Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)
1983-11-27 / 280. szám
Kézi vezérléssel Automata könnyíti a csempék kocsiba rakását a Romhányi Építési Kerámia Gyárban. A kézi vezérlésű gép segítségével a dolgozók egyszerre harminc rekeszt tudnak megtölteni. Műszakonként tizennyolc-húsz, egyenként közel kétezer csempét tartalmazó kocsival végeznek. A képenFábián Jánosné, munka közben. —BarnaHosszú öregkorban, konszolidált állapotokban bízva az állampolgár átalánydíjas javítási szerződést köt. Reklámok özöne biztatja erre. Öröme egy-egy javításnál felhőtlen, bizalma romlatlan: a havi nem nagy összegű átalány a javításokért szinte csekélység. Még gyanútlan, mámoros, boldog. Aztán telnek az évek. És tovább boldog? Bizalma romlatlan? Igen. Csak öt-hat év telt el.' A berendezések még működnek, átalánydíjért a javítás gyors és olcsó. Az állampolgár a jó, a működőképes berendezést szereti. Annak látja hasznát, abban leli örömét. Azt szereti az átalánydíjas javító szerv is: az új, a jó, a működőképes berendezést. Az állampolgárnak és a javító szervnek egy, közös érdeke van: a jó berendezés. Érdekeik azonosak. De meddig? Eltelik tíz év. Tízéves be- rendezéssel már sok baj van, gyakran rossz a gép, sokat kell javítani. Ez már nem érdeke a javító szervMeddig átalány? nek — átalányért. Érdekei már nem azonosak az állampolgárokéval. Ekkor jelenik meg a bűvös szó: ÉRDEKMÚLÁS. Ismerősöm, Feri bácsi már nyugdíjas volt 1974-ben, amikor széntüzelésű kályháit gázkonvektorokra, mele^ gítőfcre cserélte. Bízva a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat színes felhívásaiban, átalánydíjas szerződést kötött: hat berendezésre havi 45 forintot fizetett. Egészen mostanáig elégedett is volt a javító szervvel. A napokban azonban levelet kapott a TI- GÁZ-tól. Az átalánydíjas szerződést a TIGÁZ felmondta, tekintettel arra. hogy a szerződés változatlan formában való fenntartása a vállait részére nem gazdaságos és így részükről érdekmúlás következett be. Érthető bizony: a berendezések megöregedtek, a gyakori meghibásodásoknak nagyobb a lehetősége. A jövőbeni meghibásodás esetén azonban egyszeri, aiz érvényes javítási díjért, annak egyidejű számlázása mellett a - vállalat továbbra is szívesen áll az ügyfél rendelkezésére. ; Az átalánydíjas szerződés felmondását — a stencil- számból következtetve — 950 ügyfelének küldte vagy küldi meg a napokban a TIGÁZ. Az érdekmúlás előállt — véli a vállalat. Csakhogy jogilag rosszul értelmezve. Ám ez a kisebbik baj. Társadalmilag is téves a nézőpont. Még akkor is, ha a vállalat vezetői tudják: a gazdaság egyben kockázat is. és ennek része az átalány. A dolgok végül is összefüggnek. Egyoldalúan előnyös kapcsolatrendszerek nincsenek. Még a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat szolnoki üzemigazgatóságánál sem. Zs. A. A vállalkozó szocialista állam Beszélgetés dr. Kozma Ferenc közgazdásszal Minden évtized egy-egy sajátos jelszóval vonul be a gazdaságtörténetbe. A hatvanas éhek magyar gazdasága a reform jegyében a vállalati önállóság megvalósítását tűzte zászlajára; a hetvenes esztendőkben jelszónk az alkalmazkodás lett a megváltozott világgazdasági helyzethez. A nyolcvanas évtized beköszöntével az alkalmazkodás egyik lehetősége, a szocialista vállalkozás vette át a stafétabotot. Ám mégis merőben új gondolatnak számít, hogy ne csak a vállalatok, hanem maga a szocialista állam is vállalkozzék. Ennek lehetőségéről, a megvalósítás feltételeiről és a jelen korlátáiról beszélgettünk dr. — Manapság sokat vitatkoznak a szakértők arról, hogy milyen szerepet játsszék az állam a gazdasági élet irányításában. Sokan csak koordinációt és a népgazdasági szintű feladatokat tartják központi teendőnek. De hogyan illeszkedik a vállalkozás egy ilyen makroszintű irányításhoz? — Ha végiggondoljuk az állam mai feladatait és funkcióit, egyhamar kiderül hogy az állam amit nevezhetünk gazdaságirányító központnak is, a maga módján szintén vállalkozik. A gazdasági növekedés, az új fejlődési irányokra áttérés mindig megköveteli. hogy a stratégiai célok érdekében beavatkozzék a gazdasági élet mindennapos folyamataiba. Felelőtlenül persze nem lehet ilyen nagy horderejű kérdésekben dönteni. Az előkészítés során az állam sajátos vállalkozói arcot ölt, mintha nem is hatalmi szerv, hanem egy konszern központja lenne. Felméri például a hazai társadalmi és gazdasági fejlődés lehetőségeit, elemzi a világpiacon végbemenő változásokat.’ vázlatosan föltérképezi a jövőt, egyszóval stratégiai központú és makrookonomiai értékű piackutatást folytat. Majd újítási láncot indít el a változásokhoz szükséges alap- és alkalmazott kutatások fejlesztésével. központi programok kidolgozásával: a szakemberek képzését a távlati célokhoz igazítja, ahogyan a gazdasági szabályozást is. Persze a vállalkozás ilyen magas szintű megvalósítása ma még csak csírájában található meg. A szocialista állam még keresi a helyét a gazdasági folyamatokat részleteiben szabályozó ..üzemvezető’, va- lamiat a háttérből közömbösen igazgató, úgyszólván csak az adót beszedő állam végletei között. De a vállalkozásnak az alapvonásai már most is kirajzolódnak mindennapi tevékenységei között. — A jelenlegi rendszerben mi akadályozza az állam vállalkozásának a kibontakozó sát? — Mindössze néhány korlátot sorolok föl. Vegyük például a • döntésekhez oly nélkülözhetetlen információkat. Szerepük kettős. Nemcsak előkészítik az egyes döntéseket, hanem hatásukat is nyomon követik. Hogy ezt a kettős szerepet betöltsék, mindenképpen válogatni kell köKozma Ferenc közgazdásszal. zöttü.k, mi fontos és ml nem: csak a valóban lényeges elemek szerepeljenek a tervezetekben. Sajnos éppen ennek a szelekciónak a hiánya akadályozza a döntéshozatalt. Megfelelő információk híján aligha lehet egy döntés több alternatíváját kidolgozni. Ezért az illetékesek ahelyett, hogy az egyes variációk előnyeit és hátrányait mérlegelnék, inkább csak a döntések időszerűségét latolgatják. A másik probléma magában a döntéseket előkészítő folyamatban rejlik. A javaslatoknak sok esetben csak a hátrányukra válik. hogy hosszan tartó, formális egyeztetéseken mennek keresztül. A sok csiszolgatás során kimaradnak vagy elkopnak az eredetileg kitűnő és ;dőszerű gondolatok: a sorozatos s nem is feltétlenül szükséges kompromisszumok miatt elvesztik ütőerejüket. Szerintem a jelenlegi intézményrendszer sem teremt ideális környezetet az állam vállalkozásai számára. A gazdaságirányítás intézményeinek feladatai rendkívül vegyeseik: keverednek a szőkébb értelemben vett hatósági-igazgatási jogkörök a tulajdonosi felügyelettel a szakmai koncepciók kidolgozásának a feladataival, némelykor közvetlen irányítói sót finanszírozói funkciókkal. Mindig az kerül felülre és nyomja rá a bélyegét az intézmény működésére, amely megfelel a szervezet, természetes helyének az irányítás munka- megosztásában. Ila például egy bank egyszerre hitelez pénzt a vállalatoknak. s emellett még a készpénzforgalomért felelős, pénzt bocsit ki, tehát jegybank, akkor óhatatlanul ez utóbbinak rendeli alá a finanszírozást: mert itt. kézzelfoghatóbb és súlyosabb a felelőssége. A Pénzügyminisztérium is napról napra latolgathatja, miként alakítsa a nveresésel- vonásra vonatkozó politikáját: rendelje alá a vállalati hatékonyság ösztönzésének, vagy a költségvetés pillanatnyi egyensúlyának. Bizonyos mértékig természetes, hogy ilyen ellentmondásokkal küszködnek ezek az intézmények, de még nem sikerült elérni, hogy ezekből a szituációkból az állam vállalkozást létrehozó — generáló — szerepe kerüljön ki győztesen minden olyan esetben, amikor kifizetődőbb a többi, pillanatnyi érdeknél. — Az eddigi beszélgetésünkből a mostaninál jobban tájékozott és gyorsabban döntő állam képe rajzolódott ki. Csak ez jelentené a vállalkozás kibontakozását? — Nem, hiszen a vállalkozás lényege, hogy valaki haszon reményében befektet valamekkora összeget. Az állam is csak akkor vehet- részt a vállalkozás folyamatában, ha van pénze, s ez az összeg elkülönül a klasszikus értelemben vett költségvetéstől. Ebbő! a pénzből finanszíroznák az olyan horderejű fejlesztéseket, amelyekre már nem csak több vállalat pénzéből. hanem a banktól kapható hitelekből sem futta. A korábbi központi fejlesztési programoknak megfelelő, ám vállaikozásközpontú elképzelésekét fizetné — kizárólag a hatékonyság szempontjait figyelembe véve — ez az alap. De egy népgazdaságban nemcsak ilyen nagy horderejű vállalkozásokra akad lehetőség. Egy vállalati rekonstrukció például már nem tartozik állami hatáskörbe. A szükséges pénzt a bank. vagy a bankok adnák, szigorúan, a gazdaságosságot szem előtt tartva: ez tehát már a bank vállalkozása lenne. A bankok ügyelnének arra is, hogy érvényre jussanak a főbb nép- gazdasági érdekek, gazdaság- politikai célkitűzések. Ne növekedjék egy új gyár miatt például jelentősen az import, s, berendezések energiatakarékosán működjenek és így tovább. — Tehát mintegy tengelykapcsolóként működnének a központi és a vállalatok között. A harmadik lépcső már ismert. A vállalatok, ameddig a pénzük futja, saját maguk is kihasználják lehetőségeiket, egyszóval vállalkoznak. — Bármit ven szint« vállalkozásról beszélünk is, fontos feltétel, hosrv mindenki azonos pozícióból indul ion. s hogy a gazdasági háttér, a szabályozás se viselkediék egy megvadult hátaslóhoz hasonlóan. — Valóban az állam csak akkor találhat vállalkozásaihoz korrekt üzleti Partnerekre a vállalatok között. ha azok bizonyos adók befizetése után önállóan gazdálkodhatnak. Minél nagvohb a függetlenségük. annál inkább a hatékonyság szempontjai szerint fektetik be pénzüket. És mindenféle vállalkozás feltétele. hogy a mainál egyszerűbb, csak a főbb tendenciákat befolyásoló normatív szabályozó rendszert alkossunk. s az ár-, költség-, és adóviszonyok híven tükrözzék nyereséges-e egy tevékenység vagy sem. Lakatos Mária „Kedvemre való munkákkal bíztak meg..." A pásztói járási hivatal szervezési és jogi osztályáén benyitok Varga Ferenc fo- munkatárshoz, s örömmel fedezem fel, leendő riportalanyomat ismerem is. Jobbára vonaton és vasútállomásokon találkoztunk eddig, s a személy és a név „azonosítása” után a beszélgetést is a vonattal kezdjük. — Boldogi születésű vagyok és a mai napig e Heves megyei községben élek, onnan járok Nógrádba dolgozni. Ez a magyarázata várótermi találkozásainknak. o A kérdés kézenfekvő: hogyan kerül a régi tanácsi dolgozó Boldogról Pásztora? S az ingázások ’sokat vitatott korában az sem hagyható figyelmen kívül: miként viselhető el a naponta ismétlődő hosszú utazás. — Hadd kezdjem az elején, életemben csak tanácsi munkát végeztem. Előadó voltam Boldogon, majd vb- titkár lettem, szülőfalum tanácsi apparátusában összesen huszonhárom évet húztam le. A sok szép emlék mellett jó néhány nehéz pillanatot is őrzök magamban erről az időről, de a kettővel együtt kerek az élet. Mindenesetre úgy nézem Boldog mai arculatát, hogy formálásához az én huszonhárom évi munkám is hozzájárult. Nem akarok panaszkodni, de nehéz szolgálat volt. A vasárnapi misére előbb érkező öregasszony hozzám jött, hogy nyittassam ki a templomot, más valaki húsvét reggelén jött a lakásomra telke ügyében. Talán abban a hiszern- ben, hogy otthon mást mondok, mint a hivatalban. Aztán 1974-ben többen megkérdezték Varga Ferenc- től: hogyan lehet felcserélni a vb-titkftrságot a megerőltető utazással. — Megint a vonattól kell kezdenem, mert éppen Salgótarjánba utaztam, amikor ismerőseim Pásztora csábítottak. Azóta sem bántam meg, pedig kaptam egy néhány kecsegtető ajánlatot. Jó helyet találtam, s talán a kollektívának köszönhetően is, soha nem vágyódtam máshová. A jó közérzetemnek pedig az lehet a magyarázata, hogy észrevették: több is van bennem, és kedvemre való munkákkal bíztak meg. S hadd utaljak vissza még’ egyszer a vonatra. Az utazási időt nem sajnálom, akár azt is mondhatnám, hogy a vonaton szereztem bizonyítványt, az olvasás mellett mindig utazás közben készültem a szakosítóra. Varga Ferencet főbb munkaterületeiről kérdezem, válaszai pedig meggyőznek korábbi kijelentéséről: „kedvemre való munkákkal bíztak meg”. — Annak idején az élelmiszer-gazdasági és kereskedelmi osztályon voltam igazgatási csoportvezető, a szövetkezetek törvényességi felügyelete tartozott hozzám- Szerteágazó, elmélyült tevékenységet kívánó muntka volt ez. Igen sok emberrel kellett együtt dolgoznom, s mi tagadás, némely termelőszövetkezetben kusza gubancokat kellett rendbe tenni. Később a termelésellátás-felügyeleti osztályt vezettem a járási hivatalban, mindaddig, amíg belső átszervezés következtében a mostani helyemre nem kerültem. A községi tanácsok vezetésének segítése, a testületi döntések előkészítése, a lakóterületi rendezvények — falugyűléseik, tanácstagi beszámolók — figyelemmel kísérése volt a teendőm- A szervezési munkát pedig igencsak megszerettem, ha sok csavargással is járt. Ezt a munkát ugyanis végképp nem lehetett a járási hivatal egyik íróasztala mellől végezni. Varga Ferenc sűrűn teleírt asztali naptára után nyúl, s egy perc múlva hallom is az illusztrációt: „Legutóbb például egy hónapban tizenegy napot töltöttem a falusi tanácsoknál”. A folytatás pedig így hangzik: — Abban, hogy a helyi tanácsok közigazgatása ott tart, ahol tart, benne van a mi munkánk, az egész járási hivatal tevékenysége isKétségtelen igazság, & ez aligha csak a pásztói járásra vonatkozik. A sokrétű feladat, a rrtégis csak időt rabló utazás mellett pedig Varga Ferenc úgy gazdálkodott erejével, hogy pluszteljesítményre is futotta. Pártcsoportvezető, ugyanakkor a szakszervezeti bizottság elnöke is. — Egyetlen példát hadd mondjak az utóbbiról: sokáig emlékezetesek lesznek a nyugdíjas-találkozók. Ezeken az összejöveteleken meghatódva tapasztaltam a nyugdíjas tanácsi dolgozók határtalan érdeklődését a közigazgatás jelenének ezernyi mai gondja és öröme iránt. o Varga Ferenc azonban — akinek három gyereke közül egyik ugyancsak tanácsi dolgozó, Hatvanban — még messze van a nyugdíjtól, nem sokkal beszélgetésünk előtt töltötte be az ötvenedik életévét. Hogyan tovább? — Egy történettel kezdem a választ. A minap a feleségemmel barátaimhoz mentünk látogatóba, éppen fizetésnapon- Számolták a boríték tartalmát, aztán egyenesen megkaptam a felszólítást: „Gyere hozzánk a gyárba! Láthatod, egy hónapban annyit hozunk haza, ameny- nyiért te három hónapig dolgozol!” Nem tehetem —: mondtam kertelés nélkül. — Nem volna az jó nekem sem, meg nektek sem. Gyerekkoromtól végzem ezt a munkát, ezen a területen érzem jól magara. S ez fontos, ez meghatározó- A véremben van ez a munka, ennek ellenszegülni még a nagyobb pénzért sem tanácsos. A „hogyan-to- vább?”-ra tehát egyértelmű a válaszom. A maradék éveimet is tanácsi munkával akarom eltölteni. Legföljebb más, kedvemre való területeken, igazodva a változásokhozKelemen Gábor NÓGRÁD — 1983. november 27., vasárnap 3
