Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-15 / 269. szám

KMBtBVSlS mm (I.) Bakos Albert, a kányási aknaüzem pártbizottságának titkára, <ir. Ozsvárt Józsefnek, a megyei pártbizottság titkárának mára vonatkozó tájékoztatójában a többi között meg­említette: — Sajnos a termelés nem úgy alakult, ahogy a tervben, a programban és az elvárá­soknak megfeleljen. Ez érezhető a bányászok hangulatában, meg a vékonyabb fizetési bjritékban. A fronti munkakörülmények sem alakultak úgy, ahogy szerettük volna. Nehéz munkakörülmények, alacsony termelés — A jelenlegi elmaradás okaira nehéz egy mondatban válaszolni — mondta Kazin- czi András bányamérnök, az aknaüzem fiatal igazgatója: — A két előkészített fronton nem tudtuk megoldani a köz­vetlen homok, töte teljes víz­telenítést, Emiatt lényegesen rosszabbodtak a munkakörül­ményeik, aminek kedvezőtlen hatása tükröződik a teljesít­mények csökkenésében is. De nem tett jó't átmenetileg a júniusban bekövetkezett bal­eset sem. A jórészt objektív okok miatt történt lemaradás eddig ‘28 milliós árvesztesé­get okozott', és nem teljesítet­tük darabosszén-teirmelési tervünket sem. Úgy látjuk, hogy lassan kilábalunk a je­lenlegi hullámvölgyből. Egy­két hónap még, s elhagyjuk ezt a homokos, vizes zónát, utána javulnak majd a telje­sítmények, hozzuk a prog­ramba vett mennyiségi szén- termelést. Szerencsére ma már egyre kisebb gondot okoz a csepegő, permetező víz. De még van belőle! !! Eirről győzött meg szemé­lyesen dr. Ozsvárt József, a tájékoztatót követő bányajá- rás során. Nagy Béla, a 22-es front mestere jelentést tett Zsuffa Miklós vezérigazgató­nak, majd a megyei pártbi­zottság titkára szívélyes szóval érdeklődött a jelenlegi hely­zetről. i— Csurgés még mindig van, de nem olyan mint ko­rábban, valamivel jobban tu­dunk dolgozni. Ügy néz ki, hogy a víz kezd visszahúzód­ni. Sajnos sok a betegünk — mondja a frontmester, majd bizakodással a hangjában így folytatja: — Ahogy telnek a napok, úgy javulnak majd a feltételek.., A szénfal mellett sok fia­tal látható. — Jó dolog, hogy egyre több fiatal van köztünk — kapcsolódik a beszélgetésbe Bodó Sándor és Ispán István. — Egyelőre a vízből még van, de nem annyi mint koráb­ban. Emiatt nehezebb a mun­ka, csúszik a kézben a szer­szám, az ember keze' sáros, a fekete szénportól. Fél mű­szak elég ahhoz, hogy átáz­zunk. Az a szerencsénk —*■ fogják kicsit tréfásáé bra a szót, hogy itt nincs hideg. Omlás előtt is itt dolgoztunk. Átlátszik a papírunk?! Voltak akik utána nem na­gyon akartak lejönni, mi sem előtte, sem utána nem fél­tünk. Tőlük Nagy Tamás veszi át a szót, aki 1982 áprilisa óta dolgozik Kányáson. —• Korábban Tiribesen, az elővájáson dolgoztam. Az jó, száraz bánya. Amikor ide­jöttem, a víztől csepegő front­ra, nagyon rossz érzés fogott el. Ahogy telt-múlt az idő, úgy szoktam meg. Kozma Sándor is a közel­múltat idézi, amikor így szól: — A front indulásakor bi­zony sűrűn, folyamatosan cse­pegett a víz... Szabó József szerint most már javult a helyzet, mert kifelé haladnak a kritikus te­rületekről. Kisvártatva jóke- délyűen hozzáfűzi: — Olyan helyzet van most nálunk, ahogy a szóbeszéd járja: a rossz után biztos jön a jó. Mi most az utóbbit várjuk. Hihetünk neki, mert 24 éve dolgozik a bányában. Jegyzetfüzetembe pedig egy­szer apró cseppekben, más­kor meg permetszerűen hull a víz. EZt követően az omlasztás- nál állunk meg kis időre. Ez igen veszélyes munka. Éppen ezért Zsuffa Miklós, a Nóg­rádi Szénbányák vezérigazga­tója, Kazinczi András, az ak­naüzem igazgatója és Mihalik Sándor, az aknaüzem főmér­nöke feszült figyelemmel kí­séri Pusztai József és Gál István omlasztók munkáját. Kisvártatva, szinte egyszerre mondják: jöjjenek ki onnan, nehogy baleset legyen. Indo­kolt a figyelmeztetés, annak ellenére, hogy nem kezdőkről van szó, tudják, hogy ez a munka mivel jár, ha nem vi­gyáznak. Pusztai József 21 éve dolgozik a. föld alatt, Gál István pedig 10 évet töltött el Petőfibányán. Hosszasabban időzünk Go­dó Jánosnál, a 23-as front mesterénél és a köréje sereg­lett társainál, akik korábban Tiribesen dolgoztak együtt. A frontmester a fizetési boríték­ra célozva így szól a főmér­nökhöz: — Átlátszik a papí­runk?! Erdősi Jancsi azonnal veszi a lapot: — Mit gondol, közel vagyunk a háromhoz. Mihalik Sándort sem kell biz­tatni a válaszra. Nyomban rávágja: — A kettőhöz igen... Nem sokkal -később Godó János így folytatja: — Jó két hét múlva ezzel az önjáróval is beindulunk — mutat a mellettünk levő berendezések­re, érzékeltetve a változó kö­rülményeket, majd hozzáfűzi: — Vastagon ömlik majd a szén a kaparóra. Egyfolytában jó egy évig... Míg eljutunk újabb állomá­sunkhoz, Sütő Sándorhoz, megtudom, hogy Godó Jánost és társait a főmérnök hívta át Kányásra. — Rövidesen tonnáikban kell meglátszani annak, hogy itt vagyunk — mondja ma­gabiztosan Sütő Sándor, aki régi frontos, s amíg ide nem jött, addig az omlasztó bri­gád vezetőjeként tevékenyke­dett. — Mi mindig oda me­gyünk, ahol nagy szükség van ránk. Üzemérdekből vállaltuk az itteni munkát. De segítünk a fiataloknak is. Főnök — fordul a főmérnök felé — sze­rintem nem létszám kell ide, hanem termelés. Méghozzá a jelenleginél nagyobb tempó­jú... Mihalik Sándor egyetértő­én bólint, vált még néhány szót egyik-másik bányásztár- sóval, jegyzetfüzetébe jegyez, majd a Balassagyarmati Fém­ipari Vállalat által gyártott alumínium tárnokkal biztosí­tott és valamivel szárazabb 23-as front végén Bodó La­jos fronti aknásztól búcsú­zunk el. Ütravalóul a követ­kezőket mondja: — Ilyen a bányászélet. Egyszer köny- nyebb, máskor meg nehe­zebb. Most még egy ideig ne­hezebb lesz, aztán... — Az idén úgy készítjük elő a jövő évi frontokat, hogy azok biztosítsák az egész évi folyamatos termelést. — Erő­síti meg az előbbi bizakodó véleményeket Kazinczi And­rás. Közben a megyei pártbizott­ság titkára elraktározta ma­gában a bányászokkal folyta­tott beszélgetés megszívlelen­dő tapasztalatait, részletesen megismerkedett a nyugatné­met önjáróval — akkor sze­relték a német szakemberek — amely már a következő írás alapgondolatához, Ká- nyás jövőjéhez kapcsolódik. Venesz Károly (Folytatjuk) Kezdeti bizonytalanság után Kisvállalkozások —■ magasabb Latin-amerikai vásár A perui fővárosban novem­ber 16-tól 27-ig tart az idei csendes-óceáni nemzetközi vá­sár. A nagy jelentőségű áru­bemutatón Magyarország is képviselteti magát. A Hungexpo szervezésében kilenc magyar, vállalat mu­tatja be exporttermékeit Li­mában, a Tungsram szinte teljes áruválasztékát, a Ganz Műszer Művek és a MOM műszerkínálatát állítja ki, a Ganz-MÁVAG makettekkel ismerteti termékeit. A perui piacon „veteránnak” számí­tó Ohemolimpex műtrágya­féléket, pvc- és Forte-termé­keket kínál. A Metrimpex ok­tatási rendszerekkel, a Lám­páid autoklávokkal, az EL^, ZETT zárakkal, lakatokkal je­lentkezik. A Pharmatrade koz­metikumokat állít ki a limai vásáron. Magyarország és Pe­ru áruforgalma tavaly elérte a 18 millió dollárt, a vásár ked­vező alkalmat teremthet a két ország közötti kereske­delmi kapcsolatok bővítésé­hez. Megyénkben, az ezt szor­galmazó kormányhatározat eredményeként 1982 első fél évében — a kezdeti bizony­talanságok után — megala­kultak az új vállalkozási formák különféle szerveze­tei. Napjainkban számuk 260, a benne foglalatosko- dók pedig csaknem két és fél ezren vannak. A meg­állapítás szerint, melyet a minap tett közzé a megye termelési, ellátási és idegen- forgalmi bizottsága, a vál­lalatok, szövetkezetek el­képzelései szoros összhang­ban vannak a dolgozók ér­dekeivel, s a vállalkozások­tól való elzárkózás csupán néhány gazdálkodó egység­nél tapasztalható. Jellemző, hogy az üzemek, intézmé­nyek, szövetkezeték több­sége saját gondjainak meg­oldására hozta létre a vál­lalkozásokat, gazdasági munkaközösségeket, hiszen a dolgozók kezdeményezé­sére ezeknek csupán egy- harmada jött létre. A vizsgálatok összegzésé­nél azonban az is kitűnik, hogy a kisvállalatok és vál­lalkozások érdekeltsége el­sősorban a jövedelmezőség növelésére irányul, s ezen érdekeltségi rendszerből jószerivel kimaradt a lakos­ság ellátásának folyamatos javítása. Mindez szerencsé­re nem jellemző az önálló gazdasági munkaközössé­geknél, ahol jobban érvé­nyesül a vállalkozói jelleg, közvetlenebb a „piaccal” való kapcsolat. Megállapít­ható az is, hogy az új szer­vezeteknél a tagok teve­innováció az acélgyárban Róka fogta csuka Érdekfeszítő témáról tartott előadást a műszaki hónap keretében Széky Miklós. A műszaki fejlesztési főosztály- vezető „Innovációs tevékenység az SKÜ-beri’ címmel mondott ismertetést megyénkben mérnökök számára. Az acélgyári szakembert néhány létéiről kérdeztük. — Mint mondta, csak 1968 óta lehet az acél­gyárban innovációról be­szélni. Igazciháió-e lények­kel. hogy azóta valóban zajlik ilyen folyamat? — Egész egyszerűen. Amíg mennyiségileg 1970-hez képest „csak” 12 százalékos többle­tet értünk el a termelésben, addig értékben több min« 100 százalékos a fejlődés, azaz kétszeres. Pedig a kohá­szati termékek árai közben csökkentek a világpiacon. Ezt nem' érhettük volna el innováció nélkül. Ide tartozik aiz is, hogy míg a házai ko­hászatban 1 forint beruházás tíz év alatt 30 fillér hasznot hoz, addig nálunk minden be­ruházott forintra 1 forint 30 fillér haszon jön. Ez kiemel­kedő eredmény. — Ön mint műszaki fő­nök hogyan látja: a tár­gyi világnak vagy az em­beri főknek a megújítása, nehezebb? — Ez azért nehéz kérdés, mert összefügg az érdekeltség­gel. Az a téma pedig, hogy a műszakiak nincsenek megfizet­ve. már lerágott csont; füg­getlen attól, hogy az égvilá­gon semmi változás nem tör­tént. Nálunk a termelési szférában jobban megfizetik a műszakiakat, ezért általá­ban mind oda igyekeznek^ A ma eredményét valóban a termelés hozza, de ha ma el­halasztjuk, a fejlesztést, hol­nap lemaradunk. Mondjam azt, hogy már tegnap lema­radtunk?... Olyan ez, mint a róka fogta csuka esete. Több­leteredményből van a pénz, ami kell a fejlesztéshez. De fejlesztés nélkül nincs több­leteredmény. — Panaszolta, hogy az acélgyárban nem alakult ki az innóvációs lánc az információs rendszertől a kísérleten, fejlesztésen, be­ruházáson, termelésen át a piacszervezésig. Ezért a hi­ányért ki a felelős? főbb megállapításának re.sz­— Ez nem igaz így, hogy egyáltalán nincs innovációs lánc. Van, csak hiányoznak egyes szemei. Ilyen lánc ki­alakításának két íc feltétele van. Meg kell szervezni és megfelelő szakemberek kelle­nek. — Van-e a gyárban al­kalmas koponya, aki megszervezi? — Igen, van és a vállalati kollektíva rá is kényszeríti, hogy ezt megoldja. Tulajdon­képpen papíron megvan ez a lánc, csak nem úgy működik, ahogy a mai élet megkövete­li. Mert még nem érezzük igazán szükségét. Hogy miért nem érezzük, ennek megvála­szolása messzire vezetne. — Megvannak-e az inno­vációs lánchoz a szakem­berek? — Mint az országban^ ná­lunk is élénk a műszakiak közt a fluktuáció. Gyáron kí­vülre is, gyáron belülre is vándorolnak. S a vándorlás az innováció rovására megy. Mert az innovációhoz szaktu­dás kell, amit nem szerez meg a mérnök egyik napról a má­sikra. Az se mellékes, hogy az innovációhoz a legjobb mérnökök kellenek. Közülük azonban sokan a termelésbe csoportosulnak, nagyobb fize­tésért. — Amellett, hogy alulfi­zetettek, más „szenvedés­nek” ki vannak-e téve a szorgalmas innovátorok? — Igen, ki vannak téve. Mert az innováció rizikó is. Nemcsak a vállalatnak, az egyénnek is. Ahol szűkös a fo­rint, a kockázat nagyobb. Ha egy fejlesztés haszontalannak bizonyul, a pénzzel együtt az ember hitele is elúszik. A várható egyéni haszon nincs arányban ezzel a kockázattal, így sokan a kényelmesebb megoldást választják. — Már többedszer fa­kadunk ki az egyéni ha­szonhoz, így az a vád ér-, hét bennünket, — hogy anyagiasak va* gyünk? Épp a mostan: műsza­ki hónap egyik előadója fog­lalkozott azzal, hogy egy életpályán az átlagos mér­nökjövedelem — és ebbe a legmagasabb rangú- vezető műszakiakat is beleszámítot­ta — mindössze 30 százalékkal több. az átlagos munkásjö- vedelem. Aki ezt látja, alig­ha vádolhatja anyagiassággal a műszakiakat. — Ha magán múlna az innovációs lánc rendbeho­zatala, hol kezdené? — Az információs rendszer­nél. Kiválogatnám azokat az embereket, akik valóban ké­pesek az információk össze­gyűjtésére, feldolgozására, to­vábbítására. A szervezet most is nagyjából megvan. csak tartalommal kellene kitölteni. A tartalmat ezek az emberek jelentenék. Aztán persze a feltételeket, köztük az anyagi­akat is biztosítani kellene szá-1 mukra. — Most miért, jellemző az információhiány? — Ahhoz, hogy valaki kel-' lő információt szerezzen, ké­pességek kellenek.. Például nyelvtudás, valamint műsza­ki, gazdasági képzettség.1 Mindennek kevesen vannak birtokában. — Tehát ha valaki ke­véssé informált, ő maga tehet róla? — Igen. — Ön eléggé informált? .— Én még abba a gene­rációba tartozom, akik nem pénzért lettünk mérnökök, hanem mert azok akartunk lenni. Ha alulfizetnének, ak­kor is dolgoznánk. Viszont ve­zető pozícióban egy mérnök munkájának felét olyan tevé­kenység tölti ki, ami nem in­nováció. Sajnos^ az enyémet is... Legfeljebb azt teheti meg az ember, ha jó appa­rátusa van és meg tudja szervezni, hogy az emberei­től kézhez kapja az infor­mációt, amiért megküzdeni nem jutott ideje. ■— Önnek ez mennyire sikerült? ■— Objektív körülmények miatt csak félig. Molnár Pál i Libamájidény Megkezdődött a libamáj fő­idénye a Kecskeméti Barom­fifeldolgozó Vállalatnál. Órán­ként 2—3 ezer májlibát bon­tanak. A máj nyomban zsűri elé kerül, s nagyon szigorú minőségi követelményeknek kell megfelelnie. Első osztá­lyú csak akkor lehet, ha . a színe aranysárga, s ugyanak­kor jól szeletelhető. A gon­dos meózás közvetlen össze­függésben van azzal, hogy az utóbbi években a világpiacon olyan eladási nehézségek je­lentkeztek, amelyet csak a mi. nőség javításával lehet ellen­súlyozni. A feldolgozóipar en­nek megfelelően mérsékelte a felvásárlást, s megszigorí­totta a minőségi követelmé­nyeket. * színvonalon kegységének színvonala ma. gasabb. Nagyobb a szerve­zettség, a teljesítmény, jobb a minőség, rugalmasabban alkalmazkodnak a piaci igé­nyekhez, pontosabban be­tartják a határidőket, na­gyobb figyelmet fordítanak az anyaggal és az eszközök­kel való takarékosságra. A Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, amely széles körű vizsgálatot foly­tatott ez ügyben, megálla­pította: a még fellelhető hiányosságok ellenére is az új típusú gazdasági szerve­zetek és munkaközösségek szervesen beépülnek a gaz­dasági folyamatokba, ki­egészítik a nagyüzemek te­vékenységét és erősítik, ja­vítják célkitűzéseink meg- yalósitását, Az önállóság alkotásra ösztönöz Egy termelőegység munkájáról a legvitathatatlanabb bi­zonyítványt az eredményesség állítja ki. A síküveg-feldol­gozó gyáregység eredményei is önmagukért beszélnek. Az elmúlt két évben egymás után nyerték el a salgótarjáni sík­üveggyár „Kiváló gyáregysége” címet. Az eddigi eredmé­nyeik alapján újra várományosai ennek az elismerésnek. — Miként tudták ezt az ütemet tartani? Mi kell ahhoz, hogy a négyszáz fős gyáregység tevékenységével képességeinek javát nyújtsa? — erről beszélgettünk Bulyovszky Dezső gyáregységvezetővel. — Sok minden, de első az önállóság — minden szin­ten! Ott döntsenek, és napra készen, ahol a probléma, a feladat adódik. Ezt a megoldásra irányuló cselekvőkészsé­get, egy jól kialakított szervezettség pedig ösztönzőleg be­folyásolja. Ez így egyszerűen hangzik, de összetetten kell funkcionálnia. S ami a lényeg: az aktív munka eredmény- érdekeltségben jelentkezzen, a termelésirányítótól a dolgo­zókig bezárólag. — Mit mutat a gyakorlat? — A gyárban kialakított érdekeltségi rendszer közép­pontjában a jövedelmezőség áll. Ennek függvényében fej­leszthetjük csak a bérünket, a létszámot, a gyártó eszközö­ket. .. A gyáregységet érintő szervezeti intézkedésekbe nem szólnak bele. Az év elején olyan műszaki-szervezési intéz­kedést valósítottunk meg a ragasztottüveg-gyártó üzemben, amelynek eredményeként a technológiai folyamat egységes­sé vált: az idomra vágást alaoüvegraktár közelébe helyez­tük, s a sík-ragasztott sort áttelepítettük, munkafázisokat, gépeket vontunk össze. Ugyanakkor a fegyelmezési jogkör érvényesítésével tudatosítottuk a technológiai előírások be­tartását, a munkáért való felelősséget... — A fegyelmezés és önállóság nem került ellentmon-, dásba? — Egyáltalán nem! Valójában csak fiz lehet Igazán fe­gyelmezett, aki önálló... Az üzem termelési folyamatában pedig ez elengedhetetlen követelmény, és alkotásra ösztö­nöz. .. A mi esetünkben például a gyártástechnológiában rejlő lehetőségeink maximális kihasználására. — Mire gondol? — Adottságánál fogva aj ragasztott üveget többféle­képpen lehet felhasználni. Az ezzel kapcsolatos igényeknek viszont nekünk kell elébe menni. Ezért több új terméket kísérleteztünk ki. Ide sorolhatom a naptető üveget, amely felületvilágító és igen alkalmas tetőterek kiképzésére. Ha lesz rá igény akitor jövőre már sorozatban is gyárthatjuk. A másik: a betörésfoiztos riasztó üveg. A mintadarabok elé készülte után Algírba 40 darabot készítettünk. — Minek tulajdonítja az idei, eddigi jó termelési eredé ményeket? — A fegyelmezett, Jól összehangolt munkának, S vié szonylag kiegyensúlyozott alapüveg- és fóliaellátásnak, a si" kérésén megoldott üzem- és munkaszervezésnek. Ezek voltak a legfontosabb tényezők. — Végül arra kérem, mondja el; miként t-udják az éve# tervet teljesíteni? — Ha az alapüveg- és « föhaellátóa meg Telel 5 lesz # többi a gyáregységen műlSö.*# Vendet toft«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom