Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)
1983-11-25 / 278. szám
Jurij Ándiopovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének NYILATKOZATA: Visszatértek a Földre az űrhajó Jó az egészségi állapotuk - Kétszer hagyták el az űrállomást — Magas kitüntetést kaptak A Szovjetunió vezetése a szovjet embereknek és más népeknek már tudomására hózta, hogyan értékeli a jelenlegi amerikai kormányzat militarista irányvonalát és óva intette az Egyesült Államok, valamint a mellette fellépő nyugati országok kormányait ez irányvonal veszélyes következményeit illetően. Washington, Bonn, London és Róma azonban nem hallgatott a józan ész szavára — az NSZK, Nagy-Brilannia és Olaszország területén megkezdődik a közép-hatótávolságú amerikai rakéták telepítése. Ezzel az amerikai Pershingek és manőverező robotrepülőgépek megjelenése az európai kontinensen kész ténnyé válik. Európa közel negyven éve — azaz hosszabb ideje, mint bármikor a legújabb kori történelemben — békében él. Ez a szocialista közösség országainak következetesen békeszerető politikája, a kontinens békeszerető erőinek erőfeszítései, s józanul gondolkodó nyugati politikusok realista állásfoglalásának eredményeképpen vált lehetségessé. Az Európában a NATO és a Varsói Szerződés között kialakult hozzávetőleges katonai erőegyensúly — ezen belül a nukleáris erőegyensúly — objektíve az európai biztonság és stabilitás ügyét szolgálta. Most az Egyesült Államok és a NATO egészében olyan lépést tesz, amelynek célja saját oldalukra billenteni a mérleg nyelvét. A Szovjetunió és szövetségesei határai közelében telepítendő nukleáris rakéták egyáltalán nem Nyugat-Európa védelmét szolgálják — Nyugat-Európát senki nem fenyegeti. Az amerikai rakéták európai elhelyezésével nem Európa biztonsága szilárdul, hanem annak valós veszélye erősödik, hogy az Egyesült Államok katasztrófát zúdít Európa népeire. A két világháború folyamán az Amerikai Egyesült Államok területét nem érte el a pusztító tűzvész. Washingtonban most is szeretnék azt hinni, hogy a közép-hatótávolságú ameriki rakéták európai elhelyezésével, s ezzel a szocialista országok ellen irányuló nukleáris fenyegetés fokozásával sikerül elhárítani Amerika területe felől a válaszcsapást. Ami az Egyesült Államok nyuga-európai szövetségeseinek biztonságát illeti, az a jelek szerint csupán annyiban érdekli az amerikai vezetőket, amennyiben a nyugat-európaiak életükkel, városaikkal csökkenthetik a magát, az Egyesült Államokat érő megtorlást abban az esetben, ha Washington engedne a kísértésnek, s nukleáris háborút robbantana ki abban az illuzórikus reményben, hogy megnyerheti azt. Az amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai telepítése távolról sem válaszlépés, amelyet a jelenlegi európai erőviszonyokkal kapcsolatban nyugaton állítólag meglevő aggodalom váltott ki. Sokszor, konkrét adatok segítségével bizonyítást nyert, hogy jelenleg Európában a NATO és a Varsói Szerződés között a közép-hatótávolságú nukleáris eszközök terén hozzávetőleges erőegyensúly van, az atomrobbanótöltetek tekintetében pedig a NATO lényeges fölénnyel rendelkezik. Ezzel egyetért sok nyugati politikus és szakember is. így hát, ha bárkinek egyáltalán aggódnia kell, úgy ezek a Varsói Szerződés országai, amelyeket a NATO-tagálLamok katonai gépezete fenyeget. Mindezt értékelve a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országai nem hunyhatnak szemet afölött, hogy Washington „keresztes hadjáratot” hirdetett a szocializmus, mint társadalmi rendszer ellen. Nem hunyhatnak szemet afölött sem, hogy akik most az új nukleáris fegyverzet országaink határainak közvetlen közelében való elhelyezéséről rendelkeztek, gyakorlati politikájukat erre az esztelen alaptételre építik. Ügy tűnik, hogy a Pershing— 2-esek és a manőverező robotrepülőgépek európai elhelyezésével egy sor NATO-tag- állam kormánya ezen kalandortételhez konkrét nukleá- risrakéta-alapot kíván teremteni. Vajon a Szovjetunió, s a többi szocialista országok megtehetlik-e, hogy ne számoljanak ezzel a veszéllyel? Nem, nem tehetik meg: ezért nyilvánították ki hét szocialista ország legmagasabb szintű párt- és állami vezetői 1983. június 23-i moszkvai találkozójukon: semmilyen körülmények között nem engedik meg, hogy a NATO tömbje a Varsói Szerződés tagállamaival szemben katonai fölényhez jusson. A Német Szövetségi Köztársaság, Anglia és Olaszország kormányának — amikor egyetértésüket adták az amerikai rakéták országuk területén történő elhelyezéséhez — tudniuk kellett, hogy az Egyesült Államok eleve nem kívánt kölcsönösen elfogadható megállapodást elérni az európai nukleáris fegyverzetet illetően, s a genfi tárgyalásokon, »őt azokon kívül is mindent elkövetett, hogy ilyen megállapodás ne jöjjön létre. Tudniuk kellett azt is, hogy a Szovjetunió és szövetségesei feltétlenül megteszik a szükséges lépéseket, hogy megvédelmezzék biztonságukat, s nem engedik meg az Egyesült Államoknak és a NATO-nak egészben véve a meglevő hozzávetőleges európai erőegyensúly megbontását. A Szovjetunió világosan kijelentette azt is, hogy az új amerikai rakéták nyugateurópai megjelenése lehetetlenné teszi az európai nukleáris fegyverzetről tartott genfi tárgyalások folytatását. Az NSZK, Anglia és Olaszország kormányai által az utóbbi napokban hozott határozatok azt mutatják, hogy ezek a kormányok saját népeik akarata ellenére, saját országaik biztonsági érdekei ellenére, valamint az európai és az egyetemes béke érdekei ellenére „zöld utat” biztosítanak az amerikai rakéták felállításához. Ezzel az Egyesült Államok kormányával közösen vállalták egy rövidlátó politika összes következményeit, amelyekre már korábban figyelmeztetett a Szovjetunió. A szovjet vezetés a kialakult helyzet minden oldalát gondosan mérlegelve, a következő döntéseket hozta: Plííü7ÍÍr Minthogy az LiUdáUi. Egyesült Államok tevékenységével aláásta a kölcsönösen elfogadható megállapodás elérésének lehetőségét az európai középhatótávolságú nukleáris fegyverek korlátozásáról folyó tárgyalásokon, s e tárgyalások folytatása ilyen körülmények között kizárólag az Egyesült Államoknak és egy sor más NATO-tagállamnak az európai és a nemzetközi biztonság aláásását célzó lépései leplezését szolgálná, a. Szovjetunió lehetetlennek tartja további részvételét ezeken a tárgyalásokon. Másodszor. í„ló st£: lyon kívül helyezi egyoldalúan vállalt kötelezettségeit, amelyeknek céljuk az volt, hogy kedvezőbb körülményeket teremtsenek a tárgyalások sikeréhez. Ezzel hatályon kívül kerül az a moratórium, amit a Szovjetunió jelentett be közép-hatótávolságú nukleáris fegyvereinek az ország európai részén való telepítésére. Az NDK és ÍSO&ÜI • Csehszlovákia kormányaival egyeztetve meggyorsítják a megnövelt hatótávolsa-gú harcászatihadműveleti rakéták ezen országok területén történő elhelyezésének előkészítő munkálatait, amelyeket — mint ezt annak idején bejelentették — nemrégiben kezdtek meg. Negyedszer. Mivel az ' Egyesült Államok saját rakétáinak európai elhelyezésével fokozza a Szovjetunió ellen irányuló nukleáris fenyegetést, a Szovjetunió e körülmény figyelembevételével megfelelő szovjet eszközöket helyez el óceáni térségekben és tengereken. Ezek a szovjet eszközök paramétereiket illetően megfelelnek majd annak a fenyegetésnek, amit (az Európában elhelyezett amerikai rakéták jelentenek a Szovjetunióra és szövetségeseire nézve. Természetesen további intézkedéseket is teszünk a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa biztonságának szavatolása érdeké, ben. Hozzálátva döntéseink végrehajtásához kijelentjük, hogy a szovjet fél válaszlépései szigorúan azok között a határok között maradnak, amelyeket a NATO-orszá'gok lépései diktálnak. A Szovjetunió — s ezt újból hangsúlyozzuk — nem törekszik katonai fölényre, s csupán annyit tesz, amennyi végképp elkerülhetetlen a katonai egyensúly megbontásának megakadályozásához. Amennyiben az Egyesült Államok és a NATO többi tagállama készséget mutat arra, hogy visszatérjen a középhatótávolságú amerikai rakéták európai elhelyezésének megkezdése előtt fennállott helyzethez, a Szovjetunió ugyancsak készen áll arra, hogy megtegye ezt. Ebben az esetben újból érvényessé válnának a Szovjetunió azon javaslatai is, amelyeket korábban terjesztett elő az európai nukleáris fegyverzet korlátozásának és csökkentésének kérdésében. Ebben az esetben, azaz a korábbi helyzet helyreállításának körülményei között újból életbe lépnének a Szovjetunió e kérdésben vállalt egyoldalú kötelezettségei. Á Szovjetunió teljes határozottsággal és eltökéltséggel jelenti ki, hogy továbbra is kitart a fegyverkezési, mindenekelőtt a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezésére, a nukleáris háború veszélyének csökkentésére és végső soron teljes elhárítására irányuló elvi politikája mellett. Továbbra is minden erőfeszítést megtesz e nemes célok érdekében. A Szovjetunió a továbbiakban is síkraszáll az európai nukleáris fegyverzet kérdésének lehető legradikálisabb megoldása mellett. Megismétli javaslatát, hogy Európa váljék teljességgel mentessé a nukleáris fegyverektől — mind a közép-hatóxávolságú, mind a harcászati nukleáris fegyverektől. A szovjet kormány felhívással fordul az Egyesült Államok és a nvugat-európai országok vezetőihez: mérlegeljék mégegvszer mindazokat a következményeket, amelyekkel saját néoeiket, az egész emberiséget fenyegeti az új amerikai rakéták európai elhelyezésére irányuló térvek megvalósulása. Már ma is meglehetősen törékeny békében élünk. Ezért a felelős állami vezetők kötelessége, hogy értékeljük mindazt, ami történik, és észszerű döntéseket hozzanak. Kizárólag az emberi értelem mentheti meg, s annak kell megmentenie az emberiséget a fenyegető veszélytől. Felszólítjuk azokat, akik az egyre veszélyesebb fegyverkezési hajszába taszítják a világot: mondjanak lé arról a megvalósíthatatlan számításukról, hogy ilyen úton katonai fölényre tehetnek szert, a rá- kényszeríthetik akaratukat más népekre és államokra. A Szovjetunió meg van győződve arról, hogy lehetőség van a béke megszilárdítására, s a népek biztonságának szavatolására, mégpedig nem a fegyverek, új és újabb fajtáinak kifejlesztése útján, hanem ellenkezőleg, a meglevő fegyverzet a jelenleginél összehasonlíthatatlanul alacsonyabb szintre történő csökkentésével. Az emberiségnek nagyon sok olyan feladata van, amelyet csupán azért nem tud megoldani, mert hatalmas anyagi, szellemi és más erőforrásokat fordít egyéb célokra- S ebből a szemnontból a nukleáris és más fegyverzet radikális csökkentéséről szóló megállapodás elérése ugyancsak áldásos lenne minden nép számára. A szovjet vezetés kijelenti. hogy 8 szovjet nép akaratát teljesítve továbbra is mindent megtesz annak érdekébe. hogy elhárítsa a háború veszélyét, s megőrizze a békét a jelen és az elkövetkező nemzedékek számára — fejeződik be Jurij Andropov nyilatkozata. Az Egyesült Államok az ENSZ-ben: Bizalmi válság? Grenada ENSZ-küldötte szembefordult amerikai kollégájával, s közölte: őbizony csak akkor hagyja el a helyét, ha az amerikai eltávolítja a teremből. Az ENSZ- közgyűlés plenáris üléstermében felharsant a nevetés, s a jelenlevők hosszan meg- tansolták a grenadai diplomatát. • Az eset november elején történt, s egyike volt csupán azok sorában, amelyek — a DPA New York-i tudósítójának összefoglalója szerint — azt tanúsítják, hogy mélyül a szakadék az Egyesült Államok és az ENSZ-tagorszá- gok többsége között. Nem ritka az olyan szavazás, vagy szópárbaj. amikor a teremben ülő ENSZ-delegátusok leplezetlenül az amerikai küldött ellenfelének szurkoltak Az élesedő viták, az amerikaiak számára kedvezőtlen döntéseknél megnyilvánuló tetszés- nyilvánítás is ezt az eltávolodást jelzi. Egészen újnak nem nevezhető ez a jelenség, hiszen 1971-ben, amikor Kínát felvették a világszervezetbe, a jelenlévők valóságos örömtáncot jártak; 1974-ben nagy tetszésnyilvánítás fogadta azt a bejelentést, hogy az amerikai ellenzés dacára Jasszer Arafat felszólal az ülésszak vitájában; és tapsvihar tört ki, amikor 1982-ben Nicaraguát felvették a Biztonsági Tanácsba. Kétségkívül hozzájárul e légkörhöz a jelenlegi amerikai ENSZ-delegátusok harci kedve. Jeane Kirpatriok — de Charles Lichtenstein is — nemegyszer éles kirohanásokkal tűzdeli meg felszólalását. Különösen Kirkpatrick asszony az — írja a DPA tudósítója —, aki az egyes, név szerint megjelölt ENSZ- tagokat képmutatással, kétszínűséggel, tények és fogalmak elferdítésével vádolja — figyelemre méltó hangerővel. Ä bizalmi válság elsősorban a fejlődő világ országainak elfordulásával magyarázható’ Általános véleményük szerint például Dél- Afrika illetve Izrael amerikai támogatása az elsődleges oka annak, hogy mind a namíbiai, mind a közel-keleti kérdés megoldása zsákutcába jutott. 2 NOGRAD - 1983. november 25., péntek Vlagyimir Ljahov é3 Alek- szandr Alekszandrov űrhajósok szerdán, moszkvai idő szerint 23,58-kor értek Földet a Szojuz—T—9 űrhajó leszálló egységén. Dzsezkazgan városától 160 kilométerre keletre. Mindkét űrhajós közérzete jó -— erről számolt be a szovjet hírügynökség A két űrhajós munkájának rendkívül fontos részét alkotta a nyílt világűrben végrehajtott szerelési munka. Ljahov és Alekszandrov kétszer hagyta el az állomást, s osz- szesen öt és háromnegyed óra alatt új napelemeket szereltek az űrállomásra. Ezzel részben megnövelték a fedélzeti rendszerek teljesítményét. másrészt további tapasztalatokat szereztek arról, hogyan lehet a nyílt világűrben. a súlytalanság körülményei között szerelési munkálatokat végezni. A két űrhajós számos olyan műszaki kísérleteit is végzett, amelvek célja az űrállomás Irányítási módszereinek továbbfejlesztése volt. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége Lenin-rendet és — másodszor — Arany Csillagot adományozott Vlagyimir Ljehovnak. Ljahov 1978-ban ValerijUju- minnal már járt a világűrben. Az elnökség rendelete értelmében Ljahov szülővárosában felállítják az űrhajós mellszobrát. Alekszandr Alekszandro/- nak a Legfelsőbb Tanács Elnöksége a Szocialista Munka Hőse címeit. Lenin-rendet és Arany Csillagot adományozott. A rendelkezés értelmében Alekszandrovot megilleti a Szovjetunió űrhajósa cím. Hatalomért való harc a telepítés mögött A NATO, az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya tragikus hibát követ el az amerikai Pershing—2-es rakéták NSZK-beli telepítésével — állapította meg Maey Cox, az amerikai külügyminisztérium és a CIA titkosszolgálat egykori, kelet-európai szakértője a nyugatnémet Stern magazin csütörtöki számában megjelent cikkében. Cikkében Cox rámutatott: a Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter körül tömörülő, szélsőséges csoport azért ragaszkodott ezeknek, az első csapás mérésére alkalmas fegyvereknek a telepítéséhez, amelyek most először képesek elérni az NSZK területéről a Szovjetunió létfontosságú központjait, mert „újra a világ első számú atomhatalmává” akarják tenni az Egyesült Államokat. Weinbergerék abban bíznak — írta Cox —, hogy ha megszerzik ezt a katonai fölényt, akkor nyomást gyakorolhatnak a Szovjetunióra, s nekik kedvező irányba befolyásolhatják a szovjet politikát. Az amerikai szakértő szerint ez az egész számítás végtelenül elhibázott. A riasztási idő minimumra csökkentésével ugyanis — érvelt Cox — megnő egy nukleáris háború veszélye, ami rendkívüli mértékben csökkenti a nyugat biztonságát is. Mindezek alapján, az NSZK kormánya katasztrofális hibát követett el akkor, amikor támogatta a Reagar.- kormány telepítési Politiker ját — szögezte le Macy CöX a Sternben. Terv Gonzálex meggyilkolására Rendkívüli biztonsági intézkedéseket vezettek be Madridban, a miniszterelnökségi hivatal védelmére, mivel a rendőrség tudomására jutott, hogy az ETA baszk terrorszervezet tervet dolgozott ki Felipe González kormányfő meggyilkolására. Az „Operáción argala” fedőnevű terv szerint a merényletet december elején akarták végrehajtani- Bár a biztonsági szolgálat — érthető okokból — részleteket nem hozott nyilvánosságra, annyit kiszivárogtattak, hogy a terroristák egyik verziója a „libanoni módszer” azaz a dinami to* gépkocsis robbantás lett volna. A miniszterelnökségi palota négy bejárata közül kettőt lezártak és „motozófolyosókat” létesítettek. González következő hetekre tervezett nyilvános programjait átszervezte. Nyugatnémet—francia csúcstalálkozó A nyugati telepítés megkezdése utáni nemzetközi helyzet, a kelet—nyugati viszony és a Közös Piac közelgő. athéni konferenciája állnak a csütörtök-pénteki nyugatnémet—francia csúcstalálkozó középpontjában. Nagyban rontja Amerika hitelét (a harmadik világban) az is, hogy szembeszegül az új világgazdasági rend és az új tájékoztatási rendszer kialakításának fejlődő világbeli elképzelésével. Éppen a grenadai szavazás mutatta meg azt is, mennyire nem számíthat az Egyesült Államok „automatikusan” partnerei lojalitására; a közvetlenül érintetteket és Izraelt leszámítva egyetlen szöveségese se állt mellé. S bár az amerikai vezetők e körülményről lekicsinylőén nyilatkoznak, mégis tény, hogy New Yorkban, az ENSZ területenkívüliséget élvező székházában az amerikai diplomaták nemegyszer nagyon kényelmetlenül érzik magukat. A kétnapos tanácskozás a két ország külügy- és hadügyminisztereinek tárgyalásai, val kezdődött meg csütörtök délelőtt Bonnban. Hans- Dietrich Genscher Claude Cheyssonnai, Manfred Wörner Charles Hernuval vitatta meg a biztonságpolitikai és katonai együttműködés kérdéseit. Állítólag szó volt a francia el. nőknek arról a korábbi javaslatáról, hogy kész közvetítő szerepet játszani a genfi tárgyalások meghiúsulása esetén. A két hadügyminiszter kormányszerződést készít elő egy páncéloselh ári tó helikopter közös gyártásáról. összesen négyszáz helikopter gyártását tervezik, amelyeket a kilencvenes években rendszeresítenének a francia és a nyugatnémet hadseregben. Az NSZK hadiipara mintegy 4 milliárd márkás megrendelésre számít ennek kapcsán. Francois Mitterrand francia államfő és Pierre Mauroy miniszterelnök a délutáni órákban érkeznek meg a nyugatnémet fővárosba, ahol egymást követően fogadja őket Helmuth Kohl kancellár.
