Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-30 / 282. szám

Rászoruló gyerekek otthona Jubileum idején Szátokon A „KÉK ANGYAL” (1.J A bánat magánügy ' Most már a szemnek is tet­szetős az épület. Falait fris­sen vakolták, tetőzetét kijaví­tották, s felújították egész belsejét. Valamikor — a hoz­zátartozó öt holddal — mó­dos városi polgárok nyaraló­ja volt, ma megyei kisegítő- iskola és nevelőotthon. — Ami itt ebben az esz­tendőben történt, az óriási do­log — mondja Gálik József, a szátoki intézmény igazga­tója. — A gyerekek életkö­rülményei összehasonlíthatat­lanul jobbak lesznek a ko­rábbiaknál. Azért lesznek, mert még nem rendezked­tünk be az épületben, mivel a KÖJÁL és a tűzoltóság en­gedélye hiányzik. De remél­jük, mielőbb megkapjuk, és akkor beköltözünk. A nevelőotthonra, mely valóban a gyerekek otthona, igencsak ráfért a generáifel- újítás. Az épület teljességé­ben enyészetnek indult: mál­ladoztak a falak, korhadt a padló, beázott a tető, befújt a szél. Az érsekvadkerti építő­ipari szövetkezet dolgozói ala­pos munkát végeztek. — Kilencven százalékban kicserélték az épületet. Még az alapokhoz is hozzá kellett nyúlni. De annyi biztos, hogy ez a ház épület marad a jö­vő évezredben is. Olyan jó anyagokat építettek bele. Rá­adásul, megítélésem szerint, a munka minőségével sincs baj; s határidőn belül végeztek vele. Az építőknek ezt a tisz­tességes munkáját csak kö­szönni tudom, a gyerekek ne­vében is. A szátoki kisegítőiskolában és nevelőotthonban 62 tankö­telezettségi korú gyerek tanul és él Négy helyből és a szom­szédos Romhányból bejáró, a többi a megye különböző te­rületeiről való. A tanulók zö­me állami gondozott. Délelőt­tönként nyolc pedagógus ve­zeti a tanórákat, délutánon­ként hét nevelő lát el nap­közis feladatokat. A javarészt gondozási teendőkkel foglal­Televízió- szerviz Salgótarjánban, a Tanácsköz­társaság téri pavilonsorban található a Nógrád megyei Szolgáltatóipari Vállalat szí- nestelevízió-szcrvize. Itt tör­ténik a színes, fekete-fehér és a hordozható televíziók áta­lánydíjas javítása. A szer­viz szakképzett műszerészei havonta négyszáz-ötszáz ké­szüléket tesznek újra hasz­nálhatóvá. Helyszínt javítás esetén huszonnégy órán be­lül orvosolják a hibát. Hatás­körükbe Salgótarján és járá­sa tartozik. Felvételünkön: Dénes János műszerész, Orion típusú szineslclevízió beállí­tását végzi. Barna Alfréd felv. kozó gyermekfelügyelők szá­ma tíz. Az oktatók valameny- nyien tanári képesítéssel ren­delkeznek. — Valamennyi munkatár­sam munkájával elégedett va­gyok — jegyzi meg az igaz­gató. — Lelkiismeretesen, jól dolgoznak. Ez Olyan munka, amelyiket nem lehet félváll­ról venni, csak hivatássze- retetből lehet csinálni. Sokan helyben, vagy szolgálati la­kásban laknak, néhányan a környékről — jómagam Rút­ságról — járnak be. Saját közlekedési eszközzel, mert a buszjáratok nem igazodnak a mi munkarendünkhöz, s a buszmegálló különben is mesz- sze esik innen. Az ebédlőből gyereksereg tódul kifelé. Viháncolók, jó- kedvűek. A „pocakot” már telerakták finom falatokkal, melyek illatát, amikor jöt­tünk, már méterekre meg- éreztük. Nemsokára kezdődnek a délutáni foglalkozások. A kas­télyhoz tartozó ötholdas ker­tet és udvart most a csend és a hirtelen ránkszakadt tél uralja. Zúzmarásak a fák ko­ronái, az ágak között nem hancúroznak a madarak. — Ebben az intézményben 1958 őszén kezdődött meg a tanítás — meséli Gálik Jó­zsef. — A megyéiben a gyógy­pedagógiai hálózat kiépítetlen volt, s a kiépítés egyik lánc­szemeként hozták akkoriban létre. A nevelőotthon törté­netét egyébként nemrégiben feldolgozta egy levelező tago­zatos főiskolás, abban részle­tesen szó esik mindenről. A szakdolgozatot átlapozva kiviláglik: alapos munkát vég­zett dr. Fülöp Sándomé, a nógrúdsápi körzeti orvos fele­sége. Benne van az eltelt hu­szonöt év minden fontos ada­ta, mindazok neve, akik em­lítést érdemelnek az intéz­ményben és az intézményért végzett munkájukért. A nyi­tás óta már csak ketten dol­goznak a nevelőotthonban: Boda Pétérné és Nagy Lász- lóné. gyermekfelügyelők. — Az átalakítás ideje alatt megtehettem volna — mond­ja Gálik József, aki négy éve vezeti az iskolát —, hogy a gyerekek jó részét a megye más nevelőotthonaiba, kise­gítőiskoláiba irányítom, ter­mészetesen átmeneti időre. De ez a gyerekeknek nem lett volna jó, egyúttal gon­dot jelentett volna az addig itt dolgozott nevelők foglal­koztatása. A befejezés után, amikor már az áthelyezett gyerekek visszatértek, törhet­tük volna a fejünket, hogyan szerezzük vissza a korábban állás nélkül maradt nevelőket. Ez jelentette a döntés fele­lősségét S azt hiszem, jól döntöttünk, hogy egy ideig Inkább szorosabban leszünk és vállaljuk a vele járó ne­hézségeket mintsem a gyere­keinket áthelyezzük és a ne­velőinket bizonytalan hely­zetbe hozzuk. Az intézményben mostaná­ban már sokkal jobb hangu­lat és közállapot uralkodik, mint nem sokkal ezelőtt. Az építők elmentek, s a felnőt­tek és a gyerekek az otthon- teremtés lázas és szép nap­jait élik. Törik a fejüket, öt­leteket gyűjtenek, hol mit he­lyezzenek el, milyen eszkö­zökre, bútorokra volna még szükség. Most mindenki úgy érzi, hogy érdemes mindent beleadva dolgozni, mert lát­szata, haszna van. — Jólesik a megyei gon­doskodás. Megértettük, hogy a megyének eddig fontosabb dolgokat kellett megoldania. Fel kellett építenie az új gyermek- és ifjúságvédő inté­zetet, a széles korhatárú ne­velőotthont. Addig is kaptunk valamicske pénzt, de most több jutott. Most, jutottunk oda, hogy velünk is többet törődhettek. Ezzel a tiszta hittel végzik munkájukat a nevelők, gyer­mekfelügyelők Szátokon. 1983- ban, a jubileum idején. Sulyok László Az egész világ ismeri csá­bos nézését, rekedtes, „sexis” hangját, karcsú bokáit, a ru­ha hasítékából kivillanó gyö­nyörű combjait. És az egész világ fél évszázada csodálja Marlene Dietrich tehetségét, ragyogó színészi képességeit. De milyen az ember, a sok­száz alakítás, az eljátszott sze­repek mögött az igazi, élő asszony? Sokat beszéltek és írtak már róla. Ő maga is megírta élet­rajzát, melyet „Életem” cím­mel a Stern is közölt. A mű­vésznő 82. születésnapja al­kalmából most ennek alap­ján közlünk néhány részletet melyekből egy öntudatos asz- gzony vallomása alapján meg­ismerkedhetünk a művésszel, az anyával, a feleséggel, — az emberrel. Maria-Magdalena vagyonos polgári családban született, így az akkoriban tekintett legjobb nevelést kapta. Vér­szerinti apja, Louis ErichGtto Dietrich rendőrtiszt volt. 1911- ben halt meg amikor. Marle­ne tízéves volt. Mostohaapja Eduard von Losch volt. aki­hez édesanyja később felesé­gül ment, ő tisztként esett e) Oroszországban 1913-ban. Maria-Magdalena röröses- szőke hajú, vékony, áttetsző bőrű. sápadt kisgyermek volt aki azonban már iskoláskora előtt tudott írni, olvasni sőt franciául is beszélt Ezért mindjárt a második osztályba Íratták. így fiatalabb osz­tálytársainál. Marlene ideges volt és bizalmatlan,' osztály­társai nem avatták be őt kis­lányéig titkaikba. Ezért az is­kolában nagyon magányos Volt, szinte börtönben érezte magát. Az egyetlen, aki meg­értette őt, és feloldotta szo­rongásait az iskolában, a francia tanárnője volt. A ta­nárnő sokat és komolyan be­szélgetett vele és Marlene szeretetét. ragaszkodását a maga gyermekes módján úgy fejezte ki, hogy apró aján- dékokrt, színes szalagokat, újságokból kivágott francia tájképeket ajándékozott neki. 1914-ben a nyári szünidő után, amikor a tanév ismét elkezdődött, a nagy aulába terelték a tanulókat Az első világégés kezdetekor harsogó beszédet tartottak nekik is, melynek jelentését a „lozzá hasonló korú gyerekek alig értették. Marlene szorongva kereste kedves francia tanár­nője arcát a tömegben, de se­hol sem találta... Ekkor döb­benetes felismerés villant az agyába: Franciaországgal há­borúban állnak, így ellensé­gek lettek! A szörnyű felis­meréstől elájult. Az utcákon katonák masí­roztak, puskáikon virággal. Neveitek, énekeltek, megcsó­kolták az asszonyokat. Ünnep volt ez, Franciaország ellen vonulás alkalmából. Marlenet azonban Franciaországgal sen­ki sem tudta háborúra kény­szeríteni. Szerette Franciaor­szágot. a francia nyelvet, őszintén és gyengéden. Kifosz- tottnak. áldozatnak érezte magát. Elvesztette kedves francia tanárnőjét. Marlene anyja iránt mély tiszteletet érzett, és ez kora gyermekkorától végig megma­radt benne. Különlegesen szépnek, külsőleg és belsőleg egyaránt tökéletesnek tartot­ta, aki szigorú napirendjének könnyen vetette alá magát, ö volt a példa, az erős, a cél­tudatos, akire a gyermeknek szüksége volt. A mama az el­ső és legfontosabb kötelessé­gének a munka iránti szerete- tet tartotta. Másik alapelve volt, melyre gyermekét megtanította, hogy érzelmein uralkodni kell. nem szabad a környezet terhére lenni a prob­lémáival. Ezért Marlene má­sodik természetévé vált az önuralom. Ha anyja valamit' szüksé­gesnek talált, arról nem enge­dett vitatkozni. Így például nagy súlyt helyezett a cipő befűzésére. Marlene hiába fűz­te szorosra cipőjét, anyja nem hagyta annyiban. energikus ujjaival a fűző minden keresz­teződését még egyszer meg­húzta. egészen fel, és új cso­mót kötött. „Ha felnősz, vé­kony legyen a bokád. Most van itt az ideje, gondoskodni kell róla, hogy ne legyenek vastagabbak” — emlékszik vissza hálásan szeretett any­ja szavaira Marlene. Egy napon távirat érkezett* főparancsnokságtól, mely any­ját gyászba öltöztette. Elesett édesapja csakúgy, mint a csalad legtöbb férfitagja. Meg­változott az élet a családban. Anyja sokkal lassabban járt, nyugodtan, majdnem lomhán mozgott, többé nem fülelt, nem várt, mint azelőtt Ügy viselkedett, mintha valaki aludna a szomszéd szobában. Marlene sötétkék ruhát és sötétkék kabátot kapott, me­lyen csak a fehér gallér és kézelő jelentett változatossá­got. Derékig érő haját, melyet azelőtt lazán vállára hulló fürtökben viselt, most anyja befonta, és még a szalag is sötétkék, vagy fekete volt. Ügy tűnt, a háborúnak so­ha nem lesz vége. A béke már régen elveszettnek lát­szott, lassan azzal is felhagy­tak, hogy terveket szőjenek a békeidőre. A legtöbb osztály­társának nem volt apja. Nem hiányolták őket, alig értették, hogy. örökre elmentek tőlük. Asszonyok között éltek, és ezt normálisnak találták. Né­ha feltették maguknak a kér­dést: kívánatos-e, hogy fér­fiak éljenek a közelükben, akik ismét átvennék a veze­tést és családjuk urai. pa- rancsolói lennének. A mama szerette Volna; hogy kislánya hegedűművész­nő legyen. Marlene szívesen hegedült, szerette a húrok sí- ró-nevető hangját. Azt mond­ták, különleges tehetsége is volt ehhez a hangszerhez, de a monoton gyakorlásokat nem szerette. Állandóan félt, tisz­ta-e a hang, bólint-e helyes­lőén a tanár. A legkönnvebb ujjgyakorlatot is el lehet vé­teni. „Ha hegedülés helyett zongorázni tanulok, ‘ biztosan zongoraművész lesz belőlem” — emlékezik életrajzában.' Bár jól hegedült, nem tudta elképzelni, hogy hegedűmű­vésznő legyen. A háború a vége felé közeJ ledett. Az özvegyek megszok­ták sorsukat, «'könnyek fel­száradtak. A bán ab magán­ügy, — ezt Marlene korán megtanulta. Sok temetésre járt, és megtanulta, hogy aa ember nem sír, ha nincs egyedül. Így nevelték, és ma is ilyen: olyan asszony, aki legmélyebb érzéseit nem teszi közszemlére, aki saját törvé­nyei szerint él. (Következik: Egy arc a tö­megből) JEAN TÖRTÉNETEI — Locsolja meg a kertben a virágokat, Jean! — De uram, hiszen zuhog az eső. — Nem baj, Jean. Vigyen esernyőt! * — Fejje meg a kanárit, Jean! — Minek, uram? — Szeretnék madártejet in­ni. * — Miféle gyilkosság tör­tént a kocsmában, Jean? — Egy ember borba foj­totta a bánatát, uram. műsor KOSSUTH RADIO: 8.27: Világablak, III. rész1.- 8.56: Beszélni nehéz 9.08: XVIII. századi muzsika 9.43: Kis magyar néprajz 10.05: Diáklélóra 10.35: Válaszolunk hallgatóink­nak 10.50: Simon Józselné és Lente Lajos népdalokat énekel 11.06: Évszázadok mesterművei 12.45: Házunk tája 13.30: Dzsesszmeiódlák 14.29: Képek és Jelképek 15.05: Weber: Duó 15.28: MR 10—14 Iskolák — örsök — bará­tok 16.05: Sullivan operettdalaiból 16.30: Kóruspódium • 16.49: Kritikusok fóruma 17.05: Az osztrák kísérlet 17.30: Cigándl lakodalmas képek 18.06: Filmzene 19.15: Babits Mihály maszkjai 20.00: Népszerű szimfonikus mu­zsika . 20.45: Egy nap Belgrádban 21.30: Háttérbeszélgetés 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Kapcsoljuk a 22-es stú­diót 23.30: operaáriák 0.10: Madrigálok PETŐFI RADIO: 8.05: A Stúdió 11 felvételei­ből 8.20: Tíz perc külpolitika 8.35: Idősebbek hullámhosszán 9.30: Bródy Tamás operettíel­vételetből 10.00: Zenedélelőtt 11.35: A Szabó család 12.05: Verbunkosok 12.35: Tánczenei koktél 13.25: Pillanatkép 13.30: Rímek és ritmusok 14.00: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót 14.15: Kecskés Sándor klarlnéto­~ik 14.35: Siégermúzeum 15.24: Kazacsay Tibor fúvós­műveiből 15.47: Lionel Hampton triója játszik 16.00: Mindenki iskolája 16.35: Tudományos könyves­polc 16.40: A segíthetünk? — mellék­lete 17.10: A Kaláka együttes felvé­teleiből 17.30: ötödik sebesség 18.35: operetthármasok 19.00: Budai Ilona népdalfelvé­teleiből 19.25: Intermikrofon 20.35: Magyarország 1983. Duda. 21.25: Barangolás régi hangleme­zek között 21.48: Nótaest 22.30: Könnyűzene Jereb Ervin szerzeményeiből 23.20: A mai dzsessz MISKOLCI STÜDIÖ. 17.00; Hírek, Időjárás, műsoris­mertetés. 17.05: Hangversonykró- ntka. 17.20:Ablak az országra. Fo­dor László jegyzete. 17.30: Index. Gazdaságpolitikai magazin. (A tartalomból: Télre készül a MÁV — Minőségi törekvések a Mező­gép Vállalatnál — Nagyüzem a háztájiért.) Felelős szerkesztő: Paulovits Ágoston. Szerkesztő: Borsodi Gyula. — Sport. 18.00: Észak-magyarországi krónika. — 18.25—18.30: Lap- és müsorelőze- tes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.10: Tévétorna (ism.) 8.15: Iskolatévé: fizika (ált. isk. 7. oszt.) 8.45: Magyar irodalom (ált. lsk. alsó tagozat) 9.05: Fizika (ált. isk. 8. oszt.) 9.30: Magyar nyelv (ált. isk. 3. oszt.) 9.45: Delta. 10.10: Reklám 10.15: Éjszakai ügyelet 8/1. rész: Michael 11.10: Reklám 11.15: Calder mobiljai 11.30: Képújság 15.00: Iskolatévé: Innováció az Iskolában (ism.) 15.30: Táborozás a múzeumban 15.45: Az állatok mozgása 16.25: Hírek 16.30: A szovjet televízió estje 16.35: Dalok, táncok Oroszország­ból 16.50: Összeállítás gyerekeknek 17.20: Mesék a tundráról. 17.50: Népi sportok a Szovjet­unióban 18.05: A Volga folyón 18.25: Az öreg Arbat 18.35: Két fél év a világűrben 19.05: Tévétoma 19.10: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Bevezető *0.05: Beszélgetések holdvilágnál 21.25: Ma és mindennap 22.10: A Kuznyecov duó 22.35: Tv-híradó 2. 2. MŰSOR: 16.25: Játékvezető: palotai 16.55: Csehszlovákia—Románia. EB-selejtező labdarúgó­mérkőzés 18.50: Sakk-fnatt. Beszámoló a világbajnokjelöltek páros mérkőzéseiről 1J.05! Fllllina József emlékére 19.30: Tv-híradó 20.00- Shakespeare: Lear király. 22.55: Képújság BESZTERCEBÁNYA; 16.30. Csehszlovákia—Románia labdarúgó EB-selejtező mérkőzés 18.50 Pár perc könnyűzene 19,10. Esti mese (Ism.) / 19.30. Tv-híradó 20.00: Harmadik emelet 21.20. Azimut 22.00. - Ez történt 24 óra alatt 22.15: E. Podles lengyel énekes* nő műsora 23.00. Hírek 2. MŰSOR: 20.00: Ma este nyolckor. Maga­zinműsor 21.00: Szertefoszlott álmok. 21,30.- Időszerű események 22.00; öltöztessétek a meztelene­ket. Olasz tv-film. 2. rész MOZIMŰSOR; Salgótarjáni November 7.1 Fél 4-től: Magánélet. Színes, szinkro­nizált szovjet filmdráma. Három­negyed 6-tól: Donald kacsa és a többiek. Színes amerikai rajz­filmsorozat. 8 órától: Flor nsz- szony és két férje. (14) Színes, szinkronizált brazil filmszatíra. — Bemutató klubmozi.- Fojtogatás. (18) Színes Japán Mim. — Balas­sagyarmati Madách: Háromne­gyed 6-tól: S. D. S. Concorde. Színes o'asz " ketasatnOfofum. r önétől: a naey bálim. A"nc--,T-et bűnügyi film.. — Nagyb:|e->„1 Petőfi: A nő Illata. (141 Szín-s olasz fi'm. — Pásztói Mátra.-) Blöff. Színes olasz ftlmvlgjáták. — Karancslapujtő. Az idő urai. Színes magyar—francia aci-íi. 4 NÓGRÁD - 1983. november 30« werdet

Next

/
Oldalképek
Tartalom