Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)
1983-11-20 / 274. szám
MINÉL GAZDASÁGOSABBAN A pártcsoportokról Hogyan lehet pénzt nyerni ? — Tudja-e — kérdem Molnár Istvánt, az idős szakmunkást —, hogy most rengeteg pénzt spórol meg? Körbenéz, rámnéz, aztán elmosolyodva a homlokára osap: — Hát, persze! E rövidke párbeszéd az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyárában zajlott. Természetesen, talányról szó sincs, mert a műhelyek végigjárása előtt Jás- falvi János, az utókalkulációs osztály vezetője, minden termékek pénzének-árának tudója, bőséges felvilágosítással szolgált. — Hosszú ideje törtük már azon a fejünket, miként lehetne tetemes nagyságú anyagköltségünket csökkenteni. Az erre fordított idő, mint látja, nem volt haszontalan, mert egy műszaki fejlesztés révén rájöttünk a magunknak való pénzcsinálás nyitjára. Régebben a csapágyházakat öntött, vagy kovácsolt anyagból készítettük, — most lemezből süllyesztjük. Amíg ezt a technológiát be nem vezettük, addig egy- egy csapágyház alapanyaga tizenhét forint ötven fillért tett ki, most „kihozzuk” 9 forint hatvanból. Ha figyelembe vesszük a gyártási darabszámot, akkor kitűnik, hogy az új módszerrel esztendőnként — beleszámítva a forgácsolásra szánt időt, energiát, munkaköltséget és egyebeket — több mint négymillió forintot takarítunk meg, jelentősen növelve gazdaságosságunkat. Hiszen az így készülő alkatrészek értéke az előzőhöz képest nem változott, csökkent viszont az önköltség. De nem ez az egyetlen termék, amely előállításánál hasonlóképpen járunk ©1. Példaként, a szállítószalagok dobagyát eddig szintén kovácsolt. drága anyagból készítettük, most ugyanennek a minőségnek megfelelő lemezből. Ha hiszi, ha nem, így egyetlen darabon csaknem hatszáz forintot nyerünk. Szorozza ezt be hét-nyolcszázzal, mert körülbelül ennyit gyártunk esztendőnként, s máris megvan az újabb elég jelentős, magunknak megtakarított summa. Máté Sándor, a termelési osztály megbízott vezetője mondja: — Minden területen a lehető leggazdaságosabb gyártásra törekszünk. Miként már említettük, a 89 milliméter átmérőjű csapágyházak lemezből való gyártását sikerrel megoldottuk, de most már kísérleti stádiumban van a 108 milliméteres szállítószalag-görgők ugyanezzel a módszerrel történő előállítása is. A nullszéria már elkészült, s már programba vettük háromezer darab ilyetén gyártását. Egyelőre természetesen csak próbaként, azért ilyen alacsony a szám. Hadd jöjjenek ki az esetleges hibák, hogy aztán a későbbiekben zökkenő mentesen mehessen az üzemszerű gyártás. — Van-e önöknek gazda- ságtalan termékük? — Volt! Legutóbb tavaly, de egészen elenyésző, alig százezer forintot kitevő tétel. Tudja, valamikor a hatvanas években mi gyártottuk az MD—40-es típusú motorvonatok sok alkatrészét, régen abbahagytuk már, de tavaly, ki tudja miért, velünk csináltattak egész más berendezéshez, de hasonló kerekeket. Az én tudomásom szerint nincs ráfizetéses termékünk. — Persze — magyarázza Jásfalvi János — ez nem jelenti azt, hogy mind nyereséget hoz. Itt van példaképp a főként a szénbányászatban használt süveggerenda, évi 7—8000 darabot gyártunk le belőle, a hozzá való alkatrészekkel az értéke mintegy 35—40 millió forint —. amin aztán tényleg csak filléres hasznunk van. De gyártani muszáj, hiszen alapvető feladatunk a bányászat kiszolgálása. Ugyancsak nem juttatnak többletbevételhez bizonyos típusú alkatrészek, de kihagyni őket a programból nem lehet, hiszen az általunk gyártott -berendezések szerves részei. És köztudott, hogy a föld alatt, nehéz geológiai viszonyoknak kitéve, minden hamarább .kopik, törik, fárad, így hát az alkatrészgyártás tevékenységünknek továbbra is jelentős hányadát képezi. A bányagépgyáriak most sem tétlenkednek. Újításokkal, újabb fejlesztésekkel kívánják elérni, hogy termékeik még gazdaságosabbá váljanak. Karácsony György Nemzetközi lóárverés rA Szovjetunióban elsőizben 1965-ben rendeztek nemzetközi lóárverést. Már akkor olyan nagy érdeklődésre tett szert ez az aukció, olyannyira felfigyeltek a lótenyésztői gazdaságok neveltjeire a külföldi szakértők, hogy kérésükre az említett lóvásárokat hagyományosan megrendezik immár nemcsak Moszkva környékén, hanem a Doni-Rosz- tovban, Kdjevben és Észak- Kaukázusban is. A mostani, moszkvai környéki lóárverés egyben a rendezvények záróeseménye. Mit ajánlottak ez alkalommal a vevőknek? Mindenekelőtt a hároméves és ennél idősebb lovakat, közismert fajtákból: a' bugyolinijiból, a doniból, a kabargyinszkiből, az angolkabagvinszkiből, a terrierből, a hannoveriből, a ka- rabahszkiból és a világ legősibb fajtáiból, az aholtyeki- niből. Összesen 300 kiváló jellemzőjű lovat adtak el a világ számos országába a most lezajlott árveréseken. Legközelebb a dolgozókhoz N agy szerepet töltenek be a párt munkastílusának fejlődésében a pártcsoportok, amelyek a pártszervezetek szervezetileg legkisebb egységei. Éppen e sajátosságukból adódóan a legalkalmasabbak arra, hogy az üzem, munkahely mikrokollek- tívájában meghatározó szerepet töltsenek be a párt politikájának terjesztésében, tömeg- kapcsolatainak megtestesítésében. Az MSZMP szervezeti szabályzatának 29. pontja előírja: „Az alapszervezetekben — létszámtól függően — pártcsoportokat kell létrehozni. A pártcsoportok rendszeresen értékelik tagjaik magatartását, a pártmegbízatások teljesítését. A pártcsoportok munkáját a csoportülésen megválasztott és a taggyűlés által megerősített bizalmiak irányítják”. Az elmúlt években az alapszervezetek ve- < zetőségei Nógrádiban is konkrét intézkedéseket tettek a pártcsoportmunka fejlesztésére. Nagyobb igényességgel választották ki azokat a párttagokat,’ akik felkészültségük és munkahelyi magatartásuk alapján a legalkalmasabbak arra, hogy a párttagságnak ajánlják. Több helyen — a közvetlenül irányító párt- szerv segítségével, útmutatásai alapján —az alapszervezeti vezetőségek eredményesen oldják meg a pártcsoportbizalmiaik képzését, továbbképzését. Ahol érdemben segítik a párt- ' csoportok munkáját, ott a pártcsoport megbeszélésein kötetlen, nyílt eszmecsere útján vitatják meg munkájuk problémáit, foglalkoznak a pártmegbízatások: értékelésével, a termelőmunkában tanúsított helytállással, a dolgozók hangulatával. A pártvezetőségek nagyon helyesen teszik, ha a pártcsoportbi- zalmi-megbeszéléseket rendszeresen a politikai tájékoztatás, az információ és az agitáció fórumaiként is kezelik. Több helyen az is gyakorlat, hogy egy-egy párttag kérésére is összeül a pártcsoport valamilyen helyi probléma tisztázására, megtárgyalására. Jó példák ösztönöznek arra, hogy több helyen fel kell oldani a pártcsoportok működésében még tapasztalható merevségeket, és a rugalmas, a feladatokhoz gyorsan alkalmazkodó pártcsoport-tevékenységet kell megteremteni. A vezetőségek munkáját teszi eredményesebbé, ha a feladatok napi operatív megoldásában nagyobb szerepet biztosítanak a .pártcsoportoknak. Jó gyakorlat, hogy az irányító pártszervek a kádertartalékok kiválasztásánál, előléptetéseknél is meghallgatják a pártcsoportok véleményét. Rangjának érdemi emelését érhetjük el, ha az alapszervezetek vezetőségeinek tagjai meghatározott időközökben részt vesznek a pártcsoportok ülésein. Még nem mindenütt használják ki eléggé a pártcs.Qportokban rejlő lehetőségeket a közösségi nevelés, a magatartás formálására. Pedig a pártcsoportbizalmiak állnak a legközvetlenebb kapcsolatban dolgozó társaikkal. Ezért kell őket mindenekelőtt alkalmassá tenni a politikai hangulat formálására és hatékony részvételre az agitációs munkában, mozgósításra a napi feladatokhoz. Erre viszont csak akkor képesek, ha megfelelő, rendszeres politikai felkészítést és tájékoztatást kapnak. Ezt segíti elő, ha az alapszer- vezetek vezetőségei, a pártcsoportbizalmiak tematikus továbbképzésben részesülnek. Sok száz párttag a szakszervezetben, vagy szakszervezeti bizalmiként folytat pártmunkát. Az alapszervezeteknek működési területükön teljes felelősségük van abban, hogy az üzemi demokrácia fejlődésével összhangban a szakszervezetek eredményesen .gyakorolják az őket megillető jogokat. A szakszervezeti bizalmiak és a pártcsoportbizalmiak közös együttműködését és feladataik összehangolását nem szükséges jogszabályokba foglalni. A pártirányítás elvei, a tömegszervezetek önállóságának tiszteletben tartása utján kell az elvszerű és minden tekintetben pártszerű együttműködést megteremteniük. Adott esetekben, kitüntetés, jutalom. béremelési javaslatoknál a szakszervezeti bizalmi jogkör gyakorlásának — a pártszerű együttműködés keretei között — kell találkoznia a pártcsaportbizalmi véleményével, természetesen a helyi gazdasági vezető egyetértésével. Országosan a pártalapözervezetek .mintegy 70—80 százalékában működnek pártcsoportok. Munkájuk fejlődött, sokat tesznek a párthatározatok megismertetéséért, és végrehajtásáért. Egyre több figyelmet fordítanak tagjaik nevelésére. Fontos szerepet töltenek be a párttagság és a pártonkívüliek kapcsolatának erősítésében, a politikai hangulat formálásában, a közéleti aktivitás erősítésében. A tagság a jövőben is igényli a pártcsoporton belüli rendszeres munkát, a kötetlenebb eszmecserét, a beszélgetéseket. A párt- csoportok jó fórumai a véleményalkotás aktivizálásának, félkész gondolatok közreadásának. s hozzásegítenek a párttagok és pár- tonkívüliek véleményének jobb megismeréséhez. A színvonalas pártcsoportmunka alapja a pártegység állandó és folyamatos erősítése. Ezt éppen a beszámoló taggyűlések, de különösen a KB áprilisi határozatát tárgyaló taggyűlések előtti -pártcsopontrendezvé- nyek is bizonyították. A z alaps zer vezetek vezetőségeinek feladatkörébe tartozik, hogy rendszeresen értékeljék, minősítsék a pártcsoportok munkáját, s hasznosítsák a pártcsoportoktól érkező javaslatokat, észrevételeket, jelzéseket. A munka ilyen továbbfejlesztése hozzájárul a pántélet mozgalmi jellegének erősítéséhez, a folyamatosan politizáló légkör kialakításához. Most, amikor országosan folynak a beszámoló taggyűlések, a pártcso- portok is áttekintik a jövőre előttük álló feladataikat. A gazdasági élet fejlesztése, a pártpolitikai munka számos új lehetőséget kínál az ő tevékenységük gazdagításához, tartalmasságához is. A pártalapszervezetek vezetőségem a sor, hogy az új nagy feladatok eredményes megoldásában az őket megillető helyet foglalják el a párt legkisebb szervezeti egységei. Dr. Arató András Szokatlan formájú, mégis Ízléses ház a községjelző táblától néhány száz méterre. Egy kis hídon közelíthető meg a bejárat, de ez az alkalmatosság nem kivagyiságból készült, csupán a szükség hozta így, ne lépcsőn le, majd fel kelljen menni a lakásba. — Sokan nem tudták, mit akarunk ezzel a híddal és a furcsának tűnő formával — Város mondja Miklós Zoltánná miközben végigjárjuk a házat. — Ablak és ablak mindenütt, így érezzük jól magunkat. És itt érezzük jól magunkat. Éltünk a városban, egy nyolcadik emeleti lakásban, de csak három évig bírtuk. Csönd és nyugalom van körülöttünk Karancsalján, nem mennék vissza a városba. Számoljuk az új házakat a község elején. Egy, kettő... tizenkettő, tizenhárom... ABC, presszó, iskola... mozi... És megint új házak. Persze, persze, ez már Karancslapujtő. Játszunk a gondolattal. Pontosabban egy szóval. Város, vá- rosodás, városiasodás. Városkörnyék, városkörnyéki község. Azt mondja a lexikon, hogy városodás az, amikor a népesség mind nagyobb hányada él városban. A városiasodás meg azt jelöli, amikor az infrastruktúra, az ellátottság növekszik egy adott településen. A városkörnyék környék, vagy város? — Természetesen Lapujtő már „város” — mosolyodik el Teplán László, a közös községi tanács vb-titkára, miután rátörtünk a meditációnkkal. — És ha elvesszük az idézőjelét? — Nézze, Amennyiben, köz- gazdasági, közigazgatási fogalmakon át vizsgáljuk, akkor nem. De! a község lakossága városi ipari munkásokból áll. Az itt élők 85—90 százaléka a városba jár dolgozni. Reggel ötkor elmennek, délután 4-5 óra körül jönnek meg. — Ezek szerint „alvóváros”! — Megint ki kellene forgatni a szó értelmét, inkább azt mondom nem! Mert úgy érzem, az igazság is ez. Ráadásul egyre jobban éled a falu. Mind többen jönnek ide építeni, lakni. Akár Karancsal- jára, Lapujtőre, de Karanes- berénybe is. Persze nincs városi nyüzsgés, de élet van. Nehezen kerekednek azok a gondolatok, érvek, amelyből a városkörnyékiség újdonsült fogalma, hangulata pontosan kirajzolódna. Persze ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a másfél éves léte ennek a formának talán csak arra volt elegendő, hogy a közigazgatás gyakorlata meginduljon, némiképp bejáródjon. A különbség az azonosságérzet sem alakulhatott még ki igazán, hiszen ma is vannak, akika városi kedvezményei* itteni érvényesítését várják. — Nem vitás, hogy azonos feltételekkel hamarabb jutnánk előre — mondja Teplán László — a fantáziát könnyen el lehetne engedni, és még mindig nem beszélnénk irreális dolgokról. Mondjuk, ha vásárolni kell, akkor nincs egy zokszava senkinek, az ellátás jó. Ezt nem hivatalból mondom, kérdezzen meg bárkit. Ha kinéz az ablakon, és éppen elsuhan egy tíztonnás teherautó összeszorul a szíve, nem üt-e el totyogó gyereket vagy tipegő nénit. Nincs elég járdánk. És hozzá pénz. A víz behozatala tűlünk is hosz- szú időre elvitt minden lehetőséget. — Ez mind rendben van, azaz, hogy dehogy van rendben, de az emberek hangulatában. hozzáállásában megnyilvánul-e a városkömyéki- ség? — Nem -volt még ezen időm gondolkodni. Bár, ha saját példánkat veszem, akkor valami már halványan előtűnik. A fiam itt akart letelepedni. Én biztattam, hogy vegyen lakást Tarjánban. Mégis Lapuj- tőn épített otthont magának mondván: „Apu az itteni élet megfizethetetlen... Van benne igazság. A telek viszonylag olcsó. Út, villany van, víz is a 12 ezer forint hozzájárulás befizetése után. így is olcsóbb, mint a városban. — Ez igaz lehet más községek esetében is! — Igen, igen, de a város közelsége... — Ez azt is jelenti, hogy a szolgáltatásokkal sem kell kíi- lönösebbein törődni? — Semmiképpen! Az tény, hogy sokan elintézik ilyen dolgukat a városban, de az itthonlevőkre, a nem bejárókra is kell gondolni. Már butikunk is van, virágüzlet is.. . az viszont nagyon jó lenne, ha a három községen belül lenne helyiautóbusz-járat, s netán helyi viteldíjat számítanának Tarjánig. — ön városinak érzi magát? — Lapujtői vagyok! Néhány perc múlva számolunk. Karancsberény élején megint csak új házak. Szám szerint 11. Érződik, hogy igaz a vb-titkár mondása, nem hanyagolják el a társközségeket, sőt még a szót sem szeretik használni, mert úgy érzik egyek. Nicsak! Egy ismerős. Egy pillantás az utcatáblára: Honvéd út. — Te hogy kerülsz ide? — Kiköltöztünk apósomék- hoz. — Falusi gyerek vagy? — Tőzsgyökeres városi! — És? — öregem, micsoda csend van itt! — sóhajt ©yőri Pista — És micsoda hangulat Nemrégiben valami munkát csináltunk a ház körül. Olyanok is voltak segíteni, akiket azóta sem ismerek. — De a munkahelyed... — Azt hiszem hamarabb beérek busszal innen, mint valaki Pálfalváról az acélgyárba... Ha itt bezár a bolt, nem gond beugrani bármiért is a városba. — Itt maradsz? — Hát. .. lakásigényem be van adva... a városban.., nem is tudom... Zengő Árpád a városszélén? Saját termelésű fából, húsz-huszonöt féle méretbem naponta közel kétszáz rakodólapot készít a nagybárkányi Kis- zagyvavölgye Mgtsz sámsonliázi ipartelepe. S emellett egyéb fából készült csomagolóeszközöket is gyártanak. Felvételünkön: Pálik János a lapok fúrása közben — b. a. —
