Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-04 / 261. szám

Hol tartunk ma? Pályamódosítás Hz energiagazdálkodást vizsgálja . a népi ellenőrzés Közismert, hogy 1979 óta a magyar népgazdaság legfon­tosabb gazdaságpolitikai fel­adata a kül- és belgazdasági egyensúly javítása. A külke­reskedelmi mérleg és a költ­ségvetés egyensúlyának meg­bomlásában nagy szerepe van az energiaárak alakulásának. Ha már nyilvánvaló, hogy az elmúlt évtizedben bekövetke­zett árrobbanással forduló­ponthoz érkezett a világgaz­daság. drága javakká váltak az energiahordozok, melyet tartós jelenségként kell érté­kelni a gazdasági döntések meghozatalakor és a lakos­ság megtartásának kialakítá­sakor. Nincs más út Ha figyelembe vesszük, hogy hazánk energiaforrásai korlá­tozottak, a külső beszerzések gazdaságossági lehetőségei is tovább nehezedtek a hagyo­mányos szállítóktól, a szoci­alista országokból, és termé­keink árának is igazodnia kell a világpiaci árakhoz, egyér­telmű, hogy nincs más alter­natíva. Egyetlen lehetőségünk és feladatunk: az energiagazdál­kodás, az ésszerű, takarékos energiafelhasználás. Az ener­giafogyasztásban minden szá­zaléknyi megtakarítás 500—600 millió forinttal növeli a más célra (lakás, oktatás, egész­ségügy) fordítható fejlesztések anyagi alapját. Továbbhala­dásunk, jólétünk függ tehát attól, mennyire tudunk taka­rékosan gazdálkodni az ener­giával. A VI. ötéves terv*' annak energiagazdálkodási program­ja jó alapot, kereteit nyújt a cselekvésre, és közös, társa­dalmi tevékenységre számít. A különböző irányító, gazdál­kodó és társadalmi szervek, vezetők és beosztottak mű­szakiak és közgazdászok, szo­cialista brigádok és lakókö­zösségek együttes munkája szükséges a program végre­hajtásához. A programot jóváhagyó kormányhatározat a népi el­lenőrzés feladatává tette, hogy a tervidőszak közepén és a terv teljesítését követően vizsgálja meg a program vég­rehajtásának helyzetét. Ennek megfelelően ez év október— novemberében országos vizs­gálat keretén belül megyénk­ben 21 ipari szervezetnél és 3 mezőgazdasági termelőszövet­kezetnél vizsgáljuk az ener- giaprogram végrehajtása ér­dekében tett intézkedéseket, a célkitűzések megvalósulásának irányát és mértékét, továbbá a vállalati gazdálkodás rend­szerének azon elemeit, me­lyek az energiatakarékosságot folyamatosan segítik. A vizsgálat fontos részét képezi az 1980-ban végzett vizsgálatunk alapján tett ja­vaslatok megvalósulásának felmérése. 203 javaslatunk 1981. június 30-ig mintegy 70 százalékban lett végrehajtva, melynek egyszeri ráfordítási költsége 29 millió forint Volt és az elért évi megtakarítás 16 millió forintra tehető. Az ellenőrzött szervek elsősorban a szervezési és a kisebb anya­gi ráfordítást igénylő, köny- nyen megvalósítható feladato­kat hajtottak végre. Az ener­giagazdálkodás hatékonysága szempontjából jelentősebbnek ítélendő eszköz- és időigényes feladatok végrehajtása elma­radt, illetve később indult. Átfogó értékelést Értékelni kívánjuk, hogy az elmúlt években bekövetkezett ár- és árarányváltozások, a gazdasági szabályozók elemei­ben bekövetkezett változások, az energiamegtakarítási akció­kat ' miként módosították. Mennyiben ösztönözték a kol­lektívákat és az egyéneket a célkitűzések megvalósítására. Mennyiben teremtették meg az energiagazdálkodás szemé­lyi, szervezeti és egvüttrr.űkö- dési feltételeit. Folyamato- sak-e a veszteségfeltárások és ennek alapvető feltétele, a műszerezettség milyen mér­tékben fejlődött. A hatékony energiagazdál­kodásnak igen fontos formája az energiaracionalizálás. Me­gyénkben ezek főleg az utób­bi ebekben indultak be. Ma már célszerű elemezni a meg­valósítás ütemességét, az eset­leges elmaradások okát, gátló tényezőit. Hasonlóképp fontos az energiahordozó megtakarítást és cseréit szolgáló gyártmány- és gyártásfejlesztések mielőb­bi megvalósítása, a fogyasz­tásban való elterjesztése. A helyszíni vizsgálatok, elemzések alapján átfogó gaz­daságpolitikai értékelést vég­zünk. mely alkalmas lehet a jövőbeni feladatok vázolására, a kedvező folyamatok kibon­takoztatásának segítésére is. Hozzá szeretnénk járulni ah­hoz, hogy az energiagazdálko­dás egy olyan folyamatos cselekvési s'orozattá váljék, mely évről évre javuló ered­ményeket hoz. Ellenőrzésünk során szá­mítunk a vállalati. üzemi szakszervezeti és KlSZ-bizott- ságok, valamint a dolgozók támogatására, együttműkö­dünk a területi energiaipari bizottsággal és a MTESZ-el. Közös ügyünk Ezúton is kérjük a vállala­tok vezetőit, dolgozóit, hogy segítsék a helyzetfeltáró mun­kát, javaslataikkal a további feladatok meghatározását és ezáltal — közös ügyünk — az energiagazdálkodás mind eredményesebb megvalósítá­sát! Németh Péierné megyei NEB-elmökhelyettes Malomipari berendezések exportja Korszerű malomipari beren­dezéseket gyárt külföldi meg­rendelésre az ÉLGÉP, A gyár a hazai beruházások csökke­nése nyomán sem fogta visz- sza a termelést, hanem a kül­piacon igyekezett — a Komp­lex közreműködésével — le­kötni kapacitását. Elsősorban a fejlődő (országok jöhettek számításba, amelyben a nagy­szabású élelmiszerprogramo­kat indítottak el, s ez kínált lehetőséget a magyar malom­ipari gépek elhelyezésére. Az algériai Graremben az ÉLGÉP fővállalkozásában el­készült a 13 millió dollár ér­tékű. napi 200 tonna búza fel­dolgozására épített üzem. Megkezdődtek a tárgyalások újabb, nagyobb kapacitású malom berendezéseinek szál­lítására, s további öt, n)ár elavult malom rekonstrukci­ójára. A korszerű magyar be­rendezések 40- millió dollár­ért kelnek el. Üj együttműködési formák is kirajzolódnak. .Az ÉLGÉP megállapodást kötött a nigé­riai ipari és kereskedelmi bankkal vegyesvállalat eletre hívásáról. A magyar válla­lat 20 százalékos arányban já­rul hozzá új gabonaipari be­ruházás költségeihez, szállít­ja a berendezéseket. Az üze­met magyar szakemberek irá­nyítják majd, és a gyár nye­reségéből a magyar fél is ré­szesül. A vegyes vállalat ke­retében az építési munkák jö­vőre indulnak. ■ „Az életet, a szépséget és « fiatalságot testesítette meg. És meghalt, hogy győzedel­meskedjék az élet, * a szépség és a fiatalság...” 1937-ben, a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán el­esett francia . fotóriporternőt búcsúztatta e szavakkal a párizsi Pére-Lachaise teme­tőben Louis Aragon. E talá­ló búcsúztató ráillik Ságvári Endrére is, aki 31 évesen a Budakeszi úti cukrászdában fegyveres harcban lett a sza­badság mártírja. Nem ke­reste a halált; az életet, a szabadságot, a tudást, a szép­ségét kutatta. De úgy adó­dott, 1944. július 27-én, az il­legális találkozón, hogy vagy fegyverrel a kézben és fegy­ver által hal meg. vagy vál­lalja az elfogatásit, a kín­zást — és utána minden va­lószínűség szerint a halált. Édesapja ügyvéd volt, ő maga is jogot végzett. Egye­temi hallgatóként csatlako­zott a - haladó diákszervezke­déshez, s tanulmányai befe­jeztével a Szociáldemokrata Párt VII. kerületi ifjúsági csoportjának egyik vezetője lett. Nagyszerűen értett ah­hoz, hogyan kell a fiatalokat marxista szellemben nevelni, harcba vinni. Az illegális kommunista párt népfrontpo­litikájának egyik legkiválóbb értője és realizálója volt. Hosszú éveken át élt Illega­litásban az értelmiségi csa­ládból származó, tehetséges, Most lenne 70 éves f Irl r C* r r • bmlekezes oagvari fiatal jogász. Pedig képessé­gei, adottságai sokfelé vihet­ték volna. Hiszen a mindig színjeles diák mellesleg vívó- és úszó verseny eket nyert, szé­pen játszott hamnóniumon és sikerrel vett részt irodalmi pályázatokon. A Népszava szerkesztősége melléit, ugyanabban a ház­ban, egy kis szobában volt a szociáldemokrata ifjúsági mozgalom otthona; itt folytak híres szemináriumai, amelye­ket az ifjúsági vezetőknek tartott. Szó volt ezeken a szemináriumokon világpo­litikáról és az éppen aktuális tanoncreformról csakúgy, mint a vallásról, vagy éppen a Szovjetunióban érvényes ny u g d í j rends ze órai. Voltak, akiknek ezek a szemináriu­mok módszertani gyakorla­tot jelentettek egy-egy ifjú­sági szervezetben tartandó későbbi előadásukhoz; mások —, s nem is kevesen — itt tanultak meg eredményesen vitatkozni, a politikai mon­danivalót meggyőzően előad­ni is. Egy-egy híres szeminá­riuma, ankétja, munkatársai­val folytatott beszélgetése, amelyet kirándulásokon, vagy éppen ebéd közben, esetleg az utcán sétálva folytatott társaival, a mai magyar mun­kásmozgalom számos vezető­jének vált életre szóló iskolá­jává. Hosszú évek sikeres föld aiatti szabadságharcos-tevé­kenysége állott már mögötte, amikor 1944 nyarán, a fel- szabadulás küszöbén a fegy­veres harc egyik szervezője, s egyben a párt lapjának, a Béke és Szabadságnak a szerkesztője lett. Arra a bi- ’zonyos budai találkozóra, Utolsó útjára is azért indult, hogy megbeszélje: hogyan tudnának fegyvert , szerezni a fiatal szabadságharcosokinak. A cukrászdában rontottak rá a csendőrök, akik egy vélet­len folytán már régebben rá­bukkantak és minden lépé­sét követték. Amikor meg akarta kötözni az egyik csendőmyomozó, hirtelen mozdulattal kiütötte a revol­vert a kezéből, ő rántott fegyvert, s háromszor lőtt, három csendőrt leterí'tve. A lesben álló negyedik golyója az ő életét oltotta ki. A mozgalomban mindenki csak Endriként ismerte. Éle­tének eleme, értelme a moz­galom, a tömegmunka, a fia­talok közötti propaganda, agi­táció & szervezés volt. Ma­gával ragadó előadó, aki meg­győződése erejével, éles lo­Meg Kellett védenünk... Ha valaki .annak idején azt mondja neki, hogy ma... ak­kor valószínű nagyon elcso­dálkozik, mert a pályaválasz­tási tanácsadóban nem szere­pelt ez a lehetőség, no meg belső indíttatástól vezérelve a matematika—fizika tanári diploma megszerzéséről álmo­dott. — Sajnos, nem sikerült —, pergeti vissza az akkord idők­re utaló epizódokat Sarló Bé­la, az SZMT titkára. — Pót- felvételivel bejutottam a fel­sőfokú építő- és építőanyag­ipari gépészeti technikumba. Azért jelentkeztem ide, mert szakképesítést szerezhettem az üvegesszaíkmában. Ügy gondoltam, ha dédelgetett ál­momat nem sikerüli megvaló­sítani, akkor megpróbálom folytatni édesapám mestersé­gét, csak más területen, aki az öblösüveggyárban dolgo­zott, mint üvegfúvó mester, aki mellől én az érettségit kö­vető nyári dolgos hónapok után kerültem a főiskolára, aki míg vele dolgoztam, hoz­zám volt a legszigorúbb, a legkeményebb. Egyébként, mint első munkásigazgató helytállt, nem itt, hanem Sa- j őszentpéteren, majd felada­ta elvégzése után visszajött ide. A volt Madách Imre gim­náziumi tanuló és osztálytit­kár az érettségi tárgyakból jő osztályzattal került a főisko­lára. Egy percig sem vetődött fel benne, hogy nem jön visz- sza. Egyes gyerek révén, el­döntötte, hogy szülei nélkül nem mozdul sehová. Emellett visszavárták a barátai és ma­ga a város. * A salgótarjáni öblösüveg­gyár technológiai osztályára került beosztott szaktechni­kusnak. A kemeneék tervezé­sével és építésével bízták meg. Egyébként ezt a munkát — a gáztüzelésről a földgáz- tüzelésre való átállítást — Ka­zinczy Gyula indította el, aki később főmérnök lett. Így hát a munka befejezése Sarló Bé­lára hárult. — Amit rám bíztak, igye­keztem elvégezni. Hogy jól? Nem dőltek össze a kemen­cék — mondja mosolyogva visszagondolva az akkori te­vékenységére, majd így foly­tatja: — Az érdem nem en­gem. hanem elsősorban az építőket illeti, öt évig dol­goztam itt. Ezalatt főnököm, Stark Feri bácsi gondoskodása mellett, a kollégák segítségé­vel, a munkához szükséges gyakorlatot megszereztem. Igen, a sikerek mellett voltak gondok, sőt kudarcok is. Pe­dig soha sem hagytak egye­dül társaim. Ott álltak mel­gikájával teljes emberségé­vel mindig tűzbe tudta vin­ni hallgatóit, elv-társait. Ám a fiatalok nemcsak nevelőre, de mélyen érző barátra is találtak benne; olyan ember­re. akihez mindig, minden politikai, vagy személyi kér­désben is bátran fordulhat­tuk; aki képzett marxista­ként meg tudta világítani előttük a legbonyolultabb el­méleti problémákat is. Való­ban, a kommunista mozga­lom neveltje volt, aki nagy­szerűen értette, hogyan kell megnyerni a legkülönbözőbb gondolkodású fiatalokat a ha­ladás eszméinek. Már 1938- tól az OIB. a Szociáldemok­rata Párt Országos Ifjúsági Bizottsága titkárának, Su­1-ich Gyulának volt a legjobb segítőtársa, majd, amikor őt letartóztatták és börtönbe ve­tették, 1941 tavaszától ő, a művelt, sokoldalúan képzett, kitűnő politikai és pedagó­giai érzékkel megáldott tö­megszervezeti vezető lett az utódja. Amikor hosszabb-rövidebb időre börtönbe vetették, ak­kor is mindig dolgozott, írt. Egyik börtönlevelében éppen a tudás gyönyörűségéről vall: lettem. Amikor viszont azt hallottam: rosisz, köves az üveg, akaratlanul is elfogott az érzés: vajon jó munkát végeztem-«? * Közben megválasztották szakszervezeti tanácstagnak, ezt követően a gyárban a KISZ végrehajtó bizottság tag­jának, később pedig az építők megyebdzottsága mellett lét­rehozott ifjúsági bizottság tag­ja lett. Közreműködésével készült el az ifjúsági törvény végrehajtásával kapcsolatos megyei bizottsági állásfoglalás. Ekkor figyelt fel rá az akko­ri megyei titkár, Nagy Józsi bácsi, aki azóta már meghalt. A figyelemnek az lett az ered­ménye, hogy hosszas huzavo­na után, de bekerült az épí­tők megyebdzottságára mun­katársnak. — Később a megyei .bizott­ság mellett működő közgaz­dasági munkabizottság veze­tője lettem. Sokat tanultam a szakszervezeti tisztségviselők­től. Nagy Józsi bácsira pedig igen hálás szívvel gondolok. Nagyon sokat köszönhetek ne­ki. Tulajdonképpen ő indított el ezen a pályán. Embersége, türelme, segítőkészsége ma is követendő példa számomra. * 1977-ben SZMT-munkatárs- nak léptették elő. 1978-ban pedig meggyőzték arról, hogy a káder- és a szervezési osz­tály vezetésével kapcsolatos feladatokat kell ellátnia. Irá­hogy az egész világot más színben látja, mint a tudat­lan ember. Tele érdekesség­gel, tele kérdésekkel, ame­lyekre izgalmas és szép do­log megkeresni a feleletet. A tanult ember soha nem eshet kétségbe, bármit ve­szítsen is el, mert előtte van az egész felkutatásra váró mindenség.” Az általa szer­kesztett lap. a Béke és Sza­badság már 1944. tavaszán fegyverbe szólított a hazán­kat megszálló német fasisz­ták és magyar cinkosaik el­len. Itt megjelent utolsó cik­ke is hitvallás volt: „Jel­mondatként szeretnénk min­den magyar hazafi leikébe vésni: nincs demokratikus Magyarország az ifjúság de­mokratikus nevelése nélkül”. Hetvenéves volna, ha azon a tragikus nyári napon nem oltja ki életét á gyilkos csend­őr-golyó. Forradalmi tette, példája, vonzó embersége em­lékezetünkben változatlanul olyan fiatalnak őrzi meg, mint akkor volt, amikor bát­ran fegyvert rántott a rátá­ra a dókra. Az idő nevét már régen egybeolvasztotta törté­nelmünk szabadsághőseiével. Joggal, hiszen az életért, a szépségért, a fiatalságért, s a legfőbb jóért: a szabad­ságért adta fiatal életét. U. L. nyitásával egy új csapat ko- vácsolódott össze. Sikerült a szakszervezeti munkában is oldani a - reszortszemléletet. Az akkori első számú veze­tők, Kovács László, az SZMT vezető titkára, aki ma a bá­nyászszakszervezet főtitká­ra, Szalad László, az SZMT tit­kára, aki ma a salgótarjáni városi pártbizottság első tit­kára, nemcsak önmagukkal, hanem az osztályvezetőkkel és munkatársaikkal szemben is igényesek voltak. Erre az idő­szakra esik a szakszervezeti munka sok területének tartal­mi és formai megújulása, az erre irányuló eszmecserék, majd a kialakult állásfoglalá-. sok jó végrehajtása. — Akármit nem lehetett , le­írni. Minden mondatot meg kellett védeni, ugyanakkor minden munkához, az első • számú vezetők kikérték a vé­leményüket — érzékelteti a megváltozott követelménye­ket, amelyek előnyösek voltak számára, mert hozzájárultak képességének további kibon­takoztatásához. * A közgazdasági egyetemet végezte, amikor szóba került, hogy számíthatnák-e rá az SZMT titkári beosztásban. — Kicsit váratlanul ért a megtiszteltetés. Nem a mun­kától féltem. Kilenc év alatt ez lett a negyedik munkakö­röm. Jóformán be sem tudtam fejezni azokat a feladatokat, ámiket elkezdtem, máris újabb munkaterületre kerültem, új problémákkal, a velejáró fe­lelősséggel. Ahogy teltek az évek, a megváltozott külső és belső gazdasági körülmények miatt megnövekedtek a fel­adatok, sok mindent másként kellett értelmezni, értelmez- tetni, felfogni, megközelíte­ni, a .hangsúlyokat áthelyezni.' Az agitációs, nevelő munká­ban is felcserélődtek a sor­rendek. A kívánságok össze­gyűjtése, tolmácsolása he­lyett, azt kellett megértet­nünk. hogy csakis azt tudjuk elosztani, amit megtermeltünk. * Mostani beosztásában a kö­telező lekötöttség nagyobb, mint korábban. Ennek van előnye is. Mélyebben, sokré­tűbben, összetettebben jut különböző információkhoz. Vi­szont szűkül az az idő, amit az alapszervezeteknél tölthet el. Ezzel a jövőben is szem­be kell néznie. — Sikereink attól függnek, mennyire ismerjük a dolgozók véleményét, az általuk meg­fogalmazottakat. Ügy kell rangsorolnunk az érdekvédel­mi munkában a tennivalókat,’ hogy annak végrehajtása so­rán minden tekintetben jó irányba befolyásoljuk a köz­érzetet és aktív cselekvésre késztessünk. * Még jobban együttműködve, összefogva a szakszervezeti tagsággal. tisztségviselőkkel. Őket segítve és szolgálva. Venesz Károly „Ha az ember sokat és nem . ~~ ~ " " “ felületesen tanul, eljön az idó, { NOGKÁD — 1983. november 4., péntek 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom