Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)

1983-10-09 / 239. szám

I ERICH HONECKER NYILATKOZATA Évforduló a béke jegyében r A nukleáris világháború nö­vekvő veszélye láttán minden lehetőt meg kell tenni a bé­ke biztosítására — jelentette ki Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, államfő az NDK nemzeti ünnepe alkal­mából rendezett fogadáson. * A Német Demokratikus Köztársaság teljes mértékben támogatja Jurij Andrppovnak a nemzetközi helyzetről tett legutóbbi nyilatkozatát, hi­szen a népek alapvető érdeke a béke megőrzése, a bizton­ság és a békés együttműködés szavatolása. „A jövőben sem kíméljük a fáradtságot, hogy e célokat,, érvényre juttas­suk azokkal szemben, akik a NATO-ban kivált az Egye­sült Államokban, erőltetik a konfrontáció és a fegyverke­zési hajsza politikáját” — mondotta. Honecker végzetes követ­kezményű lépésnek nevezte az új amerikai közép-ható­távolságú rakéták tervezett nyugat-európai telepítését, és hangsúlyozta, hogy nem sza­bad megengedni ennek a sú­lyos veszélynek a megvalósu­lását. Nem szabad megtörtén­nie annak, hogy ismét hábo­rús veszély leselkedjék a vi­lágra német földről. Honecker méltatta a Német Demokratikus Köztársaságnak az elmúlt 34 esztendőben el­ért fejlődését, és megállapí­totta, hogy tavaly is jelen­tős eredmények születtek a fejlett szocialista társadalom építésében. Ezeknek köszön­hetően a nemzeti jövedelem összege meghaladta a két- százmilliárd márkát, és 1983 első hat hónapjában négyszá­zalékos növekedési ütemet ért el. Ezzel sikerült biztosítani és emelni a dolgozók anyagi és kulturális színvonalát — mondotta. A hét 3 kérdése Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke, október 10-én, hétfőn, hivatalos baráti látoga­tásra a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaságba utazik, Lu- bomir Strougalnak, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság szövetségi kormánya el­nökének meghívására. (MTI) Carstens-beszéd Carl Carstens, az NSZK el­nöke, azért látogatott az Egye­sült Államokba, hogy részt ve­gyen azokon az ünnepségeken, amelyeken arról emlékeznek meg, hogy háromszáz éve ér­keztek az első német beván­dorlók Amerikába. Érdekes módon maga- az évforduló csak néhány mondat erejéig szerepelt a kongresszus két há­za előtt mondott beszédében. A washingtoni Carstens-be- szédben az állt: az NSZK fél­millió katonát tart fegyver­ben, az Ország földjén 350 000 külföldi katona — közöttük 250 000 amerikai — állomáso­zik. Pedig, ha az NSZK el­nöke azokról a németekről be­szélt volna, akik három év­századdal ezelőtt a tengeren túl keresték boldogulásukat, el kellett volna mondania: azok azért vettek vándorbotot a kezükbe, mert a királyok, hercegek, őrgrófok, szóval az akkori német világ urai túl sokat hadakoztak, túlságosan gyakran és túlságosan erősza­kosan toborozták a katoná­kat. .. Azaz az egykori német bevándorlók éppen az elől menekültek, amit Carl Cars­tens oly dicsérően emleget az NSZK jelenéből. _ ... Kadhafi az Egyesült Államokról Moamer El-Kadhafi, a lí­biai forradalom vezetője ha­tározottan elítélte az Egyesült Államok imperialista külpoli­tikáját. a libanoni, a nicara- guai, a csádi és a salvadori nép ellen alkalmazott agresz- Bziót és terrort Kadhafi Esz- Szedada városban mondott beszédet. Rámutatott, hogy a nyugati államok Washington Vezetésével uralmuk alá akar­ják hajtani az arabokat. E célból a NATO-hatalmak ag­ressziót kezdtek Libanon el­len: hadihajókat küldtek a li­banoni partokhoz és katonai akciókat hajtanak végre a békés lakosság ellen. A libanoni és csádi bel- ügyekbe való durva beavat­kozással, Szíria és Líbia fe­nyegetésével az imperialista államok valóságos „keresztes hadjáratot” viselnek a függet­len arab és afrikai országok ellen — hangoztatta a líbiai vezető. Kadhafi felszólította az arab világ haladó erőit, bogi' fo­kozzák erőfeszítéseiket a fő ellenség — az Egyesült Álla­mok — elleni küzdelemben. Líbia, amint azt eddig is tet­te, továbbra is fellép az im­perialista, cionista és reakciós kísérletek meghiúsításáért a Közel-Keleten, s folytatja har­cát a békéért, a szabadsóg- ságért, a nemzeti független­ségért és a népek haladásá­ért — jelentette ki Möamer El-Kadhafi. Feleljen % a hóhér Ä francia semmítőszélc el­utasította a náci háborús bű­nös, Klaus Barbie ügyvédei­nek követelését, hogy szüntes­sék meg a lyoni hóhér elleni eljárást és engedjék szabadon börtönéből. Az ügyvédek azon az ala­pon követelték a lyoni gestapo egykori főnökének szabadon bocsátását, hogy a bolíviai hatóságok kiadatási eljárása törvénytelen volt, mivel Fran­ciaország és Bolívia között nincs a bűnözők kiadatásáról szóló megállapodás. A serhmítőszék teljes mér­tékben tövényesnek ismerte el a francia kormány és a fran­cia igazságügyi szervek Bar- bie-val kapcsolatos lépéseit, rámutatva arra, hogy a vád­lott az emberiség elleni leg­súlyosabb bűntetteket követte el. Mit jelentenek a nukleáris veszély csökkentésére tett új szovjet javaslatok? Az a három indítvány, ame­lyet Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője terjesztett elő a világszervezet közgyűlésének ülésszakán, önmagában is je­lentős, fontos békelépés. A javaslatoik azonban még szem­betűnőbben sokatmondóak, ha arra gondolunk, hogy akkor hangzottak el, amikor Géni­ben két, most már párhuza­mosan folyó szovjet—ameri­kai tárgyaláson ül egymással szemben a két nagyhatalom tárgyalóküldöttsége: az euro- rakéták kérdéséről és a stra­tégiai fegyverekről folyik a párbeszéd. A szovjet fél mindkét tárgyaláson a fegy­verzetcsökkentés, a kölcsönös biztonság alapján kialakítan­dó leszerelés álláspontját fej­ti ki. Az első New York-i in­dítvány ugyanis a nukleáris fegyverek gyártásának, fej­lesztésének és telepítésének teljes befagyasztását java­solja —, azaz, mindkét genfi tárgyalás számára időt, lehe­tőséget kíván biztosítani a kompromisszumos megállapo­dás eléréséig. A második ja­vaslat azt ajánlja: nyilvánít­sa — külön nyilatkozat for­májában — a világszervezet az emberiség elleni legsúlyo­sabb bűncselekménynek a nukleáris háború kirobbantá­sát, a harmadik javaslat egy olyan szerződés kidolgozását ajánlja, amely megtiltaná az erőszak alkalmazását a világ­űrben, betiltaná a műholdel­hárító fegyvereket. A szovjet javaslatok félre­érthetetlenül a fegyverkezési hajsza megállítását kívánják elősegíteni egy olyan időszak­ban, amikor az amerikai sze­nátus már jóváhagyta a jövő esztendő elképesztő összegű, több mint kétszázötvenmil- liárd dolláros katonai költség- vetését. A befagyasztási ja­vaslat megfelelő megvilágí­tásba helyezi az USA nagy reklámmal bejelentett úgy­nevezett „leépítési tervét” is, amely szerint az amerikaiak készek számszerűen csökken­teni a meglevő nukleáris töl­teteket, ám a leszerelt rob­banófejek helyett kevesebb, de új típusú robbanófejeket szerelnének rakétáikra. Ez nem más, mint a modernebb, veszélyesebb technológia hi­vatalos „engedélyeztetésének” javaslata, más szóval kísérlet a fegyverkezési hajsza foly­tatására. Ezúttal olyan mó.- don, hogy egyenesen az első csapásmérő fegyverek gyártá­immár tíz esztendeje, hogy HALní rilrni Knztnrsnsnn október ll-én, az apartheid el- L/el-UlTIKai NOZiarsasag leni küzdelem világnapján a Földön minden jóérzésű em­ber felemeli a szavát a fajül­dözés ellen. A félelem országa Pieter Botha, a dél-afrikai fajüldöző rendszer vezetője, a közelmúltban bejelentette: no­vember 2-án népszavazást tar­tanak az új alkotmányról. Or­szág-világ előtt azt akarta bi­zonyítani ezzel, hogy lám- lám, a sokat bírált Dél-afri­kai Köztársaságban is vál­toznak az idők, ott is történik valami az emberi jogok vé­delmében. Valóban így volna ez? Hi­szen ha a Dél-afrikai Köztár­saság nevét halljuk-olvassuk, óhatatlanul a fajüldözés fel­legvárára asszociálunk. És hogy nem tévedünk, bizonyít­ja ez az alkotmánytervezet is. Mintha a lakosság 70 százalé­kát kitevő feketék, hozzávető­leg 21 millió ember nem is létezne, az ő jogaikról egy szó sem esik a dokumentumban. A hatalom' a népszavazás után is a 4,7 milliós fehér kisebb­ség kezében marad, s kizáró­lag őket illeti meg a jog, hogy voksoljanak. A tervezet korlátozott törvényhozási részvételt irányoz elő az or­szág 2,7 millió színes bőrű (ke­vert fajú) és 800 ezer ázsiai származású lakójának, ám in­kább a látszat kedvéért. A dél-afrikai rendőrök könnygázzal oszlatnak szét egy tün­tetést Sovvetóban NÖGRÁD - 1983. október 9., vasárnap A többség, a feketék sorsa semmit nem változik. Tovább­ra is bantusztánokba, törzsi rezervátumokba szorítva ten­getik mindennapjaikat. A „Csak fehéreknek” táblák vál­tozatlanul kirekesztik őket az éttermekből, a mozikból, a lakótelepekről, képzésükre alig tizedét költi a rezsim a fehé­rekének, bérük sokszor még a napi élelemre sem elég. Moz­gásszabadságukat korlátozzák: aki engedély nélkül hagyja el lakóhelyét, azt letartóztathat­ják. Tavaly mintegy 200 ezer ember került így a fajüldözők rendőrségének kezébe. Mégis, maga a tény, hogy az új alkotmány elkészült, ar­ra enged következtetni, hogy Pretoria valamelyes változta­tásra kényszerült. Állandósult, kitapinthatóvá vált a fehér telepese« félelme, hogy egy­szer a fekete többség felkel ellenük, s elveszíthetik anya­gi és hatalmi kiváltságaikat. Ezért próbálkozik a fajüldöző kormány reformokkal, ezért az uj alkotmány is. Ezt sürgetik Botha külföldi pártfogói is, mindenekelőtt az Egyesült Ál­lamok. Nagy-Britannia, igaz, csak annyi engedményt vár­nak el tőle, amely még nem veszélyezteti gazdasági, stra­tégiai érdekeiket. A Dél-afrikai Köztársaság a fekete kontinens közismerten leggazdagabb országa. Itt ta­lálható a tőkésvilág arany- készletének 60, ismert plati­na-, króm- és mangántartalé­kainak 80—90 százaléka. Nagy mennyiségben rejt a föld mé­lye vasércet, nikkelt, titánt, s a fajüldöző rezsim által meg­szállt Namíbia uránlelőhelyei is felbecsülhetetlen értékűek. Mindezt a dél-afrikai és az amerikai, angol, nyugatnémet, francia monopóliumok aknáz­zák ki, nagy haszonnal. A profitot csak növeli a rendkí­vül olcsó és tömegesen rendel­kezésre álló fekete munkaerő. Az ország földrajzi fekvése is értékessé teszi a Dél-afrikai Köztársaságot és az általa megszállt Namíbiát. Pretoria fontos tengeri útvonalak cso­mópontjait tartja kezében, például Fokvárost és Walvis Bayt. A fejlett tőkésországok­ba irányuló kőolaj- és egyéb nyersanyagszállítmányok jó része a Jóreménység-fokát megkerülve jut el a megren­delőkhöz. • Ha a Dél-afrikai Köztársa­ságban és Namíbiában egyszer hasonló fordulat zajlana le, mint Angolában, Mozambik- ban, vagy épp a legutóbb Zimbabwéban, az komoly ká­rokat okozna a vezető tőkés- orszagoknak. Ennek tudatá­ban a Reagan-kormányzat egyre elnézőbb a fajüldöző re­zsimmel szemben, sőt egyene­sen bátorítja Pretoriát az apartheid-rendszer megszilár­dítására. Elnézően kezelik a dél-afrikai csapatok sorozatos támadásait is északi szomszé­dai ellen. Az új alkotmány sem vál­toztat valójában a lényegen, a fajüldöző rendszeren, csak a háborgó nemzetközi közvéle­mény megtévesztését szolgálja. Dél-Afrika — fekete lakosai számára — a jelek szerint még sokáig a félelem országa marad, Kocsi Margit sára is lehetőséget kapjon a Pentagon. A szovjet javaslatok lénye­ge: álljon meg a két nagy­hatalom drága és veszélyes versenye, a befagyasztással egyidőben állapodjanak meg mielőbbi 25—25 százalékos csökkentésben. így, a már alacsonyabb azonos szintről lépjenek tovább a csökken­tésben — és nem afféle „mi­nőségi cserével” tévesztve meg a közvéleményt, még vesze­delmesebb új tömegpusztító fegyverek születésénél bá­báskodjanak. Ml várható a külügymi­niszteri szintű szovjet—kínai tárgyalások harmadik fordu­lójától? Ha visszapillantunk 1982 októberére és az idei márci­usra, az Iljicsov és Csien Csi-csen külügyminiszter-he­lyettesek mostani tárgyalá­sait megelőző konzultációk­ra, feltétlenül bizonyos hala­dásról beszélhetünk. Ennek jele az is, hogy nemrég tett hivatalos látogatást — sok év óta elsőként meghívott kor­mányvendégként — Peking- ben Mihail Kapica szovjet külügyminiszter-helyettes. Ka­pica megbeszélései után a kapcsolatok igen lassú, de tényleges javulásáról beszélt. A mostani találkozótól első­sorban a kétoldalú kapcsola­tok kérdéseiben várnak előre­lépést. Pekingben elsősorban arra gondolnak, hogy növel­hető a gazdasági kapcsolatok volumene; régóta szó van több kínai nehézipari üzem szovjet közreműködéssel tör­ténő korszerűsítéséről. Elkép­zelhető a kulturális kapcso­latok területén történő előre­lépés is. Lehetséges, hogy növelik a két ország ösztön­díjasainak számát — most 10 kínai diák tanul- szovjet, 10 szovjet diák pedig kínai egye­temeken. A kínai külügyminisztéri­um szóvivője a megbeszélé­sek kezdetekor azt mbndta: „Meg fogják vitatni annak módozatait, miként hárítható el a három akadály, amely által könnyebbé válik kínai— szovjet kapcsolatok normali­zálása”. A gondosan megfo­galmazott mondat mögött az áll, hogy Peking nem ért egyet az Afganisztánnak nyúj­tott szovjet segítséggel, kifo­gásolja a vietnami , politika — különösen annak Kambod­zsát illető része — szovjet támogatását, és végül a kí­nai-szovjet határon állomá­sozó szovjet csapatok létszá­mának csökkentését óhajtja. Ami az első két kérdést ille­ti, a szovjet álláspont az, hogy harmadik országot érin­tő kérdések megvitatása nem illik bele a kétoldalú kapcso­latok normalizálását szolgáló tárgyalás tárgysorozatába. A harmadik kérdés a két orszá­got érinti — ezt a témát a feszültségek csökkentését, az általános enyhülést szolgáló szovjet politika szellemében kezeli majd a szovjet küldött­ség, az Űj Kína hírügynökség egyébként idézte Csien Csi- csen szavait, aki azt mondta: reméli, hogy a tárgyalások bi­zonyos haladást hoznak. Mi a háttere az argentínai általános sztrájknak? Egy napra bénította meg Argentína életét az általá­nos sztrájk: álltak a gyárak, zárva voltak a boltok, üresek voltak a hivatalok, nem volt újság, leállt a tömegközleke­dés, még nemzetköri légvá­ratok sem indultak. A dolgo­zók százezrei az október végi választások (egyszerre válasz­tanak elnököt és' törvényhozó testületet) előtt erejüket és el­szántságukat akarták meg- .mutatni a kormányzó katorfai juntának. A -junta és vezető­je, Reynaldo Bignone tábor­nok ugyanis célzott a válasz­tások esetleges . elhalasztásá­ra, arra hivatkozva, hogy az országban „súlyos zavarok, gazdasági bomlás” körülmé­nyei között nem lehet sors­fordító politikai döntéseket hozni. A junta megbízásából tartóztatta le egy tartományi bíró Julio Gonzalez de Sa­lait, az argentínai központi bank elnökét, majd az elnök távollétében a katonai kor­mány felfüggesztette a tár­gyalásokat a külföldi hitele­zőkkel az ország adósságai­nak átütemezéséről. Három nappal később aztán a bank­elnököt szabadlábra helyez­ték — a külföldi hitelezők ekkor hozzájárultak, hogy a Nemzetközi Valutaalap fonto­lóra vegye a kilátásba helye­zett 830 millió dolláros új hi­tel folyósítását. A bankelnök azok közé a gazdasági vezetők közé tartozik, akik a hónap végén tartandó választásokon Italo Luder peronista jelölt mellé álltak. Luder nemcsak a szigorú takarékossági poli­tikával, új munkaalkalmak teremtésének ígéretével győ­zött a különböző peronista áramlatok közötti küzdelem­ben és nyerte el a jelöltséget, hanem azzal is, hogy közölte: ha megválasztják elnökké, el­ső törvényerejű rendeletével bíróság elé állíttatja mind­azokat, akiket az ország gaz­dasági és katonai csődjéért felelősnek kell tartani. Bíró­ság elé kell állnia azoknak a tiszteknek is, akik mintegy hét-nyolc ezer nyomtalanul eltűnt személy sorsáért fele­lősek: ezeket az „eltűnteket” a tiszti bandák ölték meg, A sztrájk jelszavai között a legélesebbek éppen azok vol- tak% amelyek a junta mosta­ni és előbbi vezetőinek bű­neit, gyilkosságait, gazdasági kártevését emlegették. A had­sereg már régóta megosztott, a bankelnök letartóztatása utolsó, kétségbeesett kísérlet­nek volt tekinthető, a válasz­tások megakadályozására. A tömegek pedig az egynapos sztrájkkal azt üzenték a tiszt­uraknak: a hónap végén tá- vozniok kell a hatalomból. Gárdos Miklós Görögország ellenzi az atomfegyverek telepítését Andreasz Papandreu görög miniszterelnök pénteken este Athénban ismét nyomatéko­san hangsúlyozta, hogy kor­mánya ellenzi a NATO köze­pes hatótávolságú atomfegyve­reinek nyugat-európai telepí­tését, és megelégedéssel kö­zölte, hogy haladás történt a Balkán-félsziget atomfegy­vermentes övezetté nyilvánítá­sával kapcsolatos diplomáciai erőfeszítésekben. Az új amerikai atomfegyve­rek telepítése felborítaná a hadászati erőegyensúlyt és minden bizonnyal azt eredmé­nyezne, hogy a Szovjetunió újabb atomfegyvereket telepí­tene Kelet-Európábán, mon­dotta Papandreu a nukleáris fegyvereket ellenző orvosok At­hénban tartott nemzetközi ta­nácskozásán. A NATO-tagországok és a Közös Piac országai között Görögország az egyetlen, ame­lyik egyértelműen ellenzi az amerikai atomfegyverek tele­pítésének decemberben esedé­kes megkezdését. Papandreu javasolta, hogy az új fegyve­rek rendszerbe állítását a NATO fél évvel halassza el. Azok a nyugat-európai or­szágok, amelyek területére amerikai atomfegyvereket he­lyeznének el, nem is mulaszta­nak el egy alkalmat sem a görög álláspont bírálatára. Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter a több kérdésben is eltérő gö­rög álláspont miatt már ko­rábban „bizalmi válság kirob­bantásával” vádolta meg At­hént. Közvetett válaszként ezekre a bírálatokra, Papandreu ki­jelentette, hogy minden egyes alkalmat felhasznál a leszere­lés melletti harc érdekében _ m ert „elsődleges feladatunk a nukleáris katasztrófa megaka­dályozása”. A görög kormányfő öröm­mel nyugtázta, hogy a balkáni országok (Albánia kivételével) pozitív választ adtak arra a javaslatára, hogy szakértői szinten kezdődjék meg a ta­nácskozás a térség atomfegy­vermentes övezetté való át­alakításáról. „Még a télen közösen vesszük fontolóra ezt a nagy fontosságú kezdemé­nyezést — függetlenül azoktól a kérdésektől, amelyek külön­ben megoszthatnak bennün­ket” — mondotta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom