mozzanata. A Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyá­rában világszínvonalat képviselő műszaki, technikai, technológiai újjászületés zajlott le. A könnyűipari ágazatban is számunkra ked­vező változások történtek. A felsoroltak és a kimaradottak egyértel­műen tanúsítják: a hagyományos iparágakat megtártva-fejlesztve, olyan sokszínűvé vált iparszerkezetünk, amely megfelelő eg­zisztenciát biztosított a felnövekvő ifjú nem­zedéknek, ily módon gátat vetett a megyénk­ből való elvándorlásnak, ugyanakkor növel­te a megye megtartó képességét is. A nyitottságunkból és fogadókészségünk­ből . fakadó előnyös változásokat jelzi még az is, hogy a megye iparában megkezdődött az intenzív fejlődés. Ez együtt járt a külgazda­sági környezethez való gyorsabb, rugalmas igazodással, a versenyképesség növelésének igényével. A műszaki, technikai, technológiai fejlesz­tések hatására korszerűsödött a gyártmány­szerkezet, új, versenyképes termékek egész sora jelent meg. (Ragasztott szélvédőüveg, alumínium radiátor, korszerű szén- és gáz­tüzelésű tűzhelyek, erősáramú kábelek stb.). Amíg 1970-iben csak egy-két üzemünk expor­tált — nem számottevő mennyiségben és ér­tékben — addig ma a bruttó termelés 18 szá­zaléka kerül külpiaci értékesítésre. Jó irány­ba lendült a továbbfeldolgozott termékekre irányuló tevékenység. Kaput nyitottak — bár még korántsem úgy, ahogy azt a jelen hely­zet indokolná és a lehetőségek? garantálják — a korszerű termelési eljárások bevezetése előtt. Licenceket, knöw-howokat vásároltak és hasznosítottak. Finn licenc alapján készül­nek üvegáruk az öblösüveggyárban. A ja­pán asahá technológia biztosítja a jobb mi­nőségű üveggyártást a síküveggyárban. Oszt­rák licenc alapján gyártják az alumínium ra­diátorokat stb. Ebben a sokat ígérő folya­matba^ új színfoltot és követendő példát su­gall a Salgótarjáni Kohászati Üzemek új kez­deményezése. Egyévi huzavona, utánjárás után, egy osztrák céggel termelési kapcsola­tot hoznak létre. A nyitottság és fogadókészség új vonásai tükröződnek a megyén belüli és megyén kí­vüli kölcsönös előnyök alapján létrejött koo­perációkban. Senki se higgye, hogy az elért eredmé­nyek szinte máról holnapra, erőfeszítések nélkül születtek. Sok akadályt kellett le­győzni, bürokratikus eljárásokkal szembe­szállni, amig a mai valóságot megteremtet­tük. Ha nem a korábhi önmagunkhoz, hanem rangos külföldi versenytársainkhoz viszonyít­juk termékeink műszaki színvonalát, akkor sajnos termékeinket közepesnek értékelhet­jük. Lényegében ugyanez mondható el ter­melő berendezéseink műszaki, technikai szín­vonalára — számottevő differenciálás melletti Jó irányú nyitottságunk, fogadókészségünk adta lehetőségünket még nem használtuk ki eléggé, ezért továbbra is a gazdálkodás hom­lokterébe szükséges állítani a gyártmányszer­kezet korszerűsítését, ütemének fokozását, a műszaki, technikai színvonal emelését, a faj­lagos ráfordításokat, az ésszerű anyag-, ener­giatakarékosságot, a termelési háttérbázis ki- szélesítését, a jobb árkondíciót ígérő esztéti­kus csomagolást, a szállítási határidőket stb.' Ezzel egyidőben új formában, új megköze­lítésben és felfogásban kellene gyakorolni a piackutatást, alapozva a mára, esetleg ennél kedvezőtlenebb piaci viszonyokra, illetve fel­készülve a bekövetkezhető fellendülésre. , Az előbbiek felsorolását indokolja, hogy a megye iparszerkezetének alakulása, fejleszté­si iránya, épülve a további lehetőségekre és sajátosságokra — alapvetően megmarad, és első helyre kerül a gépipar minden oldalú fejlesztése. Ebből adódnak a fejlődést szol­gáló előrelépések is. Vagyis elsősorban a meglevő iparszerkezetben tevékenykedő ter­melő-gazdálkodó egységeknél kell a fejlődés­nek bekövetkezni. Ezt erősítette meg a me­gyei párt-végrehajtóbizottság legutóbbi ülésén; amikor a megye ipari fejlődésével kapcsola­tos elképzeléseket, tennivalóikat vitatta meg. U gyanakkor a megyei párt-, állami ve­zetés nem teheti meg, de nincs is szándékában, hogy mostani nyitottsá­gát fogadókészségét akárcsak egy pillanat­ra is feladja. Erre figyelmeztet a társadalmi mozgás mára kialakult iránya, az ismert sa­játosságok, adottságok, a jövőbeni remények és lehetőségek, a fiatalok növekvő száma, az a rugalmasság, amely a gyorsan alkalmazko­dó és igazodó készségben és képességben nyil­vánult meg, illetve vezette el a megye fejlő­dését, mai, sokszínű, jövőt is szolgáló ipar­szerkezetéhez. Venesz Károly j Új termék Ebben az évben új termék, mo­torvonat-forgóváz készítését kezd­ték meg a Ganz-MÁVAG mátra- nováki gyáregységében. Bangla- desbe 1,4 millió dollár értékben már a befejezéséhez közeledik a szerkezetek gyártása. Időközi választások előtt Már javában tartanak az országgyűlésd képviselők és tanácstagok november 26-ra tervezett időszaki választásá­nak előkészületei. Amint azt a Hazafias Népfront országos titkárságán elmondták, arra törekszenek, hogy már ez al­kalommal érvényesítsék a közelmúltban befejeződött, a választójogi törvénytervezet­tel kapcsolatos társadalmi vi­ták tapasztalatait. Ennek je­gyében szorgalmazzák, hogy a megüresedett helyeket többes jelölés útján töltsék be. A je­lölő gyűlések és a választások előkészítésében, szervezésében meghatározó szerepet játszó Hazafias Népfront természe­tesen tekintettel van a körül­ményekre, hiszen még mindig az 1972-es választójogi tör­vény van érvényben, amely nem teszi kötelezővé kettő vagy több jelölt versenyezte­tését. A cél azonban az, hogy — ahol lehet — már most él­jenek a többes jelölés lehető­ségével. / Nógrád megyében Nagybá- tonyban, Mátraverebélyben, Mátranovákon, Karancsságon, Ságújfaluban, Litkén, Salgó­tarjánban, Szécsényben, Ipoly- vecén, Szandán, Rétságon, Diósjenőn, Nőtincsen, Horpá- cson, Balassagyarmaton, Palo­táshalmon, Szarvasgedén és Pásztón — különböző okok miatt megüresedett huszonhét választókerületben kerül sor új tisztségviselők választásá­ra. Azok a helyi tanácsok, ahol válásztásokat tartanak, a választókerületek területi be­osztását már közzétették, s a helyi tanácsok hirdetőtáblá­in november 8-tól a válasz­tásra jogosultak' névjegyzéke is megtekinthető. A névjegy­zékkel kapcsolatos észrevéte­leket november 19-ig lehet a helyi tanács végrehajtó bizott­ságához benyújtani. Az idő­közi választásokat megelőző jelölő gyűléseket november 10—15. között tartják meg. T NÓGRÁD — 1983. november 6., vasárnap 3 Balassagyarmat Rákóczi fejedelem útja»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom