Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-23 / 276. szám

Készítik [ az aszúborokat Tokaj-hegyalján Megkezdték a borvidék vi­lághírét adó természetes cse- megebor, az aszú készítését a Tokaj-hegyaljai állami gaz­dasági borkombináí pincé­szeteiben. A kombinát az idén az évszázad aszús évé­nek tartott 1973-as év termé­sét meghaladó mennyiségben vásárolt fel erre 'alkalmas be- töppedt szőlőszemeket, s ezt Mádon továbbá Tolcsván és Tarcalon dolgozzák fel. Az aszúszemeket a feldolgozás kezdetéig duplafenekű hor­dókban tárolták, s 'ott saját súlyuk‘ nyomásától kicsepe­gett belőlük a itöbb mint 60 cukorfokos must, az úgyne­vezett „eszencia”, amelyet aztán később az aszúborok készítéséhez használnak majd fel. Néhány palackkal — pin­ceékességként — a tarcali és a tolesvai b'ormúzeumban is elhelyeznek belőle. Az aszúkészítés receptje több mint 400 év óta lénye­gében változatlan, csak .a technológiája korszerűsö­dött. Az aszúszemeket most nem zsákokba rakva tapos­sák ki, hanem azt megdarál­ják, s az így nyert aszútész­tát jó minőségű ó- illetve újborral öntik fel. így áztat­ják ki belőle a megfelelő íz-, illat- és zamatanyagokat. A mértékegység sem változott: egy gönci hordónyi — 136 li­ter — borhoz tett három-, öt- stb. puttonnyi aszúszem alapján lesz három-, négy-, illetve ötputtonyos az aszú­bor. Az áztatás és préselés után visszamaradó aszútörköly még sok értékes zamatanya­got tartalmaz. Ebből készí­tik az úgynevezett '.fordí­tásit”! az aszútésztát mégegy- szer feltöltik újborral. Az így nyert készítményt részint az aszúborok érlelés alatti feltöltéséhez, részint pedig fogyasztásra használják. Az aszúmustokat a nemes­penésszel bevont pineeágak- bam 4—5 évig „iskolázzák”. Ez alatt az idő alatt fejlődnek ki azok a különleges aromáit, amelyek a világón egyedül­állóvá teszik ezt a borkülön­legességet. (MTI) Iparfejlesztés szécsényi módra El. A lécet át kell ugrani A nógrádszakáli Poly-Pack üzemben csomagológépek készülnek, egyelőre két típusban. Ez évi várható bevétel 10—12 millió forint a folyadéktöltő automatákból, de a csarnok közepén már ott áll az az új berendezés, amitől a széesényiek sokat remélnek. Lecsempésjett üzem emberünk van, aki képes erre. Aki pedig nem, attól előbb-utóbb megválunk. Persze, mint minden vá­lás, ez sem tartozik az egy­szerűbb ténykedések közé, de azért a széesényiek eredmé­nyei azt bizonyítják, követ­kezetesek ebben a kérdésben. — Ezek az itt látható gé­pek már mind elkeltek, jö­vőre az idei tizenkettő he­lyett már negyven folyadék- töltő automatát készítünk. Ez a terv, ha viszont az igé­nyek úgy kívánják 'teljesen átallunk a granulátum- és portöltő berendezések gyártá­sára — mondja Baskay Ber­talan. Azt már csak mintegy mel­lékesen említi, hogy 16 SZCS —4L, típusú raiklapos zsugor­fóliázó al/agút is készül eb­ben az üzemben, amely iránt szintén az egész országból ér­deklődnek. Amennyire elégedett az el­nökhelyettes a kecsegtető ér­tékesítési kilátásokkal, leg­alább annyira elégedetlen a pillanatnyi munkatempóval. Nem is lenne igazi vezető, ha nem tenné rögvest szóvá. Na, persze nem fülünk hallatá­ra, de gesztusaiból jó tíz mé­terre mi is érezzük vélemé­nyét, nemhogy a félrehúzott ágazatvezető... , Azután Baskay Bertalan karon kap minket és katonai nyelven szólva erőltetett me­netben „galoppozik” velünk egy átalakulófélben levő épü­let felé. Mór meg sem me­rem kérdezni, de feltehetőleg ez is istálló volt valamikor. — Ez egy fröccsöntőüzem lesz — újságolja. — Ide csem­pésszük le pesti tevékenysé­günk egy részét, mert azt szeretjük, ha szem előtt van-* nak ezek az üzemek. Idén betelepítjük, beindítjuk, jö­vőre innen 20 millió forint értékű termeiknek kell kike­rülnie. — Talán játékgyártásra ren­dezkednek be? — Arra is, de főleg elekt­romos szerelvények, csoma­golóeszközök készülnek majd. egy részük jelenleg hiány­cikk. Hamarosan néhány száz méterrel arrébb egy rozoga épületbe tuszkol minket Baskay Bertalan, ahol vagy húsz-harminc lány és asz- szony szerel különböző mű­anyag szerkentyűket. — Én úgy szeretem őket — súgja a fülembe az elnök- helyettes. Azután amikor látja, hogy meglehetősen bamba ábrázatot Vágok, rög­vest meg is magyarázza ér­zelmének okait. — Korábban egy rettenetesen rosszul mű­ködő varroda volt. A nők még hatvan forintot sem kerestek naponta, ráadásul mi is rá­fizettünk. Most heti 15 ezer forint munkabérért százezer forint értékű termék hagyja el az üzemet. — Heti? Hetente kapnak fizetést? Dehogy, csak mi számol­juk hetente a teljesítményt. Megette a fene, ha a követ­kező hónapban tudjuk meg, mit teljesítettünk. Különösen az év végén... Mitől lesz Nestlé kupak a kupak A raktárban hatalmas cso­magok várnak elszállításra, köztük Nestlé üvegekhez való műanyag kupakok. Feltehető­leg több százezer. — Ezít nézd meg — mutat egyet Baskay Bertalan. — Ennek az oldalán, ha jól tu­dom, 96 rovátkának kell len­ni. Ha 95, vagy 97 rovátka van, azt már a külföldi meg­rendelő nem veszi át. Az már neki nem kupak! — Takaros követelmény, — Ez kell nekünk. Hadd nőjenek az igények. A mi dolgunk az, hogy átvigyük a lécet, amit elénk állítanak. Szerencsére sok olyan szak­Fejük fölül a tetőt Ütban a nagylóci ipari centrum felé, a bágyadt őszi napfényben hatalmas szarvas- marhacsorda bóklászik a ku- koricaszórak között. Néhány képviselője annak a több mint hatezres szarvasmarha­állománynak, amellyel a szé­csényi termelőszövetkezet di­csekedhet. Az állatok szem­látomást jól érzik magukat a villanypásztor zsinege mögött és — úgy vélem — egyálta­lán nem bánják, hogy Baskay Bertalan kisajátította fejtik fölül a tetőt. Legfeljebb kis­sé vastagabb szőrt növeszte­nek télire. A közös gazdaság pénztárcája viszont bundáju­kat meghaladó ütemben vas­tagszik, s ez a lényeg... Az elnökhelyettes, mintha gondolataimban olvasna, azt kérdi a nemrégiben felava­tott új ipartelep bejáratá­nál: — Nos, hogy tetszik? Mit lehet erre mondani? A látvány önmagáért beszél. Jókora parkoló a dolgozók gépkocsijainak, jelenleg tizen­kettőt lehet belőlük megszám­lálni, a szépen gondozott park és a takaros épületek pedig inkább emlékeztetnek valami jobbfajta üdülőtelep­re, mint ipari centrumra. Üdülésről természetesen szó sincs, aki itt keresi kenyerét, annak nagyon keményen meg kell érte dolgozni. Igaz. vas­tagabb szeletét is kap... — Az idén. tavasszal még tehénfészek volt — mondja Baskay és eddig jártunk a trágyában — a képzeletbeli vonalat úgy a térde tájékán mutatja, hogy jól láthassuk miből emelkedett ki ez a te­lep. Zilahy Tamás (Folytatjuk) Karancslejtős, 1944. november 23. Sortűz a lejtaknánál H ideg, szeles volt a no­vember. A bányászok dideregve húzták össze maguko.n vékony gúnyájukat, s hallgatták Kozik Ferencet, aki azt magyarázta, miért is akarják bezárni a bányát a németek. — Ne engedelmeskedjünk..- Menjünk le a bányába és szervezzük meg az ellenállást — buzdította társait a sokat látott, sokat tapasztalt öreg bányász. A telefonértesítést novem­ber 22-én kapta Jámbor fő­mérnök a bányaigazgatóság­tól: állítsa le a munkát Ka- rancslejtősön! S másnap az idősebb bányászok — a ma­gyar és a német hadvezető­ség rendelete értelmében — vonuljanak hadimunkára a frontvonal mögé. A fiatalokat Szécsénybe szólították kato­nai szolgálatra- A rendelke­zést nem csak a karancslej- tősi bánya bejáratánál, ha.- nem a környező települése­ken, Baglyasalján, Etesen, Karancsalján és Karancsla- pujtőn is kihirdették. Az otthon maradókat a főbelövés rémével fenyeget­ték. Am a bányászok mindenre elszánták magukat. Elővették az elrejtett puskákat, piszto­lyokat, a töltényeket, a rob­banóanyagot, a batyujukban néhány napi eleséggel leszáll­tak a bányába. Múltak az órák és az elszánt bányászok csoportja nőttön-nőtt. Más­nap már legalább háromszá­zan voltak a föld alatt. Pál Ágoston kapcsolatot keresett azokkal a szökött katonákkal, akik napok óta a Narancsban bujkáltak. Habozás nélkül csatlakoztak a bányászokhoz. A csoport vezetői — Kozik Ferenc, Kozik Rajmund, Ma- hinyák János felkészítették társaikat a fegyveres ellen­állásra­Jól számoltak. S bánya­igazgatóság, a német meg­szállók, a csendőrök kezdet­ben ígéretekkel, majd fenye­f etéssel igyekeztek rábírni a ányászokat, hogy szüntessék meg az értelmetlen ellenál­lást. Ám azok nem alkudtak. Aztán kikapcsolták a bánya világítását, szellőzőberende­zését, ködgyertyákat, könny­fakasztó bombákat dobtak az aknába. Majd bekapcsolták a ventillátorokat, hogy a gáz a bánya legrejtettebb zugába is eljusson- S jöttek a néme­tek állig felfegyverkezve, öreg, munkában megviselt bányászt, bányászasszonyokat, síró gyerekeket hajtottak ma­guk előtt, hogy megadásra bírják a férfiakat. Ám a bá­nyászok akkor sem hátráltak: Az ötödik napon aztán kri­tikussá vált a helyzet. Fogy­tán volt a levegő, kevés aa élelem, s megcsappant a re­ménység is, hogy a szovjet katonák napok alatt Salgó­tarjánba érnek- Órákon át tanakodtak, végül arra jutot­tak, hogy a bányászok egy csoportja elhagyja az aknái. Másnap, november 30-án újabb csoport jött a felszín­re. A bosszú, a megtorlás egyetlen órát sem váratott magára. Páles Jenő. Laczkó Mátyás és egy ismeretlen ka­tona életének azonnali sor­tűz vetett véget a bánya be­járatánál. A többieket Salgó­tarjánba, a katonai laktanyá­ba vitték és elkezdték a ki-’ hallgatásukat- A kiéhezett és megkínzott bányászok egy csoportjait Fülek felé- indí­tották. Csendőrök és nyilasok kísérték őket a hosszú úton.’ Tizenhat embert még Salgó­tarjánban marasztaltak. Kö­zülük Mahinyák Józsefet,1 Tóth Miklóst és Lukács Sán­dort december 6-án lőtték agyon a kaszárnya udvarán. A karancslejtősi bányászok ellenállása mindössze egy hétig tartott- A németek, a velük együtt működő csend­őrök nem bírtak a bent-' maradt kis csapattal, az ellenállás szervezőivel. Rést robbantottak a bánya ki­járatánál és sikerült ki-; törniük. Belevetették magu­kat a Karancs erdeibe, bá­nyászok bújtatták, földműve­sek rejtették őket. Példájuk mégis mint a tűz gyújtott, az elnyomás, a megaláztatás, a nyomor ellen. Zagyvarónán! Karancsalján, Mátranovákon a bányászok újabb csoportjai készítették elő az ellenállási a fegyveres harcot. S 1944. december utolsó napjaiban a 2- ukrán front harcosai felsza­badították Salgótarjánt és környékét..! VERT HELYZETBŐL Még egyszer nem szabad elkövetnünk. — Bizonyára emlékszik, hogy tavaly ilyenkor vert helyzetben voltunk, majdnem a padlóra kerültünk. De nem csak a tőkésexportban. Az akkori gondok szerencsére jórészt megoldódtak, helyet­tük újabbak, más jellegűek és tartalmúak jelentkeztek, amelyek egy részét tudjuk csak saját erőből megoldani — utal 'az egy évvel ezelőtti időszakra és a mai valóság lényeges momentumaira Ba­logh Gyula, a Romhányi Építési Kerámiagyár főmér­nöke. Tavaly 21 millió forint ér­tékű áru került a tőkéspia- cokra, az idén 38 millió fo­rint elérésére vállalkoztak. — Nem egészen másfél hó­nap van még hátra. Ahogy a szerződéseket látom, annyit mondhatok, hogy elképzelő-' seinket valószínű még két- három millióval túlszárnyal­juk — utal a mostani lehe­tőségekre, kilátásokra. — Két területre: Európában az NSZK-ba, Ausztriába és Dá­niába, a Közel-Keleten pedig Líbiába és Egyiptomba ke­rülnek exportképes terméke­ink. Egyik sem új piac. Az előbbiek igen magas minősé­get követelnek, és csak I. osztályú árut Vesznek át, az utóbbiak kemenceminőséget kémek, amelyben I. és II. osztályú áru található. Euró­pában vannak az igazi ver­senytársaink, az olaszok, a spanyolok és az NSZK-sok. A japánok egyelőre még csak jelen vannak, valószínű en­nek az az oka, hogy a csempe, a nagy távolságokat, azaz a jelentős szállítási költséget nehezen viseli el.:3 Azért voltak képesek az idén jobban labdába rúgni, mint tavaly, mert árban, mi­nőségben és a szállítása ha­táridőben kedvezőbb ajánla­tokat tettek, illetve teljesí­tették szerződéses kötelezett­ségeiket. Megtehették, mert a termelés programozását számítógépre vitték, ezáltal egy-egy külföldi igény mó­dosításának az átvezetéséhez nem kellett három nap, mint eddig, hanem elégséges volt másfél óra. De megszigorí­tották az ellenőrzést is. A többszörös minőségi kontroll után, utolsóként a MERT (Minőségellenőrző Részvény Társaság) szakemberei mon­danak igent, vagy nemet. Kritikus tevékenységüket jól igazolja, mely szerint eddig még nem. jött vissza a kiszál­lított termékekből. A veze­tők ma már ott tartanak, hogy el se tudják képzelni; a szerződésben vállaltnál gyen­gébb minőségű termék ke­rüljön a megrendelőhöz. Pe­dig igen szűkre szabják a teljesítés lehetőségét. Két héttől hat hétig hajlandók az áru megérkezésére várni. — Könnyebb lenne helyze­tünk, ha raktárról is tud­nánk szállítani. Sajnos erre nincs lehetőség. Ez viszont nem jelenti azt. hogy. íétlen­kedünk. Például megfigyel­jük, melyik termékből, mi­lyen gyakran és mennyit rendelnek, majd megpróbá­lunk az előbbiekből vala­mennyit előre gyártani, vál­lalva, az ezzel járó kockáza­tot. Ez egyúttal azt is jelenti, a gyártást úgy igyekszünk előkészíteni, hogy holnap, vagy holnapután megkezd­hessük a kívánságok teljesí­tését — érzékelteti a rugal­masságukat és helyzetfelis­merő képességüket Balogh Gyula. — Ahhoz, hogy a jelenle­ginél számottevőbb verseny­társak legyünk, a tőkésvi­lágpiacon, az eddiginél még szebb mázakat kell előállíta­nunk. Megvalósítása nagyon összetett és sokirányú fela­datot jelent. Fontos követel­mény a simaság, a szép fény, a lágyság és a melegség. Ma az uralkodó divatirányzat a máznál, a félmatt és a matt — szól ismét a főmérnök. Kisvártatva feláll íróasztalá­tól, átmegy a szomszéd szo­bába, majd visszatérve kezé­ben hat csempét hoz be és helyez az asztalra, majd fe­lém fordulva megkérdi: — ön szerint melyik a spa­nyol és melyik a miénk? Be­vallom, erre a kérdésre csak szakember .tudna precíze» válaszolni^ — Ebben a mű­fajban — pergamen kivitel­ről van szó — mi is ott va­gyunk a piacon — mondja jogos büszkeséggel a hangjá­ban Balogh Gyula. — Hogy még szebb és sok ilyen má­zunk legyen, mint amit itt láthat — mutat a termékek­re, azért 40 ezer forintot tűz­tünk ki a fejlesztőknek. De még itt sem álltunk meg. Azokra a feladatokra, ame­lyek meghaladják erőnket, igénybe vesszük a SZIKTI kutatóinak szellemi kapacitá­sát, műszerezettségét. Ha ve­lük együtt sikerül elképzelé­seinket megvalósítani — ami kemény és nehéz dolog lesz —, akkor árban is jobb pia­ci pozíciót teremtünk ma­gunknak. De meggyőződés­sel vallom, hogy a fejlesztés­sel nemcsak az iparművé­szeknek, a fejlesztőknek, a technológusoknak kell foglal­kozni. Az a jó, ha minden magas képzettségű dolgozó, tevékenykedjen akár a ter­melés irányításában, érde­kelje ez a terület akár hob­biból, akár hasznos kikap­csolódásként, szellemi felfris­sülésként. Merit a fantáziát sohasem szabad szűk korlá­tok közé szorítani. Szerintem a más szakmai területekre való kiruccanások jó közér­zetet is teremtenek, ami leg­alább annyira fontos, mint az anyagiak. Igazuk van 70— 80 százalékban iparművésze­inknek, amikor azt mondják: — Ha jó a máz, nekik is könnyebb dolguk van. Ehhez még csak azt tenném hozzá, hogy a méret is fontos. Vagy­is a kettőt nehéz, illetve nem szabad különválasztani. Az összhang megteremtésében viszont még rendkívül sok a tennivaló. Amíg az első termék meg nem jelenik, addig 15 fő bá­báskodik felette. Utána a főszerepet az üzemek vezetői és dolgozói veszik át. Az új termékek kikísérletezését a napi termelőtevékenységbe úgy kell beiktatni, hogy ne vonjon el jelentős termelő- kapacitást. — Szervezettebbé kell ten­ni ez irányú tevékenységün­ket, mert jelenleg még sok a várakozási idő. Vagyis az előkészítést olyan szintre szükséges emelnünk, hogy az adott helyen, időben minden feltétlenül együtt legyen. A tények azt tanúsítják, hogy a tavalyi évhez képest csupán a feladatok lettek sokszínűbbek, a gondok pe­dig más természetűek. Éppen ezért megoldásuk is sokféle elképzelést kíván. Egyet ha­tározottan állít a főmérnök: — Azt a butaságot még egy­szer nem szabad elkövet­nünk, hogy a már megszer­zett tőkéspiacokat akárcsak egy pillanatra is feladjuk. Vezetői hitvallásnak is fel­foghatjuk. KGST­Tanácskozás Egerben Egerben a Technika Házá- ban kedden reggel megkez­dődött a KGST gépipari ál­landó bizottsága 10. számú szekciójának tizedik ülése. Ez a szekció öt évvel ez-i előtt alakult, és a KGST-n1 belül gépipari alkatrészek és részegységek — hajtóművek, tengelykapcsolók, hsjtólán- eok, kenőberendezések —. valamint a hidraulika és pneumatika gyártásának együttműködési kérdéseivel foglalkozik. Teendői közé tartozik a sokoldalú nemzet­közi gyártásszakosítás meg-; szervezése, az úgynevezett háttéripari termékek szab­ványosítása. közös fejlesz­tése. Az egri tanácskozáson ki-1 dolgozzák a szekció kétéves munka tervét, beszámoló hangzik el a műszaki-tudo­mányos ' együttműködés kere­tében elvégzett feladatokról és eredményekről. A tanács­kozás résztvevői az Egri Fi-I nomszerelvénygyárba is ellá-l togatnak, ahol a peneumati-l kus elemek gyártását tanul­mányozzák. A szekcióülésen Bulgária.1 Csehszlovákia, Kuba, Len­gyelország. Magyarország. a Német Demokratikus Köztár­saság. Románia és a Szov­jetunió, valamint Jugoszlávia! delegációja vesz részt. A tanácskozás pénteken a megállapodásokat rögzítő jegyzőkönyvek aláírásával zárul. (MTI) NÓGRAD - 1983. november 23., szerda 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom